Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-15 / 244. szám

MM. OKTÓBER 15, VASÁRNAP mer, r x^tírlaD 3 A mindennapi munka álljon a középpontban A GÖDÖLLŐI JÁRÁSBAN hallottam, hogy több alapszer­vezetben pártonkívülieket is meghívtak a vezetőségválasz- tást előkészítő taggyűlésre. Előttük beszélték meg, mit is jelent a pártvezetőségek újjá- választása, előttük tanácskoz­tak a pártra váró feladatokról, arról, mi szerepeljen a taggyű­lési beszámolóban. Bár látszólag ez csak formai kérdés: meghívjanak-e párton- kívülieket vagy sem a taggyű­lésre, jó néhány kommunista már megértette, nagyonis lé­nyegi, tartalmi probléma, hogy a pártonkivüiiek. hallhatnak, véleményt formálhatnak a kommunisták dolgairól. Van, ahol nem hívtak meg előkészítő taggyűlésekre pár­tonkívülieket, de a párttagok beszélgettek közvetlen munka­társaikkal és megkérdezték: hogyan vélekednek a kommu­nisták tevékenységéről. A forma mindegy, de amit a forma takar, sok mindent el­árul. Elárulja, hogy a kommu­nisták számára fontos a pár- tonkívüliek véleménye, nem mindegy számukra, mit gon­dolnak azok az ő munkájuk­ról, Nem csak akkor fordul­nak a párt önki vülieklhez, ami­kor egy-egy feladat megvaló­sításáról van szó, hanem ak­kor is, amikor esetleg azok bírálatot mondanak a kommu­nisták tevékenységéről. A MAR ELKÉSZÍTETT vagy a most készülő beszámo­lókból látható, 'hogy az alap­szervezetekben nem csupán szervezeti, belső problémákkal foglalkoznak, hanem megért­ve a párthatározatot, a vezető­ségválasztást összekapcsolják a Négy gyermek halálát okozta a felelőtlenség Súlyos szerencsétlenség a homoktolvajok miatt Túrón már hónapok óta a homokbá­nya miatt, nem vettek minket komolyan! Hosszú-hosszú ide­je, hogy senki nem vigyáz a homokásókra. Az idevaló fér­fiak egyszer már ár loot is ás­tak a bánya köré, hogy a te­herautók ne tudjanak bejönni. De ez is hiába! Most másfe­lől jönnek be. A szerencsétlen áldozatok pajtásainak leírása alapján, akik megjegyezték a teherautó számát és vezetőjének ke­resztnevét, a rendőrség szigorú nyomo­zást indított a gondatlanságá­val embert ölő, lelkiismeret­len, tolvaj teherautós után. Minden bizonnyal megtalál­ják,“ S a ‘Méltó büntetést nem kerüli el. Ezzel azonban még nem térhetünk napirendre a meg­rendítő eset fölött. Megyénk­ben sokfelé vannak még őri­zetlen homokbányák, s nem ez az első eset, hogy a futó- homok gyermekéleteket oltott ki. Minden községben sürgős és határozott intézkedést kell tenni a túráihoz hasonló sze­rencsétlenségek megelőzésére! Firon András helyi, sajátos tennivalókra való mozgósítással. A Gödöllői Gépgyárban már felajánlást is tettek a munká­sok a vezetőségválasztás tisz­teletére. A zsámboki termelő­szövetkezetben az előkészítő taggyűlésen hosszan beszéltek az őszi munkáról, s hevesen vitatkoztak a jövedelemelosz­tás módjáról. A Ganz Áram- mérőgyárban az új típusú konstrukciók sorozatgyártásá­nak mikéntjéről tárgyaltak, amelynek nagy része exportra megy. A Diósdi Csapágygyár­ban a műszakiak fontos szere­péről esett sok szó. A bugyi Telefongyárban is a munka középpontjában a tenmeiés fo­kozása áll. A vezetőségválasztások elő­készítése során sok pártmun­kás kapott pártmegbizatást. S ami lényeges: sok nőt bíztak meg valamilyen feladat elvég­zésével. A járási pártbizottsá­gok tagjai gondosan ügyeltek arra, hogy mindenütt alaposan készüljenek az újjáválasztásra. Munkájuk megkönnyítésére sok aktivistát is megkértek: vállaljanak el egy-egy terme­lőszövetkezetet, üzemet vagy községet patronálásra. Az ak­tivisták többsége, amit vállalt, eddig becsülettel teljesítette. Hónig György, Molnár György, Monori Balázs s mások is ré­szesei lesznek a sikeres veze­tőségválasztásnak. A pártvezetőségek majdnem mindenütt abban állapodtak meg: a választó taggyűléseken nem tekintenek vissza a mesz­sze múltba, inkább a jelenlegi feladatokról, a vezetési stílus megjavításáról, a termelékeny­ség emeléséről, a nemzetközi helyzetről számolnak be. . Az előkészítés nagyrészt már befejeződött. Október 15-én, lG-án és 17-én sok alapszerve- zeí’ben kerül már sor a vá­lasztásra. így a Dunakeszi Járműjavítóban, Péeel község­ben, Zsámbokon, a Ganz Árammérő egyik aiapszerveze- íénél és így tovább. Lesz olyan alapszervezet, amely csak no­vemberben, sőt december ele­jén választja újjá a vezetősé­gét. MINDENÜTT: ahol holnap, de ahol a jövő hónapban vá­lasztanak is vezetőségeket, egy a feladat: ne szakadjanak el a mindennapi élettől, hanem kövessék azoknak a példáját, akik már az előkészítés során is a pártonkívüliekkel együtt tanácskoztak a tennivalókról. Mert a kommunisták nap mint nap a pártonkivüiiek kö­zött dolgoznak. Velük együtt aggodalmaskodnak az aszály okozta károkon, együtt küzde­nek az őszi mezőgazdasági munka elvégzéséért, együtt töprengenek, hogyan emeljék tovább az üzem termelékeny­ségét, vagy hogyan oldják meg az új oktatásügyi törvényt. S ha sok sajátos, szervezési fel­adatot is kell végezniük, az alapszervezeteknek, eat akkor végzik helyesen, hibátlanul, ha nem feledkeznek meg a mindennapi tennivalókról. (s. á.) A vezetőségválasztás hírei Szombat délelőtt Matusek Tivadar elvtárs, a megyei pártbizottság párt- és tömeg- szervezeti osztályának veze­tője tájékoztatói tartott a vé- zetőségvál^sztás .feladatairól. A megbeszélésen azok -sz ak­tivisták vetlek részi, akik se­gítenek az álapszervezeti ve­zetőségek beszámolóinak öss- szeállításóban, s a taggyűlé­sek megszervezésében. ■k A vezetőségválassutások első napján, vasárnap csaknem húsz alapszervezetben kerül sor a pártvezetésig újjá vá­lasztására. A többi között az aszódi járásban Ácsán, Püs­pökhatvanban, Gaigagyörkön, Galgamácsán, a budai járás­ban Tárnokon, Zsámbékon és ürömön, a nagylcátai járás­ban Tapló györgyén, Újszilvá­son és T&piótralitl tartanak vezelóségválcsúó ' taggyűlése­ket, ★ A gödöllői MÁV-állomáson veze iöségválasztó minta-tag­gyűlést tartanak október 16-án, héttőn délután fél ötkor. A taggyűlésre a járás több a ff.pszervezeti titkárát és pár- tonkívüli dolgozóját is meg­hívták. A NÉPRADIOTOL AZ „OLASZ FAZONÚ1 TV-IG Kereskedelmi forgalmunkból az illetékesek érdekes, sok­szor meglepő következtetéseket vonhatnak le. A RÁV1LL Vál­lalat tíz éves tapasztalata például „arról árulkodik”, hogy a vásárlóközönség igénye miként fejlődik. Ma már sok száz olyan „holt cikk” van, amelyet a község tíz évvel ezelőtt keresett, ma viszont már a nevét is elfelejtette. Ilyen például a néprádió. 1961-ben már nemcsak a városi szaküzletekben, de vidéken is legtöbben az ezer forintnál drágább szuper ké­szülékeket keresik. De nemcsupán a rádióknál van így, hanem a többi elektromos háztartási cikknél is. Ezt ismerteti a RÁ- VILL Vállalatnak az a most megnyílt kiállítása, ahol bemutat­ják a kereskedelmi szakembereknek: hogyan változtak a vá­sárlók igényei az elmúlt tíz év alatt. ■í* Ma már szinte ..muzeális’1 darabnak számítanak ezek felszabadulás után készült rádiók + 4­Rövid eseti forgalomba kérőinek az ..olasz fazonú”, lapos, nagyképernyős televíziók (Szentiványi felv.) ^NVNNNNNNVXNVNNNNNXNNNNNNXNNXNVNXNVXNNNNNXXNNNX^^^ > •’ ■ •V JNviN\\\\N\\\\\\\\\>\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\,í^^ VASÁRNAPI POSTA RÖGÖK ÉS UTAK tás útvesztőjébe tévednek, vágj1 piacozás -vélt nyereség filléreiért veszélyeztetik a holnapi többet, s a még jobb holnaputánt, A „kis utak” helyes kije­lölése. s az azokon való biz­tos, tétovaságtól ment’ előre haladás a legfontosabb dol­ga a helyi vezetőknek, azok­nak, kik a maguk posztján a törvénnyé lett tervért fe­lelősek. Más és más ez az út minden gyárban, minden me­zőgazdasági üzemben, hiva­talokban, mindenütt. Közös­sé az teszi, hogy a sok-sok kis út iránya egyfelé mutat, s ez idő és a tettek jövendőjé­ben egy közös csomópontban a sok-sok kis út egybe is fut. A felelősségtudat, a dol­gok mély megértése, az önös, apró gyári szempontok félretétele kell, hogy vezes­se ezeket a vezetőket nem könnyű, de gyümölcseiben le- mérhetetlenül hasznos munká­juk során. S mellettük, hű segítőkként, ott sorakoznak a kommunisták és pártonkívü- liek, akik értik a törvényt: nekik hoz jobb holnapot. És érzik, hogy e jobb holnapért nekik is tenniök. cselekedniük kell. Az ezer szállá lett terv így mozgat meg százezreket, milliókat, fonja át az or­szág hétköznapjait, s a napok múltával mind többet és töb­bet is ad, biztosít azoknak, akik valóra váltásáért tettek/ fáradoztak. De az utakon, kicsiken és nagj-on, rögök is vannak, ba­jok, áldozatok, előre nem lá­tott akadályok, melyek meg­akaszthatják az előrehala­dást, melyek hátráltatják a több s jobb elérését, akadá­lyok. melyek kedvet vehetnek el, gondok, melyek megrendí­tenek kishitűeket, s áldozatok, melyek visszarettentenek kap­zsikat, mindent egyszerre aka­rókat. bitünk, a tizenhat esztende­je járt, s oly magasságokba vezető út, megismertetett bennünket a rögökkel, buk­tatókkal. megtanított ben­nünket nemcsak bízni, ha­nem csalódni is. Tanultunk az eddig megtett útból. A terv — nem épült légvárakra, nem nélkülözi egyetlen pont­jában sem a realitást. De ezért már nem is lesz­nek bajok? Ezért nem jöhet gondok légiója? Az út, amelyen egy új tár­sadalom felé. egy magasabb rendű életforma felé visz né­pünk útja, nemcsak hurrá- zást, lelkesedést, hanem oly­kor erőfeszítést, áldozatot, le­mondást is követel. Mintha az elmúlt években, hónapokban nemigen beszél­tünk volna erről. Mintha bár­mit is szégyelleni kellene, mintha bármi is olyasmi len­ne, amit takarnunk kell, ami­ről nem szabad szót sem ej­teni! A terv világosan és félreért­hetetlenül beszél. Nem Ígér mindent; s valósít meg ke­veset, hanem ígér annyit, amennyit lehet, s megmond­ja azt is, most még mit nem lehet. Nem tudjuk egycsa- pásra megoldani a lakáskér­dést, az első esztendőkben nem tudjuk jelentősebben emelni az életszínvonalat, többet kell költeni hazánk védelmére is. \ ilágos, érthető, s minden bizonnyal meg is értett beszéd. Mégis: nem egy helyen, a helyi vezetők, ha a gon­dokra kerül a szó, egyszeri­ben szégyenlőssé lesznek, nem mernek nyíltan odaállni az emberek elé, s köntörfalazás nélkül megmondani, hol szo­rít a cipő. Az emberek szere­tik az egyenes beszédet. Meg­értik, néhány habzsolót, de­magógot kivéve, hogy mire jut, s mire nem. De azt nem szeretik, ha tudtuk nélkül történik bármi, ha ők csak utólag tudják meg, hogy itt vagy ott szorított a cipő, s azért történt, ami történt. A nehézségek feltárása — a kivezető út keresésével együtt, nemhogy csüggedést. ered­ménytelenséget hozna, ép- penhogy jelentős energiákat szabadít fel, mert a cél­talan, csak úgy általánosság­ban a bajok, gondok ellen küzdő emberek energiáját egy célra irányítja, egy adott do­log megszüntetését tűzi ki célul. Ezek a nehézségek is mindenütt mások, nem lehet itt általános érvényű szabá­lyokat — sémákat! — megfo­galmazni. Nem egy helyen, megyénk üzemeiben, mezőgazdasági te­rületén már megtették a tel­jes felmérést, s ha kötele­zettségeikről, a terv teljesí­téséről van szó, nem is kell szégyenkezniük. Mégis: sok helyen éppen' azok, akiktől a legtöbbet várjuk, s akik a legtöbbet tehetik is, tesznek a legkevesebbet, húzódoznak, mindenáron máshol keresik a megoldást, eszükbe sem jut, hogy ott van az, a maguk por­táján. A gyárakban a mű­szaki értelmiségre, a mező- gazdasági üzemekben a bri­gád vezetőkre. s egyéb szak­emberekre gondolunk. Bár incselkedik az . ördög, hogy az ember ideírja: köny- nyehb mást ösztökélni, mint saját magunkat, mi mégsem ezt gondoljuk. Talán a sok­sok feladat közepette, a sok intézni való közt. eszükbe sem jutott, idő sem jutott a sa­ját portán való kutatásra. Most, hogy tisztázódott sok kérdés, hogy a terv számú véglegesek lettek, csillapodnak a lázas gyorsaságú intézkedé­sek. elképzelések is, idő lesz a higgadt, körültekintő vizs­gálódásra. S csakis • így lehet helyesen megszabni a „kis utakat”,1 s csakis így lehet a megteendő utakon előre meg­látni, s megérezni a rögöket is.­A szocialista Magyaror­szághoz vezető út már nem álom, terveink valóra váltásá­val ezt az utat járjuk. Nem sima út, nem sétalépésben vonulunk rajta. De hogy raj­ta haladunk, hogy mindin­kább a célhoz közeledünk, azt napról napra változó, szebbé váló életünk bizonyítja. Erről az úti’ól nem tudják letérite- ni becsülettel dolgozó népün­ket semmiféle gondok, aka­dályt, de nem legyőzhető ti ént jelentő rögök. Mészáros Ottó \ { A iu -ik ötéves tervet az \ őrsit:'; . ...'s törvénnyé emel* \ te. Irányt adó, utat mutató tör- ! vény ez számunkra az elkö- l vetkezendő esztendőkben. De l a terv, az országot átfogó el- • képzelés nem bomlik zeg- 1 zugos ösvényekre, azt szabja ; meg, ami a legfontosabb. A f „kis utak”, a helyi feladatok, ! teendők megszabása, tudá- í sa, s az értük, a megvaló- ! sításukért folytatott munka: í mindenki dolga. \ Kisebb és nagyobb gyárak : vezetőié, kisebb és nagyobb ! mezőgazdasági üzemek irá- ! nyitóié, s azoké, akik az irá- ; nyitás nyomán két kezük. ; eszük munkájával formálják ; szebbé a holnapot. < A terv így bomlik ezernyi ! apró szállá, így lesz ezernyi ! részfeladat, s megvalósulása ! után így áll össze ismét egész- ! szé, olyan egésszé, amely már ! magasabbról, s szélesebb, biz- ! tosabb alapról indul még ma- ; gasabbra, még jobb holnapok ; elé. ; öt esztendő, ha csak idő- ; ben nézzük, nem sok. De ha ; tettekben, feladatokban, cé- ! lókban: erőt összefogásra, \ akaratot eggyé késztető, j Az út, ahová jutni aka- £ runk — s amelynek része a í terv is, ismert: a szocialista \ Magyarország. De az út, f, mely az elmúlt esztendőkben j töretlenül vitt előre, bár- j mily világos, követhető is, J sokak számára nem az. So- £ kak számára elveszik az út, í szűk érdekek, gyárkapuig lá­Ma délután négy gyermeket temetnek Turáni. A 13 éves Farkas Dezsőt, öccsét, a 7 éves Bélát, a 6 éves Szénást Jóskát és az 5 éves Szénást Jani kát — a csütörtöki tra­gikus homokbánya-omlós ál­dozatait. Hogyan történt a szeren­csétlenség? Csütörtök délután sötét színű, idegen helységbeli te­herautó kanyarodott Túra ha­tárában, a Zsámboki Üjtelep melletti homokbuckák, közé. A kocsi vezetője és kísérője nekiálltak kitermelni a ho­mokot. A kocsira lapátolt ho­mok helyén csakhamar tekin­télyes üreg maradt a két és fél méter magas domb olda­lában.- : « ­Miután jól megrakodtak, elszállították a homokot, de csalíhamar visszatér­tek ismét, homokért. Ekkor már ott játszott a szomszédos utcákból hat gyer­mek, az említett áldozatokon kívül még a 9 éves Búzás István és a 6 eves Szénást Dezső. Az idegenek ismét megpakolták a teherautót, majd odaszóllak a gyerekek­nek: — Termeljetek fiúk homo­kot, mire visszajövünk, az­tán majd megkocsikáztatunk titeket! A hat gyermek kapott az alkalmon. Ám csakhamar szörnyű jajveszékelés, sikolto­zás verte fel a közeli utcák csendjét. Búzás Pista kiáltozott se­gítségért, kétségbeesve hívta apját, anyját, mert pajtásait betemette a ho­mok, az egész határt belepő, mély, íinomszemű fu lóhomok. Mire a felnőttek odafutottak. Búzás Fista már kiráncigalta a félig betemetett Szénási Dezsőt Pillanatokon belül összesza­ladt az egész újtelep. Senki nem tudta, kinek a gyermeke fekszik a homok alatt, Drá­mai percek következtek. Há- romrmgyedórás megfeszített munkávy*,, puszta kézzel ka­parták ‘"át a homokot, hogy meg ne /sértsék a gyermeke­ket. A men léssel azonban el­késtek. A hat-hét köbméter futó- homok. a több mázsás földtömbök alá szorult szerencsétlen gyermekek megfulladtak. Az egyiknek a kezében még ott volt a félig megevett zsí­ros kenyér... Mit S2Ó1 a szerencsétlenség­hez Takács Gyula, a tanács elnöke? — A homokbányából csak a mi engedélyünkkel lehet homokot elvinni. Ezzel a te­herautóval tudtunk és enge­délyünk nélkül lopták a ho­mokot. Ezért nem volt ott senki, aki felügyelt volna a kivájt üregre — magyarázza. A közelben lakó Szénási Kálmánná, aki az elsők kö­zött sietett a helyszínre: — Hiába pöröllek a szülők

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom