Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-02 / 51. szám

MST MEGYEI hírlap 1962. MÁRCIUS 2, PÉNTEK A VÁGOTT ARC!) „ÜZLETEMBER“ Mit csinál Otto Skorzeny volt SS-vezér Madridban ? Elegáns autó suhan végig az esti Madridon. Hirtelen fé­kez és megáll a Calle de Al­fonso XII. hatos számú ház előtt. Horcher — olvasható a ház földszintién levő elegáns vacsorázóhely cégtábláján. Az autóból magas, párbaj sebesü­léstől vágott arcú úr száll ki, Horcher, a vendéglős régi is­merősként üdvözli. Az isme­retség valóban régi. Az ele­gáns úr nem más. mint Otto Skorzeny, Hitler volt SS-vezé- re, háborús bűnös, aki most Madridban él és „előkelő” üz­letember. Horcher, a vendég­lős nem más, mimt Otto Hor­cher. akinek egykori vendég­lőjében a náci vezetők jöttéit össze. 1946-ban Madridban ütötte fel a tanyáját és ven­déglője ismét rendelkezésére áll az egykori SS-vezérnek. Skorzeny gyors léptekkel halad a vendéglő kék szepa- réja felé, ahol már várja őt egykori belgiumi barátja, Leon Degrélle. a belga fasiszták volt vezére és a német megszállás alatt Belgium Szálasija. De kit láthatunk még ebben a lokál­ban? Nini, az a szakállas fia­talember nem Lagaillarde. a Madridba szökött francia puccsista? És ki érkezik hama­rosan hozzá? Nos. nem csaló­dunk, Sálán tábornok, a hír­hedt OAS Madridban élő ve­zére. Hogy egy másik asztal­nál véletlenül az amerikai kö­vetség néhány tagja is feltű­nik? Ki tehet arról? Úgy lát­szik. Horchert ők is szívesen látogatják. Hogy aztán vélet­lenül beszélgetnek is? Nos, biztosan ismerik egymást, El­végre „előkelő urak”. Hogy aztán véletlenül éppen Belgiu­mon át csempészik Franciaor­szágba az OAS röpiratait, fegyvereit és a nyugatnémet tőke támogatja az Algéria el­len vívott háborút? Mi köze van ennek ahhoz, hogy Skor­zeny. Degrelle és Sálán egy ét­teremben vacsorázik? Ki is gondolhat erre? Vagy talán mégis van valami a dologban? De hát ki is ez a Skorzeny? így kezdődik egy karrier Idén lesz harminc esztende­je. hogy 1932 nyarán a bécsi Engelmann-arénában osztrák közönség előtt ismertette Göb- beis, Hitler propagandaminisz­tere pártjának programját. Ezen az estén mutatták be a miniszternek a fiatal Otto Skorzeny t .aki Kaltenbrunn ér­nék, a bécsi hitleristák egyik vezetőjének volt a kedvence. Skorzeny azután részt vett az 1934-es, balul sikerült bécsi í nácipuccsban. Aránylag nem is kellett so- ■ káig várnia; 1938. márciusit- : én Hitler megszállta Auszt- \ riát és Skorzeny, aki ekkor j már természetesen tagja volt : az SS-nek, az emberrablás : „nagymestereként” tűnt fel.: Úgy eltüntette Miklas osztrák \ köztársasági elnököt, hogy ! soha többé nem került elő, i majd Schuschnigg kancellárt! rabolta el. Mi sem természetesebb, \ minthogy Himmler, az SS fő- ; nőké Kaltenbrunner mellett j Skorzenyt tette meg a bécsi ; SS-ek másik vezetőjének. \ Skorzeny igyekezett „megszól- ; gálni” a kitüntetést. Hamaro- \ san ő gyújtotta fel — Hitler \ utasítására — a bécsi zsina- \ gógák tetemes részét. Ekkor / ismerkedett meg Eichmannal J is, ekkor szerezte az égő temp- ; lomokból első vagyonát Európa kirablása Alig tört ki a háború, Skor- ; zeny megindult az SS-szel, \ hogy végigrabolja Európát, az- ! tán a szovjet frontra is elju- j tott. Ám, amikor tapasztal- í nia kellett, hogy ez a front! veszélyesebb, mint a nyugat- < európai volt, sürgősen „meg- í betegedett” és egy délnémet J szanatóriumban „pihente ki í fáradalmait”. Innen szólította! Berlinbe egykori barátja, í Kaltenbrunner, aki közben a í titkos szolgálat vezetője lett. J Ekkor már rosszul állt a ! hémetek szénája és Kalten-: brunner a „tehetséges” em- \ berrablót fel akarta használ-\ hi. Egy diverziós brigádot kel- j lett megszerveznie, amely ej-! [ tőernyőn ledobva gyilkol a I hadsereg mögött és hamis I pénzzel operálva igyekszik az ; ellenséges országban pénzügyi j nehézségeket okozni. Ez utób- j bi Hjalmar Schacht-nak, a j birodalmi bank elnökének öt- ! lete volt. Skorzeny több helyen végre is hajtotta megbízói utasítá­sát, ám a németek badihely- zete tovább romlott és bekö­vetkezett az első szakadás tá­borukban: Olaszország kilé­pett a háborúból. Mussolinit letartóztatták. Hitler Skor­zenyt bízta meg barátja ki­szabadításával és az SS-va- gány ezt meg is tette. Követ­kező ..hőstette” a Hitler ellen végrehajtott merénylet elkö­vetőinek kivégzése volt. Egyet­len embernek kegvelmezett meg: Oerstenmaiernek. a bon­ni parlament mai elnökének, aki maga is a titkos szolgálat tagja volt. Holló a hollónak ... Semmi sem használt. A ná­ci hadi gépezetet legyőzték, Skorzeny is amerikai hadifog­ságba került Salzburg vidékén Eichmannal és Kaltenbrunner- ral együtt. És ekkor következett a cso­da. Vagy talán nem is csoda, hiszen köztudomású, hogy hol­ló a hollónak nem vájja ki a szemét. Miközben a náci főbűnösö­ket Nürnbergben elítélték a másodrangú bűnös Skorzenyt Donovan vezérőrnagy, az ame­rikai titkos szolgálat egyik vezetője csendes utasítására megszöktetik a darmstadti internálótáborból és nemsok­kal később — mint az ameri­kai Associated Press jelentet­te — már az ifjú amerikai re­pülőket tanította az Egyesült Államokban. Aztán nemsoká­ra egy párizsi lokálban ismer­te fel egy francia újságíró, majd egy római kátoiücus pa­pi szemináriumban tűnt fel, de ezt is megírták a lapok. Végül jobbnak látta elutazni a fasiszták egyetlen megmaradt végvárába: Franco Spanyolor­szágába. Itt nem kellett félnie, hogy a sajtó leleplezi és a há­ború alatt Madridba juttatott náci pénzek is rendelkezésére álltak. Aztán hamarosan másik elő­GONDOK KÖZÖTT A prototípus olött és utón — Több bizalmat a fiataloknak A Gödöllői Gépgyárban már esztendők óta foglalkoznak ipari hűtőgépek gyártásával. 1960-as műszaki fejlesztési tervükben az új cikkek rova­tában egy, a réginél korsze­rűbb hűtőkompresszor szere­pel. A terv adatai értelmé­ben a prototípust 1961 első felében kell elkészíteniük, a nullszériát a harmadik ne­gyedévben, míg a sorozatgyár­tást ugyanannak az évnek utolsó három hónapjában kell megkezdeniök. Sajnos, ez nem történt meg, legalábbis nem úgy, ahogy tervezték. Vajon miért? A prototípust a tervezett idő­re elkészítették, de különböző, részben az anyagellátottság, részben pedig a nem ponto­san szervezett kooperáció mi­att nullszériái nem gyártottak. A prototípus után, mivel az idő szorította őket, rögtön rá­tértek a sorozatgyártásra és ez természetesen nagy nehézsé­geket okozott. Néhány konst­rukciós hiba is felmerült, amit menetközben kellett kijavíta- oiok. Az ipari hűtőgépekből a tervezett mennyiség tehát nem készült el. Az 1962-es esztendő első feladatai közé tartozott ennek a kérdésnek a rendezése. Szorosabb kap­csolatot létesítettek a Sorok­sári Vasöntödével, ahol a gé­pekhez _ szükséges hengereket öntik. Közölték minőségi kifo­gásaikat és ma már nagyrészt megoldották' a felmerült kér­déseket. A jelentős elmaradás okait 3 gyár párt-végrehajtó­bizottsága is napirendjére tűzte. A párttitkár. Kocsis István a tanácskozás után megbeszélte a dolgot a fő­mérnökkel, majd összehívta a felelős osztályvezetőket. Be­vezetőjében hangsúlyozta a párt felelősségét a termelés­ben és kérte az osztályvezető­ket, hogy valamennyien ké­szítsenek jelentést, amelyben okát adják az elmaradásnak és sürgős javaslatokat tesznek az eddigi hibák kijavítására. Kérte, hogy jelentéseikben sa­ját osztályuk, vagy részlegük hibáival és munkájával fog­lalkozzanak, ne pedig a töb­biekével. A jelentések elkészültek. Valamennyiből kitűnik, hogy a tavalyi esztendőben a null­széria gyártásához szükséges feltételek nem voltak bizto­sítva. Ezért a sorozatgyártás megkezdése után kellett javít­gatni, foltozgatni, ami részben időkiesést, részben pedig új- 1 ra, meg újra megtorpanást jelentett a termelésben. — Ügy érzem — mondja a párttitkár — és azt hiszem a tények is engem igazolnak, hogy az ipari hűtőgépek gyár­tásában túljutottunk a mély­ponton. Bár az első negyed­évben nem fogjuk legyártani a tervezett és igényelt meny- nyiséget, jogos a remény, hogy félévre terv szerint ter­melünk. Van azonban a Gödöllői Gépgyárnak egy nagyobb gondja is. Gttjártunkkor elő­ször a suttogó szóbeszéd, burkolt célzások juttatták tudomásunkra, amelyeket ér­zésünk- szerint nem mindig a jóindulat sugaűlt. Nyíltan először az igazgató, Horváth János fogalmazta meg a prob­lémát. — Ug.v érzem — mondotta. hogy van a gyárban egy bi­zonyos „főmérnökellenes” hangulat. A termelésben elő­adódott gondjainkat sokan szeretnék ráhárítani és ez véleményem szerint helyte­len. Bár vannak egyéni hi­bák, a nagy kérdésekben va­lamennyien. vezetők, felelő­sek vagyunk. Helytelen len­ne egy emberre hárítani a fe­lelősséget, különösen, ha ab­ból minket is illet egy rész. Kétségtelen, hogy a főmér­nök nem jár gl mindig he­lyesen. Szívén viseli a gyár ügyét, a termelést Abban sen­ki sem kételkedik, hogy ki­váló szakember, és szereti a munkáját. Csak mintha hiá­nyoznék belőle a bizalom. Mindert egyedül szeretne megoldani és ezzel felaprózza erejét. Csak akkor nyugodt valami felől, ha ő maga is jelen van. Sok a fiatal mér­nök a gyárban. Valamennyien szeretnék, ha munkát bízná­nak rájuk, és bizonyos, hogy kedett is, hogy ki kellene hív­ni a televíziót helyszíni köz­vetítésre, legalább lenne egy­szer egy klassz műsor . .. Va­lahogy azért távol volt ez tő­le. Tegnap lett volna? Csak Gyuszi szavai keserítették meg a leskelődés eddig édes mézét? Vagy miért? Hiszen tényleg, ha Klári mászkálna a lépcsőn, a nővére, ő se hagyná, hogy ott pislogjanak alatta. Hát Gyuszinak nincs igaza? Pénzes, mint aki kiadta a mérgét, elviharzott. Ök is el­köszöntek egymástól, de fene tudja, valahogy kedvetlenül ballagtak hazafelé. Másnap reggel úgy köszön­tötték egymást, mintha misem történt volna. Hanem amikor kifelé indultak az öltözőből Pénzes nem állhatta, s oda­szólt Gyuszinak: — Láttuk tegnap, hogy miért szállt meg a szentlélek! Barkó hátrafordult, úgy látszott, talán belemászik Pén­zes szemtelenül vigyorgó képé­be. de azután legyintett egyet, s azt mondta: — Ez neked magas. Nem ment úgy a munka, mint máskor. Lesték a fújást, vajon mi lesz, hogyan lesz, hiszen a többieknek is feltű­nik. ha Gyuszi nem megy oda hozzájuk. Összekaptatok? Mi van veletek, jönnek majd a kérdezősködések, mintha any- nyira fontos lennp, megeszik-e egymást a szeretetben, vagy nem törődnek egymással, hi­szen végül is nincsenek ö&z- szenőve, még akkor se, ha „az ötös ikreknek” csúfolják őket a műhelyben. Fújtak. Mind halkabb lett a gépek moraja, kéztörlés, tülekedés kifelé, ki ér előbb a mosdó­ba. s ezzel az ebédlőbe, ők meg indultak a csigalépcső alá. Azaz, hogy Gyuszi nerm Lehajtott fejjel jött vissza az öltözőből, letette a táskáját a gépre, nekitámaszkodott az oldalának, s úgy kezdett el enni. A kis Faragó néhány pillanatig tétovázott, de azután elszánta magát, s bár Gyuszi nem nézett rá, de bocsánat­kérő mosollyal mégis odaisz- kolt a lépcső alá a másik há­romhoz. Hallgattak, végül Pénzes nem bírta tovább, kifakadt: — Olyan savanyú pofával ültök itt. mint aki ecetet ivott; Nincs itt a Gyuszika, hogy szó­rakoztasson bennünket, mifé­le hülyeséget olvasott össze? Talán mi magunk között nem tudunk dumálni... — Beszélni — jegyezte meg félénken a kis Faragó. — Mi? Beszélni? Nézd csak, ez meg magyar órákat akar tartani itt nekem ... A kis Faragó lapult, de azért a hangja határozott volt: — Miért? Hát nem beszélhe­tünk rendesen? Pénzes fuldoklott a méreg­től: — Te! Velem ne akaszkodj! Ügy du ... beszélek — bicsak- lott meg tétován a nyelve —, ahogyan akarok! Megértetted’ S ha nem tetszik, akkor eredj a fenébe, oda a Gyuszika mel­lé, nem bőgök utánad! A mersz most már felülke­rekedett a kis Faragóban, mert hanyag vállrándítással felállt, összenyalábolta a cók-mókját, s elegánsan, mint egy előkelő vendég, odavetette: — Pá, uraim! Jó szórako­zást. És elment Gyuszihoz. Mészáros Ottó kelő náci vendég érkezett Madridba: Hjalmar Schacht. Minden út iMadridba vezet A Schacht—Skorzeny-talál- kozó megvetette az alapját annak a gazdasági együtt­működésnek, amely a nyugat­német töke és Skorzeny köz­vetítésével Madridon keresz­tül az emigrált nácik között létrejött. Azóta más szélső- jobboldali emigránsok is be­kapcsolódtak ebbe az üzlet­be. így a belga Degrélle, aki szintén Madridban él, majd Sálán és társai, amikor a spanyol fővárosba költöztek. Skorzeny közben — már mint spanyol állampolgár — feleségül vette Schacht egyik unokahugát és ő tanácsolta először rokonának, a volt bankelnöknek, hogy a nyu­gatnémet tőke kapcsolódjék be az algériai háborúba a szaharai olajért. Aztán el­érte azt is, egykori meg­mentett je, Gerstenmaier se­gítségével, hogy Nyugat-Né- metországbam kiengedték a börtönből a volt SS-eket, majd személyesen is talál­kozhatott McCloy-al, a nyu­gat-németországi amerikai megszálló hatóság fejével, aki egyébként Adenauer só­gora. ..Spanyolországban Hit- ‘ ler híres SS-tisztje mint Schacht ügynöke ténykedik. Egyetlen német exportőr se köthet üzletet, ha az, nem áll érdekében ennek a tisz­tességtelen nácinak” — írta ekkoriban a londoni Daily Herald. A „tisztességtelen náci” azonban ekkorra már elér­te, hogy Gehlen. Adenauer tjtkos szolgálatának vezetője felvette a kapcsolatot a Mad­ridban székelő szélsőjobbol­dali menekültek valameny- nyiével és a Madridba áram­ló nyugatnémet tőke busás hasznából támogatja a vi­lágon bárhol található náci emigránsokat. No és termé­szetesen ápolja kapcsolatait a belga fasisztákkal, akik­nek segítségével az ugyan­csak Madridban székelő GAS-vezetők hadianyagot csempésznek Franciaország­ba. Máté Iván a felelősség serkentené őket. Sokszor azonban | tétlenül töltik napjaikat. I Vajon miért nem bízik ben- | nük a főmérnök? j A járási pártbizottság ipari ! osztályvezetője, Gergely Já- | nos. jó! ismeri ezt a kérdés ti j Ő maga is a gépgyárban dol- | gozott, mielőtt a pártbizott- i ságra került. — Szeretném — mondotta —, ha Bakai elvtárs, a gép­gyár főmérnöke változtatna jelenlegi álláspontján. Hiszen az emberekben bízni kell. Ez a siker egyik titka. Bizalmat­lanságát azért is helytelení­tem, mert mi valamennyien bízunk benne. Úgy éreztük, rászolgált a bizalomra. Sze­retnénk, ha ezt a bizalmat most a gyár fiatal mérnökei­nek adná vissza. A Gödöllői Gépgyárban sok gondtól szabadulnának meg, ha jobban bíznának egymás­ban, és a bizalmatlanságot nemcsak a főmérnökben osto­roznák. V _____________ T. T. 7 8 millió forintot költenek a sütőipar korszerűsítésére Az Élelmezésügyi Minisz­térium Sütő- és Tésztaipari Igazgatóságán kapott tájékoz­tatás szerint 1962-ben mint­egy 78 millió forintot költe­nek a sütőipar korszerűsíté­sére. Az idén a győri és a ka­posvári üzem kivételével befe­jezik a tavaly megkezdett épít­kezéseket. így új sütőüzemet* illetve kenyérgyárat kap Ka­zincbarcika, Tiszaszederkény, Komádi, Nagykálló, Szob, Fonyód. Dombóvár és Zala­egerszeg. Folytatják és jó­részt befejezik a sütőüzemek teljes felújítását Kiskunhala­son, Püspökladányban. Po­roszlón, Demecseren. Üzem­be helyezik a rekonstruált eg­ri, székesfehérvári, szentgott­hárdi. derecskéi és kőszegi sütödéket is. A nagyarányú fejlesztés ja­vítja a kenyérellátást váro­son és falun egyaránt, a sütő­ipar teljes korszerűsítése azon­ban több évet vesz igénybe, és még nagy anyagi áldo­zatokat követel a népgazda­ságtól. (MTI) A csigalépcső-háború vább, hanem amikor fürödni mentek, a kis Faragó odasün- dörgött Gyuszihoz: — Hát ezért volt igazad, Gyuszi... Barkó csak ránézett, úgy tett, mintha fogalma sem len­ne, miről beszél a kis Faragó, s csak amikor odaálltak a zu­hany alá, felelt vissza: — Örülök, hogy rájöttél. Hónuk alá csapták a táskát, lódulás, kinek merre a dolga, de a nagykapu előtt megtor­pantak, mintha gyökeret eresztett volna a lábuk. Bar­kó akkor köszönt oda Erzsi­nél!, aki két géppel odébb dolgozott tőle a műhelyben, s együtt indultak a kaputól el. — Hát ezért! — horrent fel Pénzes, s hogy nagyobb nyo- matékot adjon szavainak, még a homlokára is egy csattanó- sat csapott. — A szende lé­lek! Eddig jó volt, hogy legel­tethette a szemét, most egy­szerre nem, mert hátha az Erzsikéje is ott libeg el fölöt­tünk ... A három srác csak hallga­tott mellette, de Pénzes to­vább tüzelt: — Ezt a piszkosságot! Hát egyszerre megjátssza magát. A jó fiút. De ha van mersze kidumálni a lánynak, akkor megcsapom! Megérdemli! És még ez a haver? — De hát azért — próbál­kozott a kis Faragó, de Pén­zes beléfojtotta a mondatot: — Mit de? Talán neked sem tetszik? Egyszerre te is szégyenlős kisfiúka lettél? Tegnap még te hunyorogtál a legjobban... A kis Faragó elhallgatott, hiszen tényleg, még hülyés­az ebédlőbe, ők meg a lépcső alá vonultak, s ez így ment napról napra, hétről hétre hónapok óta. De egyszer végeszakadi ennek az áldott, pislogásokkal teli nyugalomnak. Barkó Gyu­szi, aki pedig tekintélynek ör­vendett közöttük, mert sok olyasmit is tudott, amit a töb­biek nem, két harapás közöti csak úgy odavetette: — Azért elég ronda fráterek vagyunk. Először nem értették. Néz­tek rá, miféle vicc sül ki a dologból, sok marhasággal ug­ratták már egymást, de Gyu­szi csak hallgatott, nézett rá­juk. s amikor látta az értet­lenkedő pillantásokat, ma- gyarázóan hozzátette: — Ezért a pislogásért. S fejével a vaslépcső ma­gasba kapaszkodó fokai felé intett. Pénzes Sanyi tréfával akar­ta-elütni a dolgot, odavetette: — Hát, ha pont most gyón­tál... f. Vigyorogtak, de Gyuszi mérgesen rájuk förmedt: — Mit röhögtök? Nem tu­dom melyikünk sétáltatná itt a feleségét... Pénzes még mindig tréfál­kozni akart: — Az nehéz lenne ..de majd négy év múlva én ide- küldöm az enyémet... Ezen megint vigyorogtak, kamaszos mindenen nevetés­sel. csak Gyuszi nem nevetett velük, lehajtott fejjel maj­szolta a kenyeret, s nem szólt többet egy szót sem egész ebédidő alatt. Dolgoztak tc­f £ Hónapok óla ott kuporog- í tak minden ebédszünetben a £ csigalépcső alatt. A kopott, £ olajos, magasba csavarodó ^ vaslépcső alatti beugró meg- ^ hitt kuckóvá lett, az élére ál- £ lított ládák megtették a szé- ^ két. s ötük beszéde minden- ^ napi szórakozás lett. J Egyszerre szabadultak öten, \ egyszerre kezdtek el dolgozni £ itt az eszterga kettőben, együtt £ határozták el, hogy nem esz- \ nek az étkezdében, hanem ha­zulról hoznak, s csak art nem £ sütötték ki egyszerre, hogy itt £ üssék fel tanyájukat. Melyi- í kük találta ki, nem tudni, de ( odaszoktak. Az első napokban ; nem igen pislogtak felfelé, ; hanem aztán egyikük észre­vette, hogyha nő megy felfe- \ lé, igencsak végigvillanhat a | tekintet a lábán, s attól kezd- ; ve sunyi pillantásokkal azt ; lesték miközben a hazulról ! hozott ételt fogyasztották, ki j lesz a következő áldozat. ; Mit gondoltak ilyenkor, mit ; nem, maguk között marad, de ; dús fantázia nem kell hozzá, ; ha az ember beleképzeli ma- \ gát a tizennyolc esztendős, fé- í lig legény, félig kamasz fiúk \ helyébe, akik gondolni mar j gondoltak sokat, csak csele- j kedni cselekedtek keveset. 5 Odáig jutottak már, hogyha \ lehunyták a szemüket, nem- £ csak a műhelybeli, meg az £ eszterga egyből lejövő lányok í arcát tudták maguk elé idéz- £ ni, hanem a lábukat is. S sok f, más között nemegyszer erről is beszéltek, esküdve arra, ^ hogy remek helyükről senki- £ nek nem fecsegnek, nehogy \ bárki is gyanút fogjon. Ami- * kor ebédre fújtak, a többiek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom