Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-12 / 292. szám

1961. DECEMBER 12, KEDD kJ&ritm 3 Vágyaink,törekvéseink írott törvénye TJa majd a bőség kosara­hril 'm i n rlon If i o na in 'i’n n t »?*■■*■ bői mindenki egyaránt vehet...” — vallotta Petőfi az embermilliók áhította Ká­naánról. Ady Endre, a forra­dalom viharmadara pedig így fejezte ki az elnyomottak vá­gyát és igazságát: „Mióta em­ber néz az égre, vörös csillag volt a reménye.” Petőfi látnoki szavai majd­nem egyidősek a kommuniz­must meghirdető csodálatos Kiáltvánnyal, Adyé alig fél- évszázadosak. Az emberiség sok ezer éves történetének időben parányi szakasza telt el azóta. Ma pedig, bár fel­gyújt, ám el nem képeszt, hisz napjaink eleven aktualitása lett a kommunizmus giganti­kus programja, amelyet negy­vennégy esztendővel ezelőtt egy elmaradott, kívül-belül megnyomorított ország forra­dalmi pártja immár gyakor­lati feladatként írt a zászla­jára. Pontosan negyvennégy éve, hogy megszületett a történe­lem első szocialista országa, megkezdődött az új világ épí­tése, s ezzel a Lenin vezette bolsevik párt 1903-ban szüle­tett első programja megvaló­sult, Két esztendővel később, a bolsevikok már a szocialista társadalom felépítését tűzhet­ték célul maguk elé. A Szov­jetunió Kommunista Pártja a közelmúltban lezajlott XXII. kongresszusán pedig a kom­munizmus építésének legköz­vetlenebb feladatairól szavaz­tak a küldöttek a harmadik program elfogadásával. önkényes ítéletalkotás len­ne nagyságrendi mértéket ál­lítani e három program bár­melyike mellé. De nem is le­het, hiszen e programok úgy épülnek egymásra, mint a ház emeletei, lényegében egyetlen programot jelentenek: szabad­dá tenni az embert, az egész társadalmat, hogy a benne rejlő hatalmas értékeket tel­jesen kibontakoztathassa. A vérrel és verejtékkel ön­tözött, s addig még járatlan út, amelyen Lenin pártja annak idején elindult, ma szé­les horizonton uralkodó hegy­csúcsra vezet. A bátor, nagy­szerű úttörőket ma népek so­kasága követi. A győztes szo­cializmus országának örömei­ben és gondjaiban a világ jobbik fele osztozik. És oszto­zik — hiszen a harc közös — abban is, hogy szoros testvéri szövetségben, néhány évtized alatt, betetőzést nyerjen a nagy mű: a kommunizmus épülete. J oggal mondja a program: a kommunista társada­lom felépítése a szovjet nép közvetlen gyakorlati feladatá­vá vált. „A kommunizmus osztály nélküli társadalmi rendszer, amelyben a terme­lési eszközök egységes köztu­lajdonban vannak, ahol meg­valósul a társadalom vala­mennyi tagjának teljes társa­dalmi egyenlősége, ahol az emberek sokoldalú fejlődésé­vel együtt az állandóan fej­lődő tudomány és technika alapján nőnek a termelőerők, ahol a társadalmi gazdagság minden forrása teljes bőség­ben buzog és megvalósul a nagyszerű elv: mindenki ké­pességéi szerint, mindenkinek szükségletei szerint. A kom­munizmus, a szabad és öntu­datos dolgozók magas szer­vezettségű társadalma, amely­ben megszilárdul a társadalmi önigazgatás, a társadalom ja­vára végzett munka minden­ki számára elsődleges létszük­ségletté, felismert szükségsze­rűséggé válik, képességeit mindenki a leghasznosabban fogja gyümölcsöztetni a nép javára.” Egyetlen cikk1 keretében le­hetetlen még címszavakban is jelezni a célul tűzött, külön- külön is roppant feladatok so­kaságát. Az elv, hogy „min­denki képességei szerint, mindenkinek szükségletei sze­rint” vesz részt a munkában, illetve részesül a társadalmi javakból, nem szándék, vagy elhatározás kérdése. A kom­munizmus társadalmának tag­ja létszükségletévé vált al­kotó munkájával teremti meg azt a termékbőséget, amelyre az elosztás elve épül. A kommunizmus tár­sadalmának embere techni­kai, tudományos és erkölcsi színvonalának azon a magas­latán áll majd, amely képes­sé teszi őt társadalmi hely­zetének betöltésére, méltóvá jogaira, társadalmi méltósá­gára. Mindehhez mérhetet­len munka, hősi helytállás, a marxizmus—leninizmus vi­lágnézetének, igazságának mély megértése szükséges. E magaslatra eljutni egycsapásra nem lehet. Az SZKP, amely a tudományos kommunizmus pártja, az anyagi és szellemi feltételek előkészítéséhez és megérlelődéséhez mérten tűzi ki, s oldja meg a kommunis­ta építés feladatait, szem előtt tartva, hogy éppúgy nem lehet átugorni a kötele­ző fejlődési fokokat, mint ahogy nem lehet megreked­ni annál, amit elértünk, nem lehet visszatartani az előre­haladást. A szédületes távlatokat megmutató program két évtized határai közé iktatja be a megvalósítandó felada­tokat. Már az első szakasz­ban is mind nagyobb bőség vár az új világ építőire. El­sőrendű gazdasági érdelteltsé- gük biztosíték arra, hogy a kommunizmus anyagi és mű­szaki alapjának lerakásában a magasabb rendű társadalom Mechanikai Laboratórium felvételre keres alagi telepére gyakorlattal rendelkező elektromérnök, elektrotechnikus, elektroműszerész, fényező, szerszámkészítő, esztergályos, marós, köszörűs, mechanikus műszerész, préselő szakmunkásokat, valamint a fenti szakmák­ra betanított munkásokat. Jelentkezés: Bp., VII.. Gorkij fasor 25—27. Személyzeti osztály 9—14 óráig. Telefon: 229—238. valamint dunakeszi—alagi telep. (Repülőtér.) Telefon: Dunakeszi 17. agjához méltó odaadással ve­gyenek részt. Elképzelni is ne­héz, pedig pontos és reális számítás, hogy 1970-ig két és félszeresére emelkedik majd a szovjet állaim nemzeti jöve­delme, húsz év alatt pedig a jelenleginek ötszörösét éri el. Ezek után már csodálkozni sem lehet azon, hogy a szovjet ember reáljövedelme a felvázolt tervidőszakban át­lagosan három és félszerese lesz a mainak. Pedig — aho­gyan a program megfogal­mazza—, ezzel még nem ju­tottak el a kommunista tár­sadalom teljes felépítéséhez, mert ez a gigászi feladat csak a rákövetkező szakaszban va­lósul meg. A jelzett időre a Szovjetunió az egy főre eső termelésben már régen túlhaladja a leg­gazdagabb és legfejlettebb ka­pitalista államot. Mindezt úgy, hogy a kommunizmus országá­ban lesz legrövidebb a mun­kanap az egész világon. De nemcsak legrövidebb, hanem a nehéz fizikai munka teljes megszüntetésével egyidejűleg. Ebben az időben már végkép­pen és minden vonatkozásban eltűnik a város és a falu ellen­téte. A vegyiipar bőségével el­látott és a maximális mértékű gépi erővel dolgozó kolhozok fokozatosan össznépi tulajdon­ná válnak. A falvak népét nemcsak a munka technikai bázisa, nemcsak a munka nagyüzemi szervezése emeli az ipari termelők színvonalára, hanem a városokéval egyen­értékű kulturális és kommu­nális juttatások rendszere, s a mezőgazdasági területeket gaz­dagon behálózó intézmények rendszere is. H osszú fejezeteket szentel a program a lakosság reál- jövedelme szüntelen növelésé­nek. Ezek közül különleges fi­gyelmet érdemel a lakáskér­dés végleges megoldását tár­gyaló rész. A pártprogram erről ezt mondja: „A második évtized végén minden családnak, beleértve a fiatal házasol<at is, az összes egészségügyi és kultúrális kö­vetelményeknek megfelelő komfortos lakása lesz.” Ele­kért a lakásokért azonban a szovjet emberek bért nem fi­zetnek. De jövedelméből egyet­len rubelt sem kell fordítania majd ebben az időben a Szovjetunió állampolgárainak a városi közlekedésre, a víz-, villany-, gázszolgáltatásra sem. Ugyancsak nem terheli a csa­ládot az étkezés gondja és költsége, hiszen a család fel­nőtt tagjait az üzem vagy a kolhoz, a gyermekeket pedig a szintén díjtalan bölcsőde, óvoda és iskola teljesen díjta­lanul élelmezi. Ma még szinte beláthatatla- nok ennek kulturális és erköl­csi gyümölcsei. A megélhetés minden gondjától megszabadí­tott állampolgárok meghatvá­nyozott kedvvel teljesítik a társadalom iránti kötelezettsé­geket, felszabadított idejük nagy részét testi és szellemi kultúrájuk ápolására, fejlesz­tésére használhatják fel. S ez a kölcsönhatás ismét az újabb termékbőség malmára hajtja a vizet. Mindennek eredmé­nyeként a kommunista társa­dalom embere erkölcsi és szellemi tekintetben is torony­magasan áll majd a megelőző társadalmi rendszer tisztessé­ges polgára felett. Téved, aki azt gondolja, hogy a kommunizmus építése csupán a szovjet nép ügye, vagy azt, hogy a kommuniz­mus országa — miként a szo­cialista forradalom után hosz- szú évtizedekig történt — szi­getként áll majd a társadalmi fejlődés alacsonyabb fokát je­lentő államoktól övezve. Erre a nézetre is világos választ ad a párt programja: „Az SZKP a kommunizmus szovjetunióbeli építését azon munka alkotórészének tartja, amellyel a szocialista világ- rendszer valamennyi népe épí­ti a kommunista társadalmat”. Az ugyan igaz, hogy a népi demokráciák, adott helyzetük­ből következően, nem egyidő- ben fejezik be a szocializmus felépítését, tehát más, más időben érkeznek el a kommu­nizmus felső szakaszához. De rendszerük belső törvényei, valamint a szocialista világ- rendszerben rejlő energia és kölcsönösen élvezett előnyök folytán mindenütt meggyorsul az építés üteme. Ez pedig azt jelenti, hogy többé kevésbé egyidejűleg, egyazon történel­mi korszakban térhetnek át a kommunizmusra. A magyar népet, együtt a szocialista tábor más né­peivel, az SZKP XXII. kong­resszusának világosságában mélyen áthatja az a meggyő­ződés, hogy a világ elé tárt káprázatos programban vá­gyainak, törekvésének és cél­jának megfogalmazását üdvö­zölheti. Joggal érezheti így, mert a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának programzáró szavai számunkra is sokat mondanak: „A párt ünnepé­lyesen kijelenti: a szovjet em­berek mai nemzedéke már a kommunizmusban fog élni.” András Endre Éjszakai leltáron az árleszállítás előtt A lakosság megelégedéssel értesült a vasárnapi lapokban megjelent minisztertanácsi határozatról, amely leszállítot­ta a kávé, egy sor édesség, déligyümölcs, éttermi étel és néhány iparcikk árát, s ugyan­akkor felemelte a cigaretta és a sör árát. Ez a határozat nagy feladatot rótt a kereske­delem és a vendéglátóipar dolgozóira, hiszen vasárnap már az új árakkal kellett szá- molniok, tehát szombaton éj­szaka kellett elkészíteniük a leltárt. Szombat éjszaka Polák Bé­la elvtárssal, a Váci Vendég­látóipari Vállalat igazgatójá­val ellátogattunk néhány üz­letbe, beszélgettünk a leltáro­zó dolgozókkal. A gödöllői Pálma eszpresszó vezetője, ifj. Csiz­madia Gábor, a kisvendéglő vezetője, Viszlay János és a kistarcsai 326-os üzlet vezető­je, Tóth József elmondták, hogy nem éreztette hatását az árváltoztatás. Szombaton ciga­rettából többet vásároltak a szokásosnál, egyébként nor­mális volt a forgalom. A leltározás mindenütt za­vartalanul folyt, éjfél tájban már az új árcédulák is a he­lyükre kerültek. Megkérdeztük az érintett üzletek vezetőit, hogy a kávé árának nagyarányú csökken­tése nem érezteti-e majd ha­tását az eszpresszói kávéfo­gyasztáson. — Véleményem szerint ez az ■ árváltozás nem okoz visz- szaesést nálunk, mert a mi áraink is csökkentek és akik eddig nálunk fogyasztottak feketét, ezentúl is ide járnak majd és nem kevesebbet, in­kább többet fogyasztanak — mondotta a Pálma eszpresszó vezetője. Mindenütt úgy nyilatkoztak, hogy a csokoládé és a déli­gyümölcsök árának nagyará­nyú csökkenése tetszik majd a legjobban a vásárlóknak, s ennek elsősorban a gyerekes szülők örülnek, mert ezentúl több édességet, narancsot, fü­gét és egyebet tudnak vásá­rolni a kicsinyeknek és ma­guk a felnőttek is többet fo­gyaszthatnak belőle. Másutt azt hallottuk, hogy a falusi lakosság különösen örül majd a bors árak jelen­tős csökkentésének, hiszen most, a disznótorok idején olcsóbban jutnak hozzá az ilyen fűszerféleségekhez. Vendéglátóiparról lévén szó, az ételárak változásáról is érdeklődtünk. — Átlagosan tíz százalékkal csokiként az ételek ára — kap­tuk a választ. — Ezáltal a vendéglátóipar egy régi prob­léma megoldása felé tett lé­péseket. Emelkedett az elő­fizetéses menük nyersanyag­értéke. A miniszteri utasítás­ban foglaltak komoly felada­tokat rónak ránk, fokozni kell a vendéglátóipar ellátási jelle­gét. A gödöllői 313-as kisven­déglőben vendégekkel is be­szélgettünk. Igaz, hogy ek­kor még régi áron kapták az ételt és az italt, de már tud­tak a változásokról. — Az árváltozásoknál a csökkentés a nagyobb arányú; A dohány és a sör ára ma­gasabb ugyan, de majd ke­vesebbet szívunk, a harminc­filléres többletet söröspoha­ranként pedig behozzuk az édességen és a kávén — mon­dotta egyikük. Egy másik vélemény: — A dohány áremelkedése a többi ár csökkentésével bőven kiegyenlítődik, nem beszélve a nem dohányzókról, akik kö­zé magam is tartozom. Min­ket csak az árcsökkentés érint. Ebben a vendéglőben disz­nótoros vacsora volt szombat este. Tizennégy hatvanért ad­ták, de a legközelebbi alka­lommal már csak tizenhárom forintot ír a pincér a számoló­cédulára. E néhány tapasztalat is igazolja, hogy ismét előbbre léptünk a célul kitűzött jólét megte­remtése felé vezető úton; Szerény lépés ez, számunkra mégis jelentős, hisz ez a kor­mányintézkedés is azt bizo­nyítja, hogy amikor népgaz­daságunk helyzete lehetővé teszi, egy-egy fokkal növel­jük a szükségletek kielégíté­si fokát. így volt ez eddig is és így történik a jövőben is. F. I. Szentendre népe szereti városát A nyolcadik városfejlesztési ankétről Az ódon szentendrei vá­rosháza tömör falai között szép, színes álmok szövődnek ezekben a téliesre fordult he­tekben. Az öreg városka jö­vőjét tervezgetik azok, akik­nek városszeretet érői példát vehet sok más város és köz­ség is. A tágas tanácsterem­ben, amelynek ablakain csu­pa műemlék tekint be, és ahol ezen a vasárnap délelőt- tön ankétra ültek össze a vá­rosi tanács, a Hazafias Nép­front, a párt- és a szakszer­vezetek vezetői, hogy meg­beszéljék a legközelebbi ten­nivalókat, nem légvárak épülnek. A tervezgetésnek itt igen reális alapja van. Elsősorban az idén és az előző esztendőkben elvégzett munka, valamint az a roha­mosan növekedő érdeklődés, amely már nemcsak hazai földön, hanem túl az ország­határokon is, megnyilatkozik Szentendre, a Dunakanyar nagymúltú és gyönyörű fek­vésű városkája iránt. Lakói és barátaink, ismerőseink, egyre növekvő tábora már ré­gen műemlék-városnak nevezi, mégpedig jogosan, hiszen alig van ház a szűk utcákon és az apró tereken, amely ne ér­demelné ki a műemlék címet. A szentendrei baráti kör tagjai kaptak meghívót erre a városfejlesztési ankétra, amelyen a Dunakanyar In­téző Bizottságát Stefán Lász­ló titkár képviselte. Közel Százn&gyvenkét tanterein, hetvenhat politechnikai műhely, hatvanhat óvodai helyiség épült társadalmi segítséggel az 1960—1961-es oktatási évben Az iskolákat és óvodákat segítő országos társadalmi mozgalom 1960—1961. évi ered­ményeinek értékelését most fejezték he a Művelődésügyi Minisztériumban. Az elmúlt tanévben a társadalom, okta­tási intézményeink hálózatá­nak fejlesztését, 138 millió fo­rint értékű munkával támo­gatta. Ez az összeg 16 millió­val haladja meg az 1959—1960. évit. Az oktató-nevelő munka kö­rülményeinek javításához fel­tétlenül hozzájárul a társadal­mi összefogással épült 142 tan­terem, 76 politechnikai mű­hely és 66 óvodahelyiség is. Az üzemek, intézmények dol­gozóinak. a szülői munkakö­zösségek tagjainak keze nyo­mán az említetteken kívül 152 egyéb helyiség. — szertár, iro­da stb — valamint 34 nevelői, szolgálati lakás is épült az 1960—1961-es oktatási évben. Különösen kieme”’'dőek az eredmények Tolna, Zala és Nógrád megyében. (MTI) száz résztvevő előtt mondta el megnyitóját Horváth Leven­te, a Hazafias Népfront szentendrei szervezetének el­nöke, bejelentve, hogy 1958 óta ez immár a nyolcadik ankét. Sziráki Ferenc, a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke számolt be az idén végzett és a jövő évre tervezett városfejlesztési mun­kákról. Hangsúlyozta, hogy az elért komoly eredmények főleg a lakosság növekvő vá- rosszeretetének és annak kö­szönhetők, hogy egyre több szentendrei lakos vesz aktí­van részt a város fejleszté­séért végzett munkában. A munka kétirányú. A város belső fejlesztésének irányát a helyi adottságok szabják meg, elsősorban a város nagy gazdagsága műemlékekben, Duna-parti fekvése, külső fej­lesztésének irányát viszont az a történelmi tény, hogy környékén évszázadokon át híres, virágzó gyümölcs- és szőlőkultúra volt. Ezt kell visszavarázsolni a szentendrei dombok oldalába és toválbb fejleszteni a korszerű műve­lés eszközeivel. Beszámolt a vb-elnök a szentendrei vízvezetékhálózat fejlesztéséről. Két évvel ez­előtt, amikor a város át­vette a fővárostól a szent­endrei vízműveket, a vízve­zetékhálózat hossza még csak 9000 méter volt, az évi víz­hozam pedig 277 ezer köb­méter. A jövő évben tovább fejlesztik a vízvezetéket, hogy a város minden része ele­gendő ivóvízhez jusson. Fon­tos problémája a városnak az úthálózat is. Javítására és fejlesztésére ebben az évben hái-ommillió forintot költöt­tek, a jövő évben erre a célra 2 200 000 forintot bizto­sítottak. A Pap-szigetnek fon­tos szerepe lesz a város életében, idegenforgalmi bá­zissá fejlesztik. A sziget mély­fúrású kutat kap. A geoló­gusok véleménye szerint a kút termálvízzel ajándékozza meg a várost. A Belkeres­kedelmi Kölcsönző Vállalat a szigeten víkendházak építé­sét tervezi. Tavaly nagysza­bású parkosítási munkálatok indultak Szentendrén, jövőre folytatódnak. Ezen a téren a város lakossága mée nevelésre szorul, mert a kiültetett, drá­ga növényeket sokan nem be­csülik. A tervek között szere­pel a zeneiskola fejlesztése, a sportpálya továbbépítése, a lakóházak további tatarozása és a kereskedelmi hálózat fej­lesztése. A légi Csorbadzsi Cukrászdát Művész Cukrász­dává alakítják át. Az a terv, hogy a cukrászdában minden szentendrei festőművész fal­felületet kap, arra freskót festhet és elhelyezheti alkotá­sait is. Sziráki Ferenc nagy tet­széssel fogadott beszámolója után először Vajda István szólalt fel. — Fél évszázada kísérem fi­gyelemmel kis városunk éle­tét -r- mondotta —, de itt még soha nem láttam olyan nagy­mérvű, öntudatos, tervszerű fejlesztési munkát és olyan szép eredményeket, mint az elmúlt négy-öt év alatt. Való­sággal új fejezet kezdődött városunk életében, amiért há­lás köszönet illeti a város vezetőségét, a Hazafias Nép­frontot és a pártot, vala­mint a kormányt, amely olyan nagy megértést tanúsít Szent­endre törekvései iránt. Sajnálkozva állapította meg, hogy a lakosság egy ré­sze még ma sem tiszteli kellőképpen a parkokat és a növényeket. Az úttörőmozga­lom kiszélesítésére lenne szük­ség, hogy a fiatalság megta­nulja a növények szeretetek Szükség lenne nagyobb gyer­mekjátszótérre és itt lenne az ideje a város belterületén fel­fedezett római erőd feltárásá­nak is. Ha a társadalmi mun­kát intenzívebben megszer­veznék, még az eddiginél is komolyabb eredményeket ér­hetnének el a városfejlesztés terén. — Arra kell törekednünk — fejezte be nagy helyesléssel fogadott felszólalását —, hogy ez a mi, gyönyörű kisváro­sunk valóban gyöngyszeme le­gyen a Dunakanyarnak. Hasonló szellemben szólalt fel még Szabó Károly épí­tőmester, Kerekes Pál — aki új úttörőotthon létesítését sürgette — Prohászka Tibor, Tolnai Béláné. akik a köztisz­taság és a kenyérellátás jobb megszervezését sürgették, és még számosán. A színvonalas, hasznos és tanulságos ankét Sziráki Fe­renc zárószavaival ért véget. (m. 1.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom