Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-28 / 280. szám

I96t. NOVEMBER 28, KEDD 0BCVBI '■^ffírtan Megalapozták a jövedelmező állattenyésztést 2000 sertést hizlalnak jövőre — Eredményes évet zár a tápiógyörgyei Zöld Mező Tsz Nehéz feladatra vállalkoznék az, aki be akarná járni a tá­piógyörgyei Zöld Mező Tsz hét és félezer holdas határát. Persze megérné a fáradságot, hisz már most le lehet mérni — szemmel láthatóan is —, mennyit fejlődött az alig egy- esztendős, több mint ezer tagú termelőszövetkezet. Egész sor új istállót építettek a tanya- központokban, a szétaprózott nadrágszíjparcellák helyén nagy táblákban zöldell már az őszi vetés jó része. Korábban túlnyomórészt ál­lattartással foglalkozott a falu népe — a szövetkezet közgyű­lése úgy döntött, megteremti a nagyüzemi állattenyésztést. Amint Vörös Sándor, a tsz fő­könyvelője elmondotta, a jö­vedelmező állattenyésztés alapjait már lerakták. Semmi akadálya sincs, hogy virágzó állattenyészetet létesítsenek. Felsorolni is elég lenne, meny­nyi új istállót építettek és még építenek az idén, például a hat darab, húsz férőhe­lyes sertésfiaztató ezekben a napokban kerül átadás­ra. Befejezés előtt áll a négy da­rab ötven férőhelyes szerfás növendékmarha-istálló építke­zése is. Ötszáz sertés hízik már a nyáron elkészített négy darab százhúsz férőhelyes ser­téshizlalóban. Lehetne beszélni a három darab 250 férőhelyes süldőszállásról is. 1 Kísérletképpen az ország­ban három helyen építe­nek mintaszerű „szarvas­marha-kombinátot”. Az egyik Tápiógyörgyén épül, a Zöld Mező Termelőszö­vetkezetben. Már hozzákezdtek a kombinát istállóinak az alapozásához. Épül a modern kísérleti száz férőhelyes borjúnevelő, hozzá­fogtak az úgynevezett kísér­leti, száz férőhelyes tehénistál­lóhoz is. Ezt egyébként telje­sen gépesítik, s úgy néz ki, hogy májusra már át is adják rendeltetésének, összesen fél­Tudományos összehasonlításokkal korszerűsítik a termelést Megkezdődnek a műanyagház építési kísérletek Nagyméretű poliészter falelemet állított elő a Kőbányai Műanyaggyár és az Építéstudományi Intézet Poliészterből, ebből a sok mindenre használható, kivá­ló tulajdonságú műanyagból külföldön már több szintes házakat is építenek. Nálunk egyelőre csak néhány épület külső falainak burkolására használják. Az Építéstudományi Inté­zet műszaki fejlesztési fel­adattervébe többek között felvették az úgynevezett mű- anyagfüggöny-falas építkezés kikísérletezését is, amikor -nem a hagyományos téglá­ból épített falat burkolják poliészter-lappal, hanem a vasbet onvázra poliészterből öntött, nagy szilárdságú pa­neleket szerelnek fel és így a ház összes homlokzati fa­lait valamennyi emeleten teljes egészében műanyag alkotja. Az ÉTI a Kőbányai Műanyaggyárral lépett érint­kezésbe a poliészter füg­gönyfalak kikísérletezésére. Az intézet és a gyár kísérleti szerződést kötött. A gyárban előállított, üvegszállal erősített po­liészterből jelenleg 9 da­rab nagy szilárdságú pa­nel készül. Az év végéig ezeket kipró­bálás végett felszerelik, az ÉTI egyik kísérleti épüle­tére és összefüggő homlok­zati. falat alakítanak belő­lük. A most készülő panelek hat négyzetméter területűek, ablaknyílással együtt. A fe­lület kétharmadát az ablak­nyílás foglalja el, amelybe alumínium erősítésű PVC- keretet terveznek. A panelek súlya az ablakkal együtt mindössze száz kiló, vas­tagsága tíz centiméter, be­lül perl it szigeteléssel. Belső oldaluk a poliészterhez hoz­záöntött, színezett farostle­mez. A függönyfal hőszigetelő képessége az ÉTI mérési adatai szerint télen 88, nyáron 25 centiméter vas­tag téglafalénak felel meg. A poliészter függönyfal­panelek a szakemberek sze­rint igen alkalmasak iroda­házak, kórházak, áruházak építésére. Az építkezést lé­nyegesen meggyorsítja, hogy a könnyű panelt, amely tet­szés szerint színezett, szép, síma felületű, s nem kell vakolni, könnyű daru né­hány segédmunkás segítségé­vel gyorsan „felaggatja’1 a betonszerkezetre. Ha az idők folyamán por, korom rakó­dik rá, vízi fecskendővel le lehet mosni. A poliészter-pa­nel előállítása olcsóbb, mint az alumínium építőelemé, a téglafal árával pedig az ed­digi számítások szerint körül­belül azonos. (MTI) Ivóviztársulat alakul, vízvezeték épül Leányfalun ezer szarvasmarha befogadásá­ra alkalmas férőhelyet építe­nek, s a kísérleti „szarvasmar­ha-kombinátot” öntözéses lege­lővel egészítik majd ki. Jelen­leg nyolcvan hízó marha ja van a tsz-nek, jövőre ezt megdup­lázzák. Ugyanígy a sertéste­nyészet is komoly fejlesztés előtt áll: 1982-ben kétezer ser­tést hizlal a Zöld Mező Tsz. Ami az első közös esztendő tapasztalatait illeti, azok nem rosszak. Mihelyt a szövetkezet megalakult, a tápiógyörgyeiek habozás nélkül hozzáfogtak a munkához. Év közben is szor­galmasan dolgoztak, bevezet­ték az eredményességi munka­egységrendszert, nem volt hi­ány munkaerőben. A kezdet nehézségei, méginkább az aszályos nyár, természetesen komoly erőpróba elé állította a termelőszövetkezetet. Meg­csappanták a tervezett ter­méshozamok, kevesebb takar­mány termett. Lucernából pél­dául két kaszálás — körülbe­lül negyven vagonra való — kiesett. Az állatok etetése nem kis gondot jelent a ter­melőszövetkezetnek, jelen­leg 140 pár lóról is kell még gondoskodniuk. Ennek ellené­re nem estek kétségbe a szö­vetkezet vezetői. Idejében kö­rülnéztek, mivel tudnák pótol­ni az aszály okozta vesztesé­geket. Silóíakarmányból több mint 160 vagonra valót tá­roltak. Levágták a kuko­ricaszárat. s ennek egy ré­szei; szintén silózták. Van elegendő takarmányszal­májuk is. Gondosabb porció­zással át tudják teleltetni a jószágot. Elegendő takarmány- keveréket vetettek, s ezt már májusban etetni tudják. A szövetkezet gazdái egyéb­ként még az esős időszak be­köszöntése előtt végeztek a betakarítással. Viszonylag jól fizetett a cukorrépa. Három­százhuszonöt holdon holdan­ként átlagban-110 mázsa ter­mett. Most még az őszi mély­szántás van hátra, ha az idő­járás engedi, december végéig 2000 holdat szántanak fel. Az indulás — az első év tanulságait már leszűrték a Zöld Mező Tsz vezetői. A jó és rossz tapasztala­tok figyelembevételével állítják most össze jövő évi terveiket. Ami bevált — mint például az eredményességi munkaegy­ségrendszer, azt jövőre is fel­használják, sőt tovább fejlesz­tik. Nem tudni még pontosan, mennyit fizetnek egy-egy munkaegységre az idei zárszá­madáson, a tervezettnél azon­ban ^ valamivel kevesebbet. Ennek ellenére elmondható, hogy az egy esztendős tápió- györgyei Zöld Mező Termelő- szövetkezet végeredményben sikeres esztendőt zár, s megte­remtette a jövő évi eredmé­nyes gazdálkodás feltételeit. (s. p.) >''XXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXX<XXXXXXNX\X Két hónap telt el azóta, hogy az országgyűlés tör­vénybe iktatta a Magyar Népköztársaság második öt­éves népgazdasági tervéről szóló javaslatot. Az első he­tekben az üzemekben, a párt és a gazdasági élet veze­tői csak nagy vonalakban ta­nulmányozták a célkitűzése­ket. Mindenkit magával ra­gadott, hogy a magyar ipar termelése öt esztendő alatt 48—50 százalékkal nő, a me­zőgazdasági termelés ugyan­ekkor pedig 22—23 százalék­kal emelkedik. Rendkívül je­lentős az a tény, hogy a ter­melés emelkedésének legalább 70 százaléka a munka ter­melékenységének növekedése útján jön létre. Az ötéves terv alatt 370 ezer új dol­gozó áll munkába. A sok adatból kialakul, milyen is lesz a magyar ipar és a magyar mezőgazdaság öt esz­tendő múlva. Nagy vonalakban az elmúlt hetek alatt már mindenütt áttanulmányozták a terveket, de természetesen nem áll­tak meg, hanem igyekez­tek minden üzemben levonni a megfelelő tanulságokat és [következtetéseket. Sok gaz­dasági vezetőt, megvallhatjuk nyíltan, elsősorban az fog­lalkoztat, hogy a többletter­melés, legalább 70 százalé­kát a termelékenység eme­lésével kell fedezni. Nem egy olyan gazdasági vezető akad, aki nem látja még világosan, hogyan oldja meg ezt a fel­adatot. Pedig ha egy-két összehasonlítást teszünk, hogy nálunk és külföldön mennyi i munkaórát használnak fel azonos termékek előállításá­hoz, akkor világosabban lát­hatnak ebben a kérdésben. Magyarországon egy lakás elő­állításához 2200 munkaóra kell, ezzel szemben a szov­jet építőipari vállalatok egy lakás előállításához mindösz- sze S00—1200 munlcacrrát hasz­nálnak fel. Megközelítően hasonló a helyzet a fejlett nyugati kapitalista országok­ban is, ott is csaknem fele annyi idő alatt készül egy lakás, mint nálunk. De nem­csak az építkezéseknél ez a helyzet. Nézzük csak példá­ul a televízió-készülékek gyár­tását. Nálunk általában 50— 100 százalékkal több mun­kaidő alatt gyártanak egy televíziót, mint a Szovjet­unióban vagy- a nyugati or­szágokban. Mikent is fokozható általá­ban a munka termelékenysé­ge? A termelékenység növel­hető elsősorban a gyártástech­nológia modernizálásával, a mechanizálással, a kisgépesí- téssel és az automatizálással. Ezen az úton követendő irányt jelentett az MSZMP Politikai Bizottságának 1960. szeptem­ber 13-án hozott határozata, amely célul tűzte ki az üzem­nek, hogy növeljék a terme­lékenységet — többek között a műszaki fejlesztéssel — a munkanormák rendbetételé­vel. Általában az üzemek el­sősorban a munkanormák rendbetételét hajtották végre. Ezzel kapcsolatban azonban ki kell jelenteni, hogy a mun­kanormák alakulását minde­nütt állandóan figyelemmel kell kísérni. Ez természetesen még nem elég ahhoz, hogy a termelékenység emelkedjék. Átfogó tevékenységgel emel­hető csak a termelékenység. Ennek alapfeltétele, hogy ez a folyamat már a tervezők rajz­asztalán elkezdődjék, vagyis akkor, amikor egy-egy termé­ket konstruálnák, terveznek, a folyamat azonban folytatódik, a gyártás egész vonalán és olyan módszereket kell alkal­mazni — kisgépesítéssel, me­chanizálással, a gyártástech­nológia korszerűsítésével —, amely hozzájárul egy-egy ter­mék előállításához szükséges munkaráfordítás csökkentésé­hez. Ide tartozik az íSj hogy so­kan azt hiszik, hogy a kisebb jelentőségű takarékosság is elegendő az üzemekben. Ügy vélik, hogy' hasznos az, ha a nyersanyag hulladékát össze­gyűjtik, nem járatják üresen a gépeket, nem fogyasztanak feleslegesen áramot. Ez dicsé­retes, feltétlenül hasznos, de nem elegendő. Az igazi anyag­takarékosság a rajzasztalnál, a fejlesztőnél, a szerkesztőnél kezdődik, ügyelniük kell arra, hogy az általuk megtervezett gyártmány előállításához a le­hető legkevesebb anyagot kell­jen felhasználni. Ez vonatkoz­hat a Dunai Hajógyárban ké­szülő újabb hajókra, vagy a Ganz Árammérő újabb mű­szereire, vagy a Csepel Autó­gyár új gépkocsijaira egya­ránt. Ugyanis ezeknél a cik­keknél éppen az a helyzet, mint a lakásépítésnél, ha ösz- szehasonlítjuk a külföldi és a hazai példákat, akkor kide­rül, hogy egy-egy gyártmány­hoz sokkal több anyagot hasz­nálunk fel, mint a külföldi üzemekben. Ez a fő feladat, hogy a jelenleg szerkesztés vagy tervezés alatt álló gyárt­mányoknál ezeket a külföldi példákat és tapasztalatokat már használják fel, vagyis az eddiginél kevesebb anyagot és munkát fordítsanak egy-egy hajó, gépkocsi, vagy mérőmű­szer elkészítéséhez. Az ötéves terv ipari célki­tűzéseit csak akkor valósíthat­juk meg, ha az anyagot és a munkaidőt az eddiginél min­denütt célszerűbben használ­ják fel. A siker első feltétele, hogy tudományos alapossággal hasonlítsák össze a külföldi és hazai tapasztalatokat, von­ják le a megfelelő következ­tetéseket, vagyis olcsóbban, gyorsabban gyártsanak Molnár Károly 100 vevő — 4 perc 16 másodperc Tar Juli „név” lett Vecsésen. Fényképezik, cikket írnak róla. Még a vevők is más szem­mel néznek rá, míg kiszámol­ják, mennyi jár a kosárból ki­rakott cukorért, sóért, szap­panért. Elismerő pillantások­kal kísérik pénztárgépen ciká­zó ujjait. Tar Júlia egy év óta pénztá­rosnő a 91. számú önkiszolgáló boltban s októberben egyike lett a szakma legjobbjainak. Három értékes helyezést szer­zett az önkiszolgáló boltok pénztárosainak országos „baj­nokságán”. Fehérköpenyes, vékony, ked­ves arcú lány. Tizenkilenc éves. A Dunakanyar egyik leg­szebb üdülőhelye, Leányfalu, nagy dologra készül, vízveze­téket épít. Valóban csodála­tos, hogy csak most kerül er­re sor, holott egykor csupa gazdag és jómódú ember épí­tett nem egy esetben palota­szerű villát magának itt. A vízvezeték és csatornázás, vagyis az egész nyaralótelep egységes fejlődése azonban már nem érdekelte őket. De a felszabadulás óta az állandó lakók csak úgy, mint a munkásüdülővé átalakult villapaloták űj tulajdonosai — vállalatok, szakszervezetek, közintézmények — és termé­szetesen a kisebb nyári la­kok a munkásosztályból, meg az értelmiségi rétegből kikerü­lő tulajdonosai is egyre in­kább sürgették a jó ivóvizet szállító vezeték megépítését. Végre most, kívánságuk meg­valósulás előtt áll. Már megrendelték a víz­mű és vezeték kivitelezési tervét, amely jövő év feb­ruárjára el is készül. Az Or­szágos Vízügyi Főigazgatóság 150 ezer, a községi tanács pe­dig — községfejlesztési alapjá­Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár vadásztársasága Vecsés határában körvadászatot rendezett. A vadászaton 214 nyulat lőttek. A képen: Befejeződött a vadászat, az eredmény 214 nyúl (MTI foto: Fehórváry felvj Azt mondja: még most is hi­hetetlen az egész. Pedig már megkapta az oklevelet, a jutal­makat, már megszorongatták kezét a gratulálok. — Nem tehetek róla — mo- solyodik el —, olyan, mintha nem is én lettem volna ott a versenyen ... úgy elmosódik előttem minden ... pedig az el­lenőr kartárs meg is dicsért nyögöd tságomért. .-»Drukkolt” érte az egész vállalat. Az összes ismerős és kolléga. A szülők és a roko­nok. — Én be se akartam nevez­ni — vallja őszintén — nem éreztem magamban annyi tu­dást ... a főnöknőm küldte el helyettem a nevezési lapot. A főnöknő biztos volt Juli dolgában. ö pedig ködfátyolon át lát­ta az egész világot azon a dél­előttön. — Augusztusban volt az elő­döntő Vácott — emlékezik. — Nagyon izgalmas volt, de azért első lettem... 5,16 másodperccel... A verseny lezajlásáról tudni kell, hogy ugyanúgy történt minden, mint hétköznapokon, az üzletben. Csak éppen a ve­vők helyett tanulólányok rak­ták eléjük az árut. Ok pedig számoltak, blokkoltak és visz- szaadtak a pénzből, összesen százszor kellett ezt megtenni­ük a verseny időtartama alatt. Tar Juli mindezt öt perc és tizenhat másodperc alatt csi­nálta meg. Ezzel szerezte meg á győzelmet s a továbbjutást a középdöntőbe. Budapesten került sor a má­sodik versenyre — itt is javí­tott — s ugyanaznap délután a harmadikra. Itt dőlt el a he­lyezések sorsa. Juli egy perc­cel megdöntötte előző „re­kordját” és az erős mezőnyben 4 perc 16 másodperccel a hete­dik helyre került. Elégedett ezzel. Az ország tíz legjobb pénz­tárosnője között lenni nem rossz pozíció. Különösen a pá­lya kezdetén. — A versenydíj? — Kéthetes jutalomüdülésre kaptam beutalót... a helyet én választhatom ki. Szeretnék Lillafüredre... Oklevelet is kaptam és a vállalattól négy­száz forintot. Ennyi öröm ért egyszerre. Versenyzőtől illik megkér­dezni, hogyan kezdődött a pá­lyafutása. — Kiszolgáló voltam két évig. Később áthelyeztek pénz­tárosnak.- Eleinte bizony las­san -ment a -munka. Nekünk itt az önkiszolgálóban nemcsak blokkolni kell, hanem összeadni is... én meg mindig elfelejtettem az árakat. Jaj — neveti el magát.— a vevők ak­kor annyit idegeskedtek. Min­dig az elődömet, Cica nénit emlegették, aki szerintük sok­kal ügyesebb volt. Most már Juli is bebizonyí­totta: mire képes. — Mit kell tudni egy „önki- szolgáló” pénztárosnönek? — Hét-nyolcszáz féle cikk árát... én már úgy megtanul­tam, hogy még álmomban is azt mondom... — Melyiket a legnehezebb megjegyezni? — A likőrfélét... abból olyan sokféle van... — S a legkönnyebb? — A csokoládékat... talán azért, mert azt szeretem a leg­jobban . — Mennyi pénzzel dolgozik? — Napi tíz-tizenkétezer fo­rinttal. — Hiány? — Néha egy-két forint... Ennyit mond Tar Juli s több szóra már nem is futná, mert kezdődik a délutáni csúcsfor­galom. Az első vevő és az első kosár megérkezik a pénztáros pulthoz, aztán a második és harmadik... S az a „hajrá”, ami ezután következik, felér azzal az em­lékezetes budapestivel. Bende Ibolya x ból — 50 ezer forinttal járul] hozzá a tervdokumentáció j költségéhez. Mire a rajzok' meglesznek, a község ivóvíz- \ társulata, amelyet most szer-1 veznek, szintén megalakul. \ Naponta egyre többen lépnek \ be tagjai közé. A társulat j megalakulása után, tehát! már a jövő év tavaszán! megkezdik az építkezést. A Duna partjához közel, S két szivattyús kutat építenek« és a község egész hosszán! végigviszik a létesítendő tör-j pevízmű vezetékét. A házakba j egyelőre nem vezetik be a vi- j zet, ennek előfeltétele a; í szennyvízcsatorna megépítése! lenne, ami viszont olyan • nagy költségekkel jár, hogy! csak a későbbi évek folya- \ mán gondolhatnak megvalósí-! tására. Mindenesetre az ivó-! víz vezetékét a magasabban] fekvő hegyi részek kivételé-] vei az egész községben le-i fektetik, és elegendő utcai,] csapos közkúttal látják el.] Úgy remélik, jövő év végé-] re, de legkésőbb 1963 elejé­re, már vízvezetéki vizet isz-: nak Leányfalun. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom