Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-25 / 47. szám

MOZAIK A gombai kiskondás t ' (Foto: Varsányi) — KÖZÖS taggyűlést tartott csütörtökön Vecsésen a két termelőszövetkezeti és a terü­leti pártalapszer vezet. Meg­tárgyalták, hogy- milyen fel­adat vár a kommunistákra a tsz-ek megerősítésében. — A MONORI nőtanács új­jászerveződött. Holnap este 6 órakor á községi tanácstereim­ben közös összejövetelt ren­deznek, amelyen minden mo­non asszonyt szívesen látnak. Előadó Kovács Antalné, a me­gyei nőtanács elnöke lesz. — A HÁBORÍT ÉS BÉKE című filmet csak egy előadás­ban vetítik a monori moziban csütörtök este. Jegyekről aján­latos lesz előre gondoskodni. — CSAPATVEZETŐI érte­kezletet tart holnap a járási úttörőelnökség. Délelőtt Ma- gócsi Károlyné .járási titkár is­merteti az 1962. évi feladato­kat — délután a Kilián testne­velési mozgalom szervezésével kapcsolatos teendőket beszélik meg. — ittas: állapotban elkövetett közbotrány okozá­sért (összeverekedett K. I. budapesti lakossal) 150 forint­ra bírságolta a szabálysértési hatóság Csete Pálné nyáregy­házi lakost. — TEGNAP TARTOTTA zárszámadását a monori-erdei Virágzó és az ecseri Törekvő tsz. — ügyeletes orvosok. Gyomron: dr. Szekeres Sán­dor. Monoron: dr. Lonkay László. — SPORTKÖRI közgyűlést tart ma délelőtt 10 órakor a Nyáregyházi KSK. HAFIZ: SZÜLŐVÁROSOMBAN Úri. béke lakion a te vidékeidben Siráz! Napod éljen soká, mint márványba vésett írás! Ki minden ez-világi város között legékesb helyet nyertél magadnak: ne bántson rút enyészet! Óh, Rokniabád. kinek szép, s jó híre tündököljön, forrásod a kegyelmes ég tartsa mindörökkön! Kristályvizedtől újul és hosszú életet nyer magának a halandó, megfáradt földi ember. Balzsamszagot lehellő szellője kél nyugatnak ott, hol Gieférának fürdői még csobognak. S a kellemes Mozella szép fái, merre járok, fejüket összedugják, mini csökos, méla párok. Egyiptom édes mézét ki az, ki én előttem könnyelműen dicsérné'! Siráz leányt nékem óh. százszor édesebbek' Illatos rózsapázsit lakozza orcájuknak bájos, szelíd vonásit. Mert nincs az ész, mely vágyát szerelmemnek lemérné. .. Szegény szívem, te végső csepp véred is ha kérné a kedves, elv örömmel adnád, miként az anyja kisded korában néki önnön tejét odadta! Fordította: \ Rakcvszky József XQH0B.VIDÉEI * A FEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • ' IV. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM 1962, FEBRUÁR 25, VASÁRNAP Azt üzenem a fiatal kollégáimnak: bátrán jelentkezzenek termelőszövetkezeti munkára Beszélgetés egy fiatal állattenyésztővel Tegnap reggel korán, talál­koztam a tsz központi épüle­tének udvarán Vincze And­rással, a sülyi Virágzó Tsz legújabb tagjával. Éppen a lovát nyergídte. — Mondja, kedves Vincze elvtárs — kezdtem a beszélge­tést — milyen körülmények indították arra az elhatáro­zásra, hogy termelőszövet­kezetünknek tagja legyen? — Jelenleg 25 éves vagyok. Elvégeztem a mezőgazdasági technikum állategészségügyi tagozatát. Legutóbb az Egye­sült Gyógyszer- és Tápszer­gyárban dolgoztam. Nem pa­naszkodom, a * veszélyességi pótlékkal együtt 1500 forintot kerestem havonta. Azonban az ottani zárt levegő nem tett jót az egészségemnek. Mikor azután tudomásomra jutott, hogy a Virágzó Tsz az állattenyésztés vonalára szakembert keres, egy hirtelen elhatározással jelentkeztem a vezetőségnél. Felajánlottam szolgálataimat és egyben kér­tem tagfelvételemet. Gyors vizsgáztatásnak ve­tettek alá. Úgy látszik, megfeleltem, mert a ve­zetőség felvett és havi 45 munkaegység megadását javasolta. Ha átszámítom ezt forintra, és hozzáte­szem az egy hold háztáji föld értékét, kiderül, hogy itt is megkeresem az 1500 forintot havonta. S ami a legfontosabb, nem kell a vonaton tolakodni, sokszor féllábon állva utazni. Mag- , dolnutelepen lakom, mind­össze két kilométerre a tsz központjától. Esténként rendszerint egy órával ha­marabb érkezem a csalá­domhoz, mint azelőtt a pesti utániról. — Fő feladatom az állat­állomány nyilvántartása. Ezenkívül ellenőrzőm az ál­latok részére történő abrakok kiosztását. Ebben a tsz-ben a nagy állatállomány most már megköveteli a minőségi munkát is. Mindenekelőtt azt a feladatot tűztem magam elé, hogy a tehenészetben az igen gyenge fejési átlagot 6,2- ről 10 literre igyekszem fel­emelni.-— Megmondom őszintén, itt, a tsz-ben sokkal rosz- szabb helyzetre számítot­tam. Azért, persze, van javítani való elég. Leg­több ember azon ütközik meg, hogy fiatal létemre • ,,parancsolgatok” nekik. Én azonban igyekszem meg­győzni őket arról, hogy a saját érdekükben érdemes jó munkát végezni. Úgy érzem, hogy lassacskán megszoknak és megsze­retnek. — Két hete vagyok itt, de máris megszerettem a mun­kámat. Azt üzenem a tech­nikumot végzett fiatal kollé­gáimnak, hogy bátran je­lentkezzenek munkára a ter­melőszövetkezetibe. Az embe­rekkel türelemmel és megér­téssel kell foglalkozni. A kezde­ti nehézségeket gyorsan le le­het győzni. A kitartó, rendes Ünneplőbe öltözött asszo­nyok gyülekeztek pénteken xa járási tanács dísztermében. Az érkezőket a mindig mo­solygó, halltszavú' SzH-Káíi Dó­ra gyermekvédelmi felügyelő- nő fogadta és ültette le az ízlésesen feldíszített asztalok mellé. Monorról, Vasadról és Gyömrőről jöttek az állami I gondozásba vett gyermekek I nevelőszülei, hogy problémái- j kát ankét keretében az arra illetékesekkel megbeszélhes­sék. A nevelőszülőket és a ven­dégeket úttörőküldöttség élén Tóth Zsuzsi VIII. osztályos köszöntötte, majd Gaszner Juditka V. osztályos úttörő Petőfi: Füstbe ment terv című költeményét szavalta el ked­ves közvetlenséggel. Kovács Éva énekművésznő, Losonczy Ida zongora és Balázs Gyula hegedű kíséretével két dalt adott elő, majd dr. Gábor Gyu­la szavalatával a kis szórakoz­om n ka csakhamar megtenni gyümölcsét. Az elért silker pedig kellemes érzéssel tölti el az embert. Munkakedve nö­vekszik és ez a körülmény még jobb eredmények elérésére sarkallja. — Most azonban bocsásson meg, de nekem kinn van már a helyem a munkaterületen. Ezzel Vincze András nyeregbe szállt, megsímo- gatta lova sörényét és máris elindult a munkahe­lyére. A szél éppen akkor támadt fel és alakját a gomolygós. keveredő ha­vas eső hamarosan elta­karta szemem elől... tató műsor befejeződött és megkezdődött az ankét. Gál Jánosné, a vöröskereszt jtfrási titkárának bevezető szavai után dr. Gunde József- né gyermekvédelmi felügyelő- nő a Fővárosi Gyermekotthon igazgatóságának üdvözletét tolmácsolta, majd József At­tila életéből vett példák nyo­mán a nevelés és a gyermeki hála problémáival foglalko­zott. Mannsfeld Gyuláné gyer­mekvédelmi felügyelőnő Ko­kéról a nevelőszülők hivatá­sáról szólott és biztosította őket az illetékes hatósági szervek támogatásáról. Ennek haté­konysága érdekében kérte a nevelőszülőket, hogy problé­máikat őszintén tárják elő. Koczó Jánosné virágcsokorral üdvözölte Szilháti Dórát. Ko­vács Józsefné, Bajkai István­ná, Monori Sándorné felszóla­lása után a megjelent ^zak- képviselőkkel megindult az eszmecsere. A szakhivatalok képviselői és a vendégek sorában ott lát­tuk Kozák Sandornét, a járá­si pártbizottság osztályvezető­jét, Földváry György vb-tit­kárt, Varga Antalné gyer­mekvédelmi felügyelőnőt Ceg­lédről, Felczán Józsefné szak- felügyelőt, dr. Fóthy László járási gyámügyi előadót, Csö­mör Sándornál, a nőtanács já­rási titkárát, Magócsi Károly­né járási úttörőtitkárt, dr. Gombos Matild gyermekor­vost. A nevelőszülők és ven­dégek meghitt beszélgetéséhez Tóth Istvánná és Szurmay Mihályné vöröskeresztes akti­visták házisüteményekkel és teával kedveskedtek. Huszty Károly MAI MŰSOR Mozik Ecser: Dúvad. Ifjúsági előadás­ra: Varázsemberke. Gomba: "'Or­kán. Gyömrö: a kilencedik kör. Matiné: Légi posta. Maglód: Meg­szállottak. Mende: Góllövő ze­nész. Monor: Kettétört amulett. Matiné: A csend világa. H: Szil­veszteri puncs. Nyáregyháza: Ka­landor. Pilis: Balti égbolt II. Tápiósáp: A kutyás hölgy. Mati­né: Két kis jegesmedve. Tápió- süly: Éva aludni akar. Úri: Meg- mérgez a családom. Üllő: Nem ér a nevem (széles). Matiné: Légy jó mindhalálig. Vasad: Szeptemberi szerelem. Matiné: A kis ponty ka­landjai. Vecsés: Újra egyedül (széles). Matiné: Láthatatlan kö­telék. H. Felmegyek a miniszter­hez (széles). Művelődési otthonok Gyomra: Délután 4-kor: A ze­neiskola növendékeinek műsoros rendezvénye. Mende: Este 7-kor: Sportbál. — Tudod, ez olyan kutya, hogy ilyen kutya ... a Kutyaorszáq- ban sincs. Mer' ha én ennek aszondom, hogy: Suszter! Kutyára.! Akkó’ Suszter má fogja is a tor­kát, oszt rázza, mint Jézus a var­gát. — És nem fél­ti, hogy egyszer erősebbel kerül össze mint 6? — Nem. Mert olyan kutya még nem gyiitt a vi­lágra ... olyan kutya nem léte­zik! — nagyot akart mondani — még Péterin se... — Vadász is lelőheti... vagy valaki agyonüti... — Kit? A Susz­tert? Seretném én azt az em­bert látni. aki csak közelibe is mer menni a Suszternak, ha én aszondom neki. hogy: Né ereszd! — Szeretném, ha ilyen kutyám Suszter lenne! — mond­tam sóhajtva. — Azt e’hi- szem öcsém! De néd a. má megin gyünnek... — Kik? — Hát a Ican- kutyák, nézd, gyün vagy nyolc... Mingyá’ e’bújik a hold, sötét lesz. akkó oszt rájuk! Majd a Susz­ter ... Mink meg csak oda a bot­tal nekik, min­dig koslatnak,' nappa’ meg sok apró vadat e’pusz- títanak. A szérúskert- ben voltunk: Mi­hály bácsi, az éj­jeliőr; meg a bá­tyám, Feri. egy jó nagy husáng­gal; és én. Éjfél körül járt az idő. Éppen el­bújt a hold. Igen sötét lett, alig lehetett látni. Nekünk is volt három kutyánk, azokhoz jöttek az idegenek udva­rolni. Mivel töb­ben voltak és mind tenni akar­ta a szépet, ösz- szemarakodtak. Miska bácsi csak ezt várta. — Suszter! Ku­tyára! Aztán bottal a kezünkben mi is odaszaladtunk. Még annyit lát­tam, hogy Susz­ter eltűnt az egy­más hegyen-há­tán morgó, vo­nító, csattogó ku­tyák sűrűjében, aztán magam is egy vékonyka bo­tocskával közé­jük csaptam. Ész­re sem vették. De nem így Fe­ri bátyám. Ma­gasra emelte a husángot, aztán... puff... .4, ku­tyák szétszalad­tak. — Egy meg­van! — kiáltott Mihály bácsi in­gán és előkapta a gyufát... vilá­gított ... — Azt a hét­szentségit! — Mi baj? — Hisz ez a Suszter... Togó Krátky László Köszönjük, kedves tarjáinak! Amikor megállt a vonat Salgótarján állomásán, már lát­tuk, hogy barátokhoz érkeztünk. Kedves vendéglátóink már vártak ránk, s vittek, hogy megmutassák esti előadásunk szín­helyét: a 280 személyes színháztermet. Ebéd után a várost is megismertük. Este zsúfolásig megtelt a terem és mi, síkvidéki üllőiek, a hegyek közé szorult tarjániaknak olyan előadásban mutattuk be a „Jobb mint otthon” című zenés játékot, hogy az hosszú ideig emlékezetes marad. * Köszönjük a vendéglátást, kedves tarjániak! Viszontlátás­ra Üllőn! (kiss) Nevelőszülők ankétja A 22. sz. Állami Építőipari Vállalat Maga Mentsége Avagy: levél a gimnázium igazgatójához Tisztelt Igazgató elvtárs! Tarthatatlannak kell minő­sítenem azon állítását, misze­rint is az Önök tornatermében ‘levő állapotok siralmasak. • Igaz ugyan, hogy a felpúposo- j dott parketta a dunántúli \ dombokat, vagy a szilajon hul- | lámzó magyar tengert idézi emlékezetünkbe — ám tudva­levő, hogy fentírt természeti jelenségek egyáltalán nem ne­vezhetők siralmasnak, sokkal inkább fenségesnek, lélekbájo- lónak etcetera... Kereken vissza kell utasíta­nom azon állítását is, hogy ezen meghibásodásért mi len­nénk a felelősek. Ha már min­denáron — számunkra érthe­tetlenül — felelősöket keres­nek, akkor mindenütt keres­sék, csak éppen nálunk nem. Mert szerintünk felelős: az al­vállalkozó, a parkettagyár, az erdészeti főigazgatóság, az idő­járás és a nemzetlcözi imperia­lizmus. Nem is utolsósorban pedig felelős maga a parketta, amely nem átall ilyen helyte­lenül viszonyulni a párnafá­hoz és természetesen bűnös az alatta levő sóder is, amely ilyen száraz nyár ellenére is képes volt nedvességet tartani magában... De ha már itt tartunk, hadd mondjam meg nyíltan, kere­ken, szemtől szembe: a legna­gyobb hibásak pedig önok. Igen, igén, Önök! Nem jól fű­iének, s nem tudott az a sze­gény parketta kiszáradni. Igaz ugyan, hogy a fűtőberendezést is mi építettük be olyan böl­csen, hogy csak a terem felső részében legyen igazán me­leg. .. no mindegy, ne részle­tezzük. Hogy mennyire nem mi va­gyunk a hibásak, azt bizonyí­tani tudnám azzal is, hogy egyetlen más építkezésünkön sem merültek fel hasonló pa­naszok. Kérdezzék meg csak például a pártbizottságot! (Igaz ugyan, hogy ott is meg­hibásodott a nagyterem par­kettája — de hat hónap múlva kijavítottuk.) És igazán nem értem az ál­landó sürgetését. A parkettát szeptemberben raktuk le és egészen novemberig jó volt. Akkor mi megtettük a magun­két: felszedtük a szélét, ne­hogy a falat kinyomja. Most pedig bevárjuk békén, hadd menjen tönkre az egész. Mi ugyanis nem szeretünk fél munkát végezni. Önöket ez pe­dig ne zavarja, jön már a jó idő, menjenek a gyerekek a szabadba tornázni, higgyék meg, az sokkal egészségesebb! Az az állítása sem helytálló, hogy a terem így nem hasz­nálható. Kérdem én, muszáj abban pont testnevelést oktat­ni? Engedjék át a földrajz ta­nárnak, az remekül tudja ta­nítani benne a geográfiát! Vagy bocsássák a munkásőr­ség rendelkezésére mint nagy­szerű terepasztalt... Az ügyet visszük ide-oda, döntőbizottság, s miegyéb elé, végül is persze, maguknak lesz igazuk, s mi kijavítjuk a hi­bát. Hogy akkor minek az idő­húzás? Naszreddin Hodzsa is felvállalta, hogy tíz év alatt megtanítja olvasni az emír szamarát. Így számolt: tíz év hosszú idő, addig vagy az emír meghal, vagy én — vagy a szamár ^megdöglik... ... Így írna, írogatna a fenti vállalat, ha nem vol­na rest még a mentegető­zésre is, nem bízná azt is másra, most éppen rám: Radványi Barna Tanulnak Monor legfiatalabb „rendőrei" A közlekedésrendészet leg­fiatalabb segítőit tanítják a közlekedési szabályokra Mo­noron, a Kossuth Lajos ut­cai általános iskolában. Ta­nítási idő után gyűlnek ;ösz- szé itt a Kossuth? 'Ádjff és Munkásőr utcai iskolákból azok a tanulók, akik az or­szág első vidéki ifjúsági közlekedési járőr mintarajá­nak tagjai akarnak lenni. Az előadásokat Tinkel Loránd önkéntes közlekedésrendésze­ti előadó tartja. A legutóbbi előadáson lát­tam, hogy némelyik gyerek már eddig is olyan isme­retekről tett tanúbizonysá­got, hogy nem egy felnőtt­nek is becsületére válna. Például: Koncz Mátyás ía Munikásőr utcai iskola ta-r nnlója) feleletében az út­padka, ,'‘á' gyalogjárda és a közút forgalmát ismertette kifogástalanul. De Bokros Magdi, Berki Feri, Gajdos Ági, Kiss Éva és Pri'kál Ilonka hasonlóan jó felelete­ket adott. Rövidesen vizsgázni fog­nak, a sikeresen vizsgázók megkapják a „felszerelést” és Monor legifjabb „rend­őrei” szolgálatba lépnek. —h —y VASÁRNAPTÓL — VASÁRNAPIG 7 KÉRDÉS - 7 VÁLASZ - 7 NYEREMÉNY Ma indul rejtvénysorozatunk első fordulója, melynek ke­retében hét kérdésre kell választ adni olvasóinknak. A helyes megfejtők között hét nyereményt (szépirodalmi könyveket, ke­fecsomagokat) sorsolunk ki. 1. kérdés: Nemrégiben közöltünk „Hévízen” címmel cikket két üllői tsz-tagról (Nyitrai Józsefnéről és Béki Ferencnéről). Melyik szerv útján jutottak cl nevezettek a hévízi üdülőbe? (Melyik szerv gondoskodik — többek között — a jól dolgozó tsz-tagok üdültetéséről?) A válaszokat az utolsó kérdés megjelenése (március 4) után egybegyűjtve kell beküldeni levelezőlapon a szerkesztő­ség címére (Monor, Járási pártbizottság), legkésőbb március 10-ig. Kutyaszemmel (I.) — Figyeld csak. Floki, itt nekünk dolgoznak! (Földváry Iván rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom