Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-05 / 262. szám

1961. NOVEMBER 5, VASÄRNAP I BEVÁLT AZ EREDMÉNYESSÉGI MUNKAEGYSÉG Az aszály ellenére is osztottak prémiumot a pilisi Hunyadi Termelőszövetkezetben Arcképes emléktólyegct és növény bélyegssroiatot adóit ki a posta A posta idei gazdag bé­lyegkiadási programjának újabb két terméke jelent meg. A spanyolországi nemzet­közi brigádok megalakulásá­nak 25. évfordulója alkalmá­ból Zalka Máté arcképét áb­rázoló, egy forint névértékű bélyeget adtak ki. Ugyan­csak forgalomba hozták a nyolc értékből álló gyógy- és ipari növényeket ábrá­zoló bélyegsorozatot. Az emlékbélyeg és a bé- lyegsorozat árusítását no­vember 4-én kezdték meg. Az új bélyegek 1962. június 30- ig használhatók fel postai küldemények bérmentesítésé­re. (MTI) Megyénk termelőszövetkeze­teiben gyorsan elterjedt a megyei pártbizottság által ajánlott, eredményességi mun­kaegység alapján történő jö­vedelemelosztás. Az eredmé­nyességi munkaegység alkal­mazásának már gazdag ta­pasztalatai vannak a megyé­ben. Hogyan vált be ez a módszer a gyakorlatban? Erre a kérdésre kerestünk választ a pilisi Hunyadi Termelőszö­vetkezetben. A pilisi Hunyadi Tsz-ben a növénytermesztés munkái­nak zömét végezték eredmé­nyességi munkaegység alap­ján. A burgonya és a kukorica volt az a két növény, ame­A halálraítélt almás kincse Láda, láda, mindenütt láda. A dónszentimiklósi Micsurin Tsz tanyaközpontja ezekben a napokban olyan, mint a fel­bolygatott méhkas. Egymást érik a kocsik, asszonyok-lá- myok adogatják fel-le a ko­csikról az almákkal teli re­keszeket. Nagy reményt fűznek a ter­melőszövetkezeti tagok az al­mához, s nem is hiába. A falu csaknem valamennyi asszonya itt serénykedik. Igyekeznek mielőbb elszállítani a 172 hold almás termését. Az okos osz­tályozógépből kikerülő gyü­mölcsöket rakják érdemük szerint ládáiba. Többet kapnak a MÉK- től a gyümölcsért, ha vá­logatják és szépen csoma­golják. Elégedett a vállalat is, eddig több mint negyven vagon almát szállított exportra. Számításon felül fizet az al­ma. A vártnál sokkal több termett, de helyesebb talán, ha úgy mondjuk: a tervezett­nél, mert Székely István, a termelőszövetkezet főagronó- musa, már a- virágzáskor meg­mondta, ä>ogy„, .áekórdteroiés lesz az idén. Olyan, amilyen­re a termelőszövetkezet tagjai tizenegy éves közös gazdálko­dósuk óta nemigen emlékez­nek. Pedig hosszú éveken ke­resztül mostohán bántak a 172 hold nagyüzemi gyümöl­csössel. A fák alját felverte a gaz. A tarack már-már meg­fojtotta a fákat Ezektől nem is lehet mást várni. De az em­bertől igen. Azt, hogy gondját viselje a nagy értéket képvi­selő gyümölcsösnek. A tavaly leváltásra került termelőszö­vetkezeti vezetők azonban nem így cselekedtek. Halálra ítélték a gyümölcsöst. Nagyerej ű traktorokkal húsz holdról szagatták ki az évti­zedes fákat. A többire is sor került volna. Ami a leg-bán- tóbb: a Földművelésügyi Mi­nisztérium engedélyéivel tet­ték ezt. Arra hivatkozott az akko­ri elnök: takarmányt ter­rnelnek a gyümölcsös he­lyén. Nem rajta múlott, hogy tervét nem tudta végrehajtani. Uj vezetőség került a tsz élére: Kelemen György, a he­lyi állami gazdaság igazga­tója elnöknek és Székely Ist­ván nagytudású szakember pedig azronómusnak. Ha több esztendő bűnös mulasztását nem is tudták teljesen hely­rehozni, sokat javítottak a ta­lajerőn, kipusztították a foj­togató gyomokat, gondját vi­selték a gyümölcsösnek. Tö­rekvéseikben segítette őket a tagság is. Az emberi gondoskodás, az emberi akaraterő eredménye a nyolcvan vagon gyönyörű almatermés, amelynek értéke meghaladja a hárommillió fo­rintot. lyek munkáit teljesen az eredményességi munkaegység alapján javadalmazták. Bur­gonyából 158 holdat, kukori­cából pedig 650 holdat ter­mesztettek a tsz-ben. Mindkét növénynél egységes termésáilagnormát állapítottak meg az egész területre. Ha valaki burgo­nyából többet termelt egy hol­don negyven mázsánál, a ter­ven felüli termés fele illette meg prémiumként. Kukoricá­ból tizenhat mázsás csőtermés volt a holdankénti terv. Habár az idei, erősen aszá­lyos esztendő nem a legjobb példa az eredményességi munkaegység hatásának vizs­gálatára, a pilisi Hunyadi Tsz-ben így is jól mérhető ez a hatás. A tagság jelentős ré­sze túlteljesítette a termelési tervet és a jó munkának meg­felelő prémiumban részesült. Gajdos Pál családja például négy hold kukorica megmű­veléséért az alap munkaegy­ségen felül 23 mázsa kukori­cát kap, mert 46 mázsával többet termesztett a terve­zettnél. Hasonlóképpen meg­kapta a terven felüli termés felét Misányi Mihály is, aki 31 mázsás átlagtermést ért el két hold kukoricánál. A burgonyatermelési terv túlteljesítéséért is jó néhá- nyán kaptak jutalmat. Borbu- la Jánosné fél holdon 32,7 mázsás termést ért el és ezért 6,5 mázsa burgonyát kapott jutalmul. Tíz mázsa burgonyát kapott jutalmul jó munkájáért Prepelicza Ist­vánná és Gál Károly, akik egy hold burgonya megmű­velését vállalták. Láthatjuk tehát, hogy az eredményességi munkaegység buzdító hatására még az idei aszályos évben is sokan túl teljesítették a termelési tervet. A tsz-ve- zetőség és tagság bölcsen cselekedett tehát, amikor el­fogadta és egész évi mun- I kájában alkalmazta a megyei i pártbizottság által javasolt jövedelemelosztási módszert. | A legigazságosabb módszer i sem lehet teljesen hatásos azonban, ha azt nem követ- | kezetesen alkalmazzák. Ezt a j hibát elkövették a Hunyadi Tsz-ben is. Az történt- ugyanis, hogy az egész burgonya-, illetve ku­koricaterületre egységesen megállapított terméskövetel­ménnyel megsértették néhány tsz-tag igazságérzetét A tsz termőföldjei ugyanis nem azo­nos minőségűek, nem egyfor­ma a talajerő-állapot. A jobb minőségű, jobban művelt és trágyázott földeken könnyeb­ben, a gyengébb minőségű és elhanyagolt területeken pe­dig nehezebben vagy egyálta­lán nem tudták elérni a kö­vetelményeket. Az idén már nem tudják, de jövőre kötelességük kija­vítaniuk ezt a hibát a tsz ve­zetőinek. Az eredményességi munkaegység serkentő hatása sokkal jobban érvényesül, ha nem csak a tagság többségét, hanem az egész tagságot moz­gósítja. Azt természetesen nem tehetik meg, hogy csak a jó termőföldeket osszák szét ilyen alapon, de azt igen, hogy táblánként állapítsák meg a termésátlag követelményeket. (n. i.) A szakember javasolja: /■ íhvult cséplőgépből, negyteípsítményű A kukoricaszár betakarítá­sának meggyorsítását az idén két alapvető ok sürgeti. Minél előbb betakarítjuk a szárat, annál több annak a felvehető tápanyagtartalma és annál hamarabb felszánthatjuk a tarlót A tarló mielőbbi fel­szántására nemcsak a vetés miatt, hanem a mélyszántás idei befejezése miatt is nagy szükség van. Felvetődik a kérdés, milyen eszközökkel gyor­síthatjuk meg jelentősen a kukoricaszár betakarítá­sát? Elsősorban a helyi lehetősé­gekre kell gondolnunk. Akad­hat olyan termelőszövetkezet is, ahol ez nem okoz különö­sebb problémát de másutt viszont sok gondot okoz. Ahol a kézi munkaerőnek, vagy a nagy teljesítményű járva- szecskázóknak bővében van­nak, ott ezekkel az eszközök­kel jó eredményeket érhet­nek et Köztudomású azonban, hogy a tsz-ek többségében még nem bővelkedünk ezekben az eszközökben. Igazság szerint még az őszi -vetések befeje­zése előtt kellene levágni a kukoricaszárat, de a szűkös emberi és gépi munkaerő, folytán igen jelentős az el- ■ maradás. Gépállomásunk szak- \ emberei a megyei pártbizotl- • ság szakembereivel közösen j egy eddig kihasználatlan le- ■ hetóségre hívják fel a figyel-: met : Minden gépállomáson van néhány kiselejtezésre ítélt Cséplőgép, amelyet olcsón és gyorsan átalakíthatnak állvaszecskázó géppé. Mi már átalakítottunk erre a célra három cséplőgépet és kitűnő eredményeket értünk el velük. Egy-egy átalakított gabonacséplőgéppel naponta 25—30 hold kukoricaszár ter­mését lehet lesüózni. Köny- nyen kiszámíthatjuk tehát, hogy egy-egy gépállomás kör­zetében mennyire gyorsítaná - meg a silózást a rendelke- ; zésre álló cséplőgépek átala- • kítása szártépéshez. \ Az átalakítás módja egy- !szerű. ! A selejtes gépen csak a i dob és a dobkosár marad : meg, tehát még a verő- ! léceket is le kell szerelni. ; A verőlécek csavarjainak he­gyébe 35 milliméteres késeket [raktunk. A kések hosszúságát \ az szabja meg, hogy éppen í betöltsék a dob és a dobko- í sár közti hézagot. Arra kell ügyelni ugyanis, hogy min­den kukoricaszárat teljesen elvágjanak a kések. Az így átalakított cséplőgép dobjának fordulatszámáit 1100 —1200-ra szabályoztuk per­cenként, mert ezzel a fordu- átszammal értük el a lehető legnagyobb teljesítménnyel párosuló tökéletes munkát. Az etetés kézzel történik, mégpedig oly módon, hogy a kukoricaszárat vízszin­tes helyzetben engedjük a késekre. ^ A kukoricaszárszecskát terelő ^deszkák igénybevételével irá- ^ nyitottuk megfelelő útra. á Mint láthatjuk, egyszerű és Befejezték a vetést A napokban fejezték be a vető-szántást és a vetést a makádi XJj Elet Termelőszövetkezetben. Az aszálytól meg­szikkadt földön a szokásosnál nagyobb fáradságba kerültek ezek a munkák. Különösen a traktorosok megfeszített mun­káját dicsérik az eredmények, akik éjjel-nappal a gépen ülve végezték a vető-szántást és a vetést. Képeink a szor­galmas és lendületes munka egy-egy pillanatát örökítették meg. Eülöp István gépe csak a műszaki hibák kijavításának ideje alatt pihent. A Kiskunlaeházi Gépállomás trak-_ torosa ma már mélyszántást végez az Űj Élet Termelő- szövetkezet földjén + + Derekas munkát végzet a termelőszövetkezet Belorusza is. Papp Sándor traktoros az utolsó vetőgépalja magot szórja ki a búzatáblára Megjavítják az Orkánt A kiskunlacházi Petőfi Termelőszövetkezetben teljes erővel folyik a kukoricaszár betakarítása. A lábonálló kóró jj nagyrészét a gépállomás Orkán típusú járvaszecskázója vág- % ja le. Darányi András traktoros november 7. tiszteletére í vállalta, hogy vasárnap is dolgozik a nagyteljesítményű be- ? takarítógéppel. Leszakadt egy fogaskerék a nagy munkában, Károly, a termelőszövetkezet szerelője segít megjavítani a gépet a traktorosnak. (Foto: Nagymiiklós) — Amikor erről beszélget­tünk, észrevettem, hogy Pozsgai bácsi nehezen moz­dítja a karját. Tudják, hogy mi történt? A keze is eltö­rött, de azt nem merte meg­mondani az orvosoknak! — Dehát, Pozsgai bácsi! Miért nem mondta meg, hogy a keze is eltörött? — Nem akartam még az­zal is terhelni az orvoso­kat ... Hiszen a lábamért, meg a vesémért sem fizet­tem meg a kórházi költsé­get ... (!) — Pozsgai bácsi nem tagja az SZTK-nak? — Dehogynem! Csakhát ő szegény annyira megszokta egyéni korában, hogy min­denért maga fizessen! Nem akarta tovább „terhelni” az orvosokat... — S mi lett volna, ha nem hiányoznak az SZTK-adatok? Nem tudja meg senki, hogy milyen helyzetben van a Pozsgai-család ? — Biztosan megtudjuk anélkül is. Jómagam rend­szeresen meglátogatok min­den beteget. Aki m i nálunk bajban van, nemcsak a szű- kebb családjára számíthat. Elmondjak még néhány ha­sonló esetet? S a szívére hallgató el­nök sorolni kezdi a bajba jutottakról való gotidosko- dás példáit. Nem minden történet ennyire szivbemar- koló, de valamennyit eny­híteni igyekeznek. Ha valakit valami baj ér Kőkén, meg­osztja vele a terhet a közös­ség. Nagymiklós István olcsó -:i megoldássá! '' ‘készíthe­tünk nagy teljesítményű áll­vaszecskázó gépeket, amelyek segítségével meggyorsíthatjuk a silózást. Kiss József ÁMG igazgató, Manor Kákára érve hirtelen fé­kez a gépkocsivezető. Az úton két kerékpárost pillantottunk meg. az egyiket ismerjük: Bartos Sándor, a helybeli Kossuth Termelőszövetkezet elnöke. — Jó napot Bartos elvtárs! Hová igyekeznek? — Lakik itt egy tsz-tagunk, akinek az adatai hiányoznak az SZTK-nyilvántartásból. Már üzentem kétszer is, meg az unokáját is kértem, hozná ; be azokat az adatokat. Most \ már nem várhatunk tovább. ; Ez ugyan az SZTK előadó ; elvtármő dolga, de nekem is • fúrja az oldalamat: miért ' nem. hatott a kérő beszéd? \ — Hát akkor, csak végez­; zék a dolgukat, majd várunk ; addig az irodában... • Igaza van az elnöknek, nem ! hagyhatja annyiban a dolgot. ; Ha egyszer kellenek azok az \ adatok, akkor meg kell sze- f rezni. Könnyebb volna ugyan í azt mondani: magára vessen i az a tsz-tag. akinek hiába [ szóltak az adatokért. Megta- } nulja majd a saját kárán, í hogy az SZTK adatokkal nem ? lehet tréfálni. { Várunk egy felárát, várunk ; még negyedet és akkor jön / vissza az elnök. Menti magát, ! hogy tovább halasztódott az í ügy mint Ígérte, de öt is meglepte a nem várt fordu- 5 lat. Azt tudta, hogy beteg az j idős Pozsgai István, mert a napokban hozták haza a kór- % házból. Azért is kérte az uno- \ kát. hogy a nagyapja helyett jöjjön be az irodába. Azt 'j azonban nem hitte volna. 'tf hogy még az unoka sem jö- hét. í Nem kell azt hinni, mint- /■ ha az unoka is a betegágyat y ' nyomná. Különben is meg két kistestvére van, akik úgy­szintén értelmes, egészségnek i örvendő gyerekek. Mindhár- . man általános iskolába jár- < nak. Az anyjuk Kőbányára jár dolgozni a fonóba és az a szerencséjük, hogy az egyi­kük délelőttös, míg délutános a másik kettő. így aztán akad valaki, aki nagyapónak is ad egy-egy pohár vizet, A gyerekek édesapja nem él együtt a családdal. Elnézést a kitérőért, mert úgy hiszem, ez sem felesle­ges. Pozsgai bácsiról akarok írni, akihez az elnökék az SZTK adatokért mentek. Voltaképpen baleseti jegyző­könyvet vettek fel nála, de más is megragadta a figyel­müket. Onnan gondolom mindezt, hogy elcsíptem az elnök kérdését: — Hogyan is állunk a szo­ciális alappal? Segíteni'kell ezen a családon tűzrevaló- va.l is. Magyarázatul a kérdő te­kintetünkre, szívbéli szenve­déllyel meséli az elnök: — Igazán nem tudom, ho­gyan is kezdjem. Az orvoso­kat okoljam-e először, vagy a régi világ erkölcsi bilin­cseit? Képzeljék el mi tör­tént! Pozsgai bácsit meg­rugdosta a lova, amikor vagy két hónapja itatni vitte. Sú­lyos vesebántalmakkal. comb- töréssel került a kórházba. A veséit rendbehozták, hely­reigazították a lábát, majd öt hét elteltével haza küldték. Szomorú esemény történt eközben. Meghalt a baleset sújtotta ember felesége. Pozs­gai bácsi az amúgy is nehéz körülmények között élő lá­nyának a gondjait szaporí­totta. f-^ozóCfui Ldcói Szeren ijsécje

Next

/
Oldalképek
Tartalom