Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-11 / 35. szám
1962. FEBRUÁR 11, VASÁRNAP PEST HEG yíw4t«) HA BÉKE LENNE Leszerelés és gazdasági fejlődés haladja az évi dollárt. Pakisztán költségvetésének 60 százalékát fordítja fegyverkezésre. Nagyok azonban a fegyverkezési kiadások a semleges országokban is. Az Egyesült Arab Köztársaságban évente 70 millió egyiptomi fontot fordítanak fegyverkezésre, amely az asszuáni duzzasztó felépítési költségei egyötödének felel meg. Burma mintegy 400 millió kyat-ot költ hadi célokra, több mint négyszeresét annak, amit az ország évenként beruházásra fordít. A fegyverkezés természetesen itt sem csupán a hadsereg fenntartását célozza, hanem a haditermelés fejlesztését is. A fegyvergyártás súlya több, gazdaságilag gyengén fejlett országban jelentős az össztermelésben. A hadiipar — mint ismeretes — megköveteli a legmodernebb berendezések felhasználását, a legképzettebb műszaki személyzet alkalmazását, valamint az import fokozását. Az indiai hadügyminiszter szerint 'India haditermelésének értéke 270 millió rúpia. Ez elegendő lenne India egyévi gabonaimportjának fedezésére. A gazdaságilag gyengén fejlett országokban összesen kb. 30 millió embert foglalkoztatnak a hadseregben, vagy a haditermelésben. A katonai kiadások összesen 5—6 milliárd dollárra rúgnak évente. Nyilvánvaló, hogy a szocialista országok is kénytelenek ebben a helyzetben jelentős erőfeszítéseket tenni honvédelmük fokozása érdekében. Az imperialisták által országainkra kényszerített fegyverkezési verseny nálunk is jelentős emberi és anyagi erőforrásokat köt le, s ezek felszabadítása, az általános és teljes leszerelés megvalósulása esetén ugrásszerűen meggyorsítaná fejlődésünket. Mit jelentene a leszerelés ? Az elmúlt években a szocialista országokban, a vezető tőkés országokban s a világ más területein is számításokat végeztek arra vonatkozóan, mit jelentene a leszerelés, s mit lehetne építeni azokból a hatalmas összegekből, amelyet ma fegyverkezésre fordítanak a világon. Kiszámították pl., hogy azokból az összegekből, amelyeket a világon a legutóbbi tíz év során katonai célokra költöttek, több mint 150 millió házat építhettek volna. Ezekben átlagosan 15 lakást számítva házanként, 1 milliárd 250 millió családnak lehetett volna új, minden kényelemmel ellátott lakást adni, vagyis bolygónk csaknem minden lakosa új lakásba költözhetett volna. Ha azt az összeget, amit 1937 óta a világon fegyverkezésre fordítottak, a gazdaságilag gyenge országok fejlesztésére használták volna fel, szovjet tudósok számításai szerint, ma ezek az országok az egy fpre jutó termelés és fogyasztás tekintetében olyan szinten állnának, mint az Egyesült Államok, állt 1937-ben. Kimutatták azt is, hogyha a fegyverkezésre fordított összegeket bé-• kés célokra használnák fel, \ néhány éven belül megold- \ hatnák a világ energiaproblé-í máit. Ha azokat a tudomá-! nyos dolgozókat és eszközö-! két, amelyeket ma a haditei'-! meléssel kapcsolatos ' kutató-; sok kötnek le, békés célokra í használnák, néhány éven; belül leküzdhetnének olyan; súlyos betegségeket is, mint j a rák, s az emberiség átlagos ; életkorát legalább 3—4 évti- \ zeddel felemelhetnék. Ha pe- ! dig azt a pénzt, amit ma fegy- : verkezésre költenek, a népek í életszínvonalának emelésére í fordítanák, nyomban 20 szá-í zalékkal meg lehetne emelni j a világ lakosságának fogyasz- ; tását. j 4 Az emberiség ellenségei ellenállnak A logika, a józan ész, az; emberiség 'érdekei azt diktál- í nák tehát — mint a fenti né- 5 hány példából is kitűnik, —, \ hogy minden erőt e célkitűHerendi porcelán kétmilliárd zés megvalósítása érdekében összpontosítsanak a világ népei. Különösen akkor, hogyha figyelembe vesszük, hogy a fegyverkezés miatt állandóan fenyegető új háború pusztításai mit jelentenének. Közismertek azok a számok, hogy az első világháborúban 10 millió ember, a második világháborúban 32 millió ember pusztult el és 20, illétve 35 millió ember sebesült meg, s a második világháború ösz- szes kiadásai, beleértve az anyagi károkat is, 4000 milliárd dollárt tettpk ki; tehát csillagászati összeget. Nyilvánvaló, hogy egy harmadik világháború, amelyet már nem a hagyományos fegyverekkel, hanem a tömegpusztító nukleáris fegyverekkel, rakétákkal vívnának meg, még hatalmasabb pusztításokat okozna emberben és anyagban egyaránt.’ Miért nem lehetett mégis mindeddig megvalósítani a leszerelést? Ez elsősorban azoknak a köröknek ellenállásán múlott és múlik, akik a fegyverkezés legfőbb haszonélvezői, akik óriási hasznot húztak az első és a második világháborúból s a második világháborút követő fegyverkezési hajszából, a hatalmas fegyvergyártó társaságok az Egyesült Államokban és a tőkés világ más államaiban, Angliában, Franciaországban, Nyugat-Németország- ban, Belgiumban és egyebütt. Ezek egymással szoros szövetségben mindent elkövetnek a nemzetközi légkör mérgezésére, a fegyverkezés fokozására, a leszerelés megakadályozására. Rajtuk kívül is azonban jelentős tőkés körök számítanak arra, hogy a fegyverek erejével legyőzhetik, vagy meghátrálásra kényszeríthetik a szocializmus erőit. Nyilvánvaló azonban, hogy a mai erőviszonyok mellett terveik már megvalósíthatatlanok, s bár az említett körök súlyos veszélyt jelentenék a világ békéjére — megvan a lehetőség a háború elhárítására és a leszerelésre. A Szovjetunió erre vonatkozó javaslatai óriási visszhangot keltettek világszerte, s a szocialista országok, valamint a volt gyarmatvilág népeinek százmilliói minden erővel harcolnak megvalósításáért. Ez volt egyik központi kérdése a Béke-Vilógtanács legutóbbi stockholmi ülésének is, melynek határozata kimondta, hogy „Ma nyitva áll a leszerelés útja, de a népek fáradhatatlan erőfeszítésére van szükség ahhoz, hogy célhoz vezessen. A háborús erők ellen vívott elszánt küzdelemnek lehet és kell ezt az utat előkészíteni. Mozgalmunk egységben minden néppel és a béke érdekében munkálkodó szervezetekkel, mindent elkövet, hogy kikényszerítse a leszerelést, s előbbre jutásunkat olyan világ felé, amelyben az emberiség az atomháború fenyegetésétől mentesen élhet.” Dr. Simái Mihály A fényhez tartozik az árnyék. az örömhöz a gond. Jikfcezebb napokban, gondok között sokszor segíti az embert és a közösséget is az öröm perceire való emlékezés. az elért eredmények idézése. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kezdődött beszélgetésünk Németh Ferenccel, a szentendrei járás KISZ végrehajtó bizottságának titkárával. Kétségtelen, hogy a járási Kisz-bizottsá- gon inkább az alapszerveze- ték gondjai vannak napirenden. Lassan fűzi a szavakat, szinte érezni, hogy magában újra átéli, amit elbeszél. — Nagy munkával kezdődött számunkra az esztendő — mondja Németh elvtárs — és annak ellenére, hogy tudtuk, szükséges, nem lelkesedtünk különösen érte. Mosolyog. — Hát lehet lelkesedni a tengernyi adminisztrációval járó tagösszeírásért?! De legalább pontos képet kaptunk saját járásunkról. Bár hozzávetőlegesen ismertük az adatokat, mégis sok mindenre fény derült, ami a számunkra is meglepő volt. Harminckét helyen, összesen 41 alapszervezetet tartanak nyilván. A szentendrei Móricz Zsigmond gimnáziumban ugyanis kilenc alapszerv van. Az összeírás során, mint arról a járási titkár beszámol, a felelősök még a szokottnál is lelkiismeretesebb és alaposabb munkát végeztek. Szinte hibátlanul készítették el az íveket, módosításra alig volt szükség. Külön is meg kell említeni a legjobbakat, köztük is első helyen a pomázi titkárt, Füiöp Máriát. aki munkája mellett (a Budakalászi Gyapjúszövőgyár bölcsődéjében óvónő), a megadott határidőn belül készítette el az összesítőt. Pedig nehezítette igyekezetét az is, hogy a község igen nagy területű és sok úttörőt is át kellett igazolnia. Olyanokat, akik összesítő nyilvántartásban most szerepelnek először. Hasonló eredménnyel dolgozott Gräff Éva, Dunabogdány termelőszövet- bezeti község és Szommer József, a pilisszentkereszti alapszervezet titkára, aki néhány hónapja érkezett erre a vidékre az erdőgazdaság mérnökeként. — Az összeírással egyidő- ben — folytatja Németh Ferenc —. elvégeztük a leltározást is. Most pontosan tudjuk, milyen vagyonnal rendelkeznek alapszerveink. Számunkra is megdöbbentő volt az eredmény. Tizenöt olyan alapszervünk van, amelynek' egy fillérnyi. sem álló, sem fogyóeszközben mérhető, vagyona sincs. Ennél is nagyobb gondot okoz nekünk a helyiségek kérdése. Ha csak egy pillantást vetünk a táblázatra, kiderül, hogy milyen szomorú itt a helyzet. Mindössze hét olyan alapszervezetünk van. amely önálló helyiséggel rendelkezik. További tizenkettő párt-, vagy társadalmi szervekkel közösen haszálja a termet. De van tizenhárom alapszerv, amelyeknek egyáltalán semmiféle lehetősége sincs az összejövetelre. Bizony sokszor megkérdezik tőlem, bújkáló szemrehányással a hangjukban: „az utcán éljünk szervezeti életet?”. Sokszor magam te azon csodálkozom, hogy gondjuk ellenére, mégis élnek, dolgoznak ezek a KlSZ-szer- vezetek. A tizenhárom, helyiség nélküli alapszerv között öt a községi. Ezek közül háromnak jelentős a taglétszáma. Dunabogdánytoan hatvan, Pócsmegyeren és Pilisszent- kereszten negyvenegy-negyvenegy kiszistát tartanak számon. Jóformán életfeltételük lenne, hogy valahol egybegyűlhetnének. Beszélgetésünk során kiderült, hogy a taglétszám megháromszorozódna, ha lenne hol találkozni a fiataloknak. így számuk állandó ingadozást mutat és az is rendkívüli nehézségeket okoz, ha például csak taggyűlést akarnak tartani. A kulturális rendezvények jó szervezésére pedig, egyáltalán nincs lehetőségük. A kulturális munkában a körzeti bemutatókra készülnek az alapszervezetek. A szemle keretében ugyanis körzeti és járási bemutatókat terveznek. Szinte irigykedve mondja a KlSZ-tit- kár: — Nem vagyunk olyan előnyös helyzetben, mint mond- i juk a megyében a Galga menti falvak fiataljai. A mf vidékünkön már „kimentek a divatból” a népszokások. Itt vagyunk, jóformán a,főváros szélén, de mégsem vagyunk pestiek. Hát elég nehéz jó műsorokat szervezni. Ennél könnyebb a dolgunk a sportmozgalomban, A X. sipartakiád után végleg ittmaradt a megyei KISZ végrehajtó bizottság vándorzászlaja. Most már örökre mi őrizzük. Jól szervezett sportéletünk eredményeit nagyrészt Tompach Jakabnak köszönhetjük, aki már tíz esztendeje szívén viseli járásunkban a sportolás ügyét. Mindössze néhány kérdés-^ ről beszélgettünk. Nyilván akad ezeken kívül öröm is, gond is. Fény és árnyék. Együtt jár mind a kettő. Eredményeiknek örülnek, gondjaikat megoldják, feladataikat igyekeznek teljesíteni a szentendrei járás kiszistái. Thurzó Tibor Enyhíteni a fájdalmat Modern művészi tárgyak egész sora készül a világhírű Herendi Porcelángyárban. Varga Irén másodéves porcelánfestő tanulót Bruckh Tibor tervező, a gyár egyik legnevesebb művésze oktatja (MTI foto: Balassa íelvj rencsétlenség híre. Alig akadt olyan család, amelynek — ha nem is rokonai, de — jóbarátai, munkatársai ne lettek volna az áldozatok között. Az egész falu osztozott a hozzátartozók fájdalmában. A KlSZ-szerve- zet fiataljai valósággal édes testvérükként gyászolták a szomorú eset legfiatalabb áldozatát, a 17 esztendős, kiszis- ta Remitzki Győzőt. Már a temetésen megfogadták a fiatalok, hogy erejüktől telhetőén enyhíteni igyekeznek majd az édesanyának a fia elvesztése miatti fájdalmát. Csendben hangzott el ez a fogadalom, de tettek követték. Erzsébet- napkor, az elhunyt fiú helyett, a kiszisták vittek ajándékot az anyának. Ez volt az első látogatásuk a temetés után, amelyet azóta több is követett. Megtörtént, hogy a lányok kitakarított lakással várták haza munkából az anyát. A fiúk pedig felvágták az egész télire való tűzifáját. Karácsonykor és újévkor szinte szűknek bizonyult Remitzkiné otthona, annyi fiatal kereste fel jókívánságaival... Törődnek, a kiszisták Márianosztra másik halottja, Korcsok Ferenc családjával is. Segítettek az özvegynek felásni a kertet. A három árván maradt Kor-: csok-gyereknek ajándékokkal kedveskedtek a télapó-ünnepen. Megkérték özvegy Korcsok Fe- rencnét, \ hogy ha bármilyen segítségre van szüksége, forduljon hozzájuk. Ezek a fiatalok tudják, hogy pótolni nem lehet azt a veszteséget, amely az áldozatok hozzátartozóit érte. De enyhíteni szeretnék fájdalmukat, s szerete- tükkel, apró szolgálataikkal kívánják kifejezni, hogy a mi társadalmunk a bajban is együttérez velük.” Fehér Lászlóné, a községi nőtanács titkára J ! A Pest megyei l Hírlap két ízben is ! foglalkozott azzal a \ tavaly novemberben ! történt, számos em- í beráldozatot követe- ! lő szerencsétlenség- \ gél, amelynek szín- \ helye a Szobi Köbá- ! nya Vállalat malom- í völgyi bányája volt. ! Hírt adtunk arról az ; emberi együttérzés- í ről is, amellyel a < vállalat vezetői és \ dolgozói, a szakszer- | vezet és a miniszté- \ rium sietett az áldo- 1 zatok, súlyos sebe- ; sültek hozzátartozói- l nak segítségére. Mos- \ tani, harmadik hír- I adásunk a mária- \ nosztrai kiszisták se- i gítőkészségéről ad ; számot: ! „Községünk lakos- : ságát mélyen meg- ; rendítette a kőbányában történt szeAz emberiség előtt álló égető, politikai problémáik közül egyik legdöntőbb az általános és teljes leszerelés megvalósítása, melynek politikai fontossága mellett igen nagy gazdasági jelentősége is lenne. Hozzásegítené korunkat számos, fontos gazdasági problémájának megoldásához, óriási erőforrásokat szabadítana fel az emberiség számára, hatalmas távlatokat nyitna a világ fejlődésében. Évente százmitliárd dollár Napjainkban, haladó közgazdászok számításai szerint, évente 100—200 milliárd dollárt fordítanak a világ országai fegyverkezésre. Öríási összeg ez, akkora, mint a1 csaknem egymilliárd embert tömörítő, gazdaságilag gyengén fejlett világ egész évi termelésének értéke, s több mint kétszerese Anglia egyévi nemzeti jövedelmének. Ez a hatalmas összeg óriási emberi és anyagi források el- fecsérlését jelenti, s a modern fegyverek egyre drágábbak, a fegyverkezés egyre nagyobb összegeket igénnyel. Állandóan nő azoknak a száma, akiket a fegyverkezés elvon a békés termelésből. A XVII. és a XVIII. században még a legnagyobb háborúk idején sem mozgósítottak néhány százezernél több embert. A XIX. század nagy háborúiban pedig 1—2 millió embert mozgósítottak csak összesen. Az első világháború már 70 millió embert, a második világháború pedig már 110 millió embert mozgósított. Igen magas maradt a fegyveres erők létszáma a második világháború után is. S csupán 1960-ban, a NATO-országokban, hivatalos adatok szerint, csaknem hatmillió ember állt fegyverben. Emellett az ipari dolgozóknak kb. 20 százaléka dolgozik közvetve, vagy közvetlenül hadiipari célokra. Ez a vezető tőkés országokban szintén kb. hatmillió embert jelent. Ezekben az országokban tehát 12 millió ember, a lakosság legértékesebb rétege, dolgozik improduktív célokra, a pusztítás céljaira. Viszonylag nagy összegeket fordítanak fegyverkezésre a gazdaságilag gyengén fejlett országok is. Ez különösen azokban az országokban égető kérdés, amelyek részt vesznek az imperialista hatalmak katonai szövetségeiben. A latin-amerikai országokban kb. egymillió embert tartanak fegyverben és katonai költségvetésük megVXXXXXXX\AXXXXXXXXX\XXX\>X\XX\XXXXXXX\XXXX\Vy '^XNX>X»SVXVVXN>XVNX\XVXXVXXXXVXVVVXVXVV\\.''^ 1 CIMBORÁK I á tó fi Homályos kocsmasarok, fi f Sűrű dohányfüst és örege- fi 'fi dö éjszaka. Az áporodottfi í levegőben már a közele- 'fi f dó záróra lebeg. A téri-’' tó teilen asztalon literes f v, üveg, csak az alján piros- f % lik ujjnyi maradék. Azt, | apró bortócsák között két f tó pohár koccan össze. f t — Te hol laksz, egyko-% 'fi mám? — kérdi rekedtes £ tó hangon az idősebb vendégfi f a társától. í f — Sz... sz... Szentki-fi f rály utca... — csuklik a f f másik. 'fi f — Szntkirály utca? —£ tó ámuldozik az öreg — Sz’ f f én is a Szntkirály utcában % ' tó lakom! Add a kezed, drága, fi egyetlen utcatársam. (Szó- tó yfi rongatja a kezét.) Hányas ^ f szám ? tó f — Ny ... ny ... nyolcvan- fi í hét... | f — Ölelj meg,' egyetlen fi f lakótársam! Sz’ én is a f tó nyolcvanhétben lakom! f ^ (Hosszan ölelkeznek.) H .. . £ tó hányadik emelet? f tó — H ... h ... három ...£ í harmadik... tó 'fi — Édes, egyetlen cimbo-fi f rám, én is a harmadik eme- fi Ifi létén lakom! Éljen a har- 'fi 'fi madik emelet! Adj egy fi f puszit, drága emelettár- f f sam. (Csókolóznak.) Hányas f tó ajtó? f tó — Ti... ti... tizenhá- £ i rom... f fi — Drága, egyetlen bar a- £ í tóm és kartársam, adj £ f gyorsan egy cvikipuszit, hi- fi 'fi szén én is a tizenháromban 'fi f lakom... 'fi tó A szomszéd asztal mel-f f löl egy magányos vendég, f f aki nagy figyelemmel hall- f tó gáttá végig a párbeszédet, f fi most megszólítja az asz- f 'fi tálához lépő fizetőpincért, fi 'fi — Kik ezek? — int fejé-fi^ 'fi vei a másik asztal felé. fi 'fi A főpincér legyint, amint 'fi f válaszol: 'fi f — Minden éjszaka ittf tó ismerkednek. Apa, meg tó ifi*. I (m. 1.) ^ Bölcsődei felszerelés a falunak A Budapesti Nőtanács azzal a kéréssel fordult a fővárosi bölcsődék vezetőihez, hogy a fölös gyermekholmikat, bölcsődei felszereléseket adják át a tsz-eknek. Szükség lesz erre, mert a falusi nőbizottságok társadalmi segítséggel idény- bölcsődéket és napköziket szerveznek a nyáron. A kérésre a budapestiek válasza: 300 ezer forint értékű bölcsődei felszerelést, gyermekruházati cikkeket küldenek falusi asszonytársaiknak. (MTI) Hétköznapok öröme és gondja Vagyontalanul és helyiség nélkül — Kiváló sport munka Örökké ottmaradt a zászló