Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-10 / 291. szám

1961. DECEMBER 10. VASÁRNAP ™<JCírlap A MEGGYPIROS MIKROBUSZ FELFEDEZI KISOROSZIT Angol asszonyok mezítláb — Népdalbemutató a tábortűznél ,,Életünk legszebb nyaralása volt“ tóttá a parti füzeseket, és fénye vörösen ízzott a Duna sötét víztükrében. Az első tá­bortűz melegében igazi barátság született az angol vendégek és a ha­zai táborozok között, akik népdalokkal szórakoztatták az angolokat. „A magyar népdalokat nagy gyönyörűséggel hallgat­tuk — írja Alan Ryalls — és bizony zavarban voltunk, ami­kor hasonlóan szép angol nép­dalokkal akartuk viszonozni ezeket a magyar dalokat. Vé­gül egy ősrégi angol szövődalt énekeltünk el, ami nagyon tetszett. Meg is ígértették, hogy Londonból majd elküld­jük a lemezét. Noteszeinkben gyorsan szaporodtak a címek és az ígéretek képeslap- és fényképcserére.” Az első tábortűz hangulata kísérte őket másnap reggel ismét a faluba. Lehet, hogy ettől változott meg szemük­ben is Kisoroszi első alkalom­mal kialakult képe. Az angol újságíró erről a változásról- így számol be: „Felfedeztük, hogy az elhagyottnak látszó Kisoroszi, ahol mély por bo­rítja az utakat és portengeré­ben a libák egész hadserege tanyázik, határában pedig ku­korica- és napraforgótáblá­kon kívül mást alig láttunk, igen jól felszerelt község. Köz­pontjában több bőséges vá­lasztékot kínáló üzletet talál­tunk, pékséget, zöldségboltot és természetesen kocsmát is. A falusi asszonyok mezítláb járnak. A mi asszonyaink gyorsan követték példájukat és úgy találták, hogy cipő nél­kül sokkal kényelmesebb és kellemesebb a mély porban járni. .. Mi bizony a főutcára néző házakat meglehetősen érdektelen építményeknek tartottuk. Közelebbről azon­ban kiderült, hogy udvari ki­, képzésük igen szép és célszerű, tornácokkal és vadszőlővei befuttatott árkádokkal, az ud­varukon kúttal. A lakóházak belseje a legforróbb nyári na­pokon is jó, hűvös, szép a be­rendezésük, néhol még frizsi­dert is láttunk." A bevásárló kirándulás eredményével nagyon elége­dettek voltak. „Ebben a köz­ségben vásároltuk a legna­gyobb dinnyét és kukorica­csövet, amelyet eddig éle­tünkben láttunk.” Este is visszatértek a most már meg­szeretett faluba és betértek az italboltba. „A falu vendég- fogadója nagyon barátságos volt, de az esti nyitáskor elő­szőtt' azokat szolgálták ki, akik egész nap a forró mezőkön dolgoztak. Mi, mint vendégek, ezt egészen természetesnek és helyénvalónak találtuk és szívesen vártunk a háttérben, amíg ránk kerül a sor, miköz­ben nagyokat pöfékeltünk ol­csó és jó magyar szivarjaink­ból.” Nagyon kellemesen telt az idő a kisoroszi sátortáborban, ezért szaladt el olyan gyor­san. Fölszedték a sátorkombi­nátot, gondosan felraktak mindent a piros mikrobuszra és fájó szívvel hagyták el Kisoroszit. „Olyan elégedettek és boldogok voltunk a mi szi- getünávön — ismeri be a ne­hezen lelkendező angol —, hogy valósággal önmagunkra kellett kényseerítenünk még a szép Budapest megtekintését is... A magyar határ után Becs felé haladtunk. Fáradtak voltunk, de mégis lelkesített bennünket annak a tudata, hogy életünk egyik legszebb nyaralásáról térünk vissza” — fejezi be Ryalls, Great Bri­tain turistája beszámolóját, a kis Szentendrei-sziget és a kis Duna-parti falucska fölfedezé­séről. Magyar László. Halhatatlan leszek Eredeti részletek Tokmány Tamás naplójából Miért kapott Zeller Kos- suíh-díjat? Miért nem értenek meg a kollégáim? Miért lesz Zeller halhatat­lan és én miért nem? Zeller miért fog kiemelt nyugdíjat kapni és én miért nem? Vagy: Zeller a központunk saját halottja lesz és így a teme­tési költséget megspórolja. Én miért nem spórolhatom meg? Azután: Zeller életét miért tanítják majd az iskolákban — és ró­lam miért nem fogja tudni az utókor, hogy mikor tapadt a szám először Viola göm- bölyded vállára? Zeller!... Hozzá a külföldi vendégek járnak — hozzám a gázszámlás. Miért? ★ A kollégáim nem értenek meg az intézetben. Sőt, né­hányon fúrnak. Pedig fúrás­sal vagy fúrás nélkül, meg nem értéssel és meg nem ér­tés nélloül — egyremeay. Én dolgozo-m. Alkotok. Valóban. És szervezek. Megszervezem az utat. amely elvisz a hal­hatatlanságba! Napok óta töprengek, hogyan kezdjek hozzá. Kínlódom. Éjsza­kánként nem tudok elaludni. Mit csináljak? Mert halhatatlannak kell lennem. Úristen! Most vágott belém a gondolat. Zeller! Zeller — és az éli kutatá­saim .,. ★ Reggel bementem a köz­pontunkba és felkértem Zel­lert, hogy az intézetünk leg-, közelebbi ankétján ő tartson" előadást. Miután hosszan di­csértem Zeller zsenialitását, kiváló előadói készségét — elvállalta. ★ Zellernek sikere volt. Leg­újabb kutatásai eredményeit ismertette. A következő an- kétra ismét beszerveztem. Zeller előadása után. áradoztak a kollégáim. Én is hosszan dicsér­tem. Majd elpanaszoltam neki: az én kutatásaim semmi hatást sem váltanak ki itt az intézetben, irigy munkatársaim körében. De ha Ő beszélne ezekről .. . Zeller a mai ankéton elő­ször az én kutatásaimról be­szélt. Rosszmájú kollégáim meghökkentek — s a központ kiküldöttje feljegyezte a ne­vemet. I Nagyszabású vízrendezési munkálatok a nagykátai járásban Nagykáta határában, a Tá- pió—Iiajta patak mocsaras vidékének átalakítására két évvel ezelőtt vízgazdálkodási társulatba tömörült a járás érdekelt községeinek lakos­sága. A társulás most már 157 000 holdas területen mun­kálkodik a vadvizek „megsze­lídítésén”. Az elmúlt két év­ben, 19 millió forint költ­séggel nagy csatornát építet­tek,' amelynek segítségével több mint 500 holdat tettek termővé. Ebben az évben 1400 000 forint értékű víz­szabályozással készültek el. Az idén megépült húsz és fél kilométernyi csatornával újabb nagy területeket állí­tottak a termelés szolgálatá­ba. Jövőre is nagyarányú vízrendezési munkákra kerül sor, s azokat most már a gödöllői és a monori járásra is kiterjesztik. Több mint négymillió forint költséggel szabályoznak több patakot, felújítják a régebbi csator­nákat és. az azokon levő műtárgyakat. Pest megye leg­nagyobb vízgazdálkodási tár­sulata ily módon fokozatosan mintegy 20—30 ezer hold területet hódít vissza a vad­víz- és mocsárvilágtól. (MTI) A központban latolgatják: vajon az ankétjaink nem kí­vánnak-e nagyobb, az inté­zet falain is túlmutató nyil­vánosságot? Most már éjjel- nappal kutatok — és Zeller az én eredményeimről is be­szél. A kollégáim pukkadoz- nak. És már Zeller sürgeti: hívjam az ankétokra. A központban egyre többet emlegetik a nevem. ■k A mai ankéton már ketten is­mertettük a kutatásainkat. Zeller, a nagy. És én! ★ Ma szóltak a központból: Intézetünk patronálásával szervezzek egy ankétot az Első Gázlánggyá.r üzemben. Mert a kutatóbarát dolgo­zók és az amatőr kutatók széles rétegei nagyon kí­váncsiak az eddigi kutatá­sainkra. Főleg az értéke­sekre. Végre egy ankét, ahol már nem lesznek ott ocsmány és beképzelt kollégáim! Itt végre megmutathatom. Itt végre — és biztosan — megértenek! Ja, majd elfelejtettem. Zel­ler rendes fiú. Öt is magam­mal viszem. ★ A Cázlánggyárt meghódí­tottam! Az emberek — az igazi kutatásokra éhesek! — Végre megértettek engem és forrón a szívükbe zártak! Nem is kell már szervezni az utat: jön magától, megérdemelten, jön a halhatatlanságom! Zeller ügye bosszantott. A gázlánggyáriak tudták, hogy Kossuth-díjas, meg azt, hogy a központból jött ki, és hogy jó emlékekkel távozzék, az előadása után az emberek körülfogták. Merő udvarias­ságból többen gyűltek köré­je, mint körém. De erre ő — micsoda pimaszság! — nem átallotta zsebrevágni az el­ismerést!... ... Beképzelt alak ez a Zeller- Fejébe szállt a Kossuth-díj. A legközelebbi anlcétra már nem is viszem magammal. (Másolta: Murányi József) zai, koinmunistaellenes filmek, feketelisták készítése minden haladó ember megfélemlítésé­re, besúgás, terrorakciók szol­gálják az amerikai „ultrák” befolyását. Eszméik ugyan za­varosak és ellentmondáso­sak, de közös jellemzőjük, hogy nyíltan agresszív külpoli­tikát akarnak, Kennedy irány­zatát (amelyet pedig a kubai agresszió, a laoszi beavatko­zás, a berlini provokációk jel­lemeznek), enyhének tartják. Belpolitikailag céljuk a kom- munistaellenesség leple és ürügye alatt lecsapni a mun­kásmozgalom minden formá­jára, a faji egyenlőség híveire, sőt a liberálisokra és az őszin­te polgári demokratákra is. Jellemző, hogy Welch, a Birch Társaság führere még Eisenhowert, Trumant és Dullest is a kommunisták eszközének nevezte! A szervezkedő és egyelőre még több csoportra oszló fa­siszták és félfasiszták jelentő­ségét erősen fokozza egy kö­rülmény: az amerikai hadse­reget vezető főtiszti és tábor­noki klikk nagy politikai sze­repe és összeforrottsága a fegyverkezésben érdekelt trösztökkel. Ma a volt hivatá­sos ezredesek, tábornokok és tengernagyok százai állnak ezeknek a trösztöknek vezető posztjain és biztosítják ezek számára a hadügyminisztériu- mi kapcsolataik révén a zsíros hadimegrendeléseket. Volt hi­vatásos tisztek százai működ­nek az amerikai államigazga­tás fontos funkcióiban is, meghonosítva itt a hadsereg­ben szokásos szellemet. Ez a szellem pedig a szélsőjobbol­dal szelleme. Tényleges szol­gálatban álló tábornokok és ezredesek sűrűn nyilatkoznak politikai kérdésekben, még­hozzá a kormány politikáját kritizálva, kifogásolva annak túlságos „engedékenységét” a Szovjetunióval szemben. Ezek a tisztek a szélsőjobboldali szervezetek közreműködésével politikai propagandát fejtenek ki a civil lakosság körében és a fasizmus eszméit terjesztik a hadsereg legény­sége között. Maga Eisenhower, a volt el­nök mutatott még rá arra két ízben is, hogy az amerikai nemzet számára veszélyt je­lent a fegyverkezési érdekelt­ségek és a katonatiszti klikk túlzott és növekvő befolyása. Ennek tulajdonítható, hogy Amerikában békeidőben is ál­landósult a haditermelés és a trösztök profitja az 1939 előtti évi 3,3 milliárd dollárral szemben már 1959-ben 47 mil­liárd dollárra emelkedett. A hadimegrendelések - túlnyomó részét (1959-ben 73,2 százalé­kát) csupán 100 nagyvállalat kapja, így valóban egy ma­roknyi tőkés szerez döntő szót az ország ügyeinek irányítá­sában. A hadügyminiszterek és helyetteseik már évek óta a trösztök bizalmi emberei, vagy éppen igazgatói közül kerülnek ki. A hadügyminisz­térium és általa a fegyverke­zési érdekeltségek klikkje dik­tálni akarja az amerikai kül­politikát, a háborús kalandok híve és épp ezért érdekelt a kommunistaellenes hisztéria szitásában is, mert ezzel re­méli a közvéleményt megsze­rezni ezekhez a kalandokhoz. Hiba lenne azt állítani, hogy a szélsőjobboldalnak mind­ezek a törekvései nem talál­nak ellenállásra az amerikai társadalomban. A többség ma még ellenük van. Ám a fasiz­mus sohasem ragaszkodott a többség megnyerésének de­mokratikus útjához. A fasisz­ta Rockwell meg is mondta: „a döntő percekben a Big Bu- sinessnek szüksége lesz min­denre kész emberekre és tud­ni fogja, hogyan erőszakolja őket a köznépre. Az üzletem­berek és hivatásos katonák- az én hatalmas szövetsége­seim”. Az amerikai imperializmus olyan józan képviselői, mint a publicista Lippmann vagy a szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke, Fulbright, jól tud­ják, hogy az ultrák kalandor külpolitikája nem vezethet jóra, a kommunizmus elleni kereszteshadjárathoz az Egye­sült Államoknak nincs elég ereje. Fulbright síkraszállt a politizáló jobboldali katona­tisztek megrendszabályozása mellett. A Kennedy-kormány azonban nem tett hatékony lépéseket ennek érdekében, a fasizmus civil szervezetéit to­vább tűri, sőt kommünistael- lenes belpolitikájával egyene­sen bíztatja őket. Az is kétsé­ges, hogy a Kennedy-féle po­litikában testesül-e meg az a józan reálpolitika, amelynek a Fulbright és Lippmann-szerű személyiségek a szószólói. El­végre a Kuba ellen előkészí­tett újabb agressziót, az Ade­nauer szellemében folytatott berlini politikát, a laoszi lá­zadók újabb és újabb felbíz­tatását bajos az egyedül reá­lis célhoz, a megegyezéshez és a hatékony tárgyalásokhoz vezető út mérföldköveinek tekinteni. Az amerikai hadsereg (ti. reakciós vezetői) ma éppoly elégedetlen a Kennedy-féle po­litikával, mint a francia had­sereg a De Gaulle-félével — állapította meg Fulbright sze­nátor. Ha azonban Kennedy is a De Gaulle receptjét al­kalmazza, balra lecsap és jobbra dorgál, miközben igyekszik meggyőzni az ultrá­kat, hogy ő éppoly „hazafias” és kommunistaellenes, akár­csak maguk az ultrák... — akkor csak előkészíti az ult­rák útját a hatalomrajutás- hoz. Gadó György rohamcsziagosai, akik magu­kat minutemaneknek nevezik. Mindezek mellett természe­tesen változatlanul létezik a Ku-Klux-Klan terrorszerveze­te, az Amerikai Légió és sok más régi, reakciós, faj védő, so­viniszta, félkatonai szervezet. És ami megdöbbentő, az az, hogy a Kennedy-kormánynak esze ágában sincs bármelyiket betiltani (ellenkezőleg, az ame­rikai legfelsőbb bíróság épp a napokban mondta ki törvé­nyesnek Rockwell náci párt­ját), ehelyett a kommunista párt betiltása a célja. A kor­mány továbbra is fenntartja a hírhedt „boszorkányüldöző” szervet, az Amerikael'lenes Tevékenységet Vizsgáló Bi­zottságot, amelyről nem kom­munisták, hanem egyszerű li­berálisok régen megállapítot­ták már, hogy valójában sem­mit sem vizsgál, csupán a gondolat üldözésével, emberek befeketí fősével fog­lalkozik. Ez a bizottság, melynek el­nöke a kommunistaellenes tör­vényt is kiötlő Walter, orszá­gos propagandát is folytat és ebben széleskörűen együttmű­ködik a birchistáikkal s a ha­sonló, szélsőséges reakciósok­kal. Mindezek befolyása nem jelentéktelen. A Birch Társa­ság pártfogói közt nagytekin­télyű szenátorok és más köz­életi személyiségek (így Cu­shing bostoni bíboros) talál­hatók, a Kereszteshadjárat a Szabadságért szervezete ameri­kai polgárok millióit befolyá­solja, a Ku-Klux-Klan még ma is hatalom a déli államok­ban, Goldwater szenátor cso­portja a Köztársasági Párt kö­zel egy harmadának támogatá­sát élvezi és Goldwater maga 1964-ben elnökké akarja ma­gát választatni. Gyűlések szá­í Ha nem hatálytalanítják a j kommunistaellenes MacCar- ^ ran- és Smith-féle törvénye­id két, akkor „az Egyesült Álla- £ mokban rövidesen az a hely- ^ zet áll elő, hogy minden olyan I? szervezetet, amely vonakodik ^ magáévá tenni az uralkodó £ körök politikai nézeteit, í ugyancsak arra kényszeríte- nek, hogy a kormány által í előírt megjelölést viselje. Ez alól a szakszervezetek sem £ kivételek, hiszen a Taft— \ Hartley • és Landrum—Grifíin- j féle törvények már ma is bi- \ lincsbe verik a szakszerveze- £ teket és alávetik őket a kor- í mány szigorú ellenőrzésének.” j Az Egyesült Államok Kom- £ munista Pártja figyelmeztette í e szavakkal az amerikai né- pet a fasizmus veszélyére. \ A veszély reális. Soha nem \ voltak ilyen nagyszámúak és \ befolyásosak a szélsőséges re- \ akció erői az Egyesült Álla- \ mokban, mint ma. Rockwell magát í t nyíltan nácinak valló pártja, ^ az ún. Birch Társaság mániá- ^ kusai, akik minden demokra- £ tában kommunistát szimatol- ( nak, a Kereszteshadjárat a Sza- í badságért nevű szervezet (a $ Birch Társaság enyhített vál- $ tozata) — ezek a szélsőjobbol- $ dalnak azok az erői, amelyek ^ az utóbbi egy-két évben je- ^ leniek meg az amerikai köz- ^ élet porondján. Rajtuk kívül ^ ott vannak az „új neander- ^ völgyiek”, azaz Goldwater ^ köztársaságpárti szenátor so- í kasodó számú hívei, akik f kommunistaellenes keresztes- £ hadjáratot, a legnagyobb mér- ^ tékben agresszív külpolitikát ^ követelnek kifelé és minden ^ haladó erő, minden szakszer- ^ vezeti szabadság megvonását | befelé. Sőt, megjelentek már / a szélsőjobboldal fegyveres Fasiszta veszély az Egyesült Államokban A Szentendrei-sziget északi csúcsán, Kisorosziban, ma is jól emlékeznek még arra a szokatlan formájú, meggypi­ros mikrobuszra. amely ke­resztül futott a falu elég po­ros főutcáján, ijedt gágogás­sal rebbentek szét előle a li­bák, aztán eltűnt a kukorica földek sűrűjébe vesző úton. Ezen a forró nyári napon a töméntelen libán kívül csak néhány gyerek őgyelgett a fa­luban, a felnőtteket a mun­kára szomjas kukorica- és napraforgótáblák tartották távol, de estefelé, amikor ha­zatérték, a szemfüles apró­nép lelkendezve közölte ve­lük, hogy külföldi vendégek mentek a falun át a sátortá­borba. Már azt is tudták, hogy angolok. Akadt ugyan­is köztük néhány legényke, aki érti a rendszámtáblák hieroglifáit és tudja, hogy a mikrobusz rendszámtáblájá­ról ellesett GB betűk Nagy- Britanniát jelentik, Great Bri- tain-t. Alan Ryalls, a Camping and Outdoor Life című fo­lyóirat főszerkesztője, felesé­ge. egy angol mérnök házas­pár és öt gyerek, tehát kilenc vendég érkezett a mikrobu­szok amely utasain kívül egy összkomfortos sátorkombinálot is hozott magával külön sátor­konyhával és sok egyéb más expedients kellékkel együtt. Fölszerelésük olyan komp­lett volt, hogy bármelyik an­gol gyarmatra, vagy akár az Északi-sarkra is elindulhattak volna vele. De hát most is fölfedező útra indultak, azt akarták kitapasztalni, milyen a világ nálunk, „egzotikus” Kelet-Európánkban. Allan Ryalls — akin az etnográfu­sok kurta fapipáján kívül más angol jellegzetességet nem nagyon találtak volna, mert sűrű, koromfekete, sza- kállerdő borította napbarní­tott arcát és így inkább ku­bai forradalmárt lehetett vol­na benne sejteni — az angol Camping Szövetség sokszáz­ezer példányszámban megje­lenő hivatalos lapjának, a Camping and Outdoor Iáié­nak (Sátortábor és kitárt ajtó mozgalom) a főszerkesz­tője. Hazaérkezése után kis­oroszi élményeiről lapjában hétoldalas tudósításban, szá­molt be. Az angol turisták úticélja az volt, hogy személyesen tapasztalhassák ki Kelet-Európa országaiban a sátorozás lehetőségeit. Messzi Angliában nem tudhatták, mi vár itt rájuk. Erősen túl­zottnak látszó fölszerelésüket ezért hozták magukkal, hogy hiányt ne szenvedjenek itt semmiben, a magyar fővá­rosban csak néhány rövid órát töltöttek, de össze ismer­kedtek a Chemolimpex tiszt­viselőivel. akik között sok a természetjáró. Ők ajánlották táborhelyül Kisoroszit, amely­nek létezéséről korábban per­sze még csak tudomásuk sem volt. Rögtön útrakeltek hát és mint a lelkes hangú beszá­molóból kiderül, nagy gyö­nyörűséget találtak már a Kisoroszi felé vezető útban is, bámulatba ejtette őket a Duna-táj szépsége, a két par­ton felsorakozó községek fes­tői látképe. Maga a sziget, a rajta keresztülvezető út és Kisoroszi az első pillanatban csalódást okozott számukra. A hepehupás út a kocsit ala­posan próbára tette, ha kárt nem is okozott benne, nagy gonddal elrendezett rakomá­nyát és utasait annál jobban összerázta. Elragadtatott hangon szá­mol be az első közös tábor­tűzről, a magasan lobogó rőzselángról, amely megvilági-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom