Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-18 / 246. szám
r»»' UECi« 'zKírlm* 1961. OKTÓBER 18. SZERDA Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója (Folytatás az 1. oldalról) háborúk nem elkerülhetetlenek, hanem elháríthatóak. De ha az imperialisták a józan ész ellenére meg merészelik támadni a szocialista országokat és pusztító világháború szakadékéba rántják az emberiséget, ez az őrült lépés utolsó lépésük lesz. az egész kapitalista rendszer vége. Hruscsov megállapította, hogy az elmúlt időszak folyamán a szocialista világrendszer történelmi fejlődésének fontos szakasza tetőződöU be. így jellemezte ennek a szakasznak sajátosságait: „A Szovjetunió hozzálátott a kommunizmus általánosan kibontakozó építéséhez; a legtöbb népi demokratikus országban megküzdőitek a gazdasági rendszer egyöntetűségének hiányával és befejezik a szocializmus felépítését; a szocialista országok között sokoldalúan kibontakozott a testvéri együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás. Ma már nemcsak a Szoi'jetuniö- ban, hanem minden szocialista országban megszüntették a kapitalizmus helyre- állításának társadalmi és gazdasági lehetőségeit. Az új világrendszer növekvő ereje biztosítja, hogy á szocialista országok politikai, társadalmi, gazdasági vívmányai megingathatatlanok. Az igazán szabad népek együttműködésének keretében biztos a szocializmus teljes győzelme.” Hruscsov kiemelte, hogy a szocialista világrendszer gazdasága összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütemben fejlődik, mint a kapitalizmus gazdasága, majd közölte: a szocialista országok 1960-ban ipari termelésük volumenét az 1937. évihez képest 6.8-szorosára növelték, a kapitalista országok pedig alig két és félszeresére. A szocializmus országainak részesedése a világ ipari termelésében az 1955. évi 27 százalékról 1960-ban mintegy 36 százalékra emelkedett. A szocialista világrendszer népgazdaságának fejlődése ipari irányzatú. „Ez esztendők nagy forradalmi eseményének” nevezte Hruscsov, hogy a mezőgazdaság termel aszövet kezetesítese a népi demokratikus országok többségében befejeződött. A szocialista szektor részesedése í a mezőgazdasági termőföldek egész területén az egész rendszerben most felülmúlja a 90 ] százalékot. — Ennek eredményeképpen — mondta Hruscsov —, megváltozott a társadalom osztályszerkezete, megszilárult a munkásosztály szövetsége a parasztsággal, megszűntek az ember ember által való kizsákmányolásának gazdasági alapjai. A nép erkölcsi és politikai egysége először a mi hazánkban alakult ki, s most ez minden szocialista országban erősödik. „A szocialista országok egymáshoz való lankadatlan testvéri közeledésének folyamata, ez országok politikai és gazdasági megerősödése az egész szocialista világrendszer megbonthatatlan szilárdságának egyik döntő tényezője.” A legutóbbi években — mondotta Hruscsov — a testvérpártok tapasztalatai életre hoztak egy új formát, a közvetlen termelési együttműködést. Megerősödtek a szocialista államok kollektív szervei: a varsói szerződés szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. „Teljes joggal beszélhetünk a szabad népek szilárd szocialista közösségének a világ színterén való jelenlétéről.” A szocialista világrendszer fejlődésének új szakaszába lépett Az SZKP Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy a szocialista világrendszer most fejlődésének új szakaszába lépett, majd kijelentette: „a fő dolog most az, hogy lankadatlanul fejlesztve minden egyes szocialista ország gazdaságát, kivívjuk a szocialista rnlágrendszer fölényét a kapitalista rendszer fölött, az abszolút termelési volument tekintve. Ez a szocializmus nagy történelmi győzelme lesz”. Hruscsov így folytatta: — Minden egyes szocialista ország nemzetgazdaságfejlesztési erőfeszítéseinek egyesítése a gazdasági együttműködés és kölcsönös segítség megszilárdítására és kibővítésére kifejtett közös erőfeszítésekkel — ez a szocialista világgazdaság újabb fellendítésének országútja. A szocialista államok hatalmának növelése a béke anyagi és erkölcsi tényezőinek fokozódását jelenti. Most már nem lehet a mai időik legfontosabb kérdéseit, mint például a háború és a béke problémáit csupán a kapitalista törvények hatásának szemszögéből megközelíteni. Most már nem az imperializmus a maga farkas modorával, hanem a szocializmus, a béke és a haladás eszméivel válik a világ fejlődésének tényezőjévé. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy a szocialista világot nem félemlíti meg semmiféle balszerencse vagy megrázkódtatás. A belső reakciónak Magyarországon az imperialista erők támogatásával megszervezett ellenforradalmi lázadása, a Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban történt ellenséges mesterkedések megmutatták, hogy az osztályharc a szocializmus időszakában időnkint fokozódhat és kiéleződött formálhat ölthet. Az imperialista mesterkedésekről nem szabad megfeledkeznünk — mondotta Hruscsov. Hruscsov rámutatott, a nemzetközi reakció mindinkább arra vesz irányt, hogy kívülről mérjen csapást a szocialista államokra, majd így folytatta: „természetesen az imperialisták kalandokba bocsátkozhatnak ugyan, de nincs esélyük sikerre”. Az imperialisták más utakon is hajlandók próbálkozni — folytatta Hruscsov. — A szocialista tábor gyengítése céljából egymásra próbálják haragítani a testvéri országok népeit, vagy viszályt próbálnak szítani közöttük, megkísérlik feléleszteni a nacionalista gyűlölködés maradványait, s mesterségesen próbálják felszítani a nacionalista hangulatot. „A marxista—leninista pártokra, a szocialista országok népeire hárul az a nagy történelmi felelősség, hogy állandóan szilárdítsák a szocialista országok nemzetközi testvériségét, a népek barátságát.’1 Hruscsov kijelentette: — Bízunk abban, hogy a kapitalizmussal folyó versenyben a győzelem a szocializmusé lesz. Hisszük, hogy ezt a győzelmet békés versenyben, nem pedig háború kirobbantásának útján vívjuk majd ki. Mi a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttműködésének álláspontján voltunk és leszünk, s mindent megteszünk a világbéke megszilárdítására. Az elmúlt években — mondta Hruscsov — tovább fokozódtak a kölcsönös ellentétek mind a kapitalista országokon belül, mind a kapitalista országok között. Gyarmatbirodalmak omlottak össze, a munkásosztály harca és a népek nemzeti felszabadító I mozgalma óriási méreteket öltött. A kapitalizmus rothadásának általános irányzata kérlelhetetlen erővel tart tovább. Az Egyesült Államokat, a kapitalizmus vezető országát ■ ót esztendő alatt a termelés két válságos hanyatlása sújtotta, s a háború óta négy Ilyen visszaesés volt az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államom elvesztette abszolút fölényét a kapitalista világ termelésében és kereskedelmében, s most a többi tőkés ország között körülbelül azon a helyen van, ahol a háború előtt volt. .Jelentősen gyengült Anglia és Franciaország pozíciója. A legyőzött országok közül különösen erősen feltört Nyugat- Németország és Japán. Az imperialista államok között, feltámadtak a háború előtti ellentétek és új ellentétek következtek — — mondta Hruscsov. — Egyre jobban fellángol a harc az angol és a nyugatnémet imperialisták között a nyugat-európai uralmi helyzetért. A francia imperializmus az angol imperializmus ellen vívott harcában i tegnapi ellenségére, a nyugat- I német monopóliumokra próbái , támaszkodni. Ez a természetellenes szövetség azonban éppúgy. mint az érdekházasság, mind gyakrabban Franciaor- i szag ellen fordul- Nagy ellen- ! tétek választják el az Egyesült j Államokat Angliától és más imperialista államoktól. Ezek . az ellentétek megmutatkoznak | a NATO-ban és a többi ag- \ resszív tömbben is. Mind nyilvánvalóbbá válik, ' hogy az imperialista hatalmak : és azok vezetői a nemzetközi j feszültség enyhülésétől félnek, | mert éppen a feszültség köze- í pette titkolhatnak össze köny- j nyebben katonai tömböket, ! tarthatnak népeket rettegésben 1 a szocialista országok részéről I képzelt fenyegetések ürügyé- ; vei. Mint Hruscsov kiemeite, a reakció a szocializmus országai ellen irányuló agresszió útján próbál kivezető utal keresni. Ma a fő agresszív mag szerepét az Egyesült Államok tölti he, amely a nemzetközi reakció központjává vált. Az amerikai imperialisták szövetségre lépnek a nyugatnémet militaristákkal és revansisták- kal és veszélyeztetik a békét és a népek biztonságát. „A mi időnkben azonban az imperializmus számára már veszélyes háborús 'szellőző- nyílás segítségével kivezető utat keresni az ellentétekből”. A nemzetközi kommunista mozgalom érdekei megkövetelik a következetes akcióegységet A gyarmati rendszer pusztulásra van ítélve A kapitalizmus rothadásának általános irányzata kérlelhetetlen erővel tovább tart Az SZKP Központi Bizottságának első titkára megállapította: bevált a párt XX. kongresszusának az a következtetése, hogy a kapitalista országok szüntelenül újabb gazdasági és társadalmi megrázkódtatások felé haladnak. Hruscsov a nemzetközi felszabadító mozgalom széleskörű kibontakozásáról szólva kijelentette, hogy századunk hatvanas évei úgy vonulnak be a történelembe, mint az imperializmus gyarmati rendszerének teljes széthullásának esztendei. Egyre ingatagabbá válnak ‘az imperializmus ázsiai, afrikai és latin-amerikai pozíciói. A legutóbbi hat esztendő alatt 28 állam vívta ki politikai függetlenségét. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy — jóllehet, a gyarmati rendszer ösz- szeomlott — maradványait még nem számolták fel — mondotta Hruscsov. Hozzáfűzte, hogy ez esztendők alatt a Szovjetunió állhatatosan teljesítve nemzetközi kötelezettségeit. segítséget nyújtott az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen küzdő népeknek. „Egyeseknek ez az j álláspont nem tetszik. Mit tegyünk! Ilyen a meggyőződésünk!” Hruscsov kijelentette: mi szivbői kívánunk sikereket mindazoknak, akik most harcolnak az imperializmus ellen saját szabadságukért és boldogságukért. A népek elidegeníthetetlen jogának tartjuk az idegen elnyomatás megszüntetését és támogatni fogjuk igazságos harcukat. A gyarmati rendszer el van kárhoztatva és sír- hantjába nyírfakarót vernek. Ez a népek akarata, ez a történelem menete! A gyarmattartó hatalmak — folytatta Hruscsov — egyenlőtlen szerződéseket kényszerítenek a felszabadult országokra. katonai támaszpontokat létesítenek ez országok területén. Megpróbálják őket bevonni a leigázás újabb formáinak egyikét jelentő katonai tömbökbe. A gyarmati rendszer széthullása következtében létesült államoknak csaknem a felét súlyos, egyenlőtlen szerződésekkel vezették félre. A megújított, de nem kevésbé szégyenletes gyarmati rendszer központjában az Amerikai Egyesült Államok van. Legközelebbi szövetségesének, de ugyanakkor konkurrensének szerepét is az angol gyarmati rendszer, valamint a nyugatnémet imperializmus tölti be, amely kíméletlenül kiszorítja az angol és a francia monopóliumokat Afrikából, valamint a Közel- és Közép- Keletről. Hruscsov rámutatott, hogy a gyarmati elnyomás alól felszabadult országok fejlődésük új szakaszába léptek. A politikai függetlenségért folyó harc egyesítette a gyarmati rendszertől sújtott és közös érdekektől vezérelt összes nemzeti erőket. Most pedig, amikor napirenden szerepel az imperializmus gyökereinek kiirtása, a földreform é6 más megérett társadalmi reformok végrehajtása, egyre szem.be- szökőbben kezdenek megnyilvánulni az osztály érdekkülönbségek. A dolgozó nép széles rétegei éppúgy, mint az imperialista ellenes, antifeudá- iis forradalom alapvető feladatainak megoldásában érdekelt nemzeti burzsoázia tekintélyes része tovább akar haladni a függetlenség megszilárdításának és a társadalmi-gazdasági átalakulásoknak útján. Ez országok kormányköreiben azonban akadnak olyan erők is, amelyek félnek a nemzet demokratikus, haladó rétegeivel való további együttműködéstől. Ezek magukévá szeretnék tenni a nép harcának gyümölcseit, meg szeretnék fékezni a nemzeti forradalom fejlődését. Ezek az erők a külső imperializmussal és az országukon belül a feudalizmussal való megalkuvás irányában haladnak, s diktátori módszerekhez folyamodnak. Hruscsov ilyen politika példájaképpen Pakisztánra utalt. Pakisztán szomorú sorsa — mondta — elgondolkodásra készteti néhány olyan más ország közvéleményét, ahol befolyásos erők feldúlják a nemzeti egységet, meghurcolják a haladó vezetőket, elsősorban a kommunistákat „A kommunistaellenesség útjára térni, a nemzeti erők megbontását, az imperialisták és gyarmatosítók javára való gyengítését jelenti.” Hruscsov arra is rámutatott, hogy minél szilárdabb a demokratikus nemzeti erők egysége, minél következetesebben hajtják végre a megérett társadalmi és gazdasági átalakulásokat, annál erősebb a fiatal állam. Erre Kuba példáját hozta fel. Az imperialista ügynökség mind gyakrabban fordul a felszabadult országokhoz olyan tanácsokkal, hogy ne hamar- kodják el az átalakulásokat. Azt állítják, hogy nem kerülhetik el azt a hosszú utat, amelyet az európai és az amerikai tőkés országok megtettek. Ezzel kapcsolatban Hruscsov kijelentette: a kommunisták véleménye szerint a népek felszámolhatják évszázados elmaradottságukat a szocializmus útján. „Mi azonban senA nemzetközi munkásmozgalom problémáiról szólva, Hruscsov ezeket mondta: — A kommunisták folytatják a jobboldali szociáldemokrata vezetők elvtelenségének és a szakadár akcióknak leleplezését. ugyanakkor együtt akarnak működni a szocialisták körében minden egészséges erővel, közösen akarnak harcolni velük a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért. „Ez nem ideiglenes taktikai jelszó, ez a kommunista mozgalomnak a munkás- osztály alapvető érdekei által diktált általános irányvonala.” Az SZKP Központi Bizottságának titkára kiemelte, hogy a munkásmozgalom fejlődésében kivívott sikerek elválaszthatatlanul összefüggnek a kommunista pártok tevékenységével. Közölte, hogy az elmúlt öt esztendő alatt a kommunisták testvéri családja még 12 párttal, a kommunisták létszáma pedig hétmillió fővel növekedett. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára rámutatott, hogy a XX. kongresszusnak a testvéri pártoktól támogatott határozatai megsokszorozták a kommunista mozgalom hatalmas alkotóerőit, előmozdították. hogy a testvéri' pártok életében, kölcsönös viszonyukban visszaálljon a lenini szellem. Hruscsov kijelentette: „Fontos mérföldkövek voltak a kommunista világmozgalom fejlődésében a kommunista és munkáspártok képviselőinek a legutóbbi években tartott tanácskozásai. A nemzetközi kommunista tanácskozások a testvéri pártok által feltalált olyan formák egyike, amelyek « mai körülmények között biztosítják harcos együttműködésültet." A marxisták—leninisták számára kétségtelen — mondotta Hruscsov —, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom gyökeres érdekei megkövetelik a következetes és lankadatlan aiccióegységet, s a kommunista és munlcáspár- tolc hűségesen kitartanak e mellett. Csak a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének nemzeti korlátoltságától sújtott vezetői tértek le a közvetlen marxista—leninista útról olyan görbe ösvényre, amely a revizionizmus posványába vezette őket. Revizionista eszmék hatják át a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége vezetőségének nemcsak elméleti, hanem gyakorlati tevékenységét is. Az általuk vett és a szocialista világközösségtől elszigetelt, elkülönült fejlődési irány káros és veszedelmes. Ez az imperialista reakció kezére játszik. Nacionalista irányzatokat táplál és végeredményben a szocialista vívmányok elvesztéséhez vezethet abban az országban, amely leszakadt az új világ építőinek baráti és egységes családjáról. Pártunk — mondotta Hruscsov — bírálta és bírálni fogja a jugoszláv vezetők revizionista koncepcióit. Mint internacionalistáknak, okvetlenül aggódnunk kell a testvéri jugoszláv népek sorsa iránt, amelyek öní'eláldozóan harcoltak a fasizmus ellen és a győzelem után a szocialista építés útját választották. Ezzel kapcsolatban Hruscsov kiemelte a kommunista és munkáspártok képviselőinek I960 novemberében tartott moszkvai tanácskozásán hozott útbaigazítások óriási jelentőségét a munkásosztály pártjai összetartozásának további megszilárdítása szempontjából. Ezek az útbaigazítások elengedhetetlennek nyilvánítják minden párt részére a kollektív módon hozott közös határozatok teljesítését. és minden olyan akció megakadályozását, amely megbonthatja a kommunisták sorainak egységét. A szocializmus a marxizmus—Icninizmus zászlaja alatt haladó tömegek alkotó tevékenységének eredménye — mondotta Hruscsov. Hozzáfűzte, hogy a kommunisták ellenzik az ilyen vagy olyan társadalmi-politikai rendszer erőszakos, mesterséges rákényszerítését más országokra. „Eszméket nem lehet szuronyokkal szállítani, mint azelőtt mondták, most pedig helyesebb lenne így mondani: rakétákkal”. Hruscsov azt is hangsúlyozta, hogy ennek vagy annak az országnak harcra kelt népe nem marad egyes-egye- dül a vUágimperiaiizimussal. Oldalán Vannak,;, hatalmas nemzetközi erők, amelyek rendelkeznek minden megfelelő eszközzel hatásos erkölcsi és anyagi támogatás nyújtására. Az SZKP Központi Bizott- i ságának első titkára kijelentette, hogy a kommun is- I ták ellenzik a forradalom exportját. „Mi azonban nem ismerjük el az ellenforradalom exportjának jogát, a nemzetközi csendőr funkciójának betöltéséhez való jogot. A forradalmat indító népek ügyeibe való imperialista beavatkozási kísérlet nem egyéb, mint agresszió, az általános béke fenyegetése. Kötelességünk nyíltan kijelenteni — mondotta Hruscsov —, hogy a kommunisták az ellenforradalom imperialista exportja esetén összefogásra szólítják fel valamennyi ország népeit, mozgósítják erőiket és a szocialista világrendszer hatalmára támaszkodva döntő ellenállást fejtenek ki a szabadság ellenségeivel, a béke ellenségeivel szemben. Egyszóval; amilyen az adjisten, olyan a fogad listen!" A békés együttélés elvei változatlanul a szovjet külpolitika általános irányvonalát jelentik A legutóbbi hónapokban az imperialisták tudatosan veszélyes helyzet megteremtésére törekedtek Európa közepén. A nemzetközi helyzet kiéleződése közepette — mondta Hruscsov — kénytelenek voltunk megfelelő Intézkedéseket tenni, hogy megvédhessük hazánkat az agresszorok mesterkedéseitől és megmentsük az emberiséget egy új világháború veszélyétől. Ezeket az intézkedéseket egységesen támogatták népeink, helyesen értelmezték más országok népei, amelyek tudják. hogy a Szovjetunió sohasem lép elsőnek a háború kirobbantásának útjára. Hruscsov rámutatott, hogy a Nyugaton most egvesek olyasmit állítanak, mintha a szovjet kormánynak az ország védelme megszilárdítására hozott intézkedései a békés együttélés politikájának feladását jelentenék. A békés együttélés elvei — hangsúlyozta Hruscsov — változatlanul a szovjet külpolitika általános irányvonalát jelentik. — A háborús veszélyt azonban — folytatta Hruscsov — — nehéz egyoldalúan elhárítani, miként nehéz eloltani a máglyát is, ha az egyik ember vizet önt a tűzre, a másik pedig olajat. „A nyugati hatalmaknak, amelyeknek nem kevésbé érdekük, mint nekünk, a termonukleáris katasztrófa elkerülése, a maguk részéről szintén keresniük kell a módot a vitás kérdések kölcsönös (Folytatás a 3. oldalon) elöbb-utúbb minden nép megérti: nincs más út a boldogság és a jólét Jelé. kire nem erőszakoljuk eszméinket és azt az őszinte meggyőződésünket. hogy
