Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-14 / 268. szám

Ul. ÉVFOLYAM. 208. SZÁM 1961. NOVEMBER 14, KEDD Ünnep a határban Biihásssana Síash es kectw&ö idót: vasaim ap is ditlfßasiak as embvrvk. a fogatok, a gépek PILLANATKÉP A megállónál so'can várják a 8.?9-as buszt. Ott siet el mellettünk, hóna alatt üres zsák, kezében jókora zsíros- kenyér, nagyokat harap be­lőle. Amikor meglát, oda­szól. — Most reggelizek, pedig korán keltám ma is. Egyéb­ként mit szól a Fradihoz? • Füles Józsika ő, az üllői Petőfi Tsz raktárosa. Érett­ségizett, évekig az Északi Járműjavítóban . dolgozott, mint tisztviselő, aztán ami­kor édesapja megbetegedett, kezébe vette az árván ma­radt kapát, meg a kilenc hold földei. És nem is művel­te rosszul... Most a tsz-beti szorgosko­dik. Láttam szürkülő hajnal­ban, mázsás zsákokat forga­tott izmos váltakra. Sokszor maga vitte. Láttam vaksötét estéken, paradicsommal teli ládákat szedett le későn jö­vő kocsikról... — Egy vagon zöldségesláda van az állomáson — mondja búcsúzóul —, de amíg könyör- gök valakinek, addig kira­kom magam... De meglátja: egyszer Flóri kirobban, ki­robban egyszer a Flóri és akkor más lesz a játék a Fra­diban is! És elindul az állomás irá­nyába. ___________ K. S. I fjú könyvterjesztők Ismételten beszámoltunk arról, hogy a monori tanuló- ifjúság miképpen veszi ki a részét a ’társadalmi munkák­ból. Voltak paradicsomot szed­ni. kukoricát törni, naprafor­gót vágni, fém- és papírhulla­dékot gyűjteni. A Munkásőr utcai általános. ■iskola úttörői-'ezeken- a mun­kákon kívül érdemes és figye­lemre méltó kulturális, társa­dalmi munkát is végeztek, mégpedig igen szép ered­ménnyel. Az elmúlt vasárna­pon házi könyvforjesztést rendeztek. A kis úttörők isme­rőseiket meglátogatva, .a bi­zományba átvett könyveket árusították és a közeledő mi­kulás és karácsonyi ünnepek­re való tekintettel mindenütt vevőkre találtak. Az , akció folyamán 2260 forint értékű könyvet adtak el, melynek 10 százalékos jutaléka a nyári táborozás céljaira szolgál. Lelkes Béla igazgató büsz­kén teszi elénk a kimutatást, mely szerint Koncz Mátyás VII. osztályos úttörő egyma­ga több mint 200 forint értékű könyvet tudott elhelyezni. Nem sokai maradtak mögötte Vásárhelyi Erzsébet VI. osztár lyos, Zsíros István és Balogh Mária VIII. osztályos pajtá­sok. akik többi pajtásaikkal együtt szintén derekasan vet­ték ki részüket ebből a dicsé­retre és követésre méltó tár­sadalmi munkából. <H. K.) MAI MŰSOR Mozik Gyömrő: A góllpvő zenész Mae léd: Ludas Matyi. Monor: Amerika egy francia szemével (széles) Pilis: Soha többé (MEIN KAMPF). Tápiósüly: A világűr Kolűrnbusa. Üllő: Orvos a válasz úton. Vecsés: Lejtőn. AZ ŐRANGYAL MONOR határában forgolódunk már huzamosabb ideje Guba Pál elvtárssal, a járási pártbizott­ság titkárával és Gál János községi párttitkár elvtárssal, keressük a szántó-vetőket, de nem találjuk. Végre távoli i rak tordohogást hoz a szél felénk, a hang nyomán elin­dulva akadunk rá Zachár Mihályra, akinek U—28-asa egy huszonnégy soros vető­gépet húz maga után: ár­pát vetnek az' Uj Élet Tsz földjén. Az ő útbaigazításával me­gyünk tovább. A hármas határnál két gép vet: egy a gépállomásé, egy az Uj Életé. Éppen végeznek, Kispál Ká­roly brigád vezető útbaiga­zítja őket, hogy hol lesz a további munkájuk, felveszi az ölezőt és kezdi mérni a bevetett területet. Kicsit arréb négy pár tó — Dudás János, Varró Imre, Varró György és Ladányi De­zső hajtják — fogasok Itt ta­lálkozunk,a gépállomás „név­jegyével” is: a föld végén1 ár­ván hagyott disztiller és gyű­rűshengerek. Ez még rendben is volna: de a szántás közepén is ott díszeleg egy henger — a traktoros arra is lusta volt, hogy legalább a föld szé­léig kihúzassa. A szomszédságban, a Kos­suth Tsz földién egy vető- gép dolgozik. Messzebb egy másikat állni látunk — ki tudja, ml baja lehet; s miért nem csinálják meg.: Körülbelül ennyi életet ta­lálunk Monor határában — ne felejtkezzünk meg a né­hány szőlőtakaróról, szárhor- dóról — pedig nagy területet bejárunk. A Felsőtanyán Rad- nai Mihály brigádvezetővel találkozunk, s azzal a Lanz- Bulldoggal, amelyet nemrég még a hármas határnál lát­tunk. Itt, a tanyán, három traktor áll, gazdáik valahol kényelme­sen vasárnapoznak. Amint megtudjuk: már szombaton sem sokát érőt dolgoztak. VASAD ÉS PÉTERI határát is érintjük bolyon­gásaink közben. Az előbbiben négy traktor szánt, az utób­biban három fogatos gép vet: Dobroczki András, Ka- lina Mihály, Kalina Pál, Miklós Mihály, Tucsni Pál és Földi István szorgoskodik a vetés körül. Holta napjáig tanul az em­ber. Több mint hat évtizedet megértem, tanultam, még többet tapasztaltam és most vásárlás közben jöttem rá va­lamire, amit eddig nem tud­tam, jobban mondva máskép tudtam. Mindmáig meg vol­tam,- győződve arról, hogy a szék egy tárgy, egy bútorda­rab és most megtudtam, hogy nagy tévedésben élek, mert a szék egy társas lény. Ugye csodálkozik kedves olvasóm ezen a hihetetlennek látszó megállapításon pedig ez leg­alább is Monoron így van. Lássuk csak, hogyan is jöt­tem én erre rá. Szerettem volna íróasztalomhoz egy szé­ket vásárolni és elmentem a monori bútorüzletbe. Ott so­rakoztak a székek szép rend­ben. akadt is amelyik meg­tetszett. hát kértem egyet. — F.gy székei nem adunk el — felelte az eladó udvaria­san. de határozottan —. ve­gyen kettőt, vagy négyet. De nártlanul nem adhatunk el ■ -.éket. Ellenvetésemre c székek PILISEN megragadó kép fogad: a határnak csaknem min­den részében dolgoznak. A baptista temetőnél két gép dolgozik, a két fare«: Csetne- ki János és Csetneki Pál ép­pen az utolsó falatját nyeli az, ebédnek — felpattannak a gépre, s folyik tovább a ve­tés — kivett csoroszlyákkal. A Kohan dűlőben egy belo­rusz MTZ-re három vetőgé­pet kapcsoltak, úgy dolgozik. Nyomában három lófogat ha­lad. A munkánál kint van az egész „vezérkar”. Virágh Ist­ván . 'főmezőgazdász lovon, Szőcs Attila gépéi lomási bri- gádvezető motorkerékpáron indul tovább. Valaszkai Já­nos, a tsz briigádvezetője ug­ratja őket: kezdjenek ver­senybe, ki ér hamarabb — toronyirányt, a szántásokon át — az őrházig. Aztán ő ma­ga is felkap kerékpárjára, megy át a másik területre. Az elnököt, Bernula Károly elv­társat, mi visszük magunk­kal. Legközelebbi állomásunk a pilisi Uj Élet Tsz-nék a bényei határral ölelkező területe: itt négy fogatos vetőgép, tíz ember dolgozik: Tóth Kálmán bri­gádja rozsot vet. Bekukkantunk a gépállomás Turáni-brigádjának „szállásá­ra” is. (Rozzant pajta — szal­Pályaszéli jegyzet: Az első hazai Az Ifjúsági csapatok mérkőzésé­re sokan kíváncsiak voltak vasár­nap. Az érdeklődés elsősorban a listavezető monori ifjúsági csapat szereplésének szólt. Hétről hétre kitűnő játékukkal. igazi futball- csemegét nyújtanak nézőiknek. Most sem csalódtak híveik: sok- niozgásos, tervszerű, kulturált já­tékukkal bizonyították be. hogy nem véletlenül állnak az első he­lyen. Kitűnt a csapatból: Csetne­ki, Soproni, Szalai, Sáránszki, de a többiek Is lelkesen, jól játszot­tak. Végeredményben 6:2 arány­kedves pártfogója mindjárt egy történettel is szolgált: — Egyik vevőnk garnitú­rát állítatott össze három székkel és így egy szék pá­ratlanul itt maradt a nyaka­mon. Ilyen eset többet nem fordulhat elő, mert a rendel­kezés szerint széket csak pá­rosával szabad eladni. Hát igen... A nóta is azt mondja, hogy „csak párosán szép az élet“, hát mit is csi­nálna az a szegény szék ott az üzletben egyedül, ha el­vinnék a párját. Elképzelem, hogy epekedne az esetleg ná­lam levő szék a párja után mely Bényére, vagy Kávára kerül. Őszintén meghatott ez az emberséges gondosko­dás a székpárokról és pilla­natnyilag lemondtam a vá­sárlásról. Most azon töröm a fejemet, hogy kijátszom ezt a nemes gondoskodást, hirdetést teszek közzé, hogy székvásárlásKoz olyan társat keresek, akinek szintén csak egy darabra van szüksége, együttesen megvá­sárolunk egy párt és utána kegyetlenül elválasztjuk őket egymástól. Huszty Károly ma a földön.) Az udvaron négy gép gyengélkedik. Az egyik G—357ös mellett ká­romkodik a barna arcú, fia­tal traktoros, Mészáros Sán­dor.­— Harmadnapja javítom, nem használható mégsem. Egy dekád alatt nyolc holdon tudtam elvégezni a munkát így nem lesz pénz a boríték­ban ... A 40-es táblán, a Galbács- brigád területén nyolc trak­tor áll. Az Álbertirsai Gépál­lomásról valók, messze lak­nak a traktorosok, haza kel­lett egy kicsit menniök ... KÁVA határának a Pilissel szomszé­dos részére is átszaladunk egy kicsit, ott is serény mun­kát találunk. NYÁREGYHÁZÁN az Ady Tsz-ben is jól szervez­ték meg a vasárnapi munkát, sokan dolgoztak, sókra halad­tak. Egy feljegyzésre méltó jelenség: itt találkoztunk az első asszonnyal határjárásunk során. Somogyi Jánosné munká­járól nagy’ elismeréssel beszélnek férfi munkatár­sai. Turcsik István bácsi >— őve­le dolgozik — külön is felhív­ja rá a figyelmünket: ■ min­den dicséretet megérdemel! pontveszteség ban diadalmaskodtak — tíz em­berrel, men Fehért az első félidő­ben, sportszerűtlen magatartása miatt kiállították! — a keményen játszó SZTK-ifi fölött. A felnőttek találkozója változa­tos játékkal indult. Már az első percekben, nagy helyzetet hagy­tunk kihasználatlanul. — Balszerencse! — állapította meg mellettem egy szurkoló, majd hozzátette: — ha az első húsz percben nem rúgunk gólt, kika­punk! Majdnem igaza lett! S ha az el­ső húsz percben, Kéri szemfüles gólja nem táncol bem az ellenfél kapujában — valóban vereséget szenvedünk. Akkor ezt még nem gondoltuk. Ámbár, nem akarok utólag prófétának mutatkozni, de volt valami olyan előérzetem a mérkőzés előtt, hogy az október elseje óta tartó veretlenségi so­rozat után, ez a mérkőzés iesz a krízis! Minden ,.jólmenő” csa­patban beáll egyszer a megtorpar nás. Mi is így jártunk vasárnap. Nem ízlett az ellenfél harcias já- tékfelfogása, kemény küzdőmodo- ra. Meg kell mondani azt is: gyor­sabbak is voltak játékosainknál. Ezért kellett volna futtatni a lab­dát. nem pedig egyéni próbálko­zásokkal „keresni” a közelharcot. Abban mi nem kerekedhettünk erőteljes ellenfeleink fölé. — Tizenegyes volt! — Nem volt tizenegyes! — vitatkoztak szurko­lóink, Monori Sanyi kapuvédőnk ..beavatkozásából”. Voltak, akik jogosnak ítélték a büntetőrűgást, voltak akik nem! Tizenegyes volt! — mégoedig a javából! Monori az ellenfél csa­tára elé dobta magát, nem a lab­dára, és akadályozta a góllövés­ben. Arról már inkább lehet vi­tatkozni. hogy nem előzte-e meg az akciót leshelyzet. Véleményünk szerint: igen. ezért Császár játék­vezető tévedésével irreálisan be- folvásolta az eredmény végső ki­alakulását. De ne vezessük magunkat félre: nemcsak ezért hagytuk él félsi­kerrel a oályát: helyzeteinké4 kellett volna jobban kihasználni. Kérinek. K. Nagynak, Bokrosnak egyaránt! S mondiuk meg őszin­tén. ezen a mérkőzésen nemedet' egv Dont veszett elxa monori fű­ben. bériem a fiúk le]k-p«edése ér a közönség buzdítása is! Hőrömpő Jenő Csak párosán ... Ilyen volt a határ ezen a kellemes késő őszi vasárnapon: népes, emberektől tarka, gépektől, hangos. Mindenütt nagy igyekezettel dolgoztak azon, hogy a jövő évi kenyér és ta­karmány magja még a zord idő beállta előtt földbe kerül­jön. S nemcsak azon a résien volt ez így, amerre mi jár­tunk, de más területen is. Tápiósülyből is telkes nagy mun­kaakciónak vettük hírét: tizenhárom erőgép dolgozott, kilenc szántott, négy vetett. Tizenhat fogatos vetőgép egymás mel­lett lendült munkába, két Zetor magtakarózott. Ha ez az ünnepi szorgalom a hétköznapokon megsokszo­rozódik: néhány nap múlva mindenütt befejezzük a vetést. Radványi Barna Munka közben a magtisztító-telep laboratóriumában Kovács Ferencnc. Tapsi Gyuláné. Sranfcó Károlyné és Eibenschütz Endréné különböző rnagfajtákat vizsgálnak Fényes Tiborné és Burján Sándorné, a laboratórium vezetője ellenőrzi a csírázó magokat (Kútvölgyi Mihály képei) Tarka műsor, furfangos játék az OTP rendezésében Meglepően nagyszámú volt a közönség és nem is akár­milyen, hanem lelkes, vastap­soló, hangulatos társaság. Gá­bor Gyula rövid konieransza axtán lapssai.. fogadták- Kovács Éva énekesnőt, Petries Imre, nótáit és a művelődési ház népi zenekarát. Dőltünk a ka­cagástól Darányi András és Ajtai György „Cédulás em­ber” című tréfás jelenetén. Vastapssá fokozódott a tet­szésnyilvánítás, amikor a mo­nori születésű, régi kedvenc: Ákos Stefi lépett a mikrofon­hoz. Ezután következett a kö­zönségre nézve nem kevésbé izgalmas része az estének; furfangos verseny, elsősorban takarékossági kérdésekkel. Az elszánt jelentkezők zömmel a diákok köréből kerültek ki. Közöttük az idősebb korosz­tályt a húsz évet alig elhagyó Kazay László egyetemista, Darányi András és Ajtai György jelentették. A játék­mester dr. Gábor Gyula volt. Néhány kérdésbe bizony bele-belevörösödtek a ver­senyzők és kijátszva a nem éppen zord játékmestert, a közönség felé sandítottak. Mi pedig, jól nevelt felnőttek, előszedve a régi iskolai fur- fangot, súgtunk jól és roßz- szul.- Az ügyességi verseny is sok mulatságot hozott a közön­ségnek. A nagy versengés eredmény-e végül is az lett, hogy Darányi András meg­kapta az első díjat jelentő kompótoskészletet és mű­anyagdobozd, Wodiáner Máriát és Katit (két hangulatos, hu­moros versenyzőt) lottó- és totószelvényekkel jutalmaz­ták. Kazay László kefekész le­tet kapott (csak azt fájlalta; hogy bajuszkötő nem volt benne), Török Judit pedig könyvet nyert. A többiek az elmaradt helyezésért fájda­lomdíjul egy-egy levéltárcát kaptak. A játék nagy poénja az volt, hogy- a játékmesternek, dr. Gábor Gyulának is vizs­gázni kellett. Két nehéz OTP-s kérdést kapott, de be­csülettel megválaszolta és ki­érdemelte a rendezőség diját: egy szép aktatáskát. Topálné Tíz perc a TEFU-nál Vannak dolgok, melyek mellett nap mint nap elme­gyünk, anélkül, hogy észre- vennénk, vagy különösebben felfigyelnénk rá. Azt hiszem, hogy ezek közé tartozik az a kis iroda is, mely Monornak talán a legforgalmasabb pontján, a Petőfi és a Kos­suth Lajos utcák találkozá­sánál húzódik meg, a községi tanács épületében Bevallom, én is így -voltam vele amíg be nem nyitottam a barátsá­gos kis helyiségbe, mely fe­lett ez a tábla néz le az ut­cára: „Közúti áru-menetirá- nyító és fuvarozási vállalat.” Bent özvegy Thuróczy Mik­lósáé fogad, a 11. számú Au­tóközlekedési Vállalat — vagy ahotgy közérthetőbb: a teherfuvar vállalat — mo­nori kirendeltségének veze­tője. — Sajnos, tényleg sokan vannak, akik nem fudiák, hogy Monoron van gépkocsi teherfuvarozási lehetőség, s a drágábban szállító szék,erező fuvarosokhoz fordulnak. Pe­dig bárhová — legyen az a községen belül, vagy más me. gyében —, bármikor, éjjel vagy nappal — és bármit — olcsón és gyorsan szállítunk. — Mennyi a kirendeltség gépkocsi- és személyi állo­mánya? — kérdezem. — Tizennyolc gépkocsive­zetőnk van, a váltókkal együtt. A teherautók száma általában nyolc-tíz. S hol parkíroznak ezek, akarom kérdezni, de eszembe jut, hogy sokszor láttam már a vas- és edényből t ud­varából kikanyarodni a Pat- termann Dezső utcára nagy tehergépkocsikat, 11-es szám­mal a hátukon. — Mi itt elsősorban állami szektornak és a szövetkeze­teknek szállítunk. A kiren­deltségek — s így a mono- rinak is — jó munkája bi­zonyítja, hogy vállalatunk egymás után hatodszor lett élüzem. — Ehhez gratulálunk, s még egy- uto’só kérdést: a ta- nácsépületben történő üzlet- átalakítások nem fenyegették az irodát? — Nem. Nemrégiben köl­töztünk ide. és feladatunk jeliegéből, adódik, hogv a köz­pontban maradiunk legfor­galmasabb pontján a község­nek. ■—i —s.

Next

/
Oldalképek
Tartalom