Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-05 / 235. szám

1981. OKTOBER 5, CSÜTÖRTÖK «reeve» '^/fívlan 3 Szervezettebb, gazdaságosabb munkát gyárainkban! Gondolatok az MSZMP Központi Bizottságának szeptemberi határozatáról ftruággyüifísi biwltságok ütése Szerdán újabb két ország- ; gyűlési bizottság tartott ülést a parlamentiben. A mezőgaz- j dasági bizottság a földműve­lésügyi és az élelmezésügyi i tárca I960, évi költségvetésé- < nek végrehajtásáról szóló je­lentést. valamint a második i ötéves népgazdaságfejlesztési ! tervről szóló törvényjavasla­tot tárgyalta Z Nagy Ferenc : elnökletével. Az ipari és közlekedési bi­zottság tanácskozásának na- j pirendjén az ipari miniszté­riumok múlt évi költségveté­sének végrehajtásáról előter­jesztett jelentés és a második ötéves népgazdaságfejlesztési tervről szóló törvényjavaslat tárgyalása szerepelt. A bizott­ság ülésén dr. Sályi István el­nökölt. (MTI) ftvomirtószer az aranka ellen A Martonvásári Mezőgazda- sági Kutató Intézetben kísér­leteket folytatnak az aranka vegyszeres irtására. A külföld­ről származó aretit vegyszer egyszázalékos oldatával per­metezték a fertőzött táblákat, s az aranka, a herefélék leg­veszedelmesebb élősködője maradéktalanul kipusztult. Ez a szer a nagyüzemi gyomirtás­ra kiválóan alkalmas, mert a korábbi szerekkel ellentétben csupán egy alkalommal kell használni és a következő év­re is hatásos marad. Ez eljá­rást dr. Gyimesi Antal, a Mar­tonvásári Kutató Intézet tu­dományos munkatársa dol­gozta ki. (MTI) Tsz-fiatalok T kukoricásban Szeptember közepén látott napvilágot a sajtóban az MSZMP Központi Bizottságá­nak határozata a népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervének irányelveiről. A tö­mör fogalmazáséi határozat a hároméves terv vártnál jobb teljesítésére, illetve túlteljesí­tésére építve reálisan írja elő 1 ! az ötéves terv legfőbb irány- , számait. I Ezek a számok — éppen az eddigi eredmények kedvezőbb alakulása miatt — sok tekin- ! tetben jnagasabbak a hetedik pártkongresszus irányszámai­nál. a szeptemberi határozat a szocialista ipar termelésé- , nek növekedését 1965-re. 1958- hoz képest a kongresszusi í irányelvek 65—70 százalékos I előírásával szemben 83—87 százalékban szabja meg. A határozat nyomatékosan hangsúlyozza, hogv ..az ipari \ termelés növekedésének leg- \ alább 70 százalékát a munka termelékenysége növekedésé- j nek kell adnia, szemben a há- I roméves terv időszakával, amelyben a munka termelé­kenysége a termelés növeke­désének csak mintegy1 felét biztosította.” A múlt évi határozatok nyomán Pest megyében is hozzáfogtunk az ipari terme­lés nagyobb mértékű fejlesz­téséhez. Elmondhatjuk, hogy a feladatok egyik részét el is végeztük. Valamennyi válla­latunknál alapos elemzéssel nagy mértékben csökkentet­ték a veszteségidőket és rend betették a laza normákat. Mégis az év első felében a többlettermelésnek csupán 57,8 százalékát adták üze­meink a termelékenység nö­velésével. Lehetne dicsérni is ezt az eredményt, mért hat hónap alatt valóban nem lehet cso­dákat művelni. Ha figyelembe vesszük, hogy a múlt évi ha­tározatok a kétharmad-egy- harmad arányt jelölték meg a termelékenység javára, s most ennél többet, a termelésnöve­kedés 70 százalékának a ter­melékenység emelése révén való biztosítását írja elő a határozat, őszintén meg kell mondani, hogy az eredmé­nyek ellenére sok még a pó­tolnivalónk. A nagyobb feladatok meg­jelölésénél a határozat egy másik mondatából kell kiin­dulnunk, amely így hangzik: „Ezt a nagyobb növekedést is elsősorban a meglevő kapaci­tás jobb kihasználásával, a termelési folyamatok korsze­rűsítésével, a gyártmányok műszak-gazdasági jellemzői­nek jelentős javításával, ta­karékosabb anyagfelhaszná­lással és gazdálkodással kell elérnünk." Ez a mondat tömören ma­gában foglalja a lényeget: gazdaságosabban kell kihasz­nálnunk a rendelkezésünkre álló kapacitást. A gazdaságosság nem is­meretlen fogalom gyáraink­ban. Nem is keveset tettek a gazdaságosabb termelés érde­kében vállalatainknál. A \\\\W\\\WVv\V,WV\\XVv\W\\W'.W.w'N-V A MÁVAUT ígérete: nem maradnak íe ésszel és télen utasok a Pest környéki autóbuszjáratokról Huszonöt „bódés kocsit" kiselejteznek ] Ganz Árammérőgyárban pól- ! dául szerelőszalagokat léte­sítettek. A Csepel Autógyár- ! ban sikeresen alkalmazzák a | precíziós öntést, a finomková- csalást és a mélyhúzást. Kint már említe1 lük. addig már eljutottunk, hogy szinte mindenütt megfelelően fog­lalkoznak a veszteségidők csökkentésének proble m diá­val. Az anyaggal való taka­rékosság is az ipari terme­lés erős oldalai közé tarto­zik. Nem mindenütt sike­rült azonban még elérni, hogy a műszaki vezetők megfelelően foglalkozzanak a sommásabb tartalékok kiak­názásával. Sori helyütt például arány­talanul keveset foglalkoznak , a termelés iobb szervezésé- \ vei, a eének gazdaságosabb i kihasználásával. Ezeken a he­lyeken a műszaki vezetők nem veszik figyelembe, hogv minden génnek megvan a maga üzemóraköltséee. am°l,v lénveeesen magasabb, mint i a dolgozók órabére. A ter­melés alaposabb szervezése és a gépek gazdaságosabb kihas'- : nálása tehát, a legkevesebb anyagi befektetéssel a leg- j több eredményt hozza. Az elmúlt években szá- ] mos nagy termelékenységű, modem gépet kaptak gyá­raink. de kevés kivételtől el­tekintve. mindössze egy imgy a legjobb esetben két mű­szakban használják ezeket a gépeket, pedig, ha növelnénk a műszakok számát, min­den nehézség nélkül kivehet­nénk a termelésből az el­avult, magas költséggel dol­gozó gépeket. A meglevő gépek termelé­kenyebbé tétele is. yoij tgtpjt- tan halad. Elvetve követik a piósdi Csapágy gyár példáját,: ahol a javításra kerülő gé­pekre felszerelik a rendelke­zésre álló, a munkát köny- nyítő és gyorsító berendezé­seket. Nem elég mélyreható és tudományos a gépóra ki­használás növelésére való tö­rekvés. amely adott esetben még a technológia megváltoz­tatása alapján is szükséges. Az Ikladi ipari Műszer- gyárban is a sok jó mellett akad még javítanivaló. Pél­dául egy harminc milliméte­res rúdanyag megmunkálásá­ra alkalmas hatorsós eszterga­padon nyolc milliméteres anyagon forgácsolnak. A Du­nakeszi Járműjavítóban pe­dig egy 16 milliméteres le­mez vágására alkalmas le­mezvágó ollóval három mil­liméteres alumíniumlemezeket vágtak. Másutt 120 tonnás prést használnak olyan anyag megmunkálására, amelyhez 60 tonna is elegendő lenne. A felsorolt példákkal persze más gyárakat is illethettünk volna, mert sajnos, az ilyen példákat oldalakon keresztül lehetne sorolni. Persze, amikor a gépek ren­deltetésszerű és több műszak­ban való kihasználását tesz- szük szóvá, bárki érvelhetne azzal, hogy mi szükség van er­re, amikor nincs olyan és annyi munka, amellyel meg­felelően kihasználhatnánk eze­ket a gépeket. Ez igaz, de az is igaz, hogy ugyanakkor sok gyárban hiányzik például a 120 tonnás prés és a nagy vágó­gép. A népgazdaság S20mPont­jából előnyösebb, ha ezekből a gyárakból a legmodernebb gépekkel rendelkező üzemek kooperációs munkában elvál­lalják az ezeken gyártható al­katrészek elkészítését. Igen ám, de erre meg azt mondják, hogy nem kifizetődő, mert az ilyen kooperációs munkáért Csak a munkabért, a rezsit és három százalékos nyereséget számolhatunk fel, tehát rom­lik az önköltségünk. Szemlélet kérdése, hogy el- i jussanak odáig, ahová például | a Diósdi Csapágygyárban el- ! jutottak. Itt ma már úgy vé- í lekednek a műszaki vezetők, ■ hogy első a népgazdasági ér­A Budapesti MÁVAUT-nak i — amely a távolsági és a Pest, I a Buda és Vác környéki helyi- | járatokat közlekedteti — nyá- j ron nehéz feladatokkal kel- j lett megbirkóznia. Rengeteg j különjáratot indított külfö'd- re. az ország legszebb kirán­dulóhelyeire. a történelmi emlékekben gazdag vidéki városokba. Még szeptember­ben is sokan kirándultak, hétköznaponként 110—120, va­sárnaponként majdnem 200 kocsi indult hazai és külföldi kirándulókkal. Érdekes, hogy a kiránduló­kedv még október elején sem csökkent, s újabb csoportok igényelnek kü­lönjáratokat. A budapesli MÁVAUT-nak azonban mostanában, az esö- sebb, hűvösebb idő közeled­tével. nagyobb gondot kell fordítania a Pest, a Buda körnvéki helyi járatokra. A jó időben ugyanis sokan nem vették igénybe a buszjáratot, mert kerékpáron, motorkerék­páron közlekedtek otthonukból munkahelyeikre, illetve visz- sz.a. Ősszel és télen azon­ban ismét autóbuszon jár­nak. Más években nagyon gyakran előfordult. hogy egyik-másik faluban, a meg­állónál lemaradtak az uta­sok, mert már zsúfolva ér­kezett a kocsi. A budapesti MÁVAUT azt ígéri, hogy az idén jobb lesz a helyzet. Erre minden remény megvan, ugyanis növelik a férőhelyek számát. A MÁVAUT közlekedési szak­emberei állandóan figyelik a forgalom alakulását. Utas­számlálásokat 1 végeznek, és ha szükség mutatkozik, sűrí­tik a járatokat. A Pest környéki ipari já­ratokon még mindig közle­kednek úgynevezett ..bódés kocsik”, személyszállításra át­alakított. fedett, teherautók; Ezek közül huszonötöt a bu­dapesti MÁVAUT az idén ősszel kiselejtez és helyettük már korszerű kocsikat közle­kedtet. A többi ..bódés ko­csikat’’ jövőre vonja ki a forgalomból, s így az ipari járatokon is kényelmesebben utazhat­nak majd a dolgozók. Az úgynevezett helyi és ipari járatok forgalmának javításá­ra folyamatosan pótkocsikat is forgalomba állítanak. Ezek szerint tehát megtörténtek a szükséges forgalomszervezési intézkedések és az idén előre­láthatólag kevesebb panasz hangzik el a budapesti MÁ- VAUT-ra, mint egy-két évvel ezelőtt. (MTI) A zeneiskolák és a Pest megyei Petőfi Színház együttműködése Működésének ötödik évad­ját kezdte meg Pest megye vándorszínháza, a Petőfi Szín­ház. A társulat négy esztendő alatt 2500 előadást tartott, s a megye valamennyi községé­ben sokszor szerepeltek már: csaknem mindennap két he­lyen mutatják be műsorukat. Az új évadban kibővült a társulat. Nyolc színmű bemu­tatását tervezik. Az idén is főként az űj magyar darabok népszerűsítésére vállalkoznak. Külön együttest alakítottak s | az az ifjúságnak ad elő. A színház műsorán sbk zenés darab szerepel. Mostantól a megye városaiban és nagyobb községeiben működő zeneis­kolák bekapcsolódnak a mű­sortervben szereplő művek előadásába és a társulat hely­beli előadásain, sőt a környe­ző községekben rendezett elő­adásokon is közreműködnek. (MTI) Amint letörik a csövet, kivágják a szárat is, a traktor azonnyomban felszántja a földet (Szentiványi íelv.) Az előkészítés az alapja a jő oktatásnak Dabason tanácskoztak az agitációs és oktatási felelősök A megyei pártbizottság agi­tációs és propagandaosztá­lya Dabasra hívta meg ta­nácskozásra a megye vala­mennyi agitációs és propa­gandafelelősét, a dabasi já­rási párttitkárokat, a vezető propagandistákat és az alap­szervezeti agitációs és pro­pagandafelelősöket. A megyei pártbizottság részéről Sófal­vi Zoltánná, az agitációs ég propagandaosztály helyet­tes vezetője, a megyei KISZ- bdzottság képviseletében pe­dig Holló András jelent meg az értekezleten. A beszámo­lót Kiszeli István, a Dabasi Járási Párbizottság agitá­ciós és propagandaosztályá­nak vezetője tartotta. Bár Kiszeli István a dabasi járás tapasztalatairól számolt be, a felszólalások bizonyították: mindenütt hasonló problé­mákkal foglalkoznak. Általános volt az a véle­mény, hogy az előkészítés gondosabb, körültekintőbb volt, mint egy esztendővel ezelőtt. A legtöbb alapszer­vezetben megértették, a jó előkészítés az alapja a meg­felelő színvonalú oktatás­nak. Szem előtt tartották a szemináriumok megszervezé­sekor, hogy a nemzetközi helyzetből fakadó kérdések­re, a belpolitikai események­re, a téves, vagy olykor el­lenséges nézetekre csak jól felkészült, ideológiailag kép­zett emberek adhatnak vá­laszt. A túlterheltség ellen Valamennyi pártbizottsá­got az a cél vezette az ok­tatás megszervezésekor, hogy egy-egy pártmunkást ne ter­heljenek túl. Tavaly a da­basi járásban például egy oktató több szemináriumot is vezetett, de másutt is elő­fordult, hogy egy-egy hall­gató több - oktatási formán is részt vett. A tanácskozáson vita ala­kult ki: akik állami okta­tásban részesülnek, járja- nak-e pártszemináriumokra? Néhányan azt vallották, hogy mindenképpen. Többen azonban úgy vélték, hogy nem szabad túlterhelni azo­kat akik egyetemen, főis­kolán vagy gimnáziumban tanulnak. Végül is úgy dön­töttek, hogy időnként tart­sanak politikai tájékoztatót azoknak, akik állami okta­tásban vesznek részt. A túlterheltséget még úgy is megakadályozzák, hogy va­lamennyi járásban egyeztetik a többi ‘ tömegszervezettel, a művelődési otthonnal a ren­dezvények idejét és számát. Sok hasznos módszer Majdnem minden felszólaló foglalkozott módszerbeli prob­lémákkal is. Különösen érde­kes volt Csereklei István, a Telefongyár bugyi telepe dol­gozójának felszólalása. Elmon­dotta, hogy a szemináriumo­kon mindig az mondja el a nyitó kérdésre a választ, aki erre előre vállalkozott. Más alkalmakkor pedig valaki le­vezeti az egész szemináriu­mot. Ezzel a módszerrel meg­gyorsítják az új oktatók ne­velését és aktivizálják a hall­gatókat is. Farkas József arról számolt be, hogy három községben el­lenőrizte az oktatási évre való felkészülést: Üjhartyánban, Kakucson és Sárin. Megálla­pította, hogy Sárin érték el a legjobb eredményt. Negyve­nen jelentkeztek szemináriu­mi hallgatóknak és ennek csak a fele párttag, a többi pártonkívüli. És még egy ér­dekes szám: a tanulók negy­ven százaléka fizikai dolgozó. A propagandisták között van pedagógus és mezőgazdász is. Ahol időben kezdték az ok­tatási esztendő előkészítését, ott jó eredményekről számol­hatnak be az oktatási felelő­sök. így a Bugyi Gépállomá­son vagy a Tessedik Sámuel Tsz-ben, Pusztavacson és Inár- cson. Különösen helyes mód­szer volt a propagandistákat is bevonni a hallgatók kivá­logatásába. Mi az igazi segítség? Sokat vitáztak arról is: ho­gyan segítse a pártszervezet a KISZ-oktatás megszervezé­sét? Akadnak, akik félreértik a pártszervezetek támogatá­sát. Öcsán, Kakucson, Újlen­gyelben, a Felsőbabáéi Állami Gazdaságban vagy a Bugyi Telefongyárban például meg­értették: akkor dolgoznak jól, ha segítenek a KlSZ-propa- gandistúk kiválogatásában, el­lenőrzik a hallgatói: szeminá­riumi beosztását, de semmi­képp nem dolgoznak, nem végzik el a feladatot az ifjú­sági szervezet helyett. Az értekezleten végül meg­állapodtak abban, hogy min­denütt a helyi sajátosságok figyelembevételével kell elő­készíteni , az 1961—82-es okta­tási évet. Mégis sok közös fel­adat van, amelyre mindenki­nek egyformán kell felkészül­nie. Ilyen az október 23., 24., 25-i megyei konferencia elő­készítő tanfolyam, az SZKP XXII. kongresszusa anyagá­nak feldolgozása, népgazdasá­gunk helyzetének elemzése, a pártvezetőségválasztások segí­tése. Egyszóval felkészülni a november 15-én induló tan­évre, hogy az évvégi értéke­lésnél elmondhassuk: sok ideológiailag képzett marxis­tával gyarapodtunk. Sági Ágnes riek és ez a helyes! Ebben a gyárban különböző eljárások­kal 20—25 százalékkal növel­ték a csapágy3% élettartamát. Igaz ugyan, hogy látszólag kedvezőtlenül alakult az ön­költség, de a népgazdaság job­ban járt, mert a tartósabb csapágyakból szívesebben és többet- vásárol a külföld és ezek a csapágyak itthon is to­vább tartanak a gépekben, te­hát ritkábban keil azokat cse­rélni. Ennek a gyárnak a műszaki vezetőitől egyébként olyan te­kintetben is példát vehetnek a többiek, hogy szívesen fogad­nak mindenfajta észrevételt, niég a bírálatot is, mert azt tártják, hogy mindenből szár­mazik valami haszon. Mindent összevetve elmond­hatjuk, hogy a munkaidő jobb kihasználásával. az elavult normák kiigazításával, az ide­jétmúlt technológiák átdolgo­zásával értünk el eredménye­ket, de a termelékenység fo­lyamatos növelését csakis a mélyreható műszaki intézke­désekkel biztosíthatjuk. Az idő sürget. Éppen ezért nagyon fontos, hogy minde­nütt, a megye legkisebb üze­mében is vegyék át a legjob­bak tapasztalatait. Erre pedig a tapasztalatcserék a legalkal­masabbak. A megyei pártbi­zottság mellett működő mű­szaki tanács nagyon jól felis­merte ennek jelentőségét és jó néhány ilyen célú tapaszta­latcserét szervezett már. A közeljövőben ipari anlcétot is tartana^, e nagy munka még jobb segítése érdekében. Most már műszaki vezetőinken a sor, hogy a lehető legjobban használják fel a saját és a töb­bi üzem tapasztalatait a gaz- ’Sasíi'góshbb, szervezettebb ter­melés érdekében. Farkas István Jó ütőmben halad a kukorica törése a gyóni Egyetértés Tsz földjein. Sokat dolgoznak eb­ben a munkában a tsz fiatal­jai is Nyolcmázsa alma egy fán A Csongrád megyei Gyála- rét községben Gyuris István termelőszövetkezeti gazda 35 éves, Húsvéti Rozmaring faj­tájú almafát gondoz kertjé­ben. A terebélyes fa lombko­ronájának átmérője- 1§ mé­ter, s azon az idei szárazság elTetléré 8" "hnúzáa gyümölcs érik. Ez rekordtermésnek szá­mít, hiszen még a legjobb al- mafák hozama sem szokta meghaladni ,a 2—3 mázsát. A termés nemcsak bőséges, ha­nem hibátlan, egészséges is. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom