Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-08 / 32. szám

« MS* Hícríi 1962. FEBRUÁR 8, CSÜTÖRTÖK Svéd autódaruk a magyar erdőkben Az erdei munkások egyik legnehezebb és balesetveszé­lyes feladata á nagy rönkök rakodása. E munka gépesíté­sére az erdőgazdaságok most Svédországból vásároltak au­tóra szerelt darukat. Ezeket a gépeket könnyen irányíthat­ják egyik munkahelyről a má­sikra. Az idei fakitermelési idényben már 67 svéd gyárt­mányú Hiab-daru dolgozik a magyar erdőkben. (MTI) Amíg egy újítás eljut odáig Lapunk január 16-i számá­ban „Miért nincs még hasz­na?” címmel egy újításról em­lékeztünk meg. Az írás meg­jelenése után meghívást kap­tunk a Könnyűipari Minisz­térium gyapjúipari igazgató­ságának főmérnökétől, Nagy Imre elvtárstól, aki arra kért, látogassuk meg, lenne néhány megjegyzése cikkünkhöz. A meghívásnak eleget tet­tünk. Állandó jellegű üzemi iskolát nyitnak a mezőgazdasági tanulók részére A termelőszövetkezetek az elmúlt ősszel szerződtettek el­ső ízben nagyobb számban me­zőgazdasági tanulókat, s az idén országszerte már több mint hétezer fiatal tanulja há­roméves tanrend alapján a húsz mezőgazdasági szakma valamelyikét. A mezőgazdasá­gi tanulóképzés még csak né­hány éves intézmény, de már­is nagy szerepe van a falu tár­sadalmi életében, a parasztfia­talok szakmai és általános kép­zésében. A mezőgazdasági tanulóknak az idén két „országos” prog­ramjuk lesz. Tavasszal meg­rendezik az első országos kul­turális seregszemléjüket. Az előkészületekben a próbákon mintegy kétezer falusi fiatal vesz részt, s a májusi országos bemutatón három-négyszázán szerepelnek majd énekkel, tánccal, szavalattal és színját­szással. Ugyancsak májusban mérik össze tudásúkat a „szak­ma kiváló tanulója” cimért. A versenyben öt szakma legjobb harmadévesei indulnak. Megkezdődtek az előkészüle­tek a mezőgazdasági tanuló- képzés következő iskolai évé­re is, a VIII. osztályos általá­nos iskolások ugyanis már februárban jelentkezhetnek. A mezőgazdasági nagyüzemek a tavasszal 7600 fiatallal kötnek tanulószerződést, ami ötven százalékkal több mint tavaly. Még nagyobb mértékben — 2800-ról ötezerre emelkedett a termelőszövetkezetben tanulók száma. A következő évben szervezetileg is tovább fejlődik a mezőgazdasági szakmunkás- képzés: megkezdik az állandó jellegű, egy szakmájú üzemi iskolák hálózatának kiépíté­sét. Ezek az iskolák hasonlóak lesznek az ipari tanuló-intéze­tekhez. A gyapjúipari igazgató­ságon igen előzékenyen fogadtak, ahol rögvest egy kis értekezlet ült össze, ahol a résztvevőknek — raj­tunk kívül — komoly feladat jutott. Meg kellett magyaráz­niuk azt. miben tévedtünk cikkünk megírásakor, tájékoz­tatást kellett nyújtaniok az újítás vegyészeti jelentőségé­ről. A jelenlevőket, a sajtó- osztály munkatársát, az ipar­ági instruktort és a főmérnö­köt, nyilvánvalóan a jószán­dék vezette. Érzésünk sze­rint nem mindegy azonban, hogyan akarunk jót. Szóbanfongó cikkünkben kétségtelenül elkövettük azt a hibát, hogy a magyar gyapjú- fehérítési eljárás kidolgozója­ként csupán Tímár József elvtársat említettük, holott azt Szekér Kálmánnal, a Bu­dakalászi Gyapjúszövő­gyár laboratóriumvezető vegyészmérnökévei kö­zösen készítették el. A megbeszélésen ez nyilván­valóvá vált. Az iparági inst­ruktor, Kovács Ferenc elvtárs, több ízben is hivatkozott egy másfél esztendős újításra, ahol hasonló vegyi anyagokkal rongylehúzást végeznek. Két­ségtelen, hogy a Tímár—Sze­kér-féle újítás alkalmazza ezt az eljárást, de közbeiktat egy olyan lépcsőt is, amely nélkül a gyapjúfehérítés nem járna sikerrel. Ugyanis a már ré­gebben alkalmazott újítást nem a gyap jűfehérítésnél, ha­nem a színes rongyok lehúzá­sánál alkalmazták, amelyen — nyilvánvalóan — más tulaj­CSENDRENDELET H s a lakógyűlést hat órára hirdették. A házmester már négyszer kongatta meg a po- rolórúd végén lógó rozsdás va­sat — eredménytelenül: egyet­len bennszülött sem bukkant elő a tam-tam hívó jelére. A vicilakásból kölcsönzött ládá­kon, hokedliken csupán a két törzsfőnök szerénykedett: a lakóbizottsági elnök és a he­lyettese. A ház sötét volt és kihalt, mint a Gellért-fürdő női na­pozója februári zimankók ide­jén. Az elnök már-már komo­lyan aggódott... Végre az első emeleten ki­vágódott egy ajtó: kamaszfiú viharzott ki rajta a lépcsőház felé. Futtában rikkantotta éles, mutált hangon: — Misiii! Sorra nyíltak meg az ajtók, ablakok. Egy Misi helyett mindjárt kettő is jelentkezett. Üvöltésük felverte a vadon csendjét. Válaszul a második­ról bőszült férfihang süvített egy udvari szoba ablakából: i — Csend lesz, büdös köly­kök, mert 'közétek vágok va­lamit! M INTHA karmesteri pálca intésére történne, a túl­oldalról öblös basszus kontrá­zott: — Büdös a te kölyköd, az a vízfejű! Éjjel aludj, dorbé­zolás helyett, ne délután! — Akaszd fel magad! — hangzott a szívbéli jókívánság az udvari szobából. — A ma­gamét dorbézolom! — Meg az anyósodét, nyu­godjék békében, ha tud! — jött a válasz. — Gyere le az udvarra, te piszok, ha mersz! — Béla, itt maradsz! Nem mész sehova, megöl az a vad­állat! — Gyere le, te liliomtipró! — Lakótársak, éjszakai mű­szakba megyek, aludni szeret­nék — könyörgött egy csíkos pizsama a harmadik emeleti folyosón. — Vegyen be szevenált! Odalenn határozottan meg­élénkült a forgalom. Az udva­ri szoba és az öblös bariton szabadfogású viadalára min­denki kiváncsi volt. A szúr- | kólók két pártra szakadtak, s izgatottan helyezkedtek el a hokedliken, az aréna körül. j LAKÖBIZOTTSÁG elnö­ki ke lopva két-két forintot adott a büdös kölyköknek: a két Misinek, meg a vízfejű­nek. Megszolgálták. Aztán a ringbe lépett és be­lefogott: — Tisztelt lakótársak! Mai lakógyűlésünkön ismertetem az új csendrendeletet... ny. é. donságokkal bír, mint a gyap­jú. A megbeszélésen nem vált nyilvánvalóvá az újítók iránti .jóindulat. Nem tudjuk, hogy ez konzer­vativizmusból, vagy esetleges személyi problémákból fa­kad-e de nem is firtatjuk. Tény, hogy sokszor az újítók nagyobb jelentőséget tulajdo­nítanak újításuknak, mint amekkora az a valóságban. Itt azonban nem ez a helyzet. Az ipar több üzemének szakem­berei nagy érdeklődéssel vár­ják a lehetőséget, hogy a Tí­már—Szekér-féle gyapjúfehé- rítési eljárást bevezessék sa­ját üzemükben. Megnyugtatásunkra szolgál, hogy a megbeszélésen Nagy Imre elvtárs közölte, annak el­lenére, hogy az újítóknak csu­pán eszmei díjat javasoltak, azok is százalékos premi­zálásban részesülnek, akik bevezetik az újítást. Megnyugtató az is, hogy vég­ső fokon a népgazdaság szem­pontjából hasznosként köny­velhető e(l az újítás. Mégis jogos a kérdés, miért volt szükség ilyen hosszú időre ah­hoz, hogy eljussunk alkalma­zásáig. Ha több jóindulattal, és mondjuk ki bátran; szere­tettel és megértéssel talál­koznának újítóink, elképzel­hető. hogy a haszon még na­gyobb lenne. (thurzó) Elkeli: S00 lipicai csikó Csipkéskúton, a Bükk hegy­ség karsztos vidékén 11 éve nevelik a világhírű lipicai lo­vakat. Jelenleg 140 csikó te­lel a hófödte Bükk-fennsíkon.- A ménesből évről évre mind több lovat vásárolnak a hazai és a külföldi szakemberek. Tavaly belföldre 40, exportra 10, kiváló tulajdonságokkal rendelkező törzskönyvezett csikót vittek el. Jelenleg hét csikó álT'betanítás alatt:' eze­ket a Szovjetunióba, valamint Görögországba szállítják. A csipkési ménesből fennál­lása óta kereken 500 kocsi- és ugrólovat vásároltak, amelyek hazai gazdaságokban, a hegy­vidéki termelőszövetkezetek­ben, valamint külföldön öreg­bítik a magyar lótenyésztés jó­hírét. (MTI) Operaelőadás Szigethalomon Azok a Csepel autógyári asszonyok, akik részt vettek a február ötödiki operaelőadá­son, másnap a műhelyben csak arról beszéltek; sose gondol­ták volna, hogy számukra ek­kora élményt jelenthet egy opera. Csak azt" sajnálják, hogy munkatársaik közül nem jöttek el még többen. Az Operaház művészei: Já- ray József, Radnay György, Neményi Lili és Szílvási Mar­git főszereplésével mutatták be Puccini: Bohémélet című operáját. Az autógyári műve­lődési ház modern, 470 sze­mélyt befogadó színháztermé­ben háromszázan várták este hét órakor, hogy felgör­düljön a függöny. Az autógyáriak közül leginkább a helyi lakosok váltottak je­gyet erre az előadásra. Közü­lük sokan most hallottak .éle­tükben először operát. Akik előzőleg nem kértek műsorla­pot, az első szünetben gyorsan pótolták a mulasztást. Ettől kezdve, az előadás végéig egy­re fokozódott az érdeklődés. A felvonások végén olyan fer­geteges tapssal hálálták meg a művészi élményt, hogy a siker felől senkinek sem lehetett kétsége. Az utolsó felvonás végén percekig tartó vastapssal bú­csúztak a művészektől. Mel­lesleg szólva ettől a közönség­től néha tanulhatnának még a pestiek is; senki sem rohant a ruhatárhoz amíg a függöny végérvényesen össze nem csu­kódott. Kuti Mihály, a művelődési ház művészeti vezetője, az elő­adás végén arról beszélt, hogy a ielenlevő háromszáz ember­nek szemmel láthatóan nagy élményt jelentett ez az elő­adás. Hogy ez mit jelent, az csak a legközelebbi operaelő­adáson mérhető le igazán, mert ezek az emberek lesznek majd a szervezés legaktí­vabb segítői; saját élmé­nyük alapján beszélik rá a többieket az előadás megtekintésére. Markó Alajosné a nőbizott­ság elnöke elmeséli, mennyi szervező munkájába került a nőbizottságnak, hogy körül­belül ötven asszony most itt van az előadáson. Olyan — pusztán előítéletből fakadó — érveket kellett legyőzni, mint például azt, hogy ők még a rádiót is elzárják, ha operát közvetít, mert nem szeretik és nem is értik — meg, hogy; úgysem tudják követni a cse­lekményt, hiszen az ének szö­vegét nem lehet megérteni. A legeredményesebb bizonyítók áz operaelőadás volt. Az asz- szonyok most már hálásak — hogy a nőbizottság tagjai nem fogadták el ellenérveiket. Na­gyon valószínű, hogy legköze­lebb Szigethalom és környéké­nek lakói már felt házzal vár­ják az Operaház vendégművé­szeit. P. M. VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK ^qlédljSílair*? Harmincöt forint egy munkaegységre a csemői Szabad Föld Tsz-ben A minap tartotta zárszá­madó közgyűlését a csemői Szabad Föld Tsz. Molnár László tsz-elnök beszámolójá­ban ismertette az elmúlt gaz­dasági év eredményeit. Beje­lentette, hogy a tsz-ben egy munkaegységre harmincöt fo­rintot fizetnek. A gazdaság­ban egyébként kitűnően be­vált az eredményességi mun­kaegység, amely a múlt évi sikerek egyik alapja. Nagy lendületet adott a termelés­nek a premizálási rendszer is. Beszámolt a tsz elnöke arról is, hogy 1961-ben a gazdaság termelőmunkáját többször za­varták olyanok, akik nem tisztelték kellően a közös va­gyont. Sajnos, többször ke­rült sor figyelmeztetésre, megrovásra, sőt egyeseket kártérítésre is köteleztek. Né­hány esetben ügyészségi el­járást is indítottak. Befejezé­sül az elnök részletesen is­mertette a gazdaság ez évi te­lepítési programját. Tíz nap Csehszlovákiában Dorsch György, a ceglédi gyógypedagógiai iskolához tartozó ’logopédiai ambulancia tanára tíznapos tanulmány­úton Csehszlovákiában járt. Tapasztalatairól beszámolva elragadtatott hangon nyilatko­zott a csehszlovák pedagógu­sok figyelmes vendégszerete­téről és tudományos eredmé­nyeiről. Megtekintette a többi között N. Sémann professzor logopédiai intézetét és meg­hívást kapott dr. Burjánhoz, aki egy plasztikai klinika ve­zetője és kizárólag farkastor­kú gyerekek plasztikai mű­tétjét végzi. F^y alkalommal részt vett egy befejező műté­ten is. A ceglédi pedagógus járt ezenkívül Brnóban és Pozsonyban is, ahol ugyan­csak a beszédhibás gyermekek gyógyítását tanulmányozta. Ki a felelős ? • Abonyban is előfordul, hogy fiatalkorúak bűnözésre vetemednek. Nemrég ifjabb V. D. és ifjú T. J. éjjel zsák­ban elvitték Berta András házinyulait. Mindkét tolvaj rajtavesztett. Ifjabb V. D. már nem először járta meg a rendőrséget- Az elmúlt hóna­pokban több kerékpárlopást követtek el. Az esetek nyo­mán felmerül a kérdés, vajon ki a felelős? Ügy véljük, a szülőket is terheli felelősség, még akkor is, ha mindketten dolgoznak. Mert vajon lelki- ismeretes-e az a szülő, aki szó nélkül hagyja, hogy alig tizenhat éves gyereke csava­rog, homályos körülmények között pénzre tesz szert és idegen holmikat hurcol haza. Mindezért a szülők egyszer sem vonták felelősségre gyer­mekeiket. M0NPR©Viq&gg BOSSZANTÓ Panaszkodnak a monoriak, és véleményünk szerint — jo­gosan. Gyakran kérték már a MÁVAUT doigözóit: álljanak meg a járatok akkor, amikor az utasok jeleznek. Ennek el­lenére, nem így történik. A napokban például egy idős, botra támaszkodó nénikét vitt el az utóbusz többedmagával egy megállót, Onnan kellett neki — és másoknak is — a havas, csúszós úttesten visz- szavánszorogni Vasárnap es­te a Budapestre induló hét­órás autóbusz ismételte meg ugyanezt? Vajon nem látni a megálló jelzőtábláját? Vagy új ember lenne a vezető? Esetleg csak egyszerű figyel­metlenség okozza mindezt? Akár így van, akár úgy, min­denképpen bosszantó eset és ideje volna ínár megszüntetni az efféle, csekélynek tűnő, mégis lényeges hibákat. Tm Csúcsforgalom a „világvégén“ Úgy látszik, a nagykőrösiek cseppet sem babonásak. A bol­tok forgalmáról legalábbis er­re lehet - következtetni. A „kritikus napon”, hétfőn dél­előtt és délután is zsúfolásig megteltek az üzletek. Az Ele­gancia készáruboltban külö­nösen női kabátok iránt mu­tatkozott a szokottnál is na­gyobb kereslet. A bolt egyéb­ként 38 ezer forintos forgal­mat bonyolított, le., ezen. a na­pont. Á rövidáru-bolt 32 ezer forintot forgalmazott^ ami ugyancsak szép eredménynek számít. A földművesszövet­kezet új áruháza is reggeltől estig állta a vevők rohamait. A hétfői napon több mint 72 ezer forint maradt az áruház pénztáraiban. . A munkás—paraszt fiatalok találkozója A konzervgyár második te­lepiének kiszesei szombat este a Dózsa Tsz KISZ-fiátaljaival találkoztak. Palotai Sándor KISZ-titkár vezetésével 17 tsz-fiatal látogatott el a kon­zervgyárba, hogy baráti be­szélgetéssel, szórakozással él- töltsenek együtt néhány órát. Szellemi vetélkedést is ren­deztek, amelyen Mészáros Ro­zália, a Dózsa Tsz fiatalja nyerte el az első díjat. A má­sodik és harmadik helyezést a konzervgyár fiataljai érték el. ,, Édesanya je ligére avagy megjegyzések egy orvosetikai ügyhöz KEDVES „ÉDESANYA”! Postán szerettem volna elkül­deni ezt a levelet, de ha azt írom a borítékra: „Édesanya, Pilisvörösvár”, a posta nem tudja kézbesíteni., így kény­telen vagyok igénybe venni a sajtó nyilvánosságát, mert nem venném a szívemre, hogy ne tájékoztassam önt a vá­laszról, amelyet ügyében kap­tam — másrészt pedig úgy ér­zem, hogy a válasz olvasóin­kat is érdekelheti. Ön panaszt emelt dr. Réthy Zoltán idős körzeti orvos el­len, aki negyven éve egyfoly­tában dolgozik Pilisvörösvá- rott, összenőtt a faluval, az emberekkel, gyógyította és gyógyítja a 'nagyapát, a fiút, az unokát; nem sajnálja az időt és fáradságot, hogy hiva­tását lelkiismeretesen gyako­rolhassa. Munkájával elége­dettek az emberek és a köz­ség hivatalos tisztségviselői, s elégedettek a járási tanács egészségügyi vezetői is. Persze — mondhatja Ön — ezek megtévesztő dolgok. Mindezek ellenére is hibáz­hat, súlyosan hibázhat az idős orvos, manipulálhat ,a csecse mőknek járó D-vitamin injek­ciókkal, ezekből anyagi ha­szonra tehet szert — vagy legjobb esetben csak akkor adja be az injekciót, ha ép­pen jó kedve van. Szeretjük a tiszta ügyeket. Épp ezért névtelen, levelét, kedves „Édesanya”, továbbí­tottuk a Pest megyei Orvos­etikai Bizottságnak. Az Orvos­etikai Bizottság foglalkozott az ön vádjaival. S nemcsak ez a személytelennek tűnő bi­zottság foglalkozott velük, ha­nem a budai járás főorvosa is, aki — habár 1946 óta mióta a budai járás egészség­ügyét irányítja, még nem hal­lott panaszt dr. Réthy ellen — most teljes tárgyilagosság­gal arra törekedett, hogy az ön által említett súlyos vádak üdében kiderítse az igazsá­got. AZ IGAZSÁG kiderült. A szigorú vizsgálat megállapítot­ta, hogy Réthy doktor semmi­féle etikai vétséget nem kö­vetett el. A járási egészség- ügyi osztály által kiküldött D-vitamin injekciók közül 355 volt raktáron, a hiányzó 478 injekció beadását ped’f az anyák — aláírásukkal — hi­ánytalanul igazolták a fogyó­anyag füzetben. S ugyanakkor a csecsemőnyilvántartási la­pokra is feljegyezték az in­jekciók beadásának időpont­ját. És érdekes módon: az anyák által beírt dátum és csecsemőlapokra írt dátum minden esetben egyezik. Kedves „Édesanya”, nem tudjuk, hogy ön — valami­lyen félreértés következtében — úgy érezte-e: az orvos va­lóban nem hivatásához méltó­an dolgozik (és e rossz be­nyomás valódiságáról nem győződött meg, hanem rögtön levelet írt), vagy Ön egysze­rűen haragszik dr. Réthyre és így akart kellemetlenséget okozni az idős, ám még min­dig tevékeny, köztiszteletben álló orvosnak? Mert ha ön valóban úgy érzi, hogy az orvos nem hiva­tásához méltóan viselkedik, ezt nevének és címének fel­tüntetésével nyugodtan megír­hatja. De, hogy Ön alaptala­nul elmarasztaljon valakit, névtelen levélben méghozzá — ez enyhén szólva — fele­lőtlenségnek tartjuk... Murányi József

Next

/
Oldalképek
Tartalom