Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-21 / 17. szám
MST •MEcrci '^MtrSoD 1962. JANUAR 21. VASÁRNAP MEGYEI TÜKÖR Beszélgetés a lombikok között Gábor Ferenc • GYf, FAKÓ Húsz évet késtem ... Gyi, fakó! Felét behozni volna jó! Fiatalok. Hiszen még vén én sem vagyok. De most már telnek a napok. Lassan fejemre hull a hó. Gyi, fakó! Fut a futó. A pálya nyílt. Rajta, fiúk! Szorítsd, szorítsd! Mit nektek korunk megadott: tíz évi iskola-padot leküzdök én. A szépre vén is kapható. Gyi, fakó! Lelkem fölött még ég a nyár, de egy lépés és őszbe jár. Bíztassatok, ha úgy néha lemaradok egy kicsikét, hol meredek a kaptató Gyi, fakó! Az élet friss tavaszba jár. Mindenfele víg nóta száll. Mennyi szépről pezsdül a dal! És egyre több a fiatal, — egész sereg! Bizony köztetek volna jó. Gyi, fakó! Már harmincnyolc naptárlapon írták meg születésnapom. Öt mázsa sót izzadtam el, s erről mögöttem semmi jel. Ott értem én, a szerszámok kemény nyelén. Nem volt a játék — szó mi szó, Gyi, fakó! Most már dalolni volna jó! Mit elvitt a „tavalyi hó” nem sírom én. Lehet, hogy néha fáj a múlt; (én kubikoltam: más tanult —) de előttem játszik a fény. Bennem nem hal ki a remény. Nekünk csüggedni nincs okunk, fiatalok. Ma embert visz az űrhajó; itt már lassan csak szó a ló. Gyi, fakó! A kápó — Könyvelni nem könyvelt? — érdeklődött a főkönyvelő. — Nem, de játszottam balhátvédet is, igaz, hogy csak akkor, amikor Krecsmegit lerúgták Kőbányán. Hű, de nehéz meccs volt! — emlékezett vissza az új folyószámlás. Kenéz felhördült, fejéhez kapott és berohant Kovácsiéhoz, a személyzetire. — Mondd, kit küldtél a nyakamra? — lihegte elkeseredve. — Egy jobbösszekötőt — válaszolt a személyzetis. — Mit vagy úgy megijedve? Abszolút kétlábas és fiatal még. Olyan labdakezelése van ... — Folyószámlakezelése legyen inkább — üvöltötte Kenéz. — Én ezt az embert nem veszem fel. — Már felvettem — nyugtatta meg Kovácsié — Fel kellett vennem. — De miért? — Vállalati érdek, mert nélküle a PIPECÉRT kiesne a hatodosztályból. Hetényire szüksége van a csapatnak. — Nekem pedig folyószámlásra van szükségem — mondta aléltan a főkönyvelő. — Holnapután lesz folyószámlásod is, de Hetényit fel keUett vennem, mert különben kiesünk. £ s két nap múlva valóban megjött az új folyószámlás, egyenesen a Tapolcai Vasasból, ö is kétlábas volt, mint Hetényi és az erőnléte is kifogástalan volt. Könyvelni ugyan még nem könyvelt, de egyszer már volt megyeválogatott tartalék. Jelenleg is edzésben van és vasárnap már játszhat. Kenézt, a főkönyvelőt, a guta kerülgette, de Komcsik csitította. — Nyugalom, Kenézkém, nyugalom. Át kellett igazolnom, mert három hét múlva lejár az igazolási idő és a PI- PECÉRT-nek jő középcsapatként kell végezni ebben az A közeljövőben mutatják be filmszínházaink a világsikert aratott olasz—francia—jugoszláv filmet, A kapó" ! SZÁZ ÉVE hunyt el a klasszi- ; kus cseh irodalom kiváló alko- j tója, az első cseh nő-író, aki- < nek neve és munkássága kor- j szakos jelentőségű. \ A középkori gazdag cseh iro- i dalimat a XVII. és XVIII. szá- í zadban ellenreformációs és né- metesítő törekvések sorvasztják. Az 1700-as évek végétől \ azonban — hasonlóan a ma- í gyair irodalmi fejlődéshez — a \ nemzeti gondolattal együtt ro- 5 hamosan fejlődig az irodalom 5 is. A negyvenes években azon- í ban már nyilvánvaló, hogy eb- 5 bői a fejlődő irodalomból í egyelőre hiányzik a nép, a falu \ életének ábrázolása. Nemcova ; írói jelentkezése, munkássága \ oldotta meg ezt a hiányt. Az 5 ő tevékenysége kapcsolta be a J nép életét, alakját alkotó és 5 forradalmi módon a cseh pró- í zaba. ; A hányatott és rövid életű j írónő 1820-ban született és igen \ korán ment férjhez egy prágai ^pénzügyi tisztviselőhöz. Sokat $ betegeskedett és házassága 5s ^rosszul sikerült. Hirtelen fel- ívelő életpálya után szegény- ■f ségben és nélkülözésben halt íj meg. Huszonhárom éves korábban jelentkezett először — ha- b zafias versekkel — az irodalmi í életben. 1844-,ben egy kis cseh .XXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXVXXXV idényben. Egyébként jövő héten jön a könyvelő. Jött is. Villámgyors volt és Csicsáknak hívták. — Született balszélső, de lehet centerben is használni, bár a fejjátéka még nem kifogástalan — mondta a sportfelelős Kenéznek. — Fel kellett vennem, mert a bajnokságra megyünk. — Én meg a Lipótmezőre — mondta Kenéz s látszott rajta, hogy egyenesen a dühöngő osztályra tart. — Miért vagy úgy oda? — csodálkozott Kovacsik. — A tervosztályra három focistát vettünk fel, a kereskedelmi osztályra kettőt és Szentkár Vili, a tartalékkapus, a műhelyirodában van. És senki sem dühöng miattuk, csak te, pedig a Szentkárék is minden másnap délután edzésre mennek. — Tudom — sziszegte Kenéz — és minden harmadik nap gőzbe és negyedik nap taktikai megbeszélésre. Én pedig már második hete miattuk éjszakázom. De nem fogtok ki rajtam. Hoztam egy könyvelőt, egy képesített könyvelőt. Egy folyószámlást. Most van a személyzetin. — Csak volt — javította ki Kovacsik. Az élőbb küldtem el. Nem felelt meg. — De miért? — csodálkozott Kenéz. j személyzeti főnök rezvg- zuf náltan felelt: — Süket a bal lába és már két éve nincs edzésben. Miklósi Ottó Bozena Nemcova faluban, szüleinél tett látogatása alkalmával kezdi feljegyezni a népmeséket és három év alatt hét kötetben jelenteti meg a nagy figyelemmel és sikerrel fogadott gyűjteményt. Az első kötetek megjelenése után egy délcséh kisvárosba költözik, s itt tartózkodása egyik gyümölcse a Domázlice környéki életképek, mely már arról árulkodik, hogy az írónő nagyon is tudatosan kíséri figyelemmel népe szociális és gazdasági életét. Érdekes megjegyezni, hogy a Bach-korszak idején hosszabb ideig tartózkodott Miskolcon, és Balassagyarmaton is, majd Zólyomban. A szlovák lakosság életéről szóló novellák és folklór- kötetek születtek ebből a tartózkodásbók Legjelentősebb* ma is kedvelt, és nálunk is megjelent regénye a Nagyanyó. (1855). A műben saját fiatalságát és nagyanyja alakját örökítette meg. NEMCOVA nem mint tudós, hanem mint kiváló mesélő került közel a népmesékhez, melyeknek összegyűjtése, kiadása a nemzeti irodalom kialakulása számára döntő jelentőségű volt. A népmesékben megnyil- \ vánuló realizmusa — Nernco- £va realizmusba hajló, rornan- í tikóból induló művészete — y ;jlett a cseh stílus forradalmárnak az új próza megteremté- bsének kezdete. Az írónő, mesey ^gyűjteményeiben határozottan b állást foglal kihangsúlyozott b eszmei mondanivalójában a ^nép igazsága mellett, a társa- b dalmi igazság gondolata mel- blett, kiemeli a népi alakok jó ^tulajdonságait és azt az erköl- bcsi fölényt, amivel az urak b fölé emelkednek. Realizmusa, ^népiesságe természetesen kora- b'beli, s így nem nélkülöz bizo- b nyos ellentmondásokat, ahogy ^ erre a Falu a Sumavában és b Nagyanyó című regényei sgyes b Idillizált részletei példát adunak. Nemcova jellemzője azon- bban nem ez az idillizálás — b amire a polgári irodalomtörté- |net szeret hivatkozni —, habnem az a magatartás, amelyet bFucik róla szóló tanulmányáénak címéiben is összefoglal. A é tanulmány címe ugyanis: A b harcos Bozena Nemcova. Har- |cos volt új, egyszerű, népi stílusában de még sokkal inkább babban, hogy történeteiben a ^ nép vágyainak, gondolkodásáénak és céljainak hangot adott b Nemcova tevékenységének b legszebb bizonyítéka talán az, ^ hogy hasonlóan a mi Petőfink b „népdalad”-hoz, meséit, mint b népmeséket ismerik ma is a ínép körében. ' Cs. O. b b jy ovacsik, a PIPECÉRT (Pi- b ÍV perecikkeket Értékesítő b Vállalat) személyzeti főnöke b és sportfelelőse, átszólt tele- é fonon Kenéznek, a főkönyve- í lőnek: í — Lajoskám, felvettem va- b lakit hozzád folyószámlaveze- b tőnek. Mindjárt ott lesz. í Szervusz. y é — Végre — gondolta ma- é gában Kenéz —, végre vége í lesz a restanciának. Micsoda boldogság! Kaptam egy könyb velőt! y é Néhány perc múlva nyílt é az ajtó és belépett rajta az é új folyószámlavezető. Fiatal b volt, szőke és kedélyes. Be- b mutatkozott: — Hetényi Lajos | vagyok. ^ — örvendek — mondta Ke^ néz. — Foglaljon helyet. — S ^ máris faggatta. — Eddig hol | dolgozott? í Hetényi hadarni kezdett: y f — Két évig a Bogiári Kini- b zsiben, ma jd átkerültem a b Kaposvári Lobogóba, innen é a Selypi Törekvésbe, majd é az Óbudai Spartacusba. itt ^ ugyan fél évet kihagytam — ^ mosolygott —. mert lerávdul- V tam, de mikor felépültem, b átkerültem a Tengelicei Ha- b ladásba és ott voltam a múlt b idényig. • ^ — Izé, nahát — mondta Kef néz, mert zavarba jött. — És ■ ^ milyen beosztásban volt? ■ b Hetényi büszkén válaszolt: ' b — Voltam center, balösz■ b szekötő, de jól ment a jobb- : í szélen is. kérdezősködni, lehet-e még jelentkezni? Próbáltam felfedni az előkészítő és szervező munkán túl a népszerűség okait, hiszen jó tanulságul szolgálhat- j na ez máshol, ahol szerényeb- : bek az eredmények. Az egyik : vonzóerő: kitűnő előadók ál- j Lanak a hallgatók elé. A Gép- : ipari Tudományos Egyesület, í a TIT és a gyár saját műszaki : gárdája biztosítja a népszerű,: mégis magasszintű, alapos vi- í taindításl, amely után sokszor : a késő esti órákig is folyik í az eszmecsere. Irodalmi elő- : adásokra a Vácott tanító Oláh ; Miklós tanárt kérték feL ; — Tanulmányi kirándulásé-; kát is szervezünk — mondja; Molnámé. — Voltunk már \ Veszprémben, aztán a Műsza- J lú Egyetem Nehézvegyipari j Kutató Intézetében, a Herendi j Porcelángyárban, egyszer pe- J dig Budapestre mentünk be az b Erkel Színház előadására. í Az előadásokról: a munká- b sok, a hallgatók véleménye b szerint jók, hasznosak, sokat b tanulnak minden alkalommal, b A programban ilyen témák b szerepelnek: a fémek világa, b az esztergapad, az élet mai b felfogása, élet és halál, gép- b ipari munkavédelem, József b Attila költészete, a fémek be- b tegsége, az ember helye a vi- b lágban, az anyag kifáradása, { a televízió stb. Említettem Molr,áménak és \ Zarka Bélának a Csepel Autó- \ gyár művelődési házának \ egyik munkásakadémiai elő- j adását, amelyet Művészet, íz-; lés és giccs címmel hirdettek! meg. Vajon nem lehetne-e a! jövőben a műszaki témák ro- í vására egy-két ehhez hasonló j gondolatkört is megvitatni? ! — De igen! — hangzott a í válasz. — Bizonyára érdekel-! né az embereket. Tapasztalatunk szerint nem \ lenne érdektelen egy-két esz- j tétikai kérdést sem felvetni, < például irodalmi vonatkozá-j sút, amely segítséget adna a < hegyes és igényes olvasáshoz, j könyvvásárláshoz. « A munkásakadémia új akta- \ tási forma, s éppen kötetlen- j ségénél fogva alkalmas a leg- : különbözőbb, de mindenkép- j pen közhasznú ismeretek ter- j jesztésére. Nem ad szakkép- \ zettséget, de adhat és ad is; az általános műveltséghez és' a helyes, modern életszerűié- j lethez hasznos támogatást j Különösen ott ahol olyan jó j kezekben van, s olyan sok em-: bért érint mint a váci Hír-! adástechnikai Anyagok Gyáré- < ban. j (tm) í Amikor beléptem a laboratóriumba, zavarban voltam. Sok titokzatos üvegcső, re- torta, lombik, mérőedény, műszer és hatalmas fehércsem- pés asztal fogadott. Jó helyen járok? Engem a munkásakadémia érdekel, mert hallottam jó hírét, de mihez kezdjek ebben a boszorkánykonyhában? Csinos lányok és asz- szonyok jöttek-mentek fehér köpenyben, közben vegyészeti tolvajnyelven mondott szavak röpködtek a levegőben. Kísérőm bemutatott a csoport- vezetőnek, Molnár Lászlóné vegyésztechnikusnak. Kérdésemre, hogy mit művel, természetes egyszerűséggel felelt a csinos, szőke fiatalasz- szony: — Ammónia-meghatározást végzek vasnikkel fürdőből... Nagyon furcsa képet vághattam a számomra „héber” válaszra, mert elmosolyodott, majd megnyugtatott. Közölte, mégis jó helyen járok, mert ő a szakszervezeti kultúrfele- lős, s a munkásakadémiáról ő hivatott beszámolni. Hogy a „száraz” vegyészet és a művészeti, népművelődési érdeklődés hogyan fér össze, számomra rejtelemnek tűnt, de rövidesen erre is választ kaptam. Egyrészt a vegyészet sem száraz annak, aki szereti, másodszor Molnárnét hamarabb érdekelte a művészet, mint a vegytan. Nemrég még nagyszerű álmokat szőtt leendő életút járói, aztán mégis vegyész lett, de így is hűséges híve maradt Thália istennőnek. Vágyait, elképzeléseit, művészetszerete- tét munkatársai, a gyár dolgozói javára gyümölcsözteti. Ebben a munkában társai is akadtak a kollégák között, így lett a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának kulturális szervező és irányító hadiszállása a vegyészeti laboratórium. Aki tehát akár a munkásakadémia, akár más kulturális, népművelési témakörben érdeklődik, elkerülhetetlenül bekerül a lombikok és csövek birodalmába, mert pontos választ ilyen kérdésre is a precíz kémikusok adnak. A válasz nemcsak pontos, de a hímek megfelelően pozitív is. Szerteágazó kulturális tevékenységük legeredményesebb ága éppen a munkásakadémia, amelyben nem bíztak túlságosan, mert korábban nem sok érdeklődést váltott ki az emberek körében az ismeretterjesztő előadás. A TIT és a Gépipari Tudományos Egyesület gyárban működő csoportjának előadói korábban nemegyszer tűztek napirendre érdekes témákat, de csak nagyon lassan, lépésről lépésre tudták meghódítani hallgatóikat. Mégis ezeket az erőfeszítéseket kell a munkásakadémia helybeli bölcsőjének tekintenünk ... A múlt év októberében nyolcvanén jelentkeztek önkéntesen erre a szabadabb, kevésbé fárasztó oktatási formára. Látogatójegyet kaptak, majd meghallgatták az első élőadást is. A munkásakadémia híre hamar elterjedt, s a hír nyomán tovább lépett az alaposan átgondolt, tervszerű szervezés is, amely nem állt meg az első előadás után sem. Soós Károly vegyészmérnök és Zarka Béla vegyész irányították a toborzást, amelybe példamutatóan bekapcsolódtak a szakszervezeti bizalmiak és a műszakiak is. — Talán éppen ennek köszönhetjük a sikert — vélekedett Zarka Béla. Valóban elgondolkoztató, hogy ha van néhány lelkes ember, különösen a gyár műszaki emberei közül, akkor fel tudják kelteni az érdeklődést, közüggyé tudják tenni az ismeretterjesztő előadásokat, a munkásaikadémiát. Mert a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában valóban felkeltették az érdeklődést, valóban közüggyé tették ezt az oktatási formát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a novemberi első előadás óta duplájára nőtt a hallgatók száma. Nemegyszer megtörténik az is, hogy a szervezőkhöz, vagy valamelyik előadóhoz ebéd közben menne!
