Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-19 / 15. szám

1962. JANUÁR 19, PÉNTEK PEST WEGTF» KMírlap 3 HÁROM NEMZEDÉK Ajtajpusztán is előbbre mozdul a silág — Bábel bácsi gyéinánllakodaluia „Hej, mostan puszta mám igazán a puszta!.. Amerre a szemünk ellát, apró jégkristályok, hóma-' radványok borítják a tájat. Távolodva a tanyaközponttól, csak a szeszélyesen, kanyar­gó keréknyomok jelzik, hogy azért itt is emberlakta vi­déken járunk. Különös világ volt itt húsz­harminc évvel ezelőtt. A bő­ség és szüléséig, a pompa és a nyomor ellentétének vi­lága: Apajpuszta. Bőség és pompa Koburg hercegnek, Darányi méltóságos úrnak, szükség és nyomor az ura­dalmi cselédnek, , zsellérnek, konvenciósok százéinak. Kegyetlen világ volt. A szív vonzalma, a szabad párválasztás joga itt még annyira sem érvényesült, mint másutt. Föld a földhöz házasodott, lehetőleg a rokon­ságon belül. Egymáshoz kény­szerűéit édes unokatestvé­rek násza, évtizedes peres­kedések a jussért — néhány köblös földért. vályogvis­kóért — halálig tartó ha­rag, betegség, babona, tu­datlanság: ez volt Apajpusz­ta. Bicskázásba fulladt kocs­mai tivornyák, verekedésbe torkolló aratóbálok, robba­nékony kivagyiság egymás között, kenj érféltő meghu- nyász kodás úrral, ispánnal szemben: ez volt Apajpusz­ta... Az első generáció Sáfrány-tanya jó pár ki- lométe re esik a gazdaság központjától. Itt él kisebbik fiával idős Bábel Imre, a Kiskunsági Állami Gazdaság legidősebb nyugdíjasa. Hozzá igyekszünk. Ismerkedésre, vi­zi >ába. Közeledtünkre itt is, ott i > károgó varjúcsapat rebben el a fagyos barázdákról. Lo­vaink meg-megcsúsznak a befagyott kátyúkon, s olyan­ig a könnyű bricska vészé-. lye&Sb megbillen alattunk, Bábel bácsi jó meleg öltö­zékben üldögél a tűzhely mellett, a konyhában. Vil­lany még nincs a Sáfrány- tanyán; ilyenkor, télen a te­lepes rádió jelenti a kapcso­latot a külvilággal. Meg a televízió műsora, amit egyik vagy másik gyermekénél szo­kott végignézni. Báibel Imre nyolcvanhárom esztendős. Gyermekkora egy­beesett Bismarck bukásával, a német császárság születé­sével, a krími és a balkáni háborúkkal. A pusztákra, ahol gyermek­korát töltötte, kevés jutott el a nagyvilág híreiből; azok is ólomszámyakon, megkésve. De kevés jutott a tudás gyü­mölcseiből is. Iskolába mind­össze két esztendeig járt, éppen csak megtanult ími- olvasni. Később olyan pusz­tára költöztek, ami még ta­nyasi méretekkel mérve is túlságosan messze esett az iskolától. Tizenhárom éves kora óta dolgozott. Mint híres szám­adó gulyásdinasztia sarja, apja mellett kezdte a bojtár- kodást. Nősülése után, 24 éves korában lépett feljebb egyet a szegény ember kar­rier létrafokán: számadó boj- j tár lett. Ebből a „státusból” 1 vitték el az első világhábo- : rúba. Pedig akkor már nyolc- i gyermekes családapa volt. i Négy és fél esztendeig ette i a császár őfelsége komiszke­nyerét. A háború után, hu­szonnégyben került Koburg herceg uradalmába, számadó gulyásnak, csikósnak, egysze- mélyben. Nyolcszáz darab szarvasmarha, száz ló volt a kezére bízva, Fizettsége egy esztendőre száz pengőt és 39 mázsa gabonát tett ki. Tart­hatott 16 darab szarvasmarhát és egy lovat, megművelhetett két hold kukoricát és fél hold burgonyát. Bábel néni — ötvenkilenc esztendeje hűséges társa — ti­zennégy gyermekkel ajándé­kozta meg. Hét ma is él belő­lük. — Volt úgy. hogy tízen ül­tünk az asztal körül — emlé­kezik a régi időkre. — Uram­isten! Egyszerre tíz tányér le­ves, tíz karéj kenyér! És mun­ka — látástól vakulásig. A ku­koricát, krumplit én dolgoz­tam meg. Rendben tartottam a családot, a ház táját, ellát­tam a jószágokat. A mosás ... az volt a legnehezebb. Akko- | riban bőszájú vászon-gatyát, patyolatinget viseltek a fér­fiak. Három napig mostam egyfolytában. Első nap szap­panoztam, a másodikon mos­tam, a harmadikon öblítettem, teregettem. Fiatal, szőke asszony kavar- gatja a gombóchoz való zsem­lemorzsát a tűzhelyen: Bábel néni egyik menye. Segíteni jött. Közbeszól: — Olyan az nekem, amikor anyámat hallgatom, mint a mese. Én mosógéppel mosok. Két óra alatt végzek, ágyne­művel, testi ruhával. Három nap ... no hiszen! Bábel bácsi akkor járt éle­tében először Pesten, amikor regruta bátyját kísérték el a laktanyába. Bábel néni első látogatása a fővárosban pedig frontra induló urát búcsúztat­ta az állomáson. Színházat katona korában látott először életében a nyugdíjas számadó gulyás. Unokái viszont úgy kezelik a televíziókészüléket, olyan biztonsággal, mint pipás ember a pipaszurkálót. A második Bábel bácsi kisebbik fiánál lakik; Béninél. Bábel Benjá­min — csakúgy, mint a többi fiú — apjától örökölte a jó­szágok iránti szeretetet. Szak­mára, iskoláztatásra hét élő gyerekkel nem futotta; a lá­nyok mezei munkát végeztek, a fiúk meg kocsisok, vagy csikósok lettek. Béni is csi­kós, a gazdaságban. Csak­hogy ő már nem éri be a há­rom elemivel! Második éve tanul 'a gazdaság téli szaktan­folyamán. Még egy tél, és bi­zonyítványt kap: állattenyész­tő szakmunkás bizonyítványt. Jól jön az a „kiváló dolgozó”, meg a „kiváló állattenyésztő” kifütttétésékhéü.' ' ­Hogy mikor járt először Pes­ten? Meg sem tudná mondani. De azt sem, hogy van-e olyan zuga az országnak, ahol meg ne fordult volna. Böbéi Ben­jámin ugyanis lovas-sportoló. Az 1957-es országos lovasbaj­nokságon ő hozta el az első díjat Csongrádból: egy bronz lovasszobrot. A szobron kívül érmék, plakettek bizonyítják, hogy Béni nemcsak csikósnak, de sportolónak is kiváló. Milyen az élet ilyenkor té­len a pusztán? Ha kitelt a munkaidő, mivel üti agyon a hosszú estéket? — Nem is olyan hosszúak ezek az esték! Sokszor még el sem végzek mindent, amit el­terveztem. Tanulni is kell —, a tanfolyam nem tréfadolog — a mozit, színházat is szeretem. Nekem, sajnos, nincs televí­zióm — petróleumra nem mű­ködik —, de van a bátyáim­nak, a cimboráknak, meg a gazdaságnak. Válogathatok, hogy melyiket nézzem. A Pe­tőfi Színpad előadásain min­dig ott vagyok. Aztán — a fiammal is foglalkoznom kell esténként,. mert jobban szeret korcsolyázni, mint tanulni — EGY FILLÉRBE SEM KERÜL .4 gazdaságos termelés alapja a tudományos és a szabvány szerinti takarmányozás mondja enyhe bosszúsággal. Az ám, a harmadik nemzedék. ifjú Bábel Benjámin, nyolca­dik osztályos tanuló, és ama­tőr „korcsolyaművész!” Fény­képről ismerkedem vele, mert éppen iskolában van. Lányo­sán finom arcú, szőke legény­ke néz rám a képről. Azt már tudom róla, hogy a tanulás nem erős oldala, s azt sfem ne­héz kitalálni, hogy csikós sze­retne lenni, mi más? — Tévedés! Gépkocsivezető­nek készül — helyesbít az édesapja. — Illetve, az a vá­gya, de nem készül. Hiába magyarázom neki, hogy az iparitanuló-iskolába nem ve­szik fel rossz bizonyítvánnyal, nem hiszi. Sajnos, nincs aki foglalkozzon vele. Anyja nincs, én ritkán érek rá, édesapámék meg nem tudnak segíteni a kamatszámításban,, vagy az orosz igeragozásban. Játékos gyerek, pedig már tizennégy éves. Mi nem tanulhattunk, hiába szerettünk volna. Neki mindene megvan, rendes ott­hon, szép ruha. jó cipő, köny­vek, játékok —, iskoláztathat­nám, de nem akar tanulni. Pedig érdeklik a gépek, foly­ton ott sündörögne a gépmű­helyben, a traktorok, motorok között. Messze, ahol az ég a földdel összeér, egy lovas alakja bon­takozik ki a pusztában. Bábel Béni szempillantás alatt felis­meri benne Balázs bátyját. A tartásáról. — Biztosan az istállóba megy — mondja. — Hozzá járunk televíziót nézni. Tavaly még édesapám is lóháton jött. i. — Nyolcvankét esztendővel a vállán? Hogy csinálta ezt, Bábel bácsi? Ezer felé f utnak a ráncok a mosolygástól Bábel Imre ar­cán amikor válaszol: — Könnyen! Tavaly még fiatal voltam. Azóta — öre­gebb- let tern egy esztendővel-.' Kevesebb az erőm. Oszt azt a keveset, ami még van, jövőre tartogatom: a gyémántlakodal­mamra! Nyíri Éva Az érzés és a gondolom sze­rinti takarmányozás, a jólla- kásig etetés majdnem mindig takarmánypazarlás, helytelen táparány-összeállítás, vagy hiánybetegségek előidézője. Sok olyan levelet kap szer­kesztőségünk, amelyben arról panaszkodnak egyes állattar­tók, hogy bár mindent megad­nak a disznóknak, csirkéknek, mégsem fejlődnek, rengeteg kukorica fogy, de a tojás ke­vés; a disznó trágyát eszik, a csirkék falat, vagy egymás tollát csipkedik; lágy héjú tojást tojnak; a borjú válogat stb. Ezeknek a panaszoknak a hátterében majdnem min­dig takarmányozási hiba áll. — egyoldalú, feljérjeelégtelen, vitamin-, mész- vagy sóhiá­nyos takarmányozás. Ha nem is mindig ilyen súlyos jelen­ségek kíséretében, de a takar­mányozási hibák egész sorá­val „tudománytalan”, számi- tás-mérés nélküli etetésekkel találkozunk. A háztáji és kisüzemi gaz­daságokban ez legfeljebb hiba volt, a nagyüzemben azonban már megengedhetetlen bűn. A háztáji tartás sokszor meg­közelítette a természetes élet­módot, a legeltetés, a nagy te­rületű kifutó, a tarlón járás biztosította az állat válogató tevékenységét. Nagyüzemben azonban a természetes körül­ményeket — főleg a sertésnél és a baromfinál — csak csök­kent mértékben tudjuk bizto­sítani. Azt, amit az állat „tu­domány” nélkül a legtökélete­sebb összeállításban szedett össze magának, mesterséges tartás' esetén az állattenyész­tőnek, vagy állatgondozónak kell tudományos ismeretek és számítások birtokában ada­golni. Takarmányinséges esz­tendőben ez még fokozottabb követelmény, a szakszerű, a szabvány szerinti takarmányo­zás takarékosság, illetve ha­tásfokozás is. Közismert például, hogy a leggazdaságosabban, legjobb takarmányértékesítési hatás-1 fokkal a fiatal állatok termel­nek. Elsősorban tehát a leg­jobb termelő fajtáknál és korosztályoknál biztosítsuk az arányos tápanyag-ösz- szetétclt és a termelő ta­karmány nagyobb részét. Vizsgáljuk felül a tehenek alaptakarmányát, ne számít­sunk egyformán 8—10 kiló tejre alaptakarmányt, ha a tehenek egy része ennél kevesebbet termel. Vagy csoportosítsuk alaptakarmány szerint, vagy pedig átlagosan alacsonyabb alaptakarmány mellett vezes- | sük be az eddigi póttakarmá- nyozásf. A tehenek takarmányozásá- j ban gyakori hiba, hogy a keményitöérték és fehérje táparány nem megfelelő. Fe­hérjében . általában hiány Franciaországba, Olaszországba „utaznak" az élő nyulak Az állami gazdaságok egy­millió holdas vadgazdálkodá­si területén nem csupán min­den eddiginél tö'ob vadászven­dég fordult meg az apróvad- szezonban, hanem a gazdag áflórrnáriyból' sók élő nyúl at, foglyot és fácánt is küldenek külföldre. Az állami gazdasági vadá­szok igyekeztek jól kihasz­Február 7-én: félévi bizonyítványosztás Az általános és a középis­kolákban megkezdődött az 1961/62-es tanév első felének „finise’1. Ezekben a napok­ban a pedagógusok mérle­gelik a diákok félévi munká­ját, hogy értékelhessék ered­ményeiket. A rendtartás értelmében az első félévi osztályzatokat ja­nuár 25-én zárják le, s a hónap utolsó hetében tart­ják a tantestületek az osz­tályozó értekezletet. A fél­évi értesítőket országszerte február 1-ón kapják a ta­nulók. Hat megye irodalmi színpadjainak bemutatója Érdekes bemutató színhe­lye lesz májusban Kecskemét, ahol hat megye — Pest, Fe­jér, Békés, Bács-Kiskun, Csongrád és Szolnok — leg­jobb irodalmi színpadai ad­nak műsort. Az irodalmi színpadok bemutatójának előkészületei már megkezdőd­tek. A végleges programot most tárgyalják meg az ér­dekelt megyék képviselői. A bemutatón részt vesznek a megyék legjobb középiskolás szavaiéi is. (MTI) nálni a decemberi és januári havas napokat és már több mint 14 000 élő nyulat fogtak be. A kemencei, a füzesabo­nyi, a taktaközi és a sárvári állami gazdaságban tartottak nagyobb nyúlbefogásokat, s volt olyan nap, amikor több több mint háromszáz nyúl került az 1200 méter hosszú hálóba. A vadászhálók mö­gött mindig készen állnak már a szállító ládák, s a nyíllak lu­cernát és takarmányrépát kap­nak útravalóul a hosszú uta­zásra. A soproni MAVAD-te- lepről irányítják tovább a szállítmányokat Franciaor­szágba és Olaszországba, amennyiben az időjárás ked­vező lesz, január végéig még további 12 000 nyulat fognak be. A nyolc méter magas hálók­kal fácánt és foglyot fognak be az állami gazdasági vadá­szok. Ezenkívül nagyobb szál­lítmányokat indítanak azok­ra a területekre, ahol most kívánják elszaporítani az ap­róvadakat. Gazdag állományt kívánnak kialakítani például Szendrő és Nyírlugos környé­kén. Az állami gazdasági vadá­szok 280 őz foglyul, ejtését tervezték hazai vérfelfrissítés céljából, de a legutóbbi meg­rendelések alapján Franciaor­szágba is szállítanak élő őze- két. (MTI) ván, keményítőértékben pa­zarlás. Az ebesi Vörös Csil­lag Tsz-ben például az ösz- szeállított alaptakarmányban a létfenntartó szükségleten fe­lül a keményítőérték 18 és fél liter, a fehérje pedig 11 és fél liter tej termelésére ké­pesíti a teheneket. A terme­lés a kisebb arányban levő fehérjéhez igazodik és így napi hét liter tejre elegendő keményítőérték elpazarlódik. Ilyen esetben az alap és a póttakarmányban levő takar­mányféleségek átcsoportosí­tásával is bizonyos megtaka­rítás, vagy jobb termelés lenne elérhető. Arra kevés helyen van le­hetőség, , hogy a takarmányok valódi béltartalmát elemzés útján állapítsák meg, és így számítsák ki az adagokat. Egy tápanyagszükségleti és tápláló­érték táblázat azonban min­denhol van, vagy könnyen beszerezhető, és az abban kö­zölt átlagos értékek gyakor­latilag pontosan, szabvány­szerű etetést tesznek lehető­vé. Egy számítással eltöltött délután sokszor felér vagon- nyi takarmánnyal. Mind több helyen ismerik fel. hogy az egyoldalii, drága abraktakarmány helyett a keverék takar­mányok jobb hatásfokkal etethetó'k. Ne sajnáljuk meglevő abra­kunkat táptakarmányra cse­rélni, még a felülfizetés elle­nére is sokkal több értékhez jutunk. A most sorra kerülő abrakakció is lehetővé teszi, hogy a kiadott kukoricát ke­veréktakarmányra cserélhes­sék a szövetkezetek. Ha üzemi keverékek be­szerzésére nincs lehetőség, ak­kor szakember számításai alapján és ellenőrzése mel­lett otthon kell megoldani a keverést. A jobb keverhető- ség és emészthetőség érde­kében a darálóknak az idén különösen nagy szerep jut. így sóik értékes, de kevéssé kedvelt fehérje abrak arányos fogyasztása is biztosítható, pél­dául bükkönyök, lednek, *a- karmányborsók, magherék pelyvája, a lucemaliszt, a rostaalja stb. jól értékesít­hetők. Sok helyen azért húzódoz­nak a keveréstől és a takar­mánykiegészítők adagolásától, mert az többletmunkával jár és nem garantálható az egyen­letes keverés. Az utóbbi, két­ségtelen, súlyos hiba, sőt* baj okozója is lehet. A meg­győző szónak és az anyagi érdekeltségnek, szükség ese­tén a felelősségre vonásnak azonban erősebbnek kell most lenni, mint a múlt szokásaihoz ragaszkodásnak/ vagy a kényelemnek. A takarmánykiegészítők szerepét még most is sok helyen amolyan tudományos- kodásnak tartják. A nagyüze­mi tartásban azonban egyre nélkülözhetetlenebb szerep jut nekik. A só, a mész, és né­hány vitaminkészítmény ada­golása már a kisüzemből, a régi gyakorlatból ismert, de sajnos, nem mondhatjuk ezt el a serkentő hatású antibio­tikumok és a magasabb ren- , dű vitamintartalmú szerek- : ről. Állati fehérje nélkül sem a hússertés-tenyésztés, sem a tojástermelés nem le­het kielégítő. És ez az az anyagféleség, ami nemcsak ilyen, takarmányszűk esz­tendőben, hanem mindig hiánycikk. Sok más előnyös tulajdonsága mellett most különösen abból a szempont­ból nagy jelentőségű az ERRA takarmánykiegészítő adagolá­sa. mert hatására a növé­nyi eredetű fehérjék egv ré­szét a sertés- és a tyúkfélék, mint állati fehérjét tudják hasznosítani. Van tehát elég tudományos tartalék (megközelítőleg sem csak ennyi), ami sem anyagi befektetést, sem többletki­adást nem jelent, csak egy kis gondosságot, lelkiismeretessé­get, szemléletváltozást. A „könyvből való” etetés, a „dekázás” nem felesleges okoskodás hanem a nagy­üzemi állattenyésztés, a gaz­daságos termelés alapja és a takarmánytakarékosság fon­tos tényezője. Szegő Lajos Kint a snapszliparti folyta­tódott. Nagykörös előtt készülődni kezdtem. — Le tetszik szállni? — ra- gyogott fel a 'kerekarcú. — Mi ugyanis Szegedig utazunk, be- ] dagad szegény kislányom lába. ] S feledve az iménti mérget, j kiszólt a folyosóra. — Mimikám, gyere, van! hely... : — Nem megyek — rázta fe- \ jét a lány. Az apja homlokráncolva \ mondott neki valamit, aztán \ bejött, s ő ült a helyemre.-rpLMENŐBEN visszapillan-; xú tottam az ablakra. A; Bardot-frizurás ott állt sápadt > és merev arccal. Talán éppen j Jean D’Arc-ot játszott s az \ inkvizíció bírái elé képzelte! magát. Vagy nem képzelt és \ nem gondolt semmit, csak bá- \ múlt ki az üvegtáblán bután - és makacsul. Nagyon bután és nagyon $ makacsul. % (Bende Ibolya) í JEAN D‘ARC AZ ABLAKNÁL tak ki. Divatosan festetten aj­kát szigorúan összezárta. Anyja — felmerülve a lánc­szemek tengeréből — aggodal­masan nézte a viaskodást. Szólni már szégyellt, csak a tekintete hívta, húzta, vonzot­ta. Aztán mégis csak felkínál­ta helyét. Ám Micu idegesen megrántotta a vállát, s tovább ácsorgóit. —■ Béla — fordult ekkor se- gélytkéröen a férjéhez mondd neki, hogy üljön le, mert pofonütöm. — Üsd pofon — szólt az, fel sem pillantva az újságból. Micu válaszként kiment a folyosóra. Kisvártatva apja is. Kártyát húzott elő és kézből snapszlizni kezdtek. \ Cegléden Micu bejött s a papucsát kérte a bőröndből. A kerekarcú megmakacsolta ma­gát. — Nem adom ... ülj le .. solygott, levetette a kabátját s elhelyezkedett. — Gyere, Mimikám — szólt aztán a lánynak — ülj ide az ölembe ... hosszú még az út... A Bardot-frizurás olyan fel­háborodott pillantással vála­szolt, mintha egy működő vul­kán tetejére invitálták volna. A bőrkabátos férfi — Micu apja — dolgavégzetten neki­dőlt a fülkeajtónak és újságot húzott elő. A kerekarcú asz- szony percenként nógatta Mi­mit. Aztán — mivel a lány se- hogyse állt kötélnek — meg- adóan horgolni 'kezdett. j-iGY IDEIG csend és nyu- rj nyugalom honolt a fülké­ben. Mindenki keresett valami unaloműzőt — horgolást, újsá- got_ könyvet. Micu a lábát vál­togatta. Tizenötcentis tűsarkú — gondoláiazonú — cipőt vi­selt. Arcán — váltogatás köz­ben — piros foltok gyullad­ni AGYKÖRÖSRE utaztam ‘ ’ egy szombat délután. Fül- ; kében hét utas és egy üres hely volt, s annak is felét el- ] foglalta egy terjedelmes táska. j Indulás előtt néhány perccel ] egy bőrkabátos férfi kopogta- \ tott az ajtón. \ — Csak ezt a két táskát sze­l retnénk... — mondta a birto- : kon kívüliek szerénységével s ! csomagtartó felé pillantott. Né- ! hány pillanatra eltűnt, majd ! két puffadt bőrönddel, egy ke- ; rekarcú asszonnyal, s Bar do t- \ frizurás, tizenhat év körüli ! lányával tért vissza. ; A kerekarcú asszony a félig \ elfoglalt helyet nézte kitartó \ türelemmel. A táska gazdája í egy ideig fészkelődéit, aztán í megszólalt: / % — Tessék... itten még van í. egy kis hely.. . ' A kerekarcú szelíden mo-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom