Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-28 / 73. szám
4 '•"^itrlap 1962. MÁRICUS 28, SZERDA Afrikai lovasok magyar nyeregben Sokáig járta rólunk világszerte a hír, hogy lovas nemzet vagyunk, az alábbi eset azonban azt bizonyítja, hogy csak voltunk. Az utóbbi években a Bizományi Áruház Vállalat több ezer lovassági nyerget vett ót a honvédségtől. A sok ezerből néhány százat sikerült csak eladni az országon belül. Legutóbb azonban egyszeriben kapós, sőt exportcikk lett a nyereg. Egy holland kereskedő egy tételben ötezret ■vett meg a vállalattól. Mit csinál egy hollandus a temérdek nyereggel? Kiderült, hogy távoli országba kerültek, s ma már afrikai lovasok használják. Bár sok elfogyott a nyergekből, még nem merült ki a vállalat készlete. Ha valaki ..nyeregben'1 akarja magát érezni, beszerezheti ezt a 30 kilós ..kelléket". A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Világgá akart menni... A Inról emelvény előtt tizenhét éves gyerekember éli, súlyos váddal terhelten. El akart szökni az országból. Hallgassuk meg, miért, hová? Személyi adatait kérdezi tőle a fiatalkorúak bírónője. Szemlesütve, szégyenkezve válaszol: — P. községben lakunk. Édesapám MÁV lakatos. Ezerhétszázat keres. Hárman vagyunk testvérek. Nyolc általánost jártam, most másodéves villanyszerelő-tanuló vagyok. — Bűnösnek érzi magát? — Igen — hangzik suttogva a felelet. — Nem érezte jól magét otthon? — Hááát.:néha összevesztem a papával... Mert wmmí Kint még havazik, de az iivegházbau nyílnak a szegfűk Gondoltak a primőrökre Is. Egyelőre négyezer paradicsompalántát nevelnek a cserepekben (Gábor felv.) HAJÓAVATÁS A Dunai Hajógyárban tegnap adták át az 1962-es esztendő első exporthajóját Csehszlovákiának. A hajógyáriak szerint „jó jel’’, hogy már a vízre bocsátás pillanatában, amikor a daru beemelte a nagy testet, megindult a vízen a 150 személyes vízibusz. Mindez, persze, csak tréfa, de az való igazság, hogy a szürke-barna festésű, fényezett alumíniumveretű vízijármű nemcsak szép látványt nyújt, de jól is használható. Elődei közül már többen hajóznak Csehszlovákia vizein. Mindeddig a legjobb véleményhez és tapasztalatokhoz jutottak. A hajótest belső borítása műanyag és alumíniumlemez. Az export vízibusz két darab nyolcvan lóerős Csepel dieselmotorral működik. Próbaútját a főváros felé vette, s miután a gépész és kormányos mindent rendben talált, elkövetkezhetett az ünnepélyes pillanat, a váci hajót átadták a megrendelőnek. Úgy hírlik, hogy az orlivhi vízgyűjtő hatvan kilométer hosz- szú taván hajózik majd. Reméljük, sok pihenő embernek szerez örömet. A 150 személyes kishajón különben helyet kapott egy korszerű, aprócska büfé is. Ha nem is tartozik a hajó- avatáshoz, de a hajógyáriak ünnepe volt tegnap a nyereségrészesedés kifizetése is. Tizenöt munkanap bérének megfelelő összeget kaptak kézhez a Dunai Hajógyárban. Nemcsak a környékben, de a megyében is a lesjobb eredmények közé számít. Nyílnak a virágok Január 20-án kezdte meg munkáját a ráckevei Arany Kalász Tsz kertészete. Részben virág, részben primörkertésze- tük van. Rövid két hónap alatt mintegy tízezer forintot jövedelmeztek a virágok. Felbuzdulva a sikeren, virágkertészetük fejlesztésére törekednek. rosszul viselkedem, késön járok haza. — Hová szokott járni ilyenkor? — Pesten dolgozom, s a munka után moziba. — Odahaza, a faluban nincs mozi? — Van. Csak nagyon gyenge, régi filmek s mennek. — Mikor indul el hazulról és mikor érkezik haza? — Reggel ötkor indulok. JCgy és negyed óra a vonatát. Azalatt kártyázunk. Meg lányokkal ismerkedünk. Délután kettőig dolgozom. Utána jártam moziba, meg néha cukrászdába, tánciskolába. Aztán az esti tizenegyessel indulok a Nyugatiból, éjfélre már otthon vagyok . .. — Hogyan is volt az a bizonyos „összeveszés” az édesapjával? Miért vágott neki a határnak? — Én nem szeretem, ha szidnak. A papa akkor is megfenyegetett, az előző este. összekaptunk. Merthogy rontottam a bizonyítványt. Azt mondta nekem a papa, hogy „nem akar látni, menjek el hazulról!1’ — mondja a fiú nagyzoló felháborodással. — Erre én elhatároztam, hogy elszököm hazulról. — Hová akart menni? — Amerikába. — Kihez? — A sógorom öccse él odakint. — Tehát elindult? — Igen . .. Szeptember hu- szonharmadikán felültem a vonatra. — Pénze honnan volt? — Kivettem a takarékból. Ézervalahány forintot. Abból váltottam jegyet Hegyeshalom felé. De a vonaton lefüleltek ... Néhány nap múlva pedig kiengedtek. — Azóta már újra dolgozik? Visszavették a munkahelyére? — Igen, — S mennyit keres mint tanuló? — Körülbelül kétszázharmincat, meg száz forint ebéd pénzt. — S mit gondol, kapnak Amerikában a tanulók fizetést? Meg ebédpénzt? — Nem tudom ... — Mihez kezdett volna odakint? — Nem tudom . .. — Van már szakmája? — Még nincs... — Szereti a szüleit? — Igen. Mindkettőt. De úgy éreztem, hogy a papa nekem rosszat akar ... — Milyen lakásban laknak? — Két szobásban, A fiúnak feltesz néhány kérdést az ügyész is. — Tudta-e, hogy a tiltott határátlépésért börtön jár? — Nem gondoltam ilyesmire. Ámbár hallottam róla, — Igaza van-e a hazának, hogy nem engedte el önt? Hosszú csend, nagy hallgatás után, akadozva jön a válasz: — Azt hiszem, igen ... Azt mondják, hogy addig magyar a magyar, amíg a szülőföldjén él... — Tud-e róla. hogy Nyugaton háborút akarnak ellenünk? Rendes dolog-e átmenni az ellenséghez? És azért nevelték a szülei, hogy tizenhét éves korában itthagyja őket? A fiatalkorú vádlott fülig porosodik. Izzad, Hallgat. ■ Azután az édesapját kérdezik meg. ^Határozott fellépésű, becsületes munkásember. Szavaiból kirajzolódik, hogy jót akart a gyereknek, csak nem tudta, hogyan nevelje. — Én egész életemben1 azt akartam, hogy a fiam becsületes ember legyen. Ö maga választotta az általános után a technikumot. Eleinte jól tanult. De már a második évben jöttek az intők, a 4óvók. Már akkor csavargóit is. Bementem az iskolába és könyörögtem, hogy ne dobják ki a fiamat. De ö csak elcsavar- gótt. Egy hétig be sem ment. Négyből állt bukásra. Még akkor is kikönyörögtem, hog? járhasson. De a fiam csak kimaradt. Akkor nagyon elvertem. Erre beállt segédmunkásnak . .. Ősszel megest elbeszélgettem vele. ^Mondtam neki, itt az újság, válassz belőle szakmát. Légy legalább szakmunkák. Így lett villany- szerelő tanuló. Ott azóta jól tanul.. . De azon a napon, illetve előtte újra rá kellett szólnom, hogy tisztítsa ki a cipőjét, a ruháját, ne reggel, az utolsó pillanatban kapkodjon, s ne ugráljon a vonatra. Délután meg arra kértem, hogy segítsen nekem valamit. Erre azt válaszolta, hogy „ha tudta volna, nem jött volna ilyen korán haza ...” Elöntött az indulat, hogy miért szégyellt ez a gyerek a munkát? Rákiáltottam: „Eriggy a fenébe, ahová akarsz! Pusztulj a házunkból!" Aztán reggel elment f az iskolába, három napig nem tudtunk róla. Majd csak a rendőrség jött értesíteni minket, hogy vegyük át a fiúnkat, mert elfogták, amikor át akart szökni a határon ... jogán A fiú az utolsó szó letörve rebegi: — Most már látom, hogy az apám jót akart nekem .:. A bíróság tanácskozik. Mérlegre teszi a fiatal élet tartozik és követel rovatait. Az otthoni engedetlenségét, a csavargásait csakúgy, mint a munkahelyéről érkező dicsérő véleményt. S végül, a törvény előírásának megfelelően, ítéletet hirdet: M. F. fiatalkorút tiltott határátlépés kísérletének bűntette miatt négyhónapi börtönbüntetésre ítéli, de annak a végrehajtását három évi próbaidőre feltételesen felfüggeszti, Firon András UJFAJTA ISKOLÁT TERVEZTEK A Típustervező Intézetben Reischi Péter építész és Gilv- iyén Jenő srattküs: mérnök új iskolát tervezett, amelyben a tantermek sokkal világosabbak a szokásosnál; mert a helyiségbe két oldalról árad be a fény az ablakokon. Ez már a második újfajta terv, amely továbbfejleszti a régebbi elképzeléseket. Korábban ugyanis túlságosan szélesek voltak a tantermek, s a tanulók a íalmenti első padokból csak kedvezőtlen szögből, rosz- szul láthatták a táblát. Az új tervnek sikerült megbízhatóan megoldania a korszerű megvilágítást, és jóval egyszerűbb, olcsóbb az építés is. A nagypapa — valkói tsz-paraszt — bütykös, eres kezével gyengéden huzigálja a kislány haját. — Otthonra talált nálunk ez az árva bogár. Nem adnánk már oda a világon senkinek. Szép az, amikor öreg korára újra gyerekszót hall az ember. Az sem baj, ha nevetés helyett néha sír. Hozzá tartozik az embsresedéshez. Mindenki bólogat, a fiatal- asszony szeme olyan fénylőén tapad a szoba közepén hintázó kislányra, ahogyan édesanya nézi szülöttét. — Nagyon szeretjük egymást az urammal. Jó ember, dolgos. Pár éve, hogy ilyen szépen, átépítettük a régi házunkat. Mert nálunk nagyon összefog a család. Azóta mindenünk új, telve a szekrényünk. Csak egy valami hiányzott, a gyerek. — Hónapokig jártam kezelésre, Pestre. Azt mondták az orvosok: ne is számítsak rá. Sírtam kegyetlenül. Akkor aztán csak megölelt a párom, ha nem lehet, hát nem lehet. Örökbe fogadunk olyat, amilyet te képzeltél magadnak. — Sűrűn jártunk a gödöllői gyámhatóságnál, meg az átmeneti gyermekotthonban. De nem volt olyan kicsike, amiA népművelésnek nem elengedhetetlen feltétele a művészeti együttes — Összehangolt tevékenység a kulturális szemle keretében Gyakran találkozunk .még azzal a téves nézettel a megye egyes községeiben, hogy a népművelési, kulturális- tevékenységet csak művészeti csapoltok szervezésével tartják elképzelhetőnek. Természetes, hogy ilyen csoportok szervezésére nem mindenütt egyformák a lehetőségek, ezért sok kis községben nincs is öntevékeny kultúregyüttes. Hiba azonban emiatt lemondani a népművelésről, kulturális tevékenységről. A népművelésnek ugyanis — ahogy ez már igen sok alkalommal bebizonyosodott — nem elengedhetetlen feltétele a művészeti együttes. Több más lehetőség is áll rendelkezésre, mint például az ismeretterjesztés és az olvasémozgalom. Erről a kérdésről hallottunk tegnap délelőtt nemcsak értékes előadást, hanem meggyőző, kézzelfogható bizonyítékokat is. Tegnap értékelték ugyanis a Szövetkezetek Pest megyei Központjának székházában a megye földművesszövetkezeteinek múlt évi kulturális tevékenységét. Földvári József elnökhelyettes megnyitója után Lajkó Károly szövetkezetpolitikai osztályvezető elmondotta, hogy a szövetkezetek múlt évi kulturális munkájának legfőbb erőssége éppen az ismeretterjesztés volt. Itt éppen a kevesebb lehetőséggel rendelkező szobi járásbeli kisközségek mutattak jó példái. A földművesszövetkezetek többek között bekapcsolódtak az ezüstkalászos tanfolyamok szervezésébe is, ahol a múlt évben több, mint ezerkétszáz szövetkezeti választott vezetőségi tag és aktíva tanult rendszeresen. Közreműködtek a nők körében szervezett akciókban is. Több mint 80 községben szerveztek szabás-varrás tanfolyamot, gazdasszony- kört stb. Nagy népszerűségnek örvend a kereskedelmi akadémia, amelyet a KPVDSZ megyei bizottságával közösen indított meg a központ. Ezeknek az akadémiáknak az előadásait közel ezerkéíszáz ember hallgat ia rendszeresen. Ugyancsak nagy érdeklődést váltott ki a 35 földművesszövetkezetinél szervezett szakszervezeti politikai iskola is. A földművesszövetkezetek választott vezetőségi tagjai, hogy munkájukat még jobban elláthassák, közel kilencszóz előadást hallgattak meg 129 földmüvesszövetke- zetnél. Harmincnyolc községben tartottak rendszeresen világnézeti előadásokat. Más helyeken a méhészeket és a gyümölcs-, szőlőtermelőket vonták össze szakmai beszélgetésre. Az .Ismerd meg hazádat" mozgalomba 18 imsz kapcsolódott be. Számottevő a József Attila olvasómozgalom segítése érdekében kifejtett tevékenység is. Legemlékezetesebb akció azonban a Nemzeti Színház kibárelése volt, ahol a Hajnali tűz című paraszttárgyú dráma egy előadásán a Pest megyei foidmű- vesszövetkezetj tagok biztosították a telt házat. Eredményesen szerepelt saját községében és idegenben is a földművesszövetkezetek 9 táncegyüttese, 2 fúvcszeneka- ra. 8 színjátszó együttese és 2 énekkara. Néhány együttes ma már nemcsak a környező községekben, de országszerte is ismert. Az idei földművesszövetkezeti kulturális tevékenység legfontosabb céljaikéit a többi társadalmi, állami és tömeg- szervezettel való szoros együttműködést jelölte meg az előadó. Ez az együttműködés már megvalósult .a megyei pártbizottság mellett működő művelődési bizottságban, de ezen túl meg kell valósulnia a járási. valamint a községi szervek között is. Jó lehetőséget ad erre a kulturális szemle. A számvetés után többek közölt felszólalt Bodnár Miklós, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára, aki a szak- szervezeti aktívák szerepét, s az önművelés jelentőségét máltatta. Németh László, a megyei KISZ-bizotíság kultúrfclelőse szintén az együttműködés tont osságáról beszélt, majd kérte, hogy az idősebb földművesszövetkezeti választott vezetőségi tagok karolják l'el a fiatalok kezdeményezéseit. Villányi Lászlóié, aki különben a közelmúltban kapott tevékenységéért miniszteri dicsérő oklevelet, mint a Szövetkezetek Pest megyei Központjának művelődési előadója, méltatta a legjobb járások és közséígek munkáját. Az értékes tanácskozást ju- talcmkiosztás zárta le: több oklevelet; és tárgyjutalmat osztottak ki a legjobb munkát végző együttesek vezetőinek, s a legaktívabb kultúlfelélősök- nek. Tenkcly Miklós OTTHONRA TALALT Iyet én álmaimban már any- nyiszor kívántam. Végül Zsámbékra, a gyerekotthonba küldtek. Vasárnap hajnalban indultunk, délután értünk oda. Megérte az utat. Ahogy megláttuk Sárikát, egyszerre mondtuk: ő az! Sárika pedig a két és fél évesek öntudatlan bájával hol az egyikhez, hol a másikhoz szalad, saját gyereknyelvén gagyog, s nagyokat kacag. — Négy hónapja van nálunk. Elfogadott már szülőknek minket. De nem így volt először. Behoztuk, leültettük a kisszékbe.- Csak ült, riadtan, meg sem moccant. Még csak nem is sírt napközben, csak éjjel. Borzasztó volt látni, hogy emészti magát. így ment ez egy hétig. Felváltva ültünk mellette, nyugtatgattuk. Nagyon megviselte szegénykémet a változás. Az adatok szerint már a kórházból a gyerekotthonba került. Az anyja csak megszülte. máris elhagyta. — Törtük a fejünket — Veszi át a szót a nagymama — mit tehetnénk. Étel, ital, nem segített. Talán a játék? Hoztunk Pestről egy nagy, tiszta selyembe öltöztetett porcelán babát. Mutattuk Sárikának. Elkerekült a szeme, ] abbahagyta a szipogást és , csak nézett, nézett. Egyszer : csak kinyújtotta a baba felé a j két karját, magához ölelte és i nevetni kezdett. Mi meg sírni. Igen, a család és Sárika, I kölcsönösen megnyerték egy- j más szívét. Tanúbizonyság a i sok, szebbnél szebb ruhács- j ka, ^ kabát, ami a tiszta szo- I bából kerül elő, s amit a gye- i rek diadalmasan mutogat: — Néni! Enyém! Szegényes a szókincse. Nem ! csoda. Sárika jóformán itt I tanult meg beszélni. Az intézetben gondos ápolásban, állandó felügyeletben volt része. de a csak neki szóló tanításban nem. Ahhoz anyai szív, családi kör kell. “ Most folyik az örökbefogadási eljárás. Elég hosz- szadalmas dolog, még akkor is. ha ilyen tiszta a helyzet, mint a mi esetünkben. Bár tudják, hogy a gyereknek van édesanyja, sőt, testvére is, egy másik intézetben, mégis örökbe adhatóként tartják nyilván. Még soha életében senki nem érdeklődött iránta. az anyja meg sem látogatta. A gyámhatóság bizonyára úgy dönt, hogy valkói kislány lesz Sárikából! Komáromi Magda Nem állnak egyedül
