Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-15 / 295. szám

MEG) &űrlap 1961. DECEMBER 15, PÉNTEK Hivatalosan december 21- én köszönt be a tél. Ekkor van ugyanis az úgynevezett téli napforduló, amikor legrövi­debb a nappal és leghosszabb az éjszaka. Ettől kezdve már hosszabbodni kezdenek a nap­palok: december 22-én már — ahogy a régi mondás tartja — egy kakaslépéssel megnő a nap. Ez az egyik oka annak, hogy évezredek óta erre az időpontra esnek a különféle vallások legnagyobb ünnepei, amelyeken már az új eszten­dőt, az érkezéséről halk „előrejelzést” adó tavaszt, a tavasznak a tél felett aratott diadalát is ünnepelték. összefügg ezzel az is, hogy az óesztendő vége felé s az új év küszöbén, az úgynevezett téli ünnepkörben, szinte egy­mást érik az ünnepek s a hozzájuk kapcsolódó ünnepi népszokások. Egy XVI. szá- szadi feljegyzés szerint való­ságos farsangi mulatozás so­rozat. úgynevezett „legölőhét“ divatozott etájt falvainkban. A népszokások téli sűrűsö­déseinek, összetorlódásainak azonban más oka is van. Ked­vező feltételeket teremtett ehhez a hagyományos falusi életforma, a mezőgazdasági munkák téli szünetelése is. Több idő jut ilyenkor szóra­kozásra, s még egyes, erre az időre eső társasmunkák (fonó, tollfosztás, disznóölés), is Va­lóságos mulatság számba mennek. Ebbe az időszakba esett bele az esetleg új helybe álló béresek, gazdasági cselé­dek szivesztertől vízkeresztig tartó rövid „évi szabadsága”, s a sokhelyütt megtartott bé­resbál is. A téli népszokáskor neveze­tes állomásai: a Katalin-napi (nov. 25.) táncmulatság; az András-napi (nov. 30.) gom- bócíőzés és más tréfás-babo- n‘s férjjósló szokások: az egyes vidékeken maskarázás- sal összekapcsolt Mikulás-já­rás, a változatos tartalmú és az egész karácsony előtti idő­szakra kiható Luca-nap (dec. 13.); a sokféle kántálással, bet- lehemezéssel, regöléssel, ólom­öntéssel óév-temetéssel, „nyáj- fordítás”-sal színesített kará­csony szilveszter, újév; a leg­inkább „betegségmegelőző” (..Kelése ne legyen ...”), fűz- fakorbácsos „suprikálás’‘-áról ismert vízkereszt (jan. 6.) s a téli népszokásokat lezáró, fel­fokozott kedvű mulatsággal, maskarázáSsal, stb. járó far­sang. De térjünk vissza a Luca- napra. A „régi” faluban a téli népszokáskörnek a karácsony­nyal vetélkedő „jelesnap“-ja volt Luca-nap. A régi mon­dás, „ahány falu. annyi tör­vény” Luca-napján sajátos értelmet kapott. Félelmek, til­tott, ajánlatos és „jövendölő hatású” cselekmények kény­szere guzsolta ilyenkor a fa­lu népét Ilyenkor kellett vigyázni, nehogy nő legyen a ház első látogatója, vagy kiadjanak valamit a házból, s ezzel „elvigyék a szeren­csét” vagy a „hasznot”. Ilyen­kor tilos volt varrni, fonni, mosni, sütni, mert ellenkező esetben Luca bajt hoz a ház­ra Ilyenkor volt ajánlatos fokhagymával keresztet raj­zolni az ajtóra, éjszakára fok­hagymát tenni a párna alá, hogy a „Luca-boszorkány" ártalmait távol tartsák. Hát még a baromfi-tartással kap­csolatos „hasznos” babonás ténykedések, melyeknek se szeri, se száma? (Például: hogy a gazdasszonynak egész nap sokat kell ülni, hogy a tyúkok jól tojjanak.) Hát a borzongató s talán éppen azért vonzó, szertartásos mes­terkedés a falu „boszorká­nyainak” felismerésére: a Lu- taszék készítés? A tányérban csíráztatott „Luca-búza”, tnelynek növekedéséből „meg- iillapítható”. hogy milyen lesz (i jövő évi termés. S az ősi „meteorológiai” eljárás. a í,hagymakalendárium’1, amely „biztosan” megmutatja a jö­vő évi időjárást. Az András- napihoz hasonló férj-jósló ba­bonáskodások (kerítéskóró- számlálás, disznóröfögtetés stb.) Ez utóbbiak már a szóra­koztató részéhez tartoztak a Luca-rtapi hagyománynak. Hittek is bennük — nem is. A kedves „kötelességek" kö­zé tartoznak a hagyományos Luca-napi ételek, az egyes helyeken dívó esti mulatsá­gok, s természetesen a játé­kos szokások is. Az ország egyes vidékein, még nem is olyan régen, az említett „regölő-hetet” idéző mozgalmassággal virradt fel a falvak Luca-napja. Egyesek arra ébredtek, hogy kiskapujukat össze­cserélték a hetedik szomszédéval. Má­soknak szalmabábú ült a há­zuk tetején (az ott lakó lány nagy bosszúságára: valame­lyik elutasított udvarló bosz- szújaként). Maskarának öltö­zött fiúk. lányok jártak ház­ról házra. Gyerekek csapata tűnt fel az udvarokon, a há­ziasszonyok jobb baromíísza- porulatot remélve, szívesen látták őket, s a msgukkal ho­zott szalmára, fahasábokra ülve mondták el „kotyoló”, ..palozsáló” mor.dókájukat. A falu egy nagy szabadtéri szín­paddá változott, melynek „forgószínpada’1 együtt moz­dul a házról házra járó ko- tyolókkal, s melyen a nagy „színjáték” nézői (a kotyoló- kat fogadó család, s a szom­szédság) időnként maguk is szereplőkké váltak. A néprajzi gyűjtés (melyet hivatásos szakemberek és ön­kéntes segítő-munkások ma vállvetve végeznek) egyik célja, hogy minél többet meg- I mentsen a „kulturális önel­látásra” kényszerült régi falu e kollektív szín játékszerű szo­kásainak sokszínű elemeiből (költői szövegeiből, dallamai­ból, táncaiból, viseletéből stb.) és hangulatából. Az ilyenfaj­ta néprajzi gyűjtőmunka eredményeit részben a mű­vészeti tömegmozgalom és a népi iparművészet tudja jól felhasználni feldolgozó mun­kájában, részben pedig a néprajztudomány számára szolgáltat a gyűjtés össze­hasonlító vizsgálati anyagot. A Luca-napi szokások föld­rajzi elterjedése ugyanis ér­dekes különbségeket mutat. A dunántúli „kotyolók” pél­dául ilyen féle „varázsló” mondókéival járnak házról házra: Luca, Luca, kity-koty, kity­koly, Majd hajnal lesz, majd meg­virrad. Kendtek tikja, tojjék, A másé csatázzék. Luca, Luca, kity-koty, kity- koty. A palóc vidék „palozsálói”- nak viszont már más jellegű mondókéjuk van: Vas legyen fazékjúk, Cin legyen tányérjuk, Ólom legyen kanáljuk; Csikós legyen a lovuk, Borjas legyen tehenjük, Málacos legyen disznójuk; A lánynak szép mátkát, A legénynek azon szerint, A gazdaasszonynak tyúkot, , ludat, így heverjenek tyúkjaik, lúdjaik! A tüzetesebb elterjedési és összehasonlító vizsgálat majd meg fogja állapítani, hogy ezek a különböző mondókák, alighanem más-más szomszé­dos néppel való kulturális érintkezés emlékei. De a ma még összegyűjthe- i tő néphit és népszokás­hagyomány Keletről hozott honfoglaláskori hitvilágunk töredékeit is őrzi. Például: a Luca székéről „meglátható” boszorkányok szarvai és bagolytollai az egykori keleti sámánok fej­díszének emlékeként kerültek ebbe az egyébként nyugati szomszédainktól kölcsönzött népszokásba. Nemcsak a Luca-nap éven­ként visszatérő dátuma, ha­nem a néprajzi gyűjtésnek fentebb említett, művészeti anyagot feltáró s egyúttal ösz- szehasonlító néprajzi-vallástör­téneti vizsgálati anyagot szol­gáltató jelentősége teszi tehát időszerűvé és indokolttá, hogy a fentiekben szemlét tartot­tunk a Luca-napi szokások felett. Írásunk egyúttal beharango­zás kíván lenni a falusi isko­lások és úttörők Luca-nap: népszókásgyűjtő versenyéhez amelyet a Néprajzi Múzeurr — érdekes élményeket ígért vakációs feladatként — me­gyénkben is meghirdetett. A gyűjtőverseny kérdőívét £ Néprajzi Múzeum minden is­kolának megküldi. A gyűjtés eredményeit a téli szünet le­teltével kell az Iskola útjár beküldeni. Ka majd feltűnnek az ifjí néprajzi gyűjtők a falusi ud­varokban, fogadják őket clyar szívesen, mint a gazdasszo- nyok egykor a kotyolókat é; palozsálókat, s ráírják m« tarisznyájukat — nem min' egykor, kolbásszal, kaláccsá —, hanem a régi Luca-nap: szokások emlékeivel. Dr. Morvái Péter Ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága A KISZ Központi Bizottsá­ga csütörtökön ülést tartott. Az ülésen megjelent Marosán György, az. MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Balogh Istvánnak, a KISZ Központi Bizottsága titkárának megnyitó szavai után Pulim Árpád, a KISZ Központi Bi­zottságának első titkára be­számolt a Szovjetunió Kom­munista Pártja XXII. kong­resszusáról. valamint az MSZMP Központi Bizottsá­gának a kongresszussal kap­csolatos november 17-i ülé- sérőL — ÖTSZÁZÖTVEN lakos­ra jut egy orvos a Szovjet­unióban — pllapította meg az ENSZ egyik szervezete. A világranglistán az USA tizenegyedik helyen áll: 790 lakosára jut egy orvos. — HÉTFŐN délután 2 órakor a megyei tanács épü­letéhen ülést tart a megyei balesetelhárító tanács. CSAK SZENTENDRÉN? tío&szú évek, vagy mond­hatnánk, évtizedek óta folyik a vita, milyen kulturális él­ményt igényel a vidéki kö­zönség, mivel érdemes men­ni, mire érdemes toborozni. A szakembereket és szerve­zőket foglalkoztató kérdés­ben megoszlanak a vélemé­nyek. Egyesek szerint a vi­déknek, különösen a falusi közönségnek, könnyed dolgok kellenek, könnyűzene, víg­játék, bohózat. Más vélemé­nyek szerint ma már sok he­lyen igénylik a komolyabb témát is. Könnyebb lenne a vita, ha csak szakmai körök­ben várna döntésre. De bele­szól a közönség is. Beleszól úgy, hogy sokszor várakozá­son alul kevesen jelennek meg, vagy várakozáson felül telt ház előtt állnak dobogó­ra a művészek. Mitől függ hát az előadás sikere? Véle­ményünk szerint, a közönség általános, műveltségi fokától, amely viszont a szívós és ál­landó népművelési munkát igényli ott. ahol eddig még nem volt meg. A mi vidéki közönségünk, a falusi közön­ség is, fogékony a szépre a jóra, az igényes műre. De máról Holnapra nem változik meg egycsapásra, s a Csár­dáskirálynőtől a Kékszakállú hercegig hosszú és göröngyös az út. De van út, s járható az út, megéri a fáradságot!... Vagy a szentendrei példa, ha városról van is szó, nem ezt bizonyítja?... A Pest megyei Hírlap Szentendrei kiadása írja szer­dai számában: „Szombaton, december 16-án, este fél nyolc órakor kerül sor a hangversenysorozat harma­dik koncertjére, a tanácshá­za nagytermében. Műsoron: Bartók: Táncszvit; Mozart: D-dur hangverseny; Beetho­ven: Eroica-szimfónia”. Harmadik koncert!... Ha a harmadikra is sor kerül, akkor bizonyára nagy közön­sége volt az első kettőnek is, s nemcsak néhány zeneértő ember jelent meg. Ha a har­madikra sor került, akkor Szentendrén a koncert, a ko­molyzene — igény! Ez csak Szentendrén le­hetséges? .. (tm) Néhány gondolat a primőrkertészkedésről i : Képzett, öntudatos egereket nevelni ÚJ FELADA TOK ELŐTT AZ ÚJ PÁRTVE ZETŐSÉG Csaknem hétszáz fiatalnak nyújt otthont a MŰM. 202. Iparitanuló Intézete Gödöllőn. Az elmúlt napokban nagy ér­deklődés előzte meg az inté­zet kommunistáinak vezető­ségválasztó taggyűlését Az érdeklődést az intézet kettős hivatása indokolja: biz­tosítania kell a környező vál­lalatok munkaerő utánpótlá­sát, s tanulás közben szeret­tetni meg a munkát, sajátít­tatni el a szakmát a tanuló ifjúsággal. A vezetőség beszámolója ar­ról igyekezett számot adni: hogyan tett elegei e ket­tős feladatának az elmúlt két esztendőben az inté­zet. s milyen segítséget kapott ehhez a kommu­nistáktól? A beszámoló bevezetőben hangsúlyozta: senkinek sem lehet közömbös, milyen szem­léletű, milyen gondolkodású fiatalok lépnek majd az idő­sebb munkások helyébe? Nem mindegy, hiszen ők a jövő szakemberei, akik már a kom­munizmusban fognak élni! Az általános műveltségi és szak­mai oktatáson kívül tehát az intézetben világnézeti neve­lésben is részesülniük kell. Ehhez viszont megfelelően képzett, marxista oktatógár­dára van szükség. Éppen ezéirt, a tantestület minden tagját bevonták a politikai oktatásba. A pártszervezet kezdeményezéséire természet- tudományi előadásokat rery- deztek. A nevelőknek több miint húsz százaléka párttag, ami a pártépítési munka fon­tosságának felismerését bizo­nyítja. A pártszervezet figyelme kiterjedt az intézet terme­lési feladataira, gazdasági munkájára is. A tanműhelyek termelését vizsgálva megállapították, hogy az elmúlt tanévben a ter­melési tervet 100,9 százalékra teljesítették. Sajnos, nem min­denben ilyen kedvező a kép: a tantervi munkákat csupán 92, a saját vállalásé munká­kat pedig mindössze 87 száza­lékra teljesítették. A lemara­dás oka részben a tervszerűt- lenségben, részben pedig az anyagellátási zavarokban ke­resendő. Baj van a gazdasá­gosság körül is: a felügyeleti hibajegyzék szerint az alap- anyagfelhasználás 58 százalé­kos az intézetben, vagyis igen magas! Sok volt az állásidő, ami ugyancsak csökkenti a gazdaságosságot. A selejt elleni harcban vi­szont értékes sikerekről szá­molhattak be a kommunisták. A selejt valamennyi mű­helyben a megengedett öt százalék alatt van! A beszámoló megállapította, hogy az elért sikerek fokozha­tok, ha megszűnik a szemé­lyeskedés és nézeteltérés a gazdasági és a szakszervezeti vezetés között. A taggyűlésen elfogadott ha­tározat tizenegy pontban fog­lalkozik az intézet gazdasági és tömegszervezeti munkájá­nak megjavításával, a párt­munka fogyatékosságainak ki­küszöbölésével. Az új pártve­zetőség értékes útravalót: konkrét feladatokat kapott a taggyűléstől. Csiba József melöszövetkezet pedig magas jövedelemhez jutna. A szövetkezetek ilyen irá­nyú munkáját segíti elő a Földművelésügyi Minisztérium és a Megyei Értékesítő _ Köz­pont, amikor a szerződéses termeltetésen belül jelentős összegeket fordít a korai zöld­ségfélék, primőráruk termesze lésére. Erre a célra 2 609 800 forintot engedélyeztek. Ebből Pest megye a legtöbbet — 798 700 forintot kapott. A terv szerint 600 holdon termeszte­nek majd korai paradicso­mot, 100 holdon spenótot, hogy csak a jelentősebb terü­letű növényféleségeket említ­sem. Milyen feltétel mellett se- | gíti a MÉK a paradicsomot termesztő tsz-eket? A lényeg az. hogy a paradicsompalán­tákat április 20 előtt a szán­tóföldekre kiültessék. Ezenkí­vül a tsz vállalja, hogy ugyan­annyi tartalékpalántát nevel fel, mint amennyit kiültetett. Ha nem fagy el a kiültetett palánta és nincs szüksége a tartalékpalántákra, a MÉK akkor is megtéríti a tartalék- palántanevelés költségének az 50 százalékát. Ezenkívül vető­magot biztosít és vállalja, hogy a korai paradicsomot magas áron értékesíti. Segít­séget kapnak a melegágyak építéséhez, a termesztéshez is a termelőszövetkezetek. r íme, csak egy-két példa, de ebből is látható, hogy a megyei termelőszövetkezetek­nek érdemes korai zöldség termesztésével foglalkozniuk. Érdemes ezen most, amikor a tervezés és a zárszámadás előkészítése folyik, elgondol­kozni. Gáli Sándor Január elsejétől megkezdi a tartalékolást Bia kultúrhái építésére Régi panasza a biaiaknak, hogy nincs a községnek kul- túrotthona, pedig élénk kul- túrélete már régen igényli. Megyeszerte ismert, több da­losversenyen díjat nyert dal­köre saját helyiség híján a pártházban vendégeskedik. A dalkörnek színjátszó csoport­ja is van, de a községben nincs színházterem. Ez az oka annak, hogy színtársulat soha­sem fordulhat meg Bián. Jelentős a KISZ-mozgalom is a községben, s a KISZ kul- túrgárdája szintén értékes munkát, végez. Tánccsoportja gyakran szerepel a környéken, színjátszó csoportja most ala­kult. Két színjátszó csoport is van tehát, de megfelelő szín­pad egy sincsen Bián. Egyéb­ként a KISZ egyelőre a tsz kultúrtermében működik. A községi tanács legutóbbi ülésén ismét szóbakerült a kultúrotthon kérdése, a jövő évi községfejlesztési terv, va­lamint az ötéves távlati terv kapcsán. Úgy döntött a ta­nács, hogy 1962. január elsejé­től kezdődően három eszten­dőn keresztül évenként 150 ezer forintot tartalékol műve­lődési ház építésére. A közsé­gi tanácsház mögötti telket már régebben kijelölték erre a célra. Megrendelte a tanács az építési tervet is, amely a jö­vő év elején el is készül. A tervrajzok és költségvetés alapján azután megkezdik a szükséges építési anyag bevá­sárlását és előreláthatólag 1963-ban belekezdenek az épít­kezésbe. A három éven át tartalékolt 450 ezer forint természetesen nem elég az építési költségek­re, de a községi tanács számít a lakosság nagyobb arányú társadalmi munkájára. A költ­ségek hiányzó részét pedig OTP hitellel kívánja biztosí­tani. Lehetségesnek tartják Bián, hogy a kultúrotthon 1965-ben már megnyitja ka­puit. cJ^uca-napi ózobáóob nyomában Közös gazdaságainkban már javában folynak az 1961. év zárszámadásának az elő­készületei. Ezekben a na­pokban a tsz-gazdák és a ve­zetőség tagjai számba veszik az esztendő eredményeit, hibáit, megnézik, melyik üzemág ho­zott kielégítő jövedelmet. A számvetéssel egyidőben ké­szülnek a jövő évi tervek is. Mit érdemes termelni? Ezt llatolgatják a tsz-gazdák. Igaz, a tavasziak vetésének ideje még messze van, a jó gazda azonban már most, télien meg­tervezi a jövő évet. A ter­melési szerződéseket is télen kötik, hogy az állam és a termelő is jobban tudjon kalkulálni, tervezni. Megyénkben — főleg a fő­város környékén és a homoki földeken — nagy múltja van a zöldség termesztésének, Apáról fiúra szállít ez a fog­lalkozási ág. öntözéses és száraz kertészeteit sorakoztak a falu határában. Régebbejn is, amikor még kisparcellás gazdálkodás folyt a megyé­ben, kóirán megjelentek a Pest megyei zöldségesek a pia­cokon. Most, hogy a megye parasztsága tsz-eikbe tömörült, még inkább megvan a lehető­sége annak, hogy a primőr jellegű zöldfőzelék termeszté­se elterjedjen. Ezt kívánja a lakosság növekvő igénye és az exporttervek teljesítése is. A külföldi piacokon például a bolgárok, a spanyolok, a ju- goszlávok már jelentős ver­senytársak és korán megje­lennek friss zöüdségáruikkal. Az idei aszályos esztendő is a primőráruk korai piac­ra dobását kívánja meg. Tud- | juk, hogy az aszály követkéz- j tében kevesebb zöldségféle, j gyümölcs termett — ezért a j készletek kisebbek, így ta- j vasszal szükség lesz a korai, j vitaminban gazdag, friss ! zöldáru piacra vitelére. A termelőszövetkeze ti ve- j zetők és tagok látják, hogy a : korai termelés előnyös,, mégis | többen húzódoznak a primőr- [ áruk termesztésétől. Ennek j oka részben érthető. Amint j mondják, a kései áprilisi, má­just fagyok veszélyeztetik a : termést. Ez kétségtelenül igaz. \ De a maradiság, a kockázat- j tói való félelem is akadályoz­za a korai termesztést. Ezért . is nem ültették ki eddig álta­lában a májusi fagyok előtt a paradicsomot, pedig e nö­vény ; igénye a mikroklímával és •talajhőmérséklettel szem­ben lehetővé teszi az április huszadil<a körüli kiültetést. Ezáltal legalább hét-tíz nap­pal korábbi érés biztosítható j jó idő esetén. Egyes zöldségfélék hidegtű- j rése lehetővé tenné a késő j őszi szabadföldi vetést, mint j a zöldborsó, magról termelt vöröshagyma, sárgarépa, pet­rezselyem. Lényegesen javíta­ni lehetne a termelés korai- ságát az áttelelő zöldségfélék­nél, mint a spenót, saláta, sóska, retek, zöldhagyma, a meglevő berendezések, első­sorban a melegágyi ablakok, felszerelések jobb kihaszná­lásával. Ezzel a tagság egy részének télen is tudnának munkát biztosítani, jól járna a termelőszövetkezet és a tag- j ság egyaránt. A tagok munká- j hoz és korán pénzhez, a ter- j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom