Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-08 / 238. szám

I 1961. OKTÓBER 8, VASÁRNAP 199t MEGIBI kSCwIop NÉGY JÉGKORSZAK NYOMÁBAN Kilencvenezer év múlva újabb eljegesedés várható Földünkön ? A Karpatak hatalmas hegy­láncának egyik nevezetessége az, hogy a nyári hónapokban — legtöbb esetben — még a legmagasabb csúcsait sem bo­rítja hó, pedig közülük nem egy 2500 méternél is maga­sabb. Nem így volt ez 80—100 000 évvel ezelőtt. Még a Vaskapu szoros sziklaormait is vasta­gon borította az örökös hó s innéit jóval délebbre, a dal- mát Adriai-tenger-parton emelkedő Din ári Alpok fenn­síkjain sem olvadt el a jég, s ott, ahol most októberben is virul a rózsa, a bulgáriai Balkán-hegység sziklavölgyei­ben «’•gé&z éven át tomboltak a hóviharok. Miért volt ez így? A tudósoknak régen feltűnt, hogy a geológiai feltárásoknál sokszor oly — terjedelmes vastagságú — rétegeződesek- re akadnak, amelyeken bizo­nyos, félreismerhetetlen je­lek világosan elárulják több tízezer éves, állandó telek jelenlétét az elmúlt egymil­lió esztendős időszakon be­lül. A geológusok négy ilyen jégkorszak nyomaira buk­kantak s ezek ezer évezred­ből mintegy háromszázat tet­tek barátságtalanná, vagy vadul zorddá. A geológia sokféle feltételezést adott, de a végső, s biztos maparáza- tot egy szerb csillagász adta meg az első világháború éveibai. Miljutin Milankovics már hosszú ideje foglalkozott a különböző bolygók múltbeli pályasíkjaival, s ezeket re­konstruálva, visszafelé nyo­mozott. így akarta megfej­teni a naprendszer keletke­zésének idejét s lehetőség szerint a keletkezés titkát. Hosszadalmas és szívós mun­káját Európa különböző, fő­városaiban folytatta s az első . világháború kirobbanása Bu­dapesten találta. Szerb állampolgár volt, s ezért rögtön internálni akar­ták. de a világhírű magyar geológus: Lóczy Lajos hatá­rozottan közbelépett tudós­társa érdekében s ezért csu­pán rendőri felügyelet alá helyezték Milankovicsot, aki aztán a Magyar Tudományos Akadémia könyvei között búvárkodva vészelte át a há­borús időket. Zseniális ötlete itt, a Duna partján született meg a sugárzásgorbéről, amelynek grafikonjai egy­szerre megvilágították a jég­korszakok keletkezése körüli sűrű homályosságot Elmélete pedig — amelyet aztán elfogadott az egész tu­dományos világ — ekképpen szól: a Föld tengelye nem merőleges, hanem 45 fokos szögben hajlik el., Ez a szög azonban nem állandó, hanem 5—5 fokkal jobbra és balra — különböző távoli tömeg­vonzások hatására — időn­ként elbillen. Ugyanekkor az elliptikus földpálya alakja is változhat, nyújtoitabbá vál­hat, hasonló hatások folytán. Mi következik ebből? Az Egyen Utó esetrol-esetre másként helyezkedik el s a Föld—Nap-távolság is meg­nőhet. Ekkor következik be aztán a következő — évtíz- ezredeken át tartó — válto­zás: hűvö6 nyarak és arány­lag enyhe, de csapadékos te­lek követik egymást. A télen hó alakjában lehuttött csa­padék nem olvad már el tel­jességgel. s így az örök hó határa mindig délebbre he­lyeződik át. Ha a hói'elület növekszik, akkor a fehér felszín a Nap­ból érkező sugarakat legna­gyobbrészt visszaveri, szét­szórja a világűrbe s így a hőhatás jelentős része kárba- vész. Erre a hőmérséklet még inkább lehűl. Aztán Föl­dünk tengelye — tízezer évek múltán — megváltoz­tatja helyzetét, s a földpálya alakja is visszamódosul, s ekkor ekképpen alakul az idő­járás: rövid, de hideg télre jönnek a hosszú és meleg nyarak, s így az örök hó ha­tára rohamosan visszahúzó­dik északnak. Ezzel egy jég­korszak véget ér. Milankovics nagyszerű fel­fedezését az 1959-ben, 82. éves korában elhunyt Bacsák György magyar geaciológus — jégkorszakkutató — fej­lesztette tovább. Ö talált ma­gyarázatot arra, hogy egymil­lió év előttről miért hiá­nyoznak a jégkorszakok, az­tán miért bukkannak fel me­gint — igaz, csak szórvá­nyosan — tiz-ötvenmillió évek távolában? A kitűnő tudós, aki csak 60 éves ko­rában végzett a budapesti tudományegyetem csillagá­szati karán — addig jogász volt —. kiderítette számítá­sai során, hogy a Jupiter és a Szaturnusz bolygók időnként végbemenő s együttes pályamódosulása hat ki a Föld tengelyállá­sára, pályájának változásaira. Sajnos, a két nagy bolygó pályamódosulásainak végső törvényszerűségeit megállapí­tani még nem sikerült tel­jességgel s ezért nyitott kér­dés, hogy a jégkorszakos idő­szakok mikor következnek be Földünk életében? Bizo­nyos azonban, hogy a jégkor­szakok sora nem zárult még le, s a Milankovics—Bacsák- elmélet szerint 90 000 év múlva várható az újabb el­jegesedés. Megjegyzendő azonban, hogy az eljegesedés csak a magas hegyekre vonatkozik, de a sík­ságokon s a dombvidékeken, ha hűvös is volt, a tél nem tartott egész éven át, hanem a szokásos három-négy hó­nap helyett hat-kilenc hóna­pig, ám a jégkorszakok sajá­tos állatvilága — mammu- tok, gyapjas orrszarvúak stb. — hazánk égész területén élt, így a mai Pest megye síkságain s hegységeiben is. Darázs Endre Az elsikkasztott folyam Az embert — különösen ha csa­ládanya — min­dig érik meglepe­tések. A legújabb és számomra igen döbbenetes — új­donsággal a lá­nyom lepett meg, aki duzzadó ön­érzettel lépte át a hetedik általános küszöbét. Sajnos, az öntudattal for­dított arányban áll a megbízható­sága. Ezért, mint derült égből a villám. le-lecsa- pok rá, lehetőleg olyankor, amikor teljes nyugalom­mal. regényt ol- 'vas. vagy tt tele­vízió előtt kupo­rog. Ezért is ér­demeltem ki tőle a kegyetlen jel­zőt. Szombat dél­után sem sejtette, hogy veszély fe­Már szériában gyártják Bemutatjuk a Ganz Árammérőgyúr két új készítményét Nem egy üzeme van ha­zánknak, amelynek nevét vi­lágszerte ismerik és készít­ményeik napról napra öreg­bítik a magyar ipar hírne­vét. Közöttük is előkelő he­lyet foglal el a gödöllői Ganz Árammérőgyár. , Idén két olyan cikk szé­riagyártását kezdték meg Gö­döllőn, amelyeket, ha bevál­tották a hozzájuk fűzött re­ményeket, exportszerződések nyegeti. Vidoran szólt be a kony­hába: — Anyucikám, kész vagyok a leckével, leme­gyek egy kicsit az udvarba! Engem azonban megszállt az ör­dög, s kijelentet­tem: látni és hal­lani óhajtom az eredményt. Némi morgások után át­jutottunk az orosz, ta történelem és a fizika buktatóin, majd a földrajz­hoz s ott is Afri­ka vízrajzához ér­keztünk. — Afrika leg­bővebb vizű fa-' lyója a Zarábézi, amely az Atlantx- óceánba ömlik és... — Állj csak meg. Zsuzsa, va­lami nem stim­mel. En mindig úgy tudtam, hogy a legbövizübb af­rikai folyam a Kongó, a Zambezi pedig a másik ol­dalon, az Indiai- óceánba ömlik. Zsuzsa kerekre nyitotta a sze­mét, majd fölé­nyesen kivágta magát: — A, anyuci­kám, az még a te idődben volt úgy. Különben is, Kon­gó mgy Zambezi az ugyanaz. Csak Kongó a modem európai neve a f oly ónak, a Zam­bezi meg a régi bennszülött név. Ugye, csodála­tos földrajzi Új­donság? Csak azt nem tudom, hogy fogadnák a Kon­gó és a Zambezi mellett lakók ezt a szenzációs sik­kasztást? Komáromi Magda A villamos felhúzású kap­csolóóra alapján külföldre is szállí­tanak majd. Nagyobb múltra tekinthet vissza a villamosfelhúzású kapcsolóóra, amelynek gyártását az első félévben kezdték meg. A VK jelentőségét akkor tudjuk igazán értékelni, ha arra gondolunk, hogy külö­nösen az iparban, olyan áram­mérőket alkalmaztak, amelyek az éjszakai áramfogyasztást olcsóbb tarifa álapján számol­ták el. A kézi felhúzású kapcsolóórákat a leolvasó havonta felhúzta és ezzel biztosította a kettős tarifa alkalmazását. Ma mgr, kéíhavonia,,.. jelent­kezik a ieelvasó és ä tervek szerint meg kell valósítani a félévenként vagy még rit­kább leolvasást. Ilyen hosz- szú ideig a kézi felhúzású óra nem működik. A villa­mos felhúzású kapcsolóórába a, rugóház helyett egy kis motort építettek és ezzel megoldották azt, hogy az óra akár fél esztendőn át a be­állított időben automatikusan kapcsoljon. Ha fel akarnánk sorolni, hogy milyen felhasználási lehetőségei vannak a VK- nak, szinte lehetetlen fel­adatra vállalkoznánk. Háztartásban például a melegvíz-tárolónál van sze­repe. Ha tulajdonosa éjjel óhajtja felmelegíteni a más­napra szükséges melegvíz­mennyiséget, mivel az áram olcsóbb, este tízkor beállít­ja az órát, úgy, hogy az reggel hatkor automatikusan kikapcsol. A VK elődje, ha reggel munkába sietve elfe­lejtették kikapcsolni, egész nap fogyasztott. Most már ez a veszély nem fenyeget. Ipari felhasználása során a Ganz Árammérőgyárban is alkalmazzák saját készítmé­nyüket, a VK-t. Műszerek több napig tartó vizsgálásánál kívánt időben kapcsolja be és ki az áramot az óta. így akadályozzák meg, hogy em­beri feledékenység miatt, s ha senki nem tartózkodik az üzemben, zárlat esetén eset­leg komoly kár keletkez­zék. A kondenzátor automatika felhasználása már nem a fogyasztó közönség közvetlen érdekeit szolgálja. Jelentősé­ge az ipar, a nagyüzemi áram­felhasználás területén felbe­csülhetetlen. A váltóáramnál a fogyasz­tás közben fellép bizonyos százalékú, úgynevezett med­dőáram, amely a munkában nem vesz részt. A hatóságok világszerte szabályozták, hogy egy üzemben mekkora le­het a meddőáram. A meg­határozottnál rosszabb telje­sítmény tényezővel nem le­het, üzemet működtetni. Mi­vél a meddőáram feltétlenül jelentkezik, az üzemek a büntetőtarifa elkerülésére, amelyet túllépés esetén al­kalmaznak velük szemben, kondenzátorokat foglalkoztat­nak a meddőáram szabályozá­sára. A kondenzátor automatika olyan műszer, amely beál­lítható a kívánt teljesítmény­tényezőre és 'automatikus ada­golással javítja az áramfel­használást, Ha rossz a fázis­szög, az új találmány segít­ségével, mivel az lépcsősen és sorba kapcsolható, automa­tikusan annyi kondenzátort kapcsol be, amely a hálóza­tot a kívánt mértékűre sza­bályozza, majd automatiku­san kellő számú kondenzá­tor egységet kikapcsol. A kondenzátor automatika minden üzemben felhasznál­ható. A most már szériában gyártott műszer az Országos Villamosenergia Felügyelet dolgozóinak nagyszabású ta­lálmánya alapján készült, mint arról Peredi Lajos, a gyár főkonstruktőre beszámolt. A kísérleti, de már elfo­gadott példányt Gerely Pé­ter, a Ganz Árammérőgyár fiatal tervező gépészmérnöke tette megfelelő változtatások­kal gyártásra alkalmassá. A Ganz Árammérőgyár mindkét új készítménye — a terv szerint — a jövő esz­A kondenzátor automatika vezérlő készüléke (Gábor felv.) tendöben a hazai kipróbálás után a külföldi piacra kerülj ahol már most is nagy ér­deklődés mutatkozik irántuk. <*> Ikrek kongresszusa, fegyencverseny: háf ez Amerika? Rockefeller-család története, Chicago, indiánok. K. E.: Hohó! Most meg kimaradtak a cowboyok! R.: Szelíd, jámbor fiúk ők már. Nem az ma már az igazi legény Nevadában. aki könnyedén és csípőből tüzel, hanem az, aki ügyesen ke­zeli a mezőgazdasági gépe­iket. A sheriffek azonban nemcsak a ponyvaregényírók fantáziájában, hanem a való­ságban is túlélték az izgá­ga cowboyokat. Még a leg­modernebb amerikai repülő­tereken ma is ott a sheriff, éppen olyan öltözetben, mint a vadnyugati filmekben: szé­les kalapban és forgópisztoly - lyal az oldalán. A rendre vi­gyáz. A külföldi utas hirte- lenében azt hiszi, karnevál kellős közepébe pottyant. Az amerikaiak pedig a sheriff- jelmezt komolyan gondolják. K. E,: És a sport és a tánc, a dzsessz őrültjei? R.: „Sportegyetemek”, rug­by, kosárlabda, autóverseny és rock and roll, Elvis Presley őrjöngése után, szabadon ... K. E.: Most viszont ki­maradt a Wall-Street, a tőzs­dével. R.: És a földalatti páncél­termek. ahol az aranyat őr­zik. Éneikül sem Amerika a mai Amerika... Az arany azonban menekül az Egye­sült Államokból, áramlik ki az országból, mert nő az ame­rikai nemzetközi fizetési mér­leg deficitje. Három eszten­deje kezdődött, és egyelőre nem tudják megállítani. Ez­alatt több mint ötmilliárd ér­tékű aranyat vittek ki az amerikai páncélpincékből. A tőkés országokban pedig ez a sejtelmes, sárgán csillogó nemesfém jelzi a gazdagságot. Gurulnak az aranyrudak Ame­rikából. Ez azonban már egy külön film. Molnár Károly eladni az autót, akkor el­adják a harckocsit. Mindket­tőt az átlag amerikai veszi meg, a gépkocsit önszántá­ból. a tereptarka jármüvet pedig, ha tetszik, ha nem, a felemelt adójával, mert a fegyverkezés költségeit Mr. Smith és Mr. Brown fizeti, nem pedig Mr. Ford vagy Mr. Rockefeller. K. E.: Miért nem a dús­gazdag milliomosokról, vagy multimilliomosokról készített filmet ez a francia rende­ző? R.: Nem tudom. Valószí­nűleg nem akarta és nyil­ván nem is tudta bemu­tatni Amerika igazi urait. Néhány család kezében össz­pontosul az Egyesült Álla­mok egész gazdasága, az acélipar a Morganoké és a Harrimanoké, az alumínium- ipar a Mellonoké. a vegy­ipar a Du Pont-éké. Léleg­zetelállítóan izgalmas és ta­nulságos lenne a milliomos- családok igazi története. K. E.: Mi hiányzik még a filmből, ami jellegzetesen amerikai? R.: Minden nem fér el egyetlen filmben. Az „Ameri­ka egy francia szemével” cí­mű film körülbelül há­romezer méter hosszú. az Egyesült Államok területe csaknem tízmillió négyzetki­lométer. Három vagy négy. témakörnél, illetve fogalom­nál többet, legalábbis sokré­tűen nem mutathat be egy film; K. E.: Mi lehetne a három témakör? R.: íme, például: Mr. Smith egy napja, a Ford-művek. gengszterizmus. K. E.: Vagy? R.: General Elektric, Holly­wood, négerkérdés. K. E.: És a milliomos-csalá­dok? R.: így is lehetne... A kában is egyre népszerűbb a kis autó, természetesen az átlagpolgárok között. A ki­sebb fogyasztás csökkenti az autótartási költségelvet. A kis kocsik gyártásában Európa megelőzi Amerikát, a Volks­wagen, a Fiat vágj’ akár a Skoda-újdonságokat szívesen vásárolják a tengerentúlon*. Az európai autógyárak be­hatoltak az amerikai piac­ra. K. E.: Mit szólnak a kon­kurenciához a Fordék? R.: Ha az amerikaiak va­lamire büszkék, akkor az­után autóiparukra nagyon büszkék. Henry Ford. az autőkirály, a negyvenes esz­tendők elején hetykén emle­gette: Ha kell. az én gyá­ramból percenként gördül ki egy autó. A rekordot Ame­rika 1955-ben érte el, ami­kor kilencmillió gépkocsit gyártott. Ma azonban a Ford-, a General Motors- és a Chrysler-művekben. ahol az amerikai gépkocsik zö­mét készítik, nem a ter­melés növelése. hanem a csökkentése okoz gondot. Nincs elég piac az új autókra, így tehát a visz- sz.aesés jelei mutatkoznak. Az autógyárosok: a Ford- és a Du Pont-pénzcsoport irányítói ezért szívesen fogadják a ha­direndeléseket, Termékeiket pasztellszínben vagy terep­tarkán, mindenképpen el akarják adni az átlagameri­kaiaknak. K. E.: Hogyhogy? R.: Ha nem tudják Fordék cia rendező nem lépett íe! azzal az igénnyel, hogy az útikalauzok pontosságával számoljon be Amerikáról. A különlegességeket, a furcsa­ságokat kereste. Ezért örö­kítette meg az ikrek konfe­renciáját, a fegyencek verse­nyét, a retkőzés iskoláját, vagy a szerencseautomatát. Az átlag amerikai szürke köz­napi ai nem gyújtották láng­ra a francia rendező képze­letét. K. E.: Hogyan él az átlag amerikai polgár? R.: Száguldó tempóban. Ro­hanás a pénzért, az időért. Minden centet visz a bankba. Minden másodperc számít, mert a keleset magas, felté­ve, ha éppen van munka. K. E.: Mennyi az órabér? R.: Jól fizetik az autóipari munkásokat, óránként 2.7 dollárt, kapnak. Ezzel szem­ben az angol autógyárakban az órabér 1,26 dollár, Francia- országban és Nyugat-Német- országban 69 cent, K. E.: Tehát az amerikai munkások helyzete a legelő­nyösebb? R.: Látszólag. A munkabé­rek ugyanis alacsonyabbak Európában, mint az óceán túlsó pariján, ezért az ame­rikai autógyárosok legújab­ban szívesen fektetik dollár­millióikat a nyugat-európai iparba. A kisebb munkabér ugyanis növeli hasznukat. K. E.: Európa autóipara versenyezhet Amerikával? R.: Bealkonyul a hatal­mas autócsodáknak. Ameri­Türelmetlenül csengettek. Ajtót nyitottam. A szom­széd volt. A Kíváncsi Em­ber. Szaporán lélegzett. — Nem vártam a liftre — magyarázta. — Siettem. Foly­tatjuk? — kérdezte kedvesen és zsebéből papírzacskó ziz- zent elő. Az orrom alá tar­totta. — Két deka és friss pörkö­lés. Két estére elég lesz. — Oh. ilyen sokat akar kérdezni? — Amerika nagy. — Amerika? — Igen. Ma este moziban voltam. — Mit látott? — Amerika egy francia sze­mével. Felkavart a film. Hát ez Amerika? Ezzel megkezdődött a kér­dészápor. És ha valaki azt hiszi, hogy a szomszédom ká­véja két estére volt elegendő, akkor téved. Tegnap este kétszer ittunk a fanyar léből: a zacskóból eltűnt az utolsó szem is. Ké­ső éjszaka ültem az Írógéphez és visszapergettem beszél­getésünk legérdekesebb rész­leteit. Kíváncsi Ember: Miért ké­szítették a franciák ezt a fil­méi? Riporter: Újra fel akarták fedezni Amerikát. Filmfelve­vőgéppel. Francois Reichen­bach nem kímélte sem az időt. sem a celluloidszalagot. Csaknem két esztendőt töl­tött az újvilágban és több mint tízezer méter nyers­anyagot használt fel, A fran­g M VANCSI

Next

/
Oldalképek
Tartalom