Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-15 / 269. szám

V. ÉVFOLYAM, 269. SZÁM 1961. NOVEMBER 15, SZERDA KÉPEKBEN JELENTJÜK f 0 Krdeiiie§ rafia gontlolkozni Hozzászólás a ,,Közösen több könyvel tudunk adni az olvasóknak“ című cikkhez „Közösen több könyvet tu­dunk adni az olvasóknak” címmel cikk jelent meg a Nagykőrösi Híradó elmúlt vasárnapi számában. A cikk írója elmondotta, hogy a ta­nács népművelési osztálya és a városi könyvtár dolgozói a vállalati, szakszervezeti könyv­tárak összevonását tervezik. Az ilyen módon tekintélyes számra duzzasztott könyvállo­mány aztán a könyvtár dolgo­zóinak irányítása mellett cse­rélődne a vállalatok között. A könyvállomány gyarapítása a cikk szerint úgy történne, hogy „az évenként könyvvá­sárlásra beiktatott összegeket egy közös kasszába tennék (ti. a vállalatok) s egy közös bi­zottság intézné a vásárláso­kat." A földművesszövetkezet szakszervezeti könyvtárosa vagyok, ezért a cikkben is­mertetett terv fokozatosan érdekel, elgondolkoztat. Szerintem az ötlet jó. A vállalatok nem .tudnék éven­te olyan összeget könyvvá­sárlásra fordítani, ami ké­pes lenne fedezni dolgozóik igényeit. Az arány az évek folyamán nem javul. Nem is javulhat, hiszen az olva­sók száma hatványozódik. A terv megvalósítása azon­ban problémákat vet fel. A szakszervezeti könyvtár irányítását a szakszervezetek megyei központjainak kultu­rális bizottságai, illetve a megyei szakszervezeti könyv­tárak végzik. A könyvállo­mány összevonása ezért — ami együtt járna azzal, hogy az irányítás a városi könyvtár feladata lenne — csakis a megyei központok tá­mogatása mellett lehetséges. A másik probléma az, hogy a könyvvásárlásra fordítható összeg nagysága vállalaton­ként változik, mint ahogy a létszámtól függően változik a kölcsönözhető könyvállomány nagyságával szembeni igény is. Nehéz lenne (vagy lesz?) el­dönteni, melyik vállalat meny­nyi könyvet kapjon a vándor állományból alkalmanként. És végül ki lenne felelős a könyvállományért? Békés Dezső A KiSZ életéből Barátság az úttörőkkel Szép és mindkét fél számá­ra hasznos kapcsolat van ki­alakulóban a földművesszö- vetltezet KISZ-szervezete és az Arany János iskola úttörő- csapata között. Néhány héttel ezelőtt talál­kozott először a KlSZ-szerve- zet vezetőségének megbízott­ja az úttörőcsapat vezetőivel, hogy megbeszéljék, hogyan segíthetik egymás munkáját. A megbeszélés eredménye­képpen Fehér Albert, a KISZ- szervezét kultúrfelelőse ellá­togatott az úttörőcsapat gyű­lésére és rövid beszámolóban ismertette, hogyan dolgoznak, tanulnak, szórakoznak a ki- szisták, milyen feladatokat akarnak megoldani az elkö­vetkezendő időben. Ezután az úttörő pajtások tettek fel kér­déseket, és a kissé hivatalos hangon induló találkozó, ba­rátságos beszélgetéssé alakult. Az úttörőcsapat vezetői örömmel fogadták a meghí­vást és megígérték, részt vesz­nek a KISZ-szervezet legköze­lebbi taggyűlésén, ahol elbe­szélgetnek majd a KlSZ-íia- talokkal arról, hogyan mélyít­hetik barátsággá szépen indu­ló kapcsolatukat. A HÁLÁTLAN ESERNYŐ Most, hogy végre beállt az esős idő, örömmel állapítot­tam meg, hogy az esernyő nem ment még ki a divatból. Sőt, új divatú esernyők is vannak. Csinos kislány tartja a kezében. Nem is annyira az eső ellen mint dekorációnak. Szép fejét jobbra-balra hány­ja csak úgy lobog utána a hosszú haja. Követi is vagy három-négy fiú nem fogyva líci a bóknak szánt megjegyzésekből. Egyszer csali valaki felkiált. — Jaj, az esernyő! — Inkább a kislány! — aki­nek barna fejét lepelként fog­ja körül a rácsukódott „di­vatcikk”, amitől igyekszik megszabadulni. Nem volnánk jó magyarok, ha ki ne törne a harsány ne­vetés. A kislány vérvörösen rohan el a Tömöri utca felé. Én meg megelégedetten hú­zom a szemem elé esőkabátom csuklyáját. Bíró Ilona Az Állami Bábszínház gyermekin ű sorával nőve mb er 21-én jön városunkba. A művelődési ház színház- termében déleiéti fél 11 óra­kor és délután fél 3 órakor lép fel a János vitéz című színdarabbal. Petőfi Sándor költeményé­ből írta: Szilágyi Dezső» Zene: András Béla. Díszlettervező: Lévai Sán­dor. Rendező: Szőnyi Kató. Bábtervező: Bródy Vera. Játszanak: Szőllősy Irén. Rebró Mara, Sándor Ágnes. Leviczky Andor, Kaszás László, Elekes Pál, Dörögdy Miklós, Csepely Péter. Jegyek válthatók a művelő­dési ház pénztáránál. Az érdekesnek ígérkező előadásra minden gyermekei szeretettel vár a rendezőség. Kelten a törzsgárdából a konzervgyárban. Misziusz Sándorné munkavezető és Pálfi György a vontatási részleg vezetője Gurulnak a lekváros hordók Kovács Ferenc, Kiss Ferenc és Bugyi Tibor segédletével Tejfellel teli a hordó. Mukus Albert és Gyulai István csomagolnak (Foto: Fehér Szilárd) még a munkahelyeken rend­szeresített munkavédelmi őrök éberségével — az előző évhez képest általában húsz százalékkal csökkent a bal­esetek száma. — És mint szakembernek, mi a véleménye, hogyan le­het tovább csökkenteni? Elmosolyodik. — Ha törhetetlen műanyag­ból lesz az üveg és az ezer baleseti alkalmat magában hordozó szegeit faládák alu­mínium ládákká változnak — (már nagyon sok átválto­zott) — úgy szerény vélemé­nyem szerint még ötven szá­zalékkal csökkenne a balese­tek száma. — Milyen munkát végez­nek ezenkívül? — Mind hárman —, mert rajtam kívül Bacsó György és Hardi Ambrus is elsősegé­lyes tűzoltók, aktív tagjai va­gyunk a társadalmi tűzoltó­ságnak. — Ki a felettesük? — Szécsény Ferenc gépész­mérnök üzemvédelmi megbí­zott. Jelen pillanatban ellen­őrző körúton van a II. tele­pen. Fehér Szilárd Levél Farkasnénak a Pásztor utcába j NOVEMBER 12-ÉN a déli órákban, amikor hazafelé | igyekeztem a Pálíi úton. (ahol a lelkiismeretlen emberek az : úiszéii árokban homokbányát csináltak) a homokbánya mel- | lett. egy piros gyermekkerékpár és egy kerékpár hevert... í Eszembe jutott, hogy az újságból olvastam, hogy négy . gyermeket ölt meg a homokbánya. És én nem tudtam addig | utamat folytatni, míg meg nem néztem a két kerékpár gazdáját a homokgödörben. Amint átmegyek as út másik oldalára, a lábam majd földbegyökerezett, mert az út egyik oldala egész a köves útig le volt szakadva. Alig tudtam odáig menni, hogy megnézzem mi történt. Nem kis örömömre két kisfiúcska beszélgetett lent a gödörnek egy ép oldalában. Megvártam míg kis szatyorkájukat megtöltik homokkal. Közben megkérdeztem nevüket és figyelmeztettem őket, hogy máskor ne jöjjenek ki homokért mert ez veszélyes. KEDVES ÉDESANYA, szerelnék személyesen beszélni önnel. A gyermekeitől csak azt tudtam meg, hogy önt Far­kasnénak hívják és a Pásztor utcában laknak. Gondolt-e arra, hogy milyen veszélyes megbízatást adott egy 10—12 éves. és egy 8 év körüli gyermeknek? Ha baj érte volna őket, kinek fájt volna? Ne haragudjon meg, hogy e helyütt üzenem: máskor jobban vigyázzon gyermekére, mert az ördög soha nem alszik. Édesanyai szeretettel özv. Barna Józsefné (Pálfái út) N^XXXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXVvXXXNXXXXXXXXXXX>XXNNXXXVv\X\>XXVs\>NX\XN>XVX\>XXXVXXXN' i — A MÉH negyedik negyed­éves terve vasból 850 mázsa, rézből, alumíniumból, ólomból és egyéb anyagokból 30 mázsa. Papit terve 217 mázsa, rongy­terve 30 mázsa. Böróegyűjtési terve 10 000 forint, tollterve 150 kilogramm és egyéb cso­magoló anyagok terve 2000 fo­rint. — A VÁROS két szociális otthonának ez évi költségveté­si összege 1 206 000 forint. — AZ ELMÚLT héten 100 rántanivaló csirkét értékesített szabadpiacon a Szabadság Termelőszövetkezet. — A HUNYADI TSZ telje­sítette ez évi baromfi- és hí­zottsertés tervét. SPORT KOSÁRLABDA Női NB II. Budapesti Spartacus—N. Kinizsi 59:58 (24:24) (TF-terem, Vezette: Szabó III., Cseresznyés.) A Kinizsi Varga Vera, Molnár- né — Dobozi — Komáromi, Si­mon összeállításban kezdett. A félidő első részében határozottan rosszul játszott a csapat. Ebben a játékrészben a vendéglátó Spar­tacus pontelőnyre tett szert, a félidő második részében a Kini­zsinek sikerült egyenlítenie. Fordulás után kemény harc ala­kult ki. Amíg a Kinizsinek sem­mi sem sikerült a kosár alatt, ad­dig a Spartacus akciói kosárral végződtek, úgy hogy a második félidő közepéig a pestiek 12 pon­tos előnyre tettek szert. A Kini­zsi mellesleg rosszul is védeke­zett. A hajrában a Kinizsi behoz­ta hátrányát, sőt, befejezés előtt közvetlenül két ponttal vezetett is, de védekezési hibából mégis csak a Spartacusnak sikerült a győzel­met egy pontkülönbséggel meg­szereznie, amiben része van az elfogultan bíráskodó játékvezető­kettősnek is. Ugyanis az utolsó másodpercben mindkét játékve­zető sípolt, büntető járt volna a Kinizsi javára, amit az időmérő mérkőzés végét jelző sípjele után már — helytelenül — nem ítéltek meg. Kosárdobók: Komáromi és Si­mon 26—26, Molnámé 4, Ruzsinsz- ky 2. A Spartacusból Bakonyi 22. Bá­lint 19. Nagy 16 kosárral voltak a legeredményesebbek. Megyei bajnokság (férfi) X. Kinizsi—Kecskeméti Piarista Gimnázum 60:55 (29:26) (Kecskemét. V: Szakonyi, Les- kó.) Végig iramos mérkőzésen, nagy küzdelemben győzött a lelkesen támadó és szorosan záró körösi csapat, annak ellenére, hogy Papp dr.. Molnár, Varga és Szarka a ki­pontozás sorsára jutottak. Kosárdobók: Abrahám 22, Mol­nár 18. Szarka 8. Gregor és Var­sa 4—4, Papp dr. és Szarvas 2—2. M. középiskolai (férfi) bajnokság N. Arany j. Gimnázium—Ceglédi Gimnázium 59:48 (34:16) (Nagykőrös. Vezette: Matilik, Bánsági.) A nagykőrösi gimnazisták jó erőbeosztással, biztosan győztek. Kosárdobók: Zombori 25, Pusz­tai 15, Barta 13, Járvás 4, Szűcs 2. Bács megyei (női) bajnokság Kecskeméti Bányai Gimn.—X. Arany J. Gimn. 93:35 (39:25) (Kecskemét. V: Tóth Ibolya.) ICosárdo£>ók: Horváth 16. Somo- di 10, Molnár 5, Irházi és Rétsági 2—2. ASZTALITENISZ Xagykőrösi Kinizsi—Dunakeszi Postás 14:4 Dunakeszi Kinizsi—Xagykőrösi Kinizsi 11:7. Mindkettő megyei bajnoki mér­kőzés volt. Mintha összebeszéltek volna a; háztulajdonosok: vem vakol- i tatjuk be a házainkat, csinál- i tassa meg a város, ha akarja,: mi majd csak ellakunk ben- i ne még egy-két évtizedig, az-; tán úgyis ad a temető örök: hajlékot... Tán még fel is zokogtak erre a gondolatra. ; neméljük, hogy a városi ta- \ xl nács nem hatódik meg a • fentiektől és megtalálja a j módját az alkalmi műemlé- ; kék mielőbbi tatarozásának — ■ természetesen nem a saját! költségén. Mert inkább ne legyen egy-\ re szépülő városunkban egyet- \ len igazi műemlék sem, mint-\ hogy maholnap a hanyag ház- \ tulajdonosok jóvoltából egész \ utcasorok váljanak 'szégyenle- \ tesen elhanyagolt külsejűvé. \ Ezek ugyanis semmiképpen \ sem kárpótolnak bennünket az \ előbbiekért. (T—1.) ! Romlásnak indult... látjuk: bőviben vagyunk a műemlékeknek. ive firtassuk most, hogy ma­ii gánporta-e az illető, avagy „KIK” kezelésben áll, vagy tán éppen eladásra ajánlgatott épület — a lénye­gen ez ugyanis nem sokat vál­toztat. A műemlék-jelleg ugyanis mindenképpen meg­állapítható. Van például a Széchenyi tér' végén egy saroképület — a gazdája valamikor nagy jö­vedelmű ember lehetett, olyan terjedelmes porta —, amely valóságos várhoz ha­sonló már. A vakolata le­omolva, szinte várja az ember, hogy mikor szdkad rá valaki­nek a fejére. De nem ez az egyedüli. í } jzt mondják a pesszimista j /m lelkek, hogy városunk ^ nem nagyon büszkélkedhet f műemlékekkel. Van ugyan a 5 Cifrakertben egy — gyermek­ig szemmel igen szépnek és i, nagynak, de azóta egyre je- £ lentéktelenebbnek látott — ^ „mű”-emlékünk, de erről most % ne beszéljünk. (Beszélt már i róla csúfolódva — nem is bo­1 csátjuk meg nekik soha! — 1; néhány magyar író, de azok £ nem a szívükkel nézték a dol- ^ got, hanem ... na, hagyjuk.) % De elkeseredésre mégsincs £ okunk, nincs bizony. $ Sétáljunk csak végig akár- £ melyik főutcánkon, mondjuk if a Széchenyi tértől kezdve — i, az egyik legforgalmasabb és ^ „idegenforgalom” szempontjá­ig ból is legjelentősebb — a Kos­2 suth Lajos utcán, majd meg­Ballagnak. Kecskés Kati há- í roméves, Bűz Jóska négyéves.j Katinak be nem áll a szája.; Jóska nézi, nézi fájdalmasan,; ő is beszélne— de nem lehet.; Kati nem hagyja abba, csak í mondja a magáét. A fiúcska í lopva Katira néz és imitálja \ a sántítást. j — Nem látod, hogy me- í gyek? ; — Mijért? — kérdi Kati s \ rá sem néz. Jóska megismétli: : — Nem látod, hogy me- í gyek? ! — Mijért? — hajtja Kati.! Amikor a negyedik mijért j is elhangzik, Jóska mérges j lesz.-r- Mijért, mijért! Mit tu- ; dóm én! Hát csinálom! — Te buta! — nagyot csap; combjára — s „gyógyult” láb-; bal nekiiramodik az utcának. í A konzervgyár I. telepén Magyar Dénes elsősegély- nyújtó tűzoltót éppen munká­ban találtam. — Több is van naponta? — Tíz-tizenöt eset minden­nap előfordul. — Milyen természetűek ezek a balesetek? — Legtöbb az üvegvágás, szúrás, apró-cseprő égési se­bek, lef orrásás. — Ezek az apró balesetek, sérülések ál­talában nem okoznak munka­kiesést. Kötözés után újra folytatják a munkát. Súlyo­sabbak nagyon ritkán van­nak. De amennyiben elsőse­gélyre szükség van •— meg­adjuk. — Az előző évhez képest csökkent-e a balesetek szá­ma? — Igen. A rendszeres bal­eseti oktatások és nem utol­sósorban a munkahelyeken végrehajtott fokozottabb óvó­intézkedések — párosulva Csak röviden: Teljesítették tervüket a szeszfőzde dolgozói November 7-e tiszteletére a szeszfőzde dolgozói vállal­ták. hogy évi 3 780 ezer forint termelési tervüket befejezték. Vállalásukat siker koronázta és tervüket november 6-án befejezték. _______________ C sökkent a balesetek száma a konzervgyár l-es telepén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom