Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-03 / 285. szám
1*«1. DECEMBER 3, VASÁRNAP FEHER FOLT? JÓZSEF ATTILA MŰHELYTITKÁT KEPEK f KÉT ÚJ MAGYAR FILMBŐL Nem ér a nevem — Vass Éva + Jó utat autóbusz Balogh Zsuzsa FILMKALAUZ A NAGYRAVÁGYÓ ASSZONY férjét, mégis gondolkodás néllaül Bucaille szeretője lesz, mert csak így tudja a férfit az engedély lejáratának reggelén visszatartani. Amikor már biztos abban, hogy Georges megkapta az engedélyt, hidegen közli szeretőjével, hogy kijátszotta. A nagyravágyó asszony karrierje egyre felfelé ível. Megszerzi Georges vagyonos nagybátyjának ro’umszenvét is tervéhez, s ennek megbeszélésére Párizsba utaznak, ahol a férfi találkozik uno- kahugával és mindkettőjükben fellángol a régi, gyér. mekkori szerelem. A tragédia érlelődik, s végül is Georges és Dominique halálához vezet. A címszerepet Andrea Pa- risy alaldtja — kitűnően. Férjét Richard Basehart, aki az Országúton című filmben a Bolond szerepét játszotta. A filmet Yves Attégret rendezte. SZABAD SZEL s bár Sztan úr nem nyeri el méltó büntetését, de menekülésre kényszerül. A film szereplői köziül a Pepitát játszó Rumjancevát jól ismerjük már a Mexikói, a Két fiú, egy kislány és a Szép ifjúság című filmekből. Elragadó, temperamentumos egyénisége ebben a szerepben is kitűnően érvényesül. Gricenkót — Sztan urat alakítja — a Golgotából készült filmtrilógiában láthattuk a közelmúltban. Ezúttal is csak dicséret illeti játékáért. A többi szerepet Szkirda — Sztella, Lazareva — Sztepán, Zorin — Mikul, alakítja. Kol- catij operatőri munkája dicséretes. A filmet Trauberg rendezte. Dunajevsakij világhírűvé vált operettjét, amelyet annak idején nagy sikerrel játszottak a magyar színházak is, úgy hiszem, nem szükséges hosszan méltatni a magyar közönség előtt. Kellemes, dallamos muzsikája, tartalmas szövegkönyve — ez volt sikerének záloga. Két fiatal pár — Pepita és Mikul, Sztella és Sztefán —1 boldogsághoz vezető zűrzavaros útja adja ennek az operettfilmnek a történetét. A film ötödik „hőse” Sztan úr — a hajók tulajdonosa —, aki mindent elkövet, hogy meghiúsítsa a fiatalok boldogságát. De mivel operettről van szó, természetes, hogy a jók felülkerekednek, : Francois Pcmthier Manga\ nese című regénye nyomán i készült A nagyravágyó asz- : szony című színes francia— olasz film. Története egy nagyravágyó asszony, Dominique tragédiája. i Tahiti szigetén, Polinézia színes, buja világában él Georges Rancourt és felesége, Dominique. Georges a dúsgazdag Rancourt-család leszármazottja, de őmaga szegény. Pénzkeresési remények- \ kel érkeztek Tahitiba, de az nem is olyan könnyű dolog. Dominique azonban elhatározza, hogy mindenáron va- \ gyónt szerez. Ez a vágy ta~ \ szít ja egy Bucaille nevű ka- : landor karjaiba, aki vagyonát \ a sziget foszforbányáinak en- j gedélyével szerezte. Domi- \ nique egy bennszülöttől meg- : tudja, hogy ezek az engedé- . lyek néhány nap múlva le- ; járnak, s az előírások értel- ; méhen az elsőként a hivatal- ' ba érkező pályázó kapja ; meg. Dominique, bér szereti l Szürkének, laposnak, idegen-; nek ítélhette. Áthúzta és he- \ lyette ezzel a margóra írt és; záró jelibe rekesztett sorral : adott formát a hangulatnak:: (Csak most emlékszem rá, \ milyen volt.'); A két barát között valami; félreértés támadt: összevesz-; tek. József Attilát nagyon; megvérezhette a gondolat, j hogy elveszti barátját. Elé-j gikus hangulatában születhe-: tett meg a Harag című verse,: amely fölé címül először az; „Elégia” szót írta, de — ir-; tózva minden banalitástól —; a sokkal kifejezőbb „Harag”-; gal cserélte fel. „Búsulsz-e mondd” — kezd-: te a verset, de panaszát vég-: só megszövegezésében így tet-j te személyesebbé: „Búsulsz-e; Pista?” A vers lényege a klasszi-: kus tömörségű utolsó szakasz-; ban kristályosodik ki: Jól tudtam, hogy örökre összeveszhet \ egy semmiségen két örök barát,: de nem hittem, hogy vélem is; megeshet,: ami a halálnál ostobább. I E ' letrajzából tudjuk, hogy a j harag nem volt tartós, : hamar eloszlott köztük a félre- í értés, kibékültek, el is felej-í tették azt a semmiséget. A jó-: barát barátságos otthonában; még számos József Attila-vers; született. A magyar líra vi-; szont gazdagodott ezzel az: igazgyönggyel. : Magyar László '■ A z alkotás misztériuma örök idők óta izgatja a : képzeletet. Hogyan születik a remekmű? Csírája, a gondo- i lat, hogyan fejlődik, hogyan I alakul a lélek kohójában, ; amíg megkapja végleges for- I máját? Milyen titokzatos szer- ; tartások színhelye a műhely, : amelynek meglesett titkai sok- : szór ismertebbek, mint maga ; a mű? Az igazi művész olyan sze- mérmetes, mint a vajúdó asz- szony, ha elkövetkezik nehéz órája. Azokban, akik a nyílt porondon alkotnak és végzik az alkotás ünnepélyes szertartásait, mindig van valami gyanús, mint a bűvészben, aki eleven nyulat ránt elő üres cilinderéből. Móra Ferenc például mindig csu- dálkozott azokon az írókon, akik diktálva alkották műveiket. Nem értette őket és — nem hitt nekik. Még a vak Milton példája sem győzte meg, eki leányainak mondta tollba az Elveszett paradicsomot. Az alkotás titka féltve őrzött titok és éppen ezért olyan izgalmas. Föltárása a művet közelebb is hozhatja azokhoz, akiknek gyönyörűségére szolgái, de proíanizál- batja is azok előtt, akiknek fontosabb az alkotás pikantériája, mint maga a mű. ilyenek járnak az eszem- * ben most, hogy a mi József Attilánk néhány nagy versének első fogalmazványát sodorta hozzám a véletlen. József Attilát, áld nek élete huszonnégy évvel ezelőtt, ■ X937. december 3-ám lobbant ki a balatonszárszói sínek között A sárguló lapok egy negyed századon át rejtőzködtek és őrizték a vers : 3-H (ív/v érf*«-* A Harag kézirata műhelytitkait és most, való- < Sággal a szomorú évfordulóra ■ kerültek elő. A rajtuk áthúzott és újra írt. sorok, a javítások, változtatások, a törlések, a kiigazítások sejtetik a misztikus folyamatot, amely végül tökéletes műremekké cizellálta a nyers gondolatot Mélységes áhítatot keltenek ezek a sárguló lapok, hiszen nemcsak . a költő kezevonását őrizték meg, hanem talán hozzájuk simult kezének melegéből. lázas leheletének for- ■ róságából is valamit. így aztán természetes, hogy ezekről a lapokról közvetlenebbül szól az olvasóhoz, mint könyveinek nyomtatott lapjairól. A legizgalmasabb — mert a legárulkodóbb — talán a Te.. eltanácsolt az egyetem.. Pista (Barta István) egyik hű barátja és lelkes híve volt. Gyakran látta vendégül lakásán a költőt életének legtragikusabb utolsó hórom évében, 1935 és 1937 között. K ét kézirata mágikus erővel idézi vissza a föléjük hajló költő alakját, amint az igazi művész örök kételkedésével töpreng egy-egy leírt szón, hogy megtalálta-e az igazit, azt az egyetlent,; amely a kész versben már olyan magától értetődőnek tűnik. A Temetés után második so-; rät a „betört” szóval kezdte,; de visszariadt tőle. Kihúzta i és azt írta alája: „vonagiott”. i Végül mégis a „betört” ka-: pott kegyelmet, bár más el-! rendezésben. A lány elbillent a sötétben: ahogy betört a szélroham ... í A hetedik sor először így je-i lentkezett: Lelkűnkbe nem buktak a\ gallyak...: Érezte, hogy így banális len-i ne a kép, tehát hamis. Men}''-: nyivel igazaibb végső formájában: Belénk nem csapltodtak a gallyak... Négy sorral lejjebb ezt a sort írta le: ... nekünk már mindenből elég volt... netés után és a Harag című tersének kézirata. Az fűzi jssze őket, hogy az elsőt ,Pistánál” írta 1935. augusz- us 12-én, a másikat Pistá- íoz három hónappal később, L935. november 19-én. Ez a A napokban kínos jelenetre került sor az egyik fővárosi tanulóiskolában. Sikertelen felelés után B. Marikával beszélgetett osztályfőnöke. Erről a különben szimpatikus, jól öltözött, gondozott 15 éves kislányról kiderült, hogy életében egyetlen egy könyvet olvasott, a Kőszívű ember fiai-t, de azt is csak félig, mert nem tetszett. Ezen kívül sem kötelező iro- ; dalom, se más irodalmi alkotás kezében nem volt. Ennek el- : lenére elvégezte az általános iskolát a Budapest közvetlen kö-' veiében, fekvő K. községben. A beszélgetés alatt elmondta a gyerek azt is, hogy oda- '< haza sincs könyvük. Üjságot nem járatnak. Édesapja, aki jól [ kereső gépkocsivezető, csak a Népsportot vásárolja. Amikor a gyerek osztályfőnöke elmondta nekem ezt az : esetet, szinte nem akartam elhinni. De sajnos, mégis hinnem : kellett, mert nevekkel, adatokkal szolgált, a tény cáfolhatat- ■ lan volt. S egyben a legnagyobb probléma elé állított. Köny- \ vet Ígért a legközelebbi órára a kislánynak, olyan könyvet, ; amelyet majd szívesen olvas el. „Melyik legyen az a könyv”? ; — kérdezte. Napok óta bújom könyvtáramat, alkalmas írást • keresek, de nem tudom eldönteni: melyiket javasoljam? Elgondolkoztató ez az eset. Gyönyörű számaink vannak; az olvasómozgalom arányainak jelzésére. Sok millió forintot i fektettünk be a könyvtárakba. Tekintélyes számú függetlení- ; tett népművelő dolgozik szerte a megyében. A pedagógusok ankétokon, értekezleteken beszélnek az oktató munkán túli; nevelési feladatok fontosságáról, az irodalom iránti szeretet ; elhintéséröl, a gyerek életkörülményeinek ismeretéről, az út-; törömozgalom nemes feladatairól __s ekkor jön egy ilyen \ k eserves tapasztalat, amelyet nevezhetünk józanító pofonnak \ is... Mert nem az a legnagyobb probléma, hogy ez a gyerek \ bizonyos vonatkozásban fehér folt maradt, hanem az, hogy \ munkánkon van ez a többrendbelien is fehér folt! Ez az egy > gyerek távolmaradhatott az irodalomtól a „véletlenek’’ soro-; zatos összejátszása miatt is. De hátha nem amiatt?! Mi a; biztosíték? Volt általános iskolai pedagógus, aki panaszolta, hogy a: középiskolák tanárai lebecsülően nyilatkoznak általános is-: kólái, főleg vidéken dolgozó kollegáik munkájáról. Ez hely-: télén. A vidéken dolgozó pedagógusok sokszor a legnehezebb S körülmények között végzik munkájukat, s ez minden tiszte- í letet megérdemel. Nehéz, szép, és felelősségteljes az ő tévé-! kenységük. De éppen ez a felelősség kötelez! Ha ez a fehér; folt egy osztatlan tanyai iskolában marad meg, fájón bár, de; mégis könnyebben tudomásul veszi az ember. Osztott isko-; Iában azonban, egy virágzó faluban, Budapesttől néhány ki-; lométerre — már nehezebb a magyarázat. Egy magyarszakos tanár mulasztását nem akarjuk az \ egész pedagógustársadalom nyakába varrni, de az eset figyel-: meztet, hogy nagyobb gonddal, több figyelemmel kell a; gyerekek olvasásával is törődni. ; í A legtöbb iskolában külön füzetben jegyzik fel a\ tanulók az olvasott könyvek rövid tartalmát. Ez helyes, de j sajnos nem minden, mert ez a feljegyzés a padszomszéd fü- í zetéböl is átkerülhet oda néhány perces lélektelen másolás í árán. A beszámoltatás is elkerülhetetlen, ha nagyon ritkán: is, ha nehezen is fér bele az órába. Sokat segítene, ha minél több pedagógus követné azok-; nak a keveseknek példáját, akik rendszeresen kapcsolatot \ tartanak a községi könyvtár vezetőjével, s időnként megné-> zik: szerepel-e tanítványaik neve a könyvtári kartonokon?; Olvasnak-e, s mit olvasnak gyerekei? ; ,JNem elég a megterhelésünk? Még ezt is” — mondhatja ; sok pedagógus. Kétségtelen, szerteágazó és nehéz a pedagó- > gusmunka. S különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik i Budapestről, vagy valamelyik vidéki városból járnak munka- ; helyükre. Emberileg érthető, hogy óráik után sietnek az ál- \ lomásra, igyekeznek haza családjukhoz, ahol várja őket az \ otthoni gond. otthoni feladat. Nem is kérheti senki, hogy; családjukat elhanyagolva minden időt otthonuktól távol tölt-: eenek. De a könyvtár időnkénti meglátogatása nem igényel; hosszú órákat, s nem is mindennap. Szinte lehetetlen olyan l órarend, amelyben ne akadna hetenként néhány lyukas óra. í S bár ez kell a vázlatíráshoz, dolgozat javításhoz, statisztika; készítéshez, s még sok mindenhez, de jutnia kell néhány \ órának az irodalom megszerettetésére is! A pedagógusok tehetnek legtöbbet azért, hogy minél több gyerek, valamennyi gyerek, örömét lelje az olvasásban, s rendszeresen vegyen könyvet a kezébe. Ezen az ajtón keresztül talán könnyebben eljut időnként a könyv azokhoz a szülőkhöz is, ha másként nem, akkor kíváncsiságból, akik pénzt ■ még nem adtak irodalmi termékért. Tenkely Miklós ! róla, mint a járás égjük leg- ^ jobb szövetkezeti párttitikárá- í ról. \ És ha beszélt Babossal, ^ akkor usgyi, el a boltba. Va- ^ [amit vesz... mit is? Mind- ^ egy. Valamit. Megint egy í doboz gyufát. De hátha em-í lékszik rá a lány? Na és? Nem? rehet újra gyufát? Elhasznál- \ fca már. Elvesztette. Dehogy? vesztette el, s ijedten a nad-? ragjához kapott, ott lapult a ? zsebben a doboz. í ? NEM VESZTI EL. Elteszi,------------------------a skatu- J lyát, még akkor is, ha J többet nem sikerülne ta- v [álkozni a lánnyal. De miért'/ né? És ha asszony? Akkor. . Ekkor kiveri az egészet a fe-í jéből... ^ De ha nem? ^ Ha nem, akkor jövő héten ^ megint erre jön. Ahányszor ^ átmegy a falun, mindig benyit^ a boltba. Átmegy? Hová ^ megy át? Hiszen ez a járás í utolsó községe. Csak akkori jön ide, ha valóban itt van Í dolga. Nem baj. Hiszen nem i fontos nappal jönni. Jöhet es-^ te is. Ha ő megengedi. ? Mit fog írni erről a vezető-? ségi ülésről a feljegyzéseiben?^ Pedig kell róla valamit... J Megint odafigyelt. Keze | akaratlanul is fogta a zsebé- ^ ben lapuló skatulyát. í Mészáros Ottó * itt, akkor még sehol 6em volt... Megint a vezetőségi ülés. Jaj, de hosszúra nyúlik... gyorsan jegyzett, nem akarta, hogy észrevegyék rajta, menynyire nem tud odafigyelni... Nem, nem szól hozzá, hiszen alig hallott valamit. És ha mégis hozzászólna? Nem, hiszen általánosságokat nem mond. Majd beszél Babos elvtárssal, van-e valami különös gond a pártszervezetnél? Sok nem lehet, hiszen Babos éppen hat esztendeje titkár. Gábor úgy beszélt az ember Hiszen itt olyan dologról lehetett szó, ami lényeges, s amire nyilván reflektálni kellett volna ... hiszen úgyis hozzászól, de ha nem figyel, akkor mihez szól hozzá? ÚGY KAPTA FEL az asztal_________________rol a gyufaskatulyát, mintha pokolgép lenne. Elsüllyesztette a zsebében, s gyors, határozott mozdulatokkal jegyezni kezdett. De bármennyire is most már odafigyelt, olykor el-elkalandoztak gondolatai. — Tisztelt elvtársak — kellene mondani — elnézést kérek, de eddig nem figyeltem oda ... elvtársak, hiába, előfordul, hogy az ember megzavarodik ... hogy dolgoznia kellene, komoly képpel bírálni vagy dicsérni, de neki a fejébe csak egy lány jár... egy lány, akitől reggel egy doboz gyufát vett... hiszen én is ember vagyok, ugye megértik... harmincéves ... ismertem lányokat... udvaroltam is__ de így ... í gy még nem voltam ... elvtársak, lássák be, hogy most mennem kell, vissza abba az üzletbe, hátha már él Is megy az a lány... hátha csak kisegített, hiszen egy idősebb asszony szolgált eddig ki ott, a másikkal, de ez a lány ú.i, ez most került oda, hiszen három hete jártam járási pártbizottság munkatársa, szerelmes lett... Vezetőségi ülésre ment a Búzakalászhoz, lemotorozott harminc kilométert, szidta az egészet, mint a bokrot, de csak addig, míg be nem nyitott a boltba, hogy egy doboz gyufát vegyen. Azaz nem is itt kezdődött. Hanem ott, hogy az utolsó szál elroppaht a kezemben, akkor indultam a boltba ..: Gábor biztosan úgy nézne rá, mint aki részeget lát. — De hát Juhász elvtárs — mondaná — téged komoly, megfontolt embernek ismerünk, azért is hoztunk ide, a pártbizottságra, s most egyszerre, mint egy kisdiák ... Nem, nem ezt mondaná. Egészen biztos, nem ezt mondaná. Hanem valami ilyet: — Szerelmes? Hát isten neki. legyél! Vagy — És csinos? Szép? És mit csinál? Hány éves? Rögtön egész káderjei! em zés kellene róla. De nem tud semmit. Még annyit sem, hogy hívják. Ijedten kapta fel a fejét. A vezetőség egyik tagja szenvedélyesen beszélt, s a mondat kellős közepe ütötte meg a fülét: — ... itt a pártbizottság képviselője, éppen ezért mondtam él... nehogy azt higgyék, restelljük a bajt... hát nem takarjuk, elkövettük, de még egyszer nem akarjuk! Úristen! Miről beszélt ez
