Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-26 / 279. szám

KST MIC» 't&űriap 1961. NOVEMBER 26 VASARNAR A kulturális forradalom és az ember I Ha elkészül a kerítés... A társadalom teljes átalaku­lásához nem elég csupán a politikai és gazdasági felté­telek megteremtése. Változnia kell a társadalomban élő embernek is: tudatának, jel­lemének — csak így tud azo­nosulni az átalakult társa­dalommal, csak így érzi ma­gáénak teljességében az új társadalmat. Az emberi tu­dat és jellem megváltozásának pedig — a politikai és gazda­sági változásokon túl — egyik alapfeltétele o kulturá­lis forradalom teljes győzel­me. vagyis az, hogy a szo­cialista kultúra győzedelmes­kedik a közoktatásban, a nevelésben, a művészetben és általában a kultúra min­den területén. Kulturális forradalom ... A felszabadulás óta sok szót ejtettünk már erről, sokat is tettünk megvalósítása ér­dekében — vonatkozik ez kul­turális életünk minden terü­letére — egy dolgot azonban hosszú esztendőkön át nem fogalmaztunk meg olyan nyíltan és világosan, mint ahogyan azt Kádár János e'v- társ kimondta lesutóbbi or­szág gyűl ési beszédében: „A kulturális forradalomi leglényegesebb pontja maga az ember, iskolai végzettsége, műveltsége, képzettsége.” Mi következik ebből? Az, hogy arra kell törekedni: az ifjúság és a felnőttek közül mindenki megkapja a megfe­lelő képzettséget és műveltsé­get. amire alkalmas és amit el szeretne érni. Véleményem szerint ennek a gondolatnak a jegyében kell hozzákezdeni az elkövetkezendő öt esztendő kulturális terveinek valóra váltásához. Ismerve a megyei pártbi­zottság ötéves művelődéspoli­tikai irányelveit, tiszta szív­vel elmondhatom: ez a köz­ponti gondolat vezette me­gyénk vezetőit is. amikor a közművelődés szocialista tar­talommal való megtöltését tűzte ki az elkövetkező öt esztendő legfontosabb fel­adatául. Vagyis azt. hogy szocialista építés sikeres meg­valósulása, a. dolgozók ideo­lógiai nevelése, műveltségé­nek fokozása érdekében el kell érni, hogy egész mű­velődésügyünket a marxiz­mus—leninizmus szelleme has­sa át”. szerezhessen. Ehhez bizto­sítják a személyi és az anya­gi feltételeket is. Hasonlóképpen gondoskodás történik az elkövetkező terv­időszakban arról is, hogy minél több mezőgazdasági dolgozó tervszerű cktatásban vehessen részt. Ennek érde­kében új oktatási fonna van kidolgozás alatt, amely le­hetővé teszi az általános is­kola VIII. osztályával bezá­rólag szükséges ismeretek megszerzését. Ugyanakkor a jelenleg működő ezüstkalászos tanfolyamokat már 1963-ig alapfokú képesítést nyújtó mezőgazd a sági s za kmunkás- képzéssé alakítják át. Természeteset] a szervezett oktatási formákon túl nem egy lehetőség nyílik még a képzettség, a műveltség ki- szélesítésére. Az ismeretter­jesztő munka legfőbb fel­adata továbbra is az, hogy tudományosan megalapozott ismeretekkel segítse a dol­gozók szocialista tudatának formálisát, tudományos né­zetének megszilárdítását. Ez azonban csak az összes nép­művelési eszközök komplex felhasználásával érhető el. Az üzemi munkásokat ille­tően a közgazdasági és mű­szaki ismeretterjesztés ki­szélesítése a cél. A tudomá­nyok és a technika gyors üte­mű fejlődése megkívánja, f hogy az új technológiai eljá- í, rások megismerésén túl tize- 4 mi dolgozóink bizonyos fokú ^ általános képzettséget nyerje- ^ nek a műszaki fejlesztés köz- ? gazdasági vonatkozású prob- ? Témáiról, csakúgy, mint a leg- modernebb automata gépek ^ felhasználásáról. Ezeknek az jjj ismereteknek az elsajátításé- í; hoz a legcélravezetőbb for- j ma: a munkásakadémia. Nem g véletlen tehát az irányelvek- f. nek azon célkitűzése, hogy jj a tervidőszak végére el kell érni: minden nagyobb üzem-j ben működjenek munkásaka-£ démiák. Ugyanakkor a falu szociális- j ta átalakulása, a termelöszö- 2 vetkezetek minden irányú f. megerősödése szükségessé te- 4, szí. hogy az elkövetkező évek- i; ben különös gonddal foglal- j, kozzunk a parasztság szó- ? cialista tudatának formálása- Jí val — az ismeretterjesztés ke- íj rétéin belül is. A feladat íj nagy: három éven belül elér-/. ni azt, hogy minden tsz-köz- ségben szervezetten működ­jenek a hároméves szakmun­kásképző tanfolyamok. Addig is azonban fenn kell tartani a mezőgazdasági • közismereti tanfolyamokat, de ezeket, a megváltozott helyzetnek meg­felelően termelőszövetkezeti akadémiákká kell ' átalakíta­ni. Kulturális forrada'rrin és az ember... Sorolhatnám hosz- szan, akár oldalakon át, mennyi lehető ég kínálkozik az elkövetkező esztendőkben dolgozó népünk egésze előtt, hogy megfelelő képzet séget és műveltséget szerezzen ar­ra. amire alkalmas és amit el szeretne érni. Ig?z ugyan, hogy van a lehetőségek kö­zött nem egy. amely csak jö­vőre, két vagy négy év múlva realizálódik valósággá. De a lehetőségek többsége már hol­nap valóra váltható. így például az önművelés legkötetlenebb formája: az olvasás. A könyv nem csu­pán szórakoztató, de hasznos jóbarát! Különösképpen akkor az, ha valamiféle elképzelés, rendszer szerint olvasunk, bő­vítjük ismereteinket. Ennek egyik bevált formája: az ol­vasómozgalom . Azután: Az öntevékeny művészeti Iqési dolgozó népünk haladása nagy mértékben függ a köz­oktatás eredményességétől. Nem véletlen tehát, hogy az országgyűl és egyhangúig megszavazta és törvénybe ik­tatta az új oktatási törvényi. De már ezt megelőzően is, a reformviták során, megmoz­dult az egész társadalom, s í, az eddigieknél is konkrétabb: formát öltött az. iskola és az üzemek kapcsolata. Mint aj terv kimondja: 1965-ig va­lamennyi általános iskolában be kell vezetni a gyakorlati: oktatást, el kell látni az isko~: Iáikat műhelyekkel, mezőgaz-i dasáffi gyakorló kerttel. A kö-i zépiskolákban vezetett 5+1-! es politechnikai oktatást fo-; lyamatosan valamennyi ősz- \ tálvra ki kell terjeszteni. Az ok ésszerű és világos: a! közoktatáson múlik, milyen í emberek lesznek tíz, húsz, í harminc év múlva azok a; gyermekek, akiket ma nevel-: nek iskoláinkban pedagógusa-; ink, akiket ma készítenek elő; az életre. Vagyis: a közokta-! táson múlik az egész nem-! zet, az egész társadalom jö-\ vő fejlődése. Nem lehet te-; hát senki számára sem közöm-; bős. hogy mit és hogyan; tanítanak gyermekeinknek a; ma pedagógusai. De ugyanakkor nem leheti számunkra közömbös az! sem: ki tudjuk-e elégíteni al felnőtt dolgozók tanulási igé-i nveit? Munlcások, dolgozó] parasztok tízezrei kívánnak ta- \ nulni. bővíteni tudásukat. \ Válaszul hadd idézzem a me-j gyei művelődéspolitikai irány-: elvek egyik mondatát: ..Valamennyi üzemnek, tér-: m előszövetkezetnek. államij gazdaságnak feladatává kell\ tenni, hogy perspektivikus ter- j vet dolgozzam ki az általa-] nos és középiskolai felnőtt-] oktatás megszervezésére”. Túl ezen: lehetőség nyíl'kl az elkövetkező öt év alatt i arra is. hogy minél több; dolgozó befelezhesse elmaradt; tanulmányait. vagv pedig; magasabb szintű képesítést: Mindig messzebbre... Mindig messzebbre .ion elém új házakkal a szülőfalum, ha félévenként megjövök az országúton a határ felől. Ez is mutatja: mindig több az ember a földünk csőkos felszínén, és mindig többen szűrnek véleményt: megérte-e, hogy megszülettek? Feleljenek minél többen igennel, mint falamban az Újtelep tavaly még nem volt házai előtt az árulkodó sok virág. Mert üdék-zöldek ott a járdaszélen, az aszályban is, délben s este is, virgoncán tartják őket benn a házból, hol két szív kezd egy életet, és így jelzi a Majd hitét lobbantva bennem az enyémet, ha néha-néha megjövök dombos falumba a határ felől, hová mindig messzebbre jönnek elém az új, an lenn ás háztetők. f az iskola három kilométer­íj /\ re van a vasútállomástól, íj Tanyai iskolának látszik, mint íj ahogy az is, bár községi í, funkciókat lát el két tantermé- íj vei és két idős pedagógusával. ■j Nem messze egy tanyán, má- Í sik két. ugyanilyen tanterem íj is létezik, ugyancsak községi í, funkciókkal... Mert a köz- íj ség első látásra nem más, j mint szétszórt tanyák sokasá- íj ga, ahol lassan, sok gond- í dal, bajjal, nehézséggel küzd- f ve alakul a falu leendő kö- í zéppontja, a vasút közelé- 'j ben, ahol már villany is van, \ villany, amely alapvető vál- \ tozásokat hozott a megszo­kj kott életformában, s amely 5 jelzi, hogy valami új kez- í dödött itt is. i Holland-telepi iskola. Ezt \ a nevet viseli, s csak kosz­ig szas utánjárással lenne ki- % deríthető, honnan kapta a íj nevét, itt, Budapesttől né- j hány kilométerre. Felsőpa- í kony szélén, cserjék és lige- í tek koszorújában, kerítés í nélküli, tágas udvar közepén. í Amikor erre vitt utam, ép- í pen szünet volt. Hangos gye- \ rekzsivaly verte fel a csen- Í det, pirospozsgás, erős, egész­séges, jól táplált és jól öltöz- ít tetett falusi gyerekek rajzot- i ták körül az udvaron álló, 5 öreg kerekeskutat. ' jj a valahol nehéz a peda- \ D gógus munkája, akkor íj itt az. Nemcsak, a minden­íj napos utazás miatt. Sőt, az 1 a legkevesebb. Hanem a zsú­foltság, a több tanterem és Z a több pedagógus hiánya j okozza a gondot. Mégis dolgoz- ] nak, mégis terveznek, s ami l a legfőbb, mégis érnek el \ eredményeket. > — Sokat segítenek a szülők, 5 főleg a mamák — mondja dr. ! Kaproncai Emilné, vezető ta- ; nítónö. — Ilyen helyen, ha ki- ! ólaikul a jó kapcsolat, a szii- \ lök még inkább magukénak i érzik az iskolát, még köze- \ lebb vannak az iskolához, s j a legnagyobb készséggel mii- ; ködnek közre, hogy eredmé- ; nyesebb legyen a munka, l jobban érezzék magukat a : gyerekek, s ami fő, hogy ’ jobban tanuljanak. : A két tanteremben 123 : gyerek tanul, s ez két em- ] bérnék ugyancsak ad tenni- • valót, mégis jut egyébre is. REFLEKTORFÉNYBEN: BERCSÉNYI TIBOR getett, a Csacsifogat, a Kü­lönleges világnap, a Kárpáthy Zoltán díszletei tették is­mertté nevét megyénkben. Az ő műterme mindig a színpad. S neki — ahogy ő mondja — mindig az a szín­pad jelenti a Nemzeti Színhá­zat, ahol dolgozik. Hatvan éves és negyven éve dolgozik mint díszlettervező. Hosszú évek húzódnak meg mögötte, összefonódva írók, rendezők, zeneszerzők álmaival, elképze­léseivel, melyeket a ceruza, az ecset váltott valóra a szín­padképek terveiben. Az asztalon ott illatozik a fekete. Odakint a budai he­gyek fölött már ősz van, no­vember. És a feketekávé meg a cigaretta mellett előkerül­nek a színes díszlettervek. Az Ahogy tetszik a Nemzeti Szín­házban, a Cigánybáró, a Víg- özvegy, a Bécsi keringő a Margitszigeten, aztán a Víg Színház, a Madách Színház, a Fővárosi Operett következik S most erről az egyébről szeretnék beszámolni, ami itt, ilyen körülmények között még nagyobb jelentőséget kap, $ hatása még nagyobb. — Újjászerveztük a szü­lői munkaközösséget — szá­mol be Kaproncainé. — Boj­tár Jánosné vállalta el az elnökséget, akinek két gye­reke is jár ide, s aki nagy figyelemmel kíséri gyerekei fejlődését, az iskola munká­ját. A szülői munkaközösség el­ső teendője volt, hogy kez­deményezte a szülők akadé­miáját, amelynek szervezésé­be ottjártunkkor már be­kapcsolódott a nőtanács is Cseh Sándor tanácselnök fe­leségének vezetésével, Tizen­öt előadást terveztek, amely­ből öt előadást Solymári Béla. a gyáli körzeti iskola igazgatója, kettőt Bakos Kál­mán, a másik pakonyi is­kola pedagógusa, a többit pe­dig Kaproncainé vállalta. Milyen célja lehet a szü­lők akadémiájának? A cél rö­vid mondatban foglalható ösz- sze: szorosabbá tenni az isko­la és a szülők kapcsolatát! Tjgyanezt a célt szolgálja a LJ szülői munkaközösség kul- túregyüttese is. Több mint tíz szülő vállalkozott arra a ne­mes feladatra, hogy műsoros estet adnak, amelynek bevéte­léből, többek között az út­törőszervezet részére csapat- zászlót vesznek. Ez lenne el­ső megmozdulása a megalaku­ló úttörőcsapatnak, amelynek működését eddig annyira hiá­nyolta az iskola. A szülők színdarabot és egy eredeti alföldi lakodalmas táncot tanulnak be. Jel­lemző a szülők áldozatkész­ségére és segítő szándékára, hogy több családtól, mint Például Ürüli Jánoséktól is, férj és feleség együtt vesz részt ebben az előkészület­ben, napi munkájuk, családi gondjaik közepette mind­ketten találnak rá elegendő időt. Bár Kaproncainé. a felső- pakonyíak népszerű tanító né­nije csupán szeptember ele­jétől dolgozik ott, máris több dicsérendő kezdeményezés lelke volt. Az ö nevéhez fűződik a vöröskereszt-szerve­zet megalakítása, s annak ter­ve, hogy falusi ifjúsági szö­vetkezetei hozzanak létre fiz iskola legjobb tanulóiból. Az iskolához jókora föld­darab tartozik, jelenleg ki­használatlanul, egy részén pusztuló szőlővesszőkkel és bokrokkal. Itt működne majd, az udvaron levő bővizű ke- rekeskút segítségével a fia­talok szövetkezete. A ter­vek szerint nemcsak anya­giakban jelentene ez előnyt — pénzt hoz az ilyen mun­ka. az kétségtelen —, hanem a nevelést, sőt. az oktatást is megkönnyítené. A nevelést úgy, hogy csak a legjobbak különleges joga lenne a szö­vetkezeti tagság. Az oktatást pedig úgy. hogy egyben le­hetőség nyílna a politechni­kai elvek érvényesítésére, amire sok-sok falusi és ta­nyai iskolában ugyanígy meg­lenne az alkalom, s feltét”1, mégsem élnek vele, mert va­lami téves felfogás szerint leginlcább csak a műhely- gyakorlatot, fúrást-faragást, az ezermesterkedést tekintik jónak a politechnikai oktatás­ban, Pedig ugyanezt a célt szolgálná a mezőgazdasági munka is. s ehhez nem kell különösebb beruházás, érté­kes felszerelés, csak jóakarat és igyekezet... A községi tanács ezernyi at jelét adta eddig is segí­tőkészségének, s adja most is. Ahhoz ugyanis> hogy az ifjúsági szövetkezet gazdál­kodjon. termeljen, bekerített föld kell. ahol biztonságban van a termés. Nos, a kösegi tanács ígéretet tett arra, hogy elkészítteti ezt a kerí­tést. Hadd lépjen még egy lépést előre ez az elhanya­golt félreeső iskola, ahol csak az átlagosnál nagyobb önzet­lenség. nagyobb alzarat és hi­vatástudat produkálhat ugyan­akkora eredményt, mint bár­mely nagyközség osztott isko­lája. Tenkely Miklós mozgalom. Ma már nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy az öntevékeny művészeti cso­portok tevékenysége túlnő a szórakoztatáson. Uj szocialis­ta funkcióval gazdagodott: az ön- és mások nevelésével. Kö­szönhető ez elsősorban an­nak. hogy művészeti csoport­jaink — színjátszó, ének-, tánc-, zene- és képzőművé­szeti együttesek — jelentős részét ma már szakképzett emberek vezetik, akik nem csupán egv-eay színdarab, tánc-, ének- és zeneszám be­tanítását vagy képzőművé­szeti mű létrehozását tartják fontosnak, hanem azt, hogy közben színjátszás-, tánc-, ze­ne- vagv művészettörténeti előadásokat is tartsanak. Azaz: nem dilettáns művészeket, hanem a művészetek egy- egv ágában tájékozott embe­reket nevelnek. A kulturális forradalom leg­lényegesebb pontja az embsj-... Az ember, aki előtt szé­lesre tárultak az iskolák, a művelődési otthonok kapui; aki megszerezheti a legma­gasabb fokú iskolai végzett­séget. szakképzettséget, ál­talános műveltséget. Ezt tük­rözi ötéves tervünk, s hogy ez a terv a maga teljességé­ben. gazdagságában valóság­gá váljon, rajtunk múlik — embereken Prukner Pál i díszlet a festett oldalát Si fordítja mindig a nézö- tér felé. A szoba nem nyílik ; egy másik szobába, a terasz- i lépcső a süllyesztőbe vezet, az : ablak vászonfalakra néz. A ; távlat csak látszólagos, a : messzeségbe vesző hegyek ; alig két méterre terülnek el. ; Látszat? Illúzió? S mégis az ] egészet reálisnak, igaznak I fogja fel a néző. \ Bercsényi Tiborral beszélge­> tek a díszlettervezői munkák- j ról. Díszlettervező. Valahogy : pontatlan ez a kifejezés. Ezt > a szép hivatást választó mű- i vész nemcsak üres dekoráció- i kát, mégcsak nem is minden i részben pontos környezetraj- I zot varázsol a színpadra, ha- i nem munkájának minden per- i céhen az írói mondanivalót ; szolgáló, erősítő „keretet” ter- \ vezi, alkotja. Pest megye kö- \ zönsége már jól ismeri a ne- \ vét, hiszen a Tamás bátya í kunyhója, a Vitézek és hősök, I a Dankó Pista, a Valaki csen­és innen már csak egy ugrás és a filmgyárban vagyunk. A Gentri-fészek, a Kerek Ferkó, az Egy bolond százat csinál, a Cigány című filmek díszletei sorakoznak egymás mellett — képekben. ti osszú évek fáradságos ti munkája érlelte ki benne a díszlettervezés művészetét. Stílusok, korok váltogatták egymást. A színpad pedig mindig újat akart adni. Ren­geteg vita, hajnalokba nyúló éjszakák, töprengések, remek­be sikerült megoldások, sajtó- kritikák elismerő nyilatkoza­tai szövik át ezt az izgalmas foglalkozást, A kérdés akaratlan: mi a véleménye a ma színpadáról? A formabontásról? — Ha a szövegkönyv azt kívánja, hogy szobát ábrázol­junk vagy erdőt, akkor a né­zőben is a szoba vagy az erdő illúzióját kell hogy keltsük. Valaha azt kívánták, hogy a színpad szép legyen. Ma a néző azt kívánja, hogy a szín­pad megtévessze őt a valóság látszatával, s a színész játéka a valódiság illúzióját keltse. S ehhez kell igazodni a díszlet­nek is. Felfogása, hogy a díszlet ne dekoráció, hanem a térnek, a színeknek, formáknak megfe­lelő illúzió közlésre alkalmas elrendezése legyen. A diszlel nem mellékes, nem ötödren- dű, mint ahogy néhány ultra­modern irányzat hirdeti, de nem is a díszlet a „cél”. A jó színpadkép kiemel és eltakar, világosan fogalmaz, összefog, tagol, sűrít vagy felold, min­dig a szükség szerint. Ez Bercsényi Tibor állás- foglalása, s a színpad szere tét­ből fakadó hittel így ötvözi széppé a silány anyagokat. Nézegetem a díszletterveket, f. Negyven esztendő munkája, f. Budapest, Pozsony, Kassa, j- Prága közönsége tapsolta, ami- ^ fcor a függönyök összecsapod- í; tak. Csak most tudom meg, % hogy amikor az Iparművé- f szeti Főiskola színpadié rvezö £ szakát elvégezte, s az Opera-'/ házban Kéméndy Jenő, az ? első lépéseket segítő mester ^ magához hívta, egy évre rá % Prágába hívták díszletterve- $ két készíteni. í y a Pest megyei Petőfi Szín- $ Al padot nagyon megszeret- % te. Annak ellenére, hogy itt £ nincsenek fővárosi méretű'/ tervezési lehetőségek, mégis $ szereti. S talán a kis színpa- j dole voltak azok, amelyek í annyira közel hozták az együl-í teshez. Néhány négyzetméter- í nyi terület csak a lehetőség, 'j s ezen kell felépíteni a Tisza- í partot a Dankó Pistához, egy ff fogadót, háttérben a Miskolc 'f környéki hegyekkel, ahogy azt J a Déryné előadásához a lát-} hatatlan, de legfőbb úr, a ^ rendező megkívánja. \ Gondolom. gyakran találko- < zunk még alkotásaival. í y Ladányi István 4 Kamara Varieté: Kenni vagy nem kenné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom