Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-10 / 58. szám

M»T MEG *cJCír4gj> 1962. MÁRCIUS 10, SZOMBAT az eviáni tárgyalások A képen: Az algériai küldöttséget szállító svájci katonai helikopter útban a genfi repülőtérről a Genfi-tó északi ré­szén fekvő Sigual-dc-Bougy-ba, az algériai küldöttség szálláshelyére (MTI külföldi képszolgálat) Az FLN nyilvánosságra hozta az eddigi megállapodásokat TŰZHARC ALGÉRIÁBAN „Sokat dolgozunk és előre- gt- :™ 1 < haladunk” — mindössze eny- nyit mondottak a francia és az algériai miniszterek az Evianban harmadik napja fo­lyó tanácskozásról, amelynek tartalmát mindkét részről to­vábbra is titokban tartják. A megfigyelő véleménye szerint a tárgyalások a napi öt-, hatórai ülésezés ellenére, valószínűleg a hét végéig sem érnek véget; mindkét részről arra tö­rekszenek, hogy a vitás kérdéseket a lehető leg­rövidebb időn belül tisz­tázzák és aláírhassák a fegyverszüneti egyezményt. Az El Muzsahid, az FLN hivatalos lapja pénteki szá­mában részletesen ismerteti a februári titkos tárgyalásokon létrejött megállapodásokat. Hangoztatja, oz új algériai állam teljesen független és szuverén lesz, hadseregének magvát az algériai felszabadí­tó hadsereg egységei fogják alkotni. Külpolitikai irányát, amely a semlegesség lesz, maga szabja meg. A tárgyalásokon a lap sze­rint nemcsak abban egyeztek meg, hogy a francia katona­ság a népszavazás után foko­zatosan kiüríti Algériát, ha­nem a kiürítés ütemtervében is megegyeztek. A francia katonai erők öt éven át hasz­nálhatnak bizonyos katonai létesítményeket és 15 évig bérlik a Mers el-Kebir-i tá­maszpontot. A megállapodás szerint azonban Algéria területe nem szol­gálhat bázisul semmilyen afrikai vagy baráti ország elleni támadáshoz. A fegyverszünet és a füg­getlen algériai állam létrejötte közötti időszakra vonatkozó­an a megállapodás meghatá­rozza az ideiglenes kormány szerepét betöltő végrehajtó hatalom & a francia főkor- mányzó hatáskörét. Az át­meneti időszak hat hónapig tart. A helyi karhatalmi erők hatásköre, létszáma még tisz­! tázatlan. „A rend fenntartá- • sa az átmeneti időszakban \ — hangoztatja az El Muzsa­hid — számunkra döntő fon­tosságú kérdés. Az algériai nép, az FLN és a felszabadí­tó hadsereg ne-m tűrheti, hogy azok a franciák, akik kisik- lanak kormányuk ellenőrzé­se alól, támadást intézzenek az együttműködésre törekvő, fegyvertelen, békés algériai lakosság ellen.” Az elmúlt órák másik figye­lemre méltó eseménye a tu­niszi határ mentén állomáso­zó francia csapatok és az al­gériai felszabadító hadsereg egységei közötti összecsapás. Az FLN sajtószolgálata, az Al­geria Press Service csütörtök esti jelentése szerint az algériai felszabadító hadsereg csapatai az utolsó 48 órában támadást intéztek a tunéziai határ hosszában algériai terüle­ten levő francia katonai berendezések és egységek ellen. Az algériai francia főparancs­nokság ugyancsak jelentést adott ki, amely szerint az al­gériai csapatok támadása a határt elzáró villamos-szöges- | drótakadályok és aknamezők ellen irányult. A tűzharcban francia részről a légierő egy­ségei is beavatkoztak. A har­coknak halálos és sebesült ál­dozatai vannak. A Reuter je­lentése szerint a határszaka­| szón, amelyre a támadás össz- ! pontosait, francia ejtőernyős és idegenlégiós csapatok állo­másoznak. Algéria részéről, mint isme­retes, az a törekvés, hogy a felszabadító hadsereg tagjai a fegyverszünet megkötése után a Marokkóban és Tuné­ziában tartózkodó algériai menekültekkel együtt a legrö­videbb időn belül visszatérje­nek Algériába. A francia had­ügyminiszter ezzel szemben a februári titkos megbeszélések után kijelentette, hogy az al­gériai hadsereg tagjainak visz- sza téréséről nincsen szó és hogy a határt elzáró berende­zéseket és katonai erőket to­vábbra is fenntartják. Az algériai háború mérlege A francia hadügyminiszté­rium hivatalos jelentést adott ki az algériai háború eddigi mérlegéről. Eszerint 1954 no­vembertől 1961 végéig 17 250 francia katona esett el Algé­riában 51 800 pedig megsebe- | sült. Az algériai felszabadító | hadsereg halottainak számát 1 141 000-re becsüli a francia jelentés. A statisztika nem szól a polgári lakosságot ért veszte­ségekről. Az FLN 1958-ban már egymillióra becsülte az arab lakosság halálos áldoza­tainak számát. Fog:i«Sás a nemzetközi nőnap alkalmából A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága március 8-a, a nemzetközi nőnap alkalmá­ból fogadáson látta vendégül a nőmozgalom legjobban dolgo­zó megyei aktíváit. A fogadá­son Szakali József elvtárs, a Pest megyei Pártbizottság tit­kára és Török Gyula elvtárs, a Hazafias Népfront megyei titkára köszöntötte az asszo­nyokat. Kovács Antalné, a no- tanáos megyei titkára pénz- és könyvjutalmat adott át a leg­jobban. dolgozó aktíváknak, járási titkároknak. Egy zászló visszakerült A történet 1941. őszén kez­dődött. A Krímbe betörő né­met csapatok egyik sorkato­nája idős szovjet harcosra leit figyelmes, aki az egyik csata közben vörös zászlót tartva esett el. A német ka­tona késő éjszaka az elesett szovjet hazafi holttestéhez lo- pózott, s véres zászlót magá­hoz vette. Néhány hétig a fronton rejtegette, majd sza­badságot kapott, hazautazott Drezdába és a selyemzászlót Hans Prihoda nevű barátjá­nak adta át megőrzésre. Nem tudni, ki volt ez a német ka­tona, aki a fasizmus legsöté­tebb esztendőiben is hitt at igazság győzelmében. Prihoda ugyan egy év múlva elmond­ta a zászló történetét Franz nevű barátjának, aki ma is Drezdában lakik, de nem kö­zölte vele a katona nevét, Később Prihodát is behívták a Wehrmachtba, s a háború nemsokára végzett vele. A zászlói azonban tokba zárta, elásta, s ez nemrég előkerült. A Német Szocialista Egy­ségpárt, drezdai bizottsága most visszaküldte a lobogót a Szovjetunióba, az Ukrán Kommunista Párt krími terü­leti bizottságához. A nagy utat megjárt zászlót a szim- feropoli múzeumban' állítot­ták ki. A történet két fősze­replőjének kiderítésére a Krímben és Drezdában a he­lyi lapok vállalkoztak. Aláírták a szovjet-amerikai tudományos és kulturális csereegyezményt Január 31-től március 8-ig tartó tárgyalások után Wa­shingtonban csütörtökön dél­után aláírásra került a szov­jet—amerikai tudományos és kulturális csereegyezmény. A több mint harminc olda­las okmányt, amely az 1962— 1963. évre szól, szovjet rész­ről Szergej Romanovszkij, a külföldi kulturális kapcsola­tok állami bizottságának el­nökhelyettese, amerikai rész­ről Charles Bohlen, a kül­ügyminisztérium szovjet szak­értője írta alá. Az egyezmény számos pontja közül különös érdek­lődésre tarthat számot: most először állapodtak meg ab­ban, hogy előmozdítják a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa, valamint az amerikai kongresszus tagjainak, továb­bá magasrangú állami funk­cionáriusoknak egymás orszá­gaiba való kölcsönös utazá­sát. Megállapodtak abban is, hogy a két ország megosztja egymással az atomenergia bé­kés felhasználásával kapcso­latos nem bizalmas adatokat. Az erre vonatkozó részleteket a két ország szakértői fogják megállapítani. A Szovjetunióban megjele­nő America és a Washington­ban megjelenő Soviet Union című képeslap példányszámát az eddiginek kétszeresére emelik. Az egyezmény ezenkívül részletesen intézkedik tudó­sok, szakértők, művészek, diákok cseréjéről és turista­utazásáról is. Az Egyesüt Áiíamok nagyköveteinek aknamunkája Latin-Ameitában Amerikai katonai segély Dominikának 28 nagy tudományos tanácskozás Elkészült az MTESZ-be tömö­rült tudományos egyesületek idei kongresszusainak és kon­ferenciáinak terve. Eszerint — nem számítva az egy-egy kér­dés tisztázására hivatott kisebb előadóüléseket — 16 egyesület ebben az évben 28 nagy­méretű összejövetelt rendez. A Prensa Libre című mexi­kói lap egy dél-arrierikai diplo­matával folytatott beszélgetés­re hivatkozva rámutat: az Egyesült Államok a latin-ame­rikai országokban működő nagykövetei utasítást kaptak arra, hogy minden teketóriázás nélkül avatkozzanak bele az egyes országok bel- ügyeibe, szervezzenek ösz- szeesküvéseket és gyako­roljanak nyomást a kor­mányokra. A lap példákkal jellemzi az Egyesült Államok latin-ameri­kai nagyköveteinek aknamun­káját. Rubottom amerikai nagykövet elutazása után McClintock érkezett Argenti­néba, aki nagyköveti minőség­ben nyomban „baráti” kapcso­latokat teremtett reakciós ele­mekkel és velük együtt erős nyomást gyakorolt Frondizi elnökre. Frondizi ennek kö­vetkeztében elárulta népe ér­dekeit és megszakította diplo­máciai kapcsolatait a testvéri Kubai Köztársasággal. Stromot, az Egyesült Álla­mok bolíviai nagykövetét kor­mányellenes aknamunka miatt utasították ki az országból. Helyét Benjamin Stephansky foglalta el, aki nagyobb körül­tekintéssel ugyan, de ugyan­azt a politikát folytatja: igyekszik Bolíviát teljesen az Egyesült Államok függ­vényévé tenni. Stephansky egy alkalommal kijelentette, hogy ha Bolívia nem változtatja meg politiká­ját Kuba és a külföldi tőke- befektetések kérdésében, terü­letét esetleg felosztják a négy szomszédos ország között. Egy brazíliai összeesküvés szervezése miatt — folytatja a Prensa Libre — kiutasították Rio De Janeiróból Cabotot, az Egyesült Államok nagyköve­tét, Utóda, Lincoln Gordon kapcsolatot teremtett a Conc- lan nevű reakciós szervezette], pénzt hitelez a reakciós lapok és a terrorszervezetek veze­tőinek. Gordon nemrégiben provokációs támadást szerve­zett Rio de Janeiróban a szov­jet kereskedelmi képviselet épülete ellen. A mexikói lap emlékeztet arra, hogy Gordon tavaly részt vett a Kuba elleni agresszió előkészítésében. Csütörtökön este a domini­kai fiatalok ismét tüntettek a főváros útvonalain az ellen, hogy az államtanács szabad el­vonulást biztosított Balaguer trujillista volt államfőnek és Echevarria volt hadügymi­niszternek. „Vesszen az állam- . tanács!” „Éljen a június li-e \ mozgalom!” — kiáltozták a : tüntetők. A hírügynökségek : tudósítói beszámolnak róla, ; hogy Santo Domingo főútvo­nalain még késő este is lán­goltak, füstöltek az amerikai követség gépkocsijai, amelye­ket a tüntetők csütörtökön dél­után gyújtottak fel. Az államtanács pénteken reggelig kijárási tilalmat ren­delt el. A rendőrség utasítást kapott, hogy a tüntetőkkel szemben a „legnagyobb ke­ménységet” tanúsítsa. A Reuter jelenti: az Egyesült Államok kor­mánya katonai segélyt nyújt a dominikai fegyve­res erőknek. Az erről szó­ló megállapodást csütörtö­kön Írták alá Santo Do- m ingóban. Az egyezmény értelmében az amerikai kormány ingyen szállít egyenruhákat és „más felszerelést” a hadseregnek, a flottának és a légierőknek. A dominikai fegyveres erők tiszt­jeit ingyen képezi ki az Egye­sült Államok. Felvételre keresünk gépészmérnököt, építészmérnököt, vagy technikust épitészellenőri munkakörben, gyakorlattal rendelkezőt. Műszaki könyvtárosi állás­ra német—angol—orosz per. fekt nyelvtudással. A felvé­teli kérelmet az alábbi cím­re személyesen, vagy írás­ban kérjük beadni. FORTE Fotokémiai Ipar V. személyzeti osztálya, Vác, telefon: 40. n PINTÉR ISTVÁN - SZABÓ LÁSZLÓ, BUDAPEST (4) BEKE MAIM Beszélgettek, s közben meg­kezdődött a zene. Most már megtelt a kerthelyiség, főleg fiatalokkal. Egy fekete hajú fiatalember közeledett az asz­talukhoz. Illemtudóan meg­hajolt, és felkérte Marit tán­colni. Más nő irigykedett volna, Magda örült. Legalább most a kislány rájön a szóra­kozás igazi ízére. Az elvált asszony számító volt. Tisztá­ban volt azzal, hogy Mari sokkal csinosabb, mint ő. Ha együtt jelennek meg valahol, akkor neki is sokkal könnyebb barátokat szerezni. És főleg, kevésbé feltűnő. Elvégre mind a ketten dolgozó nők ... Mari kipirulva jött vissza az asztalhoz. —Tudod, milyen jól táncol ez a fiú? Egyetemista és ran­devút kért — újságolta boldo­gan. — De nem adtam neki... — Az ilyeneknek nem is kell... — oktatta a fiatalt az időseb'-' — Ezek túl komolvan gondolok. Márpedig a ko- mo’v dolgokba sohasem sza­bad belemenni ... Ha semmi mást, ezt az egyet megtanul­tam az élettől. Flörtölni kell mindenkivel, égesse meg a nyelvét más, ne én ... Az idő gyorsan elrepült. Marit mások is felkérték és Magdát is-táncolni hívták. Tíz óra volt, amikor felálltak és elindultak haza. Mari nem ta­lált otthon senkit. Lajos bá­csiék a lány nélkül mentek ki a Szigetre, s még nem jöt­tek haza. lemosdott, megva­csorázott és lefeküdt. Nem volt kedve oivasni, bebújt a paplan alá és ábrándozott. Szép volt ez a délután. Még­is csak okos nő ez a Magda. Vele kell tartaná. Már ismeri az élet szép oldalait. S hát­ha tényieg igaza van, unal­masak ezek a kiszesek, s ak­kor elszalaszt egy szép estét. Mert biztos, hogy szép lesz. Nem is fog elmenni arra az üzemi murira, bár Lajos bá- csiéknak azt fogja mondani, hogy oda megy, de Magdával tart. A Budapestbe... Másnap reggel Lajos bácsi keményen korholta a lányt az elmaradásért. Közölte vele. hogy amennyiben ez még egyszer előfordul, mehet, aho­va akar, de itt tovább egy percig sem lakhat. Az üzemben Mari szólt Nagy Pálnak, hogy nem tud szombaton eljönni az üzemi mulatságra. A fiúk kérlelték. Ki ezért, ki azért. Volt, ame­lyiküknek nagyon tetszett Ma­ri. Mások meg csupán arra gondoltak, hogy jó lenne ezt a lányt is bevonni a KISZ-be. De Magda szavai nyomán bárhoev is kérlelték, a lány baitha+gttan maradt. Sokkal csábítóbb volt a Budapest. Vé­gül is a fiúk mérgesek lettek. Aznap este az üzemi KISZ vezetősége ülést tartott. Felle­gi, a vezetőség egyik tagja, tüzes szónoklatait tartott ar­ról hogy egyes lányok milyen fennen hordják az orrukat, de azért nem szabad egy KISZ-tagnak se megsértődnie, mert bár idealista példával kell élnie, de Krisztus is azt mondta, ha megdobnak téget .kővel, dobd vissza kenyérrel, és a kereszténység így tudott sok hívet szerezni magának. Letorkolták. Mit? Még hogy kenyérrel? Ha ő kővel, akkor mi egy sziklával. Még mit nem, maid nyelünk és hajbó­kolunk a burzsoázia előtt? Át- kos kapitalista maradványok! ..De ez nem kapitalista” — kockáztatta meg Fellegi Feri — Marira utalva. Ezen elvi­táztak vagy húsz percet, mi­után Mari Darasztlány. és még benne élnek a burzsoá eszmei maradványok... Végül is meyállaoodtak abban, hoev azért foglalkozni kell Beke Marival. — El kellene hozzájuk menni, és elkérni a nagybáty- íáéktói — kockáztatta meg Fellegi Feri. De a többiek leintették. Fia­tal még. otthon a helye, s egyébként ts, maid itt az üzemben lassanként megjön az esze. — Szólni kell a művezetőjé­nek is, hogy többet figyeljén rá. és nekünk is többet kell vele beszélnünk — javasolta a titkár. — Csak nehogy aztán a For- raiók csapjanak le rá — aka­dékoskodott tovább Fellegi. — Különben is mondtam már, hogy ezeket ki kéne dobni! Forrai Benő a üzemrészben dolgozott Kle- ment Gáborral, Csuti Balázs- zsal és Markos Edével. Hu- szonkét-huszomhárom évesek voltak mind a négyen, betaní­tott munkások. A négy fiú folyton együtt járt Gyakran duhajkodtak, csavarogtak, s a munkahelyükön is alig bírtak velük. Hiába volt a szép szó, a feddés, a fegyelmi büntetés, semmi sem hatott rájuk. Az igaz, hogy a munkában — fő­leg virtusból — nem marad­tak le a többiektől, de kibír- hatalan volt a magatartásuk. Nyolc hónapja dolgoztak itt, s ki tudja, hányadik munkahe­lyük volt ez! Ha valamelyiket kidobták a munkahelyéről, mert nem bírtak vele a főnö­kök, a többiek is otthagyták a gyárat és egvütt helyezkedtek el másutt. Szövetséget kötöt­tek „életre-halálra” ezek züllött fiatalemberek. Az igaz­gató már többször úgy hatá­rozott, hogy kiteszi a szűrü­ket. de mindig akadt pártfo­gójuk: ..Ha innen kikerülnek, másutt is ugyanígy fognak viselkedni. Dolgozniok kell, s mi legalább ismerjük és szem­mel tud juk tartani őket...” Sajnos azonban, ezek az elővi­gyázatos szavak csak szavak maradtak... Forraiékra tu- lajdonképoen nem ügyelt sen­ki. A KISZ-vezetősés is csak óvta tőlük a többieket — pe­dig ha egy kissé jobban utá­nanézett volna e fiatalurak, múltjának... — Vegyük fel KISZ-tag-: nak ... — javasolta Fellegi,! amikor a vita végéhez köze- : iedtek. A többieknek is fel-; tűnt, hogy Feri milyen heve- : sen szónokol a lány mellett.: Kinevették. — Csak nem tetszik a kis-! lány? — kérdezte Kovács; Irén, a vezetőség egyik tagja.' — Nekem különben az a vé-; leményem, hogy várjunk aj tagfelvételével. Előbb bizo-j nyítsa be, hogy alkalmas! KISZ-tagnak. És kérje ő afel-í vételét, ne mi szólítsuk fel: erre. Jóformán még azt sem: tudjuk, ki fia-borja ... Lehet,: hogy nem is kommunista, és í olyan nézetei vannak, ame-j Ivek nem valók egy KISZ-tag-j hoz... : — Az apia tsz-tag... — Na és? — kardoskodott\ Kovács Irén. — Tegyük el í máskorra ezt a dolgot. \ — Akkor legalább jelöljünk ^ ki valakit, aki foglalkozni fogí vele... — Ebben már megáll apód- tunk, hogv mindannyian ... í, Különben is, van most éppen J elég munkánk, csak azt győz-^ zük ellátni... Vagy talán ne-^ ked nincs elég munkád, Feri?í y — Hát van — hátrált mert szégyenlősen Fellegi Feri f Félt, hogy nemcsak viccelnek ? hanem komolyan rájönnek a ^ többiek: neki valóban tetszik ^ a lány. Már pedig ezt nerr ^ akarta. Egyébként is felszegj fiú volt, s ha hivatalos KISZ-^ megbízatással kellett volna fj Beke Marihoz közelednie, ak kor ment volna a dolog! De^ íav. csak odaállni és randevú ^ ra hívni a lányt — erre nem^ volt mersze. (Folytatjuk) '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom