Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-03 / 285. szám

1961. DECEMBER 3, VASÁRNAP

3

’TÄirlaD

Kádár János elvfárs beszéde a csepeli dolgozók nagygyűlésén

(Folytatás az 1. oldalról)

vánosan megbírálni az albán vezetőket.

Nem kérünk többet a személyi kultuszból

— Mi, magyar kommunisták, s a nemzetközi kommunista mozgalom óriási többsége, a testvérpártok majd mindegyike azt az álláspontot képviselte, hogy igenis szükség volt a nyilvános bírálatra.

— Pártunk Központi Bizottsága nevében mondhatom, hogy párttagságunk, a magyar kommunisták, miként az egész magyar nép, már megismerte a személyi kultuszt, s abból nem kér többet! Az embereknek teljesen elegük volt a párton belüli önkényből, s abból az állami életben is lábrakapott gyakorlatból, amely nem tisztelte és nem tartotta be a törvényeket

Mi a személyi kultuszt felszámoltuk. A pártban és az állami életben egyaránt normálisan mennek a dolgok.

Azt hiszem, ezt önök mindnyájan érzik és. tudják. Aki részivesz a pártéletben, vagy ■'a közéletben, saját tapasztalatából tudja: olyan helyzet alakult ki nálunk, a munkás- osztály forradalmi pártjában épp úgy, mint a közéletben, amilyennek szocialista államban lennie kell. A törvényesség a nép számára a legfontosabb dolog egyike. Ez alatt persze nemcsak azt értjük, hogy senkit nem csuknak be olyasmiért, amit nem követett el, hanem azt is, hogy a kém csak reszkessen, s aki lopott, az féljen, mert az is hozzátartozik a szocialista törvényességhez, hogy a bűnös rettegjen a törvény erejétől.

Mi felszámoltuk a személyi kultuszt, s mindig is meg fogjuk gátolni annak visszatérését!

v — Milyen .problémáink vannak a személyi kultusszal, ha már azt egyszer felszámoltuk? s— vetette fel a kérdést Kádár .János. — Létezik egy olyan határozat, hogy nálunk sem utcát, sem gyárat nem szabad élő személyről elnevezni. Ezt a határozatot öt évvel ezelőtt hoztuk, s azóta be is tartjuk. Viszont korábbról még maradtak ilyen elnevezések és ezeket bizonyos idő alatt megváltoztatjuk. De nem a név a döntő, hanem az, hogy az üzemben, vagy szövetkezetben milyen a szellem.

Sokkal inkább ügyelnünk kell arra, hogy az emberekben még meglevő rossz szemléleteket leküzdjiik.

Ma már nincs ugyan személyi kultusz, de vannak még dogmatikus, szektás módon gondolkodó emberek. Harcolunk ezeknek az embereknek a szemlélete ellen, mert az igen nagy kárt okozhat.

— Hét-nyolc évvel ezelőtt sok ember gondolkozott úgy nálunk: mindenki gyanús, aki él. Emlékeznek még erre? Olyan emberek voltak ezek, akik legszívesebben tíztagú pártot szerveztek volna az országban, mert a végén talán már önnön magukban sem bíztak. Hogy volt ez annak idején? Vegyenek elő egy an- beit,, és kezdjék neki mondogatni: te gyanús vagy, te az imperialisták felé kacsingatsz. Először megijed, aztán remeg. Az ilyen módszerekkel addig taszigálták az ellenség oldalára. amíg végül is némelyiket valóban sikerült odalölcdösni.

A vezetők felelőssége

— Az effajta káros szemléletet leküzdöttük. Most jó alkalom nyílik arra is, hogy lasse ; jobban szemügyre vegyük, hogyan1 viselkednek az emberek a közügyekben, hogyan gazdálkodnak a köz javaival. Ä tisztségviselők általában normálisan dolgoznak. De még mindig jelentkezik az önzés, a hará- csolás hajlama: ha az ilyen hajiam vezető beosztással j párosul, az közveszélyes. Vi- i gyáznunk kell arra, hogy I senki se élhessen vissza be- ‘

[ osztásával. Vannak nálunk ] bizonyos szolgáltató vállala- I ! tok, például a vízvezetékszerelők, a villanyszerelők. Manapság — s ezt meg kell mondani — még mindig előbb \ megy ki a szerelő, ha egy ] vállalati igazgató mennyezete j ázik be, mintha egy vállalati segédmunkás lakásában romlott el valami. Mindenki tudja, hogy ez így van.

— Ezért mi azt követeljük a vezető beosztásban levő, hatalmat gyakorló emberektől, hogy inkább még azzal se éljenek, amihez joguk van, semmint visszaéljenek befolyásukkal és azokkal a lehetőségekkel, amelyek beosztásukból adódnak.

— Hogyan képzeljük el a régi nézetek elleni harcot? Most ne azért vegyenek elő egy embert, mert nyolc évvel ezelőtt szektás volt. Azt már rég elfelejtettük neki. Azért vegyék elő, ha még ma is szektás nézeteket vall.

— Mi ugyanis nem fogjuk megtűrni a pártban azt az embert, aki a párt egcsz tevékenységét nem úgy fogja fel, hogy az a tömegekbe vetett bizalomra

épül.

Mi csak a tömegekkel együtt tudunk előrehaladni. (Nagy taps.) Nagyon fontos, hogy állandóan és folyamatosan erősödjék a párt és a nép kapcsolata.

A nemzetközi munkásmozgalom kapcsolatairól

— A Szovjetunió Kommunista Pártja ismét nagy segítséget nyújtott a világ valamennyi kommunista és munkáspártjának azzal a határozottsággal, amellyel a huszonkettedik kongresszuson fellépett a személyi kultusz maradványai ellen. Ezzel kapcsolatban különböző kérdéseit is felvetődnek. Mi azt valljuk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja az a párt, amelynek történelmi múltja következtében óriási tapasztalata halmozódott fel, tehát az a párt, amelyiktől minden kommunista és munkáspárt tanulhat.

— Nos, felvetődik a kérdés: van-e vezető párt a nemzetközi kommunista mozgalomban, van-e esetleg több vezető párt? A nemzetközi kommunista mozgalomban most világszerte teljesen önálló és egyenjogú pártok tevékenykednek. A nemzetközi kommunista mozgalomban tehát nincs sem fölé, — sem alárendelt párt, s nincs is szükség külön vezető pártra, sem egyre, sem többre. Mire van szükség? Arra, hogy a világ kommunista és munkáspártjai időről-időre összegyűljenek, megvitassák a közös tapasztalatokat, kialakítsák a közös vonalat, és a közös határozatot, aztán azt mindegyik tartsa magára nézve kötelezőnek, — amint jelenleg az 1960. évi Moszkvai Nyilatkozatot tekintik saját tevékenységükre kötelezőnek a kommunista- és munkáspártok.

Véleményünk szerint minden kommunista pártnak

egyforma a felelőssége:

minden kommunista párt felel saját népe és a nemzetközi munkásmozgalom előtt.

— Felvetették azt is, kötelező-e egyik párt kongresszusának határozata egy másik pártra: kötelező-e például a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. vagy XXII. kongresszusának határozata más pártra? Az igazság az, hogy ilyen igénynyel soha egyetlen párt sem lépett fel. Magától értetődik, hogy egy párt kongresszusi határozata csak a saját tagjaira kötelező.

— De úgy tartjuk, hogy mi, magyar kommunisták kötelesek vagyunk minden nálunk alkalmazható forradalmi tapasztalatot tanulmányozni és saját pártunk gyakorlatában hasznosítani. Ha a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. vagy XXII. kongresszusa adott olyan eszmei fegyverzetet, amely segíthet a mi harcunkban, azt kötelesek vagyunk tanulmányozni és saját viszonyaink között értelemszerűen alkalmazni. így fogjuk fel mi ezt a kongresszust is. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa nagyon erős eszmei fegyvereket adott a világ valamennyi kommunista és munkáspártjának, így a Magyar Szocialista Munkáspártnak is.

— Saját érdekünk, hogy a jó tapasztalatokat figyelembe vegyük és érvényesítsük előrehaladásunk meggyorsítására pártunk harcában.

Az „okoskodók" néhány nézetéről

— Vannak persze, akik most. okoskodnak. Egyesek így: íme, Sztálin koporsóját kivitték a mauzóleumból — tehát új szezon következik a jobboldal számára. Olyasmit is hallottam, hogy rehabilitálni kellene azokat, akik nálunk Sztálin szobrát ledöntöttek. Ne haragudjanak, hogy most erről beszélek, de ez igen fontos dolog. Én a következőket mondom: ha az a szobor ma is ott állna, akkor most hoznánk egy határozatot, hogy decemberben, vagy januárban el kell távolítani. Akik viszont a Sztálin- szobrot nálunk ledöntöttek, nem azért tették, mert Sztálinnak hibái voltak, hanem azért mert nem. szeretik a kommunizmust, őket tehát sohasem rehabilitáljuk.

— Olyasmit is hallani mostanában, hogy azoknak a revizionistáknak talán nem is volt olyan nagy bűnük, hiszen ők is a személyi kultuszt szidták.

Nem kevés olyan ember is van, akt 1956 után nem jelentkezett a pártba, s most azt gondol ja,

hogy valamilyen liberális folyamat következik a kommunista pártokban, így nálunk is.

Ez persze tévedés. A mi pártépítési elveink a XXII. kongresszus után is ugyanazok, mint az elmúlt öt évben voltak, önök tudják, ki lehet a mi pártunk tagja.

— Nem akarom ezt most részletezni, de egy nagyon egyszerű meghatározást azért tudnék mondaná. Azt ajánlom, hogy a következőkre ügyeljenek: minél több olyan párton- kívüli legyen — erre kell törekednünk, így kell dolgoznunk —, akit szívesen látnánk a párt tagjai között. Ez az egyik célunk. A másik: minél kevesebb olyan ember legyen a párt tagjai között, akit szívesebben látnánk a párton kívül. (Nagy taps). Ezen az alapon jól eligazodhatunk. A mi politikánk alapján ítéljük meg az embereket és mindig azt mérlegeljük: erősödik-e a párt, ha az az ember bekerül a párt tagjai közé, vagy talán attól erősödik a párt, ha másokat kiteszünk. Ez a pártépítés legfontosabb követelménye.

Kádár elvtárs ezután aláhúzta:

a XXII. kongresszus eszmei fegyverzetét fel kell

Feladataink az iparban

— Most ebből adódnak a feladataink. Önök nagyjából ismerik az idei eredményeinket. Tudják, hogy az ipari termelést 12 százalékkal növeltük a tavalyihoz képest. Az első tíz hónapban túlteljesítettük a tervet. S mi talán ennél is sokkal fontosabb: a termelés növekedésének 70 százaléka a termelékenységből adódott. Nagyot léptünk előre a mezőgazdaság szocialista átszervezésében is. Sok tekintetben fejlesztettük a termelést. Sajnos, az idén megnyomott bennünket az aszály, amely elvitte a takarmány egy részét. Ebből különböző nehézségek és bajok származnak. Az év első nyolc hónapjában a piaci árak alacsonyabbak voltak a tavalyinál. Az aszály miatt a krumplival, a hagymával és még néhány más cikkel nehézségek vannak. Októberben-november- ben a piaci árak magasabbak, mint tavaly ilyenkor voltak. Az aszály tehát nyom bennünket, Ilyen körülmények között kénytelenek vagyunk bizonyos élelmiszereket — burgonyát és hagymát is — behozni, hogy az aszály okozta nehézségeket leküzdjük. Mást nem tehetünk.

— A mezőgazdaság szocialista átszervezése azonban még ilyen aszályos évben is meghozta a maga eredményét.

Ha nem lenne szocialista mezőgazdaság, az idei aszály miatt az egyéni parasztok tízezrei mentek

használnunk saját építőmunkánk meggyorsítására.

Az eddigi eredmények nagy erőt adnak a további feladatokhoz. Pártunk — éppen a XX. kongresszus tapasztalatainak hasznosításával — öt év alatt nagy győzelmeket aratott. Most az a feladatunk, hogy magasabb szinten folytassuk a munkát.

— Az utóbbi évben sokat lehetett hallani arról, hogy vannak nehézségeink, vannak feszültségek a népgazdaságban. Mi az igazság? Nehézségeink vannak és mindig is lesznek, mert a szocializmus építése mindig megkívánja az erőik megfeszítését.

— Olyan nehézségeink is vannak, amelyek bizonyos általános elmaradásból adódtak. Gondoljanak arra, hogy 1953 nyarától 1957 nyaráig cikcakkban haladt a fejlődés, hol balra fordították az ország hajójának orrát, hol jobbra. Azokban az években elmaradtunk az iparfejlesztésben és a mezőgazdaságban is. Ugyanezt mondhatjuk az iskolaépítésre. Nem fejlesztettük a honvédséget sem. Mindezt pótolnunk kellett, öt év alatt rengeteget pótoltunk az elmaradásból. Rengeteget! Talán a legnagyobb részét pótoltuk, de még nem az egészet.

és a mezőgazdaságban

nem mennek tönkre, együtt dolgoznak, s az idei mezőgazdasági termés — hála a jó gabonatermésnek és az állat- állomány növekedésének — az aszály ellenére is eléri a tavalyit! Ez pedig az átszervezés, a szocialista mezőgazdaság első nagy vizsgatétele és eredménye. Az évi felvásárlás összes értéke szintén eléri a tavalyit, ami nagyon jó eredmény ilyen súlyos aszály után.

— A szocialista mezőgazdaság ereje mutatkozik meg abban, hogy most, az őszi munka — ami már a jövő évi kenyeret, takarmányt, állattenyésztést szolgálja — sokkal jobban megy, mint tavaly. A kenyérgabona vetésében 99,6 százaléknál tartunk, a mélyszántásban pedig 53—54 százaléknál. Más szóval a jövő évi kenyér, a jövő évi takarmányalap jó előkészítést kapóit.

— Vannak eredményeink, méghozzá igen szépek és vannak gondok is. Ilyen körülmények között élünk és dolgozunk, s ami a legfontosabb, az eddigi helyes politikát folytatjuk tovább.

— Elvtársak! A huszonkettedik kongresszus után azt szeretném mondani, hogy a mi politikai irányvonalunk nagyon hosszúi időre stabilizálódott. Lehet tehát nyugodtan élni és dolgozni, s tanulmányozni, hogyan lehet ezt a politikát még jobban végrehajtani. Pártunk hetedik kongresszusa helyes irányt szabott. Van ötéves tervünk, amely

megfelel szocialista építésünk céljainak. Ezt a tervet valóra váltjuk, a nehézségeket pedig leküzdjük.

— Sem barát, sem ellenség előtt nem titkoljuk — folytatta a továbbiakban Kádár János —, hogy mi a magyar— szovjet barátságra támaszkodunk.

Támaszkodunk a varsói szerződés szervezetére, támaszkodunk a szocialista táborra, a nemzetközi kommunista mozgalomra a békemozgalom erejére.

(Nagy taps.) S ha ilyen erőkre tudunk támaszkodni, — mint népünk egyetértése, a szocialista tábor összefogása, s a világ békemozgalma — akkor minden nehézséget le- küzdhetünk, minden feladatot megoldhatunk. Hazánkban befejezéshez közeledik a szocialista társadalom alapjainak lerakása.

— Meggyőződésem, hogy a következő években meggyorsul előrehaladásunk. Nemzetközi viszonylatban megoldjuk a német kérdést, s megvédelmezzük a békét. Meg vagyunk győződve arról, hogy a kommunizmus, a béke ügye az egész világon győzedelmeskedni fog. Ez a mi perspektívánk, ezért dolgozunk. Tőlünk függ, milyen gyorsasággal megyünk előre.

Beszédének befejező részében Kádár János részletesen beszélt Csepel forradalmi múltjáról, majd nagy elismeréssel szólt a gyárban tapasztaltakról.

— Csepel forradalmi múltja, s a szocialista építésben elért eredményei alapján mondhatom: a szormovóiak jó helyre szánták ezt a zászlót. — jelentette ki a többi között Kádár János.

Kádár János végezetül az egész gyár minden dolgozójának szívből jó egészséget, sok sikert kívánt. Beszédét hosz- szantartó, lelkes, nagy tapssal fogadták a nagygyűlés részvevői.

Ezután Kádár János a nagygyűlés részvevőinek tapsa közepette átnyújtotta a gorkiji Vörös Szormovo Gyár dolgozói által ajándékozott vörös zászlót és a gyárban készült hajó kicsinyített modelljét. Molnár Ernő, a Csepel Vas- és Fém műveji pártbizottságának titkára a gyűlés részvevői nevében megköszönte az ajándékot s a többi leözött hangoztatta:

— A szovjet elvtársak ajándékait úgy fogadjuk, mint a nemzetközi testvériség, egyetértés jelképét. Azt hiszem, a gyűlés egységesen felhatalmazást ad a pártbizottságnak, hogy megírjuk a Vörös Szormovo munkásainak: köszönjük ezt az ajándékot, ezt a 'jelképet és szívből kívánunk sok sikert a kommunizmus építésében.

volna tönkre, úgy. hogy 15 évig sem tértek volna magukhoz.

Most pedig, mint tsz-tagok,

10-40 százalékkal felemelték a dohány beváltási

A nagygyűlés résztvevői a Transzformátorgyárban

árát, ingyenes permetezőszert és költségtérítést kapnak a termelők a doliányperonoszpóra elleni védekezésre

Országszerte megkezdődött az 1962. évi dohánytermelési szerződések kötése. A termelők többségénél nagy érdeklődés tapasztalható az új akció iránt, annál is inkább, mert a korábbi évekéhez képest jelentősen megemelték a dohány beváltási árát, és egyéb kedvezményekkel biztonságossá, jól jövedelmezővé tették a dohánytermesztést.

Az Élelmezésügyi Minisztérium dohányipari igazgatóságán közölték, hogy a jövő évi beváltási árakat egyes dohányfajták szerint általában 10—40 százalékkal emelték meg.

Az eddiginél magasabb ár mellett továbbra is jelentős összegű termelési előleget kaphatnak a termelők, azonkívül természetbeni juttatásként zsineget és melegágy! takarót, valamint minden mázsa átadott dohány után 1000 Kossuth cigarettát vásárolhat-nak kedvezményes áron. Nagy kedvezményt jelent a termelők számára, hogy a múlt években fellépett kékpenész vagy más néven dohánypero- noszpóra elleni védekezéshez ingyenes permetezőszert, továbbá permetezésenként és holdanként 80 forint költség- térítést kapnak.

Az új szerződéskötési kampány általában jól halad. A termelőszövetkezetek többsége a megelőző évinél nagyobb területre kötött szerződést. Az előirányzott termőterületnek eddig körülbelül 75 százalékát kötötték le országosan. A minisztérium szakemberei szerint kívánatos, hogy a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők mielőbb megkössék a szerződést a még fennmaradt területekre is, hogy idejében kiválaszthassák a leginkább megfelelő táblákat és előkészíthessék a talajt a dohány alá. (MTI)