Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-08 / 32. szám

WÍT MECYtt t^»rtop 1962. FEBRUAR 8, CSÜTÖRTÖK Kedvezőek az algériai bék NÖVEKVŐ TERROR ALGÉRIÁBAN A Jeune Afrique című francia nyelvű algériai heti­lap legutóbbi számában azt írja, hogy azoknak a megbe­széléseknek az alapján, ame­lyeket Joxe, az algériai ügyek francia minisztere folytatott január végén Dahlabbal, az algériai ideig­lenes kormány külügymi­niszterével, „biztosra vehető, hogy még február vége előtt, valószínűleg 15-e körüil meg­kötne a tűzszüneti egyez­ményt Algériában”. A tárgya­ló felek között létrejött meg­állapodással magyarázható — írja a lap — az a tény, hogy az algériaiak kedvezően fogadták De Gaulle hét­fői beszédét és hogy ez a beszéd opitimizmust keltett a probléma megol­dását illetően. Á lap hozzáteszi még, az al­gériai ideiglenes kormány vasárnapi és hétfői ülésének az volt a feladata, hogy jó­váhagyja Joxe és Dahlab megállapodását és rögzítse ál­láspontját a még rendezésre váró kérdésekben. De Gaulle beszéde és az algériai kormány tuniszi ülése után párizsi politikai körökben általában kedve­zően ítélik meg az algériai béke kilátásait. Hasonló je­lentéseket közölnek a franr- cia lapok tuniszi tudósítói is. „Minden még nincsen tel­jesen rendben, a dolgok azonban jó úton vannak” — igy foglalja össze az algé­riai kormányhoz közelál­lók véleményét a Libera­tion tuniszi tudósítója. Több lap arról ír, hogy a közeli napokban találkozóra kerül sor Joxe államminisz- ter és Szaad Dahlab algé­riai külügyminiszter között. Az Humanité szerint túlzottan derűlátó hírek­kel szembúi valószínű­nek látszik, hogy a két kormány képviselői kö­zött még e héten továb­bi titkos megbeszélésekre kerül majd sor. A francia és az algériai ál­láspont között ugyanis még mindig jelentős eltérések van­nak, amelyek útját állják a megegyezésnek. A vélemé­nyek nem az elvi kérdések­ben térnek el, hanem az el-, vek végrehajtásában. Első­sorban a fegyverszünet és az algériai állam létrejötte kö­zötti átmeneti időszak kér­désében ütköznek az állás­pontok, de tisztázatlan még a szaharai olaj kihasználá­sának és a katonai támasz­pontoknak a kérdése is. Az Humanité tuniszi tudó­sítója szerint , a francia kormány az el­múlt napokban újabb kö­veteléseket támasztott az európai kisebbség jogai­nak biztosítására, ugyanakkor az algériai kor­mány ragaszkodik hozzá, hogy részletesen tisztázzák az át­meneti időszakban működő katonai és polgári hatalom kérdésit, miután lényegében ezen múlik az esetleges meg­állapodás gyakorlati végrehaj­tása és a független Algéria ellenségeinek semlegesítése. A Párizsba érkezett hírek szerint az algériai városokban a hatalom gyakorlatilag to­vábbra is az OAS kezében van. Erre vallanak az össze­esküvők legújabb „látványos” akciói, mint a L’Écho D’Orán „OAS-különszámának” meg­jelentetése, vagy a Vilié de Bordeaux nevű személyszállí­tó hajó elleni bombatámadás. A L’Écho D’Oránt egyéb­ként kedden este betiltot­ták, mert kiderült, hogy a lap munkatársai nem fegyveres kényszer hatása alatt készí­tették a lap „OAS-oldalát”, hanem önkéntes buzgalomból. A lapot 25 000 példányban árulták Órán utcáin. A bonéi kikötőben elkövetett bomba- merénylet, amelynek követ­keztében lángbaborult a le­váltott rohamrendőröket szál­lító Vilié de Bordeaux nevű gőzös, négy halálos és több sebesült áldozatot követelt. Kedden este az OAS Algír­ban géppuska-sorozattal súlyo­san megsebesítette Jean Oudinot, az algíri rádió igazgatóját. Oránban egy csendőrszáza­dost öltek meg az utcán. A többi városokban is tovább folytak a géppisztolyos és bombamerényietek. Az elmúlt 24 órában a hivatalos jelen­tés szerint húsz halott és ugyanannyi sebesült áldozata volt a merényleteknek. Az OAS elleni harc első je­lentősebb eredményeként le­het elkönyvelni a francia ka­tonai főparancsnokságnak azt a jelentését, hogy a hadsereg egységeinek Philippevilletől délre si­került bekeríteni és fog­lyul ejteni az OAS egyik 40 tagú szabadcsapatát. Az elfogott egység tagjai kö­zött több olyan van, aki nem­régiben szökött meg az algé­riai fogházból. Aiienauer elutasítja az FDP által óhajtott közvetlen tárgyalások gondolatát Mende ismét meghátrált a kancellár előtt Bonn ismét elutasítja azt a lehetőséget, amelyet a leg­utóbbi szovjet emlékirat nyúj- j tott számára, tudniillik, hogy kétoldalú tárgyalásokkal igye­kezzék rendezni kapcsolatait a Szovjetunióval és a szocia­lista tábor országaival —, ezt a véleményt hangoztatják diplomáciai körökben, azok után a tanácskozások után, amelyéket Adenauer kedden a koalí­AZ UTOLSÓ MÉTEREK Lerakták az utolsó síndarabot a középszibériai Kameny- Altáji szárnyvonalon. A vonalon megnyílt a munkásvonatok forgalma. Munkáscsapatok indultak egymás elé Kamenyből és Altájból. útjuk a tajgán keresztül vezetett, hogy az ünnepsé­gen együtt lehessenek. A képen: V. Kletnij brigádja lerakja az utolsó síndarabokat (MTI külföldi képszolgálat) ciós pártok frakcióinak vezetőivel, Brentanóval és Menüével folytatott. A tanácskozásokról kiszivár­gott értesülések szerint, a kancellár ugyan amellett fog­lal állást, hogy válaszolni kell a szovjet emlékiratra, de ma­gáévá tette Brentano vélemé­nyét, hogy e válasz „csupán az NSZK eddigi álláspontjá­nak ismertetését tartalmazza’’. A kancellár ugyanaikkor hatá­rozottan elvetette az FDP-nek közvetlen diplomáciai eszme­csere megindítására vonatko­zó javaslatát. A tanácskozás eredménye­ként abban is megállapodtak — jelenti szerdán a Die Welt —, hogy a kormánykoalíció képviselői a jövőben „nagyobb tartózkodást tanúsítanak majd a Kelet irányában folytatandó politika kérdéseinek megtár~ gyalusában”. Ezen természe­tesen az értendő, hogy Mende megígérte a (kancellárnak: igyekszik majd szájkosarat adni azokra az FDP-képvise- lőfcre, akik a Szovjetunióval való tárgyalások mielőbbi fel­vételét sürgetik. Mende tehát — akárcsak ősszel a kormányalakítási tárgyalások során — ismét meghátrált Adenauer előtt, a különbség legfeljebb csak abban van, hogy az FDP ak­kor öt miniszteri tárcát ka­pott a (kapituláció fejében, most pedig Adenauer négy ál­lamtitkári posztot juttat — a meghátrálás díjaként — a Sza­bad Demokrata Pártnak. MEGKEZDŐDÖTT A GALVAO-PER A lisszaboni bíróság távol­létükben megkezdte Galvao kapitány és társai perét. A portugál hatóságok azért in­dítottak bírósági eljárást Galvao ellen, mert 32 tár­sával együtt 1961 januárjá­ban elfoglalta a Santa Ma­ria tengerjárót a Karib-ten- geren. A bíróság 24 tanút idézett meg közöttük a hajó legénységének tagjait. Gronchi szerdán nem tárgyalt a kormányválság megoldásáról Kedden este Rómában hiva­talosan közölték, hogy Gron­chi olasz köztársaségi elnök be­tegsége miatt szerdán nem tár­gyalt az olasz kormányválság megoldásáról. A köztársasági elnök még nem épült fel tel­jesen influenzájából — álla­pítja meg a közlemény —, to­vábbra is lázas és az orvosok pihenést írtak elő számára. Ecuadorban élő indiánok tüntetése Quitóban T Cotopaxi térségéből Quitoba, az ország fővárosába érkezett indiánok gyülekeznek az utcán, hogy részt vegyenek az agrárreformot követelő^ tüntetésen. Mintegy 20 ezer nő és férfi érkezett e célból Quitóba (MTI külföldi képszolgálat) A párt vezető szerepe a polgárháború irányításában A Krasxnaja /.vr/.«la fikksor*'«^® Horogkeresztes zászlók Robert Kennedy fogadásán Mint az AP jelenti, Robert Kennedy amerikai igazságügy­miniszter — aki jelenleg hi­vatalos látogatáson Japánban tartózkodik — kedden Osza­kába érkezett. A város repülőterén egy ki­csiny, de lelkes csoport jelent meg üdvözlésére. A felvonult fasiszták horogkeresztes náci zászlókat lobogtattak. Az Aka- hata, a Japán Kommunista Párt lapja felszólította a ja­pán népet, tiltakozzék Robert Kennedy amerikai igazság­ügyminiszter látogatása ellen, tüntessen mindenütt, amerre Kennedy megjelenik. A lap rámutatott, hogy Ro­bert Kennedy a felelős az Egyesült Államok Kommunis­ta Pártja ellen indított haj­száért és része volt a forra­dalmi Kuba ellen elkövetett agresszióban is. tervek megalkotója” és „a döntő hadműveletek vezető­je”. Sztálinnak — hangzik a cikk — természetesen voltak bizonyos érdemei a polgárhá­ború időszakában. Azonban szolgálatait teljesen alap­talanul nagyították fel. Az érdemeknek ez a fajta szertelen hangsúlyozása a sze­mélyi kultusz egyik megnyil­vánulása volt, kisebbítette a párt és a néptömegek szere­pét, sőt a párt kollektív ve­zetésének szerepét is. A sze­mélyi kultusz évei alatt meg­jelent a polgárháborúról szó- Íó könyvekben és cikkekben kisebbítették a központi bi­zottság és Lenin szerepét is. Razin professzorhoz írt le­velében Sztálin arra hivatko­zott. hogy Lenin nem tartotta magát katonai szakértőnek az Októberi Fonadalom után sem. Ez maga után vonta Le­nin szerepének kisebbítését a katonai kérdések megoldásá­ban, lényegében elhallgatták | Leninnek a hadügyek fej­lesztésében, a fiatal szov­jet állam fegyveres harcá- | nak vezetésében szerzett óriási érdemeit. Mindez oda vezetett, hogy a 1 szovjet hadtudomány nem fog- ! lalkozott a lenini katonai el- | mélet örökségének tanulmá­nyozásával. A cikk számos példán ke­resztül mutatja be, hogyan torzult el egyes fontos szemé­lyek bemutatása a személyi kultusz időszakában, hogyan fújták fel minden egyes, Sztálin nevéhez fűződő törté­nelmi tény jelentőségét. Például abból, hogy 1918 nyarán Sztálin részt vett Ca- ricin védelmének megszerve­zésében, azt a következtetést vonták le, hogy ebben az idő­ben a déli, nem pedig a keleti front volt a legfontosabb. Pe­dig a tények mást mondanak. A szovjet országot minden oldalról körülvevő, összesen mintegy 10 000—12 000 kilo­méter hosszú frontvonal leg­fontosabb szakasza 1918 nya­rán és őszén a keleti front volt. Július végén a központi bizottság Le­nin javaslatára külön ha­tározatot hozott a keleti front megerősítéséről. A Vörös Hadsereg gyors győ­zelme a keleti fronton — je­gyezte meg Lenin — a szocia­lista forradalom élet-halál kérdése. Széltében-hosszában elter­jedt az egyes események szubjektív jellegű, lényegében hazug sztálini értékelése. Sztálin egyik munkájában például azt írta, hogy 1919 őszén Kolcsakkal teljesen le­számoltak. Lenin és a párt központi bizottsága, amelynek ekkor fő figyelmét Gyenikin szétverése kötötte le, egy pil­lanatra sem tévesztette szem elől a Kolcsakkal folyó har­cot. 1919 augusztusának végén Lenin a következőket írta: +,02 ellenség messze van a \ megsemmisüléstől. Még szét­szórva sincs véglegesen”. Sztálin meghatározása tehát nem felelt meg a valóságnak s ráadásul még kisebbítette azokat a nehézségeket, ame­lyeket akkoriban élt át a szovjet Oroszország. Sztálin, amikor beszámolt Leninnek a Krasznaja Gorka erődben kirobbant fehérgár­dista lázadás leveréséről, azt állította, hogy megdöntötte a haditengerészeti tudománynak azt a tanítását, amely tagadja, hogy az erődöt a tenger felől el lehet foglalni és a láza­dást a tenger irányából foj­totta el. Pedig , Krasznaja Gorkát nem a tenger felől foglalták el. A lázadást gyalogsági és ten­geri erők kombinált hadműve. létéi révén sikerült elfojtani. Lenin, Sztálin jelentésére is ráírta; „Krasznaja Gorkát a szárazföldről foglalták el”. A párt VIII. kongresszusá­nak zárt ülésén a katonai kér­dések megvitatása kapcsán Lenin alapvető beszédet mon­dott. Lefektette a párt katonai politikájának legfőbb elveit, jellemezte a központi bizott­ság szerepét a stratégiai kér­dések megoldásában stb. Azonban a személyi kultusz hatásá­ra évek hosszú folyamán erről a lenini beszédről soha sehol egyetlen szó sem esett, Viszonf az ugyanezen az ülé­sen mondott sztálini beszé­det kiadták összes műveiben és hosszasan idézték minde­nütt, például az SZK(B)P rö­vid történetében. Ez azt a lát­szatot keltette- hogy nem Le­nin, hanem csak Sztálin ha­tározta meg azokat az irány­elveket, amelyeket követve a párt VIII. kongresszusa kidol­gozta a Vörös Hadsereg to­vábbfejlesztésének útját. Elsodort egy községet az ár Súlyos esőzések sújtják az indonéz szigetvilágot. Szumba szigetén (Szunda szigetcsoport) az áradás elsodorta Malahar községet. A 66 lakos közül csak harminchármat találtak életben. Újra elhalasztották az első amerikai űrutas kilövését Washingtonban hivatalosan bejelentették, hogy február 14-e/ szerda előtt nem kerül­het sor John Glenn, az első amerikai űrutas útjára, ame­lyet legutóbb többszöri el­halasztás után február 13-ra terveztek. A Reuter tájékozott forrá­sokra hivatkozva azt írja, hogy állítólag nincs különö­sebb probléma a rakéta elő­készítésében, de a munkála­tok tovább tartanak, mint redetileg tervezték. A Krasznaja Zvezda, a szov­jet hadsereg lapja szerdai szá­mában megkezdte annak a cikksorozatnak közlését, amely az SZKP XXII. kongresszu­sán elfogadott program útmu­tatásának megfelelően megvi­lágítja a párt vezető szerepét a fegyveres erőknél. E soro­zat első cikkét M. Ribakov írta, amelyben megmutatja, hogyan érvényesült a kommu­nista párt és központi bizott­ságának irányító szerepe a polgárháború éveiben. A cikkíró bebizonyítja, hogy a stratégiai irányí­tásban a központi' bizott­ságnak, és személy sze­rint Leninnek elsőrendű / szerepe volt. Az alapvető stratégiai ter­vekét Lenin közvetlen részvé­telével és vezetésével dolgoz­ták ki. A lenini katonai veze­tés jellemző vonása volt, hogy minden fontos és bonyo­lult stratégiai kérdésben a politikai bizottság vagy a köz­ponti bizottság kollektív ha­tározathozatalára törekedett, mindig figyelembe vette a fő­parancsnokság és más kato­nai szervek véleményét. Frun­ze megállapítja, hogy Lenin a polgárháborúnak is kiváló vezetője volt, rendelkezett a zseniális stratéga és taktikus adott­ságaival, Kamenyev pedig visszaemlé­kezéseiben azt írja, hogy „Vlagyimir lljics rendkívül körültekintő és átgondolt mó­don vezette a Vörös Hadsere­get”. A történelmi igazság az — állapítja meg Ribakov —, hogy a polgárháború idején minden győzelem, minden stratégiai siker, a hátország­ból jövő segítség, mind-mind szorosan kapcsolódott a párt, annak központi bizottsága és Lenin munkájához. Az SZKP XX. kongresszu­sáig azonban ez a történelmi igazság eltorzult. A polgár- háború számos eseményét ha­mis megvilágításban, a sztáli­ni személyi kultusz szellemé­ben mutatták be. Sztálin rö­vid életrajzában, amelyet ő maga szerkesztett, például az olvasható, hogy „a Vörös Had­sereg legfontosabb győzelmei­nek Sztálin volt közvetlen ül­tetője és szervezője”, hogy ő volt „a legfontosabb stratégiai

Next

/
Oldalképek
Tartalom