Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-11 / 35. szám

1962. FEBRUÁR 11, VASÁRNAP PEST HEG yíw4t«) HA BÉKE LENNE Leszerelés és gazdasági fejlődés haladja az évi dollárt. Pakisztán költségve­tésének 60 százalékát fordítja fegyverkezésre. Nagyok azonban a fegyverkezési ki­adások a semleges országok­ban is. Az Egyesült Arab Köztársaságban évente 70 millió egyiptomi fontot for­dítanak fegyverkezésre, amely az asszuáni duzzasztó felépí­tési költségei egyötödének fe­lel meg. Burma mintegy 400 millió kyat-ot költ hadi cé­lokra, több mint négyszeresét annak, amit az ország éven­ként beruházásra fordít. A fegyverkezés természetesen itt sem csupán a hadsereg fenn­tartását célozza, hanem a ha­ditermelés fejlesztését is. A fegyvergyártás súlya több, gazdaságilag gyengén fejlett országban jelentős az össz­termelésben. A hadiipar — mint ismeretes — megköveteli a legmodernebb berendezések felhasználását, a legképzet­tebb műszaki személyzet al­kalmazását, valamint az im­port fokozását. Az indiai had­ügyminiszter szerint 'India ha­ditermelésének értéke 270 mil­lió rúpia. Ez elegendő lenne India egyévi gabonaimport­jának fedezésére. A gazda­ságilag gyengén fejlett orszá­gokban összesen kb. 30 mil­lió embert foglalkoztatnak a hadseregben, vagy a hadi­termelésben. A katonai kiadá­sok összesen 5—6 milliárd dollárra rúgnak évente. Nyilvánvaló, hogy a szo­cialista országok is kénytele­nek ebben a helyzetben jelen­tős erőfeszítéseket tenni hon­védelmük fokozása érdekében. Az imperialisták által or­szágainkra kényszerített fegy­verkezési verseny nálunk is jelentős emberi és anyagi erőforrásokat köt le, s ezek felszabadítása, az általános és teljes leszerelés megvalósu­lása esetén ugrásszerűen meg­gyorsítaná fejlődésünket. Mit jelentene a leszerelés ? Az elmúlt években a szo­cialista országokban, a veze­tő tőkés országokban s a vi­lág más területein is számítá­sokat végeztek arra vonatko­zóan, mit jelentene a leszere­lés, s mit lehetne építeni azokból a hatalmas összegek­ből, amelyet ma fegyverkezés­re fordítanak a világon. Kiszá­mították pl., hogy azokból az összegekből, amelyeket a vilá­gon a legutóbbi tíz év során katonai célokra költöttek, több mint 150 millió házat építhet­tek volna. Ezekben átlagosan 15 lakást számítva házan­ként, 1 milliárd 250 millió családnak lehetett volna új, minden kényelemmel ellátott lakást adni, vagyis bolygónk csaknem minden lakosa új lakásba költözhetett volna. Ha azt az összeget, amit 1937 óta a világon fegyverkezésre fordítottak, a gazdaságilag gyenge országok fejlesztésére használták volna fel, szovjet tudósok számításai szerint, ma ezek az országok az egy fpre jutó termelés és fogyasztás te­kintetében olyan szinten áll­nának, mint az Egyesült Ál­lamok, állt 1937-ben. Kimutat­ták azt is, hogyha a fegyverke­zésre fordított összegeket bé-• kés célokra használnák fel, \ néhány éven belül megold- \ hatnák a világ energiaproblé-í máit. Ha azokat a tudomá-! nyos dolgozókat és eszközö-! két, amelyeket ma a haditei'-! meléssel kapcsolatos ' kutató-; sok kötnek le, békés célokra í használnák, néhány éven; belül leküzdhetnének olyan; súlyos betegségeket is, mint j a rák, s az emberiség átlagos ; életkorát legalább 3—4 évti- \ zeddel felemelhetnék. Ha pe- ! dig azt a pénzt, amit ma fegy- : verkezésre költenek, a népek í életszínvonalának emelésére í fordítanák, nyomban 20 szá-í zalékkal meg lehetne emelni j a világ lakosságának fogyasz- ; tását. j 4 Az emberiség ellenségei ellenállnak A logika, a józan ész, az; emberiség 'érdekei azt diktál- í nák tehát — mint a fenti né- 5 hány példából is kitűnik, —, \ hogy minden erőt e célkitű­Herendi porcelán kétmilliárd zés megvalósítása érdekében összpontosítsanak a világ né­pei. Különösen akkor, hogyha figyelembe vesszük, hogy a fegyverkezés miatt állandóan fenyegető új háború pusztítá­sai mit jelentenének. Közis­mertek azok a számok, hogy az első világháborúban 10 millió ember, a második világ­háborúban 32 millió ember pusztult el és 20, illétve 35 millió ember sebesült meg, s a második világháború ösz- szes kiadásai, beleértve az anyagi károkat is, 4000 mil­liárd dollárt tettpk ki; tehát csillagászati összeget. Nyil­vánvaló, hogy egy harmadik világháború, amelyet már nem a hagyományos fegyve­rekkel, hanem a tömegpusz­tító nukleáris fegyverekkel, rakétákkal vívnának meg, még hatalmasabb pusztításo­kat okozna emberben és anyagban egyaránt.’ Miért nem lehetett mégis mindeddig megvalósítani a leszerelést? Ez elsősorban azoknak a kö­röknek ellenállásán múlott és múlik, akik a fegyverkezés legfőbb haszonélvezői, akik óriási hasznot húztak az első és a második világháborúból s a második világháborút követő fegyverkezési hajszából, a ha­talmas fegyvergyártó társasá­gok az Egyesült Államokban és a tőkés világ más államai­ban, Angliában, Franciaor­szágban, Nyugat-Németország- ban, Belgiumban és egyebütt. Ezek egymással szoros szö­vetségben mindent elkövetnek a nemzetközi légkör mérgezé­sére, a fegyverkezés fokozásá­ra, a leszerelés megakadályo­zására. Rajtuk kívül is azon­ban jelentős tőkés körök szá­mítanak arra, hogy a fegyve­rek erejével legyőzhetik, vagy meghátrálásra kényszeríthe­tik a szocializmus erőit. Nyil­vánvaló azonban, hogy a mai erőviszonyok mellett terveik már megvalósíthatatlanok, s bár az említett körök súlyos veszélyt jelentenék a világ bé­kéjére — megvan a lehetőség a háború elhárítására és a leszerelésre. A Szovjetunió erre vonatko­zó javaslatai óriási visszhan­got keltettek világszerte, s a szocialista országok, valamint a volt gyarmatvilág népeinek százmilliói minden erővel harcolnak megvalósításáért. Ez volt egyik központi kér­dése a Béke-Vilógtanács leg­utóbbi stockholmi ülésének is, melynek határozata kimondta, hogy „Ma nyitva áll a lesze­relés útja, de a népek fárad­hatatlan erőfeszítésére van szükség ahhoz, hogy célhoz ve­zessen. A háborús erők ellen vívott elszánt küzdelemnek le­het és kell ezt az utat előké­szíteni. Mozgalmunk egység­ben minden néppel és a béke érdekében munkálkodó szer­vezetekkel, mindent elkövet, hogy kikényszerítse a lesze­relést, s előbbre jutásunkat olyan világ felé, amelyben az emberiség az atomháború fe­nyegetésétől mentesen élhet.” Dr. Simái Mihály A fényhez tartozik az ár­nyék. az örömhöz a gond. Jikfcezebb napokban, gondok között sokszor segíti az em­bert és a közösséget is az öröm perceire való emléke­zés. az elért eredmények idézése. Ezeknek a gondola­toknak a jegyében kezdődött beszélgetésünk Németh Fe­renccel, a szentendrei járás KISZ végrehajtó bizottságá­nak titkárával. Kétségtelen, hogy a járási Kisz-bizottsá- gon inkább az alapszerveze- ték gondjai vannak napiren­den. Lassan fűzi a szava­kat, szinte érezni, hogy ma­gában újra átéli, amit el­beszél. — Nagy munkával kezdő­dött számunkra az esztendő — mondja Németh elvtárs — és annak ellenére, hogy tudtuk, szükséges, nem lel­kesedtünk különösen érte. Mosolyog. — Hát lehet lel­kesedni a tengernyi admi­nisztrációval járó tagössze­írásért?! De legalább pontos képet kaptunk saját járásunkról. Bár hoz­závetőlegesen ismertük az adatokat, mégis sok min­denre fény derült, ami a számunkra is meglepő volt. Harminckét helyen, össze­sen 41 alapszervezetet tar­tanak nyilván. A szentend­rei Móricz Zsigmond gim­náziumban ugyanis kilenc alapszerv van. Az összeírás során, mint arról a járási titkár beszámol, a felelősök még a szokottnál is lelkiis­meretesebb és alaposabb munkát végeztek. Szinte hi­bátlanul készítették el az íveket, módosításra alig volt szükség. Külön is meg kell említe­ni a legjobbakat, köztük is első helyen a pomázi tit­kárt, Füiöp Máriát. aki munkája mellett (a Budaka­lászi Gyapjúszövőgyár böl­csődéjében óvónő), a meg­adott határidőn belül készí­tette el az összesítőt. Pedig nehezítette igyekezetét az is, hogy a község igen nagy területű és sok úttörőt is át kellett igazolnia. Olya­nokat, akik összesítő nyil­vántartásban most szerepel­nek először. Hasonló ered­ménnyel dolgozott Gräff Éva, Dunabogdány termelőszövet- bezeti község és Szommer József, a pilisszentkereszti alapszervezet titkára, aki néhány hónapja érkezett er­re a vidékre az erdőgazda­ság mérnökeként. — Az összeírással egyidő- ben — folytatja Németh Fe­renc —. elvégeztük a leltáro­zást is. Most pontosan tud­juk, milyen vagyonnal ren­delkeznek alapszerveink. Szá­munkra is megdöbbentő volt az eredmény. Tizenöt olyan alapszervünk van, amelynek' egy fillérnyi. sem álló, sem fogyóeszközben mérhető, va­gyona sincs. Ennél is na­gyobb gondot okoz nekünk a helyiségek kérdése. Ha csak egy pillantást ve­tünk a táblázatra, kiderül, hogy milyen szomorú itt a helyzet. Mindössze hét olyan alapszervezetünk van. amely önálló helyiséggel rendelke­zik. További tizenkettő párt-, vagy társadalmi szervekkel közösen haszálja a termet. De van tizenhárom alap­szerv, amelyeknek egyálta­lán semmiféle lehetősége sincs az összejövetelre. Bi­zony sokszor megkérdezik tőlem, bújkáló szemrehá­nyással a hangjukban: „az ut­cán éljünk szervezeti éle­tet?”. Sokszor magam te azon csodálkozom, hogy gond­juk ellenére, mégis élnek, dolgoznak ezek a KlSZ-szer- vezetek. A tizenhárom, helyiség nél­küli alapszerv között öt a községi. Ezek közül három­nak jelentős a taglétszáma. Dunabogdánytoan hatvan, Pócsmegyeren és Pilisszent- kereszten negyvenegy-negy­venegy kiszistát tartanak számon. Jóformán életfelté­telük lenne, hogy valahol egybegyűlhetnének. Beszélge­tésünk során kiderült, hogy a taglétszám megháromszoro­zódna, ha lenne hol találkozni a fiataloknak. így számuk állandó ingadozást mutat és az is rendkívüli ne­hézségeket okoz, ha például csak taggyűlést akarnak tar­tani. A kulturális rendezvé­nyek jó szervezésére pedig, egyáltalán nincs lehetőségük. A kulturális munkában a körzeti bemutatókra készül­nek az alapszervezetek. A szemle keretében ugyanis körzeti és járási bemutató­kat terveznek. Szinte irigy­kedve mondja a KlSZ-tit- kár: — Nem vagyunk olyan elő­nyös helyzetben, mint mond- i juk a megyében a Galga menti falvak fiataljai. A mf vidékünkön már „kimentek a divatból” a népszokások. Itt vagyunk, jóformán a,fő­város szélén, de mégsem vagyunk pestiek. Hát elég nehéz jó műsorokat szer­vezni. Ennél könnyebb a dol­gunk a sportmozgalomban, A X. sipartakiád után vég­leg ittmaradt a megyei KISZ végrehajtó bizottság vándor­zászlaja. Most már örökre mi őrizzük. Jól szervezett sportéletünk eredményeit nagyrészt Tompach Jakab­nak köszönhetjük, aki már tíz esztendeje szívén viseli járásunkban a sportolás ügyét. Mindössze néhány kérdés-^ ről beszélgettünk. Nyilván akad ezeken kívül öröm is, gond is. Fény és árnyék. Együtt jár mind a kettő. Eredményeiknek örülnek, gondjaikat megoldják, fel­adataikat igyekeznek telje­síteni a szentendrei járás kiszistái. Thurzó Tibor Enyhíteni a fájdalmat Modern művészi tárgyak egész sora készül a világhírű Herendi Porcelángyárban. Varga Irén másodéves porcelán­festő tanulót Bruckh Tibor tervező, a gyár egyik leg­nevesebb művésze oktatja (MTI foto: Balassa íelvj rencsétlenség híre. Alig akadt olyan család, amelynek — ha nem is rokonai, de — jóbarátai, munkatársai ne let­tek volna az áldoza­tok között. Az egész falu osztozott a hoz­zátartozók fájdalmá­ban. A KlSZ-szerve- zet fiataljai valóság­gal édes testvérük­ként gyászolták a szomorú eset legfia­talabb áldozatát, a 17 esztendős, kiszis- ta Remitzki Győzőt. Már a temetésen megfogadták a fiata­lok, hogy erejüktől telhetőén enyhíteni igyekeznek majd az édesanyának a fia elvesztése miatti fáj­dalmát. Csendben hangzott el ez a fo­gadalom, de tettek követték. Erzsébet- napkor, az elhunyt fiú helyett, a kiszis­ták vittek ajándé­kot az anyának. Ez volt az első látoga­tásuk a temetés után, amelyet azóta több is követett. Megtör­tént, hogy a lányok kitakarított lakással várták haza munká­ból az anyát. A fiúk pedig felvágták az egész télire való tű­zifáját. Karácsony­kor és újévkor szin­te szűknek bizonyult Remitzkiné otthona, annyi fiatal kereste fel jókívánságaival... Törődnek, a kiszis­ták Márianosztra másik halottja, Kor­csok Ferenc család­jával is. Segítettek az özvegynek felásni a kertet. A három árván maradt Kor-: csok-gyereknek aján­dékokkal kedvesked­tek a télapó-ünne­pen. Megkérték öz­vegy Korcsok Fe- rencnét, \ hogy ha bármilyen segítségre van szüksége, for­duljon hozzájuk. Ezek a fiatalok tudják, hogy pótolni nem lehet azt a veszteséget, amely az áldozatok hozzátar­tozóit érte. De eny­híteni szeretnék fáj­dalmukat, s szerete- tükkel, apró szolgá­lataikkal kívánják kifejezni, hogy a mi társadalmunk a baj­ban is együttérez ve­lük.” Fehér Lászlóné, a községi nőtanács titkára J ! A Pest megyei l Hírlap két ízben is ! foglalkozott azzal a \ tavaly novemberben ! történt, számos em- í beráldozatot követe- ! lő szerencsétlenség- \ gél, amelynek szín- \ helye a Szobi Köbá- ! nya Vállalat malom- í völgyi bányája volt. ! Hírt adtunk arról az ; emberi együttérzés- í ről is, amellyel a < vállalat vezetői és \ dolgozói, a szakszer- | vezet és a miniszté- \ rium sietett az áldo- 1 zatok, súlyos sebe- ; sültek hozzátartozói- l nak segítségére. Mos- \ tani, harmadik hír- I adásunk a mária- \ nosztrai kiszisták se- i gítőkészségéről ad ; számot: ! „Községünk lakos- : ságát mélyen meg- ; rendítette a kőbá­nyában történt sze­Az emberiség előtt álló égető, politikai problémáik kö­zül egyik legdöntőbb az ál­talános és teljes leszerelés megvalósítása, melynek poli­tikai fontossága mellett igen nagy gazdasági jelentősége is lenne. Hozzásegítené korun­kat számos, fontos gazdasági problémájának megoldásához, óriási erőforrásokat szabadí­tana fel az emberiség szá­mára, hatalmas távlatokat nyitna a világ fejlődésé­ben. Évente százmitliárd dollár Napjainkban, haladó köz­gazdászok számításai sze­rint, évente 100—200 milliárd dollárt fordítanak a világ or­szágai fegyverkezésre. Öríási összeg ez, akkora, mint a1 csaknem egymilliárd embert tömörítő, gazdaságilag gyen­gén fejlett világ egész évi termelésének értéke, s több mint kétszerese Anglia egy­évi nemzeti jövedelmének. Ez a hatalmas összeg óriási emberi és anyagi források el- fecsérlését jelenti, s a mo­dern fegyverek egyre drá­gábbak, a fegyverkezés egy­re nagyobb összegeket igé­nnyel. Állandóan nő azoknak a száma, akiket a fegyverke­zés elvon a békés termelés­ből. A XVII. és a XVIII. században még a legnagyobb háborúk idején sem mozgósí­tottak néhány százezernél több embert. A XIX. század nagy háborúiban pedig 1—2 millió embert mozgósítottak csak összesen. Az első világ­háború már 70 millió em­bert, a második világháború pedig már 110 millió embert mozgósított. Igen magas ma­radt a fegyveres erők létszá­ma a második világháború után is. S csupán 1960-ban, a NATO-országokban, hivatalos adatok szerint, csaknem hat­millió ember állt fegyverben. Emellett az ipari dolgozóknak kb. 20 százaléka dolgozik köz­vetve, vagy közvetlenül hadi­ipari célokra. Ez a vezető tő­kés országokban szintén kb. hatmillió embert jelent. Ezek­ben az országokban tehát 12 millió ember, a lakosság leg­értékesebb rétege, dolgozik improduktív célokra, a pusztí­tás céljaira. Viszonylag nagy összegeket fordítanak fegy­verkezésre a gazdaságilag gyengén fejlett országok is. Ez különösen azokban az or­szágokban égető kérdés, ame­lyek részt vesznek az impe­rialista hatalmak katonai szö­vetségeiben. A latin-amerikai országokban kb. egymillió em­bert tartanak fegyverben és katonai költségvetésük meg­VXXXXXXX\AXXXXXXXXX\XXX\>X\XX\XXXXXXX\XXXX\Vy '^XNX>X»SVXVVXN>XVNX\XVXXVXXXXVXVVVXVXVV\\.''^ 1 CIMBORÁK I á tó fi Homályos kocsmasarok, fi f Sűrű dohányfüst és örege- fi 'fi dö éjszaka. Az áporodottfi í levegőben már a közele- 'fi f dó záróra lebeg. A téri-’' tó teilen asztalon literes f v, üveg, csak az alján piros- f % lik ujjnyi maradék. Azt, | apró bortócsák között két f tó pohár koccan össze. f t — Te hol laksz, egyko-% 'fi mám? — kérdi rekedtes £ tó hangon az idősebb vendégfi f a társától. í f — Sz... sz... Szentki-fi f rály utca... — csuklik a f f másik. 'fi f — Szntkirály utca? —£ tó ámuldozik az öreg — Sz’ f f én is a Szntkirály utcában % ' tó lakom! Add a kezed, drága, fi egyetlen utcatársam. (Szó- tó yfi rongatja a kezét.) Hányas ^ f szám ? tó f — Ny ... ny ... nyolcvan- fi í hét... | f — Ölelj meg,' egyetlen fi f lakótársam! Sz’ én is a f tó nyolcvanhétben lakom! f ^ (Hosszan ölelkeznek.) H .. . £ tó hányadik emelet? f tó — H ... h ... három ...£ í harmadik... tó 'fi — Édes, egyetlen cimbo-fi f rám, én is a harmadik eme- fi Ifi létén lakom! Éljen a har- 'fi 'fi madik emelet! Adj egy fi f puszit, drága emelettár- f f sam. (Csókolóznak.) Hányas f tó ajtó? f tó — Ti... ti... tizenhá- £ i rom... f fi — Drága, egyetlen bar a- £ í tóm és kartársam, adj £ f gyorsan egy cvikipuszit, hi- fi 'fi szén én is a tizenháromban 'fi f lakom... 'fi tó A szomszéd asztal mel-f f löl egy magányos vendég, f f aki nagy figyelemmel hall- f tó gáttá végig a párbeszédet, f fi most megszólítja az asz- f 'fi tálához lépő fizetőpincért, fi 'fi — Kik ezek? — int fejé-fi^ 'fi vei a másik asztal felé. fi 'fi A főpincér legyint, amint 'fi f válaszol: 'fi f — Minden éjszaka ittf tó ismerkednek. Apa, meg tó ifi*. I (m. 1.) ^ Bölcsődei felszerelés a falunak A Budapesti Nőtanács azzal a kéréssel fordult a fővárosi bölcsődék vezetőihez, hogy a fölös gyermekholmikat, bölcső­dei felszereléseket adják át a tsz-eknek. Szükség lesz erre, mert a falusi nőbizottságok társadalmi segítséggel idény- bölcsődéket és napköziket szer­veznek a nyáron. A kérésre a budapestiek válasza: 300 ezer forint értékű bölcsődei felsze­relést, gyermekruházati cikke­ket küldenek falusi asszony­társaiknak. (MTI) Hétköznapok öröme és gondja Vagyontalanul és helyiség nélkül — Kiváló sport munka Örökké ottmaradt a zászló

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom