Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-29 / 74. szám

Másfél fi ítélsz*fis ntilliáhnl A PEST MEGYE/ HÍRLÁP ÍÖÍÖNKIADÓSA IV. fciVBuLVAM, 74. SZÁM 1982. MÁRCIUS 29, CSÜTÖRTÖK Harmincnégy nap nyereségrészesedés a Vecsési Vegyes Ktsz tagságának A Vecsési Vegyes Ktsz 1951- ben alakult, 1954-ben fuzio­nált a nálánál öregebb, de ak­kor gyengébben működő Ve­csési Lábbeli Készítő Ksz- szel, majd 1960-ban pedig az akkor felszámolt Vecsési Hír­adástechnikai Ksz egyik üzem­részében új részleget alakított, s így fejlődött a mai szín­vonalra. Liptai János beszámolójá­ban ismertette áz 1961. évi gazdasági működést. Asztalos, cipész, festő, fényképész, kár­pitos, lakatos, mechanikai, rádió-műszerész részleg mű­ködött az év folyamán. Min­den részleg nyereséggel zárt. Az elnök megemlékezett Bori János. Dorogi Sándor, Henzcl- mann Ferenc, Jankovics Mihály. Keszthelyi Kál­mán, Öhcgyi József rész­leg-, illetve csoportveze­tők jó munkájáról. Majd átadta a szót Begovics Gyula főkönyvelőnek. Beszá­molója szerint a szövetkezet 1961. évi teljes termelési ter­vét 96,8 százalékra teljesítet­te. Hozzászólásában Rajosán Pétét az alapok felhasználásá­ról; Antal András a nyugdí­jas foglalkoztatásról; Raszl János volt alapító tag, nyug­díjas, a szövetkezet alapi tásá- ”ól; Regős László a vecsési fehérnemű Ksz elnöke a ver- stuy mozgalom jelentőségéről beszélt. Hiányosságként je­gyezte meg, hogy a szövetke­zetben nirics KISZ-szervezet. (Ez azonban nemcsak a veze­tőség, inkább a helyi KISZ- szervek hibája.) Ádáin Antal a VILLTESZ Ksz nevében kö­szöntötte a közgyűlést. A KI- SZÖV nevében Magyar Lász­ló szólalt fel. A következő hozzászóló az üdülési beuta­lók miatt emelt szót. Nyári családi, gyermektá­bori beutalót vagy nem, vagy csak elvétve kap a tagság. (A szövetkezet több mint 10 000 forint üdülési hozzájá­rulást fizet, ezt nem „sajnál­ja” — ez nem „fáj” a szövet­kezetnek, mint azt a KSZKBI kiküldötte tévesen értelmezte, csak körültekintőbb elosztást kérnek.) Hubaiéit Gyula a mo­toros szakosztály, az ifi fut­ballcsapat megalakulását az Bori János és Bori Márton szerszámkészítők munka köz­ben olvasómozgalom elindítását jelentette be a közgyűlésnek. Drabek Ferenc elvtárs a köz­ségi pártbizottság nevében szólt. A közgyűlés megszavazta egy üdülő építésére alkal­mas telek megvásárlását az alapok terhére, melyre sa­ját erőből — nagyrészt társa­dalmi munkával — kívánnak üdülőt építeni. A nyereségrészesedést a ta­gok 1000, illetve 2000 forintról szóló takarékbetétkönyvben, az azon felüli összeget kész­pénzben kapták meg. A mérlegnek — hisz azért mérleg — két serpenyője van. A szövetkezet dolgozói egész éven át rakták a súlyokat hol az egyik, hol a másik serpe­nyőbe. Hogy a mérleg 1961. december 31-én éjfélkor úgy állott meg, hogy abból minden tagnak 34 napra jutó munka­bér jutott részesedésként, az igen kiváló eredmény. Illesse elismerés az egész tagságot, a vezetőséget, az elnököt és a szövetkezet főkönyvelőjét. Hamar Istvánná A kulturális szemle körzeti bemutatója Vecsésen A menoriak szavalattal, szó­lóénekkel, hangszerszólóval, népi zenekarral, általános isko­lai ének- és zenekarral, vala­mint tánccsoporttal szerepel­tek. Műsorukból kiemelkedett F. Magócsi Mária kulturált, művészi éneke. Dicséretes, hogy a Kossuth általános isko­la ének- és zeneegyüttese át­jött Vécsésre és a KISZ kiiítu- rális szemlén „versenyen kí­vül” fellépett —, hiszen dél­előtt Monoron az úttörők já­rási bemutatóján is részt vett. Hiányoltuk a KIOSZ énekka­rát. a kefegyár tánccsoportját és a művelődési ház színját­szóit! Az üllőiek frissebb, gazda­gabb műsorral jöttek. Szavala­tot, táncdalokat, tánczenekart és vegyeskart ’hallottunk. Lát­A FATÁNYÉROSTÓL — A DOBOSTORTÁIG 7 KÉRDÉS - 7 VÁLASZ - 7 NYEREMÉNY Vasárnap kezdtük meg rejtvényünk harmadik fordulóját, amelynek keretében hét egymást, követő lapszámunkban egy-egy kérdést teszünk fel olvasóinknak a vendéglátóipari szolgáltatások köréből. A helyes válaszok beküldői között, 7 nyereményt (tortákat, borokat, édességeket) sorsolunk ki. Negyedik kérdés: Szokta-e látogatni a Ceglédi Vendcglá- tóipari Vállalat zenés szórakozóhelyeit? (Ha eddig nem is tette volna, holnap, március 30-án este feltétlenül menjel el Monoron a Vigadóba, vagy Vecsésen a Lokomotívba, vagy a gyömröi Halászkertbe és figyelje a ze­nét! A zenekar vezetők három zeneszámot fognak be'konfe- rálni, s ezeknek a címét kell beküldeni megfejtésként.) A megfejtéseket az utolsó rejtvény megjelenése (április 1) után egybegyűjtve kell beküldeni levelezőlapon a szerkesztőség címére (Monor, Járási Pártbizottság), legkésőbb április 7-ig. A kincses szobában máshova elhe­lyezni nem lehet. Az a szekrény ott van már talán száz éve is! — mutat a sarokba, ahol valóban egy nagyon régimódi, ósdi szekrény áll. — Van itt még ilyen régiség? — Igen. A kin­cses szoba. Ott még az eredeti festést láthatod — fűzte hozzá. A földszinten sötét folyosón, bolthajtások alatt haladtunk a haj­dani kincses szo­ba felé, amit ma raktárnak hasz­nálnak. A tömör vasajtó — mely egykor a Szeme- rék, majd később a Máriássyak va­gyonát őrizte — feltárult előttünk. Valóban szép le­hetett a szoba hajdan, a már alig látható fes­tés is feledtetni tudta velünk a szoba komor ki­nézését, a nehéz vaspántokat, ab­laktáblákat, az erős zárakat. A falban tapétaajtó mögött a régi kin­csesszekrény, ma a tsz raktárosá­nak „kincseit” az apróbb szerszá­mokat és egyéb kelléket őrzi. Kissé furcsa volt a múlt és a jelen ilyen talál­kozása. (Gyarmati) tunk egy tréfás jelenetet, zenés vígjáték- és operettrészleteket. Örvendetes volt az énekkar be­mutatkozása, melyet Kriskó János általános iskolai igazga­tó szervezett és vezet. Átélten, jól szavalt Dikovlcs Judit. Kár, ho-gy a műsort a könnyű zene „felhígította”. A ■.táncdalok inkább kabaré esztrád rendez­vényeken kedveltek. (Egyéb­ként a maga nemében jó volt mindkét szólóénekes és a zene­kar is.) Szívesen láttunk-hallot- fcunfe volna hangszerszólót, népdalokat és tánccsoportot is. A vecsésiek nyújtottak leg­többet és hozzá kell tenni — elismerten a legjobban. A szólóéneket kivéve (?) vala­mennyi művészeti ágban ,,raj­tol task” és —túlzás nélkül mond­hatjuk — kiválót adtak. (Ve- csés eddig minden művészeti ágban, évről évre megyei be­mutatókon is képviseltette ma­gát.) A kamarazenekar, Balta Péter betegsége miatt, sajnos nem vehetett részt. Reméljük azonban, hogy rövidesen ismét dobogón láthatjuk és hallhat­juk őket is. A járási bemutatóra az aláb­bi szólisták, illetve együttesek kerültek: Monorról: F. Magócsi Mária, (szólóének); a művelő­dési ház népi zenekara és tánc­csoportja (páros tánc). Üllőről: Dikovics Judit (szavalat), ve­gyeskar és a tréfás jelenet. Vecsésről: Kiss István (szava­lat); vegyeskar; Nagy Ferenc (hegedűszóló); Lojs Jenő (har­monika-szóló); a tűzöl tózene­kar (kamara); az fmsz fúvós­zenekara; népi tánc-csoport és az fmsz színjátszói. Valentsik István 33 arany-, 28 ezüst- és 46 bronzérmes társadalmi munkás járásunkban A Minisztertanács legutóbbi ülésén a pénzügyminiszter jelentést-tett az 1961. évi községfejlesztési tervek végrehajtá­sáról. Ennek kapcsán elmondta, hogy az ország lakossága ta­valy közel 200 millió forint értékű társadalmi munkával se­gítette városaink, községeink fejlesztését. Ebből a tekintélyes összegből több mint másfél millió (1 millió 728 ezer) forint a járásunkban elvégzett társadalmi munka értéke. Kiknek köszönhető ez? Nagyon sokan vet tele részt ezek­ben a munkaakciökban, s most csak néhány szóban a legki­válóbbakról szeretnénk megemlékezni, azokról, akik 150 órá­nál is többet dolgoztak egy év alatt. Harminchármán vannak, s az általuk ledolgozott társadalmi munkaórák száma megha­ladja a nyolcezret. Kik ezek az emberek? Vannak köztük idősebbek, mint Balázs Ferenc Maglódról; a társadalmi tevékenységben mindig élenjáró Sárospataki Lajos szobafestő Gyömrőről; Pál Mi­hály szobrász, ugyancsak Gyömrőről; Fogarasi József Vecsés­ről. Balázs Ferenc nyugdíjas szinte mindennap részt vett a maglódnyaralói iskolaépítés különféle munkáiban, 560 órát dolgozott és több mint tízezer forint értékű társadalmi munkát végzett. És vannak közöttük fiatalok, mint például Nagy Dénes KISZ-vezető Vecsésről; Szettner Árpád Gombáról. Ez a 24 éves. fiatal pedagógus, a felsőfarkasdi iskola csinosítása, fej­lesztése érdekében 473 óra társadalmi munkát végzett. A 33 között csupán egy nő van: dr. Eszlényi Gyuláné, aki a nyaralói iskola építése körül végzett nagy szervező munká­jával vált érdemessé az aranyéremre. Életkorra, foglalkozásra — s talán világnézetre — tekint­ve van különbség közöttük, de egyek abban a törekvésben, hogy községük fejlesztése, szépítése érdekében mindig készek az áldozatos munkára. Megérdemlik, hogy a nagy nyilvános­ság előtt köszönetét mondjunk nekik, s olvasóink nyilván he­lyeslik azt a törekvésünket, hogy rr'nél többjüket bemutas­suk itt a lap hasábjain, személy szerint, emberi közelségből. Ma kettőjüket mutatjuk be közelebbről: egyiket képben, a má­sikat írásban. Tóth Mihály .í.íi órája Benyó Ferenc a kávaiak aranyérmes társadalmi munkása kapufát készít a sportpályára (Foto: Kiss) Ami a cipőbolti tudósításból kimaradt Amikor beléptem a tágas, új, reprezentatív cipőboltba, önkéntelenül a régi, túlzsú­folt, szűk kis helyiség jutott eszembe, ahol egymás sarkát taposták a vásárlók. Azóta nagyot léptünk elő­re — Víg Lajos üzletvezető szerint nem is egyet. A vál­lalat az űj cipőbolt korszerű berendezésére és az átalakítá­si munkálatokra közel 150 ezer forintot fordított. És még nincs befejezve, kövelkező lé­pésként a magas polcokra szép, ízléses függönyök, dísz­dobozok kerülnek. Az elmúlt héten megérkez­tek a kívánt és keresett mo­dern vonalú és fazonú cipők is. Víg Lajos üzletvezető el­mondta, hogy hatezer pár a cipőkészletük. Közülük legin­kább a női regatta, fűzős és papucs; valamint a konzerva­tívabb formájú, de nyújtott orrú, trottőrsarkas női cipők a legkeresettebbek. Az üzleti forgalomnak ezek a cipők mintegy hetven százalékát teszik ki. Véleményem szerint az a jó, korszerű cipőbolt, ame­lyikben minden fajta cipő megtalálható. S a monori új bolt ilyen. (HJ) MAI MŰSOR: Mozik mi Gomba: A de: Ármány Nyomorultak I—I vaszig. Vasad: It zásságból elégség \/S A hosszú lestű Ikarus mel­lett állunk, amely társával naponta tízszer fordul itt meg, a rendes monori járatok kö­zött, hogy kényelmesebb uta­zási lehetőséget biztosítson a munkába menő, vagy on­nan jövő üllői dolgozóknak. Szép ez a buszforduló itt a faluszélen! Kikövezve, bi­tumenes fedőréteggel ellát­va, karcsú testű nyárfák ölelik körül, színesre fes­tett, pihenést kínáló pa­dok ... — A busz csak a falu kö­zepéig járt — kezdi a be­szélgetést Tóth Mihály, ez a kissé kövérkés üllői szoba­festő mester —, pedig az uta­sok nagy része erről a telep­ről adódott. Egy évig harcol­tunk a tanáccsal, amíg meg­engedte, hogy a helyi buszok idáig közlekedhetnek. De forduló kellett, arra pedig nem volt keret. Lólottam- futottam, talpaltam, agitál­tam az embereket, és amikor dolgozni kellett, valameny- nyien itt voltak. — Szervezés után nem volt otthona a Petőfi Tsz-nek, A Varró-féle műhelyt alakítot­ták át Holló Sanyiék. Ujjnyi vastagon kapartam le a fa­lat, hogy eltűnjön az olaj, meg a kenőcs. Két hétig dol­goztam ott, az ajtókat, ab­lakokat is átfestettem a fa­lak mellett. A Március 15 Tsz otthona a gazdakör lett. Itt Pintér Béla falazta el a nagytermet és így két he­lyiség lett belőle. A festési munkákat itt is én végez­tem. Átépítették a tanácshá­zát. Hogy az ügyes-bajos dolgát végző, dolgozó ember­ben ne a rideg hivatal jel­legét ébressze ez az épület, az utolsó tenyérnyi helyia finom színekre festettem. Most olyan a tanácsháza függönyeivel, csillárokkal, vi­rágokkal, mint egy szép la­kás. Aztán a bölcsőde, nap­közi óvoda — ott is akadt mindig javítani való. — Hallom, hogy a busz­fordulónál üvegből és vas­ból olyan váróhelyiség ké­szül, amilyet eddig nem­igen láttunk! Még árusiló- fülke is lesz! Kicsit mosolyog, aztán mint aki bátorságot kap, kiböki. — Már az anyag is meg­van ... A tanács Tóth Mihályt 551 társadalmi munkaórájáért aranyéremre terjesztette fel, Babusa Béla 356, Holló Sán­dor 255, Gyarmati János 191, Majoros János 194 munka­órában végzett társadalmi munkát. A tanácsülés hatá­rozata szerint valamennyien aranyérmet érdemelnek. Pin­tér Bélának ezüstérmet, Ilo- vai Istvánnak oklevelet ado­mányozott a tanácsülés. A KISZ 683 munkaórájáért em- lékveretet kap. Ezek az emberek sokat dol- —on, hogy községünk AAií j legyen. Köszönjük Kiss Sándor Egy gólos vereség a „vonalrangadón' MUNKA KÖZBEN Müller Istvánné és Szabó Lajos a Vecsési Fchérneuiü- kcszítő Ktsz szabászatában anyagot terítenek (Foto: Kútvölgyi) Sáros, csúszós, nagyon rossz ta­lajú pálya fogadta vasárnap az Albertirsa—Veosés mérkőzés részt­vevőit. Mintegy 800 néző hang- párbaja közepette indította el a labdát Müller. Az albertirsai együttes hatalmas lendülettel kez­dett és lendületük hamarosan gól- lá érett. A 4. percben a vecsési ka­putól mintegy 17 méterre szabad­rúgáshoz jutott az irsai együttes. Prazsák óriási bombáját Síjé-i nagy bravúrral szögletre hárítot­ta. A beívelt szögletet a jól he­lyezkedő Lehoczky védhetetlenül fejelte a hálóba. i:0 Albertirsa ja­vára. A gól után átvette a játék irá­nyítását a vecsési együttes. Hiá­ba játszottak a mezőnyben szé­pen. a ka,pu előtt elfogyott a tu­domány. A 21. percben egyenlíté­si alkalom adódott: Müller előre­ívelt labdájával Molnár II. kiug­rott, már a 16-osnál járt. amikor a keresztező Kontha fellökte őt, Tihanyi játékvezető sí pia azonban néma maradt. Ismét feljött az ir­sai együttes: Prazsák szabadrúgá­sa. Lehoczky fejese, majd Fekete III. kapáslövése veszélyeztette a vecsési kaput. A vecsési együttes labdatartásra rendezkedett be. s igyekeztek hosszan előrevágott labdákból helyzeteket teremteni. A 40. percben Kontha hazaadását Siszler elcsípte, de még mielőtt lö­véshez 1 ütött volna, a keresztező Nagy szögletre hárított. Szünet, után mindenki azt vár­ta, hogy a vecsési együttes átve­szi a játék irányítását. Csapa­tunkon azonban mindjobban ki­ütközött a fáradtság. A nehéz ta­laj sokat kivett a játékosokból. S bár mezőnyben továbbra is egyen­rangú ellenfelek voltak, a csatár­sor azonban „lövésiszonyban’- szenvedett. Veszélyes irsai elfutás után Fekete IH. közeli lövését há­rította jó érzékkel Nyári A 63. nercben ment az első komoly lö­vés az irsai kapura: Siszler lövé­sét azonban Kovács biztosan véd­te. A találkozó végig nagy küzdel­met hozott. A vecsési együttes me zőn y ben telj esen egy en rang ú ellenfele volt a hazaiaknak, de csatársorának gyenge játéka mi­att az albertirsai együttes győzel­me megérdemeltnek mondható. A vecsési együttesből Nyári. Leimet- ter, Trasszer és Molnár l. (a me­zőny legjobbjai dicsérhető. Tihanyi játékvezető nagystílűén akarta vezetni a mérkőzést, s tel­jesen kiengedte kezéből az irá­nyítást. Rengeteg hibát vétett, s ez nagymértékben hozzájárult a mérkőzés eldurvulásához. Az előmérkőzésen a vecsési ifi­együttes nagy küzdelem után 2:0 (0:0) arányú értékes győzelmet aratott az albertirsai ifik felett, a gólokat Csernyi és Kovacsik sze­rezte. Jó teljesítményt Dezslik, Schubert és Csernyi nyújtott. Szál ont ai Attila Régimódi kül­seje, még a hoz­zá nem értő szemlélővel is műemléket sejtet — ma a gombai Új Met Tsz iro­dái vannak elhe­lyezve az emele­teti, a földszint egy részét a ki- szesek lakják, egy részét pedig rak­tárnak használ­ják. — Bizony, rá­fér már a tataro­zás — mondja be­szélgetés közben Szeműk Margit, a tsz könyvelője. — Tavasszal hozzá is kezde­nek. De csak fes­teni szabad, a fa­lakat alakítani, ajtót, ablakot

Next

/
Oldalképek
Tartalom