Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-19 / 273. szám

III. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM 1961. NOVEMBER 19, VASÁRNAP NEGYVEN ÉVES JUBILEUM A kedves és mindenki által szeretett Bartha Böske tanító néni kettős ünnepre készül. Egyszerre ünnepli névnapját és pályakezdésének 40. évfor­dulóját. — Nagyon hamar, szinte hi­hetetlenül gyorsan telt el ez a 40 év. Többnyire elsősöket tanítottam. Őket szerettem a legjobban. Kis ártatlanok ők, akiket be kell vezetni az élet első csodái közé, amely a be­tűk és számok világából áll. Ez a bevezetés nehéz, áldoza­tos munkát igényel, de min­den fáradtságot eltüntet a megértés utáni gyermekmo­soly — mondja elgondolkoz­va, lassan, a jubiláló Böske tanító néni. Ha még egyszer fiatal lenne és választani kellene, akkor is ezt a pályát választaná. Véle­ménye szerint ez a legszebb női hivatás. Hirtelen könny szökik a szemébe. Negyven évi fáradságos munka után még nem gondol pihenésre, úgy érzi, a gyere­kek nélkül nem tudna élni. Még nevelni akarja a gyere­keket, még adni akar nekik. Hálából őszinte mosolyt, ra­gaszkodást kap, nemcsak a gyerekektől, hanem, a szülők­től is, akik talán szintén az ő tanítványai voltak. Búcsúzóul, kedves Böske tanító néni, még nagyon sok boldog névnapot kívánok és jó egészséget, hogy még so­káig lehessen kedvesei, a gye­rekek körében. Kéri Sarolta ÜGYELETES ORVOS Gyomron: dr. Túri Mária. Monoron: dr. Balogh Józseí, TUÍAROK A Deák Ferenc utcában mindig azon az oldalon járok, ahol nincs téglajárda, mert már annyira kikopott, hogy csak bukdácsolva Vehet rajta menni. Nemrég kivételesen a tég­lajárdán haladtam, előttem egy leány tűsarkú cipőben j igyekezett tipegni! — ha tudott volna. Egyszer csak lába megbicsaklott, a tűsa­rok cipőjéről leválva a jár­dán maradt. Sajnáltam, hogy nem volt nálam sem gombostű, sem varrótű, amit tűsarok helyeit felajánlottam volna, így kénytelen volt cipőjét levet­ve tovább menni. Hasonló balesetek elkerü­lése végett ajánlatos volna azokban az utcákban, ahol ilyen régi kikopott tégla­járda van, egy-egy\táblát ál­lítani az utca elejére, ami jelezné, hogy abban az utcá­ban tüsarkú cipőben járni tilos. Esetleg kresz-tanfo- lyamon előadást tartani „Ho- j gyan járjunk tűsarkú cipő­ben Monoron?” címmel. Szűcs Gyula SPORTAKADÉMIA indul Monoron. Első előadá­sát — a JTST és a szövet­ségek tagjai részére — kedden J délután 5 órakor tartják, „A magyar testnevelés és sport- mozgalom 1962. évi felada­tai” címmel. Előadó: Varga István, a PTST munkatársa. MAI MŰSOR Mozik Ecser: Puskák és galambok, j Gomba: Repüld 9-kor indul. Gyömrő: Ludas Matyi. Matinié: Vár titka. Maglód: Találkozás az ördöggel. Mende: Kalandor. Monor: Barátom, Koljka. Matiné: Időzár. H: Kalandor (széles). Nyáregyháza: Ludas Matyi. Péte­ri: Mesterdetektív. Pilis: Külde- i lés Bahcsiszerájba. Matiné: Bo- I tocskám, üss. Tápiósáp: Külön- | leges megbízatás. Matiné: Bar­lang titka. Tápiósüly: Megmér­gez a családom. Úri: Matróz a rakétában. Üllő: Küldetés Bah­csiszerájba. Matiné: Vár titka. Vasad: Énekes csavargó. Matiné: Tanár úr kérem. Vecsés: Legény­lakás. Matiné: Fekete tenger lá­nya. H: Leon Garros keresi a ba­rátját. Az egyedül maradt öregek védelmében Nyilvántartásba veszik és a tanácsok ellenőrzik az eltartási szerződéseket Szocialista államunk in­tézményesen kíván gondos­kodni az öregekről, ennek érdekében majdnem minden foglalkozási ágazatban biz­tosítva van a nyugellátás. A nyugdíj az öregekről való gondoskodásnak azonban csak az egyik oldala, a má­sik, nem kevésbé fontos ol­dala az öregek ellátása és gondozása. Az utóbbi nem­csak állami, (hanem jó rész­ben társadalmi feladat is. Vidéken, különösen falun az öregek ellátásának gya­kori és megszokott formája a tartási és életjáradéki szer­ződésekkel biztosított ellátás és gcndos kod ás. Ennek lé­nyege, hogy lakóházzal, bel­terjes ingatlannal rendelke­ző öregeit tartásuk és ellá­tásuk ellenében, eltartójukra, gondozójukra Íratják házu­kat, ingatlanukat. A tapasztalat azt mu­tatja, hogy sok súrlódást, veszekedést, sőt pereske­dést lehet megelőzni, sok esetben lehetett a zavar­talan együttélést biztosí­tani azáltal, hogy a tanácsi szervek rendszeres láto­gatással figyelemmel kí­sérték a szerződések be­tartását. a szerződésben vállalt kö­telezettségek betartásáról. Sok községben van már ilyen nyilvántartás, de a látogatások nincsenek meg­szervezve. Péterin például jól megoldották a kérdést, a nyilvántartott öregeket rendszeresen látogatják és a felmerülő vitás eseteket sikerrel tudják elrendezni. Bényén ezzel szemben ez ideig egy esetet sem tar­tanak nyilván. A monora községi tanács­házán Virágh Ferencné elő­adóval megtekintettük a mo­nori nyilvántartást. Nyolcán szerepelnek benne, két el­tartott időközben meghalt, a hat nyilvántartottat rendsze- resm meglátgatják. — Biztos, hogy Monoron még sok ilyen szerződéses vi­szony van — mondja Vi- ráighné — de nem kerülnek elő, pedig sok bajt tudnánk megelőzni az öregek rend­szeres látogatásával és az el­tartás ellenőrzésével. SÁRG Például a Luxemburg út 28-ban Jobbágy Péter és eltartója, Tóth Benőné között felmerült nézetel­térést látogatásunk során sikerült elsimítani. Az At­tila utca 39-ben lakó öz­vegy Sipos Szabó János­áét sikerült rávenni, hogy eltartójával, Ellenpacher Istvánnal kapcsolatban fel­merülő panaszaival ne a szomszédokhoz, hanem hozzánk forduljon. A Ki­nizsi utca 7 5-ben Mé­száros Gyula és eltartója, Boleros Katalin otthoná­ban harmonikus rendet találtunk. Mindent egybevetve, az öregekről való gondoskodás terén szocialista államunk ez irányú rendelkezéseinek szem előtt tartásával a köz­ségi tanácsok megértésén és szociális felkészültségén mú­lik, hogy a tartási szerző­désekkel vállait öregek nyu­galma biztosítva is legyen. Huszty Károly RÉPA A kérdéssel kapcsolatban Zimányi Gyula, a Monori Járási Tanács igazgatási osz­tályának vezetője elmondot­ta, hogy a kormányzat nagy súlyt helyez ezeknek a szer­ződéseknek nyilvántartásba vételére és az érdekeltek ál­landó ellenőrzésére. Ennek értelmében a járási tanács felhívta a községi tanácso­kat a nyilvántartások elké­szítésére és az ellenőrzés, il­letve látogatások megszer­vezésére. Nem könnyű feladat ezek­nek a szerződéses viszonyok­nak a felfedezése, ezért min­den lehetőséget, társadalmi szervek segítségét, hangos be­mondót stb. igénybe kell venni ez esetek felkutatásá­ra. 1962. március végéig a nyilvántartásokat min­denütt el kell készíteni. Ennek nyomán, az ellen­őrzést meg keli szervez­ni és gondoskodni kell Az utóbbi időben sok nő panaszkodott, hogy a monori szövetkezeti fodrászatban ren­geteget kell várni, míg búra alá kerülnek. Elmentem meg­nézni, mi az oka. Az ajtón belépve, megdöb­benve láttam, hogy nyolcan- tízen állnak és várnak, hogy végre sorra kerüljenek. De hát miért van ez a torlódás? Egyszerű a felelet. A meg­szokott nyolc szárítógép he­lyett csak három működik, a többi javíttatni van. Ez a tény természetesen káros ha­tással van a forgalomra. Az eddig gyors munkájáról hí­Hideg időt kárognak a var­jak a szürke, felhős ég alatt, s a szél nem a futóhomokkal szalad, nagykabátunkat cibál- ja, s vinné Nyáregyháza felé. Pedig arra már nekünk is szükségünk van ... — Sietni kell a munkával — mondja özvegy Benke Fe­rencné, fáradó derekát egyen­getve — mert ilyenkor már a fényes tollú madaraknak rend­szerint igazuk szokott lenni. — Meg azután a dereka is megérzi — huncutkodik a mindig vidám kedvű Újvári Piroska. Vasadon, közel a falu szé­lihez, házak közé szorult üres telken, kettős sorban prizmák sorakoznak. Szinte alig látni a sorok végét. A MÉK a környékbeli tsz-ektől leszerződött — mintegy 50 vagon — sárgarépát tárolja itt. Ezt takarják, földelik az asszonyok. — Jó vastag lesz a bunda — jegyzi meg Nádai Lászlói­vá — nehogy csörögjön, ami­kor a télen felszedjük. rés szövetkezetben most órá­kat kell várni. A dolga pe­dig mindenkinek sietős. így, természetesen, sokan elmara­doznak, máshová mennek. A fodrászok fokozott, erőfeszí­téssel dolgoznak, de még így sem tudnak mindenkinek ele­get tenni. A dauergépek kö­zül szintén csak egy műkö­dik, így természetesen nem tudnak olyan gyorsan dolgoz­ni, mint régen. A vendégek és dolgozók vé­leménye egyaránt az, hogy a ktsz többet törődhetne a fod­rász részleg felszerelésével. Sz. É. A tanácsháza felől kocsi­sor közeledik. — Az üllőiek — mondja Mé­száros Sándorné — gyakori vendégeink! A répa legna­gyobb részét Vasadról, Ve- csésről és Üllőről hozzák. Frissen ugranak le a ko­csiról a fogatosok, táncol­nak, topognak a kocsik mel­lett. — Fázik a lábunk egy ki­csit — dörzsöli arcomhoz hi­deg kezét Kránitz Pál. — Az úton nem volt még egy kis pálinka sem, elfogyott már az előlegnek az a ré­sze, amiről az asszony nem tudott. A kocsikon teli ládák ma­gasodnak. — Száz mázsa van az öt kocsin — mondja Kovács Já­nos brigádvezető. — Ha ő is fent ül, akkor 150 kilóval több —toídja meg Kulcsár István. Az asszonyok válogatni kez­dik a ládák tartalmát. Tel­jesen hibátlan, egészséges da­rabok kerülhetnek csak a prizmákba. Nagyon kényes portéka a sárgarépa, naponta ellenőrzik, hőmérözik a priz­máidat, mert könnyen berot­had. — A temetőn túl, a faluszéli homokban is van néhány vagon, csak ott új módját vezettük be a tárolásnak — halljuk Keszeg Sándornétól. — Mély árkokba, szépen, sor­ba rakva, homok közé ástuk el a répát. Rávágy felől sötét, nehéz felhőkkel fut a szél, elhall­gatnak a beszélő szájak, csak az ásók súrló hangja hal- lik, meg a felettünk kóvály- gó varjak károgása. Sietni kell a munkával. Kiss Sándor Frizuragondok A GYÖMRŐI PARKBAN Mesélj, nagymama! KITALÁLT TÖRTÉNETEK CSUDABOGARAK Zöld erdő szé­lén, túrt dombok tövében nagy egyetértésben élt a bogárközösség. A papabogarak dolgozni jártak a település szélén épült gyárba, ahol szerszámo­kat javítottak. A szarvasbogár a szarvát köszörül­te, a túróbogár pedig a lapátját. A bogármamák a játszótérre vitték gyerekeiket, a na­gyobbakat pedig iskolába küldték, hogy majd, ha felnőnek, mű­velt, okos boga­rak legyenek. Ám egyszer megunták est az egyhangú életet, s az emberektől ellesett módon szervezetet ala­kítottak. A szer­vezet tagjai igen rátartiak voltak, ezért nagy, jól látható jellel lát­ták el magukat, megkülönbözte­tésül a többiek­től. Ezt a kis hiú­ságot leszámítva, a bensőségükben nagyon bogársá- gosak voltak, mindenkin segí­tettek, akin csak tudtak, s nagyon vigyáztak bogár­társaik egészségé­re. Volt, hogy a bolhák magas vérnyomásban szenvedtek, rög­tön nekiláttak és megszívták. Egyet nem tűrtek. a lusta, dologkerü­lő, részeges bo­garakat. Ezekkel olyan szigorúan bántak el, hogy néhány napig ilyen esetekből kifolyólag szoba­fogságra ítélték őket. Nemes cseleke­deteik mellett a település kulturá­lis igényeiről sem feledkeztek meg. Tarka-barka mű­sort állítottak össze, s közremű­ködésre felkérték az iskolás-boga­rakat is. Nagy hűhót csaptak, majdnem min­denkit beszervez­tek az előadásra. Am az egészesük novemberi tréfa volt, mert a bo­garak nagy meg­lepetésére az elő­adás napján a kultúrterem ajta­ján egy tábla ló­gott: „Menjetek haza, betegek va­gyunk!” (Vereczkei) A pasa felesége — Idegenből hoztam feleséget, de azonnal kap­tam neki munkát helyben. Itt pe­dig nagyon nehéz munkához jutni — pláne irodai­hoz — de ez az eset más, hiszen az én feleségem­ről van szó. — Dolgozgatott is néhány évig abban a hivatal­ban, szépen, csen­desen. óvakodva — nehogy sérvet kapjon. Később azonban eltökél­tük, hogy nem marad ott, ő is az én hivatáso­mat választja, a pasasághoz jön dolgozni. Nincs ugyan képesítése hozzá — de ha más is csinálhat­ja anélkül, pont az én feleségem ne csinálhatná? Itt persze, több a pénz, különjut­tatás is van, ran­gosabb munka is. — Megkezdtem hát a nemes cél érdekében a küz­delmet: küszöbö­ket tapostam, ki­lincseket fogdos- tam, érveltem, hadakoztam. Szinte hihetetlen: nem ment köny- nyen. Némely bü­rokraták eleinte elzárkóztak az ügytől, s képesek voltak előnyben részesíteni egyes fiatalembereket, csupán azért, mert KISZ-tagok és nagyon sok társadalmi mun­kát végeztek; szemben azzal, aki ugyan nem sokat törődik a közösség ügyével, bajával — de vi­szont: az én fele­ségem! — Végül is győzedelmeske­dett az igaz ügy (mások szerint: az én erőszakos­ságom) és felesé­gem gyakorolhat­ja a kívánt hiva­tást, de, fájdalom, — más pasaság­ban. — A harcban, tudom, nem sza­bad megállni. Megindítom a ne­mes küzdelmet azért, hogy nejem itthon tölthesse be hivatását. Ezt a kis előnyt iga­zán élvezheti, hi­szen: az én fele­ségem! (Radvány!) SXABAL YSEBTOK 150—150 forint bírsággal súj­Farkas Pálné, Farkas Pál, Farkas Ferencné és Losó An- talné tápiósülyi, illetve sápi la­kosok a sülyi Virágzó Tsz tar­lóján szedegettek. Közben rá­éheztek a tsz szőlőjére, illetve szilvájára, abból loptak. A böngészett kalászokat a hely­színen kidörzsölték, a rendőr­ség már a megtisztított árpát vette el. A szilva- és szőlőlo­pást letagadták. A szabálysér­tési hatóság 250—200, illetve tóttá őkjt. Szénást Ferencné és Kovács Sándorné üllői lakos a Petőfi Tsz földjéről burgonyát böngé­szett. Büntetésük 50—150 fo­rint. Burgonyát böngészett Gados Károly né és Szakos József né gombai lakos is. Gadosnétól a burgonyát elvették. Szakosné otthon elfogyasztotta a böngé­szett krumplit. Büntetésük 250, illetve 100 forint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom