Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-25 / 20. szám

1962. JANUÁR 25, CSÜTÖRTÖK fE?T «tor i&Církip 3 Megint baleset A szabályokat be néni tartó gépkocsivezetők újabb baleseteket okoz­tak a fővárosban. Az egyik tehergépkocsi a Pongrácz úton gyorsab­ban haladt a megenge­dettnél és elgázolta a 65 éves Ábel Mihály, mo­non lakost. A mentők sú­lyos sérülésekkel szállí­tották kórházba. Egy má­sik tehergépkocsi a Kő­bányai úton száguldozott és összeütközött egy má­sik teherautóval. A ka­rambol következtében Nagy Sándor és Fábián Sándor törökbálinti lako­sok, akik a kocsin utaz­tak. könnyebben megsé­rültek. A fentieken kívül még több baleset történt a fő­városban, de még így is „előkelő” helyet foglalnak el a sérültek arányát te­kintve a megyeiek. Nem hangozhat el elég sokszor tehát a figyelmeztetés, hogy mindenütt, de külö­nösképpen a forgalmas fővárosban járva nagy körültekintéssel és óvato­san közlekedjenek veze­tők és gyalogosok. A fő feladat az anyaggazdálkodás és a minőség további javítása A munkaverseny irányelvei a tanácsi vállalatoknál Az elmúlt évben tovább nö­velték termelési eredményei­ket tanácsi vállalataink. Több és jobb árut gyártottak, növel­ték a munka termelékenysé­gét, javították a minőséget, csökkentették a termelési költ­ségeket és tovább szélesítették a lakosság megrendelései alap­ján végzett javító-szolgáltató munkát. Az elért eredménye­ket nagymértékben segítette a munkaversenymozgalom. A verseny eredményei min­dennél jobban bizonyítják, hogy a dolgozók egyetérte­nek a pórt és a kormány poli­tikájával. és szfvvel-lélekkel részt vesznek annak gyakorla­ti megvalósításában. A dolgozók ilyen irányú törekvése a termelés szá­mottevő tartalékát képe­zi. Éppen ezért nem mindegy, ho­gyan foglalkoznak vállalata­inknál a szocialista munkaver­seny irányításával. Az erőket mindenütt az adott körülmé­nyek szabta követelmények­Dongó-motor, villanyköszörű, varrógép az iskolákban 3600 pedagógus, 150 szakmunkás vezeti 340 000 diák politechnikai oktatását 1958-tól fokozatosan vezették be általános iskoláinkban a po­litechnikai oktatást. A tanulók száma ma már meghaladja a 340 000-et, több mint tízezer osztály diákjai a műhelyekben ismerkednek az alapvető mun­ka fogásokkal. Államinak 1961 végéig 31,5 millió forintot fordított az " általános iskolai politech- "- ; nikai műhelyek felszere­lésére, s 17,5 millió forint értékben biztosított az iskoláknak olyan anyagokat — papírt, fát, fé­met, — amivel a gyermekek a gyakorlati foglalkozási órá­kon dolgoznak. A szülők is fel­ismerték a munkára nevelés jelentőségét, s messzemenő se­gítséget nyújtottak, hogy a gyerekek műszaki gyakorlati képzésének útjában ne legyen akadály. A fővárosban és vi­déken számos iskolai műhelyt építettek társadalmi összefo­gással, ehhez az állam is hoz­zájárult tízmillió forinttal. Az anyag- és munkaeszköz-elosz­tás köPjiyítésére országszerte központi műhelyeket szervez­tek, amelyekből ma már csak­nem száz működik. Az elmúlt esztendőben több mint 2100 munkaasztalt és mintegy 2300 különféle gépet kaptak az általános iskolák. Közöttük van csaknem ezer varrógép, számos Dongó-motor, kombinált gyalugép, szalagfű­rész, papírlemezvágó, villany­köszörű. Ezenkívül több száz­ezer méter fenyőfűrészárut, nagy mennyiségű papírt, hu­zalt, fémlemezt és elektromos szerelési anyagokat is szállí­tottak a műhelyekbe. A felsze­relést kiegészíti az a sok-sok munkaeszköz, gép és számotte­vő anyag, amit a budapesti és a vidéki általános iskolák tár­sadalmi forrásból szereztek. A politechnikai oktatást több mint 3600 pedagógus vezeti és mintegy 150 szak­munkás segíti rendszere­sen az iskolákban. A másik nagy' terület, a kö­zépiskola, ahol különböző szak­mákkal ismerkednek a fiata­lok. Ma már a gimnazisták 65 százaléka tanul öt plusz egyes rendszerben, az első osztályo­soknál ez az arány meghalad­ja a 90 százalékot. Negyven­hét iskolában 81 szakközépis­kolai osztály is működik. Az anyag- és munkaeszköz- ellátáshoz itt is figyelemre méltó támogatást nyújtottak és adnak jelenleg is az üze­mek, gyárak, intézmények. A múlt esztendőben 21 fővárosi és vidéki vállalattól mintegy 160 vagon szállítmányt vettek át, zömmel szerszámokat, hír­adástechnikai anyagot, külön­féle kisgépeket, fémlemezt, hu­zalt. Az év végéig ebből több mint 70 vagonnal kaptak a megyék, ahol az elósztóköz- pontok továbbítják az iskolák­nak. A még raktáron levő anyagokat, gépeket, szerszámo­kat a leltár elkészülése után küldik majd ki a megyékbe, hogy folytathassák az elosz­tást. A. társadalmi segítség mellett a középiskolák saját pénzügyi forrásaikból és a pat­ronáló üzemek révén is szá­mos értékes gépet szereztek már be és szereltek fel műhe­lyeikben a tgyakorlati oktatás­hoz. (MTI) nek megfelelően kell összpon­tosítani. Ennek érdekében dolgozta ki' a Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága és a Szak- szervezetek Pest megyei Taná­csa a munkaverseny 1962. év­re szóló irányelveit. Ezek az iráriyelvek a SZOT és az egyes szakmák szakszerveze­teinek határozataira, épülnek, és valamennyi iparágban meg­határozzák a munkaverseny­ben követendő fő feladatokat. Az irányelvek mindenütt kö­zéppontba állítják az anyag­gal való jobb, takarékosabb gazdálkodást és 'a termékek minőségének számottevő ja­vítását, a selejt csökkentését. Ez a munkaverseny központi célkitűzése a vas- és faipar­ban, az építőanyagiparban, a tőzegbányászatban, a kefe­gyártásban, a logarlécgyártás­ban, a műanyagiparban, a kézmű- és sütőiparban, és a többi iparágban egyaránt. Az irányelvek ezenkívül felhívják a figyelmet a hulladékanyagok és a he­lyileg fellelhető anyag- féleségek szélesebbkörű felhasználására. Fontos feladatként jelölik meg a választék további bővítését, a sütő- hús- és vendéglátó- iparban a higiéniai előírások maradéktalan betartását, a ke­reskedelemben az áruforga­lom zavartalan lebonyolítását, a kulturáltabb kiszolgálást és így tovább. Minden területen érvényes az irányelvek felhívása a még meglévő munkavédelmi hiá­nyosságok megszüntetésére, a balesetekből eredő kiesett munkanapok számának mini­mumra való csökkentésére. Fontos feladat .valamennyi vállalatnál az újító és éssze­rűsítő munka még jobb ser­kentése, népszerűsítése, a mű­száki 'fejlesztés és a 7 üzem- szervezés feladatainak a mun­kaversenybe való beépítése, a munkavédelem fokozása és a termelékenység további növe­lése érdekében. Kiemelik az irányelvek­ben, hogy a munkaversenyt a Minisztertanács és s SZOT 1022 1961. sz. együttes határo­zata alapján kell szervezni irányítani és értékelni. Mag kell valósítani a terv és a munkaverseny összhangját. Munkaversenyt csak jó­váhagyott terv alapján szervezzenek a vállalatok gazdasági és szakszerveze­ti vezetői. A jóváhagyott tervet és a munkaverseny irányelveit .mindenütt együtt kell ismer­tetni a termelési értekezlete­ken. Erre épülnek majd a dol­gozók egyéni vállalásai, ame­lyek a brigád, műhely, vagy üzemrész és az egész vállalat munkaverseny vállalásaiban összegeződnek. Tehát az egyé­ni vállalásokon van a hang­súly, a kollektívák vállalásai­nak ezekre kell épülnie. Ott járnak el helyesen, ahol a munka verseny formáit a dolgozókkal való megbeszé­lés alapján határozzák meg. Az irányelvekben az egyéni, a brigád és a részlegek közötti versenyformákra hívják fel a figyelmet. Hangsúlyozzák a szocialista brigádmozgalom­mal való törődés, a tapaszta­latcserék szervezésének, a munkaverseny nyilvánossá­gának, értékelésének és jutal­mazásának fontosságát. Kiemelik, hogy a kiváló dolgozó cím odaítélésénél részesítsek előnyben az újítókat. Külön szólnak az irányel­vekben a műszaki dolgozók­nak a munkaversenybe való bekapcsolásáról. Az a helyes, ha mindenütt az érdekeltek­kel megbeszélve döntik el, hogy a műszakiak egyénileg, külön brigádban, vagy a fizi­kai dolgozókkal közösen ala­kított brigádokban vesznek részt a munkaversenyben. Tanácsi vállalataink mun­kaversenyének útja tehát adott. Most már az üzeme­ken a sor, hogy ennek alap­ján olyan vállalásokat tegye­nek. amelyek elősegítik az előttünk álló feladatok mara­déktalan megvalósítását. F. L Kecskére bízták a káposztát Több mini IOOOOO íoriiilow hiíímigvh<‘ii «‘mellek vállal a uagvkiílai Weiwz-báy.aspár ellen Hosszú időn át suttogtak Nagykátán és környékén ar­ról, hogy annak, aki gyorsan és jól akar bútort vásárolni, Weiszékhez kell fordulnia, őket kell kissé „megkennie”. Weisz Jánosné ugyanis a föld- müvesszövetkezeti bútorüzlet vezetője, a férje pedig az fmsz asztalosa volt. Végre az fmsz vezetősége is felfigyelt arra, hogy a bútorüzlet körül vala­mi nincs rendjén, s egy vevő konkrét panasza nyomán fe­gyelmi vizsgálatot indított. A vizsgálat megdöbbentő eredményre vezetett. Weiszék az elmúlt években 169 garni- túra festetlen konyhabútorból százegyet önhatalmúlag átfes­tettek, s ezeket a hivatalos ár­nál körülbelül ezer-ezer fo­rinttal drágábban árusították. Persze, nem az fmsz, hanem a saját maguk hasznára. Az így szerzett pénzzel, több mint százezer forinttal nem számol­tak el. A földművesszövetkezet ek­kor hivatalosan feljelentést tett Weiszék ellen. Az ügyész­ségi nyomozás közben újabb adalékokkal gyarapodott Wei­szék bűnlistája. Kiderült, hogy sok vevőnek adtak el a kifizetett metszett tükrös bú­tor helyett egyszerű, síma. vá­gott tükrös darabokat. Ilyen módon több ezer forint érték­ben, harminckilenc vevőt ká rosítottak meg. Tucatnyi az olvan esetek száma, amikor 60—100 forintos borravaló el lenéhen ..biztosították’', hogy az illető megkapja azt a. bú­torgarnitúrát. amelyet kere sett, amelyhez ragaszkodott. Se szeri, se száma azoknak a sikkasztásoknak, csalások­nak, megvesztegetéseknek, ár­TÉL A KONZERVGYÁRBAN Az elmúlt esztendőben megváltozott a konzervgyárak ké­pe. Elveszett szezonális jellegük. Télen is teljes kapacitás­sal dolgoznak. Képeink a Dunakeszi Konzervgyárban készül­tek és a téli munkáról adnak számot. Nemcsak szép, hanem ízletes is az őszibarack befőtt. Mind a hazai, mind pedig a külföldi vásárlók igen elége­dettek minőségével. Ezt készíti sok lány és asszony a képen látható szalagon A húsüzemben. A keverötartályban készül darált húsból, szalonnából, fűszerekből a húskonzerv. Innen a finomító darálóba kerül, amely után a katonás sorrendben álló dobozokat töltik meg vele * ' .ygggf up túllépéseknek, amelyeket a Weisz-házaspár egymással fondorlatosán összejátszva, ki­váltságos helyzetükkel visz- szaélve, mintegy bűnszövet­kezetben követett el. Az elle-í nük folytatott nyomozás során: eddig csaknem százhetven ta-i nút hallgattak ki. A gyanú beigazolódott, Weisz János és Weisz Jánosné ellen az emlí­tett bűncselekmények miatt az ügyészség vádat emelt, ők pedig már a börtönben várják ügyük bírósági tárgyalását. Megérdemelt büntetésüket minden bizonnyal megkapják majd. Ezzel az ügy jogi része rendben lesz. De a társada­lom szempontjából hadd te­gyünk fel egy kérdést azok­nak, akiket illet. Miért kellett kecskére bízni a káposztát? Vajon a földmű­vesszövetkezet vezetői nem tudtak arról, hogy Weisz Já­nost — aki akkoriban ugyan­ennek a bútorüzletnek a ve­zetője volt! — 1958-ban rend­őrségi eljárás alá vonták, mert mint üzletvezető, külön pénzt fogadott el a bútorokért? Ugyan miért kellett akkor úgy dönteniök, hogy a bebizonyí- tottan nem egészen tiszta ke­zű és letartóztatott Weisz Já­nos helyett a felesége legyen az úi üzletvezető? S ha már fgv döntöttek, utána miért ad­ták men a lehetőséget, hogy a hazatérő Weisz János a salát felesége mellett asztalosként dolgozzék, s ion n visszaélé­sekhez szinte ellenőrizhetetlen lehetőséget kapjon? Ügy véljük, egyértelmű a tanulság: ilyen ..nagyvonalú­an” soha nem szabad eljárni. A társadalom tulajdona nem | Csáki szalmája, s azt semmi- esetre sem lehet enyveskezű- ekre bízni. [ F. A. DISZNÓVÁGÁS [ Aki most színes beszámolót j vár, jó féle falusi disznótorocs- í káról, akár le is tegye az új- < ságot, mert csalatkozni fog. ; Hurkás, boros riport helyett ! Veres Laci bátyám kívánságát \ teljesíteném, akihez véletlenül ; kukkantottam be a minap, a ; csemői tanyavilágban. Azaz, í hogy rosszul mondom, mert í csak volt ez tanyavilág, a szó j feszesebbik értelmében. Vil- í lány ég már Laci bácsi por- ^ táján is, Mozart törökindulójá- £ra tölthette a hurkát Csipkó £ sógor, a böllér. j No, de hogy a szavaim ösz- \ sze ne keverjem, kezdem ta- ^ Ián az elején. Azt mondja \ Szálkái István, a csemői Rá- \ kóczi Termelőszövetkezet elnö- ke, ha a tagokkal is beszélni akarok, keressek fel néhányat. ^ Szombat dél felé már odahaza ^ készülődnek a csemőiek a va- ^ sárnapra. Minthogy legköze- ^ lebb Veres László háza esett ^ útba, így ragadtam nála pár íórára. y ^ Jól láttam én, 'hogy nagy ^munkában lehet a háznépe, ^ mert még az üstház alatt is f, ropogott a tűz. odakint az ud- 7 varon. De mikor Laci bácsi ^megtudta, miféle szerzet va- j gyök. s mi járatba jöttem, az ^ istennek sem engedett tovább. ^ — írja csak még, öcsém, a í rni újságunkba, mert én is elő­fizetője vagyok a Hírlapnak, hogyan él most Csemőn a szö­vetkezeti paraszt. Sokan talán azt hiszik, mert tsz-ben va­gyunk, nem is csapunk disznó­tort. Hej, ha látta volna mek­kora volt a Dönci. Két mázsa biztosain megvolt tisztán. — Úgy bizony — kacsintott Erős néni —, jól fizet most ne­künk a keverék ártány — és már tolta is elém az illatos sülthúst, meg a májat. Ismét Laci bácsi vette át a szót. — Itt a sógor,asszony is az udvaron, K. Szabó Péter meg süti a zsírszalonnát. Ilyenkor disznóöléskor minidig összeke­rül a család. Jó is ez így. mert nem könnyű elbánni ekkora jószággal. Szét is hordtam reg­gel egy kis demizsonra va.ó pálinkát, ne fagyoskodj.anak ... Engedje meg a türelmes ol­vasó, hogy egy kicsit félbe­szakítsam Laci bácsi mondóká- ját, a disznóölés történetéről, közbevetőleg hadd áruljak el valamit a házigazdáról. Cse­mőn ugyanis úgy ismerik Ve­res Lászlót, mint a „homoki aranycsiriálót”. A mi lapunk nevezte el így, s írta meg ró­la, hogy a környéken alig akad nála jobb szölőtermesz.tő. Kezenvomán folyékony arany- nyá válik a csemői szőlő. Ak­kor még, mikor a bizonyos cikk íródott, saját maga gaz­dálkodott kis portáján. Most már ő is a nagy családhoz tar­tozik, a Rákóczi Termelőszö­vetkezethez. — Mit gondol, hány egységet szereztem? — Hát... — írja csak föl: ötszázhat- vanat. Ugye mégiscsak jó az öreg is a háznál. — Ez igen — mondom, s rö- vid számvetéssel ki is számí­tom: negyven forintjával —, mert ennyit fizet most a ter­melőszövetkezet egy munka­egységre — háztáji jövedelem nélkül Veres Laci bácsi a múlt esztendőben majdnem huszon­háromezer forintot keresett. Csillog is most a szeme, s elégedetten részletezi, hogyan bántak el hajnaltól idáig e két­mázsás disznóval. Mire kivilá­gosodott, már benn voltak a szobában, most meg három óra sincs még, töltik a sajtot. Szür­kületre elfelejtik a nagy mun­kát. Hát a disznótor? Az sem marad el. Holnap este jön ösz- sze a' család, lesz itt töltöttká­poszta, hurka, kolbász, süthús, tepertőspogácsa, kinek mi íz­lik. Tulajdonképpen ez még csak olyan elő disznótor mert az igazi, a szövetkezeti, a zár­számadáson lesz. Erre kért hát Laci bácsi, ezt írjam ki az újságba. Úgy hi­szem. sikerült a kívánságát teljesíteni. (s. p.) Az édesüzemben málna-dzsem készül. Az ízletes készít­mény nagyobb részét Angliába exportálja a Dunakeszi Konzervgyár (Gábor felv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom