Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-07 / 5. szám

1962. JANUAR -7, VASÄRNAP l’tai MEcret cJCirlgp Az Arktisz és az Antarktisz Két földrész, amelyen ötven évvel ezelőtt még nem taposott ember lába A cím már elárulja, melyik az a két földrész, amely még ötven évvel ezelőtt is elzárta magát a kutató, titkokat val­lató emberi elme és akarat elöl, hideget, havat, jeget, lel esztendős éjszakát szegezve szembe az emberrel, aki tit­kait kutatta. A két földrész: a Déli- és az Északi-sark, két jeges, ko­mor földrész, amely előtt a késő középkor kutatói meg­torpantak, s a XIX. század bátor, olykor vakmerő hajósai sem tudták meghódítani. A XX. század elején meg­tört a varázs. Az ember el­jutott mindkét sarkra, s azóta a sarkkutatás a tudomány egyik fontos, kiterjedt ága lett. Az ismeretlen ismertté lesz. az emberi ész, értelem, akarat itt is diadalt aratott, új tartományt hódított el a természet titkainak országá­ból, s sorolta be ismeretei közé. Csak egy világtéj: észak A sarkra eljutó ember több olyan jelenséggel találja szemközt magát, ami ismeret­len, hihetetlen mindenpap­jaink körülményei között. Sok ember még ma is alig hiszi, hát még hogyan hitték volna a letűnt évszázadok emberei a messzire, ismeretlen tájakra elvetődő hajósok „meséit”, amely szerint van egy föld­rész, ahol fél esztendeig tart a nappal, s ugyaneddig az éjszaka. Pedig így van: a Déli-sarkon szeptember 23-án kel a Nap, s március 21-én ■yyugszik. Fény és sötétség hosszú, szinte elviselhetetlenül lassú változása ez. De ugyan­ilyen furcsa az is: ha a Déli­sarkon álló ember bármerre indul, mindig északnak tart. Mert itt az egyetlen világtáj az észak. Nincs kelet, nincs nyugat, dél sincs, csak észak van. Komor, élettelen világ a Déli-sark világa. Csak a part- szegélyeken élnek - madarak, de benn. a kóíitinertsén egyet­len élőlény sem található. Még a madarak is elkerülik a hó, a szélförgeteg rideg birodal­mát, ahol az évi átlag hőmér­séklet nem haladja meg a mínusz 30—40 Celsius fokot. A sarki vulkán Ha már a Déli-sarkot vet­tük példának — mert hogy igazat szóljunk, az Északi-sark világa nem ennyire' szomorú, élettelen — maradjunk is nála. A tizennégymilj.ió négy­zetkilométernyi terület egyet­len élő, moccanó alakja — egy vulkán. Ross angol tenge­résztiszt fedezte fel azt a szi­getet — amely felfedezőjének nevét viseli —, amelyen a ma is működő vulkán, az Erebus füst- és gőzfellegeit ontja, s időnként megnyitja lávacsa­tornáit is. Olykor-olykor hatalmas da­rab szakad le a kontinenst borító jégtakaróból, hogy ön­álló életre kelve, hajókázzon a tengeren, míg hosszú-hosz- szú évek alatt1 el nem olvad jégteste. A mintegy kétezer méter vastag jégtakaró szinte áthatolhatatlan akadályt je­lent a kutatók számára, már ami a geológiai vizsgálatokat illeti. Csak az elmúit eszten­dők kutatásai hoztak jelentős eredményeket, ezek között is elsősorban a szovjet Mirnij kutatóállomás tudósai értek el jelentős sikereket, M. M. Szomov vezetésével. Kik voltak az elsők, akik a Déli-sark titkát kutatták? Az első, hiteles feljegyzés arról tanúskodik; hogy James Cook két hajójával, a Reso- lutionnal (Eltökéltség) és az Adventureval (Kaland) hatolt be először a Déli-sark vilá­gába, 1773. január I7-én. Bátor hajósok A sarkok világát is — ért­hető okokból — a hajósok kerülgették. A térképek mind tökéletesebbek lettek, új és új földrészek ábrái kerültek rá a térkép-abroszokra, s bizonyta­lan körvonalakkal, inkább csak a fantáziára bízva, fel­feltűnik a sarkok jelzése is. Cook természetesen még messze volt a sarki konti­nenstől, hajói a jég miatt nem tudtak beljebb hatolni e világba, akárcsak Martin Fro- biáher, aki viszont azért for­dult vissza 1576-ban a Baffin- földről, mert csillogó ásvá­nyokat talált, amelyet .arany­ércnek vélt. Öt követi 1585- ben John Davis az Északi-sark kutatásban, a Déli-sarkon pe­dig Cookot F. F. Bellinghau- sen orosz kapitány, aki Vosz­tok és Mirnij hajóival hatolt be az Északi-sark világba. Ö hajózta először körül az An­tarktiszt. Az Északi-sark kutatói Da- vist követően: Barents, Baffin, Gyezsnyev, Bering. Cseljusz- kin, Ross, hogy csak az első­ket említsük. A Déli-sarkon pedig Bellinghausen után többek között Ross, Nordensk- jöld, Bruce, Shackleton nevét kell említenünk, utóbbi első­ként érte. el a déli mágneses sarkot. Tudomány és rekordok A sarkok kutatására nem­csak a tudományos érdeklő­dés, s a természetes kíváncsi­ság ösztönözte a különböző nemzetek fiait. Ha maguk nem is. de megbízóik, akik útjaikhoz az anyagi feltétele­ket biztosították, mindenkép­pen anyagi hasznot reméltek az utakból, mesés kincsek fel­fedezését, birtoklását. ^ Beleszólt a sarkkutatásba a nemzeti vetélkedés is. A XIX., század' végen, s a XX. századj elején valóságos versenyfutás kezdődött a különböző nemze­tek között, melyiknek sikerül „meghódítani” a sarkokat me­lyik nemzet zászlaja leng ott először. Ez a versenyfutás, a rekordok hajszolása, ki meny­nyivel haladja túl elődje ered­ményeit. nemegyszer súlyos katasztrófákhoz, egész expedí­ciók pusztulásához vezetett. Az első, valóban nemes és igaz szándékú összefogás a sarki kutatásra csak az elmúlt években született meg, ami­kor a nemzetközi geofizikai év keretében nemzeték sorá­nak tudósai, kutatói fogtak össze, hogy közös erőfeszítés­sel újabb titkait ismerjék meg a sarkok világának. A geo­fizikai év keretében elsősor­ban szovjet és amerikai kuta­tók értek el jelentős sikere­ket, eredményeikről sokszor beszámolhattak a lapok, s a Szovjetuniónak jelenleg is több mint egy tucat megfi­gyelő állomása működik egye­dül az Északi-sarkon. Az első: Robert Peary A sarkok közül az Északi­sark volt az első „meghódí­tott”. Peary Grönlandon kezdte kutató munkáját, s húszévi kutatásra, áldozat- vállalásra, szenvedésre tette fel a koronát, amikor első­ként érte el az Északi-sarkot. Hat utat tett meg, míg a he­tedik a célhoz vezette: elérte a sarkot. 1909 március else­jén indult el szán-expedíciója, 22 ember, 133 eszkimó kutya 19 szánnal. Az expedíció sza­kaszos volt, azaz bizonyos tá­volságok megtétele után egy- egy csoport visszafordult. Áp­rilis 2-án válik el Peary az utolsó csoporttól. Néger szol­gája és négy eszkimó marad vele, azokkal folytatja útját, s április 6-án délelőtt el is éri a sarkot. Versenyfutás Amundsen és Scott között Roald Amundsen 1911. ok­tóber 20-án indult el hattagú expedíciójával a Déli-sark meghódítására. Megtéveszté­sül, nehogy valaki megelőzze, Amundsen útja céljaként az Északi-sarkot jelölte meg ... Naponta . 25—28 kilométert tesz meg az expedíció, s útju­kat könnyűvé teszi, hogy nem kell megfeüzdeniök a sarkok .legnagyobb urával, az irtóza­tos erejű főn-széllel. Szinte akadálytalan útjuk, s ennek eredményeként 1911.' decem­ber 14-én el is érik a Déli­sarkot. Kitűzik a norvég zász­lót. sátrat építenek, — filmez­nek. Amundsen — vérsenyző volt. S hogy ne csak dicsőség, ha­nem haszon is származzék számára tettéért, filmfelvevőt vittek magukkal. A sarkon készített felvételekkel tisztes­séges haszonra tett is szert... Amundsen expedíciójának sikeréről nem tudott, nem is tudhatott Robert Scott angol kutató, de Amundsenék ott- tartózkodásának híre eljutott hozzá. Versenyfutás kezdődött, Scotték expedíciója 1911. no­vember elsején indult, s 1912. január 8-án érte el a sarkot. Ott Amundsen sértő, csúfon- j dáros levele várta őket a norvégok által felállított sá­torban. Leverten, elkeseredve in­dulnak útnak, de az öttagú expedíció soha nem tért visz- sza kiinduló pontjára. Ott pusztultak el a vissza vezető úton, pár száz méternyire az életet jelentő, korábban fel­állított élelemraktártól. (Itt kell megjegyezni, hogy Amundsen is a sarkon lelte halálát, de az Északi-sarkon. A Nobile-féle expedíció eltűnt­jeinek kutatása közben halt meg.) Megszokott dolog A sarkok elérése nem jelen­tette a sarkkutatás befejeztét, j sőt csak ezek után indult az ■ meg igazán. Egymást követték az expedíciók, majd több íz­ben is átrepülték a sarkokat repülőgéppel, s ma már me­netrend szerinti repülőgépjá­ratok közlekednek a sarkok fölött, jelentősen megrövidítve útjukat egyik földtekéről a másikra. Az út azonban hosszú volt I idáig. Hogy megszokott dolog lehessen a sarkok fölötti re­pülés, hogy ne követeljen em­beráldozatot többé a sarki vi­lág, sokak hoztak áldozatot. Az Arktisz és az Autark - ! tisz világa fél évszázada még titok volt az ember Hitt. Ha már titkaik tudói vagyunk, a természet engedelmesen hajó1 meg az emberi ész és akarat előtt. K L. fis algériai háború gazdasági kulisszái Nyolcadik évébe lépett a francia imperializmusnak az algériai nemzeti felszabadító mozgalom ellen irányuló ter­rorhadjárata, amelyet a fran­cia közvélemény a „piszkos háború” névvel bélyegzett meg. Hét év alatt hatszázezer hazafit gyilkoltak le a modern haditechnikával felszerelt rendőri és katonai alakulatok, Algéria arab lakosságának több mint 7 százalékát. A gaulleista rezsim algériai vérengzését az Algéria „paci- fikálásdról”, az „algériai nem­zetiségek közötti összhang helyreállításé”-ról szóló frázi­sokkal leplezi. Algériában je­lenleg egymillió európai — többségében francia — él, akik az összlakosság 10 százalékát, tehát viszonylag magas hánya­dát teszik ki. A mai feltéte­lek között azonban mégsem lehet az algériai franciák problémáit „nemzetiségi” prob­lémának minősíteni. A francia lakosság Algériában ma nem egyszerűen egyike a -terület etnográfiai elemeinek, hanem mindenekelőtt a francia gyar­matosítás közvetlen durva megszemélyesítője. Nézzük ez­zel kapcsolatban a tényeket. Algéria mezőgazdasági ország, * s mediterrán partvidékei a vi­lág legkedvezőbb szőlő- és dé- ligyümöicstermő területei. In­nen származik pl. a világ bor­kivitelének 65 százaléka. Az algériai föld gazdagsága azon­ban ma még szinte kizárólago­san a francia földbirtokosok érdekeit szolgálja. Ök tartják kezükben a legjövedelmezőbb mezőgazdasági termelési ága­kat, a főként exportcélokat szolgáló szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelési. Övék a leg­termékenyebb tengerparti tar­tományok földje, amelyet an­nak , idején nevetségesen cse­kély .összegekért vásároltak meg a francia kormánytól. Az Mi történt az időjárással? Az utóbbi években gyak­ran enyhék a telek. Most, decemberben is szokatlanul meleg volt Moszkvában. S az emberek felteszik a kér­dést: hová lettek a kemény moszkvai telek, a decembe­ri havazások? A Novostyi Sajtóügynök­ség tudósítója megkérte Vik­tor Bugajevet, a Központi Meteorológiai Intézet igazga­tóját, hogy válaszoljon erre a kérdésre: — E jelenség általános oka a légáramlatok jellegének megváltozásában rejlik. Az utóbbi időben az északi és a déli szélességek között foko­zódott a levegő kicserélődése. Mindezek a változások a naptevékenység fokozó­dásával függnek össze. Gyakran megkérdezik tő­lünk. vajon véletlenek-e ezek az enyhe telek, vagy a Föl­dünkön megkezdődött általá­nos felmelegedés eredményé­nek tekinthetők? Ismeretes, hogy a Földön az éghajlat nem állandó. Az Északi-sarkvidéken, a Spitz- bergákon nemrég kőszénlelő­helyet fedeztek fel. Az Északi Sarkkörön jóval túl fekvő novoszibirszki szigetek fagyos tundráin tigriskopo­nyát. Alaszkában pedig te­vecsontvázat találtak. E lele­tek arról tanúskodnak, hogy valaha itt jóval melegebb volt az éghajlat. S ellenke­zőleg, Indiában északi fe­nyők maradványára, Afriká­ban. Indonéziában. Ceylon­ban Dedig a hidegebb éghai- íati övezet jellegzetes növé­nyeinek és állatainak marad­ványaira bukkantak. Az évmilliók folyamán bolygónk jókora területeit nem egyszer jégtakaró borí­totta. amelv később elolvadt. Mi okozza a? éghajlatnak e nenn változásait? A Föld nankörüli kerin­gésének pályája és ten­gelyének ha ilásszöge a nanrendszer más bolygói­nak hatására évezredek folyamán változott. Ez arra vezetett, hogy a Föld több meleget kapott a Naptól, s következésképpen megváltozott az éghajlat. Ugyanezt a hatást váltották ki a vulkanikus kitörések. S van még egy ok: a pólusok és a kontinensek helyzetének megváltozása. A legutóbbi háromezer esz­tendőben ilyen döntő válto­zások nem mentek végbe, ám az éghajlat mégsem ma­radt változatlan. A krónikák alapján megállapították, hogy 823-ban Dél-Európában olyan kemény tél köszöntött be, hogy megfagytak az embe­rek, 859-ben pedig befagyott az Adriai-tenger. 1011-ben és 1620-ban teljesen befagyott a Fekete-tenger, 1709-ben pe­dig ismét az Adriai-tenger. Emellett voltak olyan telek is. amikor januárban és feb­ruárban Ukrajnában ki­virágoztak a gyümölcs­fák. fgy tehát az enyhe és a kemény telek válta­kozva követték egymást. Ezek az úgynevezett éghajlat­ingadozások. A most végbemenő éghaj­latváltozások is eme rend- szertelen ingadozások közé tartoznak. Lehetséges azon­ban, hogy a tartós felmelege­désnek mostanában újabb oka is van. A városok fejlődé­se. az ipar fergeteges növe­kedése nagy tüzelőanyag fel- használással jár együtt. E tüzelőanyag-mennyiség elégé­sekor állandóan óriási töme­gű széndioxid kerül az at­moszférába. S bár az atmoszféra széndi­oxid telíteltsége csak né­hány század százalék, ez mégis fontos szerepet ját­szik: megakadályozza, hogy a Föld túlságosan sok meleget sugározzon ki a világűrbe. Ezért a légkör széndioxid­tartalmának jelentéktelen növekedése is a földi atmosz­féra általános felmelegedésé­hez vezet. ideálisan termékeny Skhel tar­tományban pl. a föld 93 szá­zaléka, Oránban 87 százaléka van az európaiak kezében. Algéria 1300 legnagyobb farm­ja kézül 1250 európai birtok. Az arab lakosságot a szó szo­ros értelmében a forró és víz- bep szegény hegyvidéki és si­vatagos övezetekbe száműzték, ha nem volt hajlandó a fehér telepesek olcsó bérmunkásává válni. Algéria a túltengő me­zőgazdasági exporttermelés miatt ínséget szenved alapve­tő élelmicikkekben, különösen gabonaneműekben. Ugyanak­kor az európai telepesek a mű­velésre alkalmas északi, ter­mékeny területnek mindössze 27—28 százalékát használják ka. Ha a külföldi utas megpil­lantja a Földközi-tenger part­ján pzikrázó fehér színben pompázó modern világvárost, Algírt, megérti, hogy a fran­ciák / miért ragaszkodnak annyira. Algériához. De ha meglátja mellette a Casbah nyomorát és szennyét, azt is megtudhatja, mi az ára az al­gériai francia uralomnak. Az egy főre jutó átlagos évi jöve­delem az araboknál 300, az európaiaknál 2400 frank. Az analfabéták aránya (10 éven felül) 80 százalék az arabok­nál, 7 Százalék az európaiak­nál. Algériában a fehérek át­lagos életkora 64 év, az arabo­ké 17 évvel kevesebb. Algéria gyarmati kirablásá­nak hasznát elsősorban a nagybirtokos-finánctőkés co- lonok szűk rétege fölözi le. A legnagyobbak egyike közülük Georges Blachette, az „alfa­király”, aki a papírgyártás alapanyagául szolgáló alfafű eladása révén évi 500 millió frank haszonhoz jut. Francois Mirabaud, a „paratölgy-csá- szár”, a nagy bortermelők,, a Borgend család, de Sßrigny (aki mellékesen az algériai parlament elnöke is), szintén százmilliós nyereségeket zse­belnek be. Az algériai colonok szoros kapcsolatban állnak az algériai gazdasagot ellenőrző francia nagybankokkal. . Ezek a gyarmatosító mono­polista körök a leghevesebben elleneznek bármiféle változást, amely algériai hatalmukat1 kor­látozhatná. Ök képviselik a francia politika ultrakolonia- lista irányzatát, ők állnak az OAS terrorcselekményei mö­gött, s közreműködésükkel szü­letik újjá ma a fasizmus Fran­ciaországban. Figyelemre méltó mozzanata azonban az algériai kérdésnek, hogy az utóbbi évek folyamán a francia monopoltőke algériai és „hazai” szárnya kqpt bizonyos ellentétek kerültek felszínre. A délkelet- ázsiai és afrikai francia gyar­matbirodalom széthullása után Algéria maradt a francia im­perializmus utolsó reménysége. Franciaország nagyhatalmi po­zíciója gazdasági értelemben jelentős mértékben az algériai áruelhelyezési piachoz és nyersanyagbázishoz van kötve. Az algériai olajmezők feltárá­sa révén ezen utóbbi tényező súlya rövid idő alatt ugrássze­rűen megnőtt. Algéria ma már nemcsak két- és félmillió ton­na vasércet, félmillió tonna foszfátot, ezenkívül jelentős mennyiségű ólomércet, hor­ganyt, antimont stb. szállít évente a francia feldolgozó­iparnak, hanem 7 millió tonna kőolajat is! A kőolajtermelés becslések szerint többszörösé­re növelhető, emellett a Sza­harában nagy kiterjedésű uránlelőhelyek után is kutat­nak. Franciaország 1958-bar> még 209 millió fontsterlinge) fizetett 18 millió tonna elfo­gyasztott kőolajért. Most arra törekszik, hogy ezt az össze­get minimálisra csökkentse az algériai, kitermelés fokozásá­val. Az európai partnerek, mindenekelőtt Anglia, Nyugat- Németország, Olaszország nem rendelkeznek megfelelő hazai kőolajbázissal. A közei-keleti olaj stabilitása megszűnt, s a francia monopoltőke előtt most felcsillan , az olajpiacon való fellépés reménye, az Európai Közös Piacon keresztül. Az üzlet iránt a nyugatnémetek is nagy érdeklődést tanúsítanak. Egy megfelelőképpen Francia- országhoz kapcsolódó Algéria tehát — úgy vélik — friss vért szolgáltathatna a francia imperializmus elaggott érrend­szerébe, míg Alpéria elveszté­se esetén végleg rá lehet szö­gezni a koporsófödelet Fran­ciaország nagyhatalmi aspirá­cióira. Ez az oka annak, hogy a francia monopoltőke „hazai” szárnya az utóbbi évek folya­mán érdekeltté vált egy olyas­fajta megegyezésben Algériá­val, amely bizonyos engedmé­nyek ellenében biztosíthatná Algéria, elsősorban az olajat es uránércet tartalmazó Sza­hara kiaknázását. Francia kormánykörökben bíznak abban, hogy al algériai kormányt gazdasági nyomás révén rákényszeríthetik ilyen komp­romisszumra. A gyarmatosítás 130 éve alatt Algéria gazda­sági életét teljesen alávetették Franciaországnak. Mi sem jel­lemzi jobban ezt, mint hogy a Franciaországból származó im­port (5355 millió frank) Algé­ria összbehozatalának 83 szá­zalékát, a Franciaországba irá­nyuló export (1841 millió frank) Algéria összkiviteiének 81 százaléka. Szakítás esetén nehézségekbe ütközne az algé­riai borexport és a nyersolaj (Algériában természetesen nem építettek kőolajfinomítókat) elhelyezése, amelynek kizáró­lagos piaca ma Franciaország. Ma már azonban fennáll a le­hetősége annak, hogy a függet­len Algeria gazdasági orientá­cióját — amennyiben Fran­ciaország zsaroló manőverek­hez kezdene — a szocialista tábor, az arab piac, Jugoszlá­via és egyéb országok irányá­ba helyezzék át. Ez az alterna­tíva valószínűleg szerepet ját­szik abban az óvatosságban, amellyel francia részről az al­gériai feldolgozóipar fejleszté­sét kezelik, szemben a nyersanyag kitermelés fokozott ütemű fejlesztésével. A francia kormány 1945—49 között mintegy másféimilliárd dollár beruházást eszközölt Al­gériában, A beruházások az olajkutatás, kitermelés és álta­lában véve az úgynevezett „infrastruktúra” kiépítését (út­rendszer, új gátak, villamossá­gi művek, talajjavítás stb.) szolgáltak. A „Constantine terv”-ben előirányzott ipari építkezések (bone-i vas- és acélmű) azonban ^egyelőre csak papíron léteznek, s megvalósí­tásukat nagyon is kérdésessé teszi a jelenlegi helyzet és a francia események íejlődésé- nek iránya. Az ultrako'onialista és ,ha­za1 : monopóltőke érdekellenté­tei az algériai kérdésben sú­lyos politikai válságba sodor­ták Franciaországot. A francia kormány ennek ebenere egyre mélyebbre hatol az algériai háború katona gazdasági es politikai zsákfo" -ába. Kubik István Március cégén érkezik haiánkbc a lalern" Magica Az első negyedév kiemel­kedő kulturális eseményének ígérkezik a világhírű cseh­szlovák Laterna Magiba ven- désiátéka. A prágai együt­tes számos nagysikerű kül­I földi vendégszereplés után, | március utolsó napjaib n ér­kezik hazánkba, hogy itt el­ső ízben mutass? be érdekes, újszerű műsorát. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom