Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-13 / 60. szám

4 1962. MÁRCIUS 13. KEDD Éjszaka történt. Harminc perccel éjfél előtt. Az épülő hőerőmű százha­lombattai betonkeverő telepén az emelőputtony felvonóköteie felcsavarodott a csörlődob ten­gelyére. Pillanatok alatt megtörtént a baj. A dob összetörött, a kö­tél elszakadt és la puttony le­zuhant Gyorsan játszódott le az eset. Következményei azonban soká­ig érződtek. A betongyár ugyanis a hiba miatt nem tu­dott anyagot adni a kémény betonozási munkálataihoz. Pil­lanatok alatt történt a baj, de .•'V / . a javítás hét ólát igényelt. Hol a pótalkatrész? Ez volt az első kérdés. Százhalombat­tán ugyanis nem tároltak pót- alkatrészt. Tehát Dunaújvá­rosból, a 26-os Állami Építő­ipari Vállalattól kellett hozat­ni. A második kérdés: mi lesz addig, mert beton nélkül nem lehet alapozni a kéményt? Át­menetileg két másik betonke­verőt kellett munkába állíta­ni. A keveréshez szükséges ömlesztett cementet zsákokba kellett rakni és a másik két géphez szállítani. A kisegítő gépek kisebb ka­pacitása miatt a betonozás csak vontatottan haladt és így a termelésben lényeges kiesés mutatkozott. Úgy segítettek a hibán, ahogy tudtak, majd pedig a következő kérdés ez volt: ki a felelős? Vizsgálat indult. Az ügyben kihallgatták Rabóczky Simon művezetőt, Szalontai Ignácot és Légrádi Györgyöt. Szavaik­ból kibontakozott a hiba oko­zója. A kárt Németh József gépkezelő hanyagsága okozta. Pontosabban az ital. Akit az ügyben megkérdeztek, azt mondták, hogy a gépkezelőn már munkakezdéskor is az al­kohol káros jelei mutatkoztak. És mit szólt ehhez Németh József? Tagadta, hogy erősen Utas állapotban kezdte volna a munkát. Azt viszont elismerte: négy pohár sört ivott. Műszaki vizsgálatot indított a főépítésvezetőség az ügyben. Kiderült, hogy a puttony emelő motorjának kapcsolója a me­leg beton kigőzölgésétől zárla­tos lett és a motorkapcsoló rö­vidzárlata következtében min­den beavatkozás nélkül meg­indult Nem volt felesleges a vizs­gálat, mert még újabb fontos körülmény is kiderült. Németh József gépkezelő — bár szolgá­latban volt — nem tartózko­dott a gép mellett, hanem a kazánház gőzgépének a kere­kén aludt. Szakértői vélemény szerint a kár elkerülhető lett volna, ha Németh József a gépet idejé­ben kikapcsolja, mert ezzel megakadályozhatta volna a kötél szakadását és a puttony lezuhanását. A gépkezelő tehát fegyelmi vétséget követett el, amikor a munkafegyelem megsértésével ittasan jelent meg a munkahe­lyén, később pedig eltávozott. Ez is közrejátszott abban, hogy károsodás érte a 26-os Építőipari Vállalatot és a kéményalapozás betonozásá­nak üteme lelassult. Németh József gépkezelőt ezért Szabó Mihály igazgató írásbeli megrovásban részesí­tette és egyúttal felhívta fi­gyelmét arra, hogy amennyi­ben az enyhe fegyelmi hatá­rozat javító-nevelő hatása nem érvényesül kellőképpen, a leg­közelebbi alkalommal fegyelmi úton, azonnali hatállyal elbo­csátják a vállalattól. Tanulságos eset. Nemcsak Németh József százhalombattai gépkezelő számára, hanem mindazoknak, akik az alkoholt a józan mértéken felül Is ked­velik. Még négy korsó sör is okoz­hat bajt. Különösen, ha a munka előtt issza azt valaki. Molnár Károly A képzőművészeti kiállítás előkészületeiről Körültekintő előkészítés elő. zi meg az áprilisban megnyí­ló 9. magyar képzőművészeti kiállítást. Festők, szobrászok, grafikusok három és félezer művet küldtek a kiállításra, amelyből a 24 tagú zsűri öt­száz alkotást választott ki. VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK Megjelentek a tavaszi, nyá­ri kalanújdonsátgok az ál­lami női kalapszalon Váci utcai üzletében. Divat lesz a színes, sottis anyagból ké­szült, felhajtott szélű kalap. (MTI Foto: Molnár Edit felv.) Pártvezetőségi ülés különös ügyben Termelőszövetkezeti klub A dunabogdányi kultúrház termelőszövetkezeti klubnapo­kat tart, ahol minden csütörtökön összejönnek az Úttörő Tsz tagjai. A klubnapokon előadásokat tartanak és isme­retterjesztő filmeket vetítenek. Képünk a nőnapi ünnep­ségen készült (Gábor Viktor felv.) Pilisszántón némely fiatal­emberben túlságosan buzog a vér, leginkább, ha sörrel, borral még fel is pezsditi. Ke­ze, sőt még az ökle is köny- nyen jár olyankor. Egyszóval a törvény betűje szerint ga­rázda, olyan, amilyenre ma­napság azt szokás mondani, huligán. Pedig valójában csak verekedő tacskók. Olyan sok­szor virtuskodnak azonban és a község határain túl is annyiszor, hogy messze kör­nyéken róluk majdnem any- nyira híres Pilisszántó, mint amilyen híres labdarúgó-baj­nokcsapatáról, amelynek számszerint négy tagja gyako­ri verekedéséről volt neveze­tes. Pár hónapja, ezt a négy if­jút — bár elmúltak húsz­évesek is, fiatal korukra való tekintettel ezúttal még nem nevezzük meg őket —, maga elé hívatta a községi pártve­zetőség. Ennek az ülésnek na­pirendjén egyetlen pont szere­pelt, a szántói verekedő if­jak. Meglehetősen különös ügy, olyan, amilyen nemigen foglalkoztatja a pártvezetősé­geket, legalábbis nem ilyen gyakorlati formában. Ennek az ülésnek ugyanis nem elvi határozathozatal volt a célja. Erkölcsi tekintélyével és jó szóval akart közvetlenül hat­ni a fiatalemberekre, akikre eddig számos szabálysértési ítélet, több száz forintra rú­gó bírság sem hatott. Gáspár Lajos, a községi ta­nács elnöke, a pártvezetőség „Az én életem a felszabadulással kezdődött...“ — Erdélyi Mária! A hívásra derűs arcú, fej­kendős asszony indult az emelvény felé. Zúgó taps köz­ben vette át az oklevelet és az emlékjelvényt. Kezet szo­rított a zászlóaljparancsnok­kal, a járási párttitkárral, s csendesen, megindultan visz- szament a helyére. A teremben itt is, ott is, sugdosás támadt. Akik nem ismerték, azt találgatták: ki ez az asszony? Az egyetlen nő a százhúsz kitüntetett mun­kásőr között? ★ — Hogy kicsoda? — ismétli meg a kérdést Buchema Nán­dor szakaszparancsnok: — Egyszerű parasztasszony, a mogyoródi termelőszövetkezet tagja. Öt éve munkásőr; még egyetlen foglalkozásról sem • iányzott. A szolgálatát min­dig példásan ellátta, s több ízben részesült dicséretben. Mogyoródon mindenki is­meri Erdélyi Máriát. Ügy is­merik, mint a közügyek fá­radhatatlan harcosát. Tagja a r.épfrontbizottságnak, s az ok­tatási állandp bizottságnak. Részt vesz a nőtanács munká­jában, tanácstag. Azt mond­ják, sokszor annyi a dolga, hogy az evésről is megfeled­kezik. Az emberek gyakran keresik fel bizalommal ügyes­bajos dolgaikkal, szociális problémáikkal. ■k A Kiss Ernő utcai öreg ház­ban — nagyapai örökségében — unokatestvérénél kerestük fel Erdélyi Máriát. Az életé­ről így beszél: — Ha a felszabadulás előt­ti időkre gondolok, sírni tud­nék: szörnyű életünk volt. Nagyapámnak úgy lőtték el a lábát a részeg urak egy va­dászaton, mint a nyűiét: fo­gadásból. Ezt kapta fizetségül tizennyolc évi vadőri szolgá­latáért ... — Apám, anyám nem sok jót élt meg. Kilencszázhar- minchatban engem is dolgoz­ni küldtek. A községi orvos­hoz szegődtem napszámosnak, évi egy mázsa rossz búzáért, meg egy malacért. A felsza­badulás számomra a szegény­ség, a tudatlanság, a kénysze­rű munka alóli felszabadulást is jelentette. Tulajdonképpen akkor kezdődött az én éle­tem. Párttag lettem, s ott megtanultam, hogy én is em­ber vagyok. A munkám ará­nyában megbecsült ember. Gyerekkoromban csak öt ele­mire futotta szüleim anyagi tehetségéből. Felnőtt fejjel kezdtem pótolni, amit akkor elmulasztottam. Még színház­ba is elmegyek párszor éven­te! — Hogyan lett munkásőr? — tettem fel az egyetlen kér­dést beszélgetésünk során. Erdélyi Mária határozottan válaszol: * — Az ellenforradalom alatt gondoltam rá először: bárcsak lenne fegyverem! Amikor meghallottam, hogy szervez­kedik a munkásőrség, az el­sők között jelentkeztem. Ügy éreztem, ott a helyem, azok között, akik a munkáshatal­mat védik. Hiszen én min­dent annak köszönhetek ... Csiba József tagja szólott a négy ifjúhoz. Lelkűkre beszélt, felsorolta viselt dolgaikat és figyelmez­tette őket helytelen magatar­tásuk következményeire. Szavait mind a négy piron­kodva hallgatta, aztán egyen­ként megszólaltak, s vala­mennyien kijelentették, be­látják hibáikat, javulást ígér­tek, soha többé nem kevered­nek verekedésbe, nem okoz­nak botrányt. Amelyiküknek a legtöbb volt a rovásán, az fogadkozott legjobban. Egy hét múlva azonban a tűzoltóbálon éppen a legerő­sebben fogadkozó kezdemé­nyezett verekedést. Az apjá­val együtt szállt hadba. Hiá­ba, minden ígéretnél erősebb, úgylátszik, benne a virtusko­dás családi hagypmánya. Üjabb garázdasága azonban nem jelenti, mintha a külö­nös ügyben tartott pártvezető­ségi ülés hatástalan maradt I volna. A többi három ugyar.- | is azóta vigyáz magára, egyik- I re sincs többé panasz. Jól tet- | íe tehát a pilisszántói párt- | szervezet vezetősége, amikor I elővette a négy „falurosszát”. ! Ülése eredménye hetvenöt százalékos ugyan, de az is nagy dolog. Sz. E. V — .... ■■■■■—.—.—ii— N yolcvanhatezer hektár uj erdő A kopár alföldi tájak fásí­tásáról már a felszabadulás j előtt is szó esett, az akkori j fásítási ütem szerint azon- j ban két évszázadra lett vol- j na szükség, hogy a kitűzött j célokat megvalósítsák. A fel- ] szabadulás után évről évre: nagyobb erőket összpontosí- i toltak a kopár alföldi tájak j fásítására. Az Alföldön az el- i múlt tíz évben összesen I G6 000 hektáron ültettek el fa<semetéket. A tervszerű er- i dősítést tovább folytatják, a : második ötéves terv idősza­kában 37 000 hektár új erdő- ; vei gazdagodik a magyar Al- ; föld. (MTI) _________ E lfüstöli milliók A dohányipar statisztiká­ja szerint Magyarországon, naponta nem kevesebb, mint 45 millió cigaretta fogy, vagyis átlagárat szá­mítva, mintegy ötmillió forintot füstölünk el na­ponta. Ezenkívül több mil­lióra tehető a napi szivar­fogyasztás is. Sokan azt hinnék, hogy a cigarettasodrás kiment a divatból. Pedig a dózni, a hüzli és a sodró még min­dig nem a múlté. Naponta 41 mázsa, úgynevezett pák_ lidohányt sodornak ciga­rettának és ez a decembe­ri árrendezés óta még nö­vekedett is. A spórolósab- bak ugyanis elhatározták, hogy nem fizetnek két fil­lérrel többet a cigarettáért, inkább visszatérnek nagy­apáink módszeréhez. (&ttUin7ŐT\air0 BRIGÁDOK A Ceglédi Városi Tanács vb ipari osztálya a napokban ér­tékelte a helyiipari vállalatok szocialista brigádversenyének helyzetét. Megállapították, hogy a vállalatok nem fog­lalkoznak eléggé a brigád­mozgalom támogatásával, pe­dig érdemes lenne. A ceglédi Húsipari Vállalat például a közel másfélmillió megtakarí­tás 70 százalékát a két szo­cialista brigádnak köszönheti. A vállalatnál tovább fejlesz­tik a mozgalmat és március végéig újabb tizenkét főből álló brigádot neveznek be a versenybe. Az értékelés meg­állapította, hogy a községgaz­dálkodási vállalat kivételével a helyiipari vállalatok mind­egyikénél szerveztek szocialis­ta címért versenyző brigádot. A ruhaipari vállalatnál a munkáslétszám 15,5 százaléka, a tanácsi építőipari vállalat­nál három brigád, a cipőipari vállalatnál egy, a Szeszipari és Szikvízgyártó Vállalatnál ugyancsak egy brigád küzd a büszke címért. Szeretik Gyebnár Jánosné, a Cegléd- berceli Földművesszövetkezet igazgatósági elnöke nemrég kitüntetést kapott. Kiváló dolgozó jelvényt. Az elnököt mindenki ismeri és túlzás nélkül mondhatjuk —, min­denki szereti is a faluban. Ti­zenkét éve dolgozik a szövet­kezeti mozgalomban, kilenc éve ö az ügyvezető. Hosszú ideig a helyi pártszervezet titkáraként tevékenykedett. Az elmúlt kilenc év alatt az fmsz a faluban négy boltot nyitott, korszerűsítették a cukrászdát és egy új önkiszol­gáló boltot létesítettek. Nagy része van a kitüntetettnek a helyi takarékszövetkezet meg­alakításában is és abban, hogy a földművesszövetkezet kitüntetést kapott. A saját erő meghaladja a harminc száza­lékot. Érthető, hogy a, sike­res működés egyik fő része­sét, az ügyvezetőt szeretik, tisztelik faluszerte. Örömök Törteli örömökről szól az írás. Két utcában szépen ha­lad a villamosítás. Igaz, baj­ban voltak, mert nem volt transzformátor. A DÁV azon­ban segített. Az érintett nyolc­van házban lakó közel 120 család mégiscsak rövidesen felgyújthatja otthonában a vil. lányt A község hatvanezer forintot adott az abonyi szo­ciális otthon bővítésére, így aztán „jogot formál” ott a ma­gányos öregek elhelyezésére. A társadalmi munka is örven­detesen fejlődik a faluban. Nemcsak a villamosításnál se­gítettek Qiz emberek, hanem fákat ültetnek, utakat egyen­getnek, egyszóval minden ere­jükkel azon vannak, hogy a község minél szebb legyen. MOWDRoViafiigB A maglód! művelődési ott­hon társadalmi vezetőségébe pótlólag beválasztották Fran- ezenezovits Gábort, a község egyik köztiszteletben álló em­berét. Gabi bácsi hatvanöt éves és négy éve élvezi nyug­díját Taxisofőr volt. Negy­ven évig hordta, vitte az uta­sokat a volt szürketaxinál, majd később az Autótaxi Vál­lalatnál. 1919-be n a Vörös Hadsereg tagjaként Maglód vörös parancsoka volt. A Ti­sza mentén harcolt a román hadsereggel szemben. Szenve­délyesen szerette fiatal korá­ban a sportot, különösen a labdarúgást, ö maga is szá­mos ajándéktárgyat, serleget és érmet nyert. Soha nem ka­rambolozott és munkáját min. dig a legnagyobb lelkiismere- tességgel végezte. Megérdemli a művelődési otthon társadal­mi vezetőségének előlegezett bizalmát. Rekord Ez a rekord nem sportpá­lyán, hanem boltban született. Igaz, nem is valami újkeletű, mert még a téli hónapokból származik. Arról van szó, hogy a Rákóczi Tsz zöldség­boltjában Nagykőrösön elérte a tizenötezer forintot a havi forgalom. Hogy ez minek kö­szönhető? Elsősorban a kiváló áruellátásnak. Aztán része volt benne bizonyára az ud­varias kiszolgálásnak is, ami Kecskés Istvánnét dicséri. Saláta A MÉK nagykőrösi telepén idejében hozzáláttak a szerző­dések megkötéséhe?. Minden nélkülözhető munkaerőt erre a feladatra összpontosítottak és a várost szinte utcáról ut­cára, házról házra végigjár­ták. Ennek eredményeként közel hárommillió fej salátára kötöttek szerződést. Előrelát­hatólag még egyszer ennyire lehet számítani, hacsak az idő­járás nem befolyásolja a sa­látapalánták fejlődését. !WXXXXX\XXS.X-XW,XN>NXXXXX*.XXW.XXXXXXV'.XX\>XXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXX'.XXXXXXXXXXXXX>XX­Lipcsei Tavaszi Vásár 1962 A képen: az erfurti Optima írógépgyár új írógépe, az „M 14-es” Optima (MTI Külföldi Képszolgálat) NÉGY KORSÓ SÖR Tavaszi kalapiíjdonságok

Next

/
Oldalképek
Tartalom