Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-24 / 46. szám

4 ™*JCíriap 1962. FEBRUAR 24, SZOMBAT Harminchatezer turista A magyar turisták körében egyre népszerűbbekké válnak a Német Demokratikus Köz­társaságba szervezett társas- utazások. Ezért az IBUSZ máris új, az eredeti tervekben nem szereplő utakat készít elő az idei nyárra. Üj típusú kirándulásokon utazhatnak el a magyar tu­risták például Berlin, Magde­burg és Lipcse megtekintésé­re, egy másik útvonalon Ber­lint, Hallét és Drezdát keres­hetik fel. Választhatnak olyan társasutazást is, amelyeknek útvonalán a német érchegy­ség, vagy a thüringiai hegyvi­dék természeti szépségei tá­rulnak fel előttük. A legnagyobb érdeklődés azonban talán a potsdami tár­sasutazások iránt várható, amelyeknek résztvevői Berli­nen kívül felkeresik a Spree- waldot is. Ezen az átlagos magyar járásoknál nagyobb területen egyetlen út sincs, ki­zárólag a több száz kilomé­teres csatornahálózat vízijár­művein járják be majd a re­gényes szépségű erdőt. Az új típusú kirándulások révén az eredetileg tervezett 24 000—25 000 helyett az idén összesen több mint 36 000 ma­gyar turista látogathat el a Német Demokratikus Köztár­saságba. (MTI) Pomáz és a világpiac Ahol a hollandi fakanál készül A kerítés mögött szinte el­vész a hosszú épület, amely­nek egy részén még vakolat­lan a téglafal. Az irodára így is hamar rátalálni. Lompos far­kaskutya szaglász körül bi­zalmatlanul, de aztán a vizi­tet rendben találva, mégis be­enged. Az irodában békességes csend van és meleg. De a fa­kultkék köpenyes elnökről lát­szik, hogy csak átfutóban áll itt az „adminisztratívok” kö­zött. — Csakugyan indulásra kész? — Egy kicsit szétnézek. — Mehetnénk együtt. Nagy Károly szívesen előre­enged, hogy az udvaron át benyissunk a Pomázi Faipari Ktsz műhelyeibe. Tűz, víz, vas — Ez itt a pokol? — A fiatalember, aki buz­gón rakja a gőzkazán tűzterét hulladékfával, nevetve bólint, s mindjárt megjegyzi: — Csak köznapi „bűnösök­nek” való. Olyan mifajtánk­nak. TIZENEGY KÜLFÖLDI FÉNYKÉPKIÁLLÍTÁS A magyar békemozgalom, amely 50 ország pacifista és békemozgalmával tart rend­szeres kapcsolatot, évről év­re növekvő számú vándorki­állítás anyagát állítja össze hazánk életéről, s juttatja el testvér-szervezeteihez. Tavaly három világrész országaiba küldött fénykép- és egyéb dokumentumanyagot, s a so­rozatokat mindenütt szívesen fogadták. A Béke-Világtanács elnökségének javaslatára meg­ünnepelt Liszt-évforduló alkal­mából huszonöt országba kül­dött az Országos Béketanács dokumentumokat, diafilme­ket és magnótekercseket a nagy zeneszerző életéről, mun­kásságáról, művészetéről. Az Országos Békatanács az idén tizenegy újabb ország­ba küld általában 25—30 képből álló sorozatokat. A ki­állítások anyagát Franciaor­szágban, Finnországban, Olasz­országban, Indonéziában, a Német Demokratikus Köztár­saságban, a Mali Köztársa­ságban, Belgiumban, Angliá­ban. Dániában, Ghánában és Svédországban mutatják be. (MTI) 'XVVXX^XX^^^XXX^X^X^JCCN^XXX^X\^XX^>^XXXNVVX^XXV^XXXXXXXXXX^lXX^XXXXV\^XVÍ^^XXXXVVVXXXV\^: Farsang Már néhány hete megérke­zett Karnevál hercege, s az­óta jelentősen megnőtt a Jel­mezkölcsönző Vállalat forgal­ma. A kölcsönzők természete­sen nemcsak budapestiek, a kölcsönzött ruhák mintegy öt­ven százaléka Pest megyébe kerül! Az elmúlt napokban Al- sánémedibe, Bagra, a Fóti Gyer­mekvárosba, Mendére, Rácke- vére és Szigethalomra vittek innen farsangi jelmezeket. A vállalat szabászata számos pesti és vidéki színháznak is dolgozik. Ok készítették pél­dául a Pest megyei Petőfi Színpad két, most játszott da­rabjának — A kapitány, Mé­zeskalács — ruháit is. Termé­szetesen zömmel most a far­sangolók keresik fel a vállalat üzletét. Beavatnak a gyártási titok­ba is, amelynek eredménye végső soron ezer, meg ezer esernyőfogantyú. — Fából készül valamennyi, s külön-külön, darabonként, kézi munkával. Ez az első állomás itt, ami­kor szabdalás után gőzbe rakják, s megpuhítva, vasfor­mában hajlítják a fogantyú­nak valókat. Ilyenkor kelle­mes idebenn, de nyáron egy csöppet sem vonzó a tűz. — Olyankor mi is gőzöl- günk — mondja egy másik ember —, mert el lehet kép­zelni a kinti harminc fok, s az itteni egy-két száz nem ép­pen hűsölésre való. Arra csakugyan nem. De még szellősebb körülmények között sem lenne kevésbé iz­zasztó ez a munka. Kétszáz­ezret készítenek egy esztendő alatt. Tovább szaladunk eggyel. Benyitunk az olajszagú, ola­jos vasdarabokkal, s kisebb- nagyobb gépekkel megrakott szobába. — Főmérnökünk . és konst­ruktőrünk — mutatja be az elnök tréfálkozva, de komoly nagyrabecsüléssel Kersai Já­nost. Ő biztosítja sok masina pontos és megbízható műkö­dését, s ha kell, valóban konstruál is. — Például? — Tizennégy csiszolóberen­dezést állítottunk össze saját erőből. Ezekkel simítják és tisztítják a fa felületét. A fiatal ember felesége is itt dolgozik, ahogyan rajtuk kívül sok férjet és feleséget talál itt egy fedél alatt az em­ber. Ilyentájt már gyakran gondolnak a szétosztásra váró osztalékra. Ha pedig kizöldül, beköszönt a tavasz, a ház előtti nagykertben sokan együtt ássák, kapálják, s vetik be a kicsiny sávokra osztott udvart, amelyből konyhaker­tet csinálnak. Pomáz, Belgium, Hollandia Egy kicsit elkanyarodtunk er edeti témánktól. De mi ez a kis kitérő ahhoz képest, amit a ktsz gyártmányai tesznek meg elkészültük után. Mindenek­előtt azonban azt kell tisztáz­ni, mit készít még ez a pomá­zi szövetkezet. — Az esemyófogantyúkon kívül, amelyek készáruként, nagy tömegben kerülnek a külföldi piacra, még betegjáró­botokat csinálunk és főzőkana­lakat. Egyik sem „országos cikk”. Nem így Hollandiában és Bel­giumban, ahol úgylátszik sok főzőkanál törik, fogy — nem tudni, miért. Fő az, hogy az idén is egymilliót vesznek át Magyarországtól. — Méret, forma, választék? — A formáknál nagy eltérés nincsen. De huszonöttől negy­ven centiméteres nagyságig sokféle főzőkanál készül. Az esernyők faragott fogantyújá­ból ötven féle mintát variál­hatunk. Tovább megyünk, s a követ­kező nagy teremben előttünk alakul, porlik és formálódik az egymilliós tétel soronkövet- kező néhány tucatja. Azon gondolkodom, hogyan jöhet létre egy ilyen ritka üzlet, amely magyar fakanalat ad a holland és belga menyecskék kezébe. Az elnök könnyen megválaszol rá: — Egy külkereskedelmi is­merős tett elém egyszer egy hasonló, külföldi készítményt. Azt kérdezte, tudnánk-e ilyet csinálni. S én azt válaszoltam, hogy nem. — Nem? — Nem. Ilyen csúnyát mi nem tudunk faragni — mond­ta akkor nevetve. Ezzel tulaj­donképpen létre is jött az „üz­let”. Néhány kísérleti minta­darab külföldre indult, s aki kezébe vette, nemsokára kérte is a folytatást. Itthoni portán Ismét egy helyiség a vas­ajtón túl. Itt már csend van, hallgatnak a marógépek, ame­lyek olyan csinos mintákat vájnak az itt készült faholmik- ba. — A kellékek szépek, de a körülmények korántsem ideá­lisak. Az elnök tudja, hogy a nagy porra gondolok, amivel a mun­ka jár. — Az elszívóberendezéseket rövidesen felszereljük, s tik­kor jobban fest majd minden. A megrendelések feltehetően növekedni fognak az elkövet­kező időkben. Mégsem feled­keznek meg arról, hogy a kis­ipari szövetkezetek feladata mindenekelőtt a lakosság ellá­tása. Minden olyan munkát, amely hazájuk tartozik, a le­hető leggyorsabban elvégez­nek, legyen az hordójavítás, asztalosmunka vagy tetőszer­kezet építés. — S az emberek, hogy keres­nek. — Az átlag 1500 forint fö­lött van. A jobbak többet, a gyakorlatlanabbak kevesebbet kapnak havonta. De az év vé­gi osztalék sem utolsó. Az idén is több, mint egy hónapra szá­mítunk. Már készülünk az ilyenkor szokásos poharazás­ra és mulatságra. Azt hiszem idén is megérdemeljük. Tóth György VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK &t|!édi7(jrlairs? hMIMnurmmjuinc Községi tanácselnökök értekezlete A ceglédi járás községi ta­nácselnökei a minap értekez­letet tartottak, amelyen meg­vitatták a múlt évi mező­gazdasági munkákat. Meg­állapították, hogy a terme­lőszövetkezetek általában szép eredményeket értek el, amiben jelentős szerep ju­tott a községi tanácsok vég­rehajtó bizottságainak is. 1960-ban tíz mérleghiányos tsz volt a járás huszonki­lenc termelőszövetkezete kö­zül. 1961-ben pedig egyet­len tsz sem zárt mérleg­hiánnyal. Az egy munka­egységre jutó forintérték 1960-hoz képest több mint öt forinttal emelkedett Az egy tagra jutó jövedelem is jóval több, mint 1960-ban volt: 6800 forint helyett 9270 forint. A rendszeresen J1 dolgozó tagoknak jutó átlag- ' jövedelem 1961-ben a ceg­lédi járásban 11 765 forint. 1960-ban a zárszámadáskor mintegy 60 millió forintot fizettek ki a tagoknak a 29 tsz-ben, 1961-ben pedig több mint 80 millió forint került szétosztásra. A község; ta­nácselnökök ezután több, munkamódszerükkel kapcso­latos kérdést vitattak meg. IRÁNY; AZ ALFÖLD A Ceglédi Cipőipari Vál­lalatnál üzemi természetjáró szakosztály alakult. A termé­szetjárók elhatározták, hogy nem a látványos hegyeket keresik majd fel, hanem első­sorban az Alföldre indíta­nak túrákat. Kun József, ta­pasztalt természetjáró már meg is kezdte a leendő tu­risták oktatását, s ámint az idő engedi, útnak indulnak a ceglédi természetbarátok. Éjszakai orvosi ügyelet Cegléden A városban évek óta sú­lyos problémát jelentett a betegek éjszakai ellátása. Most ezt a gondot megszün­tette a rendelőintézet, ugyan­is bevezették a rendszeres éjszakai orvosi ügyeletet, a szolgálatot a kórházi orvo­sok látják el és a városi ta­nács gépkocsit biztosított számukra. EGY ÉVES JUBILEUM A magyar Agrártudományi Egyesület ceglédi szervezete ma délután tartja jubileumi közgyűlését. Egyéves fenn­állása alatt számos eredmé­nyes tapasztalatcserét bonyo­lított le a környék állami gazdaságaiban és tsz-eiben. A szervezet hozzájárult ah­hoz, hogy a városi tanács mezőgazdasági osztályának támogatásával tizenkét elő­adáson gyarapíthassák szak­mai tudásukat a mezőgazda- sági szakemberek. Növényvé­delmi kísérleteket is foly­tatnak a Kossuth Tsz terü­letén. Az ünnepi közgyűlést zártkörű baráti vacsora kö­veti. H01IDH © VIDÉKE ZÁRSZÁMADÁS A PÉTERI RÁKÓCZI TSZ-BEN A péteri Rákóczi Tsz zár­számadó közgyűlésén Horinka János tsz-elnök beszámolójá­ból kitűnt, hogy a tervezett 39 forintot sajnos, nem képe­sek kifizetni egy-egy munka­egységre. A múlt év júniusá­ban hatalmas vihar pusztított a tsz területén és a károk helyreállítására négyezer munkaegységnyi munkát kel­lett fordítani. A 341 tagból öt­venkettő fel sem vette a mun­kát, ami szintén rontja az eredményt. Igaz, néhányan szép példát adtak a többiek­nek. Így például, Békési Ba­jos és felesége összesen 1164 munkaegységet teljesítettek. Tóth Béla egyedül ötszáz munkaegységet szerzett, de kitett magáért Mihalkó Lajos raktáros, Petró Lajos kertész és még néhányan. Az ok: vigyázatlanság Vecsésen, a Vöröshadsereg útján Marosi Flórián harma­dik osztályos kisfiút egy te­herautó elütötte. A gyerek nem vigyázott eléggé, átsza­ladt az úttesten, ezért követ­kezett be a baleset. Fejsérü­léssel és lábtöréssel kórházba szállították. Lakat alatt a kerékpártolvajok Február elején feljelentést tettek Nagykőrösön, ismeret­len tettes ellen, aki kerékpárt lopott. Két nappal később kéz- rekerültek a titokzatos tolva­jok. Cseh László, Kapus Dé­nes és Kapus Balázs lelkiis­meretét jónéhány eltulajdoní­tott kerékpár nyomja. Volt, amikor azért emelték el az őrizetlenül hagyott biciklit, hogy alkatrészeitől megfosz- szák. Máskor egyetlen alkat­rész miatt is lopásra vetemed­tek. A kerékpárok vázát álta­lában kitették az utcára. A három vakmerő tolvaj ügye rövidesen a bíróság elé kerül. Egy szép kisestélyi, álarccal? (Foto: Lelkes) V0A «||| Vagy inkább, mint kapitány? NYITOTT AJTÓK tátják meg. Ezért ilyen nagy a forgalom az igazgatónőnél — folytatja Magyar Andrásné. — És kik érkeznek kintről a városból, vagy éppen Buda­pestről? — Gyakran jönnek hoz­zánk a Váci Járási Pártbizott­ságtól. A pesti vendégek? A leggyakrabban a szakszerve­zettől keresnek fel bennünket. Előfordul, hogy egy héten há­romszor is jönnek. Ezekben a napokban, a szakszervezeti vá­lasztások idején ez különösen érthető ugye? Meglátogatnak bennünket az iparigazgatóság­tól is, gyártási, termelési ügyekben. — Milyen ügyekkel keresik fel az igazgatónőt a gyár dol­gozói? — Lakásügy, előleg, segélv és baleset. Ezek a leggyako­ribb ügyek, legalábbis ahogy én tudom. — És sikerül valamit tenni az ügyükben, orvosolni pana­szukat? — Amennyire csak erőnk­ből telik, segítünk. Én ma­gam is, ha szerény eszközök­kel is, de teszek valamit az ügyes-bajos ügyek elintézésé­ért. Gyakran én írom meg, és fogalmazom és én kopo­gom le gépemen a dolgozók kérését. Nekem is örömet okoz azután később, ha lá­tom, hogy egy-egy nehéz ügy megnyugtató módon elintéző­dik. Örültem például an­nak, hogy Lakatos Istvánná, aki nálunk a festődében se­gédmunkás és öt gyermek anyja, végre megfelelő la­kásba költözhetett. Férje, saj­nos, igaz ugyan, önhibáján kívül, de nem dolgozik, be­teg ember, akit leszázalékol­tak. A családnak éppen ezért nagy örömöt jelentett hogy az év elején két és félszobás la­kást kapott az Ambró utcá­ban. Nemcsak lakáshoz kel­lett juttatnunk Lakatosékat Mert a kiutalás és a kulcs nem oldotta meg valamennyi problémájukat. — Mit tudott még adni a gyár a lakáson kívül? — Nem volt berendezésük. A vállalathoz fordultak, hogy kapjanak némi kölcsönt bú­torvásárlásra. A Lakatos­család végül is a Fonótól ka- 1> tt háromezer forint köl­csönt, hathónapi levonásra, így néhány új bútordarabba! is berendezhették a szép la­kást. — Kinek oldódott meg még a lakáskérdése? — Lakatosék, azelőtt egy szoba konyhában zsúfolódtak az öt gyerekkel, Régi lakásu­kat Kassai Károlyné, üzemi fonónő kapta. Vállalatunk azonban nemcsak a kiutalás­sal segített, hanem még kő­művest is adott, hogy a be­költözés előtt a meglehetősen rossz állapotban levő egy szoba-konyha kissé barátsá­gosabb, emberibb legyen. Ezenkívül Bolka Pál festő­déi csoportvezető és felesé­ge, aki fonónő nálunk, ugyan­csak új lakást kapott Laka- tosékhoz hasonlóan, az Amb­ró utcában. — Más ügyek? — Egy asszony jött hoz­zánk a napokban. Panaszko­dott. Nem él együtt a férjé­vel, járna az embertől családi pótlék, de nem küldi. Hoz­zánk fordult tanácsért. A férj a Tisza Cipőgyárban dol­gozik. Érintkezésbe léptünk az üzemmel, hogy az asz- szony megkapja az őt törvé­nyesen is megillető összeget. Minden ügyben, amiben csak emberileg lehetséges, segítünk. Éppen ezért áll nyitva igaz­gatónőnk ajtaja mindenki előtt — mondotta befejezésül. Követendő példa lehet ez minden üzem igazgatója szá­mára. Érdemes kitárni az aj­tót nemcsak az üzem v.zetői, hanem dolgozói előtt is. Nem­csak közügyekben. Foglalkoz­ni kell az emberek hétközna­pi, időnként kicsinek látszó gondjaival-bajaiva! is. Molnár Károly Régebben azt tapasztal­tam, hogy minél pámázottabb és minél nagyobb egy ajtó, annál szembeötlőbb helyre te­szik a táblát: „Fogadás kedden és csütör­tökön 11 és 12 óra között.” Hasztalan kerestem hasonló táblát a Váci Fonóban az igazgatónő ajtaján. Az ok egy­szerű. Az igazgatónő titkárnő­je szerint ugyanis nincs zárt ajtó senki előtt. Mindenki be­jöhet, akár gyári üggyel, akár egyéni bajjal. Fogadóóra te­hát nincs a Váci Fonó igazga­tónőjénél. — Milyen ügyekben keresik a leggyakrabban Titz Mátyas- nét, az üzem vezetőjét? — ér­deklődöm Magyar Andrásné titkárnőtől. — Vegyük talán időrendi sorrendben. Mindennap a pos­tabontással kezdődik a mun­íka. Négyen nézik át a levele­iket: az igazgatónő, Vuklovszki | János műszaki vezető, Kará- : csony Rezsőné főkönyvelő, és | Temesvári János a tervosztály i vezetője — mondja a titkárnő, i — Általában mindennap for- i galmas a délelőtt, egymásnak i adják a kilincseket a gyár for.- í tos posztján álló emberek. [Gyakran keresi fel az igaz- : gatónőt a pártbizottság titkára. ! a szakszervezeti bizottság til- í kára és a személyzeti osztály ! vezetője is. Nálunk természc- j tes, szinte magától értetődik. \ hogy a különböző üzemi kér­déseket többen, sokrétűen vi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom