Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 23. szám

1982. JANTJÄR 28, VASÄRNAP

mt

MEGYEI

sMMsm

5

Waring Cuney:

BALGA KEDVESEM

Nem jött még rá a kis beste, hogy milyen szép barna teste.

Azt képzeli — bőre rút. —

Míg élete csupa robot, rajta híznak a gazdagok.

Súrol, vikszcl, boltba fut, cipőt tisztít, edényt öblít, hullafáradt, ha lefekszik.

Nincs megállás, mert a száj napról-napra folyton éhes, bár a gyomra nem igényes, enni mégis csalt muszáj!

New Yorkban ő egy kis senki, altit megvet minden jenki.

Eszköz itt a néger lány.

No, de bezzeg táncolna csak meztelenül, pálmák alatt, megcsodálnák igazán.

Vagy ha állna a folyóban akkor, mikor teli-hold van látva karcsú termetét, elámulna, milyen szép is...

Rájönne, hogy ember ő is, nemcsak megvetett cseléd.

Ámde itten nincsen pálma, s a négernek sincs barátja.

Nincs szeretet, nincsen béke, s miről énekelni kár is; nincs folyó, de van kanális annak meg nincs tükörképe!

Rakovszky József fordítása

SZINHAZI ESTEK

SZELÍD EMBEREK

Bemutató a József Attila Színházban

porgatott pénzüket s elcsábítja Goodman csinos lányét, Stellát is.

A cselekmény fordulatos, érdekesek a figurák és az atmoszféra is hiteles, ám a Szelíd emberek ennek ellenére sem meggyőző alkotás. Hiányzik a dráma igazi mélysége, ami abból fakad, hogy a szerző — legalábbis akkor, mikor ezt a művét megalkotta — csupán a tények megismeréséig jutott el, a tények összefüggésének a felismerése helyett. Harold Goff-ot, a gengsztert elítéli és elpusztítja drámájában, de azt még nem látja világosan, hogy a hiba nem

egyedül Goff-ban keresendő, hanem abban az egész társadalmi berendezésben, amelyben hősei élnek, küzdenek; amelyben egy gengszter csak azért tarthatja sakkban a szegény, de becsületes embereket, mert az igazságszolgáltatás is a gengsztereket védi, sápot húzva azok tevékenységéből.

Ebből fakad azután az a hiba, hogy a Szelid emberek hősei anarchista módon vetnek véget szenvedéseiknek. Az önítélkezés még abban az esetben sem fogadható el, ha a szerző Harold Goff alakjában a fasizmust kívánja megszemélyesíteni.

A hibák ellenére azonban

A két öreg halász — Szabó Ernő és Ráday Imre.

■mégsem értéktelen mű a Szelíd emberek. Sajnos, a rendezés — Egri István munkája — ezúttal nem állt feladata magaslatán. A jó indítás után vontatottá válik az előadás. Néhány kép erős rövidítésre vagy akár elhagyásra várt volna — ez elevenebbé, pergőbb ritmusúvá tette volna az előadást.

A színészek közül elsősorban az öreg halászt alakító Ráday Imre és Szabó Ernő nyújt dicséretes alakítást. Egyszerűség, mértéktartás jellemzi játékukat. El tudják hitetni a nézővel, hogyan alakul át galambtermészetüK végül is oly bátorrá, amely képessé teszi őket arra, hogr végezzenek kínzójukkal. Sitt- kavics Imre játéka már nem ennyire egyenletes. Bár játéka árnyalt: gonosz és kegyetlen, fölényes és visszataszító, mikor hogy kívánja a szerepe. Stellával való kapcsolata azonban nem elég hiteles'. Kállai Ilona Stella szerepében ezúttal is vongó és érdekes, de mindvégig nem tud azonosulni szerepével. Olykor-olykor hitetlennek tűnik, hogy az általa játszott figura bele tud habarodni egy olyan aljas férfiba, mint Goff. Bodrogi Gyula szerepe

— mér a szerző jóvoltából

— eléggé tisztázatlan, így; a tehetséges fiatal színésznek kevés a lehetősége a nagy alkotásra. Náray Teri olykor harsányabb a kelleténél. A többiek: Turgonyi Pál, Báró Anna, Kertész Dezső és Sugár László, hiteles képét adják az általuk alakított figuráknak.

— r —e

Az orvos megkérdezte:

— Más panasza nincs?

— Nincs. Nem elég?

— Semmi baj. Le keil fogynia. Tartson egy kis diétást. Semmi édesség. Kerülje a zsíros húsoloat. Sok gyümölcs, kevés kenyér. Hat-nyolc kilót le kell adsnia. Kérem, keressen fel három-négy hét múlva.

A beteg odahaza tájékoztatta. a feleségét az orvosi parancsról. Megbeszélték, hogy az asszony az eddiginél sokkal soványabban fog főzni. Így is történt. Sok roseibni helyett kevés kifőtt burgonyát kapott, hús csak kétszer egy héten került az asztalra és az édességet kitiltották a lakásból. Megkezdődött a szenvedések korszaika és gyakran megtörtént, hogy a fogyókúra elítéltje libacombról és almás- rétesről álmodott. Felesége azonban szigorú volt és már nyolc nap múlva mutatkoztak a betegen a súlyapadás szembetűnő jelei.

Tett-múlt az idő... Az asz- szony egyre gyakrabban nézett vizslaszemekkel férjére. Egyszer meg is jegyezte:

— Mintha újra híznál.

*— Tévedés ■. válaszolt zavartan a férj.

Az asszony megcsóválta a fejét és arra gondolt, hogy nincs is miből híznia a férjének, mert csak villamosra kapott tőle zsebpénzt és a jóízű falatok tudvalévőén pénzbe kerülnek. Az üzemi koszt (heti húsz forint) igazán nem idéz- J hette elő a hízást. Arra gon- ^ dőlt, hogy hormonzavarról le- £ hét szó. %

A negyedik héten a beteg 4t újra megjelent az orvosnál és 4 a gyomrára mutatott:

— Jobban fáj, mint a múlt- \

kor. j

Az orvos jól megnézte a be- tegét és szigorú hangon rá-; szőtt:

— Nem csodálom. Maga kö- \

vérebb, mint volt! És a fogyó- j kúra? A feleségével nem kö- ! zölte, hogy diétás koszton kell \ élnie ? \

— De igen.

— Na és?

— Szegény, mindent elköve- i tett, ő nem tehet semmiről. : ö is észrevette, hogy az első nyolc nap után újra hízni kezdtem, de nem mertem neki megmondani az igazságot.

— És mi az igazság? Gondolom az, hogy dugpénzből házon kívül sokat költött evésre.

— Egy fillért sem költöttem kosztra. Még a heti húsz forint ebédpénzt is megtakarítottam. Az intézmény ugyanis, amelynél dolgozom, kinevezett az üzemi konyhák ellenőrévé. Mindennap más és más helyre kell mennem ellenőrizni.

— Na és?

— És minden konyha veze- !| tője arra gondolt: nem árt velem jóban lenni. Remek sül- . teket és finom tésztákat tálaltak nekem. Az első napokban . ridegen visszautasítottam, el- ; lenőriztem a konyhát, de később már alig tudtam ellenáll- \ ni. Tessek elképzelni: otthon leforrázott főzelék, néha egy kis szelelke hús, semmi édesség. Es az üzemekben a sül- '■ tek csodás szaga! Bevallom, el- fogadtam az ízes ajándékebédeket. Szánom-bánom bűnömet, hiszen mindig becsületesen dolgoztam, sohasem fogadtam el sápot. Ígérem, hogy holnaptól kezdve a leghatározottabban visszautasítok minden ételt és megbízatásomhoz ; híven, a legszigorúbban ellenőrzőm a konyhákat. Ezzel nemcsak egészségemnek, hanem a bennem bízó feletteseimnek is tartozom.

Az orvos nemet intett a kezével:

— önkritikáját nem fogadhatom el. Ismerem én a fo- 4, gyókúrásaimat. Nem tudnak 4 azok ellenáttvA. Ilyenkor a fi- 4, nőm falatok úgy hatnak rájuk, 4 mint egyesekre a kokain, vagy 4 a morfium. A fogyókúrásnak % nagyon gyenge az akarata. g Csak egy orvosság van! Tes- f sék, itt a recept — nyújtotta % át a vényt. 4

Ez állott rajta:

— Még ma más beosztást

kérni! S

Palásti László i;

1 I

i Irodalmi est Monoron \

; £ ; Szerdán délután irodalmi ^ J estet rendeznek a monori mű- 5; 4 vetődés! otthonban. A műsor- ^ $ ban három megyei költő: Ba- £ J ranyi Ferenc, Borsányi János ^ 4 és Rakovszky József versei í '■) szerepelnek. A műsorban — a £ (! szerzőkön kívül — közremű- ^ *4 ködtk Táncsics Mária, a Pest ^ jí megyei Petőfi Színpad művé- £ 4j sze, valamint a monori szín- ^ játszó csoport tagjai. ^

I í

á Népviseleti díszesből \

v í

^ A hagyományokhoz híven, 4, ebben az évben is — február; 4 3-án este — megrendezik Tá-! í piószecsőn a nagysikerű nép- i '/ viseleti díszesbált. A lányok | és asszonyok csak népviselet- ; “f, be öltözötten jelenhetnek meg 4, a bálon. A nagyszabású prog- (5 ram, amelyben csárdásver- ^seny és menyecsketánc issze- 4, repel, este tél hétkor kezdő- 4) dik a tápiószecsői Damjanich ^ művelődési otthonban és haj- 4/ nali három óráig tart. A bál 4/ fővédnöke Saabé Sándor, a 4/ megyei tanács elnökhelyette- áse.

; Irwin Shaw neve nem is- j meretlen már a magyar kö- • zönség előtt Igaz ugyan, hogy \ színházaink még nem ját- ! szották drámáit, de Oroszlán- \ kölykök című, világsikert j aratott regénye és a rádióban : elhangzott Temessétek el a ! holtakat című drámája után : érthető módon nagy várako- ; zással tekinthettünk a neves í amerikai szerző első magyar ! színházi bemutatkozása éléi 5 Sajnos, a Szelíd emberek be- í mutatója némi csalódást oko- ! zott. Pedig alapjában véve 5 becsületes szándékú, szóra- ' koztató mű a Szelíd embe- \ rek. Mondandója: a szegény, ' de becsületes emberek igaz- \ ságinak győzedelmeskednie % kell, ám ezt a győzelmet csak !j küzdelem árán érhetik el; 4/ az erőszakra erőszakkal kell 4 válaszotniok.

4, A történet egyszerű, hét- i köznapi. Két amerikai kis- f, ember — Jonah Goodman 4/ és Anagnos — a horgászat nagy kedvelői. Minden vá- 4 gyük, hogy kicsiny ladikjuk ^ helyett egy igazi halászbár- ^ kát vásárolhassanak. A lelj hetőség adott: százkilencven | dollár megtakarított pénzük ^ van, a hiányzó összeget pedig 4f részletre fizethetnék. Ám az g utolsó pillanatban — a kép- (4 zeletben már lebonyolított vá- 4, sár előtt — váratlanul fel- 4/ tűnik Goff, a kikötő gengsz- á tere, aki elveszi összekuNcm vesznek | emberszámba

í CSENDBEN FEKSZEM a kórház- ^

i ban, — gyógyulásomra várok. 4, : S hogy időmet agyonüssem:

: a lét és nemlét kérdésein, £ \ az élet értelmén gondolko- ’j \ dóm. Jóval lámpaoltás után ^ : is. S egyszer — fejhallgatóm- ^ ! bői a sporthíreket hallgatva ^ ! éppen — felszökkenek az {• I ágyból: megvan az élet ér- ‘i ! telme! Megváltom végre a ; ! világot — de felbuzgó gon- ^ : dolataimat most kell papír- J ; ra vetnem, mielőtt végleg el- 4, ; felejtem. íj

! A sötét kórteremben nem ^ : írhatok. De a folyosón sem, ^ ; mert szeli den megfedd a nő- 4 í vér: 4

t y

j — A betegnek aludnia kell. ^ : A beteg alvásával segítse 4f} ; elő az orvos gyógyító mun- £ í káját \

\ Jó vicc! Hiába találom ^

• meg az emberi élet értei- J

• mét — ha nem vesznek em- 4f

j berszámba. Mert itt — a 4. ! „beteg” vagyok. És nemcsali ^ : én, mindenki széles e hazá- 4. \ ban. És minden vonalon így 4 ; vaim ^

! Mert pincérnek, kabinos- 4, ; nak, fodrásznak a vendég, s J í ha borravalót is adok: ak- 4t J kor a vendég úr vagyok. A 4/ | kalauznak utas, hivatalnok- ^ ; nak ügyfél, az ügyfélnek bü- ^ ; rokrata. A KIK-nek én va- \ \ gyök a bérlő, a házmesternek / I a lakó, az fmsz-nek a vevő, '4 i írónak: olvasó. A rádiónak j ! hallgató, a lapkiadónak elő- 5 í fizető, az újságírónak rí- í

• portalany, a színháznak, TV- ; ; nek néző, a csinos lánjmak ; £ egy fiú, az iskolának tanuló, \ \ a szakszervezetnek tag, a Pa- / í tyolatnak a kuncsaft. A fő- ; I nőknek beosztott, a munka- ; I helynek a dolgozó — és (itt í

nagyon fontos a hangsúly) a í nejemnek: ^ férjem”.

ES ON, szerkesztő úr? ön j sem vesz emberszámba. Mert \ önnek csak „teuristen — me- í gintegyújtitánjelölt — ennek- < sincsönkritikája — inkábbbe- ; csületasenélne.” — Nos, önnek j ez vagyok. Holott én ember ! vagyok! Van lelkem^ egyéni- ; ségem, lelkiismeretem, fejem, \ továbbá kezem, lábam. S ! nevem is: í

Murányi József

1

1

Az asszonynak otthon a helye ?

* z egyik nagy állami gazdaságban történt az alábbi kis A eset. Látszólag valóban nem nagy dolog, mégis megjegyeztem. Tanulságul.

A kultúrteremben ültem s hallgattam a színjátszók próbáját. Mellettem a kultúrfelelős. Magyarázott. A szereplőkről beszélt, ki melyik üzemegységben dolgozik, s mit csinál. Azután a lelkesedésükről, a szorgalmukról, amely itt is, ott is munkájuk legfőbb jellemzője. Jó volt hallgatni. Szívderítő.

A próba szünetében csinos, fiatal lány viharzott be az ajtón. Odaköszönt, azután máris a lányok gyűrűjében állt, s beszélt, magyarázott hol vidámdin, hol bánatosan. A kultúrfelelős odasúgta:

— A legtehetségesebb szereplőnk volt. Jászott, táncolt, énekelt...

— Csak volt? — néztem rá csodálkozva.

— Sajnos, igen — bólintott. — Amióta Kati férjhezment, csak látogatóként jön hozzánk. Be-bepillant, azután máris siet haza. Akárcsak most. Nézze ...

Valóban. Már búcsúzik. Arcán apró, bocsánatkérő mosoly. A szeme sarkában szomorúság.

— Szívesen járna közénk ma is — fűzte tovább a szót a kultúrfelelős. — De nem lehet. A férje nem engedi. Már válóperrel is fenyegette, ha újra közénk állna. Mert ugyebár az asszonynak munka után otthon a helye. így mondta nekem is, amikor felkerestem, hogy beszélek vele.

Eddig a történet.

■mm ásfél évtizeddel ezelőtt nyilván még senki sem botrán- kozott volnd meg ezen az indokoláson. Ma azonban... Az elmúlt másfél évtized vitathatatlanul gyökeres változásokat hozott a lányok, asszonyok életében. Városon és falun egyaránt. Hogy csak egy példát említsek a sok közül: ha visszaemlékezünk, nem is olyan régen a parasztcsaládokban még így nyilatkoztak, ha lány született: „nem gyerek, csak lány”. Arra pedig, hogy taníthassák, anyagi alap nem volt, de nem is gondoltak. Ma pedig: a parasztszülők középiskolában tanuló gyermekei között több a lány, mint a fiú!

A lezajlott változás tehát tény. Akárcsak az, hogy ma már az öltözködés, a fellépés magabiztossága alapján szinte nem is lehet megállapítani, hogy ki a falusi és ki a városi lány.

A falusi lányok szemlélete, életmódja nagy változáson ment át, s megy át napjainkban is. Ez a változás azonban, a régi és az új harca — mint az előbb idézet példa is bizonyítja — még nem zárult le. Annak ellenére sem, hogy a falusi lányok jelentős része ma már — a szövetkezetben vagy az állami gazdaságban — önálló dolgozóvá vált.

Még visszahúz a régi előítélet a maradiság. A babonákban például ma már a legtöbb falusi lány nem hisz, de ugyanakkor még részt vesznek a templomi szertartásokon, mert ez így szokás. Vallásosnak is tartják magukat, de ugyanakkor legtöbbjük a könyvtár állandó olvasója. Nem egyszer tapasztaltam már, hogy magát vallásosnak tartó lány haladó, sőt szocialista írók munkáját tartja legkedvesebb olvasmányának.

jp z a kettősség, a régi és az új harca — nem egy esetben

ív a házasságban csúcsosodik ki. Az ok: a falusi lányok számára a férjhezmenés még ma is nem egyszer azt jelenti, hogy szinte teljesen visszavonulnak a társadalmi élettől. Sőt, egyes helyeken még olyan nézettel is találkozunk, hogy a fiatalasszony a háztartáson kívül nem dolgozhat, mert —k mini a falu szája mondja — szégyen, ha az ura nem tudja eltartani.

Az említett fiatalasszony életében ma még a friss szerelem talán legyőzi a közösségi élet utáni vágyakozást. De mi ; lesz fél év múlva? Egy év múlva? Előbb-utóbb rádöbben ar- : ra, hogy az élet több annál, mint amennyi neki osztályrészül \ jutott. Az élet nem csupán az üzem és az otthon. Az élethez : tartozik a színház, a mozi, a színjátszócsoport, a kultúrterem, \ a tánc, a barátok, a társaság és így tovább. S akkor? Igen, \ akkor elválik két ember útja. De nem lehetne ezt megelőzni?

Biztos, hogy lehet. Alaposabb felvilágosító munka előse- \ gítheti a gyorsabb változást, az új győzelmét mindazzal szem- í ben, ami régi, ami elavult. Emberek élete válik szebbé, iga- ! zabbá, teljesebbé, ha meggyorsítjuk ezt a változást.

í Prukner Pál