Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-31 / 257. szám

mr MEG» MiVíflD 1961. OKTÓBER 31. KEDD Dunaharasztitól — Makádig Vasárnapi körúton a ráckevei járásban ^J^irdndu (dó ‘XJe eázprembe Hagyomány már a Diósdi Csapágygyárban, hogy a leg­jobban dolgozó fiatalok ta­vasszal, meg ilyenkor, év vége felé egy-egy pompás I .leshették az őszi vetési tervet. i A makádi határhoz közei ed- ! ve, észrevettük, hogy ott is j szorgalmas munka folyik. Egy- j szerre négy tr® klórt pillan- I toltunk meg, amelyek közül 1 kettő szántott, egy vetett, egy I pedig tárcsázott. Szalay Ist- I ván tsz-elnök elmordotta, hogy vasárnap délig 150 hold őszi árpát, 550 hold bú­zát, 20 . hold takarmánykeve­réket, 40 hold repcét és húsz hold spenótot vetetté!! el. Hátra van még száz hoidnyi búza és húsz holdnyi takar­mánykeverék a tervből, ame­lyet október végéig teljesíte­nek. N. I. Megkezdődtük a hidrabielégus napok sunk, vidékünk, ahol ne jár­tak volna. Vasárnap például — negyvenen — Veszprémet tekintették meg." Ez alkalommal a társadalmi , munkában leginkább kitűnt | fiatalok vették birtokukba a i kényelmes Ikarus-autóbuszt. ' A kirándulás költségeit a vál­lalat vezetősége a külön erre | a célra tartalékolt alapból fe- | dezte. Akárcsak az elmúlt j években, a csa>págygyári Ca- I tálak az idén is példamuita- tóan kivették részüket Hétfőn reggel a Technika Házában megkezdődtek a Magyar Hidrológiai Társaság irmnolóriai szakosztálya á'tal rendezett hidrobiológus na­pok. Ez a megbeszélés már a harmadik az évenként megis­métlődő, hasonló jellegű ta­nácskozások sorozatában. A kétnapos összejövetelen a vizen belüli élet jelenségei­nek legjobb szakértői 20 elő­adásban számolnak be a ma­gyarországi vizek biológiá­jának kutatásában elért Leg­újabb eredményekről. Készt vesz a megbeszéléseken- dr. Umbrtó d’Ancona, páduai egyetemi tanár, a Nemzetközi L'mnológiai Társaság elnöke is. A konferencia legfőbb célja azonban azon módszereknek a keresése, amelyek a legalkal­masabbak élővizeink szennye­ződésének megakadályozásá­ra. A tanácskozás eredményei tehát közvetve hozzájárulhat­nak a halállomány számára nyitotta meg, majd megkez­dődtek a szakelőadások. (MTI) egészséges életkörülmények biztosításához, sőt a lakosság ivóvíz-ellátási gondjainak megoldásához is. A konferenciát dr. Sebes­tyén Olga, a tihanyi Biológiai Intézet osztályvezetője, a lim- nológiai szakosztály elnöke Csapágygyári fiatalok a mar- ton vásári Bccthoven-szobornál autóbuszkirándulás keretében ellátogatnak az ország vala­melyik szép vidékére. Alig akad olyan híresebb váro­a társadalmi munkából. Nem kevesebb, mint 1814 óra társadalmi munkát végzett eddig a 110 gyári kisz-es és köziük szép ■ számmalakad olyan fiatal is, mint Simják Pál — az ifjúsági szocialista 1 brigád vezetője — aki eddig j 82 óra társadalmi munkát i végzett. A parkosított gyár­udvar, vízvezetéképítés, hété I végi rohammunka a váci Du­nai Cement- és Mészmű épít­kezésén — mind-mind a dlós- di ifjúmunkások lelkesedését dicséri. így aztán a kirán­dulók valóban a jól végzett munka örömével kelhettek útra. Kedvezett az idő is, olykor­olykor még az őszi napsuga­ágygyáriak. Megnézték a mú­zeumot, a zongoráit, amelyen a nagy mester, Beethoven és kedvese, Brunszvik Teréz ját­szott. Kegyelettel adóztak a világhírű zeneszerző emléké­nek a Mező Imre nevét vi­selő szocialista brigád tagjai is: Inglis Mihály, Jakab Já­nos, meg Páhck Ferenc. Ed­dig ők is csak hallomásból ismerték, a zenetörténet mar­ton vásári emlékeit, most an­nál nagyobb csodálattal fi­gyelhették Beethoven partitú­ráit, leveleit és a kastélyban levő egyéb ereklyéit. A kastély kert zöld pázsitja még a nyárról mesélt, de a százados platánok már sárga levéitakaróval lepték el az utakat a tó partján. Schnitzer Gizi, Mészely Ilonka csakúgy, mint a többiek, meghatotta« hallgatták az idegenvezetőt, aid Brunszvik Terézről be­szélt, Sokáig emlékezetes ma­iad ez a látogatás a többiek számára is, hiszen a roman­tikus környezet, a tó köze­pén meghúzódó sziget hangu­lata, az öreg kastély, minden­kit magával ragadott. Veszprém — a két és fél­órás autóbuszát után — ugyancsak gazdag látnivalók­kal hódította meg a Diósdi Csapágygyár fiataljait. Be­Pest megye Tápió menti ■ községeinek termelőszövetke- i zetsi az őszi munkákkal egy- 1 időben előkészülnek, hogy jö- j vőre mintegy félezer holddal | növeljék a kertészet terüle­tét. A Tápió hasznosításával j főként az öntözéses kerté- ! Nemzetiség. Milyen egyszerű szó és mégis mennyi minden rejtőzik mögötte; megalázótt- ságot, kisebbségi érzést, év­századokon át szított gyűlöle­tet takart. A régi magyar uralkodó osztály így akarta elterelni a figyelmet az úr és paraszt, a kizsákmányolt és A régi rómaiak gyártási titka Egy oxfordi régész a skó­ciai Pertho várostól nem messze, két méter mélységben a föld alatt nemrég 12 tonna vasszöget talált. A szögeket a régi rómaiak i u. 90-ben, Britanniából való elvonulásuk előtt ásták el. Noha a szögek közel két éi-ezredig feküdtek a Tay fo­lyó partjainál a rendkívül nedves földben, mégis telje­sen rozsdamentesek és úgy fénylenek, mintha vadonat­újak volnának. A talaj ezen a helyen fő­leg homokos és kavicsos, te­kizsákrnámycló közötti ellen­tétről. Ma már új érteimet kapott ez a szó. Szeretet, tisztelet és egymás iránti becsüiés csen­dül ki belőle. Igen, szeretet és megbecsülés: nem nagy szavak ezek, hanem egyszerű tények, amelyek legszebb bi­zonyítéka az a közös cél és akarat, amely vasárnap a Dunaliaraszíiban megrendezett német—délszláv nemzetiségi napon megnyilvánult. Nem lehet leírni azt a lelkesedést, amellyel erre a napra készül­tük öregek és fiatalok; azt a tiszteletet, őszinte szeretetet, amellyel dr. Wild Frigyest, a Magyarországi Német Dolgo­zók Demokratikus Szövetsége főtitkárát és Ognyenovocs Mi­lánt, a Magyarországi Délszlá­vok Demokratikus Szövetsége főtitkárát körülvették. Talán két szóval lehetne legjobban jellemezni ezt az ünnepséget: akarat és öss ze - fogás. Ez adott erőt ennek a különböző anyanyelvű közös­ségnek arra, hogy megtalál­ják egymást, összefogjanak, megtanuljanak egy nyelven beszélni, ahogy ez az ünnepi szónokok beszédéből is érző­dött — vállvetve, egy sorban küzdeni egész társadalmunk jólétének felvirágoztatásáért. És ezt a közös nyelvet leg­először a fiatalok találták meg, új emberként, a régi kultúra hagyományaiban. Ékesszóló bizonyítéka ennek az a műsor, amellyel az egy- begyűlt öregeket szórakoztat­ták. Akár a szjgtetezentmár- toni együttes műsorán, akár a művészi igényeket is kielé­gítő délszláv tánccsoport vál­tozatos táncaira gondolunk, csak azt érezhetjük ki belőle, hogy ezek a fiatalok egy új kor küszöbén a jó út felé in­dultak el. A műsor végén, amikor fel­gyulladlak a lámpák, együtt ült az asztalnál magyar, né­met, szláv s ahogy összekoc- cintották poharaikat, érezni lehetett, hegy ezek az embe­rek már együtt, egymás kezét fogva építik a szebb és bol­dogabb jövőt. (Ungvár Mária) SZED1K A CUKORRÉPÁT a galgagyörki Rákóczi Termelőszövetkezet földjein. Amikor a napokban kint jártunk —, mint a felvételünk is tanúsítja — szaporán folyt a munka. Több, mint kétszáz asszony szedte a cukorrépát, s többen is bizonygatták, hogy a hetvennyolc holdról a jövő hét elejére mindenképpen felszedik a termést. Amerre a szem ellát, mindenütt gyorskezű asszonyok, lányok szedik a cukorrépát (Foto: Gábor) szelet bővítik. Gondot okoz azonban a folyamatos vízellá­tás, minthogy szárazság ese­tén a folyócska gyorsan apad. A tápiószentmártoni Rákóczi Tsz — amely egymaga 80 holdon készíti elő az öntözést" — ötletesen oldotta meg a problémát. A folyó menti mo­csaras tőzegföideket kiterme­lik. Az így nyert tőzeget ta­lajjavításra használják, he­lyén pedig felfogják és tá­rolják a csapadékos hónapok­ban meggyűlő vizet. A mes­terséges tárolóban ily módon annyi vizet tartalékolnak, hogy aszályos nyár esetén is biztosítani tudják a kertészet folyamatos vízellátását. A tá­piószentmártoni termelőszö­vetkezet példáját több más, közös gazdaság is követi a környékbeli községekben. (MTI) Gazdag látnivaló tárul a fiatalok várfalról szeme elé a veszprémi (Foto: Bősz) rak is előkíváncsiskodíak az októberi fel1 egek mögül. A jó­kedv ugyancsak nem hiány­zott, lánivaló is bőven akadt. Martonvásáron a híres Brunszvik-kastélyt lá­togatták meg először a esap­Itt az ősz, főzik a szilvóriumot — Halló, Varga Gyula elv­társ? Üdvözlöm. A múlt hé­ten arra jártam, de már nem volt időm bemenni. Pedig igencsak jó illatok terjengtek maguk felöl. Megy az „üzlet?” — Igen, teljes ..gőzzel” dol­gozunk. Augusztus 16-án nyi­tottuk meg a tatarozás után a szeszfőzdét. Naponta há­romszor töltjük fel a három­száz literes üstöt. Ez összesein kilenc hektoliter cefrét jelent. — Mennyi pálinlta lesz eb­ből? — Nyolcvan liter. Fele az, üzemé, fele a főzetőé. Napi, termésünket — hogy beállt a j hűvös idő — most már £o- j kozni tudjuk. — Mi az összefüggés a pá- j linkafőzés és az időjárás kö- j zott? | — Eredetileg nem lenne j semmi, csak nálunk lényeges, j mert nincs elég vizünk, j Ugyanis a főzéskor átmelege- j det-t csöveket állandóan hű­teni kell, ami a nagy meleg­ben, kevés vízzel, keserves | munka volt. j — Sok gyümölcs termett a \ nyáron, hogyan bírják az ira- j mot? j — Különösen kékszilva volt j rengeteg. Amellett, hogy tele j volt a piac, sok ment cefré- j nek\ Március végéig lesz • anyagunk, addig dolgozha- i tunk belőle. Sőt. a kevés víz ■ miatt sok főzetőt elküldtünk í más megyei üzemhez, mert j nem tudtunk a sok rendelés- ; nek eleget tenni. 1 — Hát akikor búcsúzzunk, főzzék tovább a jóízű pálin­kát. — Kár, hogy a telefon csak a hangot továbbítja. Szívesen beleöntenénk most egy kupica szilvóriumot a kagylóba — kóstolónak. Gondolom, nem haragudnának meg érte. — Nem bizony. De ha leg­közelebb Gödöllőn járok, ki­pótolhatjuk. — k. m. — számolni valamennyi érdekes­ségéről még vázlatosan is ne­héz lenne, hiszen annyi tarka epizód, élmény színesítette a programot. A kirándulőcso- port az ősi város legmoder­nebb éttermében ebédelt, utána pedig Gabányi Lajos vezetésével — egy vaskos könyvből olvasta fel helyen­ként, melyik műemlék miről is nevezetes — városnézés következett. Fölkapaszkodtak a fiatalok a veszprémi vár apró, barokk hangulatot árasz­tó utcácskáira. Megcsodálták a Dóm altemplomát, ahová egykor a török elől menekült a város lakossága. A tűz- őrtoranyból már az újvárost is láthatták, a híres vegyipari egyetemet, az új lakónegye­deket, az állatkertet s a kör­nyez» hegyeket. Hídvégi La­jos— a gyár amatőr filmese —, de a fiatalok közül is jó néhányan, lencsevégre kapták a látottakat. Beesteledett, mire a fiata­lok befejezték a városnézést és búcsút intettek Veszprém­nek. Súlyán Pál ISMERKEDÉS Az őszi idő ellenére is sokan látogatják a Budapesti Állatkertet. Képünkön: az „Ifjú” lámacsikóval ismerkedik egy kis látogató (Gábor felv.) Ráckevén Rojk Károly elv- társsal, a járási' pártbizottság mezőgazdasági osztályvezető­jével találkoztunk, aki a já­rás ellenkező részéből érke­zett. Elmondotta, hogy a ráckevei tsz-ek rövidesen el­vetik az őszi kalászosokat, s csupán az Árpád Tsz-ban van még komolyabb lemara­dás. A következő község Sziget­becse volt útközben, ahol az Uj Élet Tsz elnökével váltot­tunk szót. Kiss Jenő tsz-elnök elmondotta, hogy az Uj Élet Tsz még ebben a hónapban befejezi a vetést. Szombat esiig húsz hold búza és kilenc hold őszi árpa kivételével már tel­Mssterséges víztárolókban gyűjtik és az öntözés szolgálatába állítják a Tápió vizét a környékbeli termelőszövetkezetek Egy nyelven beszélünk Német—délszláv nemzetiségi nap Dunaharasztin hát átengedi a vizet, az éghaj­lat pedig — mint a brit szige­teken általában — itt is meg­lehetősen nedves. Semmiféle edényt, vagy göngyöleget nem találtak, amelyről feltételez­hető volna, hogy megvédte jl szegeket a rozsdásodástól. A régészek most azt kutatják, volt-e a régi rómaiaknak va­lamilyen gyártási titkuk, amelynek segítségével töké­letesebben tudták megvédeni a vasat a rozsdásodástól, mint ahogyan azt a mai kor­szerű eljárások lehetővé te- l szik. A megyei tanács egyik ko­rábbi értékelése szerint a rác­kevei járásban vontatottan ha­ladt a vetőszántás és a vetés. A járási pártbizottság és a já­rási tanács felhívása után azonban jelentősen meggyot- sult és ma már néhány köz­ségben be is fejezték a vetést. Azokban a községekben, amelyekben még nem vé- geztek a most már halaszt­hatatlanul időszerű mun­kákkal, a tagság nagy többsége derekasan dolgo­zik, hogy pótolhassa a elmaradást. Munkatársunk vasárnapi tu­dósítása is erről számol be. A járás községei közül Du- naharasztín kezdtük a tájé­kozódást. Felkerestük ez Ezüst Kalász Termelőszövetkezet el­nökéi Rábenspeck Ferenc elvtársat, aki készségesen adott felvilágosítást a mun­kákról, Elmondotta, hegy az alig egyéves közösség tagjai ezíwel-lélekkel dolgoznak és már jelentős eredményeket ér­tek el. Naponta száz pár ló szánt a határban és a vető- gépeket is lovakkal vontatják. A teljesen kiszáradt és kőke­mény talajon rendkívül ne­héz a szántás és a vetés, de a tagság szívós akarata legyőzi ez aszályt. Jellemző a talaj szikkadtságéra, hogy ^ míg . rendes körülmények között egy holdat szántott fel na- 1 ponía egy lófogat, az idén csak fél hold a napi teljesít- j mény még a fokozott igyeke­zet mellett is. A rendkívüli nehézségekkel dacolva vetet- ’ tők el a kenyérgabona 75 szá- : zalékát, az összes takarmány- j keveréket és sz őszi árpa húsz I százalékéit. Ez utóbbiból kicsi ! a teljesítmény és a tagságnak | mielőbb pótolnia kell a hiányt, \ A kiskunlacházi határban magasra törő vízsuea rákon akadt meg a szemünk. A helybeli Kiskun Ter­melőszövetkezet a Duna vizével permetezte az egyik rozsíábiáí, hogy siet­tesse a magok csírázását. A szomjas föld mohón nyelte a vizet, d? néhány területén j már normális képet nyújtott. ! A falun keresztül haladva, j egy Eelorusz-trcktorral ta- j Ütköztünk, amely egy járva- j szecskázót vontatott. Darányi j András traktoros igyekezett ki- j felé a határba, hogy a még j lábon álló kukoricsszárat mi- i előbb betakaríthassák.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom