Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-03 / 233. szám

A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEGLÉD VÁROS RÉSZÉRE

V. ÉVFOLYAM 233. SZÄM

1961. OKTÖBER 3, KEDD

ték az ottani tsz vendégszeretetét. Megtekintették a vendéglátók gazdaságát is. Különösen a baromfinevelés területén szereztek sok új és érdekes tapasztalatot.

Másnap áthajóztak Bala- tonfüredre és Tihanyba. Ott megnézték a múzeumot, no meg a halászcsárdát. Gyönyörködték a Balaton végtelen szépségében, este pedig elindultak haza. Mire a fővárosba értek, már a kivilágított Budapest fogadta őket. Még egy séta a városban: Váci utca, Körút és aztán az utolsó útszakasz következett: Budapest—Abony.

— Nőtanácsunk a kirándulás óta még egységesebb — fejezte be a beszélgetést Pé- temé. — Nincs munka, amelyből asszonyaink ne vennék ki részüket. Természetesen már új terveket is kovácsolunk. Jövőre szeretnénk egyhetes kirándulást szervezni. Hiszem, ha jól dolgozunk, ami még most csak óhaj és képzelet, az valósággá fog válni.

Fehér Jánosné

Gyógy- vagy porfiirdő?

Állunk a ceglédi gyógyfürdő Köztársaság úti bejárata előtt, hogy — mint egész nyáron át is tettük — enyhülést keressünk különböző reumatikus és ízületi és egyéb bajainkra. Igenám, de más volt a nyáron a Széchenyi úti bejáratnál, várni és itt, a térdig portenger Köztársaság úton, ahol ép a fürdővel szemben van a TÜZÉP-telep, kocsik jönnok-mennek állandóan és feltörik a kikövezetlen utat. És akár egy kocsi, akár autó, de még ha egy kerékpár halad is át az úton, a piszkos por felhőkben száll fel az útról és szürke por- és piszokréteggel vonja be a gyógyulást keresők ruháját, arcát és a bacillusok tömegével árasztja el őket.

Ha már kikövezni nem lehet az utcának legalább a gyógyfürdő előtti részét, mert ez sok és költséges munka, de talán még akadna Cegléden reggelenként egy-egy tartály viz, amivel az öntözőkocsi a várakozásnak ezt a kellemetlen mellékajándékát ellensúlyozni tudná a betegek és gyógyulást keresők egészsége érdekében.

Szélhámos került kézre

Matusinka József és Plan- gár József abonyi lakosok régóta ismerik egymást. Ma- tusinka Plangárban semmi rosszat nem látott, megbízott benne, volt amikor együtt jártak szórakozni.

Ez év júniusában is együtt italoztak a Kossuth Étte- rembam. Olyan jó kedvük kerekedett, hogy Plangár József invitálására elmentek a Ceglédi úton levő italboltba. Plangár József akkor már sötét terveket agyait ki magában. miről Matusinka mit sem sejtett. Matusinka kerékpárral volt és Plangár azt akarta tőle megszerezni.

Amikor az italbolt elé értek, Matusinka a kerékpárját a megőrzőnél hagyta. Mulatozás közben Plangár hirtele- niül eltávozott azzal, hogy nemsokára visszamegy. Matusinka nyugodt volt, türelmesen várt. Nem is sejtette, hogy odakint mi is történik.

Plangár egyenesen a kerékpármegőrzőhöz ment, akinek először azt mondta, hogy a kerékpár a hányjáé, majd nyomozó-főhadnagynak adta ki magát és a kerékpárt elvitte.

Matusinkának feltűnt, hogy Plangár sokáig nem tér visz- sza, ezért kiment a kerékpárjáért, hogy elinduljon haza. Nagy meglepetésére kerékpárját az eredeti helyén nem találta, mikor kisült, hogy Plangár szélhámosiko- dott a megőrző előtt.

Matusinka nem nyugodott bele, hanem a rendőrség segítségét kérte. A gyors rendőri intézkedés hatására a kerékpárt az egyik utcában

megtalálták.

Plangár József személyi tulajdon sérelmére elkövetett csalás bűntette miatt került bíróság elé.

Iskolai mulasztásért 160 forint pénzbírság

Nem tudom, mi lehet annak az oka, hogy Drozdák Kati abonyi kislány nem jár iskolába. Lehet, hogy a kislány nem tudja, mennyi örömet és szépséget tartogat számára a tanulás, de az i) lehet, hogy édesapja, Drozdák József csak egy egyszerű vállrándítással intézi el a dolgot és nem sokat törődik azzal, hogy kislánya jár-e iskolába, vagy sem.

Ha Drozdák József olvasná a Ceglédi Hírlapot, akkor egyik múlt heti számunkban olvashatott volna arról, hogy a ceglédi Mészáros Lőrinc iskolában majdnem fél száz felnőtt ember szerzi meg az idén az általános iskola nyolcadik osztályáról a bizonyítványt.

Az Abonyi Községi Tanács szabálysértési hatósága három esetben bírságolta meg szabálysértésért a kicsi lány édesapját, mert a gyerek nem járt iskolába. A 160 forint bírság sem éppen kis dolog, de sokkal nagyobb dolog az, hogy a kis Kati a szülői hanyagságot és felelőtlenségei idővel komoly szemrehányással fogja emlegetni.

Feltéve, hogy édesapja továbbra sem törődik a kislány jövőjével.

Hogyan kapott vizet a Radák út környéke?

Egy jól dolgozó tanácstag példája

(Tudósítónktól)

Boros Joachim, az abonyi Kossuth Termelőszövetkezet fogatosa tanácstag. Hogy milyen tanácstag, azt nagyon könnyű lesz eldönteni.

A Radák út környékén évek óta nagyon rossz volt a vízellátás. Éppen csakhogy csöpögött az egyetlen kút és bizony a háziasszonyok sokszor órák hosszát várakoztak egy kanna vízre.

Boros Joachim tanácstag nemrégen valami nagyon okosat gondolt. A tanácstagi beszámolóra meghívta a községi malom igazgatóját, főmolnárát, akik aztán saját fülükkel hallhatták a körzet választóinak ingerült, türelmetlen megjegyzéseit a vízellátásról. Nem kellett sokáig várakozni a megoldásra. A malom igazgatója felajánlotta a malom területén levő kút vizét, ha a lakosság hajlandó a vizet egy kifolyóval az utcára hozni.

Boros Joachim gyorsan számítást végzett, kellene kétezer forint. Három vasárnapon át a nyakába vette a környéket, házról házra járt és Pásztor Vilmos, Komáromi Pál segítségével 10—20 forintonként összeszedte a kétezer forintot.

A többi már úgy ment, mint a karikacsapás. A Vegyesipari Ktsz szerelői két nap alatt megcsináltáJi a kifolyót és amikor a napokban megálltam a kút mellett, azt láttam, hogy a friss ártézi víz zuhog a kannákba, az edények pillanatok alatt megtelnek.

És ezt a környék lakossága a jól dolgozó tanácstagnak köszönheti.

— OKTOBER 6-án, kilenc órakor a városi tanács tanácstermében lesz Cegléd város általános rendezési tervének egyeztető tárgyalása. Vonatkozó terveket a végrehajtó bizottság október 5-én a tanácsteremben kifüggeszti, ahol azokat a meghívottak előzetesein megtekinthetik.

— AZ ABONYI Vörös Csepel Termelőszövetkezet szombaton délelőtt kilenc órakor küldöttgyűlést tartott.

— KÉTOLDALÚ politechnikai oktatás folyik a tör- teli általános iskolában. A mezőgazdasági oktatás már egy év óta üzemel egy osztályban. Szeptember 5-én két osztályban indult meg az ipari oktatás és ennek keretében a tél folyamán a lánytanulók szabás-varrást is tanulnak.

— CEGLÉDBERCEL község 2600 mázsa kenyérgabona szállítására kötött szerződést a folyó gazdasági évre. Ezt a tervszámot alaposan túlteljesítették és 3650 mázsa kenyérgabonát adtak át az állami felvásárlásnak.

— AZ ABONYI Lenin Termelőszövetkezet 434 darab hízott sertést értékesített eddig.

— A CEGLÉDI Kossuth Termelőszövetkezet KISZ- szervezetének 17 tagja vesz részt öntevékeny színjátszó és népitánc csoportban. A csoportokat a városi művelődési ház patronálja és minden vasárnap délután hét órakor rendszeres foglalkozást tartanak a csoportok a művelődési ház színpadán.

— AZ ABONYI Gépállomás hét dolgozója tanul a ceglédi mezőgazdasági technikum levelező tagozatán.

— P. J., budapesti fiatalember szórakozás közben ösz- szeverekedett, s a ceglédi aranyifjúság néhány tagja úgy helybenhagyta. hogy combján súlyos sérülést szenvedett.

ANYAKÖNYVI HÍREK

Cegléd

Születtek: Szendi Lajos, Földvári Sándor, Oldal Mária Magdolna. Szabó Judit, Barkó Ambrus, Szabó József, Barad Mária, Megyesi József, Rédei Rozália, Angyal Tibor, Homoki Erzsébet, Homoki Mária, Magyar Károly, Bálint Erzsébet Erika. Mészáros Rozália. Karai Erzsébet, Szűcs Julianna, Tamasóczki Ildikó Márta, Bene Zoltán, Nagy Ibolya Julianna, Ecseri János Tibor, Szegedi László, Mekes Erzsébet, Bo- da István Kőgyesi Katalin Margit, Szlezáik Julianna.

Házasságot kötöttek: Márta Ferenc és Bába Julianna, Tarai Ferenc és Veres Erzsébet, Ungvári János és Bognár Eszter. Oláh János és Magyar Mária, Határ János és Boros Karolina, Dienes Mihály és Lendér Rozália Erzsébet, Balaton József és Tarai Irén, Tűri Mihály és Hajdú Piroska, Régi György és Varga Rozália Veronika, Faragó László és Káposztás Mária, Csiszár Géza és Kanálos Dorottya.

Elhaltak: Bán Sándomé Pataki Mária 73 éves, Hörömpő Sándor- né szül. Pólyák Márta Magdolna 80 éves. Hegedűs István 68 éves. Antal Béláné szül. Mart Hona 66 éves, Nagy Imréné szül. Pállal Klára 76 éves, Pákozdi Iistvánné szül. Zsiros Eszter 51 éves, Szendi Lajos 1 napos, Palásti Istvánná szül. Tóth Terézia 87 éves, Sági Károly János 7.3 éves, József Andrásné szül. Mama Mária 82 éves.

Albertirsa

Született: Simó Gizella Irén. Házasságot kötöttek: Princz Mátyás és Turján Ágnes.

Elhaltak: Török József 88 éves, Bubi Károly 58 éves. Dobó János 71 éves, Ecsedi Ferenc 78 éves.

Abony

Házasságot kötöttek: Nagy Miklós és Bereczki Anna. Urbán János és Nagy Gizella. Sulyok Ferenc és Földi Sándomé szül. Ha- bony Erzsébet.

Elhaltak: Barna József 70 éves, Kazinczi János 31 éves, Csőiké József 43 éves. Hegedűs Mihályné szül. Szendrei Terézia 76 éves.

Ceglédbercel

Házasságot kötöttek: Gvurkó Pál és Kovács Julianna, Kovács János és Kogler Rozália.

Elhalt: Mezei Jánosné szül. Szeidl Katalin 85 éves.

Jászkarajenő

Házasságot kötöttek: Kobela

József és Sárik Mária, Tóth látván és Búzás Julianna, Bencsik Ferenc és Tóth Erzsébet. Kanalas József és Kanalas Erzsébet, Kovács Ambrus és Somogyi Franciska. Kovács Géza és Dávid Ibolya.

Elhalt: Kecskés József 75 éves. Törtei

Született: Kiss Csaba, Gazdag Erzsébet.

Házasságot kötöttek: Csorba

László és Csáki Ilona, Papdi Mihály és Angyal Mária.

Kukoricát ol vájok

kalitkában

Szeptember 24-én, vasárnap gyönyörű vénasszonyok napja volt. Hét ágTa sütött a nap, kívánni sem lehetett volna szebb időt a kukoricatörésre. Oskó Sándor, Kalmár Jó- zsefné, Szép Istvánné és Magyar László szolnoki lakosok arra szövetkeztek, hogy megdézsmálják az abonyi Lenin Termelőszövetkezet kukorica- tábláját. A mezőőr délelőtt fél 11-kor kapta őket rajta, amint zsákokba rakták a letört kukoricát. A rendőrjárőr segítségével bekísérte őket a tsz központjába, s igazoltatás után a náluk levő kukoricát elvették.

Társadalmi tulajdon terhére elkövetett lopásért kerülnek a Szolnoki Városi Tanács szabálysértési hatósága elé, ahol súlyos bírság árán fogják megtanulni a társadalmi tulajdonnal szemben tanúsítandó magatartást.

(ftííe Mmí

iTtokoű*

Ezért terveztem meg ezt a kirándulást. A szervezésnél a fő szempont volt, hogy minél kevesebbe kerüljön. Ezért összefogtunk a ktsz-szel és a tél folyamán több előadást rendeztünk. A bevételt eltettük. Azonkívül a nőtanácsnak van három hold kukoricája. Ebből kettőt letörtünk, eladtuk és így a szükséges összegből már csak 1500 forint hiányzott. Gáspár József tsz-elnök és Zsemlye József párttitkár jött segítségünkre és a tsz-től megkaptuk a hiányzó pénzt. így a kétnapos út részvételi díia mindössze 29 forint volt.

Szeptember 14-én reggel elindult a kis csapat látni, tanulni, szórakozni. Az elven főből mindössze hat férfi, a többi nő. Húsz ktsz- tag, 18 nőtanács-tag, hat dolgozó tsz-tag. Fiatalok és öregek együtt. Sok közöttük olyan, aki az Alföldön kívül más vidéket még sohasem látott, vagy mint Bar- tucz Józsi bácsi mondotta, nyolcvankét évig várt arra, hogy megláthassa a Balatont.

Az autóbusz Cegléd—Nagykőrös — Dunaföldvár — Sztá- l linváros — Székesfehérvár — Siófok útvonalon haladt. Siófokon éjszakáztak és élvez- '

Valamelyik délután a határban jártam és a szorgos emberek között rég nem látott, kedves ismerősömre: Mádi Istvánnéra leltem. Fel is tettem neki mindjárt a szokásos kérdést: Mi újság?

Válaszából valóban újságot tudtam meg. Szeméből öröm, hangjából lelkesedés áradt, míg elmesélte, hogy nem régen jött haza. A József Attila Tsz nőtanácsa, amelynek ő is tagja, autóbuszkirándulást rendezett a Dunántúlra. Emlékezete csa- pongva szállt a tihanyi múzeum ezerféle látnivalóján, a munka óriási küzdelmét > és eredményeit bizonyító sztá- Iinvárosi gyárak felett s a szeptemberi fényben lágyan hintázó Balaton víztükrén. Mádi néni 54 éves, de Abo- nyon túl még sosem járt.

— Gyönyörű volt! — mondotta. — Ezt a kirándulást sosem felejtem el.

Hazafelé felkerestem Péter Lajosnét, az abonyi József Attila Tsz nőtanácsának elnöknőjét, aki elmondotta a kirándulás előzményeit és eredményeit is.

— Régóta szeretném már — kezdte — az asszonyokat még jobban összekapcsolni.

Feledhefetlen kirándulás a Balatonra

Kedvetlen játék, lélektelen adogatás

vasárnapi mérkőzésen a fiúk tűrték a Nógrádverőce nem is túlságosan színvonalas adogatását, sőt, ötperces do- bálgatás után Verőce meg is szerezte a vezetést. Szerencse, hogy ez a gól felébresztette a ceglédi csapatot és fergeteges támadással Monori és Ozsváth megakasztotta a vendégcsapat igyekezetét. Első félidő 6:2 a Cegléd javára.

A második félidő sem hozott sok újat. Egyetlenegyszer volt Verőcének néhány perces szériája, amit három góllal tudtak értékesíteni. A végeredmény 12:8 a ceglédiek javára. De ennél sokkal fontosabb a ceglédi csapat szempontjából az, hogy hogyan végzett Dunakeszin a Váci Kötött.

Nem merem biztosra állítani, csak úgy feltételezem, hogy az Építők jobb sorsra érdemes csapatát elkedvetleníti a hiábavalóság. Az a csapat, amit évek óta valami egészen rendkívüli küzdeni akarás jellemezett, most tisztában van azzal, hogy minden igyekezete hiábavaló és a bajnokságot nem a saját erejével nyerheti meg, egyedül azzal, ha valami szerencsés véletlen folytán meg tudja előzni a Dunakeszi csapatát.

Ez volt az érzésem a vasárnapi mérkőzés egész ideje alatt. A ceglédiek arról híresek, hogy már az első percekben védhetetlen góllal szerzik meg a vezetést Ez a lélektani pillanat, úgy látszik, szükséges a további eredményes küzdelemhez. A

Iyen keresztül az akció góllá érett. A kapus a védőktől nem látta a labdát. A 75. percben Milus jobb szélről továbbított labdáját Gyeni- zse a vetődő kapus hóna alatt a jobb sarokba rúgta az Építők második gólját. A ceglédiek győzelme megérdemelt volt. A játékvezető a sportszerű mérkőzést jól kézben tudta tartani.

Ceglédi Építők ifi—Nagykőrös ifi 2:2.

Ceglédi Építők—Váci Húsos 6:0

A ceglédi kézilabdázó női csapat számára a vendégcsapat nem jelentett ellenfelet. A váciak ügyetlenül, primitív technikai felkészültséggel dobálgattáik a labdát. Sokszor olyan bosszantó ügyetlenséggel, amit még ificsapattól sem fogadhatnánk el. összjátéknak, kollektív munkának nyomát sem láttuk. Egyes játékosokat egyáltalán nem érdekelte a játék és perceken keresztül tétlenül nézték társaik adogatását. j

A ceglédi csapat igyeke-' zett, de a komolytalan el-' lenfelet a ceglédi igyekezet nem tudta nagyobb lendületre inspirálni.

Mindenesetre a váci lányok a 6:0-ás eredménnyel együtt azt a tanulságot is elvihették magukkal, hogy a ceglédiek sokkal nagyobb tudással, ru- , tinnal és sportbecsülettel játsz-: 6zák a kézilabdát. :

Ceglédi Építők—Nagykőrös 2:1

A sportszerű keretek között lefolyt mérkőzésen a ceglédi labdarúgók irányítót-; ták a játékot. Szerencsés \ góllal, a védelem hibájából Nagykőrös szerezte meg a vezetést. A második félidőben változatlanul szép játék folyt. A ceglédi fölény még jobban érvényesült. A hatva-; nádik percben Kubinyi a ti-; zenhatosról a teljes nagykő-; rösi védelem között meg*a-: lálta azt a kis rést, ame— Mert a posta felmérgesített!

— Talán megportóztak valamit?

— Dehogy! Ennél többről van szó! Képzeld el, hogy a Szücs-telepiek panaszával kapcsolatosan szerettem volna telefonálni az egyik „illeté- kes”-nek, mivel a telefonszá- mot nem tudtam, az előfizetők jegyzékének hiányában, csak az „illetékes” nevét és lakását tudtam bemondani, mire a telefonos igen szokatlanul csak annyit mondott, hogy „Mit tudom én" és kattant egyet a készülőik. Hát most szólj ehhez! Hát ki tudja, ha nem az, akinek rendelkezésére áll az előfizetők névsora? De azóta utánanéztem és most már tudom, hogy az illetékes neve nem is szerepel a telefonkönyvben. Ilyen esetben a posta jóvoltából előbb személyesen felkeresem az illetőt és megkérdem tőle a telefonszámát.

— De Benő bácsi, hiszen ha már személyesen ott van, akkor megbeszélheti az ügyet.

— No persze, hogy meg, de akkor minek a telefon? Vagy

ha van telefon, miért nincs tudakozó, vagy egy általános információs szám, amit úgy megszokhat a telefonáló ember, mint a mentők vagy a tűzoltók számát.

— Már azt hittem, olyan telefonszámot kíván Benő bácsi, amelyet ha csak felhív, máris jókedvre deríti!

— Erre csak a Vízművek lennének képesek. Haragszom rájuk az összes Szűcs-telepi vízfogyasztók nevében is. Azok az emberek több tízezer forint értékű társadalmi munkát végeztek azért, hogy vizük legyen. A Vízművek azóta, úgy látszik, „társadalmi munkában” ígérgeti, hogy egy szűrőberendezés létesítésével ihatóvá teszi a fűtőház ihatatlan vizét. A napokban kinn jártam náluk és megkóstoltam a vizet. Az a meggyőződésem, hogy az a víz éppen olyan ártalmas, mint amilyen a Vízművek meggondolatlan

ígérgetése, annál is inkább, mert ők biztatták fel a Szücs- telepieket a társadalmi munkára, amit el is végeztek, jó vizük még sincs.

— Ez bizony elég nagy hiba!

— Hiba-hiba, de jóvátehető! Kintjártamban mondom ott áz egyik szaktársnak, hogy mindennap valaki vigyen fel a Vízművekhez csak egy liter vizet, amivel úgy el lehetne rontani a szájuk ízét, hogy az egy év óta tartó ígérgetés helyett talán cselekednének is.

— Na és mit szólt a szaktársa?

— Hát azt, hogy előbb megvárják a Benő bácsi mérgelő- dését az újságban, s ha még erre fel se történne semmi, akkor megkezdik a vízhordást az illetékeseknek.

— Köszönjük, Benő bácsi — rohanok, hogy -még lapzárta előtt leadhassam észretzételeit.