Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-12 / 86. szám
FEST »lEOiFI ztfirlap 1962. ÁPRILIS 13, PÉNTEK Műteremből a szabadba - szabadból a műterembe „Helycserét” hajtottak végre a Hunnia Filmstúdió két újdonságának alkotói. Rényi Tamás rendező irányításával befejezték a Legenda a vonaton című mai tárgyú új magyar film műtermi felvételeit, s hozzákezdtek a szabadban játszódó jelenetek megörökítéséhez. Az elveszett paradicsom című újdonság forgató- csoportja — rendező Makk Károly — pedig műterembe költözött. Eddig Balatonfüred szomszédságában a külső felvételeken dolgoztak. A szereplők most a műtermi díszletek között állnak a felvevő- gép elé. (MTI) A tanács új hajléka Felfedező úton a Ráckevei Járási Tanács új székhazában ELŐSZÖR MEGHÖKKEN az ember, ha Ráckeve régi-régi utcasorait járva az István parkhoz ér: hogy kerül ide ez a csupa üveg, csupa szín épület? Aztán, ahogy megáll a barokk István szobor tövében és tovább nézelődik — rájön nincs semmi baj. Éppen újszerűségével, merész vonalaival frissíti, szépíti a községet a járási tanács új háza. Fehér falak, sárga-szürke ablakkeretek, hatalmas sötétzöld üvegtáblák szikráznak a tavaszi télben. Meleg színeik szinte feledtetik a csípős időt. Az előcsarnok újabb meglepetéssel szolgál. A lépcső- feljárat oldalfala piros-kékDramaturgiai és színházi szakkörök az általános és a középiskolákban A Művelődésügyi Minisztérium illetékesei javaslatot készítettek, hogy az általános és a középiskolákban szervezzenek dramaturgiai és színházi szakköröket. A körökben szakemberek tartanak majd előadásokat a színház- művészetről, a különböző műfajokról -és esetenként egy- egy színdarabról is. A gyermekek ezekben a szakkörökben Üj útjelzők Visegrádon (MTI foto: Kácsor László felv.) KÖNYVESPOLC Emmanuel Roblés: VILLANEGYED vitatkozhatnak majd a látott színházi előadásokról. A Művelődésügyi Minisztérium köznevelési főosztálya ugyancsak javaslatot dolgozott ki, hogy ott, ahol a gyermekek részére rendszeres színházi előadásokat tartanak, a darab megtekintése előtt szakemberek beszélgessenek a pajtásokkal; ismertessék azt a kort, amelyben a cselekmény játszódik. (MTI) Ébred a Dunakanyar A Dunakanyar szerelmeseihez „kegyes” volt a szeszélyes időjárás. Nem rontott a kitervelt programokon, ragyogó napfény fogadja már a kirándulókat, sokan felkeresik a Vöröskősziklát és a Dunakanyar visegrádi, zebegényi és esztergomi festői tájait. sárga-barna-íekete és drapp színekben pompázik. Érdekes módon, az oldalfalban téglalap alakú üregeket mélyítettek. Belsejük -virít a színes lakkozástól. — Nagy büszkeségünk ez az épület. Két éve vártuk, hogy elkészüljön — mondja Appert elvtárs, a tanácselnökhelyettes, házigazdái büszkeséggel. Nemcsak a megyében, de talán az országban sincs párja. Hatmillió forintba került, de akárki megnézheti. — Ha akárki, én is végigjárnám. — Hozom a kulcsokat. Mind a negyvenöt szobát látni akarja? — Az túlzás lenne —, nevetünk jóízűen. — Inkább mindenből egy kis ízelítőt. KÉKRE FESTET ajtók sorakoznak a folyóson. Mellettük fémbetükkel, jól láthatóan kiírva, mi, hol található. — Február végén költöztünk át. Itt nem kell az ügyfeleknek bolyonganiok a folyósón. Lenn a földszinten a bejárat mellett van a felvilágosító üvegfülkéje. Egy nagy útmutatótáblát is szerelünk a falra. A régi épületben szinte nem tudtak a munkatársak egymástól dolgozni. Csak egy példát: a gyámügyi, a munkaügyi és a jogi előadó egy szobában ült. Fogadónapon, amikor jöttek hozzájuk, szót sem értettek. Most, akinek a munkája úgy kívánja, külön szobát kapott. — Van egy kis vb-termünk az első, egy nagy tanácstermünk meg a második emeleten. Nézzük meg először azo- I kát! Ablakai a régi ráctemp- I lom előtti térre néznek. A kisebb terem ablakán fehér vászonfüggönyök. Könyvszekrény, televízió, szőnyeg teszi hangulatossá. Tegnap avatták, először tanácskozott itt a végrehajtó. bizottság. Mellette, kinn a folyósó végén, épül a büfé. A nagy tanácsterem ajtóját kinyitva, egy pillanatra a rádió VI. stúdiójában érzem magam. Annak a falát borítja ígv tetőtől-talpig a sötétbarnába fényezett. rácsszerű tölgyfaburkoiat. Száz sötétbordó, újvonalú szék kelleti magát kényelmes ülésre. Az óriásméretű ablakokat, bejárati ajtókat teljesen elfedik a dúsan redőzött fekete-sárga mintájú szövetfüggönyök. — Szép és ízléses a berendezés — dicsérem. — Ki tervezte? — Részben az építő vállalat, részben mi. A belső berendezésre eddig százezer forintot költöttünk. A nagy tanácstermet holnap avatjuk. Itt lesz a szakszervezeti bizottság újjáválasztása. Utána a szakszervezet megvendégeli dolgozóinkat. A hivatali szobák fala szür- ke-drapp-íehárre festett. A beépített szekrények ajtaja sárga-narancsszínű, míg a műanyag padló sötétbordó. — A sok jó mellett hadd mondjak egy kis rosszat is — mondja Appert elvtárs, míg a folyosón beáradó napfényben melegszünk. — Ha fúj a szél, az íróasztalon emelgeti az aktákat. Rosszak az ablakok. A fűtőtestek meg kicsinyek. Most mérik fel újra a helyiségek légköbméterét, hol kell a bordákhoz hozzápótolni. — Egy utolsó kérdést: az udvar és az épület környéke ilyen rendezetlen, kopár marad? — Vétek lenne. Ahogy a szép idő beköszönt, az építő vállalat füvesíti az udvart és padokat állít fel. A garázshoz elkészítik a betonkifutót. Ott van egyébként a fürdőnk is. Az épület környékét a községgel összefogva mi hozzuk rendbe. Erre is százezer forintot szánunk. Előttünk ezt a rési kövesutat ki kell szántani és a forgalmat az épülettől távolabbra terelni. A bejárat elé negyvenméteres beton autóparkolót építünk. A többit pedig — miután termőföldet hordunk ide — parkosítjuk. Muskátlit, rózsát ültetünk. Itt benn az épületben az ablakpárkányokra végig virágosládákat teszünk. VÉGÉRE ÉRTÜNK a látnivalóknak. Kívánjuk, hogy a járási tanács munkája olyan legyen, mint amilyen munka- körülményeket teremtettek számukra. Komáromi Magda A lábrács és a maradiság Ha vonaton utaznak és fellépnek a modern vasúti kocsi lépcsőjére, gondoljanak majd arra, hogy még a lépcső rácsa körűi is csata folyt. Csata, amelyet úgy hívunk, hogy az új és a régi harca. Az történt, hogy a közelmúltban a MÁV Dunakeszi Járműjavítóban a sok-sok új műszaki intézkedés között szerepelt egy olyan is, hogy a feljárók láb rácsát az eddigitől eltérően kell gyártani. Régebben ezeket a rácsokat keskeny lemezcsíkokból hegesztették össze. Az új gyártási eljárás lehetővé tette, hogy sajtológépen egyetlen nyomással egy lemezből készítsék el ugyanazt a rácsot. Nem kell szakembernek lenni annak megítéléséhez, hogy ez időben is és költségben is mekkora megtakarítást jelent. Mégis, amikor bizonyos idő után ellenőrizték az új módszer bevezetését, meglepetten tapasztalták, hogy még mindig a régi módszerrel dolgoznak. Még az illetékes művezetők is úgy vélekedtek, hogy a régi módszer kipróbált, az újat pedig nem ismerik. Meg sem próbálták, az új hogyan válik be. A MÁV Dunakeszi Járműjavító a közlekedési vállalatok sorában a legjobbak között foglal helyet. Most pályázták meg az élüzem címet. A minisztérium már jóvá is hagyta felterjesztésűket, s nem véletlenül. Példamutatóan növelték a termelékenységet, s gyártmányaik minősége a minisztérium megítélése szerint a legjobb a közlekedési vállalatok között. Ezek az eredmények úgy születtek, hogy nap, mint nap megvívták a maguk harcát a gyár vezetői és műszaki szakemberei a maradisággal. Ez a csata végül a lábrácsok esetében is győzelemre vezetett, s ma már eszerint dolgoznak. Mennyivel jobb lett volna, ha azonnal hozzáfognak az új módszer alkalmazásához. Még egy hónap is sokat számít. Nemrég aktívaértekezletet tartottak, ahol az ez évi műszaki intézkedési tervet beszélték meg. Ott is, ha csak fél mondat erejéig is, szóbakerült a lábr ácsügy, mintegy emlékeztetőül: ideje lenne már, ha ebben a gyárban is akadály nélkül érvényesülhetne az új, ha nem fékeznék, hanem soksok gyakorlati tapasztalatukkal segítenék, fejlesztenék az új módszerek alkalmazását azok, akikre az intézkedések végrehajtása vár. Ha másra nem gondolnak, legalább azt vegyék figyelembe. hogy nem véletlenül fizethetnek az idén átlagosan több nyereségrészesedést, mint tavaly. Bizonyára jövőre is szeretnének többet kapni. Ennek nincs semmi akadálya, ha a művezetők és a dolgozók is valamennyien, a mérnökökkel és technikusokkal együtt « műszaki fejlesztési tervben szereplő hasznos intézkedések mielőbbi megvalósítását segítik elő. F. L. Kulturális élet — Foton A NAPOKBAN arról az ör\ endetes eseményről kaptunk hírt, hegy Foton, a községi művelődési házban az utóbbi hetekben megpezsdült a kulturális élet. Legjelentősebb tény — ahogy 'erről bennünket B. Tóth Mik- lósné, a művelődési ház új vezetője tájékoztatott — a KlSZ-fiatalok „honfoglalása”. A művelődési házban klubhelyiséget biztosítottak a fiatalok számára, akik viszonzásként igen jelentős társadalmi munkát végeztek. A társadalmi munka során rendbe szedjék az épület három legelhanyagoltabb szobáját, és az öltözőt. Esténként és szombati, vasárnapi napokon népes volt a művelődési ház. de a nagy rendcsinálás ideje alatt nem szórakoztak, hanem dolgoztak. Mintegy 25 fiatal fiú és lány vett részt ebben a nemes akcióban. Valameny- nyien igen lelkesen dolgozták, de legtöbb időt és energiát Kovács László. Gombai Kamilla, Kiss Ibolya, ifj. Andi János, Szűcs József. Schön József és Ma- • gaslaki József áldozott. A fiatalok mellett ugyan- j csak kivették részüket az ön- i kéntes munkából az időseb- | bek ís. Andi János szoba- ! festő kisiparos például min- j den egyéb dolgát félretéve bekapcsolódott a tatarozásba. Kovács József villanyszerelő pedig, aki sokáig színházi világosító volt, rendbeszedte és modernizálta a színpad világító berendezéseit. Legszolidabb számítások szerint is hétszáz munkaórát végeztek. 6—7 ezer forint értékben azok, akiknek szívügyük, hogy községükben méltó helye, otthona, legyen a kultúrának. A RENDBESZEDETT művelődési házban megindult a kultúráiét. Többek között műsoros farsangi bált rendeztek, ahol közreműködött Bilicsy Tivadar, Fónay Márta. Csala Zsuzsa és Sár- mándy Pál. Sor került később egy „nevető fesztiválra” is. Sármándy Pál vezetésével. Legközelebbi terveik közé tartozik a nagy hagyományokkal rendelkező, s igen népszerű fóti dalárda újjászervezése, és az újpesti állami áruházzal karöltve egy nagyszabású műsoros tavasa divatrevű rendezése. , Jól működnek a szakkörök. A közelmúltban kezdték el a munkát a színjátszók, gyakorolnak a zenekari tagok, s szervezkednek a fotósok. Szakkört alakítottak a régészeti érdeklődésűek, s rö- ; videsen megalakul a nyug- j díjasok klubja is. \ Az elkövetkező hetekben \ előre láthatóan sorát ejtik !a kerti munkának is. Üjjáépí- I tik a régi, tönkrement teke- j pályát és kerthelyiséget ren- j deznek be. Ezekhez a cél- ! kitűzésekhez segítséget igér- |tek a Gyermekváros karban! tartó munkásai is. » % í A MŰVELŐDÉSI HÁZ féU i élénkülő tevékenységét és a ! nagyszabású tatarozást erköl- ; csieKkel és anyagiakkal tá- ; mogatja Schön Vilmos köz- ! ségi tanácselnök és Buzási j György elnökhelyettes. A ! rendezvényeken pedig a Vö- \ röskereszt-szeryez'et tagjai ad- ! nak sok segítséget. A nagy- (szabású tervekkel rendelke- \ ző művelődési házban gya- ; kori látogató a Váci Járási ; Tanács művelődésügyi osz- | tályvezetője, Tóth György né ! és Szabó Zs'gmond népműve- ! lési felügyelő. t \ A további fejlődéshez szá- ! mottevö -támogatást adott a ! napokban a megyei tanács ! művelődésügyi osztálya. Kü- ! lönböző felszerelési tárgyak ! vásárlására ugyanis 25 ezer ! forintot kaptak a megyei ta- '< «ácstól. (tm) üölényhalál Visegrádon Hét kitűnő írást foglal magában a kötet. Kisregényeiket és elbeszéléseket. Azonos vonásuk a lebilincselő cselekménysor és az erőteljes emberábrázolás. A magyar közönség előtt nem teljesen ismeretlen Roblés sajátos tehetsége egy-egy írás első szakaszai után. azonnal szembetűnik: látszólag semmitmondó, hétköznapi, szürke epizódból pillanatok alatt drámai feszültségű történet bontakozik ki. Kévés szóval, de biztos kézzel vázolté fel plasztikus, élő, határozott figuráit, akik nagyon sokrétűek, emberiek. Áz írások mindegyike az élet nyers harcának egy-egy epizódja. Roblés ma élő francia kritikai realista. Markáns írásaiban társadalmi problémákat tárgyal. A kötet kétségtelenül legjelentősebb írása a címadó, „nagyszerű’1 bölényvédelmükkel, hiszen a külföldi bulvárlapok számos képet közöltek róla kellemesen megborzongó olvasóiknak. „Micsoda vad ország lehet — gondolhatták, mert a kerítés sosem látszott — vad és romantikus!’ A bölények azonban nem méltányolták ezt a népszerűséget és a sztár- kodást elunva, vég- elgyengülésben hunytak el, életük delén. Ezzel már nem. dicsekedtek az újságok. valamint azzal sem. hogy még megfelelő istálló sincs, ahol a visegrádi bölények meghúzhatnák magukat az őszi esőkben. Egy-két újabb állat került még az elhulltak helyébe, de ezek is hamarosan az éh- és szomjhaléi szélére jutottak. A budapesti Állatkert orvosai hiába kúrálí ták szegényeket, már ez sem segített. Éve- í ken át folyt a há- i ború a tudósok és í az urak között s; négy hosszú évnek { kellett eltelnie, míg j a bús maradék Iá- • dákba, majd tár- \ szekérre került, s \ végül — a visegrá- j di erdőkből — te- > hergépkocsival visz- j sza jutott az Állat- j kert barátságosabb! tájaira. 1927-ben szűnt\ ■meg az erdei me- \ nazséria. Ha nem : sűrű erdőbe, hanem : ligetes hegyvidékre,: nagyobb területre, \ víz- és fűdús hely-: re telepítik a bö-: lény családokat, bizonyára sikerül a: kísérlet. Azonban nem a tudományszeretet vezérelte a ki- gondolókat, hanem feltűnési viszketeg- ség. hogy a „gu- lasch” és a „fokosok” mellett még valami „magyaros” különlegességgel szolgálhassanak az idegen turistáknak, a legendás visegrá-: dl várrom közeié- \ ben. ; Darázs Endre Századunk huszas éveinek volt ez szomorú szenzációja Pest megyében. Valami unatkozó nagyúrnak eszébe jutott az egyik pesti rni- nisztériumban. hogy miért is ne legyen valami újszerű idegenforgalmi látványosság a Dunakanyar festői tájain? Az állat- és nö- \ vényvédelmi terü- I letekről, az úgyne- í vezett rezervátu- ! mohról valószínűleg \ keveset hallhatott, \ vagy éppen semmit í sem, mert az igen ! nagy értékű ritka- \ súgok — európai bö- \ lény abban az idő- \ ben alig 60 élt az f egész világon, szét- szórva, a különbö- \ ző állatkertekben — 'tf a visegrádi erdők f sűrűjében igen mos- % toha körülmények í közé keveredtek, ki- í hurcoltatván a bu- f dapesti Állatkert f ugyan kicsiny, de i szakszerűen felsze- Í relt bölényházából. í Szegény bölénye- $ két 1923-ban terelitek néhány fa alá, Í ahol ugyan fű alig f nőtt, de a szűk területet annál erősebb gerendakerítés fogta körül. Őrük, egy szakképzetlen visegrádi bácsika volt, aki inkább szunyókált, mint a bánatosan bömbölő állatok gondját viselte volna. A nagy értékű állatok tehát szorgosan éheztek és so- ványodtaK. Pedig a budapesti Állatkert, „kihelyezettjei” után, gyakran küldözgette a zabszállítmányokat, de ezeknek csupán az egerek örültek, azok falták fel a takarmányt, mivel az öreg gondozó nem sokat foglalkozott az etetéssel, ahogy az itatással sem, mert bár a karámtól nem messze patak csobogott, de az „okos” tervezők ezt a kerítésen kívül hagyták. Így vödörszámra kellett vizet hordani a nemcsak éhes. de egyben szomjas állatoknak. Az urak azonban elégedettek lehettek ? antifasiszta szellemű kisregény, í a Villanegyed, amely alkotójá- } nak széleskörű elismerést és % irodalmi díjat hozott. Hoblés i ezzel a munkájával már 1948- ^ ban hitet tett az algériai nép ^ ügye mellett, s a történelem — j éppen napjainkban — igazolja í állásfoglalásának helyességét, j Főhőse egy öntudatosodó algé- í riai fiatalember, akinek egyéni \ bosszúja társadalmi igazság-; szolgáltatássá nő. A főhős\ ugyan elbukik, de bukása nem! tragikus^ hanem a nemzeti hős! mozgósító, lelkesítő, jelképpé! növő mártíromsága. Nem kü- í lönleges ember, egy a százezrek közül, akiknek sok éves harca; most győzelemmel végződött,; egy a sok ezer közül, akik; ezért a győzelemért életüket j adták. (Európa Könyvkiadó). (tin)
