Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-14 / 61. szám

Szentendre VI. ÉVFOLYAM. 20. SZÁM 1962. MÁRCIUS 14. SZERDA PEST MEGYE! HÍR l^A P KÜLÖNKIADÁSA A lakásprobléma megoldását szolgálják a kislakás építkezések SZENTENDREI FESTŐK GALÉRIÁJA (Szántó Piroska Munkácsy-díjas festőművész rajza) Március 8-án városunkban is megemlékeztünk a nők nemzetközi nagy ünnepnapjá­ról. A sok megemlékezés kö­zött este a tanácsháza szuterén helyiségében a párt városi alapszerve,, a Hazafias Nép­front városi elnöksége és a városi nőtanács hatvan meg­hívott nőt, asszonyt és leányt üdvözölt meleg, baráti közös, ségben. Pompás ajándéktár­gyakat nem állt módjukban át- j nyújtani a vendégeknek, de I fehér asztalnál emlékeztek meg a nap sok évtizedes je­lentőségéről, s a nőkről, mint társadalmunk nagyra becsült, a férfiakkal egyenjogú tagjairól. Kató György alapszervi párttitkár ünnepi szavaiban visszanézett lS08-ra, az első nőnapra, foglalkozott a jelen­nel, s beszélt a szocialista jö­vőről. Egy fiatal előadóte­hetség, Szentiványi Rózsa, József Attila: Anyám című versét szavalta meghatóan, A nőket ünnepeltük szépen. Befejezésül pedig egy másik ifjú ember, a szavaló­pódiumról előttünk már jól ismert Horváth Jóska egy Várnai Zseni verssel tette még szebbé az estet. Én mondom és Te add tovább, ez volt a vers címe, s az estről szóló megemlékezésben azt szeret­ném tovább adni, ami oly melegen és barátságosan szép­pé tette az egész estét. Kor­ban, munkakörben egymástól távol álló asszonyok oly kö­zel kerültek egymáshoz, hogy ez az est valóban beillett a társadalmat formáló, nagy­szerű harcunkba. A jó szándékú közösségi munkát mindig művészi rá­termettséggel vállaló Köves- sy Béláné, sokak Margit né­nije ült a zongora mellett, s a pattogó magyar nóták és táncdalok mellé Sefcsik Bé­la bácsi hazaszaladt hegedű­jéért — korát meghazudtoló villámgyorsasággal. Táncra is perdültünk, úgy vigadtunk. — HOLNAP DÉLUTÁN 15 órai kezdettel tartja a KI ŐSZ székházában mérlegzáró köz­gyűlését a Szentendrei Építő Ktsz tagsága. — A FILMSZÍNHÁZ műso­rán március 14-én a Balti ég­bolt II., 15-től 18-ig a Házas­ságból elégtelen című film sze­repel. — SZÜLÖK ÉS NEVELÖK találkoztak vidám baráti össze­jövetel keretében a Pomáz I. számú iskola, valamint a le­ányfalui általános iskola szülői munkaközössége rendezvénye során március 10-én este. A fe­hér asztal mellett eltöltött órák bizonyára tovább erősítik a szülők és a pedagógusok termékeny kapcsolatát. — FARSANGI jelmezes fel­vonulást rendeztek a szentend­rei általános fiúiskola növen­dékei szombaton délután az is­kola tornatermében. A sok öt­lettel előkészített délután a tantestület munkáját dicséri. A vidám diákmulatságot mű­sor vezette be, melyen fellép­tek az iskola diákjai. HÍREK A JÁRÁS ÉS A VÁROS ÉLETÉBŐL — SÁGHY BÉLA festőmű­vész vette át. a napokban a kis­oroszi községi művelődési ház vezetését. Az új vezető tervbe vette az ifjúsági klub és a községi énekkar szervezését és megalakítását. Reméljük, hogy az új vezető munkája jótéko­nyan segíti majd a község mű­velődéspolitikai munkáját. — ELNÖK- és titkár válasz­tásra készülnek a pócsmegyeri népfront-aktívák. A választás­ra március 17-én kerül sor a tanácsházán. — SZOB. VÁC és Szentend­re járások községi tanácsveze­tői tartottak egynapos tanfo­lyamot Szentendrén a járási tanács épületében, ahol az ár­vízvédelmi rendszabályokról és teendőkről tartottak előadást részükre az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakemberei. — MEGOLDOTTÁK a szi­getmonostori gyermekek vasár­napi szórakoztató foglalkozta­tását a kultúrotthon vezetői. Vasárnap délelőtt mintegy 150 diák vett részt a kultúrotthon épületében rendezett délelőt- tön, ahol televízió, sakk és ; egyéb játékok álltak rendelke- ^ zésükre. ^ — AZ ORSZÁGOS Rendező­j iroda március 25-én délután 15 j órai kezdettel Szigetmonostó- j ron, 19 órakor Tahitótfalun, \ március 26-án Dunabogdány községben mutatja be Elvá­gunk Gergely című vígjátékot. J A vígjáték szereplői között ott S találjuk a rádió műsorából íSf Jmert Mari nénit (Orsolya Ei^f \ zsébet) és Gergely bácsit (Ba- jlázs Jánosi is. Reméljük, a ! bemutatásra kerülő vígjáték j jó szórakozást nyújt majd a j községek lakóinak. t ­........ ............... ■■ j TA LÁLT TÁRGYAK * * ! A Szentendre Járási Kendór- ; kapitányság február 2G-a óta í keresi egy kalap, egy aktatás- ! ka, kés és nylon tasak feledé- ! kény gazdáját, aki a város te- jrületén hagyta holmijait. ; Igazolt tulajdonos jeleotkezé- ; se esetén a tárgyakat kiadják. ! -­I í ANYAKÖNYVI HÍREK ! Születtek: Antalicz József. Rácz ; Julianna Margit. Zauí . Nándor, «Balogh György. Heves ArDád. Csa- ( baj Erzsébet. ; Házasságot kötöttek: Német Re- ( zső és Rafael Mária Zsófia. Vaka- ! ró Mátyás és Dóka Gizella. ! Meghaltak: Lakatos Erzsébet 2 ! hónapos és Zeglin Ferenc 79 éves szentendrei lakosok. adni sok fontos történeti prob­léma megválaszolásához. Természetesen, a hun hódí­tás nem pusztította el a hazánkban lakó más népe­ket, így az előttük itt ural­kodó szarmaták is tovább él­tek. Feldúlják viszont a gyengülő római limest, így például a leányfalui őrtor­nyot is, ahol hunkori kerá­miát is találtak as ásatás­kor, melyet a Szentendrei Múzeum őriz. A hunok útját szépen jel­zik sajátosan keleti leleteik, a bronzüstök, a csontburkola­tú íjak és még sok más tárgy. Mindezek a mongóliai sírokban is megtalálhatók. Keleten a kínai kultúra tár­gyai találhatók nagy szám­ban a sírjaikban, azé a Kínáé, amellyel folytonos támadó és védekező harcban állottak, NYUGATRA ÉRVE. a má­sik akkori eurázsiai nagyhata­lommal, az akkor már ha­nyatló Rómával találták ma­gukat szemben. Letelepülni itt sem tudtak véglegesen, és Attila halála után vissza­mentek keletre, a délorosz steppére. Késői utódaik, tö­redékeik, az avarokkal jöttek be újra hazánk területére, a hunok bukása után több mint száz esztendővél. Dr. Erdélyi István régész HUN VEZÉREK SÍRJAINÁL radványai, bronz_ és vaszab­lák kerültek elő. Az egyik sírban megmaradtak a vörös­re lakkozott fedelű fakoporsó maradványai is, mellette igen sok állatcsont, szarvasmarha­csont feküdt. Ami részben a hunok nomád életére vet fényt, és azt tanúsítja, hogy hússal is ellátták a túlvilág­ra távozót. Ismeretes, hogy az ázsiai hunok, Kína és az utánuk Mongólia területére telepedő más nomád népek elől, nyu­gatra vándoroltak. Lovastul, szekerestül felkerekedve, né­hány év alatt elértek Kelet- Európába, már a IV. század végén átlépték a Volgát, Alig több mint fél évszázados európai tartózkodásuk alatt rettegésben tartották a népe­ket, elsősorban a hanyatló Római birodalmat. Ennek bu­kásához, meggyengítéséhez erősen hozzájárultak hadjá­rataikkal. Európai székhelyük itt volt Magyarországon, utolsó, nagy királyuk, Attila pedig, a legenda szerint itt is pihen valahol. Sírját még nem sikerült megtalálni. Igazi hun lelet, keleti eredetű hun tárgy, kevés van az országban. Ázsiai kultúrájuk megisme­rése komoly segítséget fog ősök maradványait igen nehéz feltárni, már csak azért is, mert kevés a környéken a munkáskéz. Egy-egy nagyobb sir feltárása harminc-negy­ven embert kíván. Az elmúlt nyáron a vezeté­sem alatt dolgozó mongol— magyar expedíció még két kisebb sírt tárt fel a teme­tőből és remény van arra, hogy a munkát ebben az év­ben is folytatni tudjuk. A SÍROKON több mázsás sziklakövek feküdtek, amelye­ket csak igen nehéz munká­val tudtunk eltávolítani. Alat­tuk — másfél méter mélyen — már az örökké fagyott al­talaj jelentkezett. Ezt azon­ban a sírt ásó hunok példája nyomán leküzdöttük. A fa­gyott talajhoz érve, ők óriá­si máglyát gyújtottak a sír­ban, mire a talaj felengedett és mélyebbre lehetett ásni. Meglátva ennek a nyomát, a kiégett sírfalat, ezt tettük mi is. Két napig égő, ha­talmas tüzet raktunk, és ennek segítségével lejutottunk a csontvázig. Leleteink szerények ugyan: íjmaradvány, vasnyílhegyek, bőrtegez, igen sok, érdekes agyagedénytöredék, festett, kí­nai eredetű lakkedények ma­£ 1924-BEN Kozlov expedí­ij dója megtalálta és feltárta z az első hun fejedelmi sírokat jíazok őshazájában, a mai Mon­góliában. Habár ezeket a si- ^ rókát már az ősidőkben ki- í rabolták, de mégis igen sok ^ szép tárgy maradt meg ben- $ nük az utókornak, a tudo- % mánynak. A néha még kilenc % méter mélységet is elérő £ halomsírokban fapaloták kis % mását építették meg és el- % látva a halottat sok minden f földi jóval: perzsiai. görög £ és kínai szőnyegekkel, sely- í mekkel és hímzésekkel, dí- f szes lakkedényekkel, fa- és $ csonteszközökkel, bronzedé- ^ nyekkel a túlvilági élet cél- $ jaira. A belül díszesen kár­pitozott sírkamrákba a kőpor­osán kívül még némi biítort fis tettek. A halott maga is 0 díszesen fel volt öltöztetve, 0 ruháján aranylemezek, öt- 0 vösremekek ékeskedtek. 0 A temető, amely másfél- 0 ezer méter magasságban van 0 az észak-mongóliai hegyek ősi 0 rengetegében, több mint két- 0 száz sírból áll. Kozlov expe­díciója és munkájának foly- 0 tatói a mongol régészek, alig 0 harmincat tártak fel közülük 0 majdnem hatvan év leforgá­ssá alatt. Emberi településtől 0 távol Nőin Ulában, vagyis a £ Hegyek Ura hegységben, az ' erdő csendjében pihenő hun 18 000 forintot fordítottak be­ruházásra, kártológépre, stop­pológépre és egyebekre. 257 ezer forint a szövetkezet je­lenlegi vagyona. A nyereség- részesedés 6,4 százalékkal emelkedett. A lakosság igényeinek kielégítéséért A Cipészipari Ktsz zárszámadó közgyűlésén 1948-ban, tapogatózó, tétova „gyermekcipőkben'’ indult meg a Szentendrei Járási Cipészipari Szövetkezet az előtte ismeretlen szövetkezeti úton, s ha ma még mindig nem korszerű helyiségekben és keretek között tevékeny­kedik is, az elmúlt esztendők­re visszanézve megállapíthat­juk a szövetkezet tagjaival együtt mi is, a város és a járás cipőt koptató fogyasztó nagyközönsége: a szövetkezet: nehéz induló időkben jól: megállta a helyét s nem vég-: zett rossz munkát. Folyó hó hetedikén tartották meg évi zárszámadó közgyű­lésüket a KIOSZ öreg helyisé­gében, s a csaknem hiánytala­nul megjelent, harminchárom tag előtt számoltak be ille­tékesek az 1961. év eredmé­nyeiről, hibáiról. Fodor József elnöki beszá­molójában elismerte, hogy az évi tervet csak 86,1 százalékra tudták teljesíte­ni, de a lemaradás nem a tagok rossz munkáját tükrözi. A szövetkezet, mint elmondta, átállt elsősorban a lakosság igényeinek kielégítésére, Rákócza Richárdrié fő­könyvelő, aki négy éve látja el a nehéz posztot, adatszerű beszámolójában felsorolta a bizonyító számokat. A 100 forint bérre jutó termelési ér­ték az 1960. évi 314 forint­tal szemben 1961-ben 317 fo­rint volt. A szövetkezetnek vissza­fizetendő hitele, be­hajthatatlan követelése, köztartozása nincs. A tágas, kulturált lakás utáni vágy Szentendrén, eb­ben a régi kis városban is nagy. És hogy ez nem elérhe­tetlen álom, bizonyítja az, hogy több száz éves, régmúlt idők emlékét idéző házak mellett új települések, utca­sorok jöttek létre az utóbbi években, hirdetve városunk lakóinak szorgalmát, vágyát. A vágy, a szorgalom ellené­re mégis, mintha bizonyos fo­kú megtorpanás állott volna be a kislakás-építkezésekben. Ezzel kapcsolatban kerestük fel Bódis József nét, az Orszá­gos Takarékpénztár helyi fiókjának vezetőjét. — Az utóbbi években — mondotta — nagy lendülettel indult meg Szentendrén, de a járás más településein is a családi házak építése. Az elmúlt évben azonban mintha kicsit lassúbbo- dott volna ez az iram. Nem kell sokáig gondolkodni, hogy megtaláljuk a fő okot: a telekhiányt. Mert például Pomázon másfél év óta nem alakítottak ki új telkeket, Szentendrén egy év óta ez a helyzet, Budakalászon pedig csak egy meghatározott he­lyen folyik parcellázás. És itt — őszinén szólva — el kell marasztalni a ta­nácsok illetékeseit, akik­nek feladatuk a parcellá­zás. Mert például Szentendrén fo­lyik ugyan ilyen munka, de nagyon vontatottan. Hova építsenek az emberek, ha nem találnak maguknak telket? — De el kell marasztalni a tanácsokat azért is, mert nem ellenőrizték a juttatott telke­ken az utasítások végrehajtá­sát. Tudott dolog, hogy a juttatottak, amikor megkap­ták telkeiket, kötelezettséget vállaltak az építkezés bizo­nyos időn belül való megkez­déséhez. Ezt nagyon sokan elmu­lasztották. s ebben az eset­ben az a tanácsok köte­lessége, hogy visszavon­ják a juttatást. Ez azonban csak részben se­gít a probléma megoldásán. Okvetlenül szükség van új te­rületek parcellázására, új tel­kek kialakítására. Vélemé­nyem szerint például Szent­endrén igen alkalmas lenne erre a célra az új sportpálya környéke. Ez a hely nagyon alkalmas lenne társasház­építkezésre, amit annál is in­kább célszerűbbnek tartok, mert lényegesen magasabb kölcsönfeltételeket biztosít, jobban ki lehet használni a kollektív építkezés előnyeit, a közös munkát, fuvart és álta­lában olcsóbban lehet megol­dani az építkezést, mintha azt valaki magánosán végezné. Nem ártana ennek propagá­lása érdekében az üzemi dol­gozók részére egy-egy anké- tot rendezni, ahol a takarék- pénztár és tanács küldöttei tájékoztatnák a dolgozókat a társasház-építkezés előnyeiről. — Az építkezés természe­tesen némi lemondással jár, de megéri, kényelmes lakás­hoz juttatja azokat, akik vál­lalják ezt. A társasház-építkezések azért is előnyösek, mert az építőket hetvenöt szá­zalékos kölcsönhöz juttat­ják. — De szólnom kell még va­lamiről ezzel kapcsolatban. A fiatal házasok egyik fő prob­lémája a lakás, ezért elsőren­dű kötelessége lenne éppen az ifjúsági szervezetnek, hogy foglalkozzon ezzel a kérdés­sel. Indítson például a KISZ mozgalmai a társasház­építkezésre, ezzel sok fia­tal házast juttatna lakás­hoz és megoldaná szá­mos helyen éppen a zsú­foltság miatt fellépő tor­zsalkodást, súrlódást a családtagok — szülök és fiatalok — között. Sajnos, ezt nem tapasztaljuk stem a városban, sem pedig az egész járás területén. — Még valamit el kell mondanom. Sokan az építők közül komoly összegekért ké­szíttetik el maguknak házaik terveit, holott válogathatnak nálunk a típustervekben és azt pár forintért meg is kap­hatják. — Azt gondolom, hogy ha a tanácsok illetékesei szív­ügyüknek tekintik a parcellák kialakítását, azt időben el is végzik, elősegíthetik a lakás- probléma megoldását, hiszen nem várható az, hogy állami erőből történő építkezé­sekkel oldódjon meg mindez. A családi házak építése ép­pen a rájuk nehezedő problé­ma. a lakáskérdés, megoldá­sát szolgálja. * I

Next

/
Oldalképek
Tartalom