Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-17 / 297. szám

1961. DECEMBER 17, VASÁRNAP

rloD

5

LECKE A HETEDIK PARANCSOLATBÓL

2 i

ríie Erzsi! Én agyoncsapom J- ezt a kutyát! — mérgelődött Tóth János a tornác végében.

A kamraajtóban állt, s nagyon dühösen nézegette a szemöldökfáról lelógó zsinegcsonkot.

A kiabálásra az asszony is kijött. Kicsit furcsállotta az esetet. Hová tűnhetett a nyúl? Az előbb, amikor kiV

Mire János gazda hátra vitte a tyúkól padlására a kitömött bőrt, eltűnt a zsinegről a megnyúzott nyúl.

__ Hallod-e? — szólalt

m

eg az asszony. — Ezt a kutya így el nem viszi. Meg aztán nézd csak: ez a zsineg nem szakadt, hanem vágtáit! ...

— Vágták? De ki?

— Azt jó volna tudni.

így estek el Tóth Jánosék aznap este a nyúlvacsorától. agy egy heíe tanulta Tóth János, az egyik tanyai embertől a hurokvetést. Tegnap aztán fel is állította a szőlőben, mindjárt a pajta mögé, ahol egyszer hóeséskor nyomokat látott. A hurok bevált. Ebéd után szép kövér nyállal tért vissza a szőlőből János gazda. Lopva hozta, a kabát szárnya alatt, s már előre élvezte a mennyei ízeket. Mert a nyulat nagyon kedvelte. Erzsók asszony ügyesen főz és az ő vörösborban főtt nyúl át még a püspök is megehetné. Éppen ez a nagy nyúlszeretete vitte rá Tóth Jánost a hurokvetésre. Mert mit számít az? Egy- gyel több vagy kevesebb? Meg aztán senki sem látta,

senki sem tudja. Nem akar ő nagy pusztítást, csak néha-néha egyet, amikor igen megóhajtja. De hát sok akadálya van annak, hogy az ember kívánságai teljesüljenek. Mert ugye,, most is, hogy eltűnt az a nyavalyás állat! .:; De hová? Valami tolvaj surrant volna be, vagy mégis a kutya? János gazda olyan arccal állt fel az asztaltól, mintha vadalmába harapott volna. Ez a napja el van rontva. Bosszúsan tettvett még egy darabig, majd korai lefekvéshez készülődött. Ekkor valaki megkopogtatta az ablakot.

— Ki az?

— Én vagyok, keresztapám! Édesapám üzeni, jöjjenek már át egy kicsit.

— Mit akar?

— Nem tudom, csak azt mondta, jöjjenek át mind a ketten.

— Na, nézzük meg őket, Erzsi — szólt az .asszonyhoz, a fejére nyomta kalapját

A koma, Sándor, őszülő, de még fiatalos mozgású ember, mosolygó arccal várta őket a tornácon:

— Gyertek csak, gyertek.:.

A komaasszony, Julis néni

is ott sürgött-forgott körülöttük, tessékelte őket befelé.

A szobában terített asztal várta a vendégeket

— Tudod, komám — szólt a házigazda — van egy kis csemegénk, úgy gondoltuk, megosztjuk veletek.

— Na, ezt okosan tettétek! Jöhet a csemege! Lássuk, mi van a tálban?

— Te! Ez nyúl! — szippantott a felszálló gőzbe János szomszéd.

— Az bizony! Ma vettem a kerülőtől egy húszasért, meg . egy fél deci pálinkáért. Tu- C> dóm, szereted, azért szóltunk,

— De még mennyire szí retem!.;.

Hozzáláttak a pörkölthöz, s már jócskán eszegettek, amikor János,gazda hosszas gondolkozás után elhatározta, hogy beszámol kalandjáról.

— Hurkot vetettem tegnap a szőlőben .;:

— Hurkot? Te? .:.

— Igen. Ma volt is benne:;;

— Ezért megbüntetnek!.; :

— Nem, mert nem látta senki.

— Hátha;

— Vigyáztam.

— Aztán gondoltál-e a hetedik parancsolatra?

— Miért?

— Mert kellett volna.

— A vadnyúl senkié, mindenkié! Néha foghat egyet az ember. Meg aztán, mondom,

nem látta senki, nem lehet belőle baj!.:;

— Igen? — húzta fel szemöldökét a házigazda. — Hát tudod-e, komám, mit eszel?

— Nyulat.

— De milyen nyulat? .;; A te orozott nyuladat!

— Az anyád!... Hát te voltál? ...

— Én. A gyerek látta, amikor óvatoskodtál hazafelé, aztán meglestelek, mit csinálsz. Bűnbe estél, komám, vétkeztél... — nevet Sándor.

— Na, várjál csak. Ez sikerült, de visszakapod még a kölcsönt!

T

örtént aztán, hogy néhány nap múlva János gazda újra hurkot állított, mégpedig eredményesen. A kert felől iparkodott hazafelé, s nem is igen titkolta zsákmányát, így aztán Sándor komának mindenképpen észre kellett venni a dolgot, mert kint volt a disznóólnál, a lazult cserepeket igazgatta.

János gazda gyorsan megnyúzta a nyulat, s az asz- szony, aki már alig várta a munka végét, vitte is befelé a konyhába, mert legjobb helyen a lábosban van az ilyesmi. Ekkor aztán még valami került elő a kamra sarkából. Egy szép, nagy, kövér macska, amit pár perccel ezelőtt ütött el az úton egy gyorsjárású autó. Éppen János gazda szeme előtt — Soha jobbkor — állt meg örömmel, s a nyúl mellé a

/\ fiLy—

macskát is beakasztotta a kabát alá. Hát ez a macska került most elő. Szakszerű mozdulatokkal lehúzta az állat bundáját, s eldugta a bőrt. A nyúzott macska pedig ott lógott a zsinegen, a kamraajtóban. Fogta aztán János gazda a nyúlbőrt, s elment kitömni. Amikor visz- szafelé jövet kilesett a kazlak mögül, elégedetten látta, hogy keresztfia, a szemfüles Sanyi gyerek inai a fal mellett, kezében a macska.

— Na, most megkaptátok!

— nevetett jóízűen János gazda.

Egy óra múlva átballagott

aztán a koma:

— Gyertek, János, nyulat enni — szólt széles mosollyal.

— Ügyes volt a fiad, elismerem. Nem hiába vagyok én a keresztapja. De most nem jól láttatok, mert két nyulat hoztam, komám. így aztán én hívlak meg benneteket, szólj az asszonynak.

— Dehát nálunk is kész van. ; ;

— Nem baj, elteszitek holnapra. Most úgy az illendő, hogy én hívjalak benneteket . . ;

— Na jó! — egyezett bele Sándor, s nem rontotta el kedvét, hogy csak félig sikerült a tréfa.

Jóízűen megették Jánosék nyulát, s itt is akadt bőven borocska a finom vacsora után. Már jó későre járt, amikor szedelőzködni kezdtek Sándorék. János gazda kikísérte vendégeit, majd megállt a tornácon:

— Hallod-e, komám?

— No?

— Ha már ilyen szépen megosztoztunk a mai két nyúlon, odaadom a bundáját is. így lesz igazi a felezés.

Szavait tett követte. Benyúlt a kamrába, s a komaasz- szony kezébe nyomta a macskabőrt.

— Fogja, komámasszony. Csináljon belőle a keresztfiamnak kucsmát.

— De hiszen ez macskabőr!

— kiáltott Sanyi, s elfehéred- ve futoitt a kazlak irányába.

— Dehogy az! — szabadkozott János gazda; — Ez annak a nyúlnak a bőre, amit a gyerek elcsent délután; s:

Sándor koma akkorát nevetett, hogy a könnyei is kicsordultak:

— Na, asszony, visszakaptuk a kölcsönt! Macskát főztél vacsorára!

— A tűz égessen el, János

— méltatlankodott a komaasz- szony. — Most eldobhatom az új lábost!..; Két hete vettem;

— így jár az, komaasszony; aki csak másnak prédikálja a hetedik parancsolatot, de maga is vét ellene!;;,

E

zen aztán jót nevettek,

egymásnál nyulat csak ß úgy ettek aztán, ha együtt ß nyúzták;;, ^

Tenkely Miklós ß.

Rikoltó vakolat

A tanácsterem, széles ablakain kedves háztetők ki- | váncsiskodnak be, meg a szürke decemberi ég. Mintha | azok is derék, érdekes szentendrei polgár komoly szaván £ ügyelnének. A dicséret és az elismerés szavaira azok fele, ^ akik az utolsó négy-öt év alatt többet tettek a kis mű- £ emlék-város fejlesztéséért, mint a letűnt korszak urai fél 4 évszázad alatt. A városszeretet melegsége fűti át nagy fi- í gyelemmel hallgatott beszédét, még ott is, ahol kritika ^ csendül ki. belőle. á

Például amikor a kis terecskétől beszél, Szentendre / főteréről, amelynek csaknem minden épülete becses mű- a emlék. Itt simulnak keskeny homlokzatukkal szorosan | egymáshoz az ódon kereskedőházak, hajdani szerb és gö- * rög kereskedő családok egykor annyira tekintélyes fel- í légvárai, amelyek a közelmúltban újultak meg a restaurá- j torok keze nyomán.

— Csak az a kár — mondja szelíden a szónok | hogy ezeket a restaurált épületeket tili-tarkára festették, | mindegyik homlokzata más és más rikító színt kapott. ^ Pedig hát úgy vélem, hogy ez a tarkaság nem nagyon fe- £ lel meg ódon kis városunk hangulatának...

Nem fontos, hogy kinek az elképzelése és ízlése érvé- | nyesült a kis műemlékházak restaurálása során, de hogy g hibás volt az elképzelés és félresiklott az ízlés, az kétség- | télén. És — ami a legszomorúbb — Szentendre nem szí- g get ezen a téren. Műemlékeink helyreállítása során igen g sok más helyen is jelentkeznek hasonló tünetek és mér- ^ hetetlenül sokat ártanak annak a célnak, amelyért ál- ^ lamunk hatalmas összegeket áldoz. A vásári színek való- ^ Sággal kivetkőztetik a legnemesebb építészeti formákat ß is eredeti jellegükből, megzavarják művészi hatásukat, £ meghamisítják lényegüket. ;

A szentendrei öreg kereskedőházak keskeny homlok- $ zata nemcsak azt hirdeti, hogy századokkal ezelőtt kevés volt a telek ebben a városkában, a szűk utcák terek mentén kevés jutott még azoknak is, akiknek tos ládája színültig tele volt arannyal, ezüsttel tatja azt is, hogy abban a korszakban befelé éltek a csaló- 3 dók, kifelé a lehető legkevesebbet mutogattak az életükből. A szűk homlokzat mögött esetleg ragyogó termek, zsúfolt kamrák egész sora bújt meg, betöltve teljesen a hosszú telket, de ezt csak azok pillanthatták meg, akik belül kerültek a ház kapuján. Az utca felől álig látszott belőle valami. f

Az érdemes szentendrei polgár figyelemre méltó fel- ^ szólalásában érintett még egy másik olyan kérdést is, ß amely nem lokális problémája Szentendrének. Beszélt a ^ városka szívében fölfedezett római erődről, amelyhez hasonló régészeti kinccsel a nagyvilágnak nem sok más helye dicsekedhet. A nevezetes erőd maradványait felfedezték, létezését tudomásul vették, de föltárására eddig semmi komoly intézkedés nem történt. Pedig ha föltár- r/ nák, nem csak Szentendre kapna vele egy tálán világra- 4 szóló idegenforgalmi attrakciót, hanem az ország is. Va- | lamit ezen a téren is tenni kellene — kockáztatta meg g halkan a véleményét az ankét felszólalója a megjelentek ß egyöntetű helyeslése közben. :

Véleményéhez — szintén igen halkan — csupán any- $ nyit fűznénk, hogy világszerte mindenütt, elsősorban ta- ß Ián a szocialista tábor országaiban,'óriási* anyagi áldó--$ zatokat hoznak a letűnt történelmi korszakok becses épí- ß tészeti emlékeinek föltárásáért és megóvásáért. Néhány ß nyugati állam, amelynek területén nyoma sincs ilyenféle ß műemléknek, arra is kapható, hogy álromok építésével ß pótolja a különben pótolhatatlan hiányt. Ne tékozóljuk ß> el mi sem kincseinket, amelyeket joggal irigyelhet tőlünk minden ország. Igazat kell tehát adnunk a szentendrei felszólalónak: ezen a téren is kellene tenni valamit. Magyar László

ixN>X'XXXNNX\\WXXXXNW.XJX\XVVXXXN.VXV,\X\\XX\XVXX’Ä\X\.VNXNXXV\XVVÄVSXW.\\VVVOrc*-^ á

zelőtt kevés p :ák és apró í dknek pán- < el, de mu- ß

*1

Lászlóffy Aladár:

Vonat

elfagyott kezében csak táncolt, reszketett a kulcs, de nem bírt a zárba találni. Máma fordult először fagyosra az idő: nagy, hideg tányérral tüdökölt a hold. És Panna sehogyan se tudott bejutni a kapum A gonosz zár sokáig nem csilkordult. A hóna alatt nem volt más munka, mint holmi apró góbién, rajta egy hetyke francia úr, amint kirántja a kardját. Semmi több, kilátás sincs másra... Bleyer- né nagyon komoly volt ma- pillanatra se mosolyodott el, még a kezét is alig hagyta megcsókolni ... már-már úgy látszott, nem kap munkát tőle, mikor irgalmasan ezt a francia urat adta... Minő utat járt érte... keze-lába meggémberedett.

Mikor a szobájába ért Panna, még jobban vacogott a hidegtől. A falak szinte jeget fújtak. Rögtön az ágyához menekült, még a fejét is a sovány dunyha alá dugta, s mindig összébb görbítette magát. Most aztán mi lesz? Előleget nem mert kérni erre a kis munkára, fája, szene nincsen, hogyan hímezi meg a francia urat ebben a hideg szobában? S mit fog csinálni egész télen át? Elárasztották a könnyek. Megint az özvegy kovácsra gondolt, aki ott veri szemben a vasat, forró tűzön hevít, még a homlokát is törli a nagy melegben. Konok egy ember ez a kovács. Ha csak maréknyi parazsat adna, mi lenne az néki, s már ettől is langyossá válna Panna kihűlt szobája.

Csak lenne ő szép és fiatal, legalább addig, míg a tél tart... akkor adna tüzet még a kovács is.

Sóhajtott és sírt Panna, de éjjel — csudálatos álma volt. Egy mécsvirág lábánál apró tücsök ült, egyre a bajuszát pödörgette, és folyton pislogott.

Ilyen vidám, gondtalan pillanata, mint ez a csöpp álom, régóta nem volt. Nagy sóhajjal ébredit belőle; lehetett úgy öt óra. Valami zaj hatolt be hozzá, s amikor kidugta a fejét a dunyha alól, látta, hogy szemközt már motoz a kovács, munkához készül. És érezte, hogy az irtózatos hidegben jegessé válik az arca. Ö, Istenem, mi lesz vele egész nap. Miért nem hozta még este ágyába a francia urat, a tűt, a fonalat ... Sajnos, föl kellett kászálódnia értük, s Panna egészen megbénult a rárohanó hidegtől. Még sóhajtani se bírt, csak összehúzta magát és vacogott. Aztán mégis mosdani, fésülködni akart, mint addig: de a mosakodásról lemondott; nem, azt nem bírná elviselni, még megfagyná egészen belé... hanem a tört fogú fésűjét kézbe vette, s belebámult a falon, lógó tükörbe. Az öreg tükörben visszalótszott Panna szobájának ablaka s mögötte a kovácsműhely tompa homálya.

A fésű csak úgy reszketett Panna kezében, nehezen ment vele a dfrálkodás, csak épp

hogy nem akart kócos maradni, ha már nem mosdott máma. S míg a hajszálait rendezgette, folyton borzongott. S e pillanatban furcsa zaj tört be hozzá, majd a tükörben megjelent a kovács alakja. Valamit húzott maga után. Most eltűnt a kovács, s a tükör mélyéből forró tűz lobogott föl. Nesztelen borította el ezüst színét a sok láng; s a fényük mindig nagyobbra nőtt, mert a kovács folyton hajtotta a tűz fujtatóját. Panna viaszsárga arca hirtelen rózsás lett, a haja vörös, fésűje tűzbe merült, s fekete kendője bolyháin szikrák repkedtek.

A múlt felől elmaradt minden állomás.

Ezek a mezők itt az idő síkságai.

Rajtuk dübörög ezerkilencszázhatvanegy.

A jövő meg nem született emberei boldogan hallanák vonatunk érkezését.

A jelen fülel helyettük, a világon csend van. figyelő, ünnepélyes.

Dübörög ezerkilencszázhatvanegy, robajlik minden alagút, melyet az éjszakák fölénk borítanak,

visszhangzik minden völgy, melyet a nappalok közénk tárnak.

Megkérdezi valaki: honnan ez a roppant remegtető erő és nagyvonalúság?

Felelnék neki: aki leszállt a vas mélységeibe, az előtt minden meghajol,

mert mindent megértett. Ez a nehézipar pártja:

Így ntazunk, így érkezünk.

Minden vidék, a tájak, a városok felkerekednek, az emberek hozzánk kötik az életük ütemét, belénk fogóznak, hogy megérkezzenek végre.

Különös vagonok: házak, házakhoz csatolva bölcső, utána íróasztal, mögötte kertek, blokksorok, munkatermek, erdők, egy gyár. csónakok, hajók, küszöbök, irodák egymás után kötve.

Ilyen vonat ez, mindenki vonata!

Roppant kellékei az életünknek.

Megkérdezi valaki: minek cipelünk mindent magunkkal?

Felelnek neki: vissza nem térünk semmiért, a múlt lezárt üveg, az ember szelleme már óriás, legyen hát velünk teljes műhelyünk.

Ez a teljes emberség pártja!

Van aki lefut a töltésről egy szépen nőtt virágszálért, vagy mosolyogva mutatja a naplementét, türelmesen tanítja a gyermekeket s az elmaradottakat, van aki hetekig kérdezősködik, hogy biztos legyen benne: a jelentése pontos.

Megkérdezi valaki: miért legyen gondunk minden

apró-cseprő dologra,

tűre, cérnára, gyermeklélekre?

Felelnek neki: ez az anyák pártja is!

Az emberiséget ruhája alatt, bőre alatt, idegeiben viseli ez a jövőbe vágyó tömeg.

Ezért tetteiben mint különös rózsák, eddig nem látott tartalmak nyílnak ki.

Így rohan vonatunk ezerkilencszázhatvanegy ben.

A vén Panna először meg- f

rettent, aztán gyönyörködve ^ csodálkozott, s a végén kaca- ^ gott egyet Csak a kis nyúl ^ tud ilyet nevetni, ha meg- £ látja az első zöld füvet. S \ úgy nyújtogatta a tükör felé ^ a kezét, mintha meleget ér- ^ zett volna. S már-már hozni ^ akarta a tűjét, a pamutot, a á francia urat, s nekilátni a 2 munkának. |

No lám... a kovács... nem í is olyan rossz ember — és ^ bólogatva mosolygott Panna. | Aztán ismét vacogni kéz- ^ dett — ott kellett hagyni a í bűvös tükröt. '

Az ágyba menekült, fólhú- | zódott egészen a végébe, í mert onnan jobban láthatta í a tükör lángjait. Amíg néz- í te, egyre merészebb remény í suhant át a lelkén: hátha ? így adott jelt a kovács, no, ^ gyere már, te fázós Panna. | Ah, ravaszok az özvegy— ^ emberek: először zordak, ^

aztán így a tükörből integet- ^ ve, csillogtatják a reményt ^ a vénlány felé. t

De ma még nem megy... ^ elhimzett itt az ágy végé- ^ ben, s oda-odapillant a tűz- ^ re... de holnap megmosdik ^ szépén* fölveszi az ünnepi ^ sötét ruháját s beállít hozzá. ^ így szőtte-főtte a dolgokat, ^ mikor hirtelen fekete lett ^ a tükör, majd gőz csapott | fel benne: a kovács odaát ki- ^ oltotta a tüzet. á

Panna kezében megállt a ^ kis tű, s a szívében is a sok £ édes gondolat. /j