Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-22 / 301. szám

Pt. S I MEL '^Mirlap 1961. DECEMBER 22, PÉNTEK „Öregek domb alján Fiatalok dombon. Öregek emléken. S fiatalok gondon." (Ady: Ünnep a dombon) A térkép a felszabadulás előtt Inárcs-Kakucsnak jelezte. Ma már csak a vasútállomá­suk közös. Inárcs önálló köz- igazgatással rendelkező köz­ség. ötven-hatvan esztendeje érkeztek lakosai a száz-két- százlioldas középbirtokok cse­lédeiként. Megtanulták a sző­lő- és gyümölcs-, s a spárga-j akarta, hogy hazajöjjek. Nem A termelőszövetkezet irodá­jában Zsíros Zsuzsával talál­kozunk. Nem fukarkodik a szóval. Megígérte, kalauzunk­ká szegődik, elkísér azokhoz, akikkel találkozni szeretnénk. Míg elérkezik az indulás ide­je. beszélgetünk. — Én is visszajöttem ám — mondja Zsuzsi. — Augusztusig bejártam a városba, és az is iigaz, hogy nagyon szerettem ott dolgozni. De anyukám azt Féezkáéknál a konyhában. Ildikó, Margit holnapról beszélgetnek Zsuzsa a termesztés művészetét. Ott­honra találtak, gyökeret eresz­tettek. A múlt ismeretében nem tarthatjuk véletlennek, hogy Pest megye egyik legjobb ter­melőszövetkezete, a Március 21 Tsz az övék. Másutt sokat foglalkoztatta a termelőszö­vetkezetek vezetőit a vagyoni különbségekből eredő ellentét. Ezt ők szinte észre sem vet­ték. Főkönyvelőjük így beszél erről: — Alaposan megvizsgáltuk a dolgot, aztán akárhogy for­gattuk is, meg kellett állapí­tanunk, nálunk ilyen nem volt, vagy legalábbis igen kis mértékben. A század elején idetelepült emberek jórészt egyformán gyarapodtak, te­remtettek otthont maguknak. Azután később a közösben az egyén! tapasztalatok gyümölcsoztetésével tovább gazdagodtunk. Perényi István a termelő- szövetkezet elnöke kedvesen leplezett büszkeséggel vezeti körül a gyakori vendégeket birodalmukban. Büszkesége igazolásául a számokat hívja segítségül. A termésátlagokat, az állatállomány számát emle­geti. Aztán azt, mi mennyit növekedett. Az üzemegységek, a munka­helyek látogatása során ön­kéntelenül is az első benyo­más adja fel a kérdést: hol vannak a fiatalok? Alig látni egyet-egyet. — Nyáron többen vannak — hangzik kedvetlenül a válasz. — Akkor sem elegen. Ilyen­kor, őszidőben, télen, jórészt azokat is elviszi a város. íui dolgozunk itthon, helyettük is. Bizony nem egy nyugdíjas korú parasztembert, asszonyt látunk sötétedés után portól borított, izzadságtól átitatott ruhában hazafelé ballagni. Nehéz a paraszti munka tél­időn is... A mozdony sípja harsan. Közeledik / az esti vonat az állomásra. Elegáns fiúk. lá­nyok lépnek le róla. Jólesik a szemnek látásuk. Öltözékük a magyar falu megváltozott éle­tének bizonyítéka. Pestről jön­nek. Naponta a fővárosba jár­nak dolgozni. Aztán eszünkbe jutnak az öregek, akik a vá­rosba járó fiatalokért is helyt­állnak az inárcsi földeken, is­tállókban, gyümölcsösökben. Kérdezgetjük őket, de nem panaszkodnak a fiatalokra. Megértik őket, mondják. Per­sze. itt lenne a helyük. „Le­hetnénk mi ennél is gazdagab­bak, csakSiát velük együtt”. Mégis a fiaitalok, a tulajdon­képpeni érdekelték, a legilleté­kesebbek ebben a kérdésiben. Ókét szeretnénk meghallgatni Olyanokat, akik bejárnak a vá­rosba, és olyanokat, alkik itt­hon maradtak, vagy visszatér­tek. Nem könnyű a találkozás Ha befut a vonat, többségük nem indul hazafelé. Betérnek a könyvtárba, moziba mennek. jártam rosszul, Szeretek alud­ni, és most az utazás helyett is azt teszem. A keresetem is több valamivel. Adminisztrá­tor vagyok, itt az irodában. Persze mindenki nem lehet adminisztrátor, de a gyalog- munkások többet is keresnek, mint én. Először Péczka Jánosékhoz térünk be. . A szülők régi ter­melőszövetkezeti emberek. 1949 óta tagofc Két lányuk, Delik Eszter Katalin és Ildikó, eddig hói bejártak, hol meg itthon dol­goztak. Katalin, az idősebb, szókimondó, őszinte ember, csak úgy érezzük, nincs min­demben igaza. — Bolondság lenne itthon­maradni. Bejárok a városba, Ruggyantában dolgozom. ^Megkeresem az 1750-et Itthon nem lenne ennyi. Persze az is igaz, hogy útköltség is van, meg törődés a vonaton, de leg­alább vásárolhatok magam­nak, úgy öltözködöm, ahogy nekem tetszik. Elegáns nylonblúzt, divatos szoknyát visel. Tavaly is be­járt dolgozni, de tavasszal ha­zajött. Természetesen felvető­dik a kérdés: miért, hiszen otthagyta a jobb keresetet. Gyakorlott mozdulattal ciga­rettára gyújt, mélyet szippant, mielőtt felelne: — Megéreztem a föld sza­gát, olyankor unalmas, majd­nem rettenetes bejárni. El­végre parasztdk vagyunk. Le­het persze, hogy végleg haza­jövünk majd, ha a mostaninál is jobb lesz a termelőszövet­kezet. Addig mindenesetre a húgomat is beviszem Pestre. Édesanyjuk a [tűzhelynél főzi a vacsorát. Este hat kö­rül jár az óra mutatója. Az apa még nem érkezett haza. Állattenyésztő. Növendékbir­kákat hizlal, hajnali három­kor kel. És még nincs itthon. A fiatalok, a gyerekei már pi­hennek. ö dolgozik még a termelőszövetkezet, az ifjúság kellemesebb holnapjáért. Havi keresetének ötven százalékát fizetik ki előlegként. Péczka bácsi ezer forintot szokott ha­zavinni havonta. Persze az ál lattenyésztők minősített mun­kát végeznek, ezért magasabb a keresetük is. Válóczki Margit, Ildikó ba­rátnője is I Pestre jár szeptember óta. íáősizör úgy volt, hogy csak tavaszig enge­dik el, de aztán kiadták a papírt, végleg elmehet. A mű­szaki gumigyárban dolgozik. Ez nem is lenne baj, de miért nem elégedett meg azokkal a téli hónapokkal, amikor a ter­melőszövetkezetben nem akad a számára munka. Miért ment el végleg? Érzi is Margit, hogy nem járt el helyesen. Megfordult a fejében az a gondolat is, hogy egyszercsak hazahívják á fiatalokat. Katalin kapcsolódik újra a beszélgetésbe. — Nem hozhatnak haza minket. Anyagmozgatókra, se-) gédmunkásokxa mindig szük­ség van. Mi meg nem váloga­tunk a munkában. Évszázadok átkos öröksége csendül szavában. A nehéz paraszti sors hangtalan válla­lása. Mondatai egyre inkább arról győzik meg hallgatóit, keveset vett észre a körülötte megváltozott világból. Bár ru­hája divatos és gyakorlott do­hányos, a helyét még nem ta­lálta meg. Mintha más világ venne kőiül, amikor Keli kékhez té­rünk be. A tizenhét eszten­dős Eszter édesapjával együtt a termelőszövetkezet dolgo­zója. — Tanulhatott volna — mondja szinte mentegetőzve a traktoros apa. — A városba is elengedtem volna. Ö nem akart. Hát lányom, ha paraszt akarsz lenni — mondtam —■, az se szégyen ... — Megélünk. . Nincs rossz dolgunk és évről évre jobb lesz — kapcsolódik a beszél­getésbe Eszter. — öltözkö­désre is telik a keresetemből. Helybe jön a színház, tán­colni is lehet, meg moziba járni. Akik a városban dol­goznak, azok is itthon szóra­koznak. Fiatal fiú alig akad a ter­melőszövetkezetben. Kísérőnk, Zsíros Zsuzsa végre talál egyet: — Talapkáékhoz megyünk — mondja, Ferivel az udva­ron találkozunk. Éppen meny­asszonyjelöltjéhez készül. Fel­tartjuk néhány percig. Meg­tudjuk, kocsisként dolgozik. Nem is keres rosszul. Meg­van havonta az ezerötszáz. - - Nem gondolt még arra, hogy elmegy dolgozni a városba? — Gondoltam bizony — vallja halkan. — Bár most sincs rossz dolgom, és lesz még ez a szövetkezet jobb is. — Akkor hazajönnék. — Nem mész te sehova — csattan édesanyja hangja a Friss fejessaláta karácsonyra a megye szövetkezeteiből A Pest környéki falvak ter­melőszövetkezeteiben ezekben a napokban ismét megélénkült a munka. A kertészetek a ka­rácsonyi ünnepekre nagyobb mennyiségű friss zöldségfélét szállítanak a fővárosba. A legnagyobb szövetkezeti kerté­szetek melegházaiban és hol­landi ágyaiban szedésre érett a friss fejessaláta, amelyből Pest megye mintegy 50 000— 60 000-et küld a fővárosi ün­nepi asztalokra. A két legjob­ban működő szövetkezeti ker­tészet a szentenderi Április 4 és az üllői Március 15 Tsz 30 000 fej salátát értékesít az ünnepek alatt. Januárban és februárban a megye termelő­szövetkezetei mintegy három­ezer mázsa káposztát, salátát, spenótot, s más primőr árut adnak közfogyasztásra. (MTI) / Új üzemrész a Szentendrei Cementárugyárban A téli, hideg idők nagy pró­ba elé állítják esztendőről esz­tendőre a cementtárgyakat ké­szítő vállalatot. A munkát las­sítja a fagy. de az üzemiek mindent megtesznek annak ér­dekében. hogy ne győzedel­meskedjék rajtuk a hideg. A betonkeverékek elkészítéséhez meleg vizet használnak, a be­rendezéseket előmelegítik, s amit csak lehet, gőzkamrák­ban érlelnek. A téli időjárás sokkal ked­vezőbb a belső építési, átala­kítási munkák elvégzéséhez. Egész télen át dolgoznak az úgynevezett okratáló-üzem bő­vítésén. Itt alakítják saválló­vá a csöveiket, megfelelő gáz- i kezeléssel. Az eddigi okra táló részleg igen szerény méretű volt — mindössze egy darab kétméteres cső befogadására volt alkalmas. A most felállí­tandó két autokláv — gázo- sító berendezés, 18—18 méter hosszú. Egy betontest helyett így 9—9-et, tehát összesen 18 kétméteres csodarabot vehet­nek kezelés alá egy időben. A saválló csövek hazai gyártása csökkenti a külföldről beho­zott, hasonló áruk mennyisé­gét. A valutamegtakarításon kívül még azzal az előnnyel is jár. hogy a saját kapacitá­sunk figyelembevételével terv­szerűen, bármikor hozzájutha­tunk. A Szentendrei Cementáru- gvar az esztendő végén, de­cember 27-én. vagy 28-án fe­jezi be idei tervét Tanulmányi versenyek a középiskolákban Úton a tízezer tonnához A Szentendrei Papírgyár de­cember 19-én délelőtt jelentet­te idei tervének teljesítését. Gyártmányválasztékuk is meg­lehetősen nagy volt a leper­gett esztendőben. Fatartalmú irodai-, borítékpapír, félfa­mentes üzleti könyvpapír) és szalvéta szerepel a Szentend­rei Papírgyár készítmény­skáláján. A december köze­pén befejezett tervév ideje alatt 9200 tonna papírt készítet­tek el, illetve adtak át a pa­pírkereskedelmi vállalatnak. Nemrégiben még a legigény­telenebb vastag csomagolópa­pírt készítették, míg az idén már az ívnyomó és szalvéta papírok hozták meg a gyár számára a nagyszerű ered­ményt. A minőségi változás árát tavaly még az alacsony nyereségrészesedéssel kellett megfizetni. Az idén már az előkalkuláció szerint is meg­közelítik a tavalyi jutalék két­szeresét. Az esztendő hátra­maradó napjaiban háromszáz tonna ívnyomó papírt készíte­nek terven felül. Az 1961-es évben hat-hét százalékkal si­került növelni a termelékeny­séget, létszámemelkedés nél­kül. Tovább folytatják a köz­kedvelt és nagy mennyiségben igényelt szalvéta-alap gyártá­sát is, negyvenkét, illetve 29 centiméter szélességű teker­csekben adják át az anyagot az iparnak. Az elmúlt hóna­pokban belső átalakítási, kor­szerűsítési munkát is végez­tek. A jó példa nevel Italboltot minden község­ben nem is egyet találni. S abban sem nagyon különböz­nek egymástól, hogy általá­ban nem a legbizalomgerjesz­tőbbek. Látogatóik nagyobb része dolgos munkás- és pa­rasztember, persze, akad ran­dalírozó részeg is. de ennek eiőbb-utóbb kiteszik a szűrét. Maguk az üzletek eilen van kifogás. Pedig tisztességesen takarítják őket, mégis csikk, szemét, a áok ember nyoma ott van a padlón és az asz­talokon. Ilyen italbolt volt Tápiósze- csőn az is, amely a tanácsháza melletti sarkon állt. Augusztus 20-ai változást hozott. Pár házzal arrébb köl­tözött — egy pincehelyiségbe. Milyenbe? Szépbe, modembe. Színes mozaikfalaik, rejtett világítás, presszógép és vitrin a hideg ételek számára. Terített kis asztalkák újvonalú székkel, szóval akárhol, a városban is megfelelne. És ami a leg- szembötlőbb: tiszta! Nem kell mér az üzletveze­tőnek veszekednie, mindunta­lan rászólni az ot (levőkre, ne Talapka Ferenc. konyha ajtajában. — Nincs neked idehaza semmi bajod. A város, az átmeneti jobb, vagy olykor vélt jobb élet vonzza az inárcsi fiatalokat. Meg az, hogyha a másik meg­próbálhatta, miért maradjak én itthon? Az nemigen jut eszükbe, hogy a szövetkezet jövője rajtuk is múlik, de: dolgozni kell érte. Dolgozzanak az öregek? Kaparják ki a gesztenyét, hogyha majd a fiatalok haza­térnek, legyen mit megsüt­niük? Mert tudják valamennyien, bogy a jó Március 21 Ter­melőszövetkezet holnapra még jobb, még gazdagabb lesz. Nélkülük is. de velük , köny- nyebben. És a cselédsorsban megrokkant szülők, nagyszü­lők vállán nem növelni kel­lene a terhet, hanem elvenni belőle. Thurzó Tibor I dobáljanak, ne szemeteljenek. A kulturált környezet egy idő után már maga alakította ki látogatói magatartását. Aki talán máskor nem is gondol rá, itt bizony szégyellné ma­gát, hogy pcmt. ő legyen az, aki a vidám kockás padlót- összepiszkítsa. Kell és lehet is ránevelni az embereket, mert van ha­tása a szép szónak és a jó környezetnek. Megbecsülendő a vendéglátóiparnak az a tö­rekvése, hogy falvainkban az elszomorító kocsmák^ helyett ízléses, valóban vendeget váró vendéglőket létesítsen. tanévre meghirdette a kö­zépiskolai tanulmányi \ ver­senyt, valamint az Arany Dániel matematikai versenyt. Valamennyi tantárgyból a ta­nulók egyénileg versenyez­nek, történelemből azonban az egyes szakkörök együtte­sen készített pályamunkával is részt vehetnek. A szakköri és az egyéni pályamunkáikat küllön-külön bírálják el. A középiskolák igazgatói felhívják a tanulók figyelmét arra, hogy a pályaművek ter­jedelme ne haladja meg a 30 gépelt oldalt, el kell ke­rülni azt is. hogy a bekül- ! dött pályaművek túlzottan dí­szes, drága kiállításban ké­szüljenek, s vigyázni kell ar­ra, hogy a tanulók szüleiket ne terheljék felesleges költsé­gekkel. A díjak odaítélésekor csak a helyesírás és a stílus szem­pontjából is megfelelő dolgo­zatokat veszik figyelembe. A pályázó tanulók dolgozatuk­ban kötelesek feltüntetni a felhasznált irodalmat, vala­mint--az - átvett'szövegek», és idézetek forrását. Rajzok, fényképek, grafikonok, kimu­tatások esetén a forrásmegje­lölés ugyancsak szükséges. A magyar irodalomból készült versenydolgozatokat 1962. március 15-ig kell postára adni az illetékes megyei ta­nácsok művelődésügyi, Buda­pesten pedig az oktatási osz­tályoknak címezve. A törté­nelem-. a földrajz-, a bioló­gia- és a kémia-dólgozatok kö­zül a legjobbakat az iskolák­nak a megyei művelődésügyi osztályokhoz 1962. áprilist, 1- ig kell eljuttatni (MTI) Az új év első megbeszélései a budai járásban A budai járási pártbizott­ság az új esztendőt titkári ér­tekezlettel kezdi. Január 3- án a hivatali párttitkárok szá­mára a pártbizottság agitá- oiós- és propagandaosztály ve­zetője: Varga Lászlóné tart előadást az eszmei-politikai nevelésről. Műszaki kisfilmek a TV műsorán A II. Nemzetközi Műszaki Tudományos Filmfesztivál legjobban sikerült alkotásait decembertől három hónapon keresztül mutatja be a kö- -zönségnek a televízió. Tizen­hat szakmát felölelő, harminc- nyolc filmet válogattak ösz- sze. közel háromszáz műből. Azokat mutatják be a tele­vízió szakközönségének, ame­lyek az elmúlt két esztendő leghaladottabb technológiá­ját, legmodernebb gépeit és azok működési elvét mutat­ják be. A filmek lepergetése bizonyéra sok ötletet és nagy segítséget nyújt a hozzáértő embereknek. A televízió ezért kéri azokat, akik a látott műszaki érdekességeket hasz­nosítani tudják közvetlen vagy közvetett formában, vagy akik általában érdeklőd­nek a műszaki tudományok iránt, írják meg vélemé­nyüket a látottakról a magyar televízió címére. A levélre vagy levelezőlapra vezessék rá „Technikai újdonságok”. Január 4-én az üzemi és a kereskedelmi szerveknél dol­gozó párttitkárok számára Komjáti Tibor, a pártbizottság ipari osztályvezetője tart elő­adást a 'termelés pártellenőr- zésénől. A falusi párttitkárok tanács­kozására január 5-én kerül sor, amikor Tuza Sándomé. a mezőgazdasági osztályvezető a termelőszövetkezeti termelés pártellenörzéséről beszél a párttitkároknak. Gyorsfagyasztott elelraiszerúidouságolt Lujza, gyere, felmelegedett a csirke! A művelődésügyi miniszter az érdekéit szaktárcákkal egyetértésben, az 1961—62-es Inárcsi hétköznapok

Next

/
Oldalképek
Tartalom