Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-10 / 34. szám

2 Z&űriaQ 1962. FEBRUAR 10. SZOMBAT A katonai vezetők nyomására Argentína megszakította diplomáciai kapcsolatait Kubával Rendőri készültség esz argentin fővárosban — A brazil külügy* miniszter nyilaSkozaia Kuba mellett A spanyol kormány csatlakozni kíván a közös piachoz A spanyol külügyminiszter levelet intézett az Európai Gazdasági Közösség minisz­tertanácsának elnökéhez, amelyben hivatalosan kéri, kezdjenek tárgyalásokat Spa­nyolországnak a közös piac­hoz történő csatlakozásáról. Carcano argentin külügymi­niszter csütörtökön hivatalo­san bejelentette, hogy kor­mánya megszakította a diplo­máciai kapcsolatokat Kubá­val. Kuba nagykövetét távo­zásra szólították fel. A döntés várható volt. Az elmúlt héten, de kü­lönösen az utolsó 48 órá­ban egyre növekedett az argentin kormányra nehe­zedő nyomás. A hadsereg vezetői már a Punta del Este-i értekezlet ide­jén elégedetlenül szemlélték a kormány magatartását. Mint ismeretes, Argentína egyike volt annak a hat országnak, amely az Amerikai Államok Szervezetének tanácskozásán nem szavazta meg Kuba ki­zárását a latin-amerikai orszá­gok közösségéből. Argentína képviselője kifejezte azt a vé­leményét, hogy az értekez­let nem rendelkezik végrehaj­tó hatalommal és Kuba kizá­rásának megszavazása „rend­kívül veszélyes precedenst’’ teremthet. Frondizi elnök egy későbbi beszédében élesen támadta azokat a „politiku­sokat“’, akik az antikommu- nizmus nevében szembe for­dultaik kormányával. Rámu­tatott, ezek minden ürügyet felhasználnak arra, hogy meg­kíséreljenek megdönteni egy alkotmányos kormányt. A de­mokrácia apostolaiként lép­nek fel, ugyanakkor azonban saját országukban halálos csa­pást mérnek a demokráciára. Megfigyelők már akkor meg­állapították. hogy az argen­tin elnök a hadsereg vezetői­re célzott. A kormányra nehezedő nyo­más egyre fokozódott. A ka­tonai vezetők közölték, mind­addig nem vesznek részt a kormány munkájában, amed­dig az nem szakítja meg a diplomáciai kapcsolatokat Ku­bával. A hadsereg, a tengeré­szet és a légierők vezetői legutóbb nem jelenték mag azon a vacsorán, amelyet Frondizi elnök adott Lipót volt belga király tiszteletére. A kormány engedett a nyomásnak és csütörtök délután megjelent a diplo­máciai kapcsolatok meg­szakítását bejelentő köz­lemény. tika, rendszerint szükségsze­rű reakcióként más erősza­kos cselekményeket von ma­ga után”. Dantas hangsúlyozta, hogy nem a nemzetközi fe­szültség élezésére, hanem Az indiai kormány jóvá­hagyta a Bihar államban épí­tendő erőmű tervét, amelyet szovjet szakértők dolgoztak ki. A 350 000 kilowattos erőmű 100 000 kilowattos első részé­nek 1964 elejére kell elkészül­nie. Az erőmű fedezni fogja a nanduban szovjet segít­séggel épülő nehézipari gépgyár energiaszükségle­tét. Szovjet technikai segítséggel több más erőmű is épül majd Indiában. Ezek együttes telje­sítménye 1,5 millió kilowatt lesz, vagyis ezek adják az in­diai harmadik ötéves terv (1961----1965) időszakában elké­s zülő energetikai vállalatok termelésének közel húsz szá­zalékát. Ebben a hónapban Madras államban megkezdi az ipari áramszolgáltatást egy szovjet segítséggel épülő 400 OOO kilo­wattos erőmű első 50 OOO kilo­wattos turbógenerátora. A Szovjetunió részvételével 480 000 kilowattos vízierőmű építését fogják megkezdeni a Sutlej folyó jobbpartján. A Szovjetunió műszaki se­gítséget nyújt Indiának egy villamossági nehézgép­gyár építésében is. A vállalat egyebek között 200 OOO kilowattos generátoro­kat fog gyártani. India jelen­leg 200—250 millió rúpiát költ Angliában, az Egyesült Álla­enyhítésére kell töre­kedni. A Kuba ellen tervbe vett katonai, gazdasági és diplo­máciai szankcióknak nincs semmi jogi alapjuk — mon­dotta. i mökban és más országokban készülő villamossági gépek be­hozatalára. Péntekre virradó éjszaka a völklingeni bányaszeren­csétlenség áldozatainak szá­ma 287-re emelkedett. A ké­ső esti órákban ugyanis cií ■újabb holttestet találtak a bánya mélyén, három súlyo­san sérült bányász pedig meghalt a sacrbrückeni kór­házban. A kórházban ápolt bányászok közül hatvankettő állapota súlyos. Tíz bányász sorsa még mindig ismeretlen. Valószí­nűnek tartják, hogy holt­testük a törmelékek alatt Elítéltek Bécsben egy magyar disszidenst A bécsi törvényszék ha hó­napi börtönbüntetésre ítélte ötvös László soproni magyar disszidenst, akit tetten értek a Breitenfurter-strassei ben­zinkút pénztárának kifosz­tása közben, ötvös disszidá­lása óta most negyedszer állt az osztrák büntetőtör­vényszák előtt. van, most már semmi re­mény arra, hogy élő sebe­sültekre bukkanjanak a be­omlott tárnákban. Nyugai-Németorszégban or­szágszerte kitűzték a gyász­lobogót. A gyász idejére el­halasztották a farsangi mu­latságokat és sportmérkőzé­seket is. Csütörtökön, újabb Tészvéttáviratok érkeztek a világ minden részéből. Az NDK kormánya nevében Otto Grotewohl miniszterelnök fe­jezte ki részvétét. ADOULA HAZAIN DÚLT NEW YORKBÓL Washington továbbra is számít AJoniára Adoula kongói miniszterel­nök, csütörtök este repülőgé­pen — Genien keresztül — ha­zaindult New Yorkból. A repülőtéren újságírók előtt kijelentette, az Egyesült Ál­lamokban tett látogatásával nagyon elégedett, mert sike­rült „kapcsolatokat teremte­nie ENSZ-szervekikel”. Kife­jezésre juttatta reményét, hogy kormánya megkapja Kennedytől azt a „segélyt”, amelyet az Egyesült- Álla­mok elnöke kilátásba helye­zett. Az AP jelentése szerint Kennedy „nagyon elégedett volt’“, hogy személyesen is megismerkedett Adoulával. Washington kétírontos támadása Kongóban Szovjet technikai segítség Indiának 287-re emelkedett a Saar-vidéki bányaszerencsétlenség halálos áldozatainak száma Buenos Aires utcáin min­denütt megerősített rendőri egységek cirkálnak, félre nem érthető jeleként annak, hogy a kormány tart a baloldali erők felháborodásától. Egyes la tin-amerikai kor­mányok, Washington vezeté­sével, tovább folytatják a Kuba elleni „boszorkányül- dözést”. Guatemala jegyzé­ket intézet az Amerikai Ál­lamok Szervezete tanácsá­nak elnökéhez, azt állítva, hogy Guatemala északkeleti részén „Kuba által támoga­tott fegyveres erők táma­dást intéztek a hadsereg ott állomásozó egységei ellen”. Ugyanakkor Santiago Dzn- tas brazil külügyminiszter nyilatkozatot adott a Princi- ■pios című lapnak. A kül­ügyminiszter szembehelyez­kedett a Kuba ellen.; kato­nai intervencióval. valamint a gazdasági és diplomáciai szankciókkal. Védelmébe vette a be nem avatkozás elvit és ismét helyte'enóette a Kuba e'szízetelésérs irá­nyuló kísérleteket. Dantas állástfoglalt a külön­böző társadalmi rendszerű országok békás versengése mellett. „Ebből a szempont­ból — mondotta — teljes tár­gyilagossággal kell megvizs­gálnunk azt a kérdést., hogy szárazföldünkön szocialista állam létesül. Ha a nyugati civilizáció eszményeiért aka­runk harcolni, abból kell ki­indulnunk. hogy haszonta­lan dolog az erőszak alkal­mazása, mivel az ilyen pali­Az e múlt hét néhány ese­ménye arra enged következ­tetni, hogy Wasnington már a közeljövőben döntést igyekszik kierőszakolni a kongói politi­kai szintér két legfontosabb frontszakaszán. Gyorsított ütemben készítik elő a leszá­molást Antoine Gizengávai és a körülötte tömörülő nemzeti erekkel, .miközben az ameri­kai diplomáciai és az üzleti körök összpontosított nyomás­sal igyekeznek rászorítani a katangai belga és angol tőkés érdekeltségeket a kompromisz- S’zumos kiegyezésre. Ugyanúgy, mint a „Lumumba-akció” ide­jén, lényegéiben most is arról van szó, hogy a mesésen gaz­dag kongói zsákmány fölött összemarakodott imperialista érdekcsoportok a kongói nem­zeti erők rovására igyekeznek kiegyenlíteni ellentéteiket. íme, a legújabb fejlemények: ma egy hete 'Gizengát elszállí­tották Leopoldville-ből s ezzel, a „fokozatos kikapcsolás” gya­korlatának megfelelően, a nemzeti mozgalom vezéralak­ját eltávolították Kongó politi­kai központjából, elszigetelték elvbarátaitól és tömegeitől, el­zárlak a világnyilvánosság elől. Tegnapelőtt érkezett a hír, hogy Gizengát a tengerparti Moanda városkából tovább hurcolták Bolabemtoa szigeté­re, s ott egy régi belga erőd­ben tartják fogva. Ezzel a nyílt bebörtönzés jellegét öltötte a baljós hangzású „védő-őrizet”, amely még kifejezésmódjában is kísértetiesen emlékeztet a „Lumumjba-akció”-nál alkal­mazott receptre. Washington és kongói szövetségeseinek szándéka ma már legfeljebb annyiben nem egyértelmű, hogy milyen messzi merész­kednek a leszámolás módsze­rei tekintetében. Bizonyos je­lek szerint még reményked­nek, hogy a nemzeti mozgalom politikai lefejezése is elegendő lesz Gizenga táborának megtö­résére. Kétségtelen, hogy Washingtonban és Leopoid- ville-ben egyaránt számolnak a nemzetközi tiltakozás növek­vő erejével s a végső eszköz­höz — egy újabb politikai gyil­kossághoz — csak altkor folya­modnak, ha egyéb lehetőségei­ket már kimerítették. Mindenesetre tény, hogy Gi­zenga helyzete napról napra súlyosbodik, s egyre inkább számolni kell valamiféle „vé­letlen baleset”, vagy „felelőt­len elemek” akciójának ve­szélyével. Gizenga ide-oda hurcolása arra mutat, hogy már jóelőre igyekeznek össze­zavarni a nyomokat, s elho­mályosítani az akciót irányí­tó személyek és szervek fele­lősségét. Vésztjósló figyelmez­tetésnek kell tekinteni, hogy miközben egyre nagyobb a bi­zonytalanság Gizenga fogva- tartásának körülményét, sőt még hollétét illetően is — az ENSZ kongói parancsnoksága elhárít magától minden fele­lősséget. Mindez — amint Alsop, a New York Herald Tribune szemleírója bevallja — egybe­vág Guillon leopoldville-i amerikai 'nagykövet jóváha­gyott tervével, amelynek ér­telmében a központi kormány és Csőmbe megegyezését kö­vetően „végső soron elnyom­ják Gizengát”. Az érem másik oldalán is egyre világosabban kirajzo­lódnak Washington kongói játszmájának fő vonásai. A Gizenga ellen megindított tá­madás ugyanis szerves része és folytatása annak az angol —amerikai beavatkozásnak, amely a múlt év végén az utolsó pillanatban mentette meg Csombet, a katangai bá­nyatrösztök emberét a végső bukástól. Az amerikai elnök személyes intervenciójára ez­úttal harmadszor állították le az ENSZ katangai hadműve­leteit. Mindhárom esetben a siker küszöbén, s mindannyi­szor a Biztonsági Tanács ha­tározatait megszegve. Az el­ső két esetben Hammarskjöld fékezte le az ENSZ gépezetét, legutóbb pedig U Thant ügy­vezető főtitkár hátrált meg az angol—amerikai nyomás előtt. És semmi esetre sem lehet vé­letlennek tekinteni, hogy erre közvetlenül Kennedy és Mac­millan bermudai találkozóját követően került sor, miután sikerült összehangolni az an­gol-amerikai politikát Kon­gó ügyében. Ennek a magasszíntű „össze- hangolódásnak” eredménye­ként hamarosan tető alá hoz­ták Adoula kongói miniszter­elnök és Csőmbe kitonai ta­lálkozóját. Figyelmet érdemlő tény, hogy Adoula és Csőmbe tárgyalásainál jelen volt Guil- íon, az Egyesült Államok kdn- gói nagyköveté és dr. Ralph Bunche, az ENSZ főtitkárhe­lyettese, aki magas ENSZ-béli méltóságának elnyerése előtt (Folytatás az 1. oldalról) me&kedmi Franciaországban! — hangoztatja a nyilatkozat. A Francia Kommunista Párt szombatra a Párizs környéki Choisy-Le-Roi-ba összehívta a központi bizottság ülését. A Keresztény Szakszervezet ugyancsak megállapítja nyilat­kozatában, hogy a békés, nyu­godt tüntetés a rendőrség hal­latlan kegyetlensége következ­tében vett véres fordulatot. Beigazolódott, hogy a rend­őrség egy része összeját­szik az OAS-sel. A francia szakszervezetek felhívták a párizsi dolgozókat, hogy pénteken 15 és 16 óra kö­zött szüntessék be a munkát és emlékezzenek meg a fasizmus elleni harcban elesett társaik­ról. A szakszervezetek ugyan­akkor az egész párizsi kerület­ben általános sztrájkqt hirdet­tek az áldozatok temetése nap­jára. , A Francia Kommunista Párt és számos szervezet követe,! mindazok megbüntetését, aki­ket felelősség terhel a véreng­zésért. A belügyminiszter nyilatko­zatot tett ’ közzé, amelyben nem tesz említést a karhata­lom brutális eljárásáról és nem említi meg az antifasiszta tün­tetés elleni támadás áldozatait sem. Ezzel szemben bejelenti, hogy 84 tüntetőt letartóztattak és eljárást indítottak a tö­megmegmozdulás szervezői ellen. Az Humanität, a Libérationt, valamint több vidéki kommu­nista lapot elkoboztak. A má­sodik kiadásban nagy fehér foltok jelzik a véres esemény­ről szóló tudósítások, kommen­tárok, valamint a kommunista párt nyilatkozatának helyét. FRANCIA HELYZETKÉP Jamaika az idén A Jamaika jövőjével fog­lalkozó londoni alkotmányo- zó értekezlet csütörtöki ülé­se után közleményt adtak ki. A közlemény bejelenti, hogy Jamaika augusztus 6- án elnyeri függetlenségét. A Karib-tengetr térségében levő sziget 1 600 000 lakosa függetlenné válik tavaly népszavazáson hatá­rozta el, hogy kiválik a nyugat-indiai államszövetség­ből, amelyet az angolok négy évvel ezelőtt hoztak létre. A sziget bárom évszázadon át Anglia birtoka volt. Gaz­dasági életének legismertebb termékei a cukor és a rum. az amerikai külügyminiszté­rium tisztviselője volt. Dr. Bunche egyébként igen jártas a kongói ügyekben,- ugyanis a válság első szakaszában ő ké­szítette elő Hammarskjöld és Csőmbe elisabethville-i talál­kozóját, majd pedig Kaszavu- bu és Mobutu államcsínyjét a törvényes Lumumba-kor- mány ellen. Az előzmények ismeretében az elmúlt hét kongói fejlemé­nyei félreérthetetlenül mutat­ják az amerikai politika fő irányát. Adoula kongói mi­niszterelnök — Kennedy el­nökkel folytatott tanácskozá­sai után — kilátásba helyezte, hogy rövidesen megindítják a bírósági eljárást Gizenga el­len. Ezzel a bejelentésével egyidejűleg nyomatékosan hangoztatta: kormánya nem Leopoldville-nek, hanem köz­vetlenül Csombenek fizeti adó­ját és a vámilletéket. Most, a jelek szerint, az amerikai külügyminisztérium és vezető amerikai pénzcso­portok összehangolt nyomása meghátrálásra kényszeríti a kisebb NATO-partnert — Bel­giumot. Ennek tudható be, hogy Adoula a jelek szerint eredményes tárgyalásokat folytatott New Yorkban Spaak belga külügyminiszterrel, majd ezt követően az Upion Miniere képviselőivel. A gya­korlati megoldás módozatai­ról Vanderstraeten, a Société Generale belga csúcs-konszern (ennek leányvállalata az Union Miniere) alelnöke a kongói fő­városban folytat tárgyaláso­kat az Adoula-kormány kép­viselőivel. A legfrissebb jelen­tések szerint jól tájékozott leopoldvillei-i körök valószí­nűnek tartják, hogy a tárgya­lások kielégítő eredménnyel zárulnak és megtörténik a „nagy kiengesztelődé s” az Union Miniere és a kongói központi kormány között. A New York Herald Tribune február 8-i számában a lap jól tájékozottságáról ismert munkatársa, Margaret Hig­gins, megvilágítja az egész folyamat hátterét. Higgins szerint azokon a titkos tár­gyalásokon, amelyeken a washingtoni külügyminiszté­rium képviselője is részt vett, „lényegében meggyőzték az Union Miniere-t, hogy hagy­ja cserben Csombét és pár­toljon át a leopoldville-i köz­ponti kormányhoz”. Az amerikai diplomaták ter­mészetesen igyekeznek háttér­ben maradni, de — amint Higgins megírja — washing­toni hivatalos körök tájékoz­tatták a befolyásos ameri­kai üzletembereket, hogy mi­lyen irányban kell a tárgya­lásokat folytatni az Union Miniere képviselőivel. „Eb­ben az Egyesült Államok ENSZ-diplomatái is aktív sze­repet játszottak° — fűzi hoz­zá sokatmondóén Margaret Higgins. Nos, könnyen lehetséges, hogy az Union Miniere „át­állása” már ■ a közeljövőben megtörténik, db a jelek szeJ rint a belga bányatröszt nem bízik teljesen „az amerikai megoldásban”. Ezért tovább­ra is igyekszik fedezni ma­gát, s értesülések szerint az Union Miniere változatlanul követeli, hogy az alku lénye­ges részeként Csőmbe vegye át Gizenga miniszterelnök­helyettesi tisztségét a kongói központi kormányban. Wash­ington kétírontos támadásának kimenetelét végső' soron vál­tozatlanul beárnyékolja a nagy kérdőjel: mit szólnak majd „az amerikai megoldáshoz’• a kongói és az afrikai nemzeti erők? Washingtonban és Leo- poldville-ben minden bizony­éval egyaránt tapasztalni fog­ják, hogy velük nehezebb lesz majd a „kiegyezés”, mint az Union Miniere-rel. Köves Tibor i Mélységes felháborodás egész Franciaországban

Next

/
Oldalképek
Tartalom