Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-12 / 9. szám

1965. JANUÁR 12, PÉNTEK

»KST UECVEI

í&Ciriap

3

Sok év bizonyítványa

Úgy ismerik őket a Dunakeszi Járműjavítóban, mint a pontosság példaképeit.

— Ha megállna a bélyegző- óra, a portás a Tasjiádi-brigád érkezéséhez pontosan beállíthatná — hallottuk valakitől, ajtókor afelől a 24 ember felöl érdeklődtünk, aki Tasnádi Zoltán brigádvezető irányítása mellett a gyár legtávolabbi zugában a vasúti kocsik belső szerelvényeit készíti.

A halkszavú brigadéros őszinte örömmel viszonozza az újévi jókívánságokat és amikor arra kérem, mondja el, mit kérdezne önmagától, ha ő volna a riporter, így válaszol:

— Jobb lesz, ha én ebbe nem avatkozom bele. Ehhez nem értek, de szívesen válaszolok mindenre, ami érdekli.

Mielőtt elmerülünk a beszélgetésbe, még egyszer végig siklik tekintete a szorgoskodó embereken, aztán, mint aki meggondolta magát, mégis ő kérdez elsőnek:

— Látta a legújabb

gyorsvonati elsőosztályú

vasúti kocsinkat?

— Igen.

— Hogy tetszett?

— Szép is, jó is, kényelmes is, valami azonban nem tetszett.

Felvonja a szemöldökét, vár:

— Nem tetszett, hogy a fogasokat a fűtőtest fölé rakták, mert így a kabátok rálógnak a fűtőtestre.

Mosolyog.

— Jó szeme van. Észrevette, hogy a kőoroszlán szájából hiányzik a nyelv.

Megköszönöm az elismerést, s most már én kérdezek:

— Mióta dolgozik ebben a gyárban?

— 1939 óta.

— S a brigádja mióta van együtt?

— Ilyen nagy létszámmal öt esztendeje.

— Sokat cserélődtek az emberek a keze alatt?

— Tizenhat éve vagyok brigádvezető, de inkább csak szaporodott a brigádom. Nem akarok dicsekedni, de úgy érzem, mindenki megtalálja nálunk a számítását, aki szeret dolgozná.

Nálunk pedig nincs lógós.

Ahogy így beszélgetünk, fiatal asszonyka lép hozzánk, elnézést kér a zavarásért, aztán .. bemutatkozik:

— Sződi Györgyné.

Aztán a bnigádivezetőhöz; fordul:

— Kedves Zoli bácsi, akkor í

én most elköszönök. Kérem,! tartsanak meg jó emlékezetűit- í ben. í

Kezet szorítanak, s a brigád-; vezető csak ennyit mond:

— Aztán maga se felejtsen \

el bennünket. \

*

A fiatalasszony távozása j után a brigatíérosra nézek. Ér- / ti a pillantást:

— Nem kilépő. Közgazdasági \

technikumiba jár. Már harmad- í éves. Áthelyezték a könyve- ; lésbe. ;

Ha már itt tartunk, beszél- \ gessünk a tanulásról. Ugyan- j abban a hangnemben válaszol- ; gat tovább:

— Rajta kívül még három ! diákunk van. Ketten vasúti ! technikumba, egy pedig gim- ! néziumba jár. De mi, többiek : se tétlenkedünk. Munkásaka- ! démiára járunk, meg politikai ! iskolára.

— Ahol így szeretnek tanul- j ni, bizonyára a szakmában is ; jártasak. Van-e sok szakmun- ; kás.uk?

Kapásból válaszol megint:

— Egyetlen átképzésünk i van, ő most tanulja a szakarát, i

A többi már szakmunkás.

Körülnézek a műhelyben. A legtöbben úgy negyven körül lehetnek. Csak néhómyan állnak közelebb a húszhoz, mint a harminchoz. Hangosan is elmondom észrevételem. S a válasz:

— Igen, negyven év körül lehet az átlagos életkor. De

voltunk mi fiatalok is. Már említettem, hogy sok éve vagyunk együtt.

Évek óta együtt dolgoznak. Szakmunkások. Pontosak. Szorgalmasak. Mi hiányozhat még a jó munkához? Láttam, mi kerül ki a kezük alól. Ha meós lennék, bélyegzőt adnék nekik — védjegyként.

— Mi a titka a jó munkának?

— Titkunk nincs. Nekünk minden fontos. Tíz éve ismerem a szerkesztési osztály vezetőjét. Minden munkát végigkísér a rajzasztaltól, elkészültéig. Mindig kikéri a véleményünket. Tudjuk, hogy számít ránk, komoljran vesz bennünket ő is. meg a többi vezető is. Hát lehet ilyen körülmények között hányaveü módon dolgozni?

Kimondva minden gondolat nagyobb súlyt kap. Tasnádi Zoltán is így érezhette, mert itt megállt és gyorsan hozzátette még az elmondottakhoz:

— Persze, nem kell azt hinni, hogy már nincs is javítanivalónk. Átvételnél azért akad még egy-két laza csavar és más — teaz, hogy nem nagy javítanivaló.

S most már nyugodtan várja a következő kérdést, amely e keresetet tudakolja.

— Nem mondom, több is elkelne a pénzből, de azért nem panaszkodhatunk. Átlagban a másfél és a kétezer között vagyunk.

Elmeséli, hogy egyik dolgozójuk, akinek a fia orvosegyetemre jár, nemrégen kereseti kimutatást kért, s r.«m akarta elhinni, amikor 1900-ra jött ki az átlaga.

— Mi tartja úgy együtt ezt a nagy gyári családot?

Pillanatnyi gondolkodás után ismét kész a válasszal:

— Itt a gyárban a munka köt össze bennünket, de

a kapun kívül is

összetartunk. Műszak után gyakran együttmaradunk, szórakozunk, beszélgetünk. A brigád tagjai Pesttől Nagymarosig sok helyen laknak, de azért heten még a szilvesztert is együtt töltöttük.

>— Ezek szerint — mondom — maguknak már szocialista brigádnak kellene lenni.

Csupán mosoly a válasz. A szekrényhez lép és kivesz egy bekeretezett oklevelet. Az asztalra teszi. Rajta az írás: Tasnádi Zoltán brigádja elnyerte a szocialista brigád címet.

Gratulálok, s kérdem, mikor neveztek be. S a felelet:

— Már altkor, amikor még senki sem beszélt a szocialista brigádokról. Higgye el, az ezzel járó követelményeket nem lehet hat hónap alatt teljesíteni. Több együtt töltött esztendő vezet el addig, hogy egy brigád elmondhatja magáról, szocialistává fejlődött. A mi oklevelünk is sok év bizonyítványa.

S hadd tegyük még hozzá: kitűnő bizonyítvány.

Farkas István

TÚLJUTOTTAK A KEZDETI NEHÉZSÉGEKEN

Szembeszálkak az aszállyal — Sikeresen zárják az évet Vácszentlászlón

Túljutottak az indulás kezdeti nehézségein, lerakták az eredményes gazdálkodás alapjait, megszilárdult a termelő- szövetkezet. így összegezhetnénk elöljáróban a két esztendős vácszentlászlói Arany Kalász Termelőszövetkezetet. Annak idején itt is elég sok nehézséggel kellett szembe- szállniok az újdonsült szövetkezeti gazdáknak. Már tavaly, hogy csak az eredményesség egyik fokmérőjét említsük — 28 forintot fizettek itt egy- egy munkaegységre.

Most a hosszan tartó aszály

ellenére is ki tudják fizetni a tervezett összeget, körülbelül 29—30 forintot.

Jelenleg még, ahogy szaknyelven mondják, „vegyes profilú” a vácszentlászlói Arany Kalász Termelőszövetkezet gazdálkodása. Kertészkedéstől az ipari növények tei mesztéséig és az állattartásig sokféle ágazattal foglalkoznak itt a szövetkezet gazdái — nem is sikertelenül. Indításként nem lehetett másként, a specializálás feltételei nemcsak akkor, de még ma is hiányoznak.

A távlati fejlesztési tervben azonban egyre inkább

HARM AS IKREK

KISFIÚT VÁRTAK - HÁROM KISLÁNY ÉRKEZETT

A csepeli kórház szülőosztályán Barcsa Jánosnét keresem, Ám Luca nővér, kedvesen, tréfásan, nékemtámad:

— Miért nem hozott fényképezőgépet? Ilyen hős aszA nehezén túl van. s a szülő- osztályon

most ő a „sztár“.

— Ilyen még nem volt a családban — mondja. — Egyszörnyről, aki hármas ikreket szült, illik, hogy fénykép is megjelenjen.

— Majd délután kijön a fotósunk — szerelem le a nővért, s az ágy mellé húzott székre ülve megkezdhetem az interjút.

Bancsáné boldog, mosolyog.

A boldog szülök

(Foto: Szén ti vány i Ferenc)

szerre három élet.. s A férjem olyan boldog, hogy szinte nem fér a bőrébe. Pedig az üzemiben elveszített legalább egy fél hektó bort S megtudom: a férj, a Csepel Autógyár hajtóműedző- részlegének villanyszerelője, majd mindegyik szaktársával fogadott, hogy neki márciusra fia lesz. Dekát a sors útjai

az állattenyésztésre tér át a vácszentlászlói termelőszövetkezet.

Hogyan alakult az elmúlt esztendő, mit tgér a közelgő zárszámadás? Erre némiképpen a már említett, közel harminc forintos munkaegység is választ ad. Nem volt könnyű megbirkózni a hónapokig tartó szárazsággal, meggyőzni a kishitűeket, ám a közös összefogás még az aszály ellenére is győzedelmeskedett

A termelőszövetkezetnek mintegy három és félezer hold földterülete van. ötszáznyolc- * vanhatan írták alá a belépési , nyilatkozatot, s közülük há- romszáznyolcvar.batan rendszeresen részt vállaltak a közös teendőkből. Ha leszámítjuk az idős, már nyugdíjas tsz-tagokat, elmondható, hogy alig vannak már néhányan, akik ldvonják magukat a közös munkából.

Mind többen jönnek visz- sza az ipari munkások közül is a termelőszövetkezetbe.

Látják, hogy a gazdaság a rendszeresen dolgozó tagoknak biztos megélhetést nyújt 1980-ban még a vezetőség is inkább csak „tapogaíódzott”, tájékozódott, hogyan lehetne minél több pénzbevételre szert tenni. Más termelőszövetkezetek példáin okulva, tavaly Vácszentlászlón is hozzákezdtek a nagyüzemi zöldborsó- termesztéshez. Összesen 360 holdat vetettek, 9 tetemes bevételre tett szert a szövetkezet

A húsz holdnyi uborka kerek kétszázezer forint bevételt hozott a termelő- szövetkezet konyhájára.

Ugyancsak szépen fizetett a mák, amiből a bátrabbak buzdítására negyven holdat vetettek.

A termelőszövetkezet tagjainak hetven százaléka nő, s elmondható, hogy áz asszonyok, s a lányok az elmúlt évben is gyakran szégyenbe hozták a közös munkától még Idegenkedő férfiakat. Az asz- szonyek családtagjaikat is bevonták a munkákba, s így munkaerőhiány nem fenyegette a terméski'átásokat. Amikor a Hatokban kint jártunk a vácszentlászlói termelőszövetkezetben, a leltározó bizottság már befejezte munkáját. A könyvelés hozzáfogott az elmúlt esztendő mérlegének összeállításához, amely az előzetes nyilatkozatok alapján is további gyarapodásról tanúskodik. Nemcsak lelkiismeretesebben művelték a tagok a szövetkezet földjeit, hanem

takarékosabban gazdálkodtak a közös vagyonnak

A kampányidöszakok — a szokatlan időjárás miatt — gyakran komoly erőfeszítést igényeltek a vácszentlászlóiak- tól is, mégsem lépték túl a tervezett munkaegység-felhasználást. Igaz, ennek a termelőszövetkezetnek a „mérlege” sem áll csupán pozitívumokból, sok-sok tanulságot szolgáltat az Arany Kalász Termelőszövetkezet második esztendeje. Éppen e tapasztalatok felhasználásával, a munka jobb megszervezésével akarnak az idén még eredményesebben, ésszerűbben gazdálkodni a vácszentlászlóiafc (sp)

ESZPRESSZÓ A FÚJTATÓHOZ

vácsműhelyt, és annak láttán nem támad kolosszális ötlete: abból kell vendéglátóhelyet: csinálni. Hát így történt. ;

S mert Cegléd külső ré- \ szein másfelé szintén szükség; lenne ilyesfajta fújtatóhoz \ címzett bisztróra, ez idén még i vagy három megnyílik. Sok lo- \ vat tartottak a városban, s i amióta inkább a traktorok,; meg teherautók szaporodnak, I van ám még jócskán elárvult; kovácsniűhely, csak azokból kell válogatni. Ki is válasz- i tották a hármat, ahol még ebben a folyó esztendőben eszpresszóval ellátott bisztrót rendeznek be.

riE NEMCSAK Cegléden, U másutt is akad mostanság kihűlt tűzhelyű kovács- műhely, például Nagykőrösön is. Ott szintén két egykori patkoldából lesz még ebben az évben bisztró. Aztán majd az elkövetkező esztendőkben nyilván sor kerül némely bezárt falusi kovácsműhely bisztró- sítására.

Így lesz ez rendjén, ha már a kovácsműhely a közös lóistálló szomszédságába, a tsz tanyaközpontjára kiköltözött, és ezáltal végleg megszűnt a kovácsnál való kaszinózás lehetősége. Valahol meg kell azért beszélni a világ folyását, s eszmecserére mégiscsak jobb oda járni, ahová régtől fogva szokott az ember. Különösen, ha már nem vasat tartanak a tűzbe, hanem fölötte rostot, jókora húsdarabbal. Jobb annak az illata, mint a patának, amikor éppen vasalja a kovács. Kellemesebb is lesz eztán a kaszinózás az ilyen régi kovácsműhelyek-; ben, í

Sz. E.

járt az idő, hiába no, ahogy legénykorában, puszta kézzel a vasat már meg sem hajlítja. Ezentúl, amikor emiatt elfogja a bánat, legalább betérhet egy feketére háza tőszomszédságába, a saját telkén, a bisztróba. Ott dolgozik az asszony, a volt mesterné, urának bizonyára jó erőset főzet.

a ETÁN AZ SE rossz, ha a fi tassan omladozásnak indult műhelyépület szintén hoz néhány forintot a házhoz. A Ceglédi Vendéglátóipari Vállalat bért fizet érte. Sőt, helyrehozatta, kicsinosította. Egészen más lett a formája, rá sem ismerni, holott csak nyolcvanezer forintba került a tatarozása, berendezése.

Miképpen lett bisztró a kovácsműhely? Ügy, hogy a vendéglátó vállalat, ahogy mondani szokták, piackutatást végzett, megvizsgálta Cegléd városának melyik része nélkülözi az olyan helyiséget, ahová egy pohárka italra, egy falat harapnivalóra betérhet az ember. Kiderült, a perifériákon sokhelyütt igénylik az effajta vendéglátó helyet, amióta a kocsmák megszűntek. Ezen a környéken is volt valaha három kocsma, hűlt helye van már mind a háromnak, azóta lakássá építették át mindegyiket. Pótlásukra hát új épületet kellene emelni, vagy ha alaid alkalmas, azt megvásárolni, csakhogy ahhoz anyagi keretet a vállalat honnan teremtsen elő beruházásra, ahogy manapság mondják. Nem is lett volna bisztró a Széchenyi utcában, ha valaki fel nem fedezi az üres korpZT KELLETT volna ráir- llé ni Cegléden a pár napja mgnyílt legújabb vendéglátó- hely cégérére. Nemcsak azért, mivel eszpresszógépen főzik benne a kávét, hanem már csak azért is, mert azon a helyen, ahol most az ezüstös masina az illatos fekete italt gyártja, nem is olyan régen még a kovács fujtatója szította a tüzet. Ugyanis a Széchenyi utca 93. alatt létezett kovácsműhelyt alakították át — bisztrónak. Valaha gazdák, meg kocsisok várakoztak ehelyütt, míg a műhelyajtó előtt álldogáló lovuk patkolása a többiek után sorra kerül% és közben pipázgatva megbeszélték a világ sorsát. Most meg, nyilván ugyanazok a személyek a divatos hidegkonyha remekeit eszegetik, utána bort vagy sört szörpölgetnek, esetleg valami cukrászati nyalánk- ' ságot kóstolgatnak, de min- \ denképpen kiparancsolják a \ duplát, avagy csupán a szimp- \ lát, s ahogy régen, ezen a he- i lyen, most is csak a világ dol- \gai felől elmélkednek. Csak- i hát persze már gyalogszerrel \vagy éppen valamifajta gépijárművön érkeznek, más lett laz élet, az emberek ugyan ''.számban sem kevesebbek, ám ;a lovak bizony nagyon meg- ; gyérültek az idők folyamán. j Hiszen csak így lehetett a ko- ! vácsműhelyből bisztró.

\ Maga a kovácsmester is Résért akasztotta szegre a kala- í pácsát, beállt pár éve valami \üzembe és dehogy bánja. Ha \ugyan visszasóhajtja a régi iszép időket, egyébért sem te- szí, csupán mert felette is elkifürkészhetetlenek. Január 7-én, vasárnap este, már nyugovóra tért Szigethalomon a Barcsa-család. amikor az asz- szonyt elővették a fájdalmak. A mentők a csepeli kórházba vitték, ahol 8-án, még kora hajnalban világrahozta a — három kislányt. Marikát, Erzsikét és Ibolyát.

— Hol vannak most a kicsik?

— A koraszülött-osztályon. Naponta kapom a tájékoztatót: egészségesek.

Kettő fekete, egy szőke.

Nem tudom, melyik a szőke, mert már reggel, néhány órával a világrajövetelük után, elvitték őket. Egy kiló húsz, egy kiló. egy kiló harmincöt deka — ilyen súllyal születtek, két hónappal előbb. Csak picik, de olyan kedvesek, és gömbölyűek. Ha itt megerősödöm, bejárok majd hozzájuk szoptatni —, s ha két kiló 40 dekásak lesznek, hazavilietem őket.

Mindezt egyfolytában, csillogó szemmel és valami nagyon őszinte örömmel mondja el az erős. 29 éves fiatalasz- szony, de ennél az utolsó félmondatnál, mintha felhő ereszkednék a homlokára S hogy kérdezem, elmondja, mi az oka.

— Mikor a férjem Esztergomiból Szigethalomra hozott, az ő édesanyjánál laktunk. Aztán nekiláttunk egy családi ház építésének, és amikor a konyha elkészült, a sajátunkba költöztünk. Én betegesked| ni kezdtem — így az építke- i zés abbamaradt.

S aztán az újabb terhesség. És most itt a három kislány... Baresáékmafc ezentúl hat gyermekről kell gondoskodniok. Igv valóban nagyon kicsi az a 4x4 és félméteres konyha...

Újra mosoly terül szét a fiatalasszony arcán:

— Csak tartsa meg az isten erőben, egészségben, mind a hatot... Olyan kedvesek lesznek az ikrek, ha majd egyforma ruhában, hajukban egyforma szalaggal mennek az iskolába... Délután beiön a férjem. Mondja, hogy

mindenki ugratja

! — de számít az most? í Ebéd után felhívom telefo- ; non a Schöpf—Merei koraszü- ; lőtt-kórházat: i — A Barcsa-ikrefc? í — Jól vannak, egészsége- ; sek. Murányi József

y

| Már nagyüzemi gyümölcsöst telepített az egyéves | kismaros! gyümölcstermelő szakcsoport

A Kossuth gyümölcstermelő szakcsoportba mindössze egy f éve társultak a kisiparosiak, de már az első esztendőben is ^ nagyszabású közös munkákat végeztek el. Egy tagban tizenhat és fél holdon almát telepítettek, ezenkívül egy holdas őszi- 'j barack csemetekertet létesítettek, hogy idén tíz holdon saját ^ facsemetéikből barackot telepíthessenek. A közös munkából a ff szakcsoport tagjai egyformán és lelkesen vették ki részüket ff Nemcsak a gyümölcsös telepítéséből, hanem tavasszal meg ff nyáron a rétek kaszálásából és a széna betakarításából is. < Ősszel pedig ötven hold szántóföldön közösen vetették el a íj búzát.

A tagok az első közös munkában töltött év eredményeivel 'f elégedettek és ilyen hangulatban készülnek az e hó 15-ére f, összehívott közgyűlésükre. Ez alkalommal a szakcsoport eddigi f, vezetősége lemond. Alkalmat akar ezzel adni a tagságnak 'f arra. hogy amennyiben a vezetőség, vagy annak egyes tagjai- ba vetett bizalma megingott volna, helyettük új embereket állíthasson a szakcsoport élére«