Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-07 / 263. szám

BARÁTKOZAS • A PEST MEGYEI -HilUAP KÜLÖNKIADÁSA Hl. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM 1961. NOVEMBER 7, KEDD LEVEL Kedves Barátom! Köszönöm, hogy meghívtál a Csokonai mozi 9-t előadá­sára, ahol a 12 dühös ember című film lesz műsoron. Meg­hívásodat nem fogadhatom el, mert ismerheted dühös ter­mészetemet, esetleg nem fog tetszeni a 12 döhös ember. Erre mi történik velem? Dühbe jövök és esetleg hangosan nyilvánítani fogom nemtetszésemet. Erre pedig akadhat egypár babonás né­ző, aki így gondolkodna: 12 dühös ember helyett 13-at lá­tok. ez szerencsétlen szám, ök is dühbe gurulnak és esetleg a hajamat is megcibálják. Ezek után természetes, hogy a többi békés néző is dühbe gurulna és szép kis csete­paté származna belőle. Még egyszer köszönöm meg­hívásodat, maradok sírig hű és dühös barátod Szűcs Gyula Aprói kérek! — hangzik a parancsnak is beillő kérés Gyömrő és Pé­teri között az autóbuszon. Az utas vörös arccal turkál a zsebeiben, de csak forin­tosai vannak. — Nincs, kérem — nyögi ki szégyenlősen. — Kérjen valakitől kölcsön! — hangzik a további utasítás, j Emberünk lángoló arccal, iz­zadt tenyérrel nyúl harminc fillér után, amit egy jólelkű utas nyújt felé. A kalauz diadalittasan tá­vozik. Győzött az udvarias­ság. —i—r. Gyorsítsuk meg az őszi szántás-vetést! Gtjettffén halad a szú ntás Gyomrán mmm r'f/i;n«/»i ídjcsí rhí<*««/ : » t hold aki boldogan újságol­Gyömroi innen-oiman Zászlóavató ünnepélyt ren­dezett, Gyomron, a Jel kp András úttörőcsapat Vasarnap este a kuli úrott honban. Ma adnak számot a gyom­ról MHS ínotorostanfolyamá- nak hallgatói az eddig tanul­takról. Sok sikert kívánunk nekik. ■k Szombat délután 4 órakor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékére ünne­pélyt és úttörőavatást rende­zett a központi iskola Gyom­rom az ifjúsági otthonban. ★ Ünnepi megnyitóval kezd­ték a szovjet filmhetet a gyömrői moziban szombaton. Utána a „Szállnak a durvák” című filmet vetítették. MOZIK MŰSORA: , Ecser: H: Normandia-Nyemen. K: Anyai szív. Gomba. H: Kato­nazene. K—Sz: Ismeretlen féríi. Gyömrő. K—SZ: Csinos férj. Mag­lód. K—SZ: Sziklák és emberek. Mende. H: Ember a holdon. K— SZ: Állami Aruház. Monor. H— K—SZ: Ember a holdon. Nyár­egyháza. h: A gyűlölet áldozata. K—SZ: Afrikában jártunk. Péteri. H: Messzi utca. K: Budapesti ta­vasz. Pilis: K—Sz: Vörös levelek. Tápiósáp. H: Szállnak a darvak. K: A nagy Caruso. Tápiósüly. H: Szurkolók lesen. K—Sz: Ro­meo, Júlia és a sötétség. Uri. H: Biró. K: A vár titka. Üliö. K SZ: Állami Áruház, vasad. H: Dúvad. K—Sz: Bölcsődal. Vecsés. H—K— Sz: Kenyér és rózsák. MODERN FRIZURÁK Éppen a másnapi tenniva­lókat tárgyalta a tsz irodá­ban Bódis János pártmunkás, Tóth László tsz-elnökhelyet- tes, Solti Sándor főkönyvelő, Kecser Illés és Ocsovai Já­nos brigádvezető, Tárczay Zoltán adminisztrátor, mikor beléptem. —- Sok a probléma? — kér­deztem tőlük. — Akad! — felelték kórus­ban, aztán Tóth Laci bácsi elmondta, hogy tegnap talál­tak a raktárban egy csomag baromfitápszert. Utána tud­ták meg, hogy az állatte­nyésztő — aki jelenleg ka­tona — ezelőtt három hónap­pal rendelte. A kinti problémákat na­gyobbnak tartván, Bódis Já­nos elvtárssal elindultam a határba A kapun kilépve, egy törött gardántengelyű Orkán silózót láttunk. — Sok baj van a gépekkel. — mondta kísérőm. Az ígért 12 erőgép he­lyett, csak hat dolgozik, illetve dolgozna. 1 gép kint van. a répaszedés- nél. a többi pedig... Egy az Orkánt vontatta, egy a lesilózott szárat hordta, három pedig szántana. Réggel egy fő kezdte. A másik fecske, kilenc óra­kor állt munkába, a har­madik délután 2 leié ke­rült elő. Állítólag addig a Gazdakör­ben volt. Boronálta a ... ma­gánügyeit. Jórészt felszántatlan föl­dek között haladtunk a Szil­háton. Először az épülő üveg­ház maradt el mellettünk, majd beértünk a szőlők közé. Szemben velünk egy trakto­rosformájú ember rohant, ke­zében valami kerékaggyal. Kiértünk a szántáshoz. Egy traktor szántott. Cserkúti Imre pedig ekéjét javította. A harmadik gép gazdája szintén ekét javított. Szürkülni kezdett, mikor el­indultunk hazafelé. Útközben találkoztunk Tóth Laci bá­csival, ta: — Több mint- ötven fő vett részt ma a répaszedésben. Ennek én is örültem, de az elszomorított, hogy csak a tsz egy eszközhor­dozó erőgépe vetett á gyömrői határban. A szárítatlan föld . miatt. A mai teljesítmény 3—1 hold volt. Gyarmati Sándor Pilisen és Nyáregyházán is megrendezik a tüdőszűrést A Járási Tüdőbeteggondozó Intézet csöppnyi irodájáéban kísérjük figyelemmel az inté­zet mindennapi munkáját. A jelentkezők kis rácsos abla­kon nyújtják be nyilvántartó lapjukat. Andriska Margit asszisztensnő legtöbbjüket személyesen ismeri, hiszen több mint két évtizede dolgo­zik ezen a munkahelyen. Az intézet vezetője, dr. Ákos Pál tüdőszafcorvos. sorra veszi a betegeket, mindenkihez van egy-két kedves, megnyugtató szava és közben dolgozik, sor­ban ellátja a pacienseket, mindegyiket a betegsége sajá­tos megnyilvánulásának meg­felelő egyéni gyógykezelés és gondozás alkalmazásával. A rendelés közbe iktatott rövidke szünetben Ákos dr. a legibensőbb meggyőződés és bizonyosság hangján mondja: — Ellentétben a múltban, amikor a tbc olyan népbeteg­ség. voltj .mely a, Jc£ná£yópb ____________,___________;--ti---­s zázalékban szedte halálos ál­dozatait, ma a tüdőbeteggon- dozó intézetek országos háló­zatán keresztül, a mai gyógy­szerekkel és szakszerű gondo­zással aránylag rövid időn be­lül, száz százalékig meggyó­gyítható. de csalt akkor, ha a bajt idejében felismerik és azonnal elkezdik a szakszerű kezelést. Közben jelentik, hogy az egyik monori óvoda személy­zete érkezett átvilágításra. Amíg előkészíti Ákos dr.. a röntgenkészüléket, elmondja, hogy az oktatási és gyermek- intézmények dolgozóinak 2 évenként kell átvilágításra jelentkezni, ugyanúgy az élel­miszerüzletek és vendéglátó­ipari vállalatok alkalmazottai­nak. Ezeknek a vizsgálatok­nak csakúgy, mint az általá­nos szűrővizsgálatoknak, az a feladatuk, hogy a betegeket felkutassuk és szakszerű keze­léssel. gondozással meggy ó- gjrítsüjt.. Sí* . n,iegakadályozzuk a’ további fertőzést, Monoron az áprilisban vég­zett általános szűrővizsgálat a lakosság megértése folytán teljes eredménnyel járt és sok. lappangó esetet sikerült felfedezni. Veesásen augusz­tusban szintén eredményesen folytak a vizsgálatok. Az ak­ció folytatódik és Pilisen no­vember 16—december 22-ig; Nyáregyházán pedig decem­ber 11—22-ig lesznek általá­nos tüdőszűrő vizsgálatok. Huszty Károly Már megint az „időszakos“! r Óit voltam tizenhétben! Kedves MÁV AU T -kalauz ... Na, itt gondolkoznom kell egy kicsit. Az embertársaink­kal való bánásmódra vonatko­zó elveink, állítom, nem egyeznek, különben sem is­merjük egymást. így elvtárs­nak neyi szólíthatom. Szak­mánk és a kar. mely elfog­laltságunkra jellemző lenne, különbözik, tehát szaktárs­nak és kartársnak sem ne­vezhetem. Esetleg megsértőd­ne érte. Ja, a „kedves” sem helyes. Tehát MÁV AUT- kalauz Polgártárs! Igen, Ön, aki október 24-én reggel 7 óra 45 perckor a GA—15—87 rendszámú autóbuszon teljesí­tett szolgálatot és illedelmes kérésemre sem volt hajlan­dó egy időszakos jegyet ki­állítani. Tudom, nem szere­tik ezt n jegyfajtát. Irogatni kell a mozgó járművön. Nem elég bélyegezni, vagy csak lyukasztani. Hiába nézett rám oly mérgesen, nem én szer­kesztettem ezt a jegyet és egy­szerűsítése sem tőlem függ. Akkor már több kalauz nél­küli kocsi vezetőjét környé­keztem meg jegyem kiállí­tása érdekében. Náluk ellen­ben ilyen nincs és ez még érthető is lenne, mert a menet­idő betartását igen veszélyez­tetné az evvel való bajlódás. Csak azért kóvályogjam, elke­seredve egyik kocsitól -'4 má­sikhoz, mert legközelebb le­szidnak, ha már kiállított jegy nélkül szállók fel. Ilyen is előfordult már. ön volt az egyetlen kalauz a közelben és kocsijának két vonatot kellett az állomáson bevárnia. Tehát bőven volt ideje a jegy kiállítására. Az a kifogása, hogy először a már az a utóbuszon levő uta­sok jegyét kezeli, kizárólag arra volt jó, hogy az indu­lás időpontjáig az időt el­odázza. Ami természetesen lehetetlenné tette volna, hogy azután már velem bíbelődjön. Vagy egy új mozgalom kezde­ményezésében akadályoztam? Ugyanis először láttam, hogy az állomáson várakozó autó­buszban indulás előtt kezel­ték volna a jegyeket. Éssze­rűtlen is, mert a következő vonatról átszállók jegyei miatt még egyszer végig kellett vol­na járni a kocsit. Szerencsére, váratlanul a Pestre menő autóbuszon kel­lett folytatnom utamat. Azt pedig a lezárt sorompónál fut­va értem utol. Egy kedves kalauz elvtársnő fel is vett és az Üllőig szóló jegyen kí­vül, az időszakos jegyet is kiállította. Kedvesen, udvaria­san, pedig tudom, ö sem ra­jong ezért a jegyfajtáért. Sőt, útba is igazított: hol kell le- szállnom Üllőn és merre ve­zet az út az állomásra. Rá­adásul rábízott egy szintén ar­ra menő idős nénikére, ne­hogy eltévedjek. A néni kis kosarát pedig én segítettem innni az állomásig, természe­tesen. Mindezt csak azért írtam meg, Polgártársam, hogy ha később felébredt volna köte­lességérzete, a történtek ne okozzanak álmatlan éjszaká­kat. Volt más kalauz, ki munkáját kötelessége mellett sokkal több■ errtber szeretettél, segitökészséggel Végezte, mint ön. Kobzos Telefonjelentés: Vállalták - teljesítették A péteri Rákóczi Tsz-bcn az ünnep tiszteletére befejezték a szántást, a vetést és az őszi betakarítást FERENCZY HANNA : Mádai József 25 éves korában (az asztal mögött áll), mint a 29-es laktanya nyilvántartója Anna ifjúsága Részlet egy nagyobblélegzetű írásból készülnek az üllői szövetke­zeti fodrászatban (Foto: Kiss) — Az első világháborúban az orosz fronton voltam ka­tona. 1916-ban fogságba ke­rültem, s a Donyec-bányába vittek munkára. Itt ismerked­tem meg a bolsevikokkal, megértettem eszméjüket, s ezért mentem velük 1917- ben harcolni az emberi jo­gokért. így mondja el Mádai Jó­zsef röviden azit, hogyan ke­rült a forradalom forgatagába. Azután régebbi újságcikket; még régebbi iratokat tesz elém, melyek harcait igazol­ják. Felesége Sulga Lidia Fjo- dorovna ápolónő volt, mikor 19-ben mint agitátor haza­tért, őt is magával hozta. Május 24-én értek haza Bu­dapestre. Másnap munkára jelentkezett. Fényképet is mutat, melyen munka közben látható. A kelenföldi 29-es laktanya nyilvántartó irodájá­ban dolgozott. A forradalom leverése után nehéz évek kö­vetkeztek: munkanélküliség, meghurcolás. 44-ben feleségét, mint orosz kémnőt üldöz­ték. A felszabadulás után mint tolmács működött né­hány hónapig. Most nyugdí­jas, de nem pihen, még. venöt éves és bottal jár. Na­gyon ros'kadt és görnyedt. Apámat nálunk csak az a postautalvány képviseli, mely a havi tizenöt pengő mellé jár — s ezt úgy mondják: tartásdij. Édesanyám már évek óta munkaképtelen, még fiatal korában baleset érte. így az­tán havi tizenöt pengőből él­tünk. Emellett édesanyám kénytelen volt az elöljáróság segítségét is igénybe venni. Van egy akció, annalk egri­norma a neve. Hogy ebben kik részesülnek, azt a v ........-i p relátus úr hagyja jóvá. Ilyen alamizsnákból tengődtünk. Nekem azért fájt úgy, ha a polgáristák elementek az aj­tónk előtt, mert engem az el­sőből félévben kicsapták.. Hiába voltam mindenből kitűnő, hiába voltam példás magaviseletű. Azt se róhattak bűnömül, hogy nem járok mi­sére — mert jártam. Mentem hóban, fagyban — nemcsak azért, mert muszáj volt, ha­nem mert szerettem templom­ba menni. A templom mindig szép és mindig tiszta, szépen énekelnek és az orgona zúg... Mégis kicsaptak. Hogy miért? Erről sonkát le­hetne írni, de olyan zavaros és olyan érthetetlen ... Vagy csak nékem tűnik annak? ügy volt, hogy édesanyámat a prelátus úr nem oldozta fel — szemére dobta az én tör­vénytelen származásomat is. Édesanyám aztán kijött a gyóntatószékből és mindenki fülehallatára kikiabálta, hogy bezzeg a prelátus úrnak nem volt bűn gyerekeket nemzeni a világra és hogy a szószéken nem ezt tanítják — de a pre­látus úrnak kell a papi méltó­ság is, meg a palota is. Vizet prédikálnak — bort isznak! Az édesanyám sajnos ilyen. Mindenkivel összeakaszkodik, nem nézi kicsoda-micsoda az illető. A prelátus úr aztán hivatott egy altisztet a községházáról, aki anyámat felpofozta, de úgy, hogy sokan megbotrán- koztak, akik láttáik. De ez nem volt elég. Meg­tagadta az egrinormát, sőt az ő szavára a főjegyző is meg­vonta a havi közsegélyt. Egyik januári napon a ked­ves főnöknő kihívott az osz­tályból és a komor szürke fo­lyosón azt mondta szigorú hangon, de szánakozó tekin­tettel: — Fiacskám! mi nagyon sajnálunk téged, de ennek az iskolának a prelátus úr az ala­pítója és elnöke, s a te anyád őt úgy megsértette — bot­rányt csinált a templomban! —, hogy ő azt mondta, „az ilyen nőnek a gyermeke nem járhat ebbe az iskolába”. Csak néztem fel rá — mert nagyon magas volt — kábán, értetlenül, gyámoltalanul. Sírva mentem vissza az osztályba, szinte fuldokoltam a keserű könnyektől, míg ösz- szeszedtem könyveimet és be­raktam kopott aktatáskámba. Estére mindig zúzmaráé lett a fai és peróleumlámpánk sá­padt fényénél sejtelmesen csil­logott. Mintha gyémántfalak vettek volna körül. Nyomor varázsló — gyémánt szobája — szoktam gondolni magamban. Az ablak még nappal sem en­gedett ki. Különös mintájú jégvirágok clfráskodtak rajta. Esténként vacogva bújtam anyám mellé az elnyűtt vatta­paplan alá, de még vacogva is tudtam álmodni szép búto­rókról, duruzsoló kályháról — egy más életről. Ha visszagondolok ebben a jégveremben töltött két évre, csupa fájó emlék lep meg. Nem mintha két év előtti em­lékeim szebbek lettek volna, de akkor még gyerek voltam, nem éreztem annyira át sor­sunk lealázó voltát. Ez alatt a két év alatt nap mint nap látnom kellett régi iskolatár­saimat, amint vidáman csivi- telve mennek el ajtónk előtt aktatáskájukat lábalva, a he­lyi polgári iskola egyenruhá­jában. A legtöbbel együtt jártam : ki a négy elemit, velük együtt lettem én is első polgárista. Nagyon szerettem iskolába : járni, a bizonyítványom is mindig kitűnő volt. Édesanyám is azon volt, hogy á tandíjat előteremtse. ; Ö csak az egyik szemére lát, de az is nagyon gyönge, öt­Mint a községi tanács tagja, aktív munkát végez. Jó munkáját emléklapok és ki­tüntetés dicséri. A Tanácsköztársaság 40. évfordulójára emlékérmet ka­pott. Szívből kívánjuk, hogy még sokáig viselje kitünteté­seit és sokáig legyen aktív ka­tonája szocialista társadal­munknak. (Vereczkei) VIGYÁZZUNK A KUTYÁKRA! Szombat délelőtt 11 órakor az Ady Endre utcában Hackel Sándor gépállomási dolgozó, oldalkocsis motorkerékpárral haladt a Kossuth Lajos utca felé. Amint a Széchenyi utcá­hoz ért, hirtelen egy nagy fe­hér kutya ugrott eléje. A mo­torvezető villámgyorsan kap­csolt és fékezett. A motor elő­re, majd balra csúszva nekivá­gódott az Uj Élet Tsz kovács­műhelye előtti korlátnak. Szóló motorral, sokkal rosszab­bul végződött volna az eset. Mivel az itt közölt eset nem egyedülálló, kérjük a lakos­ságot, hogy kutyát csak pórá­zon vezetve engedjenek az ut­cára.-h-y

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom