Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 23. szám

1963. JANUAR 28, VASÁRNAP KSf MFC k Mir lap A KAMERA TOL A KÉPERNYŐIG rendező most egy mondatnyi időre pihenhet. — Mi a legizgalmasabb a te­levízió-rendezésben? — kér­dem tőle. — A színházi rendező, sőt a filmrendező is, alaposan elké­szíti a produkciót, és aztán már páholyból nézi, a szó leg­szorosabb értelmében az elő­adást. Itt mindig, minden egyes élő adás új mog új izgalom, előre nem várt lehetőségek — és előre nem látott hibák so­rozata. Az első perctől az utol­sóig feszült figyelem, koncent­ráló képesség kell. Most is például... — abbahagyja a mondatót, a próba-képernyő felé fordul és máris diktál: — Figyelem, Józsi bácsi, állj!... Mór a lekonferálás követke­zik és aztán — aztán sincs pi­henés, új rendező, új műsor következik, a stúdióban, a mechiaborban nem áll meg a munka. A smink-szobából vezető fo­lyosón Szepesi Györggyel ta­lálkozom, Gurics György bir­kózó világbajnokkal jön ka­ronfogva. Mosolyog, könnye­dén beszélget, számára már nem „új” a televízió. Vitrai Tamás, a TV sportszpikere, téglavörösre sminkelt arccal álldogál a stúdió előtt. Még egyet szív a pipájából, s ami­kor kérdezem, mit érez adás előtt egy perccel, ezt mondja: — Már nem tudnám meg­mondani, hány TV-adásom volt, de mindegyikre úgy ké­szülök, mintha az első lenne. A Telesport műsorunk a ked­vencem, Vitár kollégámmal úgy megyünk már be a dísz­letek közé, hogy vakon is a helyünkre találnánk. Kiszól az ügyelő a stúdióból: — A Telesport közreműködőit azonnal kérem a stúdióba. A stúdióban lent és a „mechiaborban” fent kezdődik minden elölről. Sípos Tamás FEL VÖRÖSÖK; PROLETÁROK... A magyar szakszervezeti mozgalom kezdeti időszakáról Az üzemekben, vállalatok­nál, mezőgazdasági egységek­nél, az egész országban szak- szervezeti választások foly­nak, s a helyi szakszervezeti taggyűléseket követi a területi bizottságok, majd tovább, a felsőbb szakszervezeti szervek megválasztása. A háromne­gyed évszázados magyar szak- szervezeti mozgalom kezdetei­ről — amennyire egy cikk ke­retei erre lehetőséget adnak — szeretnénk itt néhány vo­nást felvázolni. A céhek megszűnnek Hazánk kapitalista fejlődé­sét lényegében csak 1867 nyi­totta meg, habár csak 1872- ben szüntették meg a céhe­ket, a kapitalista fejlődés egyik Gyermekfelügyelőképzá szakközépiskola Foton A gyermekotthonokban dol­gozó kisegítő alkalmazottak a pedagógusok irányításával vesznek részt a gyermekek fel­ügyeletében és foglalkoztatá­sában, szakképzettségük azon­ban nincs. A gyermekfelügye­lők képzése eddig megoldatlan probléma volt. A fóti Gyer­mekváros gimnáziumában kezdték meg az országban el­sőként a leendő gyermekfel­ügyelők képzését. A gimnázi­umba került leányok külön szaktárgyként sajátítják el a szükséges ismereteket. A fóti gimnázium az idén már szak- középiskolaként működik to­vább, ahol négy plusz kettes rendszerű tanulmányok után az érettségivel együtt, gyer­mekfelügyelői oklevelet kap­nak a végzett fiatalok. (MTI) A CSODATRAKTOR MEGKEZDIK A D4K TRAKTOROK SOROZATGYÁRTÁSÁT kénti sebessége 21,5 kilo­méter. A gép tervezői — Rohrer Emii, Jankó Béla és Korbuiy Janos — elmondták: miért van szükségé a mezőgazdaságnak ilyen nagyerejű gépre? — Ná­lunk eddig nem készültek olyan kerekes traktorok, ame­lyek alkalmasak a homokos, nedves, laza talajok művelésé­re. Ennek a követelménynek idei meg a L4K. Építkezé­seknél igen gazdaságos, nagy­tömegű talajok mozgatásánál és a különösen nehéz terepvi­szonyok mellett is kitűnően felhasználható. A traktor — éppen súlyának jó elosztásával — magában foglalja mind a kerekes, mind a lánctalpas traktorok előnyeit és az eddig ismert hátrányokat kiküszö­böli. Rendkívül nagy előnye még, hogy 3—4 ezer üzemóra után sem hasz­nálódnak el a gumiabron­csai. Ez nem mondható el a lánc­talpas traktorok futóművéről, mert alig kétezer üzemóra után, a mintegy százezer forin­tot érő láncpárt és a különbö­ző görgőket ki kell cserélni. A konstruktőrök még el­mondták, hogy hamarosan hozzákezdenek a D4K típus to­vábbfejlesztett változatának tervezéséhez, amely 80 lóerős lesz. A kitűnő formatervezésű gépbői ebben az évben még csak négyszázat, kap a ma­gyar mezőgazdaság, de a tervek szerint 1965-re annyira felfuttatják a gyártást, hogy évente 4500 D4K traktor készül el. Az új gép iránt igen nagy a külföldiek érdeklődése, A len­gyel, a csehszlovák és az NDK szakembereitől beérkezett vá­laszok egyhangúlag kijelentik: a D4K-hoz hasonló teljesítmé­nyű és munkabírású géppei még nem találkoztak. Csontos János legfőbb akadályát. A gyár­ipar kezdeti kialakulásával együtt jár a proletariátus meg­születése, s ezzel a munkás- mozgalom alapjának létrejöt­te. Bár az első időszakban csak legényegyletek, önképző és segélyező körök alakulnak, a párizsi kommün bukása után, elsősorban Frankel Leó hatására, jelentős fellendülés tapasztalható, egymás után alakulnak — bár egymástól el­szigetelve, egymástól függet­lenül — a városokban a szak- szervezetek, jelennek meg a szakszervezeti lapok, elsősor­ban a Typografia, s a Kő­faragó. A kezdő lépéseit megtevő magyar munkásmozgalom kül­döttei ott vannak 1889-ben Párizsban, a II. Internacioná- lé alakuló kongresszusán, s többek között ennek ered­ményeként is, 1890-ben, meg­alakul a magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt, amely elősegítője lett a szakszerve­zeti mozgalom kibontakozá­sának, megerősödésének. Az emberi megélhetéséri Az embertelen munkakö­rülmények. a létminimumot alig biztosító bérek, a teljes kiszolgáltatottság, mindinkább ráébresztette a munkásokat a szervezkedés fontosságára, s jelentőségére, ugyanakkor megteremtette az alapot is forradalmi harcukhoz. Már 1890-ben sor kérni az első bérharcokra, Budapesten pél­dául a pékek, ácsok, cipészek, szabók, bőrmunkások indí­tottak harcot bérük javítá­sáért, jobb megélhetésért. Fellángoltak a vidéki váro­sokban is a bérharcok. A harc, a küzdelem ébresz­tette rá a munkásokat arra is. hogy erőiket össze kel­lene fogni, szakmánként lét­re kellene hozniok egységes szakszervezeteiket, de ez csak a bádogosoknak és a kö- faragókmk sikerült, a többi, különösen a sok munkást fog­lalkoztató szakmáknak nem, a kormány nem engedélyezte erőik egyesítését. Az első május elseje 1890-ben került sor első íz­ben a proletariátus nagy ün­nepének, május elsejének megtartására is. Első ízben volt hangos a főváros a mun­kások hangjától, követelései­től, s ezek a követelések nyolc­órás munkaidőt, politikai jo­gokat hangoztattak. De nem­csak a fővárosban tartották meg a proletariátus ünnepét, hanem a vidéki városokban, s nem egy faluban is. Mert a munkások után meg­mozdult a falvak népe is. 1890—91-ben már egymás után mozdul meg a vidéki városok s falvák parasztsága, nem egy helyen tüntetésekre s összetűzésekre kerül sor. így, többek között Orosházán, Békéscsabán, Hódmezővásár­helyen. Folytatódik a munkásság harca is. Különösen emléke­zetesek voltak ebben az időben a budapesti fegyver­gyári és a pécsi bánya­munkások bérharcai. A bu­dapesti asztalosok nyolc héten keresztül sztrájkoltak, hogy követeléseik teljesítését el­érjék. 1894-ben már erős, nagy létszámú szakszervezeti cso­portok tevékenykedtek az or­szágban. A kormány, a mun­kásság erősödő harcát látva, sietve korlátozni igyekezett tevékenységüket. Amit szabad, s amit nem A kormány megtiltotta, hogy bérmozgalmakat szervezzenek, sztrájkotokat segítsenek, tevé­kenységüket arra igyekezett korlátozni, hogy tagjaik ön­képzésének adhatnak lehető­séget, s munanélküli, illetve betegsegélyt nyújthattak tag­jaiknak. A munkások har­cát azonban rendeletekkel már nem lehetett megállíta­ni. A kormány rendeletéi­nek kijátszására létrehozták az úgynevezett szabad szer­vezeteket, ezek szervezték a bérharcokat, támogatták a sztrájkolókot, gyűjtéssel te­kintélyes pénzalapot hozva létre e célra. A föld népe is mozdult: egymást követték az arató­sztrájkok, amelyek letörésé­re nemegyszer a kormány a katonaságot is igénybe vette. De a kormányzat nem állt meg. Egyszer s mindenkorra le akart számolni a munká­sok mozgalmával. Az úgyné- vezett Bánffy—Perczéí- kor­szakban, 1897-ben, a szak- szervezetek tisztségviselőit rendőri felügyelet alá helyez­ték, fényképeiket elküldték minden rendőri hatóságnak, a szakszervezeti lapokat elko­bozták, a szakszervezeti szék­házakat feldúlták. Megalakul a Szakszervezeti Tanács 1898. január 2-án a buda­pesti szakszervezetek tanács­kozása kimondja a Szakszerve­zeti Tanács megalakítását. Ennek eredményeként tartják meg 1898. május 21-én az első országos szakszervezeti kongresszust, amelyen 102 küldött vett részt 61 szerve­zet képviseletében. A kongresszuson az egye­sülési és sztrájkszabadságró', segélyezésről, az országos szakszervezetek megalakításá­ról tárgyaltak. A szakszervezeti kongresz- szus eredményeként jelentős fellendülés tapasztalható ’ a fővárosban és vidéken egy­aránt, erősödik a munkás­ság harca a szabad szervezke­désért, s megteremtett szer­vezeteik szabadságáért. A különböző városok szak­egyletei egymás után tartják tanácskozásaikat, s ezeken ki­vétel nélkül követelik a kor­mánytól az országos szak- szervezetek létrehozásának engedélyezését. 1901-ben megtartják orszá­gos tanácskozásukat a fa- munkások, a szabók, az épí­tőmunkások, a cipészek, a vas- és fémmunkások, s en­nek eredményeként, engedve a követeléseknek, a kor­mány belenyugszik az orszá­gos szakszervezetek létreho­zásába. 1901. december 25—27 kö­zött megtartják a második országos szakszervezeti kong­resszust, s ettől kezdve, a munkások harcait már szer­vezetten irányítják szerveze- :eik. Megteremtődött az erős, azóta sok próbát kiállt ma- yar szakszervezeti mozgalom. A férjek védelmében statisztika. Ugyanis most vette magának az ötödik kardigánt. Szerény neheztelé­semre azt válaszolta, majd megspórolja a kókuszdió árkülönbö­zetén. S mikor meg­jegyeztem, hogy ed­dig nem ettünk kó­kuszdiót; erre lakoni­kusan azt mondta, hogy ezután fogunk. A negyedik kardi­gánt akkor vette, amikor megdrágult a hagyma. Akkor azt állította, hogy kar­digánt érdemesebb venni, mint hagymát, mert a hagyma jövő­re olcsóbb lesz. A kardigángyüjtemé- nyének hatodik da­rabja úgy született, hog 1/ karácsonyra azt kérte ajándékul, az­tán meggondolta ma­gát. Megvette ő. Mert ha én venném meg, az nem lenne karácsonyi meglepe­tés. Úgy is drágább lett a cigaretta, meg egészségtelen is; ide­je lenne, hogy leszok­jam róla és a megta­karításból bőven fut­ja a kardigán ára... A nemzetközi hely­zet, a kül- és belpoli­tika ilyen-olyan fej­leményei mind ürü­gyül szolgálnak a ha­vi zsebpénzem folya­matos és állandó csökkentésére. Ez el­len apelláció nincs. Az asszony valóságos személyi kultuszt te­remt maga körül. Propagandájának visszatérő motívuma az, hogy ö csinált be­lőlem embert. És ezt nem tanácsos megcá­folni, annak ellenére, hogy nyilvánvaló le­hetetlenség. Mielőtt kétszobás családi fészkünk kar­digánmúzeummá vál­tozik át — valami­lyen módon ki kelle­ne harcolnom az egyenjogúsításomat. Sajnos erre nincs sok remény. A sajtó­ban egyre-másra je­lennek meg a cikkek az asszonyok fárasztó második műszakjáról vagy a brutális fér­jekről, akik fizetésük zömét az italboltok­ban dorbézolják el. Egy tájékozatlan kül­földi a cikkeket olvasva — azt hiheti, hogy nálunk minden nő mártír. Úgy vélem, hogy több tízezer férjtár­sam legteljesebb he­lyeslése mellett kez­dem meg az ellenpro­pagandát. fény, hogy a rendes férj nem panaszkodik, nem ír a sajtónak, de haza­adja a fizetését, gyak­ran bevásárol és nin­csenek káros szenve­délyei, legfeljebb né­ha ultizik. És sokkal, de sokkal több ilyen férj van, mint amennyire a sajtó­cikkek után számíta­ni lehet. És ezeket a férjeket meg kell be­csülni ,." Jó hírüket kell kelteni és meg kell védeni őket az asszonyt túlkapásck- tól. Ez azért is sür­gős, mert a rádióban éppen most énekli egy vidám tenor a „Beszegödtem Tarnó- cára bojtárnak” című népdalt és a felesé­gem felfigyelt arra a részre, amely aszon- gya, hogy „f izetésem 10 forint és húsz kraj­cár, megél abból egy bojtár”. Lehet, hogy I azt is a zsebpénzem- : re akarja vonatkoz-: tat ni? Abut Pál Moníecuccoli sze­rint a háborúhoz há­rom dolog kell, úgy­mint: pénz, pénz es pénz. A feleségem úgy nyilatkozott, hogy a béKés egymás mellett élésünkhöz és a háztartáshoz vi­szont csak két dolog kell: egyrészt pénz, másrész t sok pénz. Szerény tapasztala­taim azt mutal ják, hogy a családi hábo­rút egy vas nélkül is sikeresen le lehet bo­nyolítani, sőt ez az állapot direkt kedve­ző a jent említett konfliktus előidézé­séhez. De ez az egyet­len, amelyhez nem kell pénz. Nézzük például az árleszállítást; azt gondolná a tájékozat­lan nőtlen ember, hogy az árleszállítás lehetővé teszi a ház­tartási pénz csökken­tését is. Gyermekded tévedés! Olvastam, hogy az árleszállítás óta megduplázódott a kávé, a csokoládé, na­rancs stb. vásárlása. Ezt én is tanúsítha­tom. És, hogy ennek az ürügyén a felesé­gem milyen fantaszti. kus dolgokat vásá­rol, arról nem szól a Elkészült a 0 szériája és cb- I ben az évben már sorozatban gyártja a Vörös Csillag Trak­torgyár a magyar gépipar egyik büszkeségét, a D4K tí­pusú, nógykerékmeghajtású óriás traktort. A traktor 70 lóerős, s a‘ világon eddig még csak egy olyan négykerékmcg- hajtású típust szerkesztettek, amely lóerőben túlszárnyalja a D4K-t. Magyarországon hasonló erejű mezőgazdasági gép még nem készült, a négy- ✓ k eréknug h aj tás sál is csak ! az U—28-as traktorunk rendelkezik, i | Az új gép munkabírására és teljesítményére jellemző péi- ' daként megemlítjük, hogy öt i eketestet másfél méter szé- j iességben, mélyszántásban j vontatva, óránként valamivel I több mint másfél hold földet I szánthat fel. A 12 cm mély- i ségben vontatott tárcsával i óránként 2,26 holdat képes I feltárcsázni, és az üzemanyag- fogyasztása ezen idő alatt alig haladja meg a 11 forintot. Az eddig lefolytatott vizs- , gálatok azt bizonyítják, hogy •: teljesítménye megegyezik az j; 50—55 lóerős lánctalpas trak- í torokéval. Az összehasonlítási azonban nem pontos, mert a ■ lánctalpas traktor csak szan-í tásra alkalmas. A D4K pedig univerzális í traktor, tehát szinte min- í den mezőgazdasági mun- ; kára felhasználható. I A végrehajtott üzemeltetési \ próbák szerint olyan nagy a 5 négy kerék súrlódási ereje —£ ugyanis a súrlódási erő hatá- í rozza meg a traktorok alaplel- / jesxtményét —, amilyennel J csaj^ a lánctalpas traktornál 5 találkozhatunk. Mit „tud’-’ az új gép? Mind- ^ azokat a munkákat elvégzi,; ’ amelyekre eddig csak speciá- j Ids gépek voltak képesek. { Szánt, könnyedén vontat két; teljes megterheléssel rakott pótkocsit. Felszerelték hidrau-; likus ekekiemelővei. hozzákap-; csolhatók a növényvédelmi.; i növényápolási gépek, valamint J i az aratógép és a burgonyasze-; ] dő gép. Ezenkívül a gyár —; j vásárlói kívánságára —. fel-; szereli mellékhajtású tengely-; kapcsolóval és olyan tengely-í lyel, amely a gép elején is ké-; oes erőleadásra, tehát bármit; meghajthat; légfékes pótko-; csihoz szükséges légsűrítő be- '• rendezéssel; légfékkel az első; kerekeket. A hat sebességfokozat ! mellé még kétfokozatú : mászó-sebességváltó i* be- : építhető. Maximális órán- : Fenn az elsőemeleti helyi­ségben, a vezérlő pultnál, fül­hallgatójával a fején ül a ren­dező, Kalmár András. Az ar­ca nyugodt, csak a hangja vib­rál kicsit idegesen. Figyelem, két perc múlva indulunk! A félhomályban a vezérlőpult fö­lött egyszerre öt kis képer­nyőn jelenik meg a stúdió képe, a szereplők. Az egyik próba-képernyőn pedig a be­mondónő arca látszik, aki kü­lön helyiségben várja, hogy konferálhassa az adást. Meg­jelentik a Magyar Televízió emblémája, felhangzik a ren­dező utasítása: Zene indul. A terem jobbsarkában a tech­nikus megnyom egy gombot, magnószalagról fölhangzik a zene. Rudnay Marika, a kép­vágó, a műszerre teszi a kezét, a másik két technikus is elő­rehajol, előttük zölden villódz- nak a képek finomságát, tónu­sát, élességét jelző fények. — Egyes, hármas, kettes, egyes. — Monoton hangon diktál a rendező, a konferálás után már Feleki Kamillt lát­juk a képernyőn, aki az új műsorban, az „Illik — nem li­likében a bevezető szavakat mondja. Megint a rendező: — Józsi bácsi, állj a következő képre. Hármas, kettes, egyes, kettes. —i Villámgyorsan dolgozik a képvágó, pereg az adás. A rendező mel­lé húzódok, amikor valami villan, kicsit homályos a kép. A műszaki csoportfőnök hang­ja hallatszik: — Temesi. ro­hanj le, tönkrement a kettes kamera! — A technikus rohan, helyére máris beült a tartalék, a néző nem tud semmiről semmit és itt sincs pánik, mindenki tudja a kötelességét, gépiesen pontosak a mozdula­tok. " "'';l A riporter is lefut a tech­nikus után. Stúdió. Vakító fény. A díszlet előtt, az asz­talnál mókázik kedvesen Fe­leki Kamin, Nádasy Myrtill és a többiek. Az operatőrök a fel­vevő kocsin állnak, a kábele­sek, a studiómunkások irá­nyítják a kocsik útját, előre, hátra, oldalt. A darun függő mikrofont igazítják. Nincs pil­lanatnyi pihenés sem. Láb­ujjhegyen megyek a gumisző­nyegen, hirtelen hangos csali- tanás, az ijedtségtől leejtem a ceruzámat. A studiófőnök ka­csint, halkan súgja: semmi vész, csak egy 500-as izzó dur­rant. Megesik... A stúdióban 15 ember — operatőrök, világosítók stb., stb. tesz-vesz, pillanatnyi meg­állás, egyetlen hangos szó nél­kül. Egymás mellett a díszle­tek, most csak az Illemkódex kis asztalkája, meg színpada kerül az aperatőrök lencséje elé, de arrébb, mellette már két-három másik adás díszle­te is mind egy stúdióba ösz- szezsúfolva. Egy rossz mozdu­lat és zuhan egy szék, törik egy váza... de most nincs rossz mozdulat. Felekd Kamill tovább meséi, én indulok vissza az első eme­letre, a vezérlőszobába, amit úgy hívnak, hogy „mechlabor ... Egyes, felvevő-kocsi in­dul, hármas közelít.. . Tizenöt perce folyik az adás, közben már elromlott, s újra megja­vult a kettes kamera, elpat­tant egy izzó a stúdióban, a magnó is nehezen indult és mégis, ez sima műsornak szá­mít. A studióosztály helyet­tes vezetője. Réthey István áll mellettem. Nem kéne itt lennie, de minden új műsort, minden induló adást megnéz. Halkan kérdem, nem unja-e még? A válasz: — Ezt soha nem lehet megunni. Minden adás új, még a megszokott is. És azt hiszem, a televízió az, ahol nem lehet íróasztal mel­lől vezetni. Ott kell lenni a produkciónál. A hangkeverős mögött egy asszisztensnő áll, nem az ö műsora az illemtan, mégis itt van, mert azt mond­ja, csak a kollégák munkáját figyelve lehet tovább fejlődni. Filmbejátszás következik, a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom