Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-14 / 11. szám

n st MEGYEI &Cú4g& 1962. JANUÁR 14, VASÁRNAP Cserepes dísznövények — föld nélkül A Kertemag Vállalat szak­emberei hosszas kísérletek alapján kidolgozták a szoba- növények úgynevezett vízkul- •turális nevelési módszerét. A .városi háztartásokban eddig gondot okozó virágföldbeszer- zés, illetve utánpótlás nagy- ■ részt megszűnik, az új módszer szerint ugyanis steril kavics­ban gyökereznek majd a dísz- ;növények, s vízben oldott ál­lapotban veszik fel a fejlődé­sükhöz szükséges tápanyago­kat A poshadás megakadályo­zására a vízbe faszenet tesz­nek. Az eddiginél kényelmesebb és higiénikusabb vízkultúrás dísznövénytermesztés elterjesz­tése érdekében a Magyarszom- batfai Kerámiagyár máris több ezres szériában kezdte meg a kettős beosztású és ízléses ki­vitelű, zománcozott cserépedé­nyek készítését. Ki kell érdemelni a gépet Mindenki tanul a Szentmártonkátai Gépállomáson — A tsz-ek kevés traktorost adnak — Négy javítóbrigád készíti elő a tavaszra a traktorokat és a munkagépeket >XXX\XXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\\XXXXXXXXXVXXXXXXXX\XXXXX>WVXXXXXXXS.XX\' í SZÁZ VAGON Nemcsak az énekes mada­rak, hanem a gépállomási gé­pek zenéjét is hiába kutatná a fül a Szentmártonkátai Gép­állomás körzetében. Hová tűn­tek a traktorok? Mit csinálnak a traktorosok télen? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ a minap. A felületes érdeklődő nyil­ván azt hinné, hogy a trakto­rok és a munkagépek téli ál­mukat „alusszák” a gépszínek­ben, a traktorosok pedig ásí- toznak az unalomtól. Mások úgy képzelik el, hogy a kora tavasztól késő őszig űzött gé­peken annyi a javítani való, hogy a traktorosok serege nem is győzi. Az előbbi nem igaz, míg az utóbbi erős túlzás. Szentmártonkátán nyolc­Takarmányozási csodaszer vagy a tudomány eredménye? , Az érdi Búzakalász Tsz az elmúlt években nem nagyon dicsekedhetett szarvasmarha- állományával. Sem a tejho­zam, sem a tenyésztési ered­mények nem érték el a me­gyei átlagos színvonalat. Ez pedig erősen befolyásolta a jövedelemrészesedést, tehát mindenképpen változtatná kel­lett a helyzeten. A szerencse (bár ezt inkább a párt előrelátásának lehet nevezni) annyiban járt a ke­zükre, hogy éppen Krautheim Miklós, a megyei Terményfor- galmi és Malomipari Vállalat egyik osztályvezetője került hozzájuk hathónapos párt­munkára. Ö indítványozta, hogy próbálják meg kiegé­szítő takarmányként a szturvas- marha-takarmánytáp alkalma­zását. Bár a helyzet minden­képp cselekvést kívánt, mégis dicséret illeti a szövetkezet vezetőit, elsősorban a vállal­kozó szellemű Stágl József fő- mezőgazdászt, hogy „első szó­ra” magukévá tették az indít­ványt. Igaz, a kezdeményezés megvalósítása semmiféle koc­kázattal vagy költségtöbblettel nem jár. A tápot előállító Termény­forgalmi és Malomipari Válla­latnak ugyanis — hála az ál­lami támogatásnak — módjá­ban áll a nagyértékű takar­mányt 1:1 alapon a tsz-ek rendielkezésére bocsátani. Azaz egy mázsa kukoricáért vagy óipáért egy mázsa takarmány­tápot ad. Az érdiek a tehénállomány alaptakarmányához szeptem­ber 10-én kezdték adagolni a tápot. Az alaptakarmány nyolc-tíz liter tej előállítására elegendő. Míg ezt kukorica- darával pótolták, a nem túl­ságosan erős tehénállományuk semmiféle többlethozamot nem produkált. Viszont a táp ete­tésétől kezdve rohamos emel­kedésnek indult a tejtermelés és a tizedik napon elérték a 12,9 literes istállóátlagot. Ez tehenenként 3—3 és fél lite­res emelkedést jelentett, s ezt a szintet immár ötödik hó­napja ingadozás, visszaesés nélkül tartja a tehénállomány. Fejősteheneik száma az emlí­tett időszakban hetven és nyolcvan között volt,se több­let tejhozam négy hónap alatt kereken 27 ezer liter, mintegy hatvanezer forint értékben. Nem nehéz kiszámítani, hogy éves átlagban egyedül a takarmánytáp etetése milyen jelentős összeggel növeli a szövetkezet jövedelmét. Külö- hösen, ha hozzávesszük, hogy az új takarmánykiegészítő jó hatása nemcsak a tejhozam tnennyiségi növekedésében mutatkozik meg. Az érdiek először is a borjúnevelésben elért eredményeket említik. Mióta az anyaállatok takar­mánytápot kapnak, a negyven kilós születés átlagsúlyú bor­jak háromhónapos korra el­érik a 130 kilót. Kilencven nap alatt kilencven kilót gya­rapodnak, sőt volt két eset, amikor a borjú már két és félhónapos korára elérte a 130 kilós választási súlyt. Ez a tény pedig a tej minőségi ja­vulására is utal. Nem is első­sorban a 0,3 százalékos tejzsír- növekedésre (ez a téli, száraz takarmányozás következménye is lehet), hanem a tej fehérje-, keményítő- és mészsóarányá- nak javulására. A tápetetés kedvező hatása a növendéknevetésnél is meg­mutatkozik. A három és fél— négymázsós mövendékjószág egy hónap alatt 42 kilogram­mot gyarapodott. A 'hizlalásnál is helyes a táp alkalmazása, de itt az utolsó hónapokban, mikor az állát csontozata és izomzata már teljesen kifejlő­dött, s a zsírképződés kerül előtérbe, a tápot ötven száza­lék kukoricadarával kell dúsí­tani. Ennyi kedvező tapasztalat hallatán az ember arra gon­dol, hogy a szakértőik kutató­munkája talán valami takar­mányozási csodaszer felfedezé­sére vezetett. Ám az előállító vállalat szívesen közli a takar- mánytáp összetételét. Van ben­ne harminc százalék kukori­cadara. húsz százalék búzata­karmány (úgynevezett vörös­liszt), 13 százalék korpa, 30 százalék extrahált napraforgó- dara, 5 százalék olajosmag da­ra és 2 százalék takarmány­mész. Ezek között tehát semmiféle varázsszer sem fordul elő, ha csak azt meg nem említjük kü­lön, hogy az olajos magvak egy részét külföldről kell behoz­nunk. A titok nyitja: a takar- mánytáp szigorúan, tudomá­nyos összetétele. Elsősorban is a legkedvezőbb: 5:l-es kemé­nyítő és emészthető fehérje- arány. Egy liter tej előállítá­sához 250 gramm keményítő és 50 gramm emészthető fehérje szükséges, mégpedig pontosan ebben az összetételben. Ha ez az úgynevezett keményítő ér­tékarány valamelyik oldalra. csak pár százalékkal is eltoló- \ dik (ami a mindennapi takar- ( mányozásnál sajnos igen gya- j kori), azt a tej mennyisége és j minősége erősen megsínyli. A í szopós 'borjú napi egy kilós } gyarapodásának is éppen az j az alapja, hogy a takarmány- \ tápot fogyasztó tehén tejében j is pontosan az említett 5:l-es j keményítőértékarány alakul ki. j A vállalat egyelőre korlátlan! mennyiségben el tudja látni a \ termelőszövetkezetek igényét, j A későbbiek során pedig, ha i még nagyobb lesz az érdeklő- | dés, talán sikerül majd olyan, i a répavágóhoz hasonló kisgé­pet konstruálni, amellyel a tsz-ek az alapanyag birtoká­ban „házilag” is megfelelő mi­nőségben előállíthatják a keve­réket. Holka Vilmos vancgy erőgépet mondhat magáénak a gépállomás, számtalan munkagéppel együtt. E gépek javarésze valóban ja­vításra szorul a télen, de a leg­több csak karbantartást igé­nyel. A munkagépek tömkele­gében is jócskán akad hibás, de a traktorokkal együtt sem igényelnek annyi munkát, hogy mindenkit foglalkoztatni tud­nának. Figyeljük csak meg kissé a statisztikát: négy javí­tóbrigád végzi a javításokat és a karbantartásokat, egy-egy brigádban 10—12 szerelő, illet­ve traktoros dolgozik, s ugyan­akkor a téli szakoktatásban 210 dolgozó vesz részt. Nyilvánvaló tehát, hogy a gépek javításá­nál csak a traktorosok 25 szá­zalékára van szükség. A többi traktoros viszont, mint a statisztika is elárulja, tanfolyamot végez a télen. Három különböző színvo­nalú — alap, közép és sze­relő — tanfolyam műkö­dik a gépállomáson, amelyekre a műszaki vezető véleménye alapján osztották be a traktorosokat. A kezdő traktorosok egésznapos alap­fokú traktorvezetői tanfolyam­ra járnak. Ezen a tanfolyamon összesen kilencvenen tanulnak. Azok a traktorosok, akik már rendelkeznek alapfokú vizsgá­val, a középfokú tanfolyam anyagát sajátítják el. Akik vi­szont már a középfokú kép­zettséget is megszerezték, azo­kat szerelőtanfolyamra java­solta műszaki vezetőjük. A gépállomás vezetői el­mondották, hogy a téli szakoktatásba a termelő­szövetkezeti traktorosokat is be akarták vonni. Ez az igyekezetük azonban alig járt sikerrel, mert a körzetük­ben levő tsz-ek nem küldik el azokat a tagokat tanulni, akik tsz-gépeket, vagy a hozzájuk beosztott gépállomási gépeket vezetik. Egyedül a szentmár­tonkátai Kossuth Termelőszö­vetkezet vezetőit illeti dicséret e téren, mert ők 10 tsz-trakto­rost küldtek tanulni a gépállo­másra. Pedig a gépállomáson érdekes és hasznos dolgokat tanulnak a traktorosok. Vala­mennyien igyekeznek a lehető legjobb tanulmányi eredményt elérni, mert a gépállomás ve­zetői a gépek elosztásával, il­letve újra elosztásával is erre serkentik őket. Szentmárton­kátán ugyanis nincs olyan elő­jog, amelynek értelmében egyesek mindig a legjobb, má­sok pedig mindig a legrosz- szabb gépeket 'kapják. Tekintet nélkül arra, hogy ki milyen gépen ült a nyáron, az idén már más gépre kerülhet. A legjobb tanulók kapják a leg­jobb traktorokat, s így előfor­dulhat, hogy alti tavaly pél­dául Beloruszon robogott, az idén csak körmössel „baktat”. Ezért aztán a traktorosok a tanulásban is „normáznak”, hogy jó traktorokat kapjanak. Aki jobbat szeretne a tavalyi­nál, az azért igyekszik a tanu­lásban, aki pedig meg akarja tartani a tavalyi gépét, az meg azért állja a sarat. Annál is inkább komolyan veszik ezt a versenyt, mert már történt olyan csoda, hogy valaki — történetesen Giricz Béla — jobb traktort kapott a régiinéi. Giricz Béla ugyanis kor­mos traktorral dolgozott az ősszel, s mert 203 százalék­ra teljesítette a tervét, Belorusz-traktort bíztak rá. Még nincs túlságosan későn, s ha azonnal intézkednének, több mint száz tsz-traktorost fogadnának a Szentmártonká­tai Gépállomáson. A gépállo­más vezetői ugyanis 140 tsz- traiktoros téli oktatását vállal­ták, de csak 15 jelent meg ed­dig a 140-ből. A tsz-ek vezetőit ez úton is kérik a gépállomá­siak, hogy küldjék el kijelölt tagjaikat a lelkesen tanuló gépállomási traktorosok kol­lektívájába. Nagymiklós Istvá*» kukoricát tárol a Terményforgalmi Vállalat a képen it látható módon, Kiskunlacházán, a gépállomás udvarán. Több mint egy hónapja szállították ide a kukoricái és az, több mint egy hónapja van kitéve az időjárás viszontagságának. Aki csak erre jár, tesz valamilyen meg­jegyzést a nagyfokú felelőtlenség láttán, s ezek a megjegy­zések egyáltalán nem hízelgöek a tárolásért felelős Ter­ményforgalmi Vállalat vezetőire. Tegyük fel, szűkében vannak Kiskunlacházán a fe­dett tárolóhelynek — noha ez sem így van, mert a gép­állomástól mintegy 300 méterre levő Kiskun Tsz tanya- központjában egy tíz-tizenöt vagon kukoricát befogadó góré áll üresen — de azt már senki sem hiszi el, hogy kukoricaszár, vagy szalma ne kerülne, amellyel megvéd­hetnék a hótól, az esőtől az értékes terményt. Az még in­kább hihetetlen, hogy az eltelt idő alatt ne szállíthat­ták volna fedél alá a terményt. A hanyagság miatt a prizmák felszínén levő csövek már feketék a penésztől, a földdel érintkezők pedig rot­hadnak. Ügy lehet, a kiskunlacházi tsz-tagok véleménye nem jut el az illetékesek füléhez, de a miénk talán igen. r Kérdezzük, mikor szállítják fedél alá az értékes takar- £ mányt? Vagy az a céljuk, hogy teljesen tönkremenjen? £ Ehhez már nem kell sokáig várni. 4 (ms) EZÜSTTŐL AZ ARANYIG Üjiíók a többért és jobbért Az utóbbi években több életrevaló hasznos újítás lá­tott napvilágot a Kiskunsági Állami Gazdaságban. Ami még inkább elismerésre mél­tó: az új termelési mód­szerek nem maradtak meg csupán az állami gazdaság keretéi között, hanem közü­lük több már országosan is elterjedt és igy a társgazda­ságok is hasznosítják. Az újítások, az új terme­lési eljárások, mind egy el­nevezés, a ..Kiskunsági” alatt futnak. Ebből azt tételez- hetnők fel, hogy egy, s ugyan­azon személy áll mögöttük. Vadas Miklós, az állami gaz­daság központi üzemegysé­gének vezetője magyarázza meg a „Kiskunsági” elnevezés születését. — A gazdaságban csaknem valamennyi szakember töri a fejét újításokon, s mondhat­nám, jó eredménnyel — mondja Vadas Miklós. — Először ki-ki a maga nevé­vel kérte az újítás beveze­tését, de később megegyez­tünk; a gazdaságban nap­világot látott újításokat egységesen Kiskunsági“ névvel látjuk el. Ebben igaz­gatónk, Megyeri Vilmos elv­társ járt az élen, aki a kül­földön is nagy érdeklődést keltő, új rendszerű szabad- tartásos szarvasmarha-istál­lóját a korábbi „Megyeri-fé­le” elnevezésről „Kiskunsá­gira” keresztelte el. — Ezek szerint Vadas elv- társ is újító? — kérdezzük az Szórják a műtrágyát a Felsőbabád] Állami Gazdaság őszi kalászosaira. A trak­torokat nem zavarja a hideg idő, a gazdaság egész őszi­gabona területen elvégzik a fejtrágyázást e téli napokban fcM&ok felvQ ötvenedik éven túljáró szak­embertől. — Igen, nekem is több újí­tásom van — válaszolja. — Megyeri elvtárs biztatására éppen most szándékozom áz egyik újításomat beküldeni elbírálásra. A szóban levő újítás az új rendszerű Kiskunsági ka- zalsilózási eljárás lényege: a silózásra kerülő anyag nem gödörben, hanem a föld fel­színén — ahol éppen leggaz­daságosabb — kerül siló­zásra. Az új módszer sze­rint nemcsak betonra, de fa­anyagra sincs szükség. A silózásra kerülő anyagot ka­zalba rakják, állandó tö­mörítés mellett. Amikor el­érik a kívánt magasságot, a tetejére 10—12 centiméter vastagságban földet tesznek, majd ezt őszi árpával vetik be. Ezzel a módszerrel igen magas tápértékű, kellemes il­latú és ízű silót készítenek. — Milyen hasznot jelent az új silózási eljárás az ál­lami gazdaságnak? — kér­dezzük Vadas elvtárstól. — A tárolási veszteség az eddig ismert eljárásokénak mindössze egyötöde. Az idén 43 ezer mázsa silókukoricát tartósítottunk, számításaink szerint a keményítő érték megtakarítás 1080 mázsa, ér­téke pedig 289 ezer forint. — Van-e más újítása is? — Legalább ilyen nagy jelentőségű újításom a „Kis- kunsági”-féle hideg levegős szénaszárítás. Az idén 24 vagon szénát szárítottunk meg e módszerrel. Egy-egy hat- vagonos kazlat két nap alatt szárítottunk meg. A „Kiskunsági”-féle hideg i levegős szénaszárítás előnye, ; hogy szinte minimális beruhá- ; zással készíthetnek a gazdasá- ; gok jó minőségű lucerna- I szénát. — Több kisebb újítást pró- : háltunk ki a gazdaságban, i Igen nagy megtakarítást ered­I i ményezett a mák kombájnnal : való aratása, továbbá a gaz- ! daságban készített szalmale- j húzó. Nálunk a szakembe- ! rek egy-egy elgondolás meg- ! valósításában segítik egy- í mást. Segítenek a mérnökök, ! a műszáki szakemberek. — Minek tulajdonítja, hogy j. a gazdaságban a szakemberek í, igyekeznek tudásuk legjavát £ adni, s újabb és újabb meg­oldásokat meghonosítani? ff — Nagy érdeme van ebben í Megyeri elvtársnak is, aki maga is szinte minden ide­jét ennek szenteli, de szerin­tem elsősorban annak tu­lajdonítható, hogy ma a szakembereket megbecsülik; Látjuk, hogy érdemes dolgoz­ni -au válaszolja őszintén Va­das elvtárs. Vadas elvtárs, egy vele meg­történt, sajnálatos eseményt mond el, annak bizonyításá­ra, hogy ma mennyivel más a szakemberek helyzete, mint néhány évvél ezelőtt. 1955-ben történt. A gazda­ság központi üzemegységében holdanként 1030 mázsás át­lagtermést értek el takar­mányrépából. Ez nagyrészt az üzemegységvezető érdeme volt, aki mindent elkövetett a ter­més növelése érdekében: Amint elmondja, trágyalével locsolták a répa földjét és egyéb termésfokozó agrotech­nikai eljárásokat is alkal­maztak, amelyeket korábban nem tettek meg. Sikerült a termés, s a rengeteg répa be­takarítása nagy megterhe­lést jelentett. Mégis megbir­kóztak vele, csupán az utolsó 80—100 mázsa betakarításánál lepte meg őket egy erős éj­szakai fagy. Az ő gondatlan­ságának tulajdonították azt, hogy megfagyott a répa, s bí­rósági eljárást akartak indí­tani ellene. Az igazgató és a párttitkár hosszas közbenjá­rására tekintettek csak el et­től. Azt senki nem vette fi­gyelembe: ha a termelést akarta volna szabotálni, ak­kor nem törekedett volna az 1030 mázsás termés elérésére. — Ma már híre-hamva sincs nálunk az ilyen bizalmatlan­ságnak. Pedig ma is követünk el hibákat — veszi át ismét a szót az agronómus. Az új utak keresése közben nemcsak sikerek szü­letnek, hanem néha ered­ménytelennek bizonyul el­képzelésünk; — Mi a további célja? — Részt vettem a mező- gazdasági újítók legutóbbi ta­nácskozásán, s ott ezüstérmet kaptam. Az a célom, hogy aranyérmes újító legyek. Ah­hoz azonban, hogy az arany­érmet kiérdemeljem, egymih lió forint értékelhető népgaz- dasági eredményt kell elér' nem. — És most hol tart? — Ha a „Kiskunsági” kazalJ silózási eljárást elfogadják, bőven meglesz az egymillió forintos népgazdasági haszon. Kívánjuk a lelkes újító­nak. s valamennyi társának, mielőbb érjék el a maguk elé tűzött célt. Mihók Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom