Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-06 / 54. szám

I kommunista bőség megteremtése Hruscsov elvtárs beszámolója a mezőgazdaság helyzetéről és feladatairól az SZKP Központi Bizottságának plénumán „A kommunizmus építése hazánkban: nemzetközi kö­telességünk teljesítése a vi­lág összes forradalmi erői iránt. A lenini irányvonalat követjük és ezt az irányvo­nalat támogatja a világot átfogó kommunista mozga­lom, az egész haladó embe­risétf’ — jelentette ki Hrus­! csov, az SZKP Központi Bi- j zottságánaik hétfőn megnyílt plénumán, a kommunista tár­sadalom építésének jelenlegi szakaszáról, és a mezőgaz­daság irányításának megja­vításában a pártra váró fel­adatokról tartott beszámolójá­ban. A kommunizmus építésének programja .Teljes joggal elmondhat­juk — hangsúlyozta az SZKP Központi Bizottságának első titkára —, hogy az SZKP új programja, a kommunizmus anyagi és műszaki alapjai­ról, továbbá a kommunis­ta társadalmi viszonyok ki­alakításáról és az új ember neveléséről benne kifejtett tervek világszerte óriási ha­tást gyakoroltak az emberek millióira." Hruscsov a továbbiakban megállapította, hogy az SZKP programja ,.a tudományos kommuniz­mus elméleti alapján ki­dolgozott kommunista társadalom felépítésének sokoldalú tervét tartal­mazza”. — A szovjet nép lelkesen, forró helyesléssel fogadta a kommunista párt új prog­ramját, mint saját, legfon­tosabb érdekeinek kifejező­jét. A kommunizmus építését valamennyi szovjet ember sa­ját ügyének tekinti. — A párt és a nép erőfe­szítései most a legfontosabb gazdasági feladat gyakorlati megvalósítására — a kommu­nizmus anyagi-technikai bázi­sának megteremtésére összpon­tosulnak. A Központi Bizott­ság jelen plénuma is ezért vi­tatja meg a mezőgazdaság fel­lendítésének kérdését, amely az egyik legfontosabb az új programban és az SZKP XXII. kongresszusának határozatai­ban felvetett kérdések között Az SZKP új programjának gazdag külföldi visszhangja között találkozhatunk olyanok­kal is. amelyekben kételkedés nyilvánul meg aziránt, helye­sein teszi-e a program, hogy a népnek szükséges anyagi ja­vak termelésére helyez külö­nös súlyt. Pártprogramunk egyes bírálói a szovjet kommu­nistákat szinte olyan emberek­nek próbálják feltüntetni, akik hajlamosak a kommunizmust valamiféle „terülj asztalkám”- nak beállítani — jelentette ki az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára. A kommunista társadalom mibenléte — Számunkra, minden mar­xista—leninista számára a kommunista társadalom: a tár­sadalom összes tagjainak tel­jes szociális egyenlősége, vala­mennyi állampolgár magasfo­kú öntudatossága és eszmeisé­ge, az anyagi és szellemi ja­vak bősége, minden dol­gozó boldog és ellátott éle­te egyaránt. A tudományos kommunizmus számára idegen az olyanfajta egyenlőség, mint aminőt az el­ső keresztény gyülekezetek hirdettek a maguk alacsony életszínvonalával, aszkétizmu- sával. A kommunizmust nem tehet elképzelni olyan asztal­nak, ahol üres tányérok előtt „magasan fejlett öntudatú és teljesen egyenjogú” emberek ülnek. Ilyen ..kommunizmust” hirdetni annyi lenne, mintha arra hívnék meg az embere­ket. hogy pálcikával „kanalaz­zák^’ a tejet. Ez a kommuniz­mus torzképe lenne. Hruscsov ezzel összefüg­gésben hangsúlyozta, hogy Marx, Engels és Lenin ki­dolgozta a leendő kommunis­ta társadalom alapelveit. Is­meretes Marx klasszikus for­mulája — mondotta —, amely szerint a kommunista társa­dalom magasabb szakaszá­ban az egyének sokoldalú fej­lődésével együtt, kifejlődnek a termelőerők is, és teljes erővel buzognak a társadal­mi javak összes forrásai. Csak ekkor válik lehetővé annak az el vnek a megvaló­sítása, hogy mindenki képes­ségei szerint, mindenkinek szükségletei szerint. A pert munka célja A kommunizmusnak ez a marxista—leninista értelme­zése képezi az SZKP prog­ramjának alapját, s kifeje­zésre jut abban a megállapí­tásban, hogy a pártmunka célja: a nép egyre növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek mind teljesebb kielégítése. Erről megfeledkezni egyértel­mű lenne a kérdés materia­lista felvetésétől való elté­réssel, a társadalmi fejlő­dés törvényszerűségeinek meg nem értésével, a szub- jektivista, idealista állás­pontra való süllyedéssel. — Az SZKP programja éppen tanítóink nézeteivel teljes összhangban — nem olyan társadalomnak mutat­ja a kommunizmust, ahol a szegények egyenlősége alakul ki, hanem olyannak, amely­ben megvalósul a társadalom valamennyi tagjának anyagi bősége és szellemi jóléte, biz­tosítottá válik a személyi­ség sokoldalú fejlődése. Az SZKP programját át­hatja a kommunizmus nagy és nemes eszméje: mindent az emberért, az ember javára. Ugyanakkor Hruscsov elv­társ hangsúlyozta: — Magától értetődik, hogy nincs hibá- sabb dolog, mint a marxis­táknak—leninistáknak olyan elképzeléseket tulajdonítani a kommunizmusról, hogy az a semmittevés és a jóllakott tét­lenség eldorádója. Az SZKP programja, a XXII. párt- kongresszus dokumentumai teljes erővel és határozott­sággal hangsúlyozzák, hogy o kommunizmus és a munka egymástól elválaszthatatlan, hogy éppen a társadalom ösz- szes tagjainak öntudatos, ön­feláldozó munkája a kommu­nizmus építésének alapja, és hogy e társadalom javára i végzett munkát a kommuniz- j mus nagy ideáljai hatják át. A kommunista társada­lom megteremtése során alakul ki a magasfokú kommunista öntudatú és erkölcsiségű ember. Növelni a szocializmus anyagi erőit — A kommunizmus anyagi­technikai bázisa megteremtésé­nek rendkívül nagy nemzet­közi jelentősége van — mon­dotta a továbbiakban Hrus­csov. — A két társadalmi rendszer versenyének és har­cának jelenlegi körülményei között szüntelenül növelni kell a szocializmus anyagi erőit az imperial izmus fölötti győzelem mielőbbi kivívá­sa és megszilárdítása ér­dekében az élet vala­mennyi területén, vagyis gazdasági, politikai és tudományos-technikai vonat­kozásban egyaránt. Bármiféle eltérés ettől az irányvonaltól azt eredményezné, hogy meg­szűnne a szocializmus erői­nek az imperializmus feletti fölénye, ez pedig hatalmas kárt-okozna-«-szocialista tá­bornak, az egész világ forra­dalmi és felszabadító erőinek. A termelőerők olyan nagy­mértékű fellendülését kell el­érnünk, úgy kell megerősíte­nünk a szocialista országok gazdasági és védelmi erejét, hogy a szocializmus erői mind megbízhatóbban és teljesebb ben védve legyenek az impe­rialista agressziótól. — Éppen a Szovjetunió és az egész szocialista világrend­szer termelőerői gigászi fejlő­désének köszönhetjük, hogy a jelenkori imperializmus kénytelen számolni a szocia­lista táborral, a szocializmus reális erőivel. A világ haladó közvéleményének egybehang­zó elismerése szerint a Szovjetuniónak és a többi szocialista ország­nak ez a hatalma jelenti » legfőbb akadályt az im­perialista agresszió, az új világháború kirobbantá­sának útjában. Az imperializmus elleni sike­res harchoz nem elég a jel­szó, a harc győzelmes vitelé­hez reális lehetőségek kelle­nek. Ezek között a lehetősé­gek között a győztes szocializ­mus anyagi erői döntő és egy­re növekvő szerepet játsza­nak. — A mai viszonyok között — folytatta az előadó — épül és már fel is épült a tényle­ges szocialista társadalom. Ma már nem csupán az osztály­öntudatra vonatkozó forradal­mi felhívások, hanem elsősor­ban a szocialista országokban élő nagy tömegek gyorsan nö­vekvő életszínvonalának pél­dája hat a kapitalista orszá­gok dolgozóira. Ezekben az országokban még elég széles rétegek rabjai a burzsoá és a reformista ideológiának. Ha a szocialista világ a kapitaliz­mushoz viszonyítva magasabb életszínvonalat ér el, ezzel is­mét meggyőzően bizonyítja a nem szocialista országokban élő emberek millióinak a szo­cializmus előnyeit és újabb hatalmas csapást mér a kapi­talizmusra. A kommunista bőség megteremtése — Nem véletlen, hogy az amerikai imperialistákat leg­inkább az nyugtalanítja, hogy a program a kommunista bő­ség megteremtését tűzi ki fel­adatul. Az amerikai imperia­listák természetesen tisztában vannak azzal, hogy ha a Szov­jetunió és a többi szocialista ország gazdasági vonatkozás­ban megelőzi a legfejlettebb tőkés országokat is, akkor már az imperialis­ták semmilyen erővel sem tudják megállítani a kom­munista eszmék győzelmi menetét. — A szocializmus, a kom­munizmus példájának ereje különösen jelentőssé válik azért is, mert korszakunkban az önálló fejlődés útjára lép­tek emberek százmilliói az ázsiai, afrikai és latin-ameri* kai országokban, miután le­rázták, vagy lerázzák a gyár- , mati rendszer igáját. Ezeknek az országoknak a népei előtt teljes nagyságban felvetődik a kérdés: milyen úton halad­janak tovább, a kapitalista, vagy a nem kapitalista fejlő­dés útján. — Minél nagyobb sikereket arat hazánk és aratnak a szo­cialista országok gazdaságuk és kultúrájuk fejlesztésében, népeik életszínvonalának eme­lésében, annál könnyebben döntenek a fiatal nemzeti ál­lamok népei a szocializmus mellett. Ilyenformán világos, hogy az a szocialista ország, amely reális sikereket vív ki gazdasága fejlesztésében, a nép életszínvonalának emelé­sében, nemzetközi síkon moz­dítja elő a marxizmus—leni- nizmus eszméinek diadalát és ezzel közelebb hozza a kom­munizmus világméretű győ­zelmét. Az anyagi érdekeltség elve — Ismét hangsúlyozni sze­retném —, folytatta a továb­biakban az előadó —, mennyi­re nagy jelentőségű a kom­munizmus építése szempont­jából az anyagi érdekeltség lenini elve. Alapjában véve helytelen lenne ebben az elv­ben valamiféle „engedményt” látni a burzsoá ideológia szá­mára. A szocializmusnak ez az elve egyáltalán nem hasonlít­ható a kapitalista haszonhaj- hászáshoz. Hatalmas szakadék tátong a munka alapján meg­valósuló szocialista elosztás és a burzsoá aranyborjú-kultusz körött, a kapitalista nvere- séghajhászás és azon szocia­lista elv között, amelynek ér­telmében az eredményesebb munkáért magasabb bér jár. — Ugyanígy teljesen hely­telen szembeállítani az anya­gi ösztönző erőket az erköl­csiekkel, az anyagi érdekelt­séget áz ideológiai nevelő­munkával. — Az ideológiai nevelőmun­ka, az erkölcsi ösztönző erők fejlesztése és az anyagi ösztön­ző erők, az anyagi érdekelt­ség fokozása elválaszthatatla­nul összefügg egymással. Az erkölcsi és az anyag! ösztönző erők kölcsönö­sen fokozzák egymást és (Folytatás a 2. oldalon) Gyorsítani kell a szántást A megyei főagronómus tájékoztatója az időszerű tennivalókról Enyhébbre fordult az idő, március közepe felé járunk, maholnap hivatalosan is meg­kezdődik a tavasz. Ahogy a napok múlnak, úgy sokasodik a munka kint a földeken, egy- ré több a tennivaló a mező- gazdaságban. Vajon, hogyan használták ki közös gazdasá­gaink a téli hónapokat, gon­doltak-e idejében a tavaszra, s hogyan halad a felkészülés a közelgő munkákra, erről kértünk tájékoztatást tegnap délután Prezenszki Gábortól, a Pest megyei Tanács főagronó- musától. Prezenszki Gábor elmondot­ta, hogy a termelőszövetkezetek ebben az évben kedve­zőbb körülmények között készülhettek és készülhet­nek a tavaszi munkákra. Jobbak a feltételek, több gép, műtrágya jut a gazdaságok­nak. Jellemző, hogy például 1961. december 3I-ig 223 va­gon nitrogén műtrágya állt a termelőszövetkezetek rendel­kezésére a korai fejtrágyázás elvégzésére. Már az idei első félév keretéből 528 vagon nit­rogén műtrágyát kaptak a termelőszövetkezeti csoportok. örvendetesen javnl a ter­melőszövetkezetek gépel­látottsága is. Hatvanhét szántótraktorral és 432 univerzál traktorral ren­delkeznek a tsz-ek. Emellett a gépállomások gépparkja is bűvül, gyorsabb ütemben ha­lad a gépjavítás, feltehetően több segítséget tudnak nyújta­ni a gépállomási traktorok a szövetkezeti gazdaságoknak. Az is jelentékenyen hozzájá­rul a tavaszi előkészületek megkönnyítéséhez, hogy a tsz elnököket és a mezőgazdászo­kat egyhetes eligazító szakmai tapasztalatcserén készítették fel a feladatok elvégzésére. Ennek ellenére, mint Pre­zenszki Gábor mondotta, nem haladt olyan ütemben a ta­vaszi előkészület, mint kel­lett volna. Sok közös gazda­ságban nem használták ki megfelelően a téli hónapokat. A dabasi járásban példá­ul az összkalászosok terü­letének csak húsz százalé­kát fejtrágyázták. A gödöllői járásban huszonhá­rom százalékot, a váci járás­ban az összterület 28 százalé­kára szórták ki januárban és februárban a műtrágyát. Még szembetűnőbb az elmaradás a nagyhozamú külföldi búzafaj­táknál. A ráckevei járásban az összterület 72 százalékát, a ceglédi járásban a külföldi búzafajták 77 százalékát, a budai járásban 45 százalékát, az aszódi járásban pedig 68 százalékát fejtrágyázták. A kenyérgabona mellett köztudomású, hogy sok helyütt az őszi árpa is későn került a földbe. Éppen ezért szüksé­ges lett volna ennek fejtrá­gyázása is. Több helyütt meg­feledkeztek erről a fontos ten­nivalóról, a dabasi járásban például az őszi árpa 20 száza­lékára, Gödöllőn 21 százalék­ra, a váci járásban 29 száza­lékra, míg a szentendrei já­rásban mindössze az őszi ár-< pa 11 százalékára jutott fej' trágya. Legjobban haladt ez a munka Nagykörösön, ahol az őszi árpa 68 százalékát fejtrágyázták. Akadtak tsz-ek, ahol na- gyón ésszerűen szervezték meg a fejtrágyázást. Kora reggel kezdték meg a műtrá­gyázást, s mire a fagy felol­(Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom