Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-02 / 284. szám
4 "yßrrlflP 1961. DECEMBER 2, SZOMBAT Dobi István látogatása Komárom megyében A PÁTYI CSŐSZ Dobi István az Elnöki Tanács elnöke pénteken a Komárom megyei Császár termelőszövetkezeti községbe látogatott. A Rákóczi Termelő- szövetkezetben elbeszélgetett a helyi és a környékbeli községek termelőszövetkezeteinek vezetőivel, tagjaival. Délután Tatabányára látogatott, és a megye, valamint a város vezetőivel tanácskozott. (MTI) Hazaérkezett Lipcséből a magyar filmművészek küldöttsége Hazaérkezett Lipcséből a 4. nemzetközi dokumentum- és rövidiilm-t'esztiválon részt vett magyar művászküldött- ség. A küldöttség tagjai magukkal hozták a nemzetközi zsűri elismerő oklevelét. Lipcsében — 44 ország művészeinek alkotáséi vetélkedtek — kitüntették a Budapest Filmstúdió Holládi báliddá című újdonságát. A film, amelyet Ruffy Péter irt és Mőnich László rendezett, a termelőszövetkezetek nyugdíjas tagjainak életéről szól. (MTI) Mintha csak tél lenne már. Jeges szál kergeti a száraz kórókat, éhes varjak röpködnek a fagyos barázdák fölött. Amerre a szem ellát, ködös, deres a környék. Csík Jánost, a pátyi Petőfi Tsz csőszét kint a Kopolyai dűlőben sem aggasztja a váratlanul 'hidegre fordult idő. Fekete kucsmában, bundás kabátban kacérkodik a vendégségbe jött téllel. Szeme fürgén csillog, deres bajusza árulja csak el, hogy már az ötödik x-en is túl jár. — Micsoda? — kérdi sértődötten. — Meghaladtam én már a hatvanat is. Sőt négy év múlva, ha minden iól megy, a hetvenet is betöltőm. Pödörint egyet a * bajuszán, hátrább tolja bárányburda kucsmáját, lábujjhegyre áll és úgy kémleli a környéket. Hetek óta őrködik már itt. Mire? Nem illik árulkodni, most azonban mégis be kell vallanom, hogy vagy hatvan, hetven hold kukoricára. Eddig ugyanis a szövetkezet gazdái „megfeledkeztek” a törésről. — Holnap már törjük — mentegetőzik a pátyi csősz, s hozzáteszi, nem feledkeztek arról meg, csak éppen kevés a munkáskéz, a tennivaló meg NÉGYEZER ÉVES SÍROK Jelentős ásatás Bagón Ez év novemberében Bag község határában, a Peres .dűlőben ásatást folytatott az aszódi Petőfi Múzeum. A hat napig tartó, tíz munkást foglalkoztató ásatás igen szép eredménnyel zárult. Kalicz Nándor régész olyan területre akadt, ahol több kor népe települt egymásra az idők folyamán. A legrégibb lelet egy kora bronzkori hulladékgödör, amelyben edénytöredékek, csontárak, orsókarikák és egyéb Használati eszközök kerültek elő. Az anyag kora mintegy 1C00 évre tehető. A következő leletegyüttes egy középbronzkori szórthamvas, kőpakolású urnasír volt. Kor; i. e. 1800—1700 között, E kor népe az egész Galga- völgyön megtelepült. Nagy temetőik azt bizonyítják, hogy számuk tekintélyes volt. Érdekes temetkezési szokásaik egyben fényt derítenek vallási elképzeléseikre is. Először is meghalt társukat elhamvasztották, majd a megásott sírgödörbe a hamvakat szétszórták. Ezután étellel és itallal megtöltött edényeliet, urnákat, tálakat stb. helyeztek a sírba. A sírt földdel és kővel borították be. Az ételt azért helyezték a sírba, mert elképzeléseik szerint a halál nem jelentett megsemmisülést, hanem csak a földi élet elhagyását. Abban hittek, hogy az élet a másvilágon tovább folytatódik és ezért van szükség az ételre és a használati eszközökre. Érdekes lelet volt a Peres dűlőben elhelyezkedő nagy szarmata telep néhány lakógödrének és két boltozatos kemencéjének a feltárása is. A szarmaták (jazigok) i. sz. 50—100 között, tehát a római kor idején éltek a Duna—Tisza vidékén. Lovas nomád nép volt, amelyik egy-egy területet csak rövid ideig lakott. A feltárt gödrökben csontok (többek között egy egész lókoponya) és cserépedénydarabok voltak. A kemencék alapjaiban szépen megmunkált, ép edények kerültek elő. Tudományos szempontból talán a legérdekesebb a negyedik leletegyüttes volt. Egy kora Árpád-kori (900—110C között) földbe mélyített, négyzet alapú lakóház maradványaira bukkantak. A 3x3 méter alapterületű kunyhó sátortetőzetét két vastag cölöp tartotta, amelynek hegyei nagyor szépen kirajzolódtak a feltárás közben. Az egyik sarokban terméskövekkel körülrakott tűzhely maradványai helyezkedtek el. Hazánkban ebből a korból nagyon kevés házat tártak j még ez idáig fel. Közép-Euró- pában, más országokban hasonló jellegű épületeket már találtak és azokat szláv erede- tűeknek állapították meg. Le- í kétséges, hogy a bagi Peres- i dűlői, kora Árpád-kori ház is | a magyarok által leigázott szláv parasztoké volt. Összefoglalva az ásatások eredményét, megállapíthatjuk, hogy nagyon értékes és ritka | anyaggal szaporodott ismét az ; aszód* Petőfi Múzeum rógé- j szeti gyűjteménye. Az értéke j különösen az, hogy hézagpótló anyag került elő, aminek a j feldolgozása után az aszódi já- j rás (Galga-völgy) történetét I még teljesebben, még alapo- I sabban ismerhetjük meg. Asztalos István nagyon sok volt. Mindig közbejött valami, legutóbb a répa sürgette az embereket. — Hát bizony le kellett volna már régen törni, de hát a tengeri jobban bírja a hideg időt. Ne féljen, holnap már jönnek a mieink, azt ígérte az agroncmus, hogy minden erőt ide összpontosít, nekiállnak vagy százan, s holnaputánra nyoma sem lesz itt a kukoricának. Mindezt olyan meggyőzően bizonygatja, hogy nem is firtatom tovább a késedelem okát. Másra tereljük a szót. Kiderül, Csík János nem akármilyen csősz ám: gépesített. Kerékpárral járja a szövetkezet háromezer holdas határát. Ha jó az út, kerékpárra ül, ha meg árkos-bokros dűlőn kell átjutnia, vállra kapja öreg masináját. Egy bizonyos, a tolvaj nem menekül előle. Szaladni is tud még, ereje is van. Fegyvere egy ezüstfejű fokos. Tarisznyája is állandóan a vállán csüng, benne van a napi elemózsia így járja a határt, lesi a dűlőket, követi a gyanús alakokat. Megbújik váratlanul egy-egy kunyhónál, mindig ott terem, ahol éppen szükség van rá. Hogy mikor indul hazulról, azt soha senki sem tudja. Van úgy, hogy dél irányba kel útra, s észak felöl jön meg. Kaland? Az is akad bőven. Nyáron, meg ősz időben akad errefelé kóbor ember elég. Különösen a szőlőt, meg a gyümölcsfákat kerülgetik. Ám Csík János éberen őrzi a rábízott dűlőket. Meséli, hogy a minap is, amint a tengeritábla szélén, a kunyhó mellett tesz-vesz, egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy valaki dézsmálja a kukoricát. Igen ám, csakhogy a tolvaj — mint kiderült, egy tatabányai asszony volt — neszt fogott, s otthagyván a zsákot á leszedett kukoricával, el akart futni. Persze, Csík János nem azért csősz,» hogy futni engedje a bűnöst. Utána eredt és el is fogta. Az meg nagy siránkozásba kezdett, hogy így meg úgy, nem gondolta komolyan a dolgot, csak a tyúkoknak tört le néhány cső kukoricát. A csősz annak módja és rendje szerint, igazoltatásra szólította fel, de az asszony megint csak elfutott. Ráadásul a közelben levő vasúti töltésre, s ráfeküdt a sínre. Bia felől már közeledett a személyvonat, s látta Csík János, hogy az asszony nem bolondozik. Kénytelen volt leállítani a vonatot. Akkor tudta meg, hogy miféle a tolvaj és hová való. Hát ilyesmi is előfordul csőszködés közben. De Csík János szívesen járja a határt, mert már régen a vérévé vált ez a szenvedély. Még gyerekkorában szerette meg a szabad életet, mint bojtár. A háború előtt a Várady uraságnál szolgált, ott is csőszkö- dött. De nem ám úgy, mint most a tsz-ben. Ott egyéb munkákat is el kellett végeznie. Kicsi volt a majorság, szükség volt a dolgos kézre, s nem kímélte a cselédeit az uraság. Ez persze, már régen volt, a pátyi csősz nem is akar rá emlékezni. Szívesebben beszéd szövetkezeti múltjáról, mert éppen tizenkét esztendeje már, hogy tagja -a tsz-nek. Jól érzi magát a közösben, a vezetőség sem panaszkodhat rá. Most már, hogy kevesebben tartózkodnak a határban, rendőri segítséget is kap. Éjjelente ketten-hár- man őrködnek még a kint levő kukoricára. — Hideg van? Zsebre vágom a kezem. Ha pedig tűz a nap a hűvös alá állok — mondogatja —, otthon nem tudnék én meglenni ' tétlenül. Ha nyugdíjas vagyok is már, azért nyugodtan rám bízhatják a határt. Nincs ennél jobb —, mutat a fokosra és a tarisznyára —, nagyokat, sétál az ember, szívja a jó levegőt, jóízűt eszik, s közben gyönyörködik a természetben. Igaz, hogy itt nincs téli szünet, mert ha a hó leesik, akkor is bejárom a határt. De télen is érdekes ez a munka. Nemsokára megkezdik a nádvágást a Sasfészeknél, arra is én vigyázok majd. A szőlőhegyet őszszel is. én őriztem. 4 most is a gondjaimra bízták, nehogy elhordják a szőlőkaróikat. így él hát a pátyi csősz, s amikor a falu népe már majd odahaza, a meleg szobákban piheni ki a nyári, meg az őszi munka fáradalmait, ő akkor is talpon lesz, járja a határt. Őrzi a közöst, vigyáz a fáik álmaira, hogy senki meg ne zavarhassa a termé,- szet nyugalmát. Súlyán Pál VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK $‘rrtécli.#írlar7 Mérlegen a takarékosság Nem volt hiábavaló novemberben a takarékosságra buzdító felhívások serege, az aktivisták munkája: a takarékossági hónap Cégieden is sikerrel zárult. Bár végleges adatok még nem állnak rendelkezésre, annyi bizonyos, hogy több száz új betétkönyvet váltottak és természetesen a betétállomány is jelentősen megnövekedett. Elismerésre | méltó eredményeket hoztak az OTP-fiók dolgozóinak család- látogatásai; különösen Orgo- ványi Györgyné tűnt ki, aki egymaga tizennyolc új betétkönyvest szerzett, ezenkívül felvilágosító munkája nyomón két autóbetétkönyvet váltottak. Az ő munkája több mint százezer forinttal gyarapította a betétállományt. Túréi Marika is példásan dolgozott: öt új betétest szerzett, több mint negyvenezer forint összeggel. A takarékossági hónap sikeréhez hozzájárultak a külterületi önkéntes aktivisták is. Mi lesz húsz esztendő múlva ? Elkészült —.legalábbis főbb vonalaiban — Cegléd húszéves városrendezési terve. A program szerint a város központjában a jövőben csak háromnégyemeletes házak épülnek. Az Öregszőlőkben villalakások részére parcellázzák a területet. Megoldódik a város, vizes csatornaproblémája. A gépállomás jelenlegi helyén derítőt létesítenek, és oda vezet majd az épülő szennyvíz-főcsatorna. A budapest—szolnoki közúti forgalmat a Széchenyi útra terelik, így tehát a tehergépkocsiknak és a személy-járműveknek nem szükséges érinteni a város amúgy- is zsúfolt központját. Több zöldterület, teszi színessé és változatossá a városképet, az iskolákat pedig kitelepítik a város közepéről. A jelenlegi Szücs-telep helyén alakítják ki Cegléd ipamegyedét. A sok- sok átépítéshez és a beruházásokhoz számítanak a város lakosainak társadalmi munkájára. Télapó házhoz jön Ha nem is kell a címet szó szerint érteni, a ceglédi Délibáb cukrászdában mindent elkövetnek az alkalmazottak, hogy megkönnyítsék a vállalatok télapó gondjait. ízléses kis csomagokba előre elkészítik a sok finomságot, cukorkát, csokoládét, süteményt és szaloncukrot. Ezzel — minden térítés nélkül — segítenek a, vállalatoknak, amelyek máris nagyszámú ilyen csomagot rendeltek a cukrászdában. MONORoVmfigE Tízmillió forint községfejlcsztésre A monori járásban több mint tízmillió forint értékű községfejlesztési munkát valósítanak meg az év végéig. Még ezt a magas tervet is sikerült máris túlszárnyalni, mégpedig jelentős összeggel. A kiadási előirányzat 17,5 százalékát társadalmi munkában végezték el a járás szorgalmas lakói. Az egy felnőtt lakosra jutó társadalmi munka értéke a járásban 25,38 forint. A községek közül kimagasló eredményt ért el Péteri, ahol 102.6 százalékos műszaki tervteljesítés mellett az egy felnőtt lakosra jutó társadalmi sffljjnka 64 forintot tett ki. Ecseten is figyelemre méltó munkát végeztek a község lakosai. Dicséretet érdemel még Nyáregyháza Mende és Bénye lakossága. Sajnos a lanyha szervezés miatt nem mondható el ez Tápiósülyről, Pilisről. Vasadról és Csévha- rasztról, ahol a község lakossága — csekély kivétellel — távol tartotta magát a társadalmi munkáktól. Bátor bírálat A MÉK kirendeltség vezetőségválasztó taggyűlésén a titkári beszámoló után eleven vita folyt. A nagykőrösi ki- | rendeltség dolgozói a többi, között szóvá tették, hogy a vállalat vezetősége és a pártvezetőség törődjön jobban a dolgozókkal. Mások a vezetés színvonalának emelését sürgették. Többen kifogásolták, hogy a bírálatok elhangzása után sem javítják ki a korábbi hibákat a vállalat vezetésében, a kirendeltség munkájában. ■■Részletek Kaméleon Tódor naplójából csinált nekem, hogy Magda meg én ..; jól tudja, hogy feketézni járok fel hozzá, s hä azt hiszem, hogy egy igazgatósági titkárnő több, mint ő, akkor tévedek. Majd ő megmutatja, ő nem olyan könnyű eset, akikkel az ilyen szélhámosok csak úgy elbánhatnak ..: Alig tudtam szabadulni tőle. Kellett nekem pont vele kezdeni. Ki tudta, hogy eny- nyire komolyan veszi? Vagy csak a hiúsága bántja? Ma különben felhívatott Garai. Hogy percíz munkát végeztem, az én jelentésem a legjobb az összes gyáregység közül. Rendes ember ez, hiába. meglátszik, hogy ő is volt lenn, értékelni tudja a precíz munkát. Bárcsak ilyen lenne minden főmérnök, mint ő! Bérét jól le is toltam, hogy ne beszéljen hülyeségeket Ga- rairól, örüljünk, hogy ilyen főmérnökünk van, nemhogy mást kívánjunk. Különben felhívtam Mag- dust, s próbáltam finoman érdeklődni nála, hátha ..: de csak nevetett, s annyit mondott, hogy ő csak feketét kínált nekem, nem mást. -.. Micsoda büszkeség. Ez izgat a nőknél. Amikor ilyen enni- valóan hiúk tudnak lenni! SZEPT. 11, SZOMBAT Ez a nap a legjobb a vasárnapon kívül. Fél nap, azután uzsgyi, azt csinál az ember-, amit akar. Este fenn vagyok Marikáéknál, hát bizony, jobb férjet is választhatott volna magának a kedves húgom, mert ezzel ugyan nem megy sokra, ez olyan nyámnyila, högy az ember azon csodálkozik, hogyan lehet egy ilyen alak főkönyvelő? Mari süteménnyel kínált, alig tudtam belőle enni, olyan ragacsos volt a tészta, beragadt minden fogam, de még a zsebem is teletömte, persze, köszöntem a gondoskodását, azt hiszi, ha ő nem lenne, talán már el is pusztultam volna. Márton a kapu előtt állt, biztos azt leste, mikor csukhatja már. De velem nem volt szerencséje, öt perccel tizenegy előtt ott voltam. Meséli, hogy botrány volt délután Makóéknál. mert az asz- szony ... szóval a férje látta valami férfival. Hát hiába, ilyenek manapság a nők, de megvan a véleményem az olyan férfiakról is, akik férjes asszonyokkal kezdenek ki..; SZEPT. 12, VASÁRNAP Délig aludtam, akkor mentem el ebédelni, de annyian voltak, hogy másfél órába telt, amíg végeztem. Igaz, mérgemben meg is ugráltattam a pincért, kétszer is visszaküldtem vele á pörköltet, hogy hideg. Hadd tanulja meg, nem vagyok fajankó, akinek minden jó. És még látszott, hogy nem tetszik neki! Sétáltam egy nagyot, közben szemrevételeztem néhány lánykát, de nem volt semmi sikerem, fütyültek rám, hozzájuk hasonló taknyosökkal billegtették magukat, Bezzeg, há kocsim lenne! Akkor nem számítana semmi. Holnap újra meg kell próbálni Mag- dust, a férje ritkán van itthon, vidéken dolgozik ... hátha .. . Bányainé már úgyis unalmas, nekem ne csináljon jeleneteket! Beugrottam a Tulipánba egy feketére, Bere volt ott a feleségével. véletlenül tévedtek be ők is. Elmesélte, hogy Szabót biztosan menesztik, mert most a XXII. kongresz- szus után neki már nem lehet léteznie. Hiszen Szabó már a XX. kongresszus előtt is igazgató volt... Bár némi kétkedéssel, de azért meghallgattam. Soha nem lehet tudni. Bár Szabóval nekem a legkisebb bajom sem volt, s az egész gyár teljesíti a tervet, mindent, de Bere mindig tudja a dolgokat. Jó értesülései vannak, csak azt tudnám,, hennát szedi? OKT. 14, KEDD Szabó tényleg megy. A minisztériumba, osztályvezető lesz. Ez a kelekótya Bere, mit is beszélt! Hát hogy lehet valaki ilyen ostoba fecsegő? Hetst-havat összehord, az embernek zúg tőle a feje. És ilyen emberek a forgácsolóban vezető adminisztrátorok lehetnek! Megáll az ész. De egyszer biztos emberére talál, aki leleplezi a fecsegéseivel, meg is érdemli. Magda ma különben felhívott, hogy ne haragudjak, de ne menjek fel hozzá, mert nem szeretné, ha az igazgatóságon bárkinek is ez szemet szúrna. Ö különben is, nem olyan. Ne értsem félre, ő egy pillanatig sem gondolta, hogy AÜG. 8, SZERDA Ma reggel befelé menet osz- szetalálkoztam Magduskával, az igazgatóságról. Biztos, jó : kedve volt, mert rámköszönt, s : érdeklődött, hogy vagyok. ; Mondtam neki, hogy jól; ; Már amennyire egy ilyen ma- j gamfajta vénlegény lehet. ; Nevetett, s huncutul kacsint- ; va, azt mondta — Na, csak ne szerényked- ; jen .;. hallottam, hogy sike- ; rei vannak! ; Csak nem jutott a fülébe, \ hogy én és Bányainé? Az a : buta nő még képes büszkél- : kedni, nem gondol arra, mi- i lyen botrány lehet., ; Magduska azt mondta, ha í felmegyek hozzá, a titkór- j ságra, kapok egy feketét, í Nem is rossz. Hátha halll va- ! lamit az ember, mi lesz a ; prémiummal. ; Bere. a forgácsolóból, azt ■ mondta, hogy Garai egészen ; biztosan bukik. Utálatos frá- j tér, megérdemli. Amióta ki- ! nevezték főmérnöknek, azt ! se tudja, hogyan parancsolgas- ! son. A múlt héten is letolt, ! mert nem küldtem föl neki j időben a jelentést. Bezzeg, j amikor még ő is lenn volt, < nem az igazgatóságon . . . í Délután nagy traccsparti a \ szobában, hogy sikerül-e ki- ! manipulálni a tegnapi selejt í elkenését. Valami anyaghiba ; ok kellene. De akkor meg ; jegyzőkönyv .. -. AUG. 10. PÉNTEK J Bányainé ma elkapott, s í míg össze-vissza pislogott, ' nem jön-e valaki, jelenetet én ezt gondolom, de jobb lesz... Micsoda nők! Hát ez azt hiszi, hogy én belebolondultam? Pont olyanok után futok, mint ő! Beképzelt! Mari ma felhívott Hogy a férje leleplezett valami súlyos visszaélést a vállalatnál; Micsoda ember! Ez igen. Hiába, a csendes emberek mindig lelkiismeretesen végzik a dolgukat. Nem véletlen, hogy főkönyvelő lett, akárkit nem neveznek ki annak! Egy ilyen sógorra tényleg büszke lehet az ember. OKT 16. CSÜTÖRTÖK Nyugodt nap lett volna ma, ha este nincs egy kellemetlen ügy. Feljött hozzám Vali, régi, aranyos, kedves ismerős, ha bíznék a nőkben, már biztosan elvettem volna feleségül, mert ő benne igazán meg lehetne bízni. Míg én a konyhában babráltam a kávéval. valahogyan ott maradt a naplóm az asztalon, s beleolvasott. Amikor bementem, nem szólt még semmit, hanem amikor kávé után mellé- ültem, hát nekem támadt.;; hogy ilyen-olyan vagyok,:. Miket mondott! Ki hinné, hogy ennyi gonoszság szorulhat egy ilyen csinos nőbe? Olyan jelzőket vagdosott hozzám .; i El viharzott. Fütyülök rá. Úgyis régi ügy volt már, jó is, hogy vége. De így bízzon meg az ember valakiben! Milyen alapon mer beleolvasni a naplómba? És még én vagyok — ahogy ő mondta — jellemte- len. Mészáros Ottó
