Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-19 / 273. szám

IMI. NOVEMBER 19, VASÁRNAP "“kMMod 7 MOZDUL AZ ÓRIÁS Hatalmas. Mint egy vállra fektetett ko­losszus lába. Vékony létrákon járnak fej hozzá a törpe em­berek. Alig hihető, hogy a tör­pék műve. Fölfelé nézek. Nézem, cso­dálom mindenfelé. — Feljön? — a hegesztő maga fölé bök hüvelykujjával. Kapaszkodunk a szalmaszál létrán. Csodálom, hogyan bír a hosszú, vékony jószág. Pe­dig Jakus István — mögöttem — S az ember? Mit ad ezért? — Elhegesztettem vagy két mázsa elektródát erre. Ilyen fémpálcát, ni — s mutatja. Felnézek. — A padlón még hagyján, oldalt is, de a mennyezetet már nehezebb lehet össze­varrni. — Olyankor én is ontom a szikrát, akár a sárkány. Füs­töl a ruha rajtunk. Nya­kunkba hull a tüzes áldás. &. .1 :Áík - HHHHI í Az ember és az óriás. Villamos járhatna a négyméteres nyílású kemencén át. Alkotója az ember szinte elvész mellette — jóval testesebb legény. A hegesztőruha is kitesz pár kilót. Még néhány lebegő, inga­tag lépés. — Itt vagyunk! — szusz- szán elégedetten a létra­partner. Alighanem élvezte a biesakló, tétova kapaszko­dást maga előtt. — Hát ez a?! — mutat, de most már előre. Négy méter átmérőjű, hat­van méter hosszú alagút, az első cementégető kernende. Eddig jutott a DCM. Ez -az óriás test forog majd éjjel-nappal. Egyik végén áramlik be az iszap, másik végén kifelé a darabos cement. Ez a jövő ké­pe. Most: — Csavarokkal húzzák csz- sze a gyűrűket, azt úgy is gondolja, hogy nem szőrös- től-bőröstől emelték ide a kö­penyt. Köpeny — vasból. Négy- százezer kilós! Belülről sa- mottal tapasztják, kívül épü­let fedi majd, hogy jobban tartsa a hőt. A vasalagút közepén kis tűz lobog. Meg-megpirosítja az emberek arcát, akik egy hosszú dúccal vesződnek, mintha azzal akarnák alá­támogatni a roppant körív tetejét. Idefönn Koncz László a gazda. Ö mondja: — A lengyelek vasalták hozzá a gyűrűket. Összefog­juk belülről, jól összeigazít- i juik, kicentírozzuk, s aztán a i gyűrűk közti keskeny résre i „ráfonaszt” a hegesztő. — Öriáscsavarok! Mennyi i lehet egy? — Colstokot vesz,, leméri, s 1 egy kis fejszámolás után jön j az eredmény: \ * — Tizenkét kilogramm, j Százkilencvenet raktunk fel... j Kétszázharminc mázsa vas < — csavarokban! Van ami : melegítse ezt a néhány em- ! bért a hirtelen jött hideg- \ ben. A tűzre pillantok. Pa- : rázslik a fa, villogva röp-! pennek a zsarát-csillagok. \ — Hideg van. — Az. Inkább huzat. De ki- j bírjuk. Fény villan fel egy gyűrű- í vei odébb. Létratársam, s ! kalauzom fogott dologhof. < / / — Ez aztán csillagszóró \ > — állót, meg röptávon ki- \ vül. Felém néz, s nevet. ■—Meg sem kell várni a ka- ; rácsonyt. Télen-nyáron foly-: ton figyelhetem. S még fi- ! zetnek is érte. Tűzkeresztség — ez jut eszembe most. Katonás, fér­fias, hősi fogalmat takart ez a fogalom. De mennyivel csodásabb itt ez a tűzben fürdő ember, aki a „nagy offenzíva” tűzszerésze, aki monstrumot — alulról. Ök a fővállalkozók — az irányí­tók. A legmagasabb és leg- vékonyabb közöttük a fő­nök. Tipikus német: kicsit hosszú, vékony orral, vilá­gos hajjal, s rendíthetetlen precizitással. Leírja a ne­vét is: — Struse Horst. Jó időt kívánok, mert lá­tom, hogy fáznak, s ajánlom, hogy ilyentájt Afrikában vál­laljanak munkát legközelebb. Nevelnek. — Ahová kell, oda me­gyünk — és mondja, mondja hány felé építettek már a világon kisebb-nagyobb ce­mentművet. — Itt hány kemence ké­szül? — Három. Egynek-egynek a súlya végül is ötszáz tonna lesz. — Hatalmas test. Mekko­ra erő forgat j*? Megvonja a vállát — „ki tudhatja’“. — Mégis... Csak úgy nagyjá­ból. Udvariasan mosolyog, de ilyen szentségtörést nem kö­vet el. Felmászik egy másik létrán, előveszi a papírokat. Számolás — és kiderül, hogy 233 lóerő forgatja. — De mikor? — Május—júniusban. Már előbb is. A mi szere­lőink eljutottak addig, hogy a gyűrűk pontos- összeigazí­Ahol az ember ereje kevés. Súlyosodik, épül a most maga forrasztja össze ezt az óriás cementágyút. Megemelem a kalapom előtte. Ezt teszem odalenn is* de köszönésképpen. Ismét föl­dön vagyok, s három kékru­hás némettel nézegetem a odadübörög a lánctalpas, négyszáz tonnás test (Tóth György felv.) tásához meg kell mozdítani a hatvan méteres köpenyt. Igaz, hogy csak csörlőkkel, kötéllel — mégis. Lehe-t, hogy éppen ezek­ben a percekben elsőt moz­dul az óriás. Tóth György \ Gorkij Autógyár tökéletesíti a Volga és a Sirály típusú gépkocsikat A Sirály kocsi modernizált kísérleti prototípusán szerkezeti változtatásokat eszközöl­tek és négyszeresére növelték az automata sebességváltó élettartamát, rekonstruálták a hátsó tengelyrudat. A motorba beépített különleges berendezés lehetővé teszi, hogy a kocsi könnyedén és símán indítson a megadott sebességgel. A képen: a moderni­zált Sirály kocsi kísérleti prototípusa (MTI külföldi képszolgálat) Ami már nagyon hiányzott Fejlődik a gödöllői közétkeztetés, de a gond nem szűnt meg Gödöllő nagy léptekkel ha­lad előre a fejlődés útján. Ho­vatovább városi külsővel és — igényekkel rendelkezik. Ilyen igény volt például a vendég­lői étkeztetés megoldása. Mint járási székhelynek, bírósága, tanácsa, rendőrsége, különféle intézményei és hivatali van­nak. Sok ember dolgozik ezek­ben is, de sok ügyes-bajos dolgát intéző ember is megfor­dul naponta a községben. Ha eljön a dél, szívesen ennének valahol ízletes, meleg ételt Ebből a szempontból Gö­döllőn nem volt jó a helyzet. A Hársfa Vendéglő igaz, hogy működött de mindössze 50—60 ember részére tudott — á la carte rendszerű válogatás mel­lett — közétkeztetést biztosíta­ni. Ez pedig a szükség leihez képest kevés volt Tavasszal a Váci Vend-égr látóipari Vállalat kézbevette az ügyet és amennyire a lehetőségek engedték, kibővítették az üzemet, A déli ebedet jelenleg három­százan veszik igénybe a . köz- étkeztetés keretében. Amint erről informált Pálos László, a Hársfa üzemegység vezetője, ez a szám még nem mondható véglegesnek. Ha a lehetőségek meglennének, jó­val többen is jelentkeznének az ízletes és olcsó ebéd előfi­zetésére. A lehetőségek azon­ban korlátozottak. Elsősorban is a helyhiány az, amin segíteni kellene. Az egyetlen terem kicsi, egyszer­re ötvenkét embert tudnak ki­szolgálni benne. Öt váltás van, mégis előfordul, hogy egymás háta mögött állnak az ebédre várók. man kellenének. A gépesítés sokat segíthetne. Itt van pél­dául a konyhai robotgép. A napi bungonyatisztítás öt em­bert foglalkoztat, míg a robot­gép egy emberrel ugyanezt sokkal rövidebb idő alatt vé­gezné eL A legérdekesebb az, hogy a robotgép megvan, hetek óta lenn áll a konyhában; felszerelésre várva. De nincs rá keret! Mindössze néhány száz forinton múlik, hogy jó néhány ezrest, s mun­kaerőt takarítsanak meg. Ugyanígy megoldatlan a csa­tornázás is. Az épület alatt téglával bélelt csatorna húzó­dik, amelyet annak idején még a Grass alkovich hercegek építettek. Legutóbb is, alig pár hónapja, tizennyolcezer forin­tért tisztították, s ma már is­mét használhatatlan. A szak­emberek különböző műszaki elképzeléseken törték már a fejüket, de a végső megoldást csak az ivóvíztársulat jelenti* ha eddig eljutnak a tervek megvalósításával. A gödöllői üzemegység veze­tőjének és a Váci Vendéglátó­ipari Vállalatnak nagy gond­ba, hogy miképpen tudnának [gyors átmeneti megoldást ta- ílálni. Mert bár igaz, hogy ez j távolról sem nyereséges vállal- ! kozás, mégis fejleszteni kell, j mert ezt követeli a dolgozók ; érdeke. _____________ K. M. ! Hétszáz végző a felsőfokú tanítóképzőkben Az érettségire épülő fel­sőfokú tanítóképzőink 1959- ben kezdték meg működésü­ket. Az újtípusú intézmények oktató-nevelő munkájában már érvényesül az az élv, hogy a pedagógusképzésben is kerüljön egymással szoro­sabb kapcsolatba az elmé­let és a gyakorlat. Ebből a célból vesznek részt a kép­zők harmadéves hallgatói egy iskolai féléven át szakgya­korlaton. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy jó a szak­gyakorlaton résztvevők felké­szültsége. Az a vélemény, hogy mind általános, mind pedagógiai műveltség tekin­tetében megfelelnek a köve­telményeknek. A felsőfokú képzőkben eb­ben az oktatási évben 700 fiatal fejezi be tanulmányait. Közülük sokan elhatározták, hogy falura mennek majd tanítani. (MTI) Megbeszélték az üzemek­kel, hivatalokkal a fokoza­tos kezdést, de nem tart­ják be, így torlódás kelet­kezik. Nyáron, amikor a szépen rend­behozott kerthelyiséget is használhatták, naponta 600— 700 ebédet adtak el. Bővítésre, terjeszkedésre egyelőre nem is gondolhatnak — nincs hol. A másik nehézség a konyha felkészületlensége, valamint a raktárhiány. A vendéglő sze­mélyzete a felszolgálókkal egyetemben, összesen tizenki­lenc fő, holott ekkora forga­lomhoz legalább huszonhár­kezek bontják a válaszfalakat. A díszes homlokzatú székház 1962. január 31-én megnyitja kapuit a tudásra vágyók előtt. Hogyan is működik egy pla­netárium? A diaberendezés ötezer csillagot tfetít fel a különle­ges épület fehérre festett belsejű kupolájába. A fél­gömbön naprendszerünkből a Nap, a Hold — ezek mozog­nak — rajzolódnak majd elénk, s még hat, szabad szemmel látható bolygó: a Mer­kur, a Venus, a Mars, a Jupiter, a Saturnus és az Uránus, de mind mozdulatlan állapotban. A Földet nem láthatjuk tár­sai között, mivel így elvesz­tené reális képét a vetítés, mert úgy hatna, mintha nap­rendszerünk határáról néz­nénk szét s nem Budapestről. A vetítőgép gömbalakú ré­sze minden irányban forog. A gömbön belül 32 kilyuggatott fémlemezke helyezkedik el. A rajtuk levő pontocskák jelen­tik a csillagok helyét s a mö­göttes fényforrás sugarai a csepp réseken áthatolva tűn­nek fel csillagokként a kupo­lában. A lemez nem áll egyhely­ben s ez természetes is, ha­nem finom óramű mozgatja a fényforrás előtt mindig odább, s így a teljes napi — éjszakai — égmozgás lejátszódik előt­tünk. Alkonytól hajnalig tartó időszakot élhetünk át pár perc alatt. A planetárium mást is tud. Bemutatja, hogy milyen a csillagos éj az egyenlítő vidékén, de épp így tudat a sarkvidéki éjsza­kákról. Különlegessége még másban is megnyilvánul. Sa­játos betájolója — a nehéz­kedési erő hatására — arra a földrajzi pontra áll automa­tikusan, ahol a planetárium ép­pen van. így a mesterséges belső horizont megegyezik a valósá­gos külsővel. Több csillagot nem enged a benti láthatár fölé, mint ahány a budapesti éjszakákon feltűnik. A 32 lemezke változataiból bemutatható a 6000 év előtti csillagos ég, de a jövő csilla­gos ege sem titok előttünk, 20 000 év távlatáig. Tudva­levő, hogy a csillagok állan­dóan vándorolnak egymáshoz viszonyítva — ha számunkra észrevétlenül is — és például a Stella Polaris, a sarkcsillag már csak pár ezer évig tölti be mai szerepét, s helyére más csillag kerül. i A csodálatos gép számára egyetlen földi nap alig né­hány perc, ám húsz perc alatt akár egy év pereghet le az émuló szemek előtt csil­lagváltozásaival. Az ötezer csillag hátterében ott fut át a Tejút. A nagyobb méretű, 600 személyes, 25 méteres ku- polájú planetárium a törpe­bolygókat, a meteorfelhőket, az üstökösöket is szépen mu­tatja, de a most épülő, 60 sze­mélyt befogadó bemutató is nagyszerű nyereség a csillagászat népszerűsítésére. Az. iskolákban megkönnyiti a földrajz oktatását is, mivel a földrajzi helymeghatározást játszva tanítja. Élvezhetjük még a déli félteke nálunk már nem látható csillagait és a Nap egész évi útja átvonul előttünk. A gravitációs automata rögtön beállítja csillagos egünket, de a többi „csodát” már csak kézi irányítás vetíti ki a félgömbbe. A nagy, 600 személyes planetáriumban — ezt később majd a Citadellá­ban állítják fel — minden mozgatás gépi erővel történik. Európában nincs még sok planetárium. Számuk ma még a húszat sem haladja túl. így kulturális nyereségünkre mél­tán lehetünk büszkék. Az igazgatóság az iskoláknak kü­lön tanulmányi előadásokat rendez majd már az idei tan­évben. Darázs Endre A Német Demokratikus ; Köztársaság pavilonjának az i idei tavaszi ipari vásáron ér­dekes nevezetessége volt. Fia­tal magyar csillagász, ifjú Bartha Bajos kezelte itt a jé­nai Zeiss-művek nagyszerű optikai rendszerét s ez egy köralakú terem mennyezetére vetítette a csillagos eget. Egymagában ez nem lett volna még szokatlan, de gombnyomásra hosszú ván­dorútra indultak a távoli csillagok. Húsz perc alatt annyit tanulhattak a szemlé­lők, mintha két-három hosszú csillagászati előadást üldögél­tek volna végig. A TIT kérésére fővárosunk megvásárolta a drága mű­szert. Az elhelyezése körül hosszú vita volt, mert a pla­netárium különleges bemutató helyisége majdnem ugyan­annyiba kerülne, mint maga a berendezés. Először a TIT gellérthegyi Uránia bemutató csillagvizs­gálóját szemelték ki e célra, de helyhiány miatt itt nem sikerült a felállítás s az ille­tékesek végül a városligeti Vi­dámpark egyik épülete mel­lett döntöttek. Évekig ebben működött a TIT őslénytani kiállítása, de most már hetek óta dolgoznak az épület hom­lokzatán s belsejében is gyors ; BUDAPEST ÚJ BÜSZKESÉGE: t * a mindentudó planetárium

Next

/
Oldalképek
Tartalom