Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-07 / 263. szám

ft mft HEGYEI %M£rhm 1961. NOVEMBER 7, KEDD Szovjet UhozfaL 1980-b an A mai szovjet faluról szól­va, először is arra gondolunk, hogy ez a világ legnagyobb gé­pesített kollektív mezőgazda­sága. Ám ez csupán a kezdete a szovjet falvaikban végbemenő nagyszabású átalakulásoknak. Az a nemzedék, amely 1980- ban születik, a „falu” szót fő­leg történelmi tankönyvekből és az apák elbeszéléseiből fogja ismerni. Az SZKP programtervezete feladatul tűzi ki, hogy ihász esztendő alatt, nagyjában- egészóben felszámolják a vá­ros és falu közti szociális­gazdasági, kulturális, és élet­módbeli különbségeket. Ez azt jelenti, hogy a kommu­nizmusban a termelőerők fej­lettségének fokát, a munka jellegét, a termelési viszo­nyok formáit, a lakosság kul­túráját, életmódját és jólé­tét tekintve, a falu a város színvonalá­ra emelkedik. S méghozzá nem a mai, hanem a jö­vendő, kommunista város színvonautra! E feladat megoldása során a parasztság áttér a kommu­nista társadalmi viszonyokra. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja abból indul ki, hogy a parasztság útja a kommunizmushoz a kolhoz- rendszer fejlődésén' és tökéle­tesítésén keresztül vezet. Ma­gában a kolhozok természeté­iben rejlik az a lehetőség, hogy fokozatosan kommunis­ta típusú vállalatokká fejlőd­jenek. Valóban, amilyen mérték­ben a kolhozok gazdaságilag erősödnek, olyan mértékben bővülnek termelési, biztosítá­si, kulturális-jóléti, társadal­mi alapjaik. Ez lehetővé teszi a belső kolhozviszonyok töké­letesedését. Többek közt a kolhozokban a munkanormák megál­lapítása, a munka szem e­zése és javadalmazása ugyanolyan formákat ölt, s ugyanolyan színvonalra emelkedik, mint az állami vállalatokban. A kolhozközj termelési kap­csolatok is szüntelenül töké­letesednek. Az utóbbi évek­ben a technikai bázis növeke­dése alapján, a kisebb kolho­zok egyesültek, nagyobb kol­hozokban olvadtak össze. A kolhozrendszer további gaz­dasági felemelkedésével, a mezőgazd aság további gépesí­tésével és intenzitásának nö­velésével, a gazdaság társadal­masításának folyamata túlnő az egyes kolhozok mai keretein. A szövetkezeti kolhoztulajdon' fokozatosan össznépi jellegű­vé válik. Gondoljunk csak arra, hogy több kolhoz közösen épít kü­lönféle élelmiszerfeldolgozó vállalatokat, közösen hajt végre öntözési, tálaj javítási, erdőtelepítési munkálatokat, közösen épít-utakat, klubokat, bentlakásos iskolákat, üdülő­ket, stb. Maga az élet sugall­ja, hogy ilyen objektumokat cél­szerű több kolhoz összefo­gásával építeni. Ám ez azt jelenti, hogy az ilyen objektumok kolhozközi tulajdonná válnak. A munka idényjellege a me­zőgazdaság egyik sajátossága. A vetés, vagy a betakarítás megfeszített napjaiban a kol­hozok munkaerőhiánnyal küz­m VEK, Sím EK, EEIADAIOK Látogatás a Dunakeszi Konzervgyárban A tájékozatlan ember azt vélné, vége a nyári idény­nek, a konzervgyárak túl vannak a szezonon, most a téli idény kezdetén nem le­het náluk érdekességet lelni. Régebben, a felszabadulásig, de sok helyen még néhány év­vel ezelőtt is valóban ez volt a helyzet. Ma azonban, ha egyszerű őszi hétköznapon tévedne is látogató a konzerv­gyárba, mást tapasztalna. Sem­mivel nerrl kisebb a sürgés­forgás, mint korábban és a télre szóló tervek megvalósítá­sa is komoly körültekintést, felkészülést követel az üzem vezetőitől. Ilyen kép fogadott a Dunakeszi Konzervgyárban is, ahol Hlatky Bélát, a gyár főmérnökét kerestük, hogy beszélgessünk vele munká­jukról. — A negyedik negyedévben — kezdi beszámolóját a fő­mérnök — jelentős exportfel- adataink vannak. Nagy meny- nyiségű baromfi- és sertéspör- költ-konzervet készítünk. Bel­földi felhasználásra dobozos húskonzervet gyártunk. Tész­taüzemünk is növekvő kapaci­tással dolgozik. Jelenleg tiz vagon karfiolt készítünk ugyancsak exportra, míg megkezdjük a tavalyi jó ta­pasztalatok felhasználásával az exportra kerülő Zakuszka gyártását. Ez különösen fon­tos, mert a gazdasági év so­rán százvagonos tételt kell biz­tosítanunk. A nyári szezon befejező­déséről, a munka utolsó ak­kordjairól érdeklődünk. — lecsó.érvünkét magasan túlteljesítettük és ezenkívül szólnunk kell az idei sűrí­tett paradicsomunkról is. Ugyanis most vizsgázott a hárommillió forintos felújí­tási költséggel készült sürítő- berendezésünk. amelyet a láng Gépgyárban készítet­tek és az ő szerelőik szerel­tek fel nálunk. A régi beren­dezés napi tíz vagont bizto­sított, míg az újjail 15 va­gont is elértünk. Ez azonban nemcsak mennyiségi növeke­dést, hanem minőségjavulást is jelent. Színben és ízben is jobb sűrítményt készítettünk. Az új berendezés finomab­ban passzírom és alaposabb lé- élőkészítést végez. Megtudjuk még hogy ugyan­csak exportra készítenek be­főttet és a tőkés piac érdek­lődésének megfelelően ötki­logrammos dobozokban dzse­Aklnek eddig Monorról Bé- nyéfe vitt az útja, már előre félt, micsoda port kell majd nyelnie. Ma már ez megszűnt, pormentes, jó úton juthatunk el a községbe. Az útfenntartó vállalat emberei teljes hosszában elvégezték a Pilisi út bi­tumen ezését. Most terítik be apró zúzott kővel, amely a kellő szi­lárdságot biztosítja. Stránszky Gyöngy tanács­titkárral beszélgettünk erről a munkáról, meg a többiről, amit a közelmúltban Bá­nyán végeztek, meg azokról, amelyek befejezésre, vagy éppen kezdésre várnak. Nin­csenek köztük hatalmas dol­gok, de a villamosítás, útépí­tés, az iskola tatarozása, az esti iskola a lakosság életé­ben fontos változásokat jelen­tenek. S még egy. Ami megvaló­sult eddig, azt gyakran nehéz harcok árán érték el. 1958- ban kezdte a régi vezetőség a villamosítást. Úgy haladtak vele, mint a csiga. Két év után a fél falu még petró­leummal világított. Az új tanács az 1981-es évi községfejlesztás 437 ezer forintját fordította erre. Az előbb említett út porta­lanításához is hozzájárultak tetemes pénzösszeggel és har­minckétezer forint értékű társadalmi munkával. Tatarozást, modernizálást két helyen is folytattak. Uj külsőt kapott a tanácsháza, sárgára festve virít az út szé­lén. A belső helyiségeket is átalakították, ésszerű rende­zéssel két .szolgálati lakás­nak is helyet szorítottak. Megszépült az is,kola is kívül-belül. Frissen meszelt falak, zöldre mázolt ablakok, padok várták a gyerekeket szeptemberben. Meg is Ígér­ték, úgy vigyáznak rá. mint a szemük fényére. Eddig be is tartották ígéretüket. Per­sze, a toldozás-foldozás nem végleges megoldás. Évről év­re több lesz a gyetek, kell a hely. Jövőre megkezdik az új iskola alapozását. Ha azt befejezik, bőven lesz helye a napköziotthonos óvodának, amely eddig csak nyáron, iskola ízű net idején működhetett. Októbertől kezdve mar nemcsak gyerekiábak kop­tatják az iskola küszöbét. Korosabb — férfiak-nők ke­rekednek fel esténként, nyit­nak be a hetedik-nyolcadik osztály ajtaján. Tavaly öten, az idén pedig már tizenöten lettek ismét iskolások, hogy pótolják azt, amit a múltban a szegénység miatt nem tud­tak megszerezni. (K. M.) denek, viszont a téli hóna­pokban kevés a munka. Azon gyakorlat kibővítése, hogy a kolhozok és a helyi iparvál­lalatok közösen szervezik meg a termelést, lehetővé teszi, hogy az év folyamán egyen­letesebben és teljesen kihasz­nálják a munkaerőt és a ter­melési tartalékokat. Fokoza­tosan kialakulnak az agrár­ipari egyesülések, amelyek­ben a mezőgazdaság szerve­sen összekapcsolódik termé­keinek ipari feldolgozásával, így megy végbe a kolhoztulaj- donbán«. és a köztulajdonban levő termelési eszközök fo­kozatos közeledése, majd egye­sülése. Mindezen folyamatok ala­pul szolgálnak a kolhozfalu arculatának gyökeres meg­változtatására. Itt azon nagy­szabású programról van szó, amelynek során kommunális és jóléti építkezésieket végez­nek, a régi típusú paraszthá­zakat új. modern házaikkal he­lyettesítik. A kollhozfalvak he­lyén városi típusú, nagy te­lepülések keletkeznek. A kolhozok a kommuniz­mus felé fejlődve két sza­kaszt tesznek meg. A következő évtizedben (1981—1970) minden kolhoz nagytermelékenysétgű és nagy­jövedelmű gazdasággá válik. A munkatermelékenység a mezőgazdaságban csaknem 2.5- szeresére, a kolhozparasztok reáljövedelme pedig egy dol­gozóra számítva, több, mint kétszeresére emelkedik. A második évtizedben (1971— 1980) a szovjet mezőgazdaság­ban a munkatermelékenység 1980-hoz képest 5—6-szorosá- ra, a kolhozparasztok reál- jövedelme pedig több mint négyszeresére emelkedik. A kolhozok és szovhozok bizto­sítják az élelmiszerek teljes bőségét. A kolhozok gazdasági fel- emelkedése végső fokon oda vezet, hogy a város és falu közötti kü­lönbségek alapjában vé­ve megszűnnek, és foko­zatosan megvalósul az át­térés az egységes köztu­lajdonra. Eszerint, a szovjet kolhozok mind közelebb kerülnek, majd pedig a kommunista társa­dalmi gazdaság egységes rend­szerébe olvadnak az össznépi vállalatokkal J. P. met. Eddig ebből mintaként csak néhány száz dobozt ké­szítettek, most azonban egy több ezer darabos mintakollek­ciót állítanak össze. Export- termékeik eljutnak a baráti államokiba, de öregbítik a ma­gyar konzervipar hírnevét Angliában, a Német Szövet­ségi Köztársaságban és más nyugati államokban is. Jó munkájukat és terme­lési eredményeiket a főmér­nök véleménye szerint nem utolsósorban a közösségi erő növekedésének, az emberi, a munkásöntudat mélyülésének köszönhetik. Itt számol be arról, ho£& a közelmúltban há­rom új szocialista brigád ala­kult. Kettő a kádár-, egy pe­dig a ládaüzemiben. A kádá­roknál Fekete Géza csoport- vezető személyes példamuta­tása, értelmes, meggyőző sza­vai is nagyban szolgálták a célt. Az építésről beszélgetünk. Most építik az üzem új, 150 vagonos raktárát, de megkez­dik ehhez kapcsolódóan egy 200 vagonos raktár építését. — Célfeladatunk a jövő év­re — mondja Hlatky főmér­nök — az anyagmozgatás kor­szerűsítése. Jelenleg sok mun­kaerőt foglalkoztatunk, hiszen nagyrészt kézi úton történik az anyagmozgatás. Elektromos, dieselmotoros és »emelővillás targoncák beállításával, szállí­tószalagok létesítésével kíván­juk korszerűvé és kulturálttá tenni üzemünkben az anyag- mozgatást. Vállalatunk igaz­gatója most járt Csehszlová­kiában, hogy ezt á kérdést ta­nulmányozza, ott ugyanis igen fejlett az üzemen belüli anyag- mozgatás. Az iparigazgatóság megbí­zása alapján célfeladatukat a jövő év első felére kell meg­valósítaniuk és az iparágon belül a gyárak vezetői részére itt tartanak majd bemuta ct,- amelynek nyomán saját üze­mükben is létrehozhatják a korszerű anyagmozgatást. (t.) Az ötéves tervről - a tízéves gyárban Két vélemény a Dunai Hajógyárból több. árut szállítunk, mdnt 1960-ban. Es sorolja-: jövőre 25 száza­lékot ugrik a termelés grafi­konja — az idei évihez képest. Bővül a kooperáció a jelenle­gi partnerekkel és 25 százalék­kal lesz több a gyár közvet­len exportja. — Több embert foglalkozta­tunk — folytatja az üzemgaz­dasági osztály vezetőije —, de ez korántsem jelenti azt, hogy a termeléssel együtt növek­szik a létszám. Hiszen a terve­zés során figyelembe vettük, hogy a termelés növekedésé­nek 70 százalékát a munka termelékenységének emelésé­ből kell hozni. Nos, ezek reá­lis lehetőségek. Gyártmánya­ink összetételének megfele­lően ezeknek a célkitűzések­nek a szellemében igyekszünk gazdálkodni. Az „öreg", újdonsült szakmunkás A honvédségnél kezdett be­hatóan foglalkozni a világ dolgaival. S amit a bevonulá­sáig csak ösztönösen érzett, az ott, a határőrségnél, a fog­lalkozásokon már meg is fo­galmazódott benne. Nemcsak erezte, tudta is, mit jelent a szó: haza. A leszerelés után a Dunai Hajógyárban találjuk. A fé­nyezőm űh elyiben segédmun­kás. S mivel a világ dolgai ezután is érdékelték, s mivel tudta azt is, hogy az érdek­lődés egymagában nem ele­gendő — az elsők között lé­pett be a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetségibe. És most a na­pokban adta be tagjelölt fel­vételi kérelmét a pártszerve­zetnél. Szakmai fejlődése? öthu- szas órabérrel kezdte, ma már nyolc ötvennél tart. A jó fel­fogású, szorgalmas fiatalem­berre többen felfigyeltek a gyárban, köztük Struíhár Er­nő művezető és Csuhaj László személyzeti osztályvezető. Se­gítettek neki ötvenkilenctől, a kisfia születésétől: az ifjú apá­nak — így lett betanított munkás. És mivel a személy­zetis ösztönözte, nekilátott ta­nulni és most október elején, huszonkilenc éves „öreg” fej­jel — sikeresen letette a szakmunkásvizsgát. Most a szórópisztoly a fegy­vere. Jól használja. Ha bent a műhelyben végez az aznapra kiadott túracsónakokkal — ki­megy a sólyára a kollégáinak segítem. Mint ahogy ők is se­gítenek, ha az újsütetű szak­munkásnak, Spargli Józsefnek sürgős a munkája. És a gyár is segíti abban, hogy megfele­lő lakáshoz jusson. A beszélgetés vége felé az öt­éves terv kerül szóba. A meg­növekedett feladatok. A több csónak fényezése. Az új szakmunkás, Spargli József mosolyog: — Nagyobb feladatok, igen. De idővel a gyakorlatom is megjön... (mj) Ghana, Csehszlovákia, Szov­jetunió, 'Románia ... Még to­vább sorolhatnánk azokat az országokat, amelyek „üzlet­felei” a tízéves váci Dunai Hajógyárnak. Annak a látszó­lag kis üzemnek, amely solk- fata vízijárművet gyárt — és még motorkerékpár oldallko- csit is. A sólyán (az épülő hajó áll­ványán) egy vízibusz befejezé­sén dolgoznak. Belső burko­lás, üvegezés, motorszerelés, külső fényezés — és a százöt­ven személyes hajó november közepén elindul Csehszlová­kiába. Túracsónakok, egyéb csóna­kok és más gyárakban gyár­tott hajók itt készült alumí­nium felépítményei — ez a kép fogadja a látogatót. Kár­pitos-, asztalosműhely, üve­geseik, fényezők, hegesztők, ácsok — a látszólag kis üzem sok embert foglalkoztat — Pár év múlva még töb­bet — mondja Jámbor István, az üzemgazdasági osztály vezetője. — Az ötéves terv végére ugyanis hatvan százalékkal Európa legnagyobb távcsöve A Szovjetunióban készü! a világ legnagyobb teleszkópja is 1 letét mégis a miliméter ez- j redrészének pontosságával \ csiszolták homorúra. Az egész; műszer 10 méter hosszú és; több mint 100 tonna súlyú. ; Az új szovjet óriás távcsői t ^ t teljesen önműködő. j t A távcsövet elektromos mo- j torok fordítják a kiválasztott j égitest irányába, a csilla- \ gásznak csupán néhány kap- j csolót kell elforgatnia. A be-, állítás után ugyancsak autó-; mata berendezések tetszőle-í ges ideig a meghatározott j égitestre irányítva tartják a \ műszert, míg az óraszerkezet j a Föld forgását egyenlíti ki. i A távcsővel elsősorban fény- í képeznek, az egyes felvételek! nem ritkán 2—3 óra hosz-; szúak. Ez idő alatt ugyan- j csak automatikus berendezés; gondoskodik arról, hogy a; fényképezendő csillag vagy i bolygó mindig a fényképes»; lemez közepén legyen. Az új távcsővel szerzett ta-j pasztalatok alapján a szovjet tudósok és mérnökök máris: egy. I minden eddiginél nagyobb . teleszkóp építését tervezik. A felépítendő távcső óriás tük-í rének átmérője hét méter lesz, tehát egy méterrel na-; gyobb a jelenlegi legnagyobb; műszernél. Ennek üvegtükre: egymaga több mint 50 tonna; súlyú! A világ leghatalma- í sabb távcsövének előkészítő i munkálatai máris folyamat-; ban vannak, befejezése az 1960-as évek végére várható. ifj. Bartha Lajos ven esztendeig ez volt a leg­nagyobb távcső a világon, míg 1948-ban az USÁ-ban üzembe nem helyeztek egy még hatalmasabb műszert, amelynek fénygyűjtő homorú tükre nagyobb, mint 5 méter. Jelenleg is ez a Föld legna­gyobb csillagászati teleszkóp­ja! A második világháborút követő években a Szovjetunió csillagászata hatalmas lendü­lettel az elsők közé emelkedett. A szovjet tudó­soknak azonban hosszú időn keresztül csak aránylag ki­sebb méretű eszközök álltak rendelkezésre. Ezekkel az eszközökkel is nagy jelentő­ségű munkát végeztek, de a nagy méretű teleszkópok hiá­nya egyre inkább érezhetővé vált. Így merült fel egy .óriási távcső megépítésének terve. A gyors ütemben haladó szovjet technika és ipar vé­gül is lehetőséget nyújtott egy ilyen műszer megépítésé­re. Az elmúlt év végén ké­szült el a Sziemeizben mű­ködő csillagvizsgáló (Krim- félsziget) kétméter 60 centi­méter átmérőjű óriás távcsö­vének építése. Ez a műszer jelenleg Európa legnagyobb távcsöve, világ viszonylatban pedig a harmadik műszer. A távcső fénygyűjtő tükre közel 10 tonna súlyú, az üveg felü­garakat nem domború lencse, hanem homorú tükör gyűjti össze. Azóta is a csillagászat­ban a távcsöveknek két faj­tája használatos: a lencsés és a tükrös teleszkóp. A múlt század végén már nagy méretű és igen töké­letes távcsövek készültek. Ekkoriban a világ egyik leg­hatalmasabb műszere az oroszországi Pulkovóban mű­ködött, ennek lencséje közel 80 centiméter átmérőjű volt. Rövidesen azonban Angliá­ban és Németországban már ennél is nagyobb méretű távcsövek készültek: a szá­zadforduló éveiben pedig az Egyesült Államokban üzem­be helyezték a világ két leg­hatalmasabb lencsés távcsö­vét, amelyek átmérője már elérte a 97, illetve 102 centi­métert. A csillagászat tudományá­nak rohamos fejlődése mel­lett azonban rövidesen ezek a műszerek is kicsinek bizo­nyultak. Ám lencsés távcsö­vekben egy méternél jelen­tősen nagyobbat nem lehet készíteni. A figyelem tehát a tükrös távcsövek felé fordult. A mérnökök, optikusok szor­gos munkája nyomán 1917- ben sikerült elkészíteni az akkori idők legnagyobb táv­csövét, a Wilson hegyi csillag- vizsgáló 2.5 méter átmárőjű teleszkópját. Több mint negy­g ff, „A csillagászok szeme a % távcső’’ — tartja a régi mon- dás. És ez igaz is, hiszen a fj teleszkópok segítségével az ^emberi szem telejesítőképes- ^sége sok ezerszersen, sőt í. milliószorosan is megnövelhe­tő. S a távcsövek érzékenysé- gét még fokozza az. ha nem Result szemmel nézzük az égi­testek fénysugarait, hanem í fényképen is megörökítjük gazokat. Ráadásul a csillagok- g ról készült fényképfelvételek g nincsenek alávetve az emberi gszem hibáinak, tévedéseinek gés akár évszázadokig meg­érzik az egyes égitestek ké- |pét. £ Az első csillagászati célra ^ használt távcsövet Galileo ^ Galilei szerkesztette meg több ^mint 350 esztendeje (1609- ^ ben). Ez a műszer még igen ^ egyszerű, kezdetleges eszköz g volt, a fénysugarakat szem­üveg lencse gyűjtötte össze, g csöve papírból készült, nagyí- g tása pedig nem haladta meg g a 33-szorosát. Mégis, ez a pri- g mitív eszköz egy új, addig g ismeretlen világot tárt a ku- g tatók ámuló szemei elé. A g csillagászok azonban rövide- g sen rájöttek arra, hogy ilyen kis eszközökkel csak nagyon ff nehezen és pontatlanul lehet ff vizsgálódni. Megindult hát a ff munka a távcsövek tökélete- fy sítésére, méreteik nagyobbí- 'f tására Az 1600-as évek vé- ff gén Newton, a nagy angol fi- ff zikus olyan távcsövet szer- g kesztett, amelyben a fénysu­Ami új Bényén

Next

/
Oldalképek
Tartalom