Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-07 / 55. szám
tm. mäkctts i, szerda “JK^£trSap 3 Ne csak vallja, dolgozzon Visszatérő fiatalok — Jogos bizakodás Jászkarajenőn Megvallom őszintén, fenntartással fogadtam a jászkara,jénői Lenin Tsz párttitkárának egy megyei értekezleten tett bejelentését, amely így hangzott: — Az elmúlt esztendőben, s ez év elején összesen húszhuszonöt fiatal jött vissza közénk az iparból. Aztán alkudozni kezdtem nj agammal: ha csak a fele igaz, akkon is megéri, hogy utána járjak. Mi vonzotta vissza a földhöz a jászkara- jenői fiatalokat? Hiszen ez a tsz nem tartozik a legjobbak közé a megyében! Az idei zárszámadáskor 24,45 forintot fizetett egy munkaegységre. Januárban egyesült a gyengébb eredménnyel működött Petőfi Termelőszövetkezettel, ahol 19 forinttal zárták a tavalyi esztendőt. Sajnos, a párttitkárt nem találtam meg az irodában. Szavait azonban többen is megerősítették: az elnök, az agronómus, a KISZ-titkár, a főkönyvelő, s egy-két btágád- vezető. Sőt — mondották —, ha utána számolunk, lesz az még több is. Gólyán Elemér KISZ-titkár vállalta a „revizor-” szerepét. Elővette a nyilvántartást, s abból sorolta a nevekét: — Szűrös Győző, Tugyi Jó- zsef, Urbán Zoltán ... Gró- nai Sándor, Hegedűs Ambrus ... az összesen tizennyolc. Egy részük az iparban dolgozott, más részük idénymunkás volt az állami gazdaságban, vagya Szolnoki Cukorgyárban. — Aztán itt van még tizenkét fiatalasszony is. A férjük bejáró munkás, s ők a zárszámadó közgyűlés óta jelentkeztek a szövetkezetbe. Velük együtt harminc fiatallal gyarapodtunk. Tizenkét fiatalasszony —két hét alatt. S mindjárt területet is vafeltals . megművelésre! Kezdetnek' nem rossz. V. — Mi lehet e mögött? — faggatom a KISZ-tifkárt, mert sehogysem értem: még ha negyven forintot ért volna egy munkaegység! De így? Ha a huszonnégy forintot megszorozzuk kétszázötvennel-há- romszázzal... — általában ennyi munkaegységet szoktak teljesíteni — nem értem..» Itt van tehát a magyarázat: a jó kereset lehetősége hozza vissza a városból a fiatalokat. És az a biztonságérzet, amit a tsz gyarapodása, szilárd jövője ébreszt bennük. Idén már a kertészeten kívül minden talpalatnyi földet, minden növényféleséget terü- letvállaiással fognak megművelni. A szerződéskötések jó ütemben folynak: mintegy 260-an írták alá eddig *a' megállapodást. Közöttük Urbán Zoltán, egyike annak a 18, ipari munkából visszatért fiatalnak. Ez a 24 éves fiatalember a Szolnoki Cukorgyárban .dolUrbán Zoltán nem szokta meg a tétlenséget. Ha más nem akad, a kertet asózza. gozott, idénymunkásként. A szenet hordta a kazánházba. Ha délelőttös volt, éjjel fél négykor kelt; begyalogoit — vagy jó időben kerékpározott — Kő rcstetétlenre, onnan vitte tovább a gyári autóbusz. Öreg este lett, mire hazatért. A délutáni műszakból meg éppen éjfélkor jött meg. — Nem is szívesen engedtem én — mondja az édesanyja —, dehát mit tehettünk? A férjem a Petőfi Tsz-'oen dolgozott, s ott keveset keresett. Most, hogy egyesültek [a Lenin Tsz-szeL, reméljük, íjobb sorunk lesz. Urban Zoltán egyelőre nem 'tagja a tsz-nek, családtagként hogy idővel ez a gond is megszűnik. Tugyi Kálmán kovácsmestert mindenki ismeri Jászka- rajenőn. Harmadik éve tagja a Leninnek, ő a tsz egyik kovácsa. Józsi fia tőle tanulta a mesterséget, s szabadulása után Budapesten kereste a boldogulás útját. Két évig dolgozott a Vasútépítő Vállalatnál — s nem is rosszul. Havonta átlag 1500' forintot keresett, s két év alatt még egy szakmát elsajátított a kovács mesterség mellé. December 10-én tette le a második szakvizsgát, s 12-én hazajött. Édesapja az elmúlt évben 762 munkaegységet szerzett. Évi jövedelme meghaladta a 18 600 forintot. Egy hónapra tehát — ha a természetbeni juttatásokat is pénzben számítjuk — 1550 forint esett. Vagyis körülbelül annyit keresett a tsz-ben, mint a fia Budapesten. — Azzal a különbséggel, hogy nem fizettem belőle havi hetvenöt forintot a munkásszállásért, meg hetenként egyszer útiköltséget, ha a motorra már hideg volt az idő — magyarázza Tugyi Kálmán. — Mondtam is a fiamnak: ne maradj ott Józsi, ne szorongj a munkásszálláson, ne kínlódj magad a főzéssel, mikor itthon édesanyád főztjét eheted! Gyere haza fiam, ilyen dolgos gyerek, mint te, azt a pénzt a szakmáddal itthon is megkeresed. — Igazam volt? — fordul hozzám megerősítésért. — Ősszel úgyis katonának megy, s mire visszajön, még jobb lesz... Hogy is mondta Gólyán Elemér, a KISZ-titkár? „A jövőben ennél csak jobb, több lehet: visszafelé nem megyünk”. Tugyi Jóskának még szokatlan, hogy nem fix fizetésért dolgozik, mint az üzem- lsen. Egyelőre még előleget sem folyósít a tsz, hiszen most yolt a zárszámadás. Ö pedig olyan fiatalember, aki megszokta, hogy pénz legyen a zsebében. Kicsit fél is még az újtól, a szokatlantól. Az is bántja, hogy a tsz-tagsága rendezetlen: egyelőre családtagként dolgozik a műhelyben, pedig be akar lépni. A vezetőség feladata most az, hogy mindent meíTíegye« Apa és fia — Tugyi Kálmán és József — hét perc alatt csinál meg egy lópatkót. — Arról van szó, hogy jól bevált nálunk az eredményességi jövedelemelosztás. Kukoricából például a tagolt a többlettermés harminc százalékát kapták meg természetbeni prémiumként. A paradicsomra garantált munkaegységet állapított meg a vezetőség: száz forint megtermelt érték után haiminc forint negyvennyolc fillért fizettek. — Nézzük például a paradicsomot, amivel elsősorban az asszonyok foglalkoztak — veszi át a szót a főkönyvelő. — Terjéki Jakabné 2416 forintot, Boros Jánosné 3857-et, Halmai Ágostonná több mint háromezer forintot kapott. Volt olyan munkacsapat, amelynek mind a négy tagja fejenként csaknem 3340 forintot vitt haza a paradicsomért. A cukorrépát pénzben premizálták: a többlettermés 40 százalékát fizették ki a tagoknak az értékesítés után. Volt. aki csaknem ezer forintot kapott érte, mint például Bajzáth Lajosné, s volt, aki ezernél is többet, mint Sipos Mihályné. — Mindehhez .vegye figyelembe, hogy az elmúlt évben négyszázötven munkaegység volt az átlag a Lenin Tsz- ben! — mondja a KISZ-titkár, aki vgyan a Petőfi Tsz tagja volt az egyesülésig, de már s jól is.rneri a Lenin Tsz ügyeit. — Az egy tagra eső átlagos , jövedelem 11,600 forintot tett ki. A tsz-nek kell a munkáskéz, a fiatalasszonyoknak pedig jól jön az a jö- ver’r'mi a. férjük keresete mellé; csaknem ezer forint havonta! Sőt, a jövőben énről csak, jobb. több lehet: visszafelé nem megyünk! vállalta a két hold kukorica, nyolcszáz négyszögöl napraforgó és ugyanannyi répa megművelését. Nyáron majd az aratás-cséplésben ’ is részt vesz. A tsz vezetősége megígérte a fiataloknak: aki rendesen dolgozik, • azt a téli idényre I elengedik a cukorgyárba. A | szövetkezet egyelőre úgysem j tudja biztosítani a téli fog- j lalkoztatást. Egyelőre. De ! mindannyian bíznak abban, Néhány héttel a televízióban megtartott premier után a pesti és vidéki mozikban is bemutatják a Német Demokratikus Köztársaság filmművészeinek nagysikerű alkotását, a Lelkiismeret láa fiatalok bizalmának megerősödéséért: rendezze a belépni kívánó fiatalok tsz-tag- ságát, támogassa és bízza meg komoly feladatokkal a fiatalokat tömörítő KlSZ-szerveze- tet, a szociális és kulturális keretből nyújtson segítséget a fiatalok szórakozásához, művelődéséhez. A tagság feladata pedig az, hogy magáénak vallja ezt a meggyőződést: visszafelé nem megyünk! S ne csak vallja, dolgozzon is érte. Nyíri Éva zadása című újdonságot. A filmet három részben vetítik majd. Az első rész március 22-én, a második március 29-én, a harmadik pedig április 5-én jelenik meg a • mozik vásznán. (MTI) A mozikban is bemutatják a Lelkiismeret lázadását SOK A PETRÓLEUMLÁMPA Érden és Érd környékén. Jó volna, ha a tanács szívére venné az elintettek kérését, akik nemcsak kémek, hanem pénzt és társadalmi munkát is felajánlottak a villany bevezetéséhez. S jó volna, ha — természetesen társadalmi munka igénybevételével — gondoskodnának néhány utcarész sártala- nításáról, s arról, hogy megfelelő játszótér álljon a gyermekek rendelkezésére. Szűcs József, és mások, Érdliget, Gyöngyvirág utca Miért indult címmel cikket közöltünk a január 3-i Olvasók Fórumában. Megállapítottuk, hogy az autóbusz, amellyel a panaszos utazott Pilis állomásra, olyan késéssel érkezett, hogy annak utasai már a Pilis állomásról három perccel későbben indított személyvonatot sem érhették el. A forgalmi szolgálat- tevő a fennálló rendelkezéseknek megfelelően és jóhiszeműen járt'el, amikor ezt a vonatot nem várakoztatta; annak tudatában, hogy a menetrend szerint kilenc perccel későbbi, 4,52-kor induló személyvonat- tál az utasok tovább folytathatják útjukat. Egyébként is Pilis állomáson nincs összehanA népi ellenőrök Egy esztendeje, hogy népi ellenőrök érkeztek Pécelre, megvizsgálni az fmsz vagyonvédelmi helyzetét. A szövetkezet ugyanis két községben átvette az állami kiskereskedelmi boltegységeket, és így 14 helyett már 43 üzlettel rendelkezik. A boltok forgalma 14 millióról 60 millióra szökött fel. s megnőtt az fmsz vezetőinek felelőssége, megnőtt az apparátus is. A népi ellenőrzés most megtartott utóvizsgálata megállael a vonat? golt menetrend a személyvonatokat és az autóbuszokat illetően. A panaszos sajnálatos esetével kapcsolatban azonban közölnünk kell, hogy aznap azért késett el munkájából, mert sem a 4.52 órakor induló, sem az azt követő többi helyi és távolsági személyvonat közlekedni nem tudott, mert Ceglédfoercel—Csemő és Cegléd állomások között a fenti időpontban mindkét vágányt elzáró baleset következett be. (Erről a balesetről a pilisi forgalmista csak a kifogásolt 4,43- as vonat .elindítása után szerezhetett tudomást.) Sárvári Mihály, MÄV Budapesti Igazgatósága vezetőjének helyettese a jót is meglátják pította, hogy Pécelen a szövetkezet dolgozói, vezetői jól dolgoznak— ami elsősorban Puskás Rezső szövetkezeti igazgató érdeme, aki már régóta dolgozik szövetkezeti vonalon. A feltárt hiányosságokat az fmsz kijavította — s így minden biztosíték megvan arra, hogy fejlesztési tervét valóban teljesíteni fogja. Nincs buszmegálló A 16. számú Autóközlekedési Vállalat az Olvasók Fórumában megjelent három levélre küldött választ. Január 31-én megjelent Helyi autóbuszt kérünk cikkünkre válaszol a MÁVAUT, részletesen kifejti, hogy Veresegy- házon nem Indíthatnak helyi járatot, mert erre még nincs magiéi sió fedezetük. A cikk-, ben felvetett gondolatot a válasz elveti azzal, hogy — a körülményeket a legteljesebb mértékben figyelembe véve — az őrszenimiklósi járat Veresegyházig történő meghosszabbításával lényegében sem az őrszentmiklósiak, sem a veres- egyháziak nem járnak jól. Február 7-én egy gödöllői olvasónk levelét közültük Egy utas nem utas? címmel. A válasz: az említett szakaszon nagy a zsúfoltság, sokszor már nem tudnak utast felvenni a busába — s ezért a vállalat masra szépíti, modernizálja az üzleteket — de úgy látszik a gyömrői TÜZÉP-teiep mostohagyerek. Hiszen olyan sár van ott, hogy szinte csak terepjáróval lehet bejutni. Nem beszélve arról, hogy a tüzelő egy nagy Ikarus 66-os gépkocsit fog a vonalra beállítani. Január 31-én jelent meg a Faképnél hagyott utasok című levél. „Mivel a gépkocsi a panaszolt időben a második járatát végezte a vasútállomás— Arany János utca megállóhely között, a. járatszemélyzet.nek.. nem volt lehetősége.arra. .hogy, az amúgy is . szoros menetidő-1 bői öt percet elvéve a megengedett idő előtt induljon el. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy az 1162 (Túra) vonalon a csúcsforgalmi időben közlekedő járataink zsúfoltak. Erinek megszüntetése érdekében pótkocsis szerelvény beállítását tervezzük, s mivel ehhez megfelelő fordulóhely is szükséges, ez ügyben a túrái tanáccsal felvettük a kapcsolatot. nagy részét a szabadban tárolják, s így a vásárlók a szénnel együtt az abba felszívódott esővizet és hóiét is megvásárolják és hazaviszik. Nem lehetne ezen segíteni? Krausz Ferenc Gyömrő. Jókai u. 45. Gyálon elvették az Árpád utcai autóbuszmegállót. Pedig ott van (Árpád u. 23. szám alatt) az SZTK-orvos, és a csecsemőgondozóba igyekvők is ott szálltak le. S most a betegek, vagy a csecsemőiket vivő anyák a buszmegálló megszüntetése miatt kénytelenek tíz percet gyalogolni, mivel ritkítani kellett a megállókat, s a 94-es egész vonalán csak ezt az egyet találták érdemesnek arra. hogy megszüntessék. Barna István Gyál, Árpád u. 15. Tóth Mihály igazgató” Hozzák rendbe a TÜZÉP-felepet A belkereskedelem egyreHOGY BÍRÁLJUNK? címmel cikket közöltünk a múlt heti Olvasók Fórumában. Kértük olvasóinkat, szóljanak hozzá a cikkben felvetett problémákhoz. Most néhány beérkezett levelet ismertetünk. Ádám László (Érd, VI. Taksony u. 5.) arról ír: nagyon helyes, hogy feltárják a vezetők hibáit, de nagyon vigyázni kell a hangra, és arra, hogy ne csak a hibák felsorolását tartalmaz- tza a bírálat, hanem javaslatokat is tegyen a hibák kiküszöbölése érdekében. Kanyik József táborfalvi vb-titkár leveléből idézzük a következőket: „Hibát mindenki elkövethet, hiszen • dolgozik. Ezt a legtöbb esetben magunk is észrevesszük, és a következőkben óvakodunk e hibák elkövetésétől. Előfordulhat azonban az, hogy a vezető bizonyos kérdésiben tévedett, rosszul döntött, s ezt nem vette észre. Erre figyelmeztetni kell a vezetőt, aki — ha jogos a bírálat — további munkája folyamán fel tudja használni az ott elhangzottakat. A bírálat építő jellegű legyen. Lehetőleg úgy mondjuk el, hogy a megbírált érezze: segítséget kívánunk nyújtani a további munkájához, s ehhez jó tanácsokkal szolgálunk. Véleményem szerint a bírálatot — ha abban van igazság —, meg kell fogadni, hiszen ez politikai kérdés is egyben. Az embereket, a munkásokat, a beosztottakat (akik nem minden esetben tudják helyesen kifejezni magukat), becsüli le az a vezető, aki annak alapján ad választ, hogy a kérdést milyen hangon vetették fel.” Bíráljunk-e egyáltalán? — címmel ezt írja egyik veres- egyházi olvasónk: „Népi demokráciánk egyik nagy vívmánya a szólásszabadság. A bírálat nagy, de egyben kétélű fegyver a bíráló kezében. Hiszen a bírálat csak úgy érheti el célját, ha mind a kritizáló, mind a megkritizált megfelelő politikai érettséggel, s bizonyos fokú műveltséggel rendelkezik. A múltkoriban szomorú esetnek voltam tanúja. Egy munkahelyi vitán, mint a villámcsapás, zúdult a résztvevőkre az egyik felszólalás. A felszólaló egyik felettesét támadta, s a hang* a mondanivaló kulturáltan hangzott, és csak a gyakorlott fül érezte ki belőle a rosszindulatú támadást. S e felszólalás után, hogy úgy mondjam, többen is vérszemet kaptak, szinte számonké- rő hangon hangzottak el a különböző, nagyrészt vélt sérelmek. S a felettes mit tehetett? Válaszában védekezett, de főleg hatalmi szóval élve, támadta a bírálókat, s ahogy a bírálók személyeskedtek, ő is személyeskedett. A vita nem dőlt el. A tanácskozás résztvevői rossz szájízzel távoztak. Senki nem akadt, aki békét, rendet teremtsen. S mindezt el lehetett volna kerülni, ha az első felszólaló jobban utánanéz a tényeknek, s kevésbé . személyeskedő hangot használ.”
