Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-29 / 281. szám

1961 NOVEMBER 39, SZERDA WEG I tJlírltm 3 ü títiúkakúatt­Maradéktalanul teljesítik az éves tervet Jt többlettermelés 70 százalékát a termelékenység emelésével biztosítják — Jól felkészültek a jövő évre a Dióséi Csapágy gyárban haszna is van, hogy közülük sokan elhatározták, az érettsé­gi után a gyárban helyezked­nek el. A műszaki fejlesztés, az üzemszervezés, a normák ki­javítása és a szakmai képzés eredményeként már az idén elérik, hogy a termelés emel­kedését 70 százalékos arány­ban a munka termelékenysé­gének növelése révén biztosít­ják. A vállalat önköltségét a tavalyi 75 százalékról 70 szá­zalékra csökkentették. Hét esztendeje annak, hogy megkezdődött a Diósdi Csap­ágygyár nagyarányú fejleszté­se, s vele párhuzamosan a ter­melés növelése. A beruházást tavaly befejezték, s ezzel egy időben — amit kevés gyár mondhat el magáról —, az idei akkumulációt véve alapul, há­rom év alatt visszaadták a népgazdaságnak azt az össze­get, amelybe a Diósdi Csap­ágygyár felépítése és berende­zése került. A munkaverseny tapaszta­latai szerint a birgádverseny bizonyult a legjobb formának, ötvenkét brigád a gyár dolgo­zóinak legnagyobb részét egyesíti a murikaversenyben. Közülük kettő szocialista bri­gád, s ezek köziül is az egyik már másodízben nyerte el a megtisztelő címet. Kilenc brigád még versenyez a szocialista névért. A még brigádon kívüli dolgozok is úgy látják, hogy ez a verseny- forma felel meg a legjobban a feladatoknak és további brigá­dok vannak alakulóban. Az év végéig körülbelül tíz-húsz új brigád alakulására van kilátás. A munkaversenyben élen járnak és példát mutatnak a fiatalok. Nagy érdemei vannak ] ebben a gyár KISZ-szervezeié- j nek. Abban is nagy érdemeik j vanak, hogy a gyár műszaki szakemberei is jó néhány bri­gádot alakították, s ezek a bri­gádok számos fontos problé­mát oldottak meg a műszaki fejlesztés, a szenss&mtakaré­kosság és a seiejt csökkentése érdekében. Az idén csupán a seiejt csökkentése révén körül­belül egymillió forint hasznot hozott a munkaverseny. Az. anyagi érdekeltség elve sem sikkad el. Ebben az év­ben körülbelül 80 ezer forin­tot fizettek ki a munkaver­senyben elért eredmények ju­talmazására. A gyár parkosí­tását is a fiatalok végezték el társadalmi munkában. A gyár vezetői ennek fejében lehető­vé teszik, hogy a KlSZ-szer- vezet kirándulásokat szervez; hessen az ország nevezetesebb helyeire. A balesetek csökkentése ér­dekében nemcsak felvilágosító munkát végeznek a gyárban, hanem munkavédelmi őrséget is szerveztek. Elérték, hogy a legveszélyesebb munkahelye­ken, a gyűrűköszörű- és az esztergaüzemben két hónapon NXXXXXXVXN.XXXXXX'vXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXSVS.XXXVO.XXV'XvVXXWXvXXXXXVXXXX^CS»' í Még néhány hét és véget ér a második ötéves terv első esztendeje. A hátralevő idő­ben kétszeres munka vár vál­lalatainkra, mindent meg kell tenni az éves terv sikeres be­fejezéséért és jól elő kell ké­szíteni a jövő évi munkát. Ennek elősegítése érdekében néhány vállalat munkájának tapasztalatait közreadjuk la­punk hasábjain. Elsőnek a Diósdi Csapágy­gyárba látogattunk el, ahol 103 százalékra teljesítették az első háromnegyedév együttes tervét. A tervszerűség 99,3 százalékos ebben a gyárban. Az eddigi eredmények alap­ján nincs akadály az egész éves terv teljesítése előtt. Olyannyira nincs, hogy az év közben mutatkozó körülbelül három és fél százalékos terv­túlteljesítés tervesítését kér ték, s még az ezzel, megnövelt tervet is néhány tizeddel túl kívánják teljesíteni. A Diósdi Csapágygyár ter­mékeinek 45 százalékát ex­portálja. Az exporttervet de­cember 15-ig befejezik. A gyár termékei ma már nem­csak a szocialista országokba, hanem Svédországba, Svájc­ba és Ausztriába is eljutnak. Jövőre előreláthatólag India is belép a Diósdi Csapágy- gyár külföldi üzletfeleinek sorába. Az exportsikerekhez jelen­tősen hozzájárult a csapágyak minőségének nagymértékű ja­vulása. Az úgynevezett magas futáspontosságú csapágyakat a Diósdi Csapágygyáron kí- vi<4 csak az Egyesült Álla­mokban és Japánban gyárt­ják. Ebből is látható, hogy nemcsak megértették, de a gyakorlatban is megvalósítják azt az elvet, hogy kevés anya­got és sok munkát igénylő jó minőségű gyártmányokat exportáljunk. Csakis így tud­ták elérni, hogy a világhírű csapágyak hazájába, Svédor­szágba is exportálhatnak. A műszaki fejlesztési tervet tételesen teljesítették, s a ha­táridőket is. pontosan betar­tották. Kiigazították a nor­mákat, s kijavították az üzemszervezés hiányosságait. A gyárban minden második ember tanul. Általános isko­lába, gimnáziumba, techni­kumba, egyetemre, vagy mű­szaki továbbképző tanfolyam­ra járnak. Hetvenegy ipari ta­nulót képeznek a gyárban. Közülük tizenheten szabadul­tak az idén, s többségük ott is maradt. Emellett még ana is jut ide­jük, hogy segítsenek a poli­technikai oktatásban. A Bánki Donát Gépipari Technikum ta­nulói járnak ide gyakorlatra minden kedden. Ennek olyan keresztül egyetlen karcolás sem történt. Az idei év tehát minden tekintetben sikeresen zárul. Jövőre 18 százalékkal maga­sabb lesz a terv. öt új csap­ágytípus gyártását kezdik el. Ennek ellenére úgy tervezik, hogy a magasabb termelési mennyiséget háromnegyed részben a munka termelé­kenységének növelésével biz­tosítják. További munkafolyamatokat mechanizálnak. Az eszterga­üzemben a többorsós tokmá- nyos automatákra automati­kus adagoló berendezést is szerelnek. A köszörűüzemben tovább fejlesztik az aktív mé­rőműszeres berendezéseket. A görgőüzemben a gépek össze­kapcsolásával biztosítják, hogy egy-egy ember több gépet is kezelhessen. Az alkatrészeket magasnyomású levegő szállít­ja egyik géptől a másikig. Növelik a csapágyak felületi finomságát. Jövőre már teljes üzemmel működik majd az új csapágyélettartam vizsgáló laboratórium. r Uj sajtolóüzem épül. A szerelőszalagon tovább auto­matizálják a munkafolyamato­kat, gépesítik a különböző al­katrészek összerakását, ami lényegében a szerelés teljes gépesítését jelenti. Bevezetik a szalagszerű konzerválást a csapágyak jobb tartósítása ér­dekében. Az öt új csapágytípus közül hármat már teljesen felszer­szám óztak, a szerszámok a pol­cokon várják a „bevetést”. Az első negyedév tervének telje­sítését szerszámokkal teljes egészéljen biztosították. A csapágygyűrűket eddig a Prés- és Kovácsol tárugyár- l)ól kaptáik. A megnövekedett mennyiséget innen már nem tudj.uc biztosítani. Ezért már az új kooperációs vállalatok­kal is megállapodtak a jövő évi szállításokat illetően'. Az anyagellátás más vonatkozá­sokban is biztosítottnak lát­szik. A 18 százalékos termelés- növelés a MEO-ra is nagy feladatokat ró. Ennek elle­nére úgy szervezik meg a munkájukat, hogy a jelenlegi létszámmal el tudják látni a nagyobb feladatokat. Tökéletesítik a selej tanai ízist, kiterjesztik a statisztikai gyártás ellenőr­zését. Ahol gazdaságosan megvalósítható, az átvétel automatizálásán is gondol­koznak. Olyan berendezése­ket terveznek munkába ál­lítani, amelyek önműködően megmérik és osztályozzák az alkatrészeket. Ezzel a mód­szerrel 30 százalékkal lehet csökkenteni az átvételi időt. Több éves szívós munka eredményeként eljutottak odáig, hogy a MEO nem a rosszat és a jót válogatja ki a gyár termékei közül, ha-> nem megteremti a selejt- mfintes gyártás felételeit. A gyár történetében még nem volt példa arra, ami az idén ennek nyomán bekövetkezett; tavaly óta egy harmadával csökkent a selejt, ami forint­ban két és félmilliós hasz­not jelent. A Diósdi Csapágygyárban már napjainkban ott tarta­nak, hogy a gyár minden fon­tos szerve ismeri a jövő évi részletes tervet, sőt a glo­bális éves feladatokat 1965- ig ismerik. Ezek a szervek a dolgozók tájékoztatását is előkészítik. Rövidesen min­denki tudja a gyárban, hogy jövőre mit 'kell elvégeznie. Ez a biztosíték arra, hogy valamennyi tervük és elkép­zelésük valóra válik a jövő­ben is. Farkas István Fejlődik a gödöllői közétkeztetés címen november 19-ón cikk jelent meg a Pest megyei Hírlapban, amely a vállala­tunk irányítása alá tartozó Hársfa Étteremmel foglalko­zik. A cikkben felvetett két problémával kapcsolatban megjegyezni kívánj uik, hogy az említett robotgépet a gö­döllői Vegyesipari Ktsz — megállapodásunk értelmében — még e hónapban felszereli. Az épület alatt téglával bé­lelt csatorma megépítését — mihelyt lehetőség adódik erre — megkezdjük. Váci Vendéglátóipari Vállalat Kicsit rugalmasabban Furcsa eset játszódott le november 18-án a Budapest- Nyugati pályaudvarról Monor felé haladó, 14.37 órakor in­duló személyvonat egyik fül­kéjében. A kalauz egy vecsé- si lakostól kérte a jegyét, s az illető felmutatott egy sza­bályszerű jegyet és közölte, hogy ezt Kőbányáig váltotta, s onnan Vecsésig a bérletével utazik tovább. Mi, utasok, ezt természetesnek találtuk, hi­szen a kőbányai munkahely­ről jogosan utazhat a Vecsé- sen lakó a bérletével — s ha közben bent a város központ" jában volt dolga; vesz egy kiegészítőt Kőbányáig és sem­mi baj az utazással. Ám a kalauz közölte, hogy ez felet­tébb szabálytalan. A szabá­lyos az volna, ha vecsési uta­sunk Kőbányán leszáll és új­ra felszáll a vonatra, mert csak Kőbányától utazhat a hetijegyével. S a kalauz még nagyon kedvesen hangsúlyoz­ta is, hogy ő nem rosszin­Válasz a válaszra A fóti gyermekvárosi autó­busz útvonalának meghosz- szabbítása érdekében Az ol­vasók fórumában Irt soraim­ra a 16. számú AKÖV igaz­gatója ugyancsak Az olvasók fórumában válaszolt. Ez a válasz azoftban nem meg­nyugtató, éppen ezért sze­retnék visszatérni rá. Sérel­mes a fóti végállomás áthe­lyezésével szembeni érvelés. A válasz ugyanis arra hivat­kozik, hogy a vonal folytatá­sában közlekedik a Mogyoród —Kisalag—Újpest járat — ez minden igényt kielégít és a fóti szakaszon kihasználatlan. Ez az érv — látszatra — helytálló. De miből adódik ez a kihasználatlanság? Abból, hogy a gyermekvárosi busz­nak és a mogyoród-kisalagi busznak nem sok köze van egymáshoz. Ha összehasonlít­juk a két busz menetrendjét, azonnal látjuk, hogy csatla­kozást nemigen lehet emle­getni, hiszen a gyermekváro­si busz átlag háromnegyed­óránként közlekedik — a mo­gyoródi járat pedig sokkal ritkábban. Az útvonalban megvan a folytatás, de a me­netrendben nincs. S a hetije­gyes dolgozók is csak úgy szállhatnak át a mogyoródi buszra, ha külön jegyet vásá­rolnak. Szívesen fizetnének az uta­sok többet a hetijegyért, ha az AKÖV megkímélné őket a gyaloglástól (illetve a gya­loglás egy részétől), s ha (mint azt eredeti kérésünkben kifejtettük) a végállomást meghosszabbítanák egészen az Elek kisvendéglőig, illetve a Fót—Újfalu MÁV megálló­ig. Itt hely is van, a járat a közlekedéshez is csatlakozna és sok ember utazását tenné kényelmesebbé. S ha nekem nem hisz az AKÖV, higgyen az utasai­nak, akiknek érdekeit képvi­selem. Valamelyik héten ad­jon minden hetijegyhez egy kis közvéleménykutató papír­lapocskát: „Akarja-e, hogy a fóti busz végállomását meg­hosszabbítsuk a fóti-újfalui állomásig”. — meglátja meny­nyi lesz az „igen" és mennyi a „nem”. Fazekas Mátyás Veresegyház dulatú ember és ezért nem kényszeríti az utast, hogy le­szálljon Kőbányán, hanem elég, ha figyelmezteti. Még szerencse, hogy a ka­lauz nem hajtotta végre a MÁV merev előírását. Fekete József Kiutalható a tolókocsi Nemrég levelet közöltünk Az olvasók fórumában, amely­ben Dömök Pál tápiógyörgyei lakos az iránt érdeklődik, hogyan vehetne tolókocsit, amelyre szüksége van ahhoz, hogy közlekedni tudjon. A levelet elküldtük a Nagykátai Járási Tanács egészségügyi csoportjának, ahol megállapí­tották, hogy Dömök Pál százszázalékos hadirokkant. „Amennyiben — írja levelé­Monorról Kanadába özvegy Burján Jánosné a monori Eötvös utcai házából indult el tavaly márciusban, hogy három év után megláto­gathassa lányát, vejét és nyolc­éves kisunokáját. (Ibolyá nevű lánya férjével és gyermekével 1956-ban meggondolatlanul hagyta el hazánkat. Sok vi­szontagság után kötöttek ki' Kanadában. Edmondbán. s ott letelepedtek.) Özvegy Burjánnénak egyre jobban fájt, hogy nem látja lányát, kis unokáját — hiszen az itthoni unokái: Misiké, Annuska, Gáborka mindig a távollévőt juttatták eszébe. Sokat írt idegenbe szakadt lá­nyának, s egy nap örömmel újságolta itthon: utazik. Lá­nyai le akarták beszélni az útról: „Mégis, mama.... hat­vanhárom évesen ...?” — de özv. Burjánnét nem lehetett eltéríteni. A napokban — több mint másfél évi távoliét után — ér­kezett haza Kanadából, kissé meghízva, jókedvűen. — Nem érezte a repülőút fáradalmait, Maris néni? — kérdezem. — Egyáltalán nem — vála­szolja mosolyogva. — Pedig tizennyolcezer kilométert tet­tem meg. Hazafelé például huszonegy órát töltöttem egy­folytában a levegőben. — Miért nem kért kiván­dorlási engedélyt, hogy együtt­maradhasson a régi, s az idő­közben született új unokái­val? » — Öreg vagyok én már, hogy hazát változtassak. Meg aztán nem akartam a nyaku­kon élősködni. Hiszen a ve- jem — mint városi alkalma­zott — évente csak hat hóna­pot dolgozik. Nagyon szívesen láttak, nagyon jő yolt velük. — de mégis jobbnak láttam hazajönni. S igyekeztem min­den magyart, akivel összeta­lálkoztam, rábeszélni a haza­térésre. Düsseldorfban egy isaszegi fiatalembert, Kovács Bélát sikerült meggyőznöm arról — egyáltalán nem volt nehéz —, hogy neki a család­ja mellett, itthon van a helye. S ne legyen Árki Maris a ne­vem — fejezte be özvegy Bur- jánné. ha nem érem el azt, hogy jövőre itthon, együtt le­gyen valamennyi unokám. Hörömpő Jenő ben a járás szociális előadója — a szakorvosi vélemény alapján a kérelmező részére a tolókocsi szükséges, akkor mint százszázalékos hadirok­kant a járási tanács útján megkaphatja a kézihajtású tolókocsit.” LÁTOGATÁS A „PETŐFI" ELNÖKÉNÉL Tököld tudósítónk, Bundies Péter meglátogatta a helybeli Petőfi Tsz elnökét, Ágics Já­nost, akit a nemrégen alakult szövetkezet egyhangúlag vá­lasztott elnökévé. Tudósítónk megírja, hogy az elnök — habár majd egy egész falu, közel ötszáz ember van gond­jaira bízva —, „kisdia kos” gondokkal küszködik: ugyanis most iratkozott be a mező- gazdasági technikum első osz­tályába. Reméljük: amilyen becsüle­tesen és odaadóan dolgozik az elnök a tsz-ben, ugyanilyen szorgalommal tanul majd a mezőgazdasági technikumbanj Szódon történt November 13-án elmaradt a Dé­ryné Színház Szödre hirdetett előadása. Az ok: esett az eső, s mivel a minden­féle célra fel­használt sződi kultúr otthonban nincs öltözőnek alkalmas helyi­ség, a színészek nem vállalták, hogy a hideg agyonfázzanak, s parókájukat, ru­hájukat tönkre­áztassák az öl­. ' / /// */ ' buszban öltözve, s az esőben, sár­'m / /V ban szaladgálva (a buszból a szín­} \ A-—^ f padra) játsszák / VT ( végig az elő­J J adást. 4 Az előadás el­✓ 1) maradását ille­tően megoszla­// nak a vélemé­nyek. Vannak, akik igazat ad­nak a színészek­nek, mondván: nem kívánhatják tőlük* bogy töző hiánya miatt. A másik tábor viszont azt vall­ja: a sződiek ad­tak volna meleg teát, esernyőt is a színészeknek —■ s így a megfá­zás és elázás ve­szélye nélkül is megtarthatták volna az elő­adást. (De azért ■nem ártana egy öltözőt építeni.) A másik ügy, amiről szeretnék beszámolni: a na­pokban, az egyik éjszalui négy sír­követ borítottak fel a temetőben. Nagyon elvete­mült emberekre vall ez a tett. Sze­retnénk, ha a rendőrség mi­előbb példás bün­tetést mérne ezek­re a halottakat (és élőket is!) meggyalázó gyá­va és elvetemült huligánokra. Walovits Eleonóra, Szód

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom