Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-17 / 271. szám

Munka közben... V. ÉVFOLYAM. 271. SZÁM 1961. NOVEMBER 17, PÉNTEK fp Szovjet pajtások úttörőink között Kedves, vidám baráti találkozó Vasárnap szokatlanul han­gos volt a Petőfi Sándor Ál­talános Iskola. Az udvaron egyenruhás úttörőlányok, út- förőfiúk sürögtek-forogtak, készülődtek valamire. Tíz óra .. . negyed tizen­egy ... végre fél tizenegy­kor megtudtuk, mire való ez a nagy készülődés. Az iskola bejáratánál sor­falat állva, lelkes erűmmel fogad lék a vendégeket, 3 szovjet pionírokat. A tízóraira szépen megté­rített asztalnál, a feldíszített teremben Molnár Ida, a Rákóczi általános iskola ta­nulója üdvözölte a szovjet pajtásokat. Természetesen oroszul. Hogy a magyar kis­lány orosz szavait, a magyar pajtások is megértsék. Me­zősi Istvánná tanárnő tol­mácsolt. Kis kultúrműsor követke­zett, amelyben városunk mind a négy általános isko­lába képviseltette magát A műsorban voltak hegedű-, zongoraszámok, szavalatok, énekek. Bájos volt a kis ötödik osztályos Rosta Éva népdalcsokra és a Petőfi-is­kola tanulója, a hetedik osz­tályos Réger Margit, aki egy Csokoré, i-verset szavalt. Sikei-rei szerepelt az Arany János-, illetve a Ráikóczi-i?- kóla énekkara. Külön di­cséretet érdeméi az Arany János iskola kis szólistája, Müller Rudolf, aki szépen, érzéssel énekelte a „Bunkécska” című for­radalmi dalt. A Kcssuth-isfcolából Dajka Balázs hegedűszólóját említ­jük meg. A koníeránsz természetesen kétnyelvű volt. A műsorszámokat először Karikó Mária konferálta be oroszul, majd Biczó Mária magyarul. Mindkét pajtás a Petőfi-iskola nyolcadikos ta­nulója. A műsor végén a szovjet pionírokkal , levő ta­nítónő köszönetét mondott a felejthetetlen délelőttért , A szovjet—magyar kultu­rális p; oni rt-al álikozót a helyi nőtanács kezde­ményezte. Reméljük, e kezdeményezést követi majd a többi. Dicséretet érdemelnek a Petőfi-iskola „rádiósai’', akik már előző délután is, és va­sárnap kora reggel Biró Sándorod csapatvezető segít­ségével és irányításával azon fáradoztak, hogy minél job­ban sikerüljön ez a baráti ta­lálkozó. A műsort „eszem-iszom'* követte. Az ízes, finom falatok, a szendvicsek percek alatt el­fogyták, és a málnaszörpöt, meg a süteményt sem kellett külön kínálni. Jó étvággyal ettek, ittak a vendégpaj tások. a vendéglátók. Közben ter­mészetesen vígan „társalog­tak” is. Kézzel-lábbal, de mégis megértették egymást. Seri Erzsébet, az Arany Já­nos' iskola rajvezetője egy cseh pionír játékát tanított meg a pajtásokkal, amit örömmel játszottak. Szállt a dal., kacagtak a pajtások, sőt a bátrabb fiúk. amikor megkezdődött, a zene, táncra, is kérték a kislányo­kat. Minden jónak hamar Áho! hiányzik a művelődési otthonok életéből a KISZ Gondolatok az irodalmi színpadról Néhány héttel ezelőtt Ceglé­den jártam és végignéztem az irodalmi színpad egyik pró­báját. Á Villon-költemények- ből összeállított műsort azóta már be is mutatták, mint hal- - lom, szép sikerrel. De a pró­bán tapasztaltak alapján el­mondhatom, hogy az a tucat­nyi fiatal, akit a színpadon láttam, elismerést érdemel, és nem elsősorban tehetségéért, hanem azért a komolyságért, fegyelmezettségért, amit csakis a kultúra színpada, szépet ad­ni alíarása táplál, hiszen mű­kedvelők mindannyian és az itt végzett munkájuk semmi­féle anyagi előnnyel nem jár. Mindezt azért mondtam el csupán, mert' végre nálunk Nagykörösön is bontogatja szárnyát egy irodalmi színpad, és nagyon hasznosnak talál­nám, ha nem szégyellnénk szomszédba menni jó taná­csért, most az indulás nem könnyű napjaiban. A Ceglédi Irodalmi Színpa­dot egyébként Katsányi Sán­dor, a járási könyvtár alkal­mazottja vezeti és aki úgy gon­dolom, készségesen segítene, ha hozzá fordulnánk. Még mielőtt tovább men­nék, hadd írjak le valamit. Most elmondott és elmondan­dó gondolataimat nem ...ki­oktatásnak” szánom, örülök neki, hogy végre lesz nálunk valami, mert ha jó lesz, annak úgy, mint mások, én is hasz­nát Htom. A kényszerű mentegetőzés után 'beszámolók arról, hogy Cegléden találkoztam Barlangi Istvánnal, a Budapesti Panto­mim Stúdió vezetőjével is. B. I., a Fővárosi Bábszínház művésze a stúdiót társadalmi munkában vezeti. Némajátéko­sai a gyári kullúrcsöpörtök táncosaiból, színjátszóiból ver­buválódtak. Szívesen jönnének Nagykőrösre is. Milyen jó len­ne, ha közelebbről megismer­kedhetnénk ezzel a műfajjal, amely nálunk gyerekcipőben jár ugyan, de például Francia- országban, Csehszlovákiában már szép múlttal dicsekedhet, Ks befejezésül még valamit. Nekem úgy tűnik, hogy a kul­túrotthon által szervezett iro­dalmi színpad egyelőre elég szűk körre támaszkodik. Jó­részt az Arany János Gimná­zium önképzőköréből kerültek ki az első est szereplői. Nem az a baj, hogy gimna­zisták szerepeltek, hanem az, hogy nem mozgósították a vá­ros összes KlSZ-alapszerveze- tének fiataljait. Mert sókan vannak ám, akik segítenének. És hogy mennyien lesznek a jövőben, attól az irodalmi szín­pad léte függ. Hiszen az elő­adások szereplőinek kiváloga­tása, az előadások megszerve­zése semmivei sem nagyobb feladat, mint nézővel tölteni meg a színháztermet. Szavaim alátámasztására hadd idézzem a „Sziklai Sán­dor” kulturális szemle 1961— 62. évi útmutatójának egyik bekezdését: „A művelődési otthonok eredményes működése csak belső öntevékenység alapján valósítható meg. Ennek pedig — mint a legöntudatosabb fia­talok szervezett csoportja — a KISZ lehet a lelke, mozgató ereje. Ahol hiányzik a műve­lődési otthonok életéből a KISZ, ott ez a belső motor hiányzik.” Rckes Dezső vége, így eltelt ez a dél­előtt is, és a pajtásak szép emlékekkel gazdagodva vál­tak el egymástól. — Doszvidinyia! — Szer­vusztok! — búcsúztak egymás­tól. Ma: ciáaclás tt kluhbtut Ma este 8 órai kezdettel előadás lesz a TIT klubban. Szűcs Zoltán, a városi ta­nács elnöke ismerteti Nagy­kőrös városfejlesztési terveit. Az előadásra minden ér­deklődőt vár a TIT és a klub vezetősége. KONZERVGYÁR III. Látogatás a savanyító üzemben Konzervgyár III. Röviden így nevezik a savanyítóüze­met. Zakatolás, beszélgetés, gép­zúgás. Az asztaloknál fehérkepe- nyes asszonyok, lányok se­rénykednek. Ebben az üzem­ben nemcsak a rendes, mű­szakos munikásnők dolgoz­nak, hanem oktatók felügye­lete alatt itt vannak a ta­nulók is. • Az üzemnek három „front­ja” van. Egyik a szalag mel­letti rész, ahol most almát, körtét, barackot és szilvát raknak üvegbe. A másik ré­sze az üzemnek a záró rész, ahol a teli üvegekre raknak fedőt, és azt géppel nyomják rá. A záróbrigád az egyik leg­gyorsabban dolgozó brigád. A harmadik üzemrész a dunszioló, ahol nagy kádak­ban dumsziolják ki a befőt­teket. Ahogyan körülmentünk az üzemben, láttuk, hogy a mű­szaki tanulók egy csoportban, külön dolgoznak, és nagy igyekezettel éppen szilvát raknak üvegbe. Oktatójuk és csoportveze­tőjük állandóan köztük van. Irányítják őket, beszélget­nek, evődnek velük. — Puff! — Marika leejtett egy kész, teli üveget. Körül­néz, hogy ki látta. Senki, mert alighogy a szerencsét­lenség bekövetkezett, vagy hat lány ugrott fel, és ..fa­laztak”, hogy ne lássék, mi történt. Magas, barna fiatalember megy el mellettünk* Lukácsi Sándor. A fiatalember most végzett Budapesten, és ami­kor ideihelyezték a nyáron gyakorlatra, úgy megszerette ezt a gyárat, hogy később ide kérte magát. Különben ő budapesti, és szülei is hiába két fék, megkötötte magát, itt Nagykőrösön. Rajta kívül még három technikus fiú van iitt a gyár­ban Pestről, vagy Past kör­nyékéről. — Milyen beosztásban dol­gozik ? — A nyáron még techni­kus voltam, most müszakve- zetö vagyok. — Mi vonzotta ebbe a vá­rosija? — Nemcsak a gyár, hanem maga a város. A csend, a nyugalom. — Szabad idejében mivel foglalkozik? — Rád; ózok. magnózok és önszorgalomból nyelvet ta­nulok. Folyik a munka. A dunsz- tolónál élelmiszeripari tanu­lók szorgoskodnak. A tar­tályokból száll a gőz, eresz­tik bele az üvegekkel teli rá­csé lkat. Szép üzemrész a savanyító, vagy ahogyan nevezik: a kon­zerv III. (seri) MíCilffcöJSrii — BEFEJEZTÉK a Rákóczi Tsz-ben a cukorrépa szedéséi. A hoidankénti termésátlag 80 mázsa volt. — ELLOPOTT három szál akácfát a Dózsa Tsz-ből Za­gyi János (2. járás; Cs&vár dűlő 19). A szabálysértési ha­tóság 200 forint bírságot rótt rá, és 80 forint kártérítésre kötelezte. — MEGKEZDTE a szőlőta­karást a Petőfi Tsz. — KÉTEZERHATSZÁZ csi­béje van a Rákóczi Termelő- szövetkezetnek. A hó végén adják át a BARNEVÁL-nak. — F.Z ÉVBEN 43 300 forin­tot költöttek a szociális ott­hon felszerelésére. Vásároltak nyolc cserépkályhát, kicserél­ték a régi ágyakat és vettek huszonegy újat, valamint negyvenöt éjjeliszekrényt. Pályi József gépkocsivezető kétszázezer kilométert tett meg baleset nélkül. „Vezess balesetmentesen” mozgalom bronz fokozatának tulajdonosa fc$* Angyal Antal ládagyári gépmunkás munka közben a korongüzemben Kancsár Ferencné A. B. É-féle refrakiorméteren a szilva íz vízben oldható száraz anyagát vizsgálja (Foto: Fehér Szilárd) A KONKURRENS határban festegetiem, forgalmasabb kocsiút ■mentén. Hozzá vagyok szokva a nézőközönséghez, s így a jövő-menő szekerek sem za­vartak. Egy biciklista azon­ban igen kitartóan álldogált mellettem, figyelve készülő művemet. Már a befejezéshez köze­ledtem, amikor megreszkíro- zoit néhány elismerő szót, s igy beszélgetésbe elegyed­tünk. — Eladásra készül? — kérdezte kíváncsian. — Inkább kiállításra — fe­leltem, — de ha esetleg meg­Helyes trágyázás, nagyobb termés Évről évre nagy és egyre nagyobb terméseket csak ak­kor lehet a földekről letakarí­tani, ha a termesztett növé­nyek igényeit a lehető legtöké­letesebben kielégítjük. Nem elég csak a termés növelésé­vel törődni, hanem ezzel párhuzamosan a talaj termő­kép ességét is növelni kell. E cél elérésére, a talajerő visz- szapötlására a trágya igen fontos. A tsz-ek nagy többsége nem rendelkezik annyi szer­ves (istálló) trágyával, mint amennyi kellene. Nincs meg a száz katasztrális holdra eső állatszükséglet, így a trágya is kevés. Figyelembe véve azt, hogy a tsz-ek — dicsére­tes niódon — nagymértékben foglalkoznak szőlő- és gyü­mölcstermeléssel, valamint kertészettel, ami rendkívül sok trágyát vesz igénybe. De nyilvánvaló, hogy ezek után a különben is kevésnek bizo­nyuló trágyahozamból a szán­tóföldi kultúrák alá még kevesebb jut. Felmerül a kérdés, hogy mi itt a tennivaló?! Természetes válasz, hogy az éllatsűrűség növelésével le­hetséges a trágyahozam eme­lése. Ez azonban semmiképp nem haladhat oly gyors ütemben, mint az szükséges volna. Addig azonban, míg az állatállomány felfejlesz­tése eléri a kívánt fokot, egyetlen megoldás adódik. Ez pedig az, hogy a pillanatnyi­lag rendelkezésre álló trágya, valamint a napi trágyahozam oly szakszerű Icezelést kap­jon. hogy azokban levő táp­anyagok a legnagyobb mérték­ben megmaradjanak és az esetleges helytelen kezelés miatt ne a levegőbe párolog­janak el, hanem az a nö­vény részére raktározódjék a felhasználásig. A trágya helyes kezelése trágyakazalban — szarvas­ban — történik. Tanácsos a trágyaszarvas helyét a trá­gyázandó tábla szélén kijelölni. A trágyaszarvas helyes mérete a 25 méter hosszúságú, öt mé­ter szélességű és három méter magasságú. A trágyaszarvas aljára 50—60 centiméter vas­tagságban szalmát kell teríte­ni, ami trágyává válik. A szakaszos trágyakezelési mód a tápanyag nagyobb fo­kú megőrzését segíti elő az­zal. hogy módot ad az egyes szakaszok elkészülte után azonnali beföldelésre. A földe­léssel megakadályozható az értékes nitrogén elpárolgása és a föld súlyától eredőén a trágya közt levő levegő ki­szorul és megindul az egész­séges érési folyamat. Mikor a trágyaszarvast egy 50—60 centiméteres réteggel leföldelik, az árok alját, amelyből a földet kitermel­ték, be kell szórni tör előkel, amely a kipréselt trágyalevet összegyűjti és azt alkalmasint egy új, épülő trágyaszarvas­ba kell bedolgozni. Tekintettel arra, hogy a háztáji állatok trágyatermelése a tsz-trágyamenny iségnek igen nagy részét teszik ki, szükségessé válik annak is a szakszerű kezelése. A helyesen kezelt trágya sokszor kétszeres értéket kép­visel a rosszul kezelt, silány minőségű trágyával szemben. Eszlári Ferenc tetszik valakinek, akkor el is adom. — Éra is szoktam festeni, de csak olajfestékkel, és megrendelésre. — Akkor hát kollégák va­gyunk? — néztem rá kíván­csian. — Valamikor tetszik tudni, a kőműves szakmát tanul­tam, de most mint alkalmi munkás dolgozom és közben feszegetek. — Aztán mit szokott feste­ni? — érdeklődtem tovább. — Most éppen a bűnbánó Madonnán dolgozom, de megfestettem én képről az Olajfáit hegyét is — mondot­ta dicsekedve. Nagyot nyeltem, sietve cso­magoltam és búcsúztam a frissen szerzett „kollégától", Rácz József KÜLÖNÖS FELREERTES Hangokat hallok a köz vé­ge felé közeledtemben. — Megyünk? — Nem. Ne várj. Mögér- között apu. ünnepi ebéd lösz. „Szíja” — kiált még vissza. Kerek arcú copfos kislány kanyarodik be kerékpáron az utcába. A kormányon tele szódavizes üvegeket szállít. Egy bácsi a sarkon pedagó­gushoz illő szakszerűséggel oktatja a másik gyermeket. — Nem hallottad, hogy kérdöztek? — Mit bácsi kérem? — így a kislány. — Hát azt, hogy „mi ja?” — válaszónod költött volna. A gyermek szeme megértőén csillan és mosolyogva így szól: „Szervusz bácsi”. — Mi ja? — csodálkozik az öreg. A távolodó kislány hátra­fordul,• a szemeiből látom, hogy örül —, elfogadták a köszönését. Bíró Ilona

Next

/
Oldalképek
Tartalom