Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-14 / 268. szám

1961. NOVEMBER 14, KEDD ^XJMao Az alkotó munka nagy lehetőségének ideje Vezetőségválasztó taggyűlés a Gödöllői Agrártud°mányi Egyetemen Cselőtei László, az egye­tem dékánja pártonkívüli. Mégis ott ült a párttagok között, végighallgatta, mi­ről tanácskoznak a kommunis­ták. De rajta kívül még hat pártonkívüli tanárt — közöt­tük Kolbai professzort, Tóth Mihály úékánhelyettest — hív­tak meg az oktatók vezető­ségválasztó taggyűlésére. Ti­zenkét órán át figyelhették, hogyan viselik szívükön a kommunista pedagógusók az egyetem sorsát Bizalom nélkül nem lehet Két esztendeje még élénk vitától volt hangos az egye­tem: helyes-e pártonkívülit valamilyen f unkcióba helyez­ni? Sokan kardoskodtak: nem lehet! Az eltelt két esztendő alatt azonban az egyetemen is tisztázódtak a hibás néze­tek és elcsitult a vita. De csak elhalkult. Csak a hullámok csendesedtek. Éppen Cselőtei László szavai figyelmeztettek. A kommunisták taggyűlésén mondotta el, hogy még min­dig akadnak, akik nem tel­jes szívvel helyeslik a párton- kívüliek tisztségviselését. El­panaszolta, hogy hosszú ideig kísérte munkáját bi­zalmatlanság. Igyekezett az­zal biztatni magát, amivel a főigazgatóság útjára bocsá­totta: „Legyen a kar tény­leges vezetője”. ..Érezze az egyetem minden dolgáért a felelősséget.” „Értse meg: tel­jes bizalommal helyezik poszt­jára.” Hogyan tud azonban fele­lősséget érezni? Hogyan tud a követelményeknek megfelel­ni? Csak akkor és úgy, ha a tanári kar támogatása kí­séri. Ha a legfontosabb kér­désekről tájékoztatják és tőle is véleményt kérnek. A se­gítés helyett azonban hosz- szú ideig csak elzárkózással találkozott. Előfordult pél- ! dául, hogy valakit — aki öt éve dolgozik az egyetemen —, docenssé akartak kinevez­ni. A tanszékről hiába kért véleményt. Csak suttogások, halk megjegyzések jutottak , el hozzá, később jött rá, ; mindez azért, mert nem bíz­nak benne! A nyáron például ; az okítás színvonalát tag- j gyűlésen bírálták. Később a ; végrehajtó bizottságon is j szóba került, de ő csak a ■ rektortól, majd apró meg­jegyzésekből értesült a bí­rálatról. Az ülésre, ahol az : 6 munkáját is érintő kifogá- i sokról volt szó, meg sem 1 hívták, sem hivatalosan nem közölték vele a pari szerve- zet véleményét. — Nem azt. aka-rom mon­dani — magyarázta Cselőtei László —, hogy nem történt változás. Enyhült már a bi­zalmatlanság, de még olykor ma is kemény falba ütközöm. Mindenkinek be kellene lát­nia, hogy a kari vezetés csak akkor lehet jó. színvonalas, ha ezek a gondok végleg megszűnnek. A taggyűlés részvevői egyet­értettek Cselőtei Lászlóval. A bizalmatlanság valóban feloldódóban van. De abban is egyetértettek: ha valaki nem érzi munkatársai tá­mogatását, ha magára ma­rad, nem dolgozhat jól. Még akkor sem, ha a legjobb szán­dék vezeti. Tőzsér János és mások is méltatták: a szocializmus épí­tése nem lehet csak a párt­tagok feladata. Pártonkívü- liek nélkül nem szervezhet­tük volna ót a mezőgazda­ságot. Pártonkívüliek nél­kül meg sem szilárdíthat­nánk a fejlődő nagyüzeme­ket. A taggyűlés határozot­tan kiállt a párt VII. kong­resszusa mellett a pártot csak úgy óvhatjuk meg a karrieristáktól, ha a párttag­ság önmagában nem jelent ajánlólevelet a magasabb posztokra. A párt alaptörvé­nye az, hogy a párttagoknak nem nyújt kedvezményeket, nem engedélyez kiváltságo­kat. Párttag és pártonkívüli egyaránt csak képessége, szorgalma, rátermettsége alapján tölthet be tisztsége­ket. Marosi Jenő, a megyei pártbizottság agitációs és propagandaosztályának veze­tője hangsúlyozta: mi meg­bízunk a pártonkívüli funk­cionáriusokban. Nem véletle­nül kerültek tisztségükbe. Rászolgáltak arra és senki nem nyirbálhatja meg jogaikat. Féltékenységből, irigységből senki nem rombolhatja te­kintélyüket. Azt is mondot­ta Marosi elvtárs, hogy a pártonkívüli vezetőnek még a pártszervezet tevékenysé­gét is figyelni kell és tá­mogatni, mert csak kölcsö­nös segítéssel dolgozhatnak jól. Szakmai kérdés a taggyűlésen A taggyűlésen sok szó esett a tanárok munkájáról, a hall­gatók tanulásáról is. Vár- gedő Lajos azért szólalt fel, hogy ezt kifogásolja: ne szakmai kérdésekről tanács­kozzon a taggyűlés. Politi­kai dolgokkal foglalkozzon! Valóban igaza lett volna? Szakmai értekezéssé vált volna az oktatók taggyűlé­se? Vajon külön kellett vol­na valóban választani a po­litikai és a szakmai problé­mákat? A tagság zöme úgy vélte: nem. A taggyűlések soha nem önmagukért van­nak. Magyart András, az egyelem rektora és a többi felszólaló sem beszélhetett csak úgy ..általában'’. Azt kellett és próbálták is min­denkivel megértetni; milyen helyet foglal el az egyetem az ország életéiben, milyen jelentősége van ennek a me­gyei kultúrközpontnak az öt­éves tervben? Mit ért volna a taggyű­lés, ha épp arról hallgat­nak, hogy mennyire megnőtt a tanulási kedv? A levelező tagozat minden helyére öten jelentkeztek. Az idei adatokat összehasonlították a két-há- rom év előtti statisztikával és megállapították: a fiatal­ság kezdi felismerni azt a nagy lehetőséget, amit a szocialista mezőgazdaság szá­mára rejt. Ne foglalkoztak volna azzal, hogy az ötéves terv ideje alatt több mint egymillió holdat kel] az or­szágnak nagyhozamű búzával bevetni? Hiszen ennek meg­értetése, roegkedvejtetése épp az agráregyetem feladata. Vagy hallgattak volna ar­ról: milyen feladatokat ró rá­juk az oktatási törvény? Épp arról ne beszéltek volna, ho­gyan képzelik el a „közelebb az élethez’' gyakorlati megva­lósítását? Közelebb az élet­hez: ne csak a gyakorlati tan­szék tanárai jussanak ki a tangazdaságokba. Minden ta­nár járjon termelőszövetkeze­tekbe és a hallgatók szintén gyakrabban, hetente legalább háromszor részesüljenek gya­korlati oktatásban. Dicsérték azokat a tanárokat, akik há­rom hónapig buzgólkodtak termelőszövetkezetekben . és hazajőve kijelentették: ők is sokat használhatnak fel okta­tói munkájuk során a tapasz­talatokból. Bálint Andor érdekesen fej­tegette, nem lehet valami jó politikailag és rossz szakmai­lag. Fordítva sem. A biológiát nem oktathatja valaki jól, ha mondanivalója nem tükrözi helyesen az objektív valósá­got. Márpedig a dialektika alkalmazása nélkül nem tük­rözheti helyesen. Ne csak sza­vakban. . ne csak általában szóljunk a dialektikáról — hanem elsősorban munkánk során alkalmazzuk — vélték többen is. Mi összefüggés lehetett a kommunisták tanácskozása és a szakmai feladatok emlege­tése között? Az élet gyors iramot dik­tál, kivált a tudományban — mondotta Németi László. Az ötéves terv nagy távlatokat nyit a mezőgazdaság számára. A fejlődés sok, nagyon sok szakembert követel. Hol ké­szítik fel a nagy feladatokra a jövő szakembereit, ha nem itt, az agráregyetemen? Bas- kai Tóth Bertalan is bizony­gatta: a felső oktatóktól várja az ország, hogy olyan szakem­bereket neveljenek, akik a marxizmus—leninizmus alap­jait alkalmazni, hasznosítani tudják, ha kikerülnek az egyetem falai közül. Olyan szakemberekre lesz szükség, akik közül nem mindenki lesz párttag, de kommunistaként válik meg az egyetemtől — szívvel-lélekkel, tudásuk leg­javával harcolnak majd a nagyüzemi gazdaságokért. Megyénk kulturális felleg­vára az agráregyetem. A ta­nároknak ennek tudatában kell oktatói munkájukat vé­gezni és segíteni a megye ter­melőszövetkezeteit. És erről hol tanácskozhatnának illeté­kesebb helyen, ha nem a kommunista taggyűlésen? Hol készíthetnék fel az új, nagy feladatokra a kommunista ta­nárokat, ha nem a feladato­kat meghatározó taggyűlé­sen?! Hol kezdődik KULTURÁLIS HÍRADÓ Könyvtáravatás, jó kezdeményezés, a művelődési irányelvek megvitatása az oregseg r Szenvedélyesen beszélt Csiz­madia Ernőné az ideológiai továbbképzésről. Azt mon­dotta: az önképzésen áll vagy bukik a tanárok munká­ja. Mások is egy vélemé­nyen voltak vele: nem min­denki áll egyforma képzett­ségi fokon az egyetemen sem. Sokan ringatják magukat ab­ban a tévhitben, hogy elég valamit egyszer tanulni. Az ilyeneknek nincs igazuk! A filozófiát sem lehet egyszer s mindenkorra megtanulni. Nem még a naponta fejlődő j szaktudományokat. Az öreg­ség nem a negyedik ,.x”-en túl kezdődik. Az az öreg. aki — legyen csak harmincéves — megreked a fejlődésben. Sem a tanárok, sem a hall­gatók nem képzelhetik ma­gukat Robinson szigetére. Az egyetem munkája szoro­san kapcsolódik az ország életéhez. Amikor országszerte a szocialista mezőgazdaság megszilárdításáért folyik a harc. ennek az egyetem fa­lai között is nap mint nap visszhangra kell lelnie. Vitatkoztak azokkal, akik fekete szemüvegen át nézik a most munkájukat kezdő termelőszövetkezeteket. Nem veszik észre a kezdeti ne­hézségek mögött a fejlődő újat, a jót. A pesszimizmus azonban nagy veszélyt rejt magában: azt az érzést hinti el a hallgatókban, hogy nem érdemes ezért az újért dol­gozni. Kár a fáradságért. Ne takargassuk a hibákat sem, mondották, de a tanárok fel­adata megértetni hallgatóik­kal: mi a nagyszerű az új­ban, miért érdemes fáradozni érte! A lényeget bírálták A párlvezetőség beszámoló­ját elfogadta a tagság, de meg­jegyezte: szőrmentén érintet­te a mély, a nagy problémá­kat. Csak a vitában, a fel­szólalásokban tárták fel őszin­tén a régóta fájó dolgokat. Mindemellett azonban meg­említették, hogy a régi tag­gyűlési beszámolókhoz képest nagy a fejlődés, közelebb állt a megye problémáihoz, elvi síkon vitatta a dolgokat. A be­számoló azonban nem tükröz­te azt az erőt megfeszítő munkát, amit majd a követ­kező öt esztendőben vár a vezetőség a kommunista ta­nároktól. A taggyűlés nyílt, őszinte légkörét mutatta az is, hogy a többség elítélte azokat, akik a folyosókon egymás fülébe suttognak, hozzak-viszik a hí­reket. Bírálták a párt-végre­hajtóbizottság munkamódsze­rét. Előfordult — mondották a felszólalók —, hogy végre­hajtó bizottsági ülésen tár­gyalták az alapszervezet mun­káját, de az ülésre nem hív­ták meg az alapszervezet ve­zetőségét. Azt is kifogásolták, hogy a taggyűlések előtt nem kérdezik meg a deltán véle­ményét az egyetem dolgairól. Ezentúl jobban segíthetnék egymást a párt- és a hivatal­vezetők. Vita kerekedett arról is: miért tűrije meg a tanárok a hallgatók fegyelmezetlenségét. Pintér József hallgató javasol­ta: egy-két notórius fegyelem­sértőt zárjanak ki az egyetem­ről. Megérné, mert egy-két oda nem való diák eltávolítá­sa nyereség lenne az egyetem számára, hiszen kivonhatnák a huligánok hatása alól a jó­szándékú hallgatókat. A taná­Csütörtökön a szobi járás tiszteletdíjas kultúrotthon- igazgatói részére egésznapos továbbképzést rendeznek Szo- bon. Ez alkalommal beszélik meg a megyei pártbizottság ötéves művelődéspolitikai irányelveiből adódó felada­tokat. A továbbképzés má­sodik részében Vörös Géza, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának főelőadója tart előadást az ismeretter­jesztő munka módszereiről. Rövidesen átadják az új megyei könyvtárat Közel másfél éve már an­nak, hogy a Pest megyei könyvtár épületét lebontot­ták a budapesti Engels téren. Azóta a megyei könyvtár a szentendrei járási könyvtár helyiségében funkcionál, gon­dolható, hogy igen mostoha körülmények között. Közben Budapesten, a Krisztina kör­út 2. szám alatt hozzákezdtek a könyvtár új helyiségének átépítéséhez A mintegy egy­millió forintos költséggel ké­szült könyvtárhelyiségen jelen pillanatban már az utolsó si- mitásokat végzi az építő vállalat, s a műszaki átadásra november 21-én kerül sor. Ha ez megtörténik, november vé­gén a megyei könyvtár már megkezdi az átköltözést és így decemberben sor kerül­het az ünnepélyes megnyi­tóra is. A kulturális állandó bizottság ülése Ma délelőtt tíz órakor a megyei tanács épületében ke­rül sor a megyei kulturális állandó bizottság ülésére. Az ülés napirendjén az 1961/62. évi ismeretterjesztő munka tervének megvitatása szere­pel. Érdekes kezdeményezés Dunakeszin Érdekes kezdeményezésről érkezett hír. Dunakeszi köz­ségben eddig két kultúrott­hon működött: a községi és a Dunakeszi Járműjavító kul­túrotthona. Ez utóbbi igen komoly munkát fejtett ki az elmúlt években, ugyanak­kor a községi kultúrotthon nagyon gyengén működött. Ezért vetődött fel a gondo­lat: mi lenne, ha a két kul­túrotthon vezetését egyesíte­nék? A tárgyalások már meg­kezdődtek ezzel kapcsolat­ban, s előreláthatóan rövi­desen a szakszervezet veszi át a községi kultúrotthon vezetését is. Tájoló öntevékeny szín játszócsoport Hírt adtunk már lapunk­ban, hogy a budakeszi já­rási művelődési ház szín­játszó csoportja nagy siker­rel mutatta be a községben a Szenteltvíz és kokain cimfl színművet. Most arról ér­kezett a hír, hogy az együt­tes szombaton este Nagy­kovácsiban is sikerrel ven­dégszerepeit ezzel a darab­bal. Tervezik, hogy az elkö­vetkező hetekben a járás más községeibe is ellátogat­nak. Népművelési értekezlet Ma délelőtt kilenc órai kezdettel értekezletet ren­deznek a budai járás nép­művelői számára a járási ta­nács épületében. Az érte­kezleten megvitatják az is­meretterjesztő munka soron- következő feladatait, vala­mint az 1962. évi kulturá­lis szemle lebonyolításával kapcsolatos problémákat. A jövő tanára: a televíziós oktatófilm A Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXII. kongresz- szusának határozatából kiraj­zolódó magas színvonalú, fej­lett jövőt csak olyan társada­lom teremtheti meg, amelynek minden tagja sokszorta kép­zettebb a mai embernél. A Magyar Távirati Iroda munkatársa dr. Korach Mór Kossuth-díjas egyetemi ta­nárt, a Magyar Tudományos Akadémia tagját kérdezte meg, milyen lehetőséget lát arra, hogy egy egész nép min­den tagja megszerezhesse ezt a magas képzettséget. — A programból kibonta­kozó fejlődés — hangzott a válasz. — valóban példátlan feladatokat hárít az oktatás­ügyre. Az elkövetkező évtizedek­ben a legkisebb települé­sek, tanyák gyermekeinek is meg kell adnunk ugyanazt az oktatást, amelyhez a legnagyobb városok tanulói hozzájut­nak. Sőt, valószínűleg fél évszázad sem telik bele és már az egyetem elvégzése lesz az ál­talános tankötelezettség köve­telménye. Ugyanakkor a tu­domány soha nem látott üte­A hasznos madarak védelmében Pörge Kovács Kálmán. Ráckevén a Kerekzátony szigeten kihelyezi az odúkat és az etetőket a közelgő tél elől menekülő hasznos madaraknak (Mihók felv.) mű fejlődése minden iskola­típus tananyagát is jelentős mértékben felduzzasztja majd. — Hány általános iskolai, középiskolai és egyetemi ta­nárra lenne szükség ilyen körülmények között, és ho­gyan lehetne biztosítani eny- nyi pedagógus munkájának megfelelően magas színvona­lát és együttműködésüket a tudományokkal? Millióizámra egyetemi tanárokat kiképezni mégsem látszik lehetségesnek. — Következésképpen már most hozzá kell látnunk azok­nak az új oktatási formák­nak a kereséséhez, amelyek­kel mégis megteremtjük a kiművelt emberfők korszakát, Egyiknek-másiknak a körvo­nalai máris kezdenek kibon­takozni. — Ma ugyanis már meg­van az eszköz ahhoz, hogy egyetlen tanár szavai akár­hány tanulóhoz . eljussanak. Ez az eszköz a televízión közvetített oktatófilm. A tantermekben a neve­lőknek csak a rendet kell fenntartaniuk, az előadást, a magyarázatot és a szemléltetést is a televízió képernyőjén pergő film „szállítja”. Milyen más lesz például a földrajz, a fizika, általában a természettudományok ' taní­tása, ha a diák megláthatja a filmen a föld bármelyik tá­ját, a legjobb laboratóriumoki fizikai és vegyi kísérleteit, illetve ha a tökéletes kiejtést hallja minden egyes nyelv­órán. Ezzel a módszerrel a legeldugottabb tanyai iskolá­ban is meg lehet teremteni ai legkorszerűbb pedagógiai el­veknek megfelelő oktatást, ugyanazt, amit ugyanabban az időpontban a nagyvárosi iskola tanulója kap meg. — Ma már világszerte szá­mos oktatófilmet forgatnak, pedig ez a műfaj még nem érte el fejlődése csúcspontját. A játékfilm ma még évtize­dekkel jár az oktatófilm előtt, de biztosra vehető, hogy a jövő „kollektív ta­nára” rövidesen műfajilag is kifogástalan öltözékben jelen­hetik meg a tantermek ka­tedráin, a televízió képer­nyőjén — fejezte be szavait dr. Korach Mór professzor, (MTI) rok alaposan készüljenek fel az előadásokra, legyenek azok érdekesek, de ettől függetle­nül se tűrjék meg az oktatók az óraközi sétálgatásokat, be­szélgetéseket, lazaságokat. Itt szólunk róla, bár külön fejezetet érdemelne az új ve­zetőség megválasztása. Régi sebek fakadtak fel, olyanok, amelyek éppen az évek alatti hosszú hallgatás miatt nem hegedhettek be. Sokan véle­kedtek úgy a tizenkét órás taggyűlés után: kár volt ezt a magas színvonalú tanácsko­zást személyeskedéssé változ­tatni. Nem változott azzá! Itt volt már az ideje, hogy szem- i tői szembe nyilatkozzanak azok, akik eddig csak hát mö­gött füstölögtek. Jó volt, hogy elítélték N. J.-nét, aki elra­gadtatta magát személyes in­dulataitól vezérelve. Jó volt, hogy hosszas viaskodás után azok kerültek a vezetőségbe, akik a többség bizalmát bír­ták. Lehet, hogy néhány elv­társnak egy ideig sajog majd a sebe, de a megindult folya­mat az egészség jele. Két esztendeje még élénk vitától volt hangos az agrár­egyetem: helyes-e pártonkí- vülit valamilyen funkcióba helyezni? Ezen a vezetőség­választó taggyűlésen pedig már odáig jutottak el, hogy bátran elemezték maguk és mások hibáit. Ez is értékmé­rője az egyetem kommunista tanárgárda fejlődésének. A taggyűlés hőfokán érződött, hogy nem volt frázis az a Gorkij-idézet. amit Tordai György egy munkás és egy burzsuj vitatkozásáról citált. A burzsuj megkérdezte a munkást: mit gondol, hová képes eljutni egy munkás? És a munkás magabízón válaszol­ta: mi messzire jutunk. Le­megyünk a tengerek fenekére és feljutunk a csillagokig is. Mi megváltoztatjuk a világot! Lemegyünk a tengerek fene­kére! Feljutunk a csillagokig! Megváltoztatjuk a világot! Ez volt az agráregyetem kommunista oktatói taggyűlé­sének lényege: nekigyűrkőzni annak, hogy az egyetem vala- menyi tanárának, tudásával, képességével, a tőlük tanuló ifjú szakemberek ezreivel. megváltoztassák. felvirágoz­tassák a szocialista mezőgaz­daságot. A megye, az egész ország néz várakozássá' rájuk. Sági Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom