Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-18 / 41. szám

4

1962. FEBRUÄR 18, VASÄRNAP

Kulturális ,,rövidzárlat“ Pilisszentkereszten

Gyorsan leszállt a téli este. A pilisi hegyek ölében, Pilis- szentkereszten hunyorognak már az utcai villanylámpák. A falu vége táján, ahol mély hajlással fut tovább a hegyeknek az út, hiába nézünk befelé a könyvtár ablakán. Sötét van, odabent.

Pedig az itteni könyvtáros• egyike a, járás legjobbjainak *— mondja a járási könyvtár vezetője. S aztán együtt töprengünk azon, miért nem nyitott ki a kölcsönzés napján a falu könyvtárosa.

„Elment a kedvem“

Elmegyünk hozzá, s rövidesen együtt jövünk vissza a könyvtárhoz. Pápainé meg akarja mutatni az okot.' Átmegyünk a kultúrház rideg, üres nagytermén, aztán egy még szegényesebb kis teremben megállunk. Egy asztal, mögötte két szekrény. Ennyi az egész berendezés. Az egyik szekrény ajtaja tárva-nyitva. Üresen tátong.

— Nincs pénz a polcokra. Csak ígéretet kaptam a tanácstól, hogy majd készítenek — mondja lehangoltaaz asz- szony. A járási könyvtáros megjegyzi:

— Pedig mi felajánlottunk egy szekrényt. Teljesen díjtalanul Eddig nem jöttek érte. így tehát ezért vannalk a két ablakpárkányon halomra, egymásra téve a könyvek. Odébb, a másik sarokban egy nagy vaskályha áll.

— Ezt is én szereztem ide i— panaszkodik tovább Pápainé. — De hiába, nem tudók befűteni, A tanács nem ad tüzelőt.

Pedig szívesen csinálja ezt a munkát. Százhetvenöt állandó olvasója volt már, újságolja némi elégedettséggel. Az év más szakaiban sokszor megnyújtotta a kölcsönzés idejét a késő esti órákig. Két kisgyermekét is elhozta eddig ide, de ők. most már kifagytak innen, Ö pedig nem hagyhatja magukra otthon a kicsiket. Bezárja a könyvtár ajtaját, s amint, átmegyünk a teljesen üres nagvtermen — ahol két bakon néhány egymásra dobott padló az összes berendezés — még elmagyarázza, hogy itt csak esküvőket tartanak, meg néha bálokat.

— Nincsen itt semmi a. sporton kívül, higgyék el. S most télen még az is alszik —, mondja kint a szeles, hűvös utcán. — Szívesen csinálnám tovább, hogy legalább könyveket olvassanak az emberek. De így, segítség nélkül, elment a kedvem...

A tanáeson „nem múlik“

Elbúcsúztunk tőle. Amíg a könyvtár fűtése ügyében átmegyünk a tanácshoz, megtudom. a járási könyvtárostól, hogy Szentkereszt nemzetiségi község, s lakóinak nagy része á fővárosban vagy a szomszéd bányákban dolgozik. Ilyen körülmények között bizonyára ff nem könnyű a kulturális mun- 'f ka. De vajon az illetékesek ff látják-e a helyzetét, akarnak-e ff tenni valamit. Csupán rövid- í zárlat van-e a kulturális mun- f kában Szentkereszten, vagy £ az összefogás hiánya miatt, % nagyobb bajok vannak. ^

Szóvá elvtárs, a tanácselnök, ’ff éppen a politikai szeminári- ! umra indul Nem barátságig- \ lanul, de némi éllel válaszol a; járási könyvtárosnak a fűtés- 1 re vonatkozóan.

\

— Talán én fűtsek be? —ff | Itt van a szén a pincében. ffm Akármikor vihetnek belőle. í

— Dehát azt át kell vitetni ff

oda — így a járási könyvié-$ ros. ff

•— Az a titkárom dolga. f

y

— Ö meg is Ígérte nekem ff

vagy három hete, hogy átvite- f ti, mégsem történt semmi az- j óla. \

Az elnök bosszankodva só- j hajt fel. \

— Ha. tudnák, milyen vi-1 szcmyban vagyunk... Soroza-1 tos vizsgálatok vannak ellene. :

Szóval a könyvtár ügyében \ tényleg rövidzárlat van. De mi j az oka a többi kulturális mun- j katerület leromlásának? Hi- j szén ahogy a tanácselnöktől \ megtudjuk, tavaly négy isme- \ retterjesztő előadást is tartót- \ tak. Most ez nincs. A fiatalok 1 nem tanulnak színdarabot, i nincs tánccsoport, nem teszik ! közzé a nemzetiségi kultúra í kincseit.

J

Ki segíthet a bajokon? \

*

4

Az iskola igazgatója, akinek \ feltettük a kérdéseket, egyben a kultúrotthon vezetője is. \ Szabadkozik.

— Nincs kultúrotthon... \

Kiderül, hogy az az épület, \

ahol a könyvtár és az üres \ nagyterem van, magántulaj- > dón, s ezért oda a tanács nem < adhat berultázást. A moziké- ■ lyiségben a megyei MOKÉP í nem engedélyezi kultúrműsor j lejátszását, s ha ismerettel- ; jesztő előadást akarnak ott t rendezni, azért is terembér fi- t zetésére volna szükség.

És miért nincs kuUúrcso- \ port? ■

— A pedagógusok több mint ; fele máshonnan jár ide. s így i nem vesz részt az iskolán ki-; vüli népművelésben. Pedig; nélkülük ez nem megy.

Neki, az igazgatónak, tízféle ■ társadalmi megbízatása van. j Most is velünk együtt indul a \ szemináriumra, amelynek ő a i vezetője. Amíg a tanácsházhoz j érünk, megtudjuk tőle a falu j adatait.

— Itt a felszabadulás előtt \

12 csendőr „vigyázott” az 1700 ■ emberre Laktanyájuk is volt. : De 300 gyerekre három tante- 1 rém jutott, s mindössze három j tanító nevelte őket, már aho- j gyan tudta. A felszabadulás \ előtt yokan abbahagyták a ne- > gyedik eleminél. Ma persze ez j nincs így, de éppen ezért na-: ffyobb szükség lenne az idő-: sebbel- közötti kulturális mun- j kára... í

Szavaiból a falu szeretete', csendül. Talán szenvedélye- j sebb is lehetne a munkája. \ De fásultnak látszik. Tenni! kellene valamit, jobban össze- \ fogni a vezetőknek és az 6r-\ telmiségiaknek, hogy a mos-; tani „rövidzárlat” helyettj mindig égjenek a kultúra lám- \ pácskái Pilisszentkereszten. ;

Csák vári János

f Csuka Zoltán:

PORRÁTÖRÖTT ÉLET

Töredékek egy lírai önéletrajzból *

INTERMEZZO

Csordulj belőlem, zsenge, ifjú emlék,

Mint könnyem csorran végig arcomon, Midőn e dalt nagy próbatételemben Meg nem szűnő könnyek között írom.

Iía szép volt arca, most tündéri fényben Egy más világról vissza úgy ragyog.

Ahogy nem tudnak légszebb álmainkban Az égboltot behintő csillagok.

Még most is látom: jő az iskolából,

Piros szalag tündöklik homlokán,

Két nagy szeméből mese, titkos álom,

S csodás igézet csillan át reám.

Fellép az útról s jaj, szoknyája libben, Édes bizsergés sújt gerincemig.

Midőn a napnak röpke sugarában Megpillantom mosolygó tcrdeit.

Ú, szép varázslat, édesbús szerelmem, Forrongó korszak, boldog ébredés,

Hogy bennem zengő muzsikád leírjam,

A szó, a. rím, a ritmus mind kevés.

Jöttél, letűntél s egy darabka márvány Ragyog helyetted az ég tükribe’,

Egy verset őriz, földi porát rajti,

S egy mohos nevet mutat: Emmike.

Ez volt a név, mit megtanultam akkor,

Az önképzőkör hullámzó zaján,

Midőn először szólottám tehozzád Ifjú korom dalban fogant nyarán.

De úgy csilingelt csillogó csengője,

S úgy szól ma is, mint rég rejtett rege,

Ka fölszakad cs megvillantja arcod A sok-sok év gomolygó föllege.

A szentmiklósi szőlőben kapáltam.

Míg el nem ért a fülledt alkonyat,

Siettem akkor, átöltöztem s vittem, Teneked vittem rózsacsokromat.

Lányok, fiúk közt ott hajlongtuk ketten Régmúltba süllyedt, bókos léptedet,

A villanytalan, gyertyafényes estben,

Óh romantikus, meghalt menüett.

S egy délután, míg játékos tíz ujjad Végigfutott a billentyűk során,

A szájunk első csókban összeforrott S elhalt a dal a régi zongorán.

Ö kisdiák, s te bölcs diákleányka,

Csak ti tudjátok a csók tikait;

Egy könnyű dallam fölkattantja halkan A menny s pokol megnyíló ajtait.

. Szilvesztereste láttalak meg újra,

Lehunyt szemed takarta álmodat,

A sötét álmot, a mélyben borongőt, Melyből talán nincs ébredő tudat.

Nem is feküdtél, szinte csak lebegtél,

A végtelenben úsztál csendesen,

S hiába volt már kézszorítás, hívás,

S a visszahívó sírás, kedvesem.

Kétségbeesve zongorádhoz ültem,

Egy dalt akartam, mint a harsonát,

S felzugattam a néma kis szobában A forradalom zendülő dalát.

Talán e dal, a vérpezsdítő ritmus,

Ha percre is, de mégis visszaránt És nem borul búcsúpillantás nélkül A végső válás sötét szárnya ránk.

S a dal, a népek szabadságdanája,

. Imé, csodát tett, megrebbent szemed, Kitárult s arcod is mosolyra nyílott És rám is, rám is napsugárt vetett.

Csak pillanat volt, felhők között napfény. S már sírni kezdték Omió könnyeid A lámpafényben íölszivárványozták Ifjú szíved utolsó gyöngyeit.

Aztán a pillák lecsukódtak csendben.

A könny lepergett, kihunyt mosolyod,

A múló percek ráfagytak szívemre,

S én dermedten csak álltam, álltam ott. Zuhantál újra, lejjebb, egyre lejjebb, Letört virág, mit szélvész elragad És én csak néztem, szótlan egyre néztem Már végtelenbe tűnő arcodat...

I EGY VILLANÁSNYI EMLÉK

ff

f j j apró, de jelentős örö- ff /i. mök: az evés és ivás leg- ff nagyobb magyar poétája, Ber- ff da József atyai jóindulattal í vállalta, hogy kalauzomul sze- ff gödik, mikor egy hirtelen öt- ff lettől indíttatva, tavaly febru- 'f ár 9-én bementem a visegrá- ff di alkotóházba. Tamási Áron, ff Murányi-Kovács Endre, Ba- ff lázs Sándor és Beczássy Ju- f, dit dolgoztak ott, éppen akkor, ff Berda először Beczássy J riff dithoz vitt. Bemutatott, el- % mondta szándékomat, majd ff rövid diskurzus után eltávozott — a konyhába. Ott áll- í tam az országosan ismert iró- ff nő, a kedves, szép arcú, fürge ff matróna előtt kínos, nagy za- ff varban.

í Ám az írónő kisegített: ff — Ha velem végzett, bevi- f szem a férjemhez, Balázs 6 Sándorhoz. Itt van a szomszéd ff szobában. — Aztán hellyel kí- ff nált — és kedvesen mesélt.

y

ff Egy „tegnapelőtti kislányt ff ról”. Pirinek hívják a lányt f— s néhány mondat után Piri $ már elém lépett. Láttam a ff környezetét, a házukat, a kis- ff várost, az iskolát, ahol tanít; ff a lelencgyerekeket, akiknek ff „partizánakciókkal” meleg ruff hát szerez, és kivakartatja ffőlcet a piszokból, ff — A tízes években elég ff nagy szó volt az ilyesmi. Kü- ff lönben önéletrajzi regény — fkis módosításokkal...

y

ff Q a bölcs, hetvenkét esz- % tendős matróna most is főrzx a „hosszú szoknyába be- 4 lenövő” Piri kislányos báját, ff lelkesedését, csipkelődő igaz- | mondását és a jó iránti hitét, ff természetes fogékonyságát, ö ff a „tegnapelötti kislány” — aki f mindig a mában él.

y

£ A huszas években megjelent híres regényeiben csakúgy £ (Mari néni, Tóth Eszter élete $ és halála, Terebélyes nagy fa) ff — mint amikor 1947-ben fiiamét irt (Egy asszony elindul), 4 az osztályhelyzeténél fogva j szokatlan, új társadalom ban. S £ egy asszonyról, aki beletalál % a negyvenötös és negyvenöt % utáni máról szólnak a Rózsa- $ domb novellái, s a Pincela- ^ kők című regénye, ff — Elsősorban mégis mint % ifjúsági írót tartanak számon, ff Úgynevezett „lányregényeket” % írok. Marika (150 ezer pél- ^ dányban jelent meg), Egyszer £ vagyok fiatal — és most a ff legújabb, a Piri. Itt végeztem ff el rajta az utolsó simításokat, ff egy-két hét múlva már nyom- ff dába kerül. Most egy „felnőtf ^ regény előmunkálatait végezem. Jövőre tervezem. Egy ff férj disszidál, s ezért a fele- f, ségét kitúrják az állásából. De ff az asszony erős, hihetetlenül ff erős — és visszatomássza ma- | gát.

ff Elrepült egy óra. Átkísért ff férjéhez, aztán elbúcsúzott:

^ — Ugye, megkérhetem,

$ hogy küldjön a cikkből egy ff példányt? Érdekel, hogy mit | írt. i

ff Balázs Sándor kifaggatott: ff — jva, miket 1mondott a s Beczássy? — majd hozzátette mosolyogva, kedves, cinkos féllel: — Ne félj, nekem nem ff a regény, hanem a dráma, és f a novella a műfajom. Rövi- jj debt), tömörebb leszek, ff Tamási Áron és Murányi- í Kovács Endre is nyilatkozott. % Nagyon kedves emberek, tele- f. írtam a blokkom.

\ *

f 71 Mindez 1961. február 9\ ifi én történt. Azonnal meg ff akartam írni. Kínlódtam — í nem ment. Majd váratlanul kórházba kerültem. Ott szépen ff kigondoltam, hogy a házas- \ párra építem a riportot. Be- ffcz&ssyra és Balázsra, akik fél \ évszázada élnek együtt — oly- f, kor zsörtölődve, de oly őszin- f, te megbecsülésben, szépen, ff mint Philemon és Baucis az ff ógörög mitológiában, f, Ezen gondolkodtam, amikor \ megtudtam, hogy február 20- f, án Beczássy Judittal hirtelen f végzett egy szívroham, f J?gy éve már, hogy meg- í! *-J halt. Azóta megjelent a I\Piri s a Marika új kiadást i ér meg. De nem készült el a \ regény, és egyedül maradt \! Philemon.

£ Murányi József

<— Semmi komolyabb — mondja vizsgálat után — egy hét múlva táncolni fog a néni. —■ Azzal lepakolja a székről a sértődötten kotkodácsoló: tyúkot, helyet szorít magának i az asztalon, receptpapírt vesz; elő, és gyors, ideges orvos-; írással írni kezd.

— Mit fizetek, doktor űr? \ — kérdezi halkan az öreg-; asszony.

— Semmit. Erre jártam, \ úgyis benéztem volna magá- j hoz, tudom, hogy milyen j egyedül van.

— És ... és ... ne tessék drá- j ga gyógyszert felírni, hogy ki; tudjam fizetni.

Az orvos aláírja a receptet,! kotorász a zsebében, elővesz; egy ötveníorintost, becsúsz-: tatja a recept alá és otthagy- j ja mindkettőt az asztalon.

V

isszafelé • mintha világo-i sabb lett volna az út.; De az is lehet, hogy csak a; szeme szokta meg a sötétsé- \ get. Valami dallamot dúdolt; reszelős hangján, és nekem; azt mondta, hogy ez voit az i első hangosfilm zenéje.

Baráth Miklós ;

ERRE VISZ AZ ÚT

dolja. — Én csak megyek, amerre hívnak, Délnek, Keletnek, Északnak, aztán visz- sza megint és nem, jutok tovább. Pedig, ha valaki ösz- szerakná mögöttem a kilométereket, talán a csillagokig is elérne az út, amit bejártam. Talán.

ive ábrándozz, doktor úr!

I.’ — korholja magát. — Magánbeteghez mégy, ritka madár manapság és oda sietni kell. Meggyorsítja a lépteit, de a magányos emberek szokása szerint hangtalanul felnevet a magánbetegen. Magabiztosan áll meg az alacsony deszkakapu előtt, aki minden házat ismer, annak úgyse kell a szám, a kutya elétolakszik — most az ő feladata jön — és méltóságteljesen rámordul a bent eszeveszetten csaholó házőrzőre.

A régies parasztszobában petróleumlámpa áll a pici ablakban, a „magánbeteg” öregasszony, magasra tornyozott tolipárnák, dunyhák között lihegve fekszik a magas támlájú deszkaágyban.

tarka nyakkendőt hord az orvos és tarika virágokat a fák, a levegőben ezer hang és illatok úszsnak, s az orvos is gyakrabban nevet. Télen mindketten csendesebbek, a sötétben az árnyék se látszik, az a fekete folt mögötte a vén kutya, amint éppen utolsó útjainak egyikét tapossa.

Autód is lehetne már, doktor úr! — mormolja magának. — A kutya mellékocog, és igenlően megbillenti a fejét. — Nem való már így agyonfárasztani a lábaidat, igazán szívtelenség — dohog tovább — meg a te vén csontijaidat se, öreg csavargó — mondja a kutyának, az meg hálásan felnéz rá, előreszalad tettetett fürgeséggel, mintha azt mondaná: „Nekem igazán mindegy, nézd, milyen jól viselem még."

Amikor a fiatal kollégák autón jönnek meglátogatni őt, mindig azzal vigasztalja magát, hogy neki is lehetne, ha akarná. Csak ezek a mai fiatalok céltudatosabbak — gonPárizsban filmre viszik •

/

Maurois Éghajlat című regé- > nyét. Főszereplője: Marina; Vlady. !

A\\\\\\\\\\\\\V

!

* 5

Rózsahegyi és a francia pincér

A harmincas évek végén tör-: tént, hogy egy verőfényes < nyári délelőttön ballagtam eip- J pen a Szajna felé, ho,gy keres- \ sek magamnak egy reggelizni ; való kávéházi teraszt. Nehéz j volt választani a sok közül . ..f De megláttam magam előtt í Rózsahegyi Kálmánt, aki szin-j; tén reggelizni indult. Le is te- j lepedett az egyilk nádfo-natú j székben. Én persze rögtön a ^ mellette levő asztalhoz ültem, f titokban remélve, hogy talán j tolmácsként belekapcsoiódlha- $ tok a diskurzusba. Kíváncsi jí voltam, mi lesz: á magyar f nyelvnek páratlan művésze, az!j ízes és magyar tájat lehelő £ beszsdinek mestere — mikép- i pen fog franciául megszólalni.,^ A pincér megjelenik, meghajt-í ja magát és párizsias francia-^ sággal kérdi: - f,

— Mit óhajt, uram? f

Rózsahegyi fölvette barátsá-J

gos apai arcát és válaszolt a | fiatalembernek, pontosan úgy. ^ ahogy mondom, mintha a Du-f na-parton lettünk volna: 5

— Hát, kedves komán, hoz-j zon nekem valami jóféle ká- i vét, még egy kis vajat, aztán í dzsemet... A szavak elejét f időnként fejhangon mondta, \ ahogy utolérhetetlen bájjal f szokta csinálni.

— Trés bien, Monsieur! — f vette föl a rendelést a pincér. \ A kávét nyilván megértette, a ; dzsemet is, a többit kitalálta, f És visszajött mosolyogva, hoz.; ta a jóféle kávét, külön ibrik-; ben a tejet, aztán vajat ésj dzsemet és hozzá a félhold í alakú vajaskiflit.

Rózsahegyi, mint aki termé-: szétesnek találja, hogy Párizs-; ban magyarul kell beszélni,; magelégedetten hozzáfogott a í reggelizéshez. Tolmácsra nem: volt szüksége4

Zolnai Béla

; r,-alun ‘ kilencediket már

< -F csak a csendnek és a hi< degre huhogó bagolynak üti ! a toronyóra télen. Csend van,

! a fákon zúzmara üldögél,

! köd vagy a hó, aszerint, hogy ; mekkorára nőtt meg a patika ; ablakába tett hőmérő higanya; f messziről tétovázón villog a ff rr^lomudvar lámpája, amit ff égve hagynak éjszakára is; a ff többit a zajos kölykök úgyis J kicsúzlizták, de most legalább ff semmi se zavarja a sötétsé- í get.

f Ahol már elmúlik az or- f, szágút, szorong a szűk kis sd- ff kátor, eltakarják az össze- ff hajló faóriások, besűrüsödik ^ a homály, eltakarja a belépőt ff és megfojtja a csosszanó lé- (f pésemek neszét. ff Egyiptomi sötétség — düny- ff nyög az orvos megszokásból, ff és rátámaszkodik agyonszá- 'f radt, kopott kampósbotjára. í Bosszúság nincs már a hang- 4 jában, az évek alatt vándor ff lett belőle, akihez hozzá- ff tartozik a sötétség, az útta- ff lan utak és a csend, a falu, ff mint ahogy ő is hozzá tarto- ff zik a faluhoz. Korukat senki £ se tudja, télen öregek és hall- f. gatásba burkolózók, tavasszal